2010. december 29., szerda

Kocsonya

Nemrég szóba került néhány kedves barátosnémmal, hogy ki hogyan is készíti a kocsonyát. Ők meglepődtek, hogy én füstölt hússal, én meglepődtem, hogy ők még csak nem is hallották ezt a változatot.
Őszintén szólva, eddig egyszer kóstoltam olyan kocsonyát, amiben nem volt füstölt hús, de azóta sem vágyom rá. Elhiszem, hogy finom, ha jól van elkészítve, de az, amihez nekem volt "szerencsém", az sajnos "semmilyen" volt. Lányok, íme a füstölt hússal készült kocsonya:


A kocsonyakészítés korán kelős mulatság - feltéve, ha nem éjjel akarja az ember lánya befejezni... Tehát korán (...) felkelek, letisztítom a húst. Ehhez olyan "speciális eszközöket" használok, mint a gázrózsa lángja (az esetlegesen rajta/benne felejtett szőrneműségek lepörköléséhez), ezt megtámogatom egy eldobható borotvával és egy éles késsel (az olyan helyek lecsupaszításához, amelyet a láng csak a saját szőreim árán érne el). Szükségesek még papír kéztörlők, valamint egy tiszta (csak erre vagy ehhez hasonló feladatokra szakosított) körömkefe, amivel szépen lesikálom az egyébként tisztának tűnő bőrt, körmöt, egyéb húsféleségeket.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy megmosom a húst, a gázláng közben folyamatosan ég, a húsról leitatom egy papírtörölközővel a vizet, a lángot magasra veszem, odatartom a szőrös részt, szagolom a pörkölt szőr bűzét, láng le, a húst késsel/borotvával megkapirgálom, lemosom, vizet leitatom, morgok, ha maradt rajta szőr, láng újra fel, újra pörköl stb-stb, míg a hús tiszta nem lesz. Leírva sok, gyakorlatban gyorsan megy. Amint az összes hús tiszta lesz (nekem félálomban, kávé nélkül bő fél óra), beteszem egy nagy fazékba, vizet öntök rá és odateszem főni. Elsőként felforralom, forrni hagyom úgy tíz percig, majd ezt a levet szépen leöntöm a húsról, a húsokat újra átmosom és újra felöntöm, hideg vízzel. A víz mennyisége a hús kb. 2-2,5-szerese, de én mindig kevesebbel főzöm, mert
1) nincs ekkora edényem,
2) a húsból a (khmm) nem túl fogyasztható részeket én a végén nem teszem tányérba, így annak a súlya úgyis lejön.


A hideg vízzel felöntött kocsonyahúsokat újra tűzre teszem. Főzés közben beleteszem az előzőleg megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, hozzáadom a borsot. Amíg felforr a víz, szorgalmasan felügyelem, ugyanis amint forrni kezd a lé, a tüzet mérsékelem és ezután egészen kis lángon főzöm végig, fedő nélkül (!), hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. Ezután már csak néha nézek rá, olykor belenyúlok egy fakanállal, valamint ha esetleg hab képződik, azt egy kis szűrő segítségével leszedem. Így főzöm úgy 8-10 órán keresztül, amíg a hús leválik a csontról.
Sót csak akkor teszek hozzá, ha szükséges, a főzés vége felé megkóstolom a levet, ha kissé sótlan, teszek hozzá egy keveset, de jóféle házi füstöltségek esetében erre nem valószínű, hogy szükség lesz.

Amikor a hús megfőtt, én nem szoktam ellenőrizni a levet, mert mindig jó, de elvileg próbamennyiséget ki lehet venni, hidegre tenni, és ha megdermed, akkor ok. A tűzhelyet elzárom, a húsokat kiveszem 2-3 tányérra és a levet is hagyom 1 órán keresztül hűlni. Ezután a húsokat szétporciózom, a csülök zsíros részei és a bőr nálam nemigen kerülnek bele, a csontokat is eltávolítom, mindenből (körömből is). Minden tányérba kerül mindenféle húsból, majd a levet lezsírozom és egy textilpelenkával duplán bélelt szűrőn át merem a tányérokba. Ezután hagyom teljesen kihűlni, végül hűtőbe teszem. Ha azonnal nem is, de néhány órán belül tökéletes kocsonya lesz belőle.
Nem környezetkímélő, de praktikus megoldásként én könnyű műanyag tányérokba porciózom a kocsonyát, így könnyen szállítható is (ha vinnénk a munkába belőle), jól tárolható a hűtőszekrényben, plusz gyönyörűen tányérra lehet borítani belőle a megdermedt kocsonyánkat.


Hozzávalók: 2 kg sertés kocsonyahús (nálam bőr, köröm), 1 nagyobb (1,5 kg) füstölt csülök (ha házi füstölés, akkor nem árt előző nap beáztatni), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1 egész fej fokhagyma, ízlés szerint vegyes zöldségek (most 1 kisebb zellergumó, 1 szál fehérrépa, 4 szál sárgarépa - ennél lehet kevesebbet is használni, sőt van, aki egyáltalán nem tesz zöldséget bele), szükség esetén kevés só, 1 csapott evőkanál egész fekete bors - mindezt 5 liter vízben főztem meg. 8 adag kocsonya lett belőle (adagonként kb. fél kg).

UI: A füstölt hús mennyisége tetszőleges, én sokat teszek hozzá (a húsmennyiség kb. fele füstölt szokott lenni), mert így szeretjük, de lehet kevesebbel is készíteni.
UI2: Időközben megnyugtattam magam, hogy szepyke is füstölt hússal készíti a kocsonyát, igaz ő egy hadseregnek. :)))
Tovább olvasom...

2010. december 20., hétfő

Ropogós mézeskeksz

Nálunk a mézes ropog. Évekig kísérleteztem a különféle mézeskalácsok, -puszedlik elfogadtatásával, a család nem igazán kultiválta. Idén nekigyürkőztem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek. Bejött. Az elmúlt bő hónap alatt már az ötödik adag kopik belőle, a lányaim imádják. Sőt, ez a keksz még a "mézallergiás", "fúj, méééz!" nővéremnek is ízlik. :)


Nagyon egyszerű elkészíteni: a mézet a margarinnal és a cukorral összeolvasztom. Elég addig melegíteni, amíg a margarin tömb (nem szoktam feldarabolni, max. 2-3 nagyobb darabba) szépen megolvad. Olvasztás után beleteszem a vaníliarúd kikapart magjait (lehet a magokkal együtt is melegíteni, de én mindig kifelejtem :D) és hűlni hagyom - nem sokáig, csak amíg a száraz hozzávalókat kimérem. Ezek a: liszt, tejpor, szódabikarbóna, só, kakaópor, fűszerek, aszkorbinsav. Alaposan összekeverem a szárazakat és egy mélyedést csinálok a közepébe. A még meleg, mézes-margarinos keverékbe beleütöm a tojást, elkeverem benne és az előkészített mélyedésbe töltöm. Ezután egy egyszerű evőkanállal összekeverem az egészet, amíg egy ragacsos masszát kapok. Ekkor még két részletben hozzáadok 5-5 dkg lisztet - minden különösebb gyúrás nélkül, csak a kanállal el lehet dolgozni a tésztát, ha nem akarna sikerülni, akkor valószínűleg túlságosan lehűlt a méz, ilyenkor kézzel kell kicsit megdolgozni.


Folpackkal letakarva, 2 órán keresztül, pihenni hagyom a konyhapulton. Ezután kiveszem a tálból és lisztezett felületen kissé átgyúrom a tésztát, ekkor már nem szabad ragadnia, könnyen gyúrható, homogén tésztának kell lennie. A tésztát elfelezem és gombócokká igazítom. A sütőt előmelegítem 200 °C-ra, 2 tepsit kibélelek sütőpapírral.


Lisztezett felületen kinyújtom az első gombócot. Nem kell nagyon alálisztezni, inkább érdemes folyamatosan figyelni és igazítani a lisztezésen. Igyekezve minél egyenletesebben, kb. 2-3 mm-esre nyújtom, majd formákra kiszúrom a tésztát, illetve legutóbb, a szepyangyaltól :)) ajándékba kapott, spéci nyújtófámmal is készítettem kekszeket. 
Előmelegített sütőben sütöm - itt van a legnagyobb bukáslehetőség, ugyanis a sütiket aranybarnára kell sütni és éppen egy hajszállal azelőtt kell kivenni a sütőből, hogy a szélük barnulni kezdene, majd aztán ripsz-ropsz megégnének. Ez mérettől függően kb. 6-7 perc - érdemes arra odafigyelni, hogy egy tepsiben mindig egyforma kiszúrt minták legyenek, így egyformán is sülnek. Kicsit a tepsiben hagyom hűlni, majd rácsra téve teljesen kihűtöm a kész kekszeket, végül zárható dobozban tartom fogyasztásig.
A tésztamaradékokat először a második gombóchoz, majd később magukban összegyúrva újra kinyújtom és szaggatom, amíg elfogy. Nagyon kiadós, mérettől függően kb. 120 keksz is születhet ennyi tésztából.

Ezek a szép, mintás kekszek nem jöhettek volna létre, ha nincs szepyke! :)) Köszönöm!

Hozzávalók: 15 dkg margarin/vaj*, 10 dkg méz**, 20 dkg kristálycukor (lehet felesben nádcukorral is), 1 kis rúd vanília magjai, 1 egész tojás, 35 dkg + 2x5 dkg finomliszt (tehát összesen 45 dkg), 3 dkg tejpor***, 1,5 teáskanál szódabikarbóna (7-8 g, ne legyen több), fél teáskanál/késhegynyi só (2 g), 2 teáskanál őrölt fahéj (6 g), fél teáskanál kakaópor (2 g), 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (3 g), 1/4 teáskanál/késhegynyi aszkorbinsav (1-2 g), valamint még egy kevés liszt a nyújtáshoz.
* vajjal is nyugodtan elkészíthető, de margarinnal (mintha) egy picit jobb (lenne) az eredmény
** többfélét próbáltam, jó az akác vagy a virágméz, de készülhet különlegesebb mézből is
*** érdemes átszitálni, mert hajlamos csomós maradni
Tovább olvasom...

2010. december 17., péntek

Fahéjas mini és vaníliás maxi

Cookie, ismét. Már szerepel a blogomon, több változatban is. Az alaprecept, kisebb módosításokkal, mindig ugyanaz - nagyon szeretem, mert gyorsan össze lehet dobni, ízlés szerint ízesíthető és sokáig eláll.


A tésztához kihabosítottam a vajat a cukrokkal és a mézzel, majd tovább habosítottam a tojással és a vaníliakivonattal. Ezután hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és a sót. Ekkor elfeleztem a tésztát:
- az egyik felébe fahéjat kevertem, plusz apróra vágott aszalt meggyet és étcsokoládét,
- a másik felébe kevertem még egy kevés vaníliát, valamint durvára tört mogyorót és kakaóbabot.
A mogyorós változatot nagy evőkanállal adagoltam a sütőpapíros tepsibe, egymástól nagy távolságra (sütés közben elterül) - a kanál hátával ellapogattam, kerekre igazítottam a kupacokat. A sütő tepsijébe 8, az eggyel kisebbe 6 ilyen korongot tudtam kikenni. 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 13 percig, amíg a tészta széle pirulni kezdett. A fahéjas változatból kis teáskanálnyi kupacokat sorakoztattam egymás mellé - lehet még ennél kisebbeket is, de most nem volt türelmem... A sütőt kicsit mérsékeltem (170 °C) és kb. 9 perc alatt megsütöttem a sütiket. Mindkét keksz puha lesz így, a ropogóshoz tovább kell sütni, de nagyon vigyázni kell, mert pillanatok alatt meg tud égni.


Hozzávalók kb. 22-24 db nagy és kb. 75 db mini kekszhez...
...az alaptésztához:
40 dkg vaj/margarin, 12 dkg méz, 12 dkg nádcukor, 12 dkg kristálycukor, 4 tojás, 1 evőkanál házi vaníliakivonat, 50 dkg liszt, 2 teáskanál (10 g) sütőpor, 2 teáskanál (10 g) só);
...a fahéjas-meggyes-étcsokishoz: fél adag alaptészta, 2 teáskanál (10 g) fahéj, 8-10 dkg kicsire aprított aszalt meggy, 8-10 dkg aprított étcsokoládé (70%);
...a vaníliás-mogyorós-kakaóbaboshoz: fél adag alaptészta, még egy kevés házi vaníliakivonat, 20 dkg durvára tört törökmogyoró (pirított és pirítatlan mogyoróval is érdemes kipróbálni), 3 dkg pörkölt, aprított kakaóbab.


További cookie receptek a blogon: csupacsokis, kakaóbabos és meggyes-diós.
Tovább olvasom...

2010. december 16., csütörtök

Fasírt

Ritkán készítek fasírtot, nem is tudom, miért, pedig szeretjük. Finom, kiadós, ha marad másnapra, pillanatok alatt össze lehet ütni mellé valamit. Akár krumplipürével, akár valamilyen főzelékfélével tálalom, biztos befutó. Ráadásul időt és munkát is lehet spórolni vele, hiszen a nagyobb mennyiségben bekevert, ízesített fasírtmasszát egyben és megformázva is le lehet fagyasztani, de még a kisütött fasírgolyó is tökéletes a fagyasztóból elővéve.


Az elkészítése nagyon egyszerű: a hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd amíg hűl, ledarálom a húst és beáztatom a zsömlét (vízbe vagy tejbe, mikor mibe...). A húshoz teszem a kihűlt hagymát, hozzáütöm a tojásokat, sózom, fűszerezem, fokhagymát reszelek hozzá és beleteszem az alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt, áztatott zsemlét. Ezután néhány perces munkával, kézzel, alaposan összedolgozom a masszát. A végére a formázás és sütés marad: a kisebb gombócokat vagy kicsit nagyobb fasírtpogácsákat zsemlemorzsába forgatom és bő, forró olajban kisütöm.
Sütőben sütve elkerülhető a bő olaj használata. Én ilyenkor egyben sütöm, zsírozott tepsibe hosszúkás "rudakat" formázok, amelyeknek a közepére keményre főzött, egész tojásokat ültetek (Stefánia vagdalt). Ugyanez elkészíthető koszorú- vagy őzgerincformában is.
A fasírtgolyók is megsüthetők sütőben sütve, a leírását lekvároskuktánál olvashatjátok.


Hozzávalók: 1 kg hús (pl. marha- vagy sertéscomb, karaj, csirke- vagy pulykamell, de lehet kissé zsírosabb húst is használni, mint a tarja), 1 közepes vöröshagyma, 2-3 tojás, 2-3 zsemle (vagy 2-3 szelet kenyér), 1 evőkanál só, 1 csapott evőkanál őrölt bors, 1-1,5 evőkanál pirospaprika, 0,5 evőkanál őrölt kömény, 1 teáskanál majoránna, 3-6 gerezd fokhagyma, az áztatáshoz víz vagy tej, kevés zsír, a gombócokhoz zsemlemorzsa.
Ezekkel az arányokkal egy keményebb fasírtmassza lesz az eredmény, ha lazább szerkezetűt szeretnénk, akkor kicsit több zsemlét kell belerakni.
Tovább olvasom...

2010. december 14., kedd

Narancsos-mézes ágyaspálinka

Rászorulók mindig vannak, ebben az évben azonban még inkább szükség volt és van az összetartásra, egymás megsegítésére, mint bármikor máskor. Hogy könnyebbé tehessük néhány szegénységben élő család, néhány éhező kisgyermek karácsonyát, 115 blogger még nyár elején összefogott, hogy egy karácsonyi recept- és ötletgyűjtemény elkészítésével, adományokat gyűjtsön a megsegítésükre.
Ebben a kiadványban, a Kifőztük karácsonyban szerepel az alábbi vendégváró italreceptem.


A narancsot alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héját nagyon vékonyan lehámozom, próbálok minél kevesebb fehér részt a héjdarabokon hagyni.
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a narancshéjat, az aszalványokat és a fűszereket. A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, a forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom, forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és - miután újra lezárom - néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (például hűtőszekrénybe), és négy hétig érlelem. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább.
Az aszalványokból néhány darabot vissza lehet tenni az italba, ha ajándékba szánjuk, jól mutat az üvegben, illetve kitöltve a pohárban is nagyon mutatós. Irtóra üt, tehát óvatosan a nassolásával! :) Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.


Ha nem ajándékba készítem, én nem szoktam a mézet-pálinkát melegíteni, mert minket nem zavar, ha az ital opálos lesz.
Ez az ital "ágyazás" nélkül is elkészíthető, én most legutóbb úgy készítettem. Elkészíthető a limoncellohoz hasonlóan, először csak a pálinkát érlelve a fűszerekkel, majd 2,5-3 hét után leszűrve és a mézet ekkor hozzákeverve is. Nagyon finom végeredmény születik így is - szilveszterre még el is készülhet! ;)

Hozzávalók: 1 narancs héja, 2-3 szem aszalt sárgabarack, 3-4 szem aszalt szilva, 4-5 aszalt füge (mini), 10 szem aszalt szőlő (mazsola), 5-7 cm fahéjrúd, 4-6 szem szegfűszeg, 10 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

Mézes pálinkák a blogon: citromos-fűszeres, aszalt meggyel ágyazott, mentás. További - akár ajándékba is adható - likőrök a blogon: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs.

Adakoztál már? December 20-ig, az akció honlapján, még megteheted!
Tovább olvasom...

2010. december 13., hétfő

Parfétorta

Zajlanak a szülinapozások, vendégeskedések. Idén, hogy most se legyen tiszta és felhőtlen az ég, hármas nehézségi fokozatba kapcsoltunk: a férjem állandóan dolgozik, így a készülődés nem túl könnyű mutatvány, ráadásul, beszereztünk egy gipszet a nagylány lábára, így még az ovi sem mentesít arra a napi néhány órára.
Ez a torta kisebbem szülinapja alkalmából készült, Noi ;) barátosném csíkos torta ötletéből, Moha Kifőztükös parfétorta-költeményének áthangolásával született meg, kevés munkával, bár sok-sok óra alatt.


Mohával ellentétben én nem készítettem piskóta-alapot hozzá és kevesebb réteget, összesen hármat készítettem. A parféalapot kis módosítással készítettem: a tej egyharmadát a vaníliával felforraltam és úgy 5-10 percig tovább főztem. Közben a tojássárgákat és a cukrot kikevertem a tej második harmadával. A vaníliás alapból kihalásztam a vaníliahüvelyeket, a harmadik harmad tejjel visszahűtöttem és hozzácsorgattam a tojásos elegyet. Lassú tűzön besűrítettem.
Ezután ezt a vaníliás-tojásos parféalapot harmadoltam úgy, hogy a végleges mennyiségek kb. azonosak legyenek. Az egyik harmadba aprított étcsokoládét, a másikba fehéret kevertem, a harmadikat pedig eperrel turmixoltam össze - ezt ezután átszűrtem, hogy a magok zöme ne kerüljön a parféba. Ezután ugyanúgy jártam el, mint Moha: a háromféle keveréket lehűtöttem, majd másnap - egyenként - felvert tejszínhabbal lazítottam őket és alufóliával bélelt-magasított tortaformában, rétegenként kifagyasztottam (lsd. az eredeti recept). Fogyasztás előtt néhány órával, felvert tejszínhabbal díszítettem (ami a bírák szerint nem volt elég édes - mondtam is, hogy nem azt kell enni :P).
A végeredmény finom lett, nekem az étcsokis réteg ízlett a legjobban. Az epressel nem voltam maradéktalanul elégedett, elszúrtam, mert kicsit vizes lett a parféalap a gyümölcstől és kissé jegesre fagyott. Legközelebb puncsra cserélem: a rózsaszín, az rózsaszín... :D
Moha, köszönöm! :)))

Hozzávalók...
...a parféalaphoz:
8 tojás sárgája, 30 dkg cukor, 1 l tej, 2 kisebb (vagy 1 nagy) rúd vanília (felhasítva, magjai kikaparva, hüvellyel együtt főzve);
...az alapok ízesítéséhez: 1) 10 dkg étcsokoládé (86%), 2) 10 dkg fehér csokoládé, 3) 30 dkg eper (mirelit, kiolvasztva);
...a parféalapokhoz továbbá: 3x2,5 dl habtejszín kemény habbá verve;
...a díszítéshez: 2x2 dl habtejszín, kevés cukor, ételfesték, marcipánfigura stb.
Tovább olvasom...

2010. december 3., péntek

Adventi mézes torta

Néhány napja feltettem egy vendégvárós, adventre hangoló bejegyzést. A fotón látható torta után érdeklődők kedvéért hozom a receptet. A torta a Zsuzsi szelet receptjéből született, némi módosítással: az íze ugyanaz, de a végeredmény kicsit mutatósabb - legalábbis szerintem. :)


A tészta elkészítésének módja megegyezik a Zsuzsiéval - a süteménynél leírtak szerint begyúrtam, és kb. 2 órán keresztül pihentettem a tésztát.


Ezután a gombócot először 5 darabba osztottam, lisztezett nyújtódeszkán mindegyik darabot kb. 2 mm-esre nyújtottam, majd egy 22 cm-re állított tortakarikával kiszúrtam belőlük a lapokat. (Kartonból kivágott sablon alapján késsel is körbevágható a méret.) A leeső tésztaszéleket újragyúrtam, kettőbe osztottam és újra megismételtem a fentieket, így összesen 7 lapot kaptam. Egymás után, előmelegített sütőben (a tepsi hátán, sütőpapíron), 170 °C-on, kb. 6 perc alatt megsütöttem a lapokat, majd hagytam kihűlni őket.


A maradék leeső tésztát ismét összegyúrtam, még vékonyabbra nyújtottam, mint a kerek lapokat, majd kis háromszögeket szabtam ki belőle (6x7 cm, 6x5 cm, 5x4 cm, 5x3 cm-es négyzetek az átló mentén felezve), ezek kb. 4 perc alatt sültek meg. (Ha még mindig marad tészta, azt tetszőlegesen fel lehet vágni és megsütni - finom kis figyelemelterelő lesz a körülöttünk sündörgő gyerkőcöknek.)
Itt fontos megjegyeznem, hogy ennél a másodszori újragyúrásnál már igen kemény a tészta. Kb. 10 mp a bekapcsolt mikróban visszalágyítja annyira, hogy könnyen lehessen vele dolgozni, de nem szabad túlmelegíteni, nehogy ragadjon. 


Amíg a tészta pihent, megfőztem a pudingot a krémhez, így a lapok nyújtása-sütése alatt szépen ki tudott hűlni. Porcukorral kikevertem a lágy vajat, majd - a habverőt folyamatosan dolgoztatva - ebbe a vajkrémbe adagoltam kanalanként a kihűlt pudingot. Adtam hozzá még néhány csepp vanília eszenciát is és habosra kevertem a krémet.


A kihűlt lapokból a legvastagabbat tettem alapnak, a legszebbet tetőnek. :) A krémmel rétegeztem a kész lapokat, majd kívülről is bevontam a krémmel a tortát. Habzsákba töltöttem a maradékot: ezzel díszítettem a torta szélét, valamint egy-egy pöttyöt nyomva a tésztaháromszögekre, ennek a segítségével állítottam össze a "fenyőfát". A torta és a "fenyő" egy egész éjszakát pihent/ért a hűtőben. Másnap reggel olvasztott csokoládéval vontam be a torta tetejét - itt csak arra kell figyelni, hogy a csoki már ne legyen meleg, amikor a tésztára kerül, mert akkor a torta esetleg megválik a krém díszítéstől. :) Újra hűtő - a csokoládé dermedése után a fenyőt a tetejére állítottam és egy reszelő segítségével, fehér csokoládéval "behavaztam" a tortát. Néhány selyemfényű cukorgyönggyel egészítettem ki a képet.
Szeletelés: forró vízbe mártott késsel.


Belekerültek...
...a tésztába: 15 dkg cukor, 15 dkg méz, 8 dkg vaj, 50 dkg liszt, 10 g szódabikarbóna, 4 dkg keserű kakaópor (3 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás;
...a krémbe:
4 csomag vaníliás pudingpor, 1,3 l tej, 6 dkg cukor (3 evőkanál), 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, kortynyi vanília eszencia;
...a tetejére: 1 tábla étcsokoládé (70%), 1 evőkanál olaj, kb. 2-3 dkg fehér csokoládé, selyemfényű cukorgyöngyök.
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok.
Tovább olvasom...

2010. december 2., csütörtök

Kosárka

Hagyományos, diós, (...) ki hogyan nevezi - nálunk egyszerűen csak kosárka. Alapértelmezésben. Minden más, ami nem ez, az lehet "mákos", "mogyorós", "krémes", "gyümölcsös" - ilyen-olyan kosárka, de ez csak így "simán kosárka". :)
Haraptatok már diós felhőbe? :)) Valami ilyesmi lehet. Nem tömény, nem fojt, egyszerűen csak szétomlik az ember szájában. Annyira omlós, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor is veszem ki a formából, mert ha túlságosan korán állok neki a feladatnak, atomjaira hullik. Na de ha kivárom az időt, mesés lesz... Az elkészítése kicsit pepecselős, de azért hébe-hóba, különösen advent környékén, érdemes nekiállni.


A recept alapja a 3:2:1 linzertészta, amibe - mivel a habhoz tojásfehérje kell - tojássárgák is kerülnek. Egy csipet sütőpor, egy másik csipet só és kész is. ;) A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Ezután a tálat folpackkal lefedem (vagy a tésztát folpackba csomagolom) és hűtőbe teszem.
Amíg a tészta pihen, a diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy pici sóval habbá verem, amikor már kemény, hozzáadom a citromlevet is. További folyamatos habverés mellett beleadagolom a cukrot és fényes, kemény habbá verem - addig, amíg a habból csúcsot tudok húzni. Ekkor egy szilikon lapáttal, laza mozdulatokkal, beleforgatom a diót. Amíg a gép dolgozik, a lekvárt átkeverem és a meggyet egy szűrőbe teszem lecsöpögni.


A sütőt 160-170 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből és kb. diónyi adagot veszek ki belőle, ebből először golyót formálok, majd a két tenyerem között ellapítom és ezzel bélelem ki vékonyan a formát. Ha van túllógó felesleg, azt lecsípem és hozzáadom a következő golyócskához. Amikor egy tepsinyi formával elkészülök, egy-egy mokkáskanálnyi lekvárt teszek a forma aljára, rá egy szem meggy kerül, majd a diós habbal befedem a kosárkát. Addig sütöm, amíg szép pirosas lesz a kilógó tészta széle.


Ekkor kiveszem a sütőből, a formában hagyom addig hűlni, amíg már kézzel kényelmesen megfoghatóvá válik a forma, majd egy óvatos fejreállítós-megmozgatós :)) mozdulattal kioperálom a sütit belőle. Rácson hagyom teljesen kihűlni (ezután ízlés szerint porcukorral meghinthető, én nem szoktam).
Nekem kétszeri sütés (két tepsi) jön ki egy adagból. Amíg a lekvározást-meggyezést-habozást csinálom, a tészta fennmaradó felét visszateszem a hűtőbe, majd így visszahűtve dolgozok újból vele - de természetesen lehet már eleve két gombócként a hűtőbe tenni. Amíg az első adag sül, a második adag összerakásával pont végzek. Ha ügyesen dolgozom, 40 db lesz belőle, ha kicsit vastagabbra sikerül a tészta, akkor néhány darabbal kevesebb.


Hozzávalók 40 db-hoz (az én formám alsó átmérője kb. 3,5 cm, a felső 6,5 cm)...
...a tésztához:
40 dkg liszt, 26 dkg vaj, 13 dkg porcukor (vagy 12 dkg porcukor+1 dkg vaníliás cukor), pici sütőpor (2 g), pici só, 4 tojás sárgája;
...a habhoz: 4 tojás fehérje, pici só, 1-2 evőkanál citromlé, 20 dkg cukor (vagy 10-10 dkg porcukor és vaníliás cukor), valamint 20 dkg darált dió;
...továbbá: egy kis üveg lekvár (most ribizlizselé, de lehet pl. sárgabaracklekvár is), 40 szem meggybefőtt.

Mivel utálom a formákat mosogatni munka közben, ezért a fenti adagot a saját formamennyiségemhez szabtam. Gondolom nem mindenki rendelkezik pontosan ennyi formával, ezért átszámoltam a mennyiségeket 10 formára, ezt már könnyen fel lehet szorozni.
Hozzávalók 10 db-hoz...
...a tésztához:
10 dkg liszt, 6-7 dkg vaj, 3 dkg porcukor, pici sütőpor, pici só, 1 tojás sárgája;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, pici só, fél evőkanál citromlé, 5 dkg (por)cukor, valamint 5 dkg darált dió;
...továbbá: lekvár, 10 szem meggybefőtt.
Tovább olvasom...