egy csipet...

A tarhonya elkészítése

2012-02-08T13:19:00.000+01:00

Amikor elkezdtem a blogot írni, azzal a jól hangzó tervvel álltam neki, hogy majd konyhai analfabétáknak is írok bejegyzéseket. Tudjátok, olyan szájbarágósan: ezt ide teszed, azt oda, ezzel ezt csinálod és amikor letelik az idő akkor meg azt. Aztán ez elmaradt. Elmaradt, mert már a tésztanyújtás megfogalmazásával erősen gondban voltam, elmaradt, mert rájöttem, hogy ami nekem beválik, másnak már nem is olyan biztos, elmaradt, mert egyszerűen hülyeségnek gondoltam, hiszen úgysem fog senki azután érdeklődni, hogy hogyan sütöm a piskótát.
A terv maradványai néhol persze fellelhetők, hiszen azért csak-csak feltettem néhány alapreceptet, készítettem egy rakat fázisképet, amik időnként bele is kerülnek a bejegyzésekbe, és ha máshol nem is, de bizonyos ételek részeként még azt is leírtam, hogy szerintem hogyan kell a rizst megpárolni.

Amikor olyat főzök, amiről tudom, hogy még nem szerepelt a blogon, általában igyekszem végigfotózni a munkafolyamatot. Aztán ezek a képek többnyire nem kerülnek be, mert rossz a minőségük vagy mert semmit nem mutatnak, illetve egyszerűen csak nincs helyük a bejegyzésben. Így aztán a múltkori zúzapörköltnél már nem is tudom, hanyadszorra fotóztam végig a tarhonya elkészítését. Szokás szerint "remek" darabok születtek, és szokás szerint nem is váltak a bejegyzés részévé. Most azonban mégis beblogolódnak és ennek csupán annyi a magyarázata, hogy úgy tűnik, van, akit mégis csak érdekel, hogy hogyan készítek ezt+azt - most éppen a tarhonyát. :)
Arról most nem folytatnék vitát, hogy kinek mi számít tarhonyának - részemről néhányszor próbálkoztam a készen kapható házi jellegűvel (a házi készítésűvel nem), de nem volt nehéz rájönnöm, hogy az igazi tarhonya nekem az a sörét, amit a menzán kaptunk anno. Az első csomag, amit vásároltam, minimál dizájnos volt. Zacsi: miből van, hol készült, súly, meddig jó. Kis fazék, benne a főzési idő. Ehhez hasonló most is van itthon, a fazékban "15-20 perc" áll. Van másik fajta is, némileg bonyolultabb csomagolással, ezen az alábbi olvasható: "Elkészítési javaslat: tegyük a tésztát forrásban lévő sós vízbe (100 g tésztához 1 liter víz). A vízhez adjunk 1 kanálnyi olajat, hogy a tészta összeragadását elkerüljük. Újraforrástól számítva 9-12 percig főzzük, majd szűrjük és ízlés szerint tálaljuk."

Hmm. Az már kezdőként is világos volt, hogy a vízben főtt és leszűrt tarhonya sosem lesz az, amit én várok: a barna ezernyi árnyalatában játszó pirított-főtt tészta. Ezért aztán ezt a főzési módot inkább ki sem próbáltam.

Én mindig (legalább) egy egész csomaggal készítek. Nem aprózom el: nagyobb adag marhapörkölt mellé még kevés is ez a mennyiség. Kezdésként egy vastagabb aljú edényt forrósítok a tűzhelyen. A tarhonyát átborítom egy mércés edénybe, "megmérem" a térfogatát. A forró edénybe kevés (1-2 evőkanál) olajat csorgatok, erre borítom a tésztát és gyorsan összekeverem. Ha itt-ott száraz maradna a tészta, akkor pici olajat kell még hozzátenni - az olaj pontos mennyiségét nem tudom meghatározni: annyi az elég, ami az összes tésztaszemet vékonyan bevonja, de az edény alján ne álljon felesleges olaj.

A tésztát lassú-közepes tűzön pirítani kezdem, közben (a tészta térfogatának) kétszeres mennyiségű vizet mérek a vízforralóba és felforralom. Kevergetve tetszőleges színűre pirítom a tarhonyát, majd felöntöm a forró vízzel, kevés sót adok hozzá és megkeverem. Lassú tűzön, lefedve, addig főzöm, amíg az összes vizet magába szívja (nem kell kevergetni). Ezután néhány percig hagyom még fedő alatt párolódni, végül átkeverem és már nem fedem vissza - tálalásig néhányszor át szoktam mozgatni a szemeket.
Amire fontos odafigyelni, az a víz mennyisége: inkább kicsit kevesebb legyen a kétszeres mennyiségnél, mint több, ez utóbbi esetben ugyanis mászkos lesz a végeredmény (ekkor hajlamosak a szemek egy tömbbé összeragadni), viszont kevesebb vízzel is megpuhul a tészta. Ha több olajat használtok, akkor "pergősebb" lehet a tészta, de szerintem a tarhonya úgy jó, ha a szemek nagyon finoman tapadnak egymáshoz, így könnyebb villázni.

Hozzávalók: tarhonya, víz, só, olaj.

Citromkrém

2012-02-07T11:13:00.000+01:00

Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen blogger, aki nem az anyatejjel szívta magába a citromkrém elkészítésének mikéntjét. Sebaj, vállalni a hiányosságainkat nem szégyen, főleg, ha törekszünk a lyukak betömködésére. :) A krém amolyan gombhoz a kabát módon készült - férj névnapjára kerestem olyan receptet, amiben a - titkos beszerzőm jóvoltából - hűtőben pihenő ~~sznob~~ citromokat el tudom sütni (főzni). Így lett ő, a citromkrém, flancos nevén lemon curd, még jobban flancolva meyer lemon curd. Ájszpíkhángérien. :)

A krémhez két méretes, tekintélyes lémennyiséggel bíró citromot használtam fel. Nem meyer, nem méretes, nem leves citromból több szükségeltetik hozzá. A citromok héját lereszeltem - én durvára, mert bírom a citromhéjcsíkokat, ez pedig a narancsos színével különösen jól néz ki, de ez az én perverzióm, nem muszáj követni. A citromok levét kifacsartam, hozzáadtam a cukrot, a vaj felét és a citromhéjat. Egy edényben kevés vizet forraltam, ennek a gőze fölött addig melegítettem a citromos keveréket, amíg a vaj elolvadt.
A tojásokat és -sárgákat egy másik edényben habosra (ke)vertem, és belecsorgattam a citromos-cukros elegyet. Folyamatosan kevergetve - továbbra is gőz fölött - addig főztem, amíg pudingszerű lett az állaga (cca. 10 perc). Ekkor levettem a tűzről és hozzákevertem a maradék, kisebb darabokra kockázott vajat - egyiket a másik után, mindig teljesen eldolgozva az éppen aktuális vajdarabot.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni, végül tiszta üvegbe töltve tettem hűtőbe. Állítólag egy hétig is eláll - állítólag. :) Nálam desszert lett belőle (parfé), de kekszet tölteni vagy magában is jóóó nagyon.
A nagyon titkos beszerzőnek köszi itt is! :)))

Hozzávalók cca. 400 g citromkrémhez: 15-16 dkg cukor, 10 dkg vaj, 170-180 ml citromlé, 1-2 evőkanál reszelt citromhéj, 2 (nagyobb méretű) egész tojás, 2 (nagyobb méretű) tojás sárgája.
A recept alapja újfent by Nigel Slater.

Citromos-csókos parfé

2012-02-06T10:13:00.000+01:00

Férjem névnapjára készült: nagyon szereti a citromos édességeket és mivel most lusta módon nem volt kedvem tortával vacakolni, erre a desszertre esett a választásom. Egyszerű, gyorsan összeállítható, és nagyon finom. Összesen négy alapanyag szükségeltetik hozzá: tejszín, porcukor, habcsók (ha lehet, jóféle, lágy közepű, házi), na és egy kis citromkrém (mert az mindig van otthon :P).

