2012. március 31., szombat

Ajánló húsvétra

Kezdem azzal, hogy van ám nekem egy húsvéti aloldalam, ami az év nagy részében rejtve van - annyira, hogy most fedeztem csak fel, hogy még mindig megvan. :D Ezt az aloldalt a mostani bejegyzés kapcsán frissítettem és az aloldalaknál is kitettem :)), úgyhogy aki az összes húsvétra integrálható bejegyzésemet egy kupacban szeretné látni, legyen szíves ott nézelődjön.
Aztán folytatom azzal, hogy a tavalyi húsvéti ajánlathoz képest nem sok újdonsággal rendelkezik a blog - legalábbis adott témában, úgyhogy aki a tavalyit már látta, most nem (sem) fog elalélni. Nem is terveztem ajánlót, sőt, be kell valljam, ha Vicuska és Mági nem invitálnak erre a játékra, szerintem nem is tudatosul, hogy jövő hétvégén már húsvét van. :)) Még szerencse, hogy megtették: lányok, köszönöm szépen itt is az invitálást! :*

Hát jöjjön az ajánló! Tavaly már leírtam, hogy nálunk a húsvét "a sonka", "a tojás" és "a torma" - tehát ételek választékában igencsak nagyok a hiányosságaim. Csak semmi bárány és nyúl, az egyébként népszerű hidegtálak sem voltak nálunk népszerűek - de ha szeretnétek, elkészítem majd azt a tipikus "húsvéti szendvicset", amit anno anyum a locsolóknak kínált. :)) Ezeken túl (tehát sonka-tojás-torma-szecsó) én komolyan semmit, de semmit nem kötök a húsvéthoz.
De ha már ajánlat, akkor azért a sütiken kívül illik mást is mutatni: szerencsére nemrég készítettem egy töltött tojást, úgyhogy legyen ez az első a "sorban". :)
Tovább olvasom...

2012. március 28., szerda

Mandulás zabtallér

Mostanában ritkábban sütök (ritkábban főzök, ritkábban írok bejegyzést...), szabadidő híján nem sok kedv és energia jut a korábbi kedvenc elfoglaltságaimra. A múlt héten viszont Martha Stewarthoz keveredtem, és hááát...a zabpelyhes kekszei láttán végre sikerült rászánnom magam. :)) Bekevertem egy méretes adag zabkekszet, ami még ki sem hűlt, máris sebesen fogyni kezdett - gyanús, hogy családnak hiányzik anyu hobbija. :D Extra ropogós, kiadós, finom cookie-k születtek (az összetevők ne tévesszenek meg senkit első látásra ;), ugyanis a cukormennyiség nem kevés).


A mandulát és a lenmagot késes robotgépben felaprítottam, majd hozzáadtam a zabpelyhet és még egy percig dolgoztattam a gépet. Ezután tálba borítottam a keveréket, hozzákevertem a kakaóbabot, mazsolát, sütőport, szódát és csipetnyi sót. A gépbe tettem a vajat a nádcukorral, 3-4 perc alatt habosra kevertettem. Hozzáütöttem a tojásokat, kevés vaníliaeszenciát csorgattam bele és tovább habosítottam.


A száraz anyagokba beleforgattam a vajas keveréket, összedolgoztam. Sütőpapíros tepsi(k)be diónyi gömböket formáztam, amiket egy - vízbe mártott - pohár aljával vékonyra lapítottam (olyan távolságra kell egymástól tenni a gömböcskéket, hogy kilapítás után is kb. 2-2 ujjnyi távolság legyen köztük, mert sütés közben még tovább terülnek). 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem a tallérokat - amíg szép barnás színt kaptak (12-13 perc). Forrón még puhák, így néhány percig a tepsiben hűlnek és csak ezután lehet rácsra tenni a kekszeket.


Hozzávalók 50-60 db (8-9 cm átmérőjű) tallérhoz: 10 dkg mandula, 2 evőkanál (3 dkg) lenmag, 25 dkg zabpehely, 1 nagyobb teáskanál (3 g) szódabikarbóna, 1 nagyobb teáskanál (3 g) sütőpor, csipet só, 20 dkg puha vaj, 25 dkg nádcukor (csökkenthető), 2 nagyobb tojás, 2-3 teáskanál vanília eszencia, 5 dkg kakaóbab töret, 8-10 dkg mazsola.
Tovább olvasom...

2012. március 24., szombat

Medvehagymás csiga

Medvehagymás pogácsát szerettem volna, csigák lettek belőle. Nagyon finom lett, legfőképpen frissen, langyosan volt ellenállhatatlan, vacsorára egy kis leves után tökéletesen jól esett. :)


A hozzávalókból (kenyérsütő géppel) kelt tésztát dagasztottam - a puha, medvehagymás vajat csak a dagasztás legvégén adtam hozzá. Ezután a gépben hagytam a tésztát duplájára kelni.
A megkelt tésztát kétfelé osztottam és finoman lisztezett nyújtódeszkán - egyenként - 4-5 mm vékonyságú téglalapra nyújtottam. A felületüket egyenletesen megszórtam reszelt sajttal, majd a téglalapokat (a hosszabbik oldaluk felől) feltekertem, és a tekercseket nagyjából centinként felszeleteltem. A csigákat ezután sütőpapíros tepsiben, letakarva hagytam 30 percig kelni, majd 190 °C-os, légkeveréses sütőben 15-17 perc alatt sütöttem készre (lk nélkül 210 °C).


A tészta hagyományos pogácsának is elkészíthető: ekkor kelesztés után egyben kell kinyújtani (nagyjából hüvelykujjnyi vastagságúra) és pogácsaszaggatóval kiszaggatni. Pihentetés után a pogácsák tetejét felvert tojással meg kell kenni és tetszőlegesen meg lehet szórni sajttal is.


Hozzávalók...
...a tésztához:
2 nagyobb méretű (L-es) tojás sárgája, 10 dkg tejföl, ~2,2 dl tej, 2 teáskanál só, 15 dkg rétesliszt, 20 dkg finom liszt, 15 dkg graham liszt (+még egy kevés, ha szükséges), 1 csomag instant élesztő (vagy 2-2,5 dkg friss), 1 teáskanál cukor, ~18-20 dkg medvehagymás vaj (vagy vaj+egy csokor medvehagyma felaprítva);
...továbbá: 20 dkg reszelt sajt (nálam edami+trappista vegyesen) a töltéshez és finom liszt a nyújtáshoz.
Tovább olvasom...

2012. március 22., csütörtök

Kacsapecsenye

Leggyakrabban csirke és pulyka kerül az asztalunkra a háztáji szárnyasok közül - nagy valószínűséggel nem vagyunk ezzel egyedül. :)) Liba és kacsa csak elvétve fordul elő, egyben sütve még annál is ritkábban, mert általában valamelyik alkatrészük kerül serpenyőbe, sütőbe. A fiatal pecsenyekacsa pedig nagyon finom, és igazából nem is nagy durranás elkészíteni, ha az ember lányát megáldották némi türelemmel. Engem nem nagyon :D, így utálom a kacsa előkészítését, pedig a tokozáson túljutva már tényleg gyerekjáték a vele való munka.


A kacsát tehát megtisztítom, azaz - "konyhakész" állatka esetében - a bőrében maradt, nem igazán odaillő dolgokat (tok, tollvég, tollkezdemény...) eltávolítom. Lehet próbálkozni késsel, csipesszel, kinek mi a szimpatikus. Nemszeretem munka, nekem mindig sikerül még azután is találni benne tokot, miután már kétszer tökéletesen megtisztítottam... :/ Tisztítás után leöblítem, kívül-belül alaposan megszárítom (papír kéztörlő előny), majd kívül-belül megsózom durva sóval. A hasüreget valamilyen szárított fűszerrel dörzsölöm be, finom rozmaringgal, kakukkfűvel, majoránnával is, nekem most ez utóbbi esett kézre. Ezután egy zacskóba csúsztatom és hűtőszekrényben pihentetem néhány órán (egy egész éjszakán) keresztül.


A pihentetés után (a zacsiból kivéve :P) kacsasütőbe teszem, a hasüregébe egy tisztított almát teszek (ha van friss fűszer itthon, akkor az is beleköltözhet), és lefedve, 160-170 °C-ra állított, hideg sütőbe teszem. Ezután addig sütöm, amíg a kacsa elkezd színt kapni: ekkor a fedőt leveszem, az alatta keletkezett pecsenyelé többségét leöntöm és a maradékkal időnként locsolgatva, 200 °C körüli hőmérsékleten pirosra sütöm.*
Most karamellen párolt káposztával tálaltam, de illik hozzá a hagymás burgonya, a párolt, sült gyümölcsök, kompótok, illetve a maradék húst felkockázva, zöld salátába keverve pillanatok alatt isteni "munkaebédet" lehet összedobni.


Hozzávalók: egy pecsenyekacsa (fiatal, kb. 2 kilós példány), durva só, szárított majoránna/kakukkfű/rozmaring, egy közepes egész alma (hámozva), esetleg friss fűszer.
*Ez a darabka cca. 4 óra alatt sült készre. "Gyorsított" változatban kilónként 50-60 perc alatt sül meg a fiatal kacsa, ehhez előmelegített sütő és 180 °C körüli hőmérséklet szükséges.
Tovább olvasom...

2012. március 18., vasárnap

Töltött tojás

Ritkán készítek töltött tojást, bár én és férj szeretjük, a gyerkőcök még nem igazán fedezték fel. Rendszerint valamilyen majonéz-alapú salátával ágyazok meg neki, és mivel nagylányom kukoricasalit kért a szülinapi ebédjéhez, most éppen ez került alá (és ezzel el is árultam, hogy még mindig a gépen található fotókból élek... :D).
Egy ex-kolléganőm anyukájától lestem el ezt a "receptet" - a lényege, hogy nem vajjal és tejföllel keveri ki a tojások sárgáját, hanem ömlesztett sajttal. Finom, egyszerű és jól variálható, na és a közelgő húsvétra is ideális lehet - feltéve, hogy megfizethető lesz az ünnepekkor a tojás. :/


Az elkészítése roppant egyszerű: a tojásokat sós vízben megfőzöm, kihűtöm és megtisztítom. Hosszában félbevágom a főtt tojásokat, sárga közepüket kiveszem, a fehérjéket félreteszem. A sárgáját villával összetöröm, majd elkeverem a sajttal. Sózom, borsozom, mustárt és majonézt keverek hozzá, legvégül valamilyen - nagyon apróra vágott - zöldfűszerrel ízesítem. Ezután habzsákba töltöm és a tojássárgák helyére visszatöltöm a krémet. Kész is...mehet a salátaágyra.
 
➢ A fenti bekezdést visszaolvasva eszembe jutott, hogy a tojásfőzés bizony megérne egy körkérdést. Mert könnyű leírni, hogy elkészítése roppant egyszerű, amikor kezdő háziasszonyoknak (sőt, a nem kezdőknek is) maga a tojás megfőzése is gondot okozhat: a tojást ugyanis általában nem elég keményre főzni, utána meg is kell azt pucolni. :D A megválaszolandó kérdés tehát: hogyan főzzünk tuti, könnyen tisztítható kemény tojást? Minden bizonnyal sok-sok praktika létezik rá, és én ezek közül kábé kettőt-hármat ismerek, így megköszönném, ha az erre járók leírnák a maguk tuti technikáját. :)


Hozzávalók: keményre főtt tojások, 1 tömlős sajt (100 g ömlesztett sajt, pl. camping, medve...), kb. 2 teáskanál mustár, kb. 2 evőkanál majonéz, só, őrölt bors, ízlés szerinti friss fűszer (medvehagyma, snidling, újhagyma, petrezselyem, torma...).
A 100 g sajt kb. 10 tojáshoz elég, kevesebb tojás esetében több tölteléket lehet a tojásba/-ra tölteni.
Tovább olvasom...

2012. március 16., péntek

Krémes uborkasaláta

Hasonló recept szerepel már a blogon - ez annál sokkal lágyabb ízű és több uborkát tartalmaz. Tortillához és pitához szoktam készíteni, amikor nincs itthon túl nagy választék zöldségekből: az apró, fűszeres húsfalatkákhoz nagyon finom szerintem - bár én magában is nagyon szeretem. :)


Az elkészítése nem valami bonyolult: a kígyóuborkát ha szükséges, meghámozom, a magjait karalábévájóval kiszedem, a húsát lereszelem. A fetát pépesítem, elkeverem a tejföllel és beleforgatom a reszelt uborkát. Borsot csavarok rá és már kész is. Szoktam belevágni olívabogyót, ha éppen meglátok a hűtőben egy bontott üveggel, de anélkül is nagyon finom.


Hozzávalók: 2 kisebb kígyóuborka, 15 dkg feta (vagy hasonló sós, lágy sajt), 10 dkg tejföl, őrölt bors, ízlés szerint olívabogyó.
Tovább olvasom...

2012. március 15., csütörtök

Finomfőzelék

Ha már a főzésre nem igazán jut időm, legalább előhalászok néhány korábban készült fotót a gépről. :P Így a minap megtalált és közzétett, tavasz(nyár)váró szederleves után most jön egy újabb színes étel, a finomfőzelék. Menzai múltját nem ecsetelném, éppen elég annyi, hogy kábé 2 hete nyaggatni kezdett a nagylányom, hogy ő bizony finomfőzeléket szeretne enni. Először azt hittem, rosszul hallok, de meggyőzött, hogy tényleg azt szeretné, amiről én gondolom, hogy szeretné és amit úgy egyébként - tudtommal - nem is szeret. Ki érti ezt? Mindegy, elkészült életem talán harmadik finomfőzeléke és mivel megette, sőt anyuköszönömszépenfinomvolt, hát jöjjön a recept is.


A sárgarépát és a karalábét megtisztítottam, majd apróra kockáztam. Egy edényben az olajat felforrósítottam, beletettem a répakockákat és néhány percig pirítottam, pároltam. Hozzáadtam a karalábét is és ezzel együtt tovább pároltam. Újabb néhány perc elteltével rászórtam a fagyott borsót, összeforgattam és egészen addig hagytam együtt párolódni, míg a fagyott borsószemek felmelegedtek. Ekkor rászórtam a lisztet és összeforgattam a zöldségekkel. Felöntöttem a vízzel, elkevertem, majd hozzáadtam a tejet is. 
Sóztam, borsoztam és addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak (ideje függ mérettől, a zöldségek zsengeségétől...). A végén tejszínt csorgattam bele, ízlés szerint édesítettem (1-2 evőkanál cukorral), és újraforrásig melegítettem. Ha szükséges, a főzés végén még egy kis keményítővel lehet sűríteni, illetve aki szereti, petrezselyemmel is kiegészítheti az ízét.
Tükörtojással nekünk felnőtteknek is finom volt. :)


Hozzávalók: 3 nagyobb sárgarépa, 2 kisebb karalábé, egy csomag (450 g) mirelit zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 3 nagyobb evőkanál liszt, 2 dl víz, 4-5 dl tej, 2 dl tejszín (vagy helyette is tej), só, bors, kevés cukor.
Tovább olvasom...

2012. március 13., kedd

Szederleves

Közeleg a tavasz, így igencsak aktuálissá vált, hogy az előző évről még a fagyasztóban maradt zöldségeket, gyümölcsöket elhasználjam. A bogyós gyümölcsökből készített ételek élénk színeikkel a nyarat idézik, így a még most is uralkodó borús, szürke napokon különösen jól esik egy ilyen egyszerű, finom leves.


A szedret a vízzel, kevés cukorral és a fűszerekkel együtt tűzre tettem, és a forrástól számítva kb. 15 percig főztem. Ezután a fahéjat kivettem belőle és a levest botmixerrel pépesítettem. Nagyobb lyukú szűrőn megszűrtem a pépet a magoktól, majd újra tűzre téve a keményítővel elkevert tejjel behabartam és vaníliás cukorral tovább édesítettem. Szerintem langyosan és nem túl édesen az igazi. :)
Tetszőlegesen akár szederszemeket is lehet belefőzni, de én legjobban sok-sok (édes) tejszínhabbal vagy babapiskótával szeretem. :)


Hozzávalók: 60-70 dkg szeder (mirelit), 6-7 dl víz, 5 cm fahéj, 3-5 szem kardamom, 2 dl tej, 2 erős evőkanál étkezési keményítő, cukor és/vagy vaníliás cukor a gyümölcs érettségétől és ízléstől függően.
Tovább olvasom...

2012. március 11., vasárnap

Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)


A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.


Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.


Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.


Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához:
3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.
**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.
Tovább olvasom...