Na jó, ha nincs, akkor persze nem árt az összeállítás előtti este előkészíteni a citromkrémet és a kimaradó fehérjékből megsütni a habcsókot. Attól a perctől azonban, amikor mindezek már valóban rendelkezésre állnak, kábé negyed óra alatt desszert lesz a fagyasztóban.

A parféhoz ugyanis csupán annyit kell tennem, hogy a behűtött tejszínt egy pici porcukorral közepes habbá verem, majd a nagyobb darabokra tört habcsókokat és a citromkrém 2/3 részét óvatosan beleforgatom a habba. Ezután a maradék citromkrémet már éppen csak eligazítom benne, hogy szép márványos legyen a végeredmény, így mutatósabb lesz a parfé.

Egy diákkenyér (vagy tetszőleges) forma aljába sütőpapírt vagy fóliát vágok, majd ráigazítom a citromos-csókos tejszínhabot, végül fagyasztóba teszem.
Hat óra alatt (-18 °C-on) egészen biztosan jó lesz, nekem ugyanis ennyit töltött a jégszekrényben, ezután a formából kiborítottam és vastag szeletekre vágva tálaltam. A maradékot zárható dobozban tettem vissza a fagyasztóba - ez már jobb, ha kicsit enged fogyasztás előtt. (Fagyottan könnyebb szeletelni.)

Hozzávalók: 400 ml habtejszín (30%), 20 g porcukor, 15 dkg házi habcsók, 300 g citromkrém.
Recept ötlet Nigel Slater.

Zabos-lenes Graham lepénykenyér

2012-02-01T11:58:00.001+01:00

Nevezhetném reform tortillának is, de gyanús, hogy néhányan ezért keresztben lenyelnének :P, így maradok a lepénykenyér elnevezésnél. A már korábban lejegyzett tortilla recepthez hasonlóan ez is egy finom, hajlítható kenyérke, amibe bátran tekerhetünk mindenféle finomságot.

Elkészítése roppant egyszerű: az alapanyagokat kimérem, a darálni valókat (lenmag, zabpehely) kávédarálón megőrlöm, majd minden száraz hozzávalót összekeverek. Ehhez adom a vizet, és egy kis gyúrás után - a már összeállt tésztába - belegyúrom az olajat is. Letakarva pihentetem kb. 30 percig, majd 8 részre osztom, gömbölyítem és ismét pihentetem egy keveset a tésztát. Ezután egyenként nagyjából kör alakúra - és szép vékonyra - nyújtom a tésztagömböcöket, végül teflon serpenyőben, szárazon megsütöm mindkét oldalukat.
A nyújtásról, sütésről, tárolásról... itt olvashattok részletesebb leírást.

Hozzávalók 8 darabhoz: 10 dkg Graham liszt, 10 dkg finomliszt, 7 dkg zabpehely (őrölve), 3 dkg lenmag (őrölve; más maggal is érdemes próbálkozni, mint pl. napraforgó-, szezám-, tökmag...), 1 teáskanál só, 1 teáskanál sütőpor, kb. 2 dl víz, 2 evőkanál (szőlőmag)olaj, valamint további finomliszt a formázáshoz és nyújtáshoz.

Zabkásapuding

2012-01-27T15:20:00.000+01:00

A zabpelyhet bírom. Zömmel süteményekbe szoktam használni, szerintem nagyon finom, jellegzetes íze van...és amikor friss csomagot bontok - hááát mmm, olyankor a legjobb! Valamikor régebben készítettem kását is belőle, de nem kért repetát (pedig nem volt rossz), így amikor megláttam Anazar blogján néhány nagyon ígéretes pudingvariációt, úgy döntöttem, ideje újra elővenni ezt a változatot. Jól tettem, az elmúlt napokban kétszer is terítékre került, mindkettő finom lett. Nem bonyolult, gyorsan elkészülő, finom desszert, és most már biztos, hogy lesz még néhány további változata is.

A nekem jobban beváló alaprecept úgy alakult, hogy a tejet felforraltam, a tűzről levéve hozzáadtam a zabpelyhet és egy picurka sót, majd letakarva hagytam duzzadni úgy 15 percig. Ekkor újra tűzre tettem és felforraltam, hozzácsorgattam a tejszín 3/4 részét és tovább főztem még néhány percig. A főzés végén a maradék tejszínnel elkevert tojással sűrítettem, kevés mézzel édesítettem, majd poharakba adagoltam, rétegeztem...
Tojás nélkül is lehet készíteni, ekkor érdemes egy picit több pelyhet tenni bele. A kész pudingba lehet csokoládét vagy nugátot keverni (ezek is sűrítik, masszívabb állagúvá teszik). A kókuszos változathoz kókusztejet használtam és a zabpehellyel egyszerre egy jó evőkanálnyi kókuszreszeléket is adtam hozzá.
Anazarnál érdemes nézelődni ötletek után, nála többféle változatban szerepel és mindegyik nagyon csábító. Köszönöm a receptet! :)

Hozzávalók 2-4 adaghoz: 4 dl tej, 6 dkg zabpehely (én csak apró szemű, teljes kiőrlésű zabpelyhet tartok itthon, de gyanús, hogy nagy szeművel lehet az igazi), 2 dl tejszín, 1 tojás (elhagyható), kb. 2 evőkanál méz (vagy ízlés szerint), pici só, továbbá egyéb ízesítők (csokoládé, kókusz, gyümölcsök...).

Zúzapörkölt

2012-01-21T13:14:00.000+01:00

Rég volt már pörkölt a blogon. Zúzát ritkán főzök, a lányok nem különösebben komálják, bár ha csak annyit tudnak, hogy "pörkölt", akkor simán meg szokták enni. Pszicho. :P Alapból így aztán be nem tenném a lábamat a henteshez érte, csak olyankor kerül kosárba, ha éppen megakad a szemem rajta. Aztán lefagyasztom és akkor szokott csak terítékre kerülni, amikor egyéb ötlet nélkül toporgok a fagyasztó előtt.
Pedig finom. A férjem és én legalábbis nagyon szeretjük, igaz a zúza is a megosztó kategóriába tartozik, akár a máj, a pacal, a tengeri herkentyűk vagy például a sertés lába... :))

Hentesnél konyhakész zúzát árulnak. Akár csirke, akár kacsa vagy libazúzát veszek, azért természetesen leöblítem és egyenként átnézem: ha véletlenül maradt zsír (vagy egyéb, oda nem illő cucc) rajta, akkor azt leválasztom. Valójában ennyi a feladat, de nagyobb méretű zúza esetében, mint most a kacsánál, a zúza húsát közvetlenül fedő fehér, inas réteget (meg ne kérdezzétek, mi a neve :D) is le lehet húzni - én is így tettem most. Egyébként nyugodtan rajta maradhat, apám szerint igenis kell az oda, de nélküle kicsit előbb puhul meg a hús. A nem konyhakész zúza tisztítását inkább nem ecsetelem (röviden: felvág, kifordít, tartalom ürít, belső bőrszerű réteg kidob), arra úgyis csak az vállalkozik, aki már csinált ilyet. :)))

Szóval zúza átöblít, papírtörlőn víz leitat, fehér izé vagy lehúz vagy nem, ezután tetszőleges méretűre darabol. A darabkák persze legyenek egyformák, én általában a falatnyi méretre törekszem. A hagymát megtisztítom és felaprítom, majd némi zsíron addig párolom, pirítom, amíg halvány karamellszínűvé válik. Ekkor teszem hozzá az előkészített zúzát, amit nagy láng fölött kevergetek néhány percig (nagyjából, amíg "eltűnik" belőle a hagyma). Pirospaprikát szórok rá és elkeverem vele, majd - attól függően, mennyi levet engedett vagy sem a zúza - felöntöm egy pici vízzel. Sózom, borssal, majoránnával, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezem és 1-2 babérlevelet is dobok hozzá. Teszek bele (nagyobb darabokra vágva) paprikát és ha van, friss vagy fagyasztott - ennek híján most darabolt konzerv - paradicsomot. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami majdnem ellepi a zúzát és (résnyire félrehúzott) fedő alatt, főzni kezdem.
Ha szükséges, főzés közben pótolom a vizet és egész addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ekkor még ha kell, tovább fűszerezem, picurka mustárt is csempészek bele és aprított fokhagymát adok hozzá, majd további 10 percig rotyogtatom. Ha jól számoltam, eddigre a szaft is tökéletes, de ha levesesebb lenne, akkor a főzés végén már fedő nélkül kell főzni a pörköltet, hogy a végére finom, sűrű szaftja legyen.
Szerintem tarhonyával a legfinomabb, és a legjobb egy kis kovászos uborkát enni hozzá. :)

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg (kacsa) zúza, 3 nagyobb fej (40-50 dkg) vöröshagyma, 2-3 evőkanál zsír (lehetőleg szárnyas zsírja), pirospaprika, só, őrölt bors, majoránna, csipet kakukkfű, 1-2 babérlevél, 1-2 paradicsom (én most 1/3 doboz aprított paradicsomot tettem bele levével együtt, kb. 140 g lehetett), 1 kisebb paprika, víz, 3-4 nagy gerezd fokhagyma, 1 teáskanál mustár.
A férjem kedvéért az utolsó percekben néhány karika csípős paprikát is tettem hozzá, de ez elhagyható, illetve egy kis vörösbort is lehet belecsorgatni a főzés vége felé.

Káposztás pogácsa

2012-01-19T12:08:00.001+01:00

Újabb nem szoktam recept, azaz káposztás pogácsát sem szoktam sütni. Eddig. Erősen átértékelődőben a dolog.

Történt, hogy kapusznyikát sütöttem, de a férjem kedvéért a bedagasztott tészta egy részéből kakaós csigát kellett készítenem. A megpárolt káposzta így sok lett, a maradékot kidobni nem volt szívem, hát félretettem. Két nap után jutott eszembe elővenni a hűtőből és mivel a legelső gondolatom a pogácsa volt, hát ez lett belőle. Amíg a káposzta a konyhapulton szobahőmérsékletűre melegedett, a tészta is szépen megkelt hozzá.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütőgépbe helyeztem, tészta programon dagasztani kezdtem. Amikor már szépen összeállt a tészta, kanalanként hozzáadtam az olvasztott vajat, majd hagytam, hogy a gép alaposan kidolgozza. A dagasztás végén egy evőkanálnyi liszttel megszórtam a tetejét és hagytam a gépben duplájára kelni (kb. 2 óra).
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyszerűen kézzel kilapogattam (a nyújtófa használata nem hátrány), megkentem a káposzta felével és harmadolva hajtogattam (balról-jobbról-fentől-lentről). Letakarva nagyjából 20 percig pihentettem, majd kinyújtottam, rákentem a káposzta maradékát és újra hajtogattam. Ismét 20 percig pihentettem (szintén letakarva). Ezután a tésztát ujjnyira nyújtottam, 5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam és sütőpapíros tepsibe rakosgattam (két tepsibe fért el). Letakartam és egy órán keresztül kelni hagytam.

A kelesztés végén a sütőt előmelegítettem 200-210 °C-ra. A pogácsák tetejét felvert tojással megkentem és a forró sütőben addig sütöttem, míg szép színük lett. Rácson hagytam kihűlni.
Ami maradt, zacskóba került - az utolsó 4 darabka még két nap elteltével is nagyon finom, puha volt. Egészen biztos, hogy lesz ismétlés. :)

Hozzávalók: 50 dkg liszt (rétes- és finom liszt kb. felesben) + egy kevés a szóráshoz és nyújtáshoz, 15 dkg tejföl, 2 XL tojás sárgája (vagy 3 normál/4 kisebb), 15 g só, 2 teáskanál cukor, 1,3-1,5 dl tej, 2,2 dkg friss élesztő, 10 dkg olvasztott vaj, 30-35 dkg párolt káposzta (libazsíron párolva, sózva, tetszés szerint borsozva), továbbá egy kisebb tojás a kenéshez.
Ez a 400. bejegyzés, köszönöm, hogy ennyi ideje velem tartotok! :)

Vargabéles

2012-01-17T10:25:00.000+01:00

Ritkán szoktam vargabélest készíteni, de ha motoszkálni kezd az agyamban, akkor "azonnal" meg kell sütnöm. Ilyenkor addig eszem, amíg már a fülemen jön ki - nem nehéz, mert nincs konkurencia: a férjem nem annyira szereti, a lányok pedig még nem tudnak nagy mennyiséget enni belőle...aztán elfelejtem úgy egy évre. A hozzávalók mindig attól függően változnak, hogy éppen mi van készleten, a készítésnél inkább azt veszem figyelembe, hogy ne legyen túl nagy az adag és ne legyen száraz a desszert. Készült már laposabb és magasabb változatban is, sült már muffinformában és egyszerű rétesrúdként is - mindenhogyan finom.

A cérnametéltet bő, enyhén sózott vízben megfőzöm, majd leszűröm. Amíg a tészta készül, a tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vanília eszenciával kikeverem. Beledolgozom a túrót, a tejfölt, a reszelt citromhéjat. A fehérjét egy csipet sóval és kevés citromlével habbá verem.
Hozzákeverem a túrókrémhez a lecsepegtetett tésztát és a mazsolát, majd beleforgatom a tojáshabot is. A tepsit kikenem olvasztott vajjal, kibélelem 2-3 réteslappal, majd belesimítom a tésztás keveréket. A tetejét ismét réteslapokkal fedem, amik közé - és a tetejére is - egy ecsettel olvasztott vajat kenek. 180 °C-ra előmelegített sütőben, nagyjából fél óra alatt megsütöm.
Én egyszerűen porcukorral szoktam tálalni, de ha valaki úgy szereti, illetve szárazabbra sikerül, akkor jól jön mellé valamilyen öntet.

Belekerült: kb. 15 dkg cérnametélt, 3 tojás, 12 dkg cukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia (lehet vaníliás cukrot is használni), 30 dkg túró, 25 dkg tejföl, 5 dkg mazsola (illetve más aszalt gyümölcs - a mennyisége ízlés szerint növelhető vagy elhagyható), 1 citrom héja és kevés leve, só, 6-7 dkg vaj, egy csomag réteslap (6-8 lap).
Hasonló recept a blogon: túrós rétesszelet.

Sajtos puffancs

2012-01-16T11:46:00.000+01:00

Egy újabb elfelejtett fotó...időnként nem árt ápolni a véreimben rólam kialakult negatív képet. Azaz azt, hogy képtelen vagyok rövid időn belül feltölteni egy-egy receptet. :P A nem is olyan távoli múltban (viszonyítás kérdése, ugye), még a férjem szülinapjára :D készítettem ezeket a sajtos puffancsokat, amik úgy egyébként mindenkinek nagyon ízlettek. Bár a krokettért nem igazán rajongok, ez egy ahhoz hasonló, mégis szerintem sokkal jobb ízű étel, így érdemes feljegyeznem a későbbiekre.
Ötlet Edith-től - nagyon szépen köszönöm! :)

A héjában, sós vízben, megfőzött burgonyákat még melegen megtisztítottam, és krumplinyomóval alaposan összetörtem. Hozzáadtam a vajat, a lereszelt sajtokat, és a tojásokat, majd sóztam és fűszereztem. Nedves kézzel golyókat formáztam, ezeket zsemlemorzsában megforgattam és bő, forró olajban kisütöttem.
Köretként is finom, de salátával (és akár más golyóbisokkal) együtt nekem főételként is tökéletes.

Hozzávalók 25-30 kisebb puffancshoz: 45-50 dkg burgonya, 15 dkg trappista és 3-5 dkg parmezán sajt reszelve (lehet kisebb vagy nagyobb lyukún is, ízlés dolga), 2 tojás, 6 dkg vaj, só, őrölt bors, leheletnyi szerecsendió, továbbá zsemlemorzsa és olaj.
Én nem tettem bele, de ha szükséges, a massza állagát kevés liszttel lehet javítani.

Gyömbér és narancshéj szirupban

2012-01-11T09:53:00.000+01:00

Ez egy igazán remek kis sütihozzávaló, az adventi zabpehelykekszem is ezzel készül és lesz igazán finom. A recept eredetijét Maxnál találtam, köszönöm! :)

Általában a jól bevált ahogy esik úgy puffan módszer szerint készítem, és mindig finom lesz, szóval nem muszáj dekázgatni.
Veszek egy nagyobb darabka gyömbért, meghámozom, vékonyra (1-2 mm) felszeletelem és így mérem meg a súlyát. Kb. 5 dekánként veszek hozzá egy közepes-nagy narancsot, amit vékonyan meghámozok (a szivacsos fehér rész nem igazán kell hozzá) és ezután felcsíkozok. A narancsot félbevágom, levét egy edénybe facsarom, beleteszem a gyömbért és a narancshéjat, hozzákaparom egy vaníliarúd magjait, majd annyi vízzel egészítem ki, ami éppen ellepi a gyömbérdarabokat. Felforralom, hozzáadom a gyömbér súlyával megegyező cukormennyiséget és addig főzöm, amíg ragacsos, sűrű szirup vonja be a gyömbért.
Üvegbe teszem és kihűtés után hűtőben tárolom. Mivel én nagyon sűrűre főzöm a szirupot, azzal együtt használom fel - ha valakinek hígabbra sikerül, akkor le lehet csepegtetni felhasználás előtt.

Belekerült (most): 12 dkg tisztított gyömbér, 2 közepes-nagyobb narancs, 1 vaníliarúd magjai, 12 dkg cukor, kevés víz.

Csokis-diós zabpehelykeksz

2012-01-09T20:13:00.000+01:00

Újabb keksz, azon belül is újabb zabpehelykeksz. Kicsit diós, kicsit kakaós és csokis, és egy kicsit mazsolás is. Vagy olyan, amilyen hozzávaló éppen a kezembe akad, tehát mazsolaellenesek ne csüggedjetek, nagyon finom aszalt meggyel, cseresznyével, áfonyával, sárgabarackkal, de akár úgy is, ha egyiket sem pakoljátok bele. :)
Tepsinek :P szeretettel.

A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A puha vajat alaposan kikeverem a cukrokkal és egy pici sóval, majd hozzádolgozom a tojást. Ezután elkeverem benne a lisztet, kakaóport és sütőport, végül pedig beleforgatom a többi hozzávalót is.
Vizes teáskanállal apró halmokat rakok a sütőpapíros tepsire, ezeket vékonyra ellapítom. Az előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm (figyelős, különben elégős). Zárt dobozban tárolandó.

Hozzávalók kb. 45-50 kisebb kekszhez: 100 g puha vaj, 100 g cukor (most éppen xukor és nádcukor felesben), picurka só, 1 egész tojás, 50 g Graham liszt, 15 g ét kakaópor, 1 mokkáskanál sütőpor, 100 g teljes kiőrlésű zabpehely, maroknyi (30-40 g) felaprított dió, 30 g csokicsepp, 30 g mazsola.

Szilveszteri bőrös sertéssült

2012-01-07T13:11:00.000+01:00

Az utolsó recept az év végi ünnepeket illetően. Ez az az étel, ami soha nem szokott felkerülni a blogra, mert mindig irtó rossz képeket lövök hozzá - ezt a szokásomat úgy tűnik, már megtartom. :P Most egy combocska volt az áldozat, amihez köretként hagymás tört krumplit, pezsgős (fehér) káposztát és lencsesalátát készítettem. A desszert képviselőfánk volt és ezzel ki is merült a "nagy" szilveszteri menü, bár máskor sem szoktam ennél jobban túlbonyolítani. :)

A comb szép, majdnem 2 kilós darabka volt. A szilvesztert megelőző délután lemostam, papírtörlővel leitattam róla a vizet és a húsos felét bedörzsöltem, szárított fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval. Ezután szorosan zacskóba csomagoltam és betettem egy éjszakára a hűtőbe.
Másnap délelőtt kivettem a hűtőből és hagytam, hogy felvegye a kinti klímát. Ezután kicsomagoltam, leöblítettem, újra szárazra törölgettem és most már csak - továbbra is durva szemű - sóval megszórtam (még mindig csak a húsos felét).

Az előzetesen beáztatott cseréptálat vékonyan kikentem zsírral, rátettem bőrével felfelé a húst, majd a bőrt bevágtam. Mivel ezen a télen még nem volt alkalmuk a fűszernövényeimnek megfagyni, így most a kertből tudtam friss zöldeket szedni hozzá, ezeket pakoltam a hús alá, mellé, köré..., majd a hús tetejére egy kevés zsírt téve, a tálat lefedve betoltam a hideg sütőbe. 150 °C-ra kapcsolva sütöttem először addig, amíg a bőr a széleken elkezdett színt kapni. Ekkor az időközben a sült köré költöző levet leöntöttem róla, a tetejét meglocsoltam egy kevés sörrel, és - továbbra is fedő alatt - visszaköltöztettem a sütőbe. Ezt követően, időnként locsolgatva, ellenőrizve, addig sütöttem, míg a hús (maghőmérő) és a bőr alatti zsír is átsült, és a bőr már szépen pirulni kezdett. Amikor ez megtörtént, a sütőt felkapcsoltam 200 °C-ra és a tál fedelét levéve ropogósra sütöttem a combot. Összesen kb. 6 óra alatt készült el.

A tálból kivéve pár percig pihenni szokott a hús, ha éppen nem készül éhen halni a család, majd a bőr bevágása mentén szeletelem. Nagyon finom, puha, omlós hús a végeredmény, még másnap is ropogós bőrrel.

Hozzávalók: bőrös sertéshús (comb vagy karaj, lehet malachús is), durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, oregánó, bazsalikom, majoránna...) és friss fűszerek (zsálya, majoránna és kakukkfű...), kevés sertészsír és sör.

Ecetes lencsesaláta

2012-01-05T11:16:00.000+01:00

Még mindig csend van felém, nagyon lassan, tompán indul az év. Az idő semmilyen, na meg kissé kívülről szemlélődős érzésem van...mondom, hogy nem vagyok magamnál. :D Erőt véve magamon azért ma már hoztam egy rövid receptet, még szilveszterről. A férjem ösztönzésére (ez a finom fogalmazás volt) készítettem és nem bántam meg, úgyhogy mehet a recept az utókornak...

A lencsét válogattam, átöblítettem, majd egy kis fokhagyma, babérlevél és némi só társaságában, bő vízben megfőztem. Amíg a lencse főtt, elkészítettem a dresszinget és a lilahagymát vékonyra szeleteltem (pici kockákra is aprítható, ha úgy jobban tetszik). A lencsét hideg vízzel leöblítettem, majd összeforgattam az ecetes lével és a hagymával. Hűtőben hagytam összeérni az ízeket (3-4 óra elég lehet, de egy nap után csak még jobb).
Magában, de a szilveszteri sült mellett is nagyon finom volt.

Hozzávalók: 25 dkg lencse, 2 kisebb babérlevél, 1-2 gerezd fokhagyma lereszelve, 1 nagy fej lilahagyma, só, víz, továbbá a dresszinghez 3 evőkanál cukor és méz vegyesen (vagy csak ez vagy csak az), 6-7 evőkanál ecet (gyengébb provanszi fűszeres és almaecetet használtam, de sima 10%-os ecettel is készíthető, abból kevesebb szükséges), 2 evőkanál olaj (olíva, szőlőmag...), só, őrölt bors, 1-1,5 dl víz.

Feketeerdő torta

2012-01-03T11:47:00.001+01:00

Gondolkodtam, mivel indítsam az évet, összegezzek, számot vessek, rizsázzak vagy térjek a lényegre, de valahogy nem áll rá az agyam, hát lesz ami lesz.

Annyi már biztos, hogy tortát mutatok - csak mutatok, mert recept van már hozzá, különben pedig nem is én készítettem, ez amolyan vendégposzt. Persze az elkövetőt - mármint a tortáét - még nem vitte rá a lélek, hogy egynapi kínkeserves munkával megírja a bejegyzést is hozzá, így rám hárul a feladat.
Különösebben nincs mit regélni erről a darabról, azon túl persze, hogy el kell árulnom: mr. csipet készítette. SK. Ugye, hogy milyen ügyes? :)

Igen Uraim! Konyhai antitálentumként is lehet tortát készíteni, szépet, finomat! Sőt, nem is ördöngősség! ;) Jól sikerült, gyorsan fogyott. Nővérem meg is kérdezte, hogy ezután lehet-e majd választani, ki készítse a szülinapi tortákat? Most vagy mr. csipet volt ennyire ügyes vagy... Khmm, maradjunk az előbbinél, ha kérhetném. :))

Egyébként nincsen különösebb újság, mármint a kézenfekvő dolgokon túl, úgy mint elmúlt 2011, hahó 2012! A teljesség igénye nélkül: megvolt az év végi és -eleji pörgés-forgás, öregebb lettem egy évvel, idén lesz vagy nem lesz világvége és/vagy világbéke, még mindig itthon vagyok, de már oviba szokik a kisebbik lánykám, szóval a már beharangozott bejegyzésszám-csökkenés az ajtón kopogtat. Évek óta nem fogadkozom újévkor, most sem tettem, mer' ugye nem a fogadalomtól fogyok le/növesztem meg a hajam/leszek kevésbé undok/főzök többet/iszom kevesebbet ;))), hanem a saját belső késztetésemtől, már' ha van. Ha nincs, akkor a fogadalom sem ér semmit.
Na persze igyekszem.

Kihozni magamból, az elém kerülő lehetőségekből a legjobbat, legtöbbet. Minden évben elmondják, hogy az elkövetkező év a változások éve lesz - rám ez most igaz, talán jobban, mint eddig bármikor. Fejezetek zárulnak, újak íródnak...és bízom benne, nem is: biztos vagyok benne, hogy az én regényemben tartalmas, szép fejezetek következnek. :) Ezt kívánom nektek is! Legyen szép az évetek! :)

UI: a következő recept lesz, ígérem. Addig összeszedem magam. :)))

BÚÉK

2012-01-01T00:01:00.000+01:00

Legyen boldogságban, szeretetben, békességben, gazdagságban bővelkedő, csodás új évetek!
Hello 2012! :)

Szilveszteri-újévi ételek

2011-12-28T12:19:00.002+01:00

Kevés disznóságot szoktunk fogyasztani, de az óév utolsó és az újév első napján a hagyományokat (és babonákat) követve mindig sertés kerül az asztalra. Idén a szilveszteri vacsorához bőrös combot fogok sütni, a szokásos körítéssel, hagymás tört krumplival és párolt káposztával. Mivel a karácsonyi süteménytömeg után ilyenkor már nem igazán kívánjuk az édességeket, valószínűleg csak valami egyszerűen elkészíthető, könnyű desszertet fogok készíteni, illetve előkerül valamilyen pogácsa vagy egyéb sós rágcsa receptje.

Elsején már hagyomány a lencseleves - ettől gyerekkorom óta nem tudok szabadulni :P, de mostanra már megkedveltem. Újévkor a búékolás mellett nálunk egyéb alkalom is akad, így a leves mellé vendégváróval is készülni szoktam: itt jön a képbe kedvencünk a csülök, cipóba rejtve. A desszertfelelős a férjem lesz, ha jól sejtem, házi hagyományt készül teremteni ezzel, én pedig csak annyit tehetek, hogy szurkolok neki. :)))

A továbbiakban a blogon már szereplő és az alkalomhoz kapcsolható ételeket ajánlom figyelmetekbe:

lencseleves
lencsefőzelék

sült füstölt csülök
savanyú káposztával töltött malac
hagymás tört burgonya
párolt (pezsgős) káposzta
kocsonya

csülkös cipó
graham csülkös cipó

sós apróságok, pogácsák
gesztenyés-narancsos pohárkrém
epres-csokis krémdesszert
fahéjas torony
kávés pohárdesszert

almával töltött palacsinta, fahéjöntettel
fagyival töltött palacsinta, gyümölcsöntettel

Citromlikőr

2011-12-27T10:57:00.000+01:00

Az elmúlt években kipróbáltam néhány citromlikőr (limoncello) receptet, mindegyik jól sikerült, így valamilyen formában mindig visszatérő elem az ünnepi választékban. Az idei likőr az egy kicsit ebből, egy kicsit abból elv szerint készült és húúú, de jól tettem, hogy felírtam, hogy mik voltak a kicsi ezek és kicsi azok, mert az eddigi legjobb citromlikőr kerekedett végül belőle! :)

Az elkészítése roppant egyszerű, bár az érésidő miatt némileg időigényes. Egy üvegbe tettem a citromhéjat (vékonyan hámozva, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon rajta), a karikákra vágott citromot (a citromon maradt fehér részt lehámoztam, éppen csak a hártyák tartották egyben a gerezdeket), a felhasított vaníliarudat és a kisebb darabokra tördelt fahéjrudat. Az egészet felöntöttem a vodkával és hűtőszekrényben hagytam érni nagyjából 2 hétig (ha van idő, hogy tovább érjen, az csak jó).
Amikor letelt az előérlelési idő, a cukrot felfőztem a vízzel, majd kihűtve összekevertem az átszűrt vodkával. Én gyengébb, könnyebb likőrt terveztem, így igen "itatósra" sikeredett :), de aki magasabb alkoholtartalmút szeretne, használjon kevesebb vizet hozzá. Lehűtés után akár azonnal fogyasztható, de ha pihenhet még egy kicsit, meghálálja.

Hozzávalók kb. 1 literhez: 5 közepes méretű citrom héja és egy citrom húsa, fél rúd fahéj (7 g), 1 kisebb vaníliarúd, 5 dl vodka, továbbá 5 dl víz és 20-22 dkg cukor.

Áldott karácsonyt!

2011-12-23T13:18:00.001+01:00

Minden kedves olvasómnak és szeretteiteknek: áldott, békés karácsonyt kívánok!

Karácsonyi aprósütemények: diós linzervirág

2011-12-22T13:08:00.000+01:00

Linzert is anno a mamámmal készítettünk. Ritkán, talán azért, mert jobb szerette a haladósabb süteményeket, így ezekhez a "munkásabb" darabokhoz már kellettünk mi is. Egyikünk kiszúrta, másikunk először tojásfehérjébe, majd cukrozott dióba mártotta a tészta egyik felét és már mehetett is a tepsibe. A teli linzereket sokszor össze sem ragasztottuk, de persze készültek lyukasak is, amikből középen kikukucskált a házi baracklekvár. A mama receptjét már sajnos nincs kitől megkérdeznem, így csak összeállítottam egy egyszerű omlós tésztát - úgyis a munka folyamata az, ami visszahozta a régi konyha melegét. :)

A lisztet elkevertem a porcukorral, csipet sóval, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat. Egy tojás sárgájával és kevéske hideg tejjel gyorsan összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva kb. 2 órán keresztül pihentettem a hűtőben.
A pihentetés után a sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, a tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam és a legkisebb virág kiszúrómmal kiszaggattam. A fehérjét egy villával kissé felvertem, a virágok egyik felét először ebbe, majd cukrozott darált dióba mártottam. Diós oldalukkal felfelé kerültek a sütőpapíros tepsibe. Addig sütöttem, míg széleiken éppen elkezdtek színt kapni. Kihűtés után 2-2 virágot (két telit vagy egy lyukasat és egy telit) lekvárral összeragasztottam.

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 20 dkg hideg vaj, 1 tojás szétválasztva, 3-4 evőkanálnyi hideg tej, valamint kristálycukorral elkevert darált dió és lekvár ízlés szerint. A tésztába lehet egy késhegynyi sütőport is tenni.
A fotókon látható másik sütemény a néró, receptje itt.

Karácsonyi aprósütemények: néró

2011-12-20T21:02:00.001+01:00

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P

Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.

Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.

Csokis-vaníliás gyümölcstorta

2011-12-15T17:33:00.000+01:00

Úgy tűnik, a csokis és vaníliás torta minden gyerek életében eljön, de az én lánykáiméban már biztos. Úgy két éve a nagyobbik, most a kisebb kérte nagyon hasonló paraméterekkel a szülinapi tortáját, a mostani instrukciók valahogy így hangzottak: legyen benne csokikrém, rajta vaníliakrém és olyan eper, amit Apa szed kint a kertben. Hááát, ez utóbbi igen izgalmasan hangzik így december közepén :D, ráadásul kisebbem nem is szereti az epret :O, de még jó, hogy amikor Apa az epret szedte, akkor annyit szedett, hogy a fagyasztóba is jutott belőle, így azért csak összejött. ;)

Persze végül a drága gyermek kiturkálta az epreket, de szerencsére előrelátóan málnával turbóztam a legfelső réteget. :)) És igen, ez volt az a torta, ami fotók hiányában nem került be a gyűjteménybe, de a 2. változat már ideért. A fotókat továbbra is hagyjuk... A zselé most nem eper-málna, hanem szeder alapban málna-áfonya lett, de ez már aztán tényleg ízlés dolga.

A csoki a tésztába került, ehhez az Elisabethnél látott nagyon guszta brownie receptet használtam, kissé módosítva. Elisabeth, köszönöm a receptet! :)

A brownie-hoz a sütőt előmelegítettem 170 °C-ra. A vajat a csokival együtt megolvasztottam, a tojásokat a cukorral kihabosítottam (géppel, 2-3 perc alatt, fehérre), majd beledolgoztam az olvasztott csokit is. Ezután belekevertem a vanília eszenciát és a lisztet, a legvégén pedig beleforgattam a darabokra vágott csokoládét. 26-os tortaformában sütöttem meg (a forma aljába egy darab sütőpapírt vágtam), 25-30 perc alatt (amíg a formát megmozgatva a tészta közepét nem éreztem lágynak). Hagytam kihűlni, majd a formából kivágva tortatányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam róla. Szorosan tortakeretet igazítottam köré (a kapcsos formát is vissza lehet csatolni rá).

A krémhez a tej 2/3-át a felhasított vaníliarúddal együtt felforraltam. A tojásokat kikevertem a cukorral és a lisztekkel, majd a tejet visszahűtöttem a maradék hideg tejjel és - a vaníliahüvelyt kihalászva - belecsorgattam a tojásos keveréket. Besűrítettem és még forrón a brownie-ra simítottam, majd hűtőbe téve hagytam kihűlni.
A zseléhez a szedret a vízzel és a cukorral megfőztem, átpasszíroztam. A tűzre visszatéve a vízben duzzasztott zselatint elkevertem benne, majd beleraktam az áfonyát és a málnát, ezután már csak addig főztem, amíg éppen forrni kezdett. Kicsit hagytam hűlni, majd a vaníliakrémre csorgattam a zselatinos gyümölcsöt és hagytam a hűtőszekrényben teljesen megdermedni. A formából kivágva tálaltam.

Hozzávalók...
...a brownie-hoz: 150-160 g vaj, 110 g csokoládé (70%), 4 egész tojás, 280 g cukor, 2 teáskanál vaníliakivonat, 80 g liszt, 100 g darabokra vágott étcsokoládé (70%) vagy csokicsepp;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 rúd vanília, 3 egész tojás, 10 dkg cukor, 3 csapott evőkanál étkezési keményítő és 1 csapott evőkanál finomliszt;
...a gyümölcszseléhez: 10-12 g zselatin 50 ml vízben duzzasztva, 250 g (mirelit) szeder, 1 dl víz, 5 evőkanál cukor, 200-250 g (mirelit) málna és áfonya vegyesen (vagy összesen 450-500 g tetszőleges fagyasztott gyümölcs, pl. eper és málna vegyesen, vagy csak áfonya, szeder, akármi...).

A mai bejegyzés...

2011-12-11T12:14:00.001+01:00

...a mai bejegyzésnek egy tortáról kellene szólnia, ami elkészült, átadódott, felvágódott, és ahogy illik, el is fogyott. Épp csak le nem fotózódott - mármint publikálhatóan. Pedig finom lett, annyira, hogy a jövő héten újra meg kell sütöm, akkor a napján is megkaphatja a kisasszony.

(OFF az illetékesnek: az Aranyhaj rucit ma is alig lehetett leszedni róla... Az illetékesnek2: na akkor majd lesz recept is. Addig kibírjátok? :D)

Szóval tortarecept nincs, helyette ahogyan tavaly is, most is elmesélem, terv szerint miket készítek majd karácsonyra. Ha ti még nem terveztetek előre, ajánlom a bal sávban kiemelt témákat, nézelődjetek nyugodtan. ;)
Nemrég már írtam az italokról. Úgy tűnik, a kapacitást idén lényegesen sikerült alábecsülnöm, de sebaj, az eddigiekből (vagyis abból, ami megmaradt belőlük) talán jut még egy kicsi karácsonyra is (mogyoró, fahéj, dió), és a hét elején ünnepet (világot) megmentősen becsúsztattam egy adag citromlikőrt is érni a hűtőbe (illetve ahogy most felállok a géptől, elindulok még valamit összerakni).

Az ételek gyanúm szerint a szokásosak lesznek. Szentestére halászlé, naná, és hozzá valami gyors és egyszerű...valami, amihez sült krumplit is lehet enni. :P

Első ünnep anyuméknál, a második itthon, lábat lóbálva, talán társasozva vagy tévét bambulva, netán ha a gyerekek is úgy akarják, akkor könyvet szorongatva, tűzzel és jéggel dalolva. :)

Sütik: hát ez a nehéz dió. Nap mint nap rácsodálkozom, ahogy a bloggereknél már sülnek a karácsonyi sütemények, hát nálam egyrészt még a lista sem kerek, másrészt annyi minden más van, amivel foglalkozom, hogy a karácsonyi sütik még váratnak magukra. Az viszont már most fix, hogy lesz mákos bejgli (nem, nem ápdét, csak sima, de kis segítséggel ápdétként is jól eladható, maximum nem a zsírt, hanem az eladót égeti :P), zserbó és Zsuzsi süti. Biztosan lesz legalább egyféle, ami omlós tésztából készül és lesz ropogós mézes is. A többiről egyelőre csak lista van, amiből egyszer lehúzódik, másszor pedig beíródik egy-egy elem...
Sütés start: jövő hét közepe-vége. Az eredmények pedig - főleg az új receptek (ha lesznek) - jönnek majd. ;)

Panettone

2011-12-09T10:47:00.000+01:00

Évek óta készítek panettonét az adventi időszakban, de sohasem karácsonykor, mert bár nagyon finom és szeretjük is, nekünk inkább a mi kis hagyományos magyar sütijeinkkel teljes az ünnep. Általában egy nagy panettone készül, amihez anno még egy megfelelő méretű fazekat is beszereztem, nemrég azonban kaptam papír formákat szepytől (itt is köszi!), így most azokban készítettem. Jópofa dolog ez a forma, érdemes beruházni rájuk, főleg ha ajándékba is készítünk süteményeket.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütő üstjébe mérem és azzal kezdem dagasztani. Amikor összeáll a tészta, az olvasztott vajat is hozzácsorgatom apránként, és hagyom alaposan kidolgozni a tésztát, ezután duplájára kelesztem. (A gép tészta programja nekem erre nem szokott elég lenni, a nehéz vajas tészta hosszabb idő alatt kel meg.)

A megkelt tésztát deszkára borítom, majd összegyúrom az előzetesen összeállított kandírozott és szárított gyümölcsökkel. Ha egyben hagyom, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb fazékban szoktam sütni, most 5 darabba osztva került a kisebb papír formákba. Bárhogyan is darabolom, először letakarva, hűvös helyen hagyom duplájára kelni a tésztát, majd a tetejét kereszt alakban bemetszem és 210 °C-ra előmelegített sütőbe csúsztatom. Mérettől függően 5-10 percig sütöm ezen a hőmérsékleten, majd a hőfokot mérsékelem 170 °C-ra és készre sütöm (ezek most összesen úgy 35 percet töltöttek a sütőben). Mivel én nem szeretem, ha nagyon barnára sül a tészta teteje, amikor pirulni kezd, le szoktam takarni sütőpapírral és így a sütés végére éppen kellemes lesz a színe, de ez opcionális.

Hozzávalók: 2 dl tej, 5 tojás sárgája, 10-12 dkg cukor (ennek kb. harmada házi vaníliás cukor), csipet só, egy kisebb citrom (vagy egy fél nagyobb) reszelt héja, 50 dkg liszt, 2,5-3 dkg élesztő, 15 dkg olvasztott vaj, továbbá 20-25 dkg kandírozott és aszalt gyümölcs keverék (most mazsola, aszalt meggy, cukrozott mangó, kandírozott narancs- és citromhéj).
A recept egy régebbi karácsonyi Rama gyűjteményben szereplő receptből lett átalakítva.

Mogyoró krémlikőr

2011-12-07T12:51:00.000+01:00

Talán emlékeztek még, úgy 2 hete mutattam nektek azt a mogyorólikőrt, aminek receptje az idei Kifőztük Karácsonyban jelent meg. Ez a krémlikőr annak a kistestvére: ha az előzőt elkészítettétek a múltkor, akkor nagyjából most van itt az ideje, hogy leszűrjétek. Ehhez a változathoz nyugodtan felhasználhatjátok a leszűrt mogyorót, így két legyet :) üthettek egy csapásra.

A pirított, durvára tört mogyoróval és a felhasított vaníliarúddal együtt tűzre teszem a tejszínt, és forrás után lassú tűzön 20-25 percig főzöm. Közben a cukorból és a vízből szirupot készítek.
Botmixerrel vagy turmixgépben pépesítem a tejszínes mogyorót, azután összekeverem a még meleg sziruppal, és először közepes, majd finom szűrőn átszűröm. Hagyom kihűlni, hozzákeverem az alkoholt, és hűtőszekrényben legalább 2 hétig érni hagyom. Hűtve kínálom, poharakba töltés előtt alaposan felrázom az italt.

Hozzávalók: 20 dkg török mogyoró*, 1 rúd vanília, 4 dl tejszín, 20 dkg cukor, 1 dl víz, 2 dl whisky (esetleg ízlés szerint vodka vagy konyak).
*A mogyoró előkészítését a mogyorólikőrnél olvashatjátok.

Ne feledjétek, ha tehetitek, még holnapig van lehetőségetek adományaitokkal segíteni. Köszönjük!

M&M: molnárka és mogyorókrémes kifli

2011-12-06T10:32:00.001+01:00

Az előző bejegyzésemben már beharangoztam várható eltűnésemet, de azt nem gondoltam, hogy egyből ilyen jól sikerül demonstrálnom is. :P Mentségemre szóljon, hogy először elkapott valami nyavalya, aztán közbejött néhány program...na meg hát a lustaság is nagy úr, mint tudjuk. :) A programok közül kiemelném, hogy összefutottam Segítsütis nyertesemmel, Veroccsal, aki zavarba ejtő módon elhalmozott egy csomó ajándékkal, amiket ezúton is nagyon-nagyon köszönök! Örülök, hogy összejött a találkozó és megismerhettelek! :) :*
Amit most mutatok nektek, nem egy bonyolult recept. Valamikor még az ősz folyamán eszembe jutott gimis éveim egyik nagy kedvence, a molnárka. Nem tudom, ismeritek-e ezt a péksüteményt, illetve ki hogyan ismeri, nálunk a suli melletti pékségben igencsak ugyanolyanra készítették, mint a jó öreg hamburgerbuci, csak kisebbre és kissé hosszúkásra formázták. Kicsit Grahamre hangolva elkészült hát, az utóbbi időben többször is, megunhatatlanul.

A tésztája egyszerű kelt tészta, melynek hozzávalóit kenyérsütőgéppel dagasztatom és kelesztetem. Természetesen hagyományos módszerrel is elkészíthető. ;) A megkelt tésztát két gombócba szedem, kissé pihenni hagyom. Gombóconként 8 db péksüteményt szoktam készíteni, a gyerkőcök miatt ez a méret vált be, de természetesen formázható nagyobbra is.

A kiflikhez a gombócot kerekre kinyújtom és 8 cikkelyre vágom. A szélesebb végébe egy jó kanálnyi mogyorókrémet teszek, ezután kiflivé formázom. A molnárkához 8 kisebb gombócba szedem a tésztát és ezután ezeket hosszúkás, ovális formává nyújtom, majd feltekerem. Sütőpapíros tepsiben, letakarva hagyom kelni, amíg a sütő előmelegszik, ezután tojássárgával (vagy tejjel elkevert sárgájával) megkenem, és 180 °C-on kisütöm őket. Frissen, még langyosan a legfinomabb. :)

Hozzávalók 16 db-hoz: 1 pohár natúr joghurt (175 g), kb. 1 dl tej (ha kisebb a joghurt, akkor kicsit több), 0,3 dl olaj, 1 tojás, 4 dkg (nád)cukor, 1 teáskanál só, 40 dkg finomliszt, 10 dkg Graham liszt, 2,5 dkg élesztő, továbbá a töltéshez mogyorókrém (vagy ízlés szerint, akár lekvár is), a tetejére egy tojás sárgája és esetleg díszítésként jégcukor.

Kókuszos profiterol

2011-11-28T09:59:00.001+01:00

Tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Mivel karácsonyi hangulatom még nincs, ez pillanatnyilag csak annyit jelent nekem, hogy már megint villámgyorsan elrepült az év és csak egy hónap van belőle hátra...
...és az év vége sok változást hoz. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy hamarosan letelik a gyesem és néhány hétnyi "jól megérdemelt" szabadság után jövőre újra dolgozni kezdek. Várható hatás a blogra: az eddigi átlagos bejegyzésszám státusz ritkára vált - illetve előre láthatólag ehhez és nem a nullához fog közelíteni, aztán majd kiderül...
De egyelőre még vagyok, és itt van a tegnapi desszertünk receptje is, aminek eredetije szepynél leledzik. Nálam történt némi módosítás rajta, de hát ugye főzés közben bénázni nem szégyen, az eredmény pedig így is nagyon finom lett. :D
Szepy, köööszi! :)

A tésztához a vizet, tejet, vajat, cukrot és sót felforraltam, hozzáadtam a lisztet és addig kevergettem, amíg elvált az edény falától és hajlandóságot mutatott a gombóccá válásra. Ekkor a tűzhelyet lezártam, a tojásokat pedig felvertem. A tésztát robotgéppel keverni kezdtem, közben fokozatosan hozzácsorgattam a tojást is és addig kevertem, amíg szép fényes, krémes masszát kaptam eredményül. Ezt habzsákba tettem és sütőpapíros tepsi(k)re diónyi halmokat kanyarítottam belőle. Alaposan megspriccelve, előmelegített, gőzös sütőben sültek kb. 30 percig (160-170 °C+légkeverés - vagy 180 °C lk nélkül), amíg szép színt kaptak. A sütés utolsó 5 percében a sütőajtót résnyire nyitottam, végül a kis fánkokat a sütőből kivéve, a tepsi(ke)n hagytam kihűlni.

Amíg a fánkok hűltek, elkészítettem a krémet. Itt jön a bénázás rész, ugyanis nem volt itthon habporom (vagyis tuti, hogy van valahol, csak elbújt :P), gondoltam majd zselatin fixszel fel tudom verni a kókusztejet. Hát előzetes hűtés nélkül nem. :D Így a zselatin fixszel és cukorral elkevert kókusztej a hűtőben megvárta, amíg a férjem beszerezte a habport. Persze közben elkezdett kocsonyásodni, na de ekkor már késő volt neki: kapott egy zacskó habport és ezzel együtt kerekedett tökéletes krém belőle. Fánktöltő csővel ellátott habzsákból töltöttem meg a fánkokat, egy részüket tányérokra halmoztam (desszert az ebédhez), a maradékot csak egyszerűen egy tálba* rakosgattam. Hűtőbe kerültek.
A tejszínben megolvasztottam a csokoládét és a kakaóport, cukorral és néhány csepp rumaromával ízesítettem. Kevergetve kihűtöttem és tálaláskor ezzel az öntettel és némi pirított kókuszreszelékkel egészítettem ki a desszertet. Nagyon finom, érdemes elkészíteni! :)

Hozzávalók...
...az égetett tésztához: 75 ml víz, 75 ml tej (azaz összesen 1,5 dl folyadék), 75 g vaj, 1 evőkanál cukor, kis csipet só, 100 g liszt, 4 tojás (felütve 200 g);
...a kókuszkrémhez: 1 doboz (400 ml) kókusztej, 3 evőkanál porcukor, 1 zacskó (60 g) habpor és 1 zselatin fix (vagy zselatin nélkül összesen 2 zacskó habpor, de ekkor valószínűleg kevesebb cukrot igényel);
...az öntethez: 100 g étcsokoládé (70 %), 1 evőkanál ét kakaópor, 2 dl tejszín, 5 dkg cukor (édesszájúaknak mehet több), pár csepp rumaroma (vagy rum);

...továbbá: pirított kókuszreszelék.

*A tálba rendezett (később fogyasztott) profiterolokra rácsorgattam a csokit és így kerültek lefedve a hűtőbe. Szepy szerint elvannak néhány napig, nekünk szerintem a 24 órát már nem érik meg. :D

Vali szelet

2011-11-24T14:51:00.000+01:00

Nem is tudom, mit mondhatnék róla azon kívül, hogy gesztenyés, mézes, mutatós és emellett igazán ünnepi sütemény. Talán csak annyit, hogy egy nagyon kedves ismerős anyukájáról kapta a nevét :D és már egy hónapja készülök megsütni.
Készítsétek el most vasárnapra, vagy a következőre, az azt követőre...vagy persze karácsonyra. Nem fogjátok megbánni. :)

A szokásos kakaós-mézes lapom az alapja. Ehhez a tésztához a mézet, a vajat és a cukrot kevergetve megolvasztom. Nem kell felforralni, elég addig melegíteni, amíg elegyedik és a kevergetéstől kissé kivilágosodik, ekkor a tűzhelyet lezárom. Nagyobb tálba mérem a száraz hozzávalókat és összekeverem. A tojásokat beleütöm a még meleg vajas mézbe, elkeverem, majd a lisztekhez adom. Összeállítom a tésztát, majd frissentartó fóliába csomagolom és 2 órán keresztül, szobahőmérsékleten pihenni hagyom.
Amíg a tészta pihen, a gesztenyepürét a fagyasztóból kivéve hagyom felengedni. A tejből, pudingporból és 3 dkg cukorból vaníliapudingot főzök, amit ezután időnként átkeverve teljesen kihűtök.
A pihentetési idő leteltével a tésztából négy egyforma méretű (kb. 22x30 cm), vékony lapot nyújtok. Ezeket 170 fokos sütőben, egy tepsi hátulján, egymás után, 6-8 perc alatt kisütöm (figyelni kell, mert hajlamos megégni), majd rácson hagyom kihűlni.

A gesztenyekrémhez a kihűlt pudingot elkezdem robotgéppel keverni. Hozzáadom a darabokra vágott gesztenyepürét és alaposan összedolgozom, majd a puha vajat is beletéve néhány perc alatt habosra keverem a krémet. A habosítás alatt porcukorral, vaníliakivonattal és rummal vagy rumaromával tetszőlegesen tovább ízesítem a gesztenyekrémet.
Az összeállításhoz megfelelő méretű tálcára helyezek egy tésztalapot, egyenletesen megkenem a krém harmadával, majd újabb tésztalap, krém, tésztalap... következik. A tetejére kerül a legszebb, legsimább felületű lap, amit olvasztott csokoládéval vonok be és tetszőlegesen szórócukrokkal díszítek.
Hűtőszekrénybe teszem legalább egy éjszakára, ezután hosszúkás szeletekre vágva tálalom.

Hasonló receptek a blogon: adventi mézes torta, Zsuzsi szelet, grízes mézes krémes.

Hozzávalók...
...a kakaós lapokhoz*: 15 dkg cukor, 10 dkg méz, 5-6 dkg vaj, 2 egész tojás, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna, 3 dkg kakaópor (keserű), csipet só;
...a gesztenyekrémhez: 2 csomag vaníliás pudingpor, 6 dl tej, 3 dkg cukor, 50 dkg gesztenyepüré, 12 dkg szobahőmérsékletű vaj, 10 dkg porcukor**, 1-2 teáskanál vaníliakivonat, kevés rum vagy 1-2 mokkáskanál rumaroma;
...a tetejére: 15 dkg étcsokoládé, 1-2 teáskanál olaj, tetszés szerint díszítőcukrok.

*a mézes lapot korábban is el lehet készíteni (kisütve le is fagyasztható), aztán fogyasztás előtti nap már csak be kell tölteni a krémmel, így jól ütemezhető ez a sütemény a közelgő ünnepek alkalmával is;
**elképzelhető, hogy a feltüntetett cukormennyiség sok lesz a kevésbé édesszájúaknak, sőt a gesztenyepürék sem egyformán édesek, így mindenképpen ajánlom, hogy készítés közben kóstoljátok a krémet és az édesség beállításánál vegyétek figyelembe azt is, hogy a mézes lapok tovább édesítik majd a kész süteményt.

Mogyorólikőr

2011-11-20T13:18:00.001+01:00

Mához egy hétre advent első vasárnapja. Ne sokkoljalak benneteket? :)
Na jó, akkor csak annyit súgok meg, hogy mindjárt karácsony és ha nem akartok lemaradni az egyik legjobb vendégváró italról, akkor készítsétek el ezt a receptet, de izibe! Mogyorórajongóknak érdemes nagyobb mennyiséggel indítaniuk, főleg, ha esetleg ajándékba is készül belőle.

Nem igazán munkás darab: 180 °C-ra melegített sütőben, a tepsit időnként megrázva és a szemeket átforgatva megpirítom a mogyorót. (Vigyázz, forró!) Akkor jó, ha már érezhető az illata és a vékony barna héj könnyen leválik róla. Ez nagyjából 10 perc alatt következik be, de függ a szemek méretétől.
A sütőből kivéve hagyom kihűlni, majd két kezem között dörzsölgetve megtisztítom a mogyorószemeket. A lepergett barna héjat eldobom, a tiszta szemeket pedig késsel durvára vágom (vagy nejlonzacskóba téve egyszerűen összetöröm nyújtófával). Jól záródó befőttes üvegbe teszem a felhasított vaníliarudat, mellészórom a tört mogyorót és felöntöm a vodkával. Összerázom és a hűtőszekrénybe teszem az üveget. Két-három hétig érlelem a hűtőben az italt, ezalatt naponta legalább egyszer - vagy amikor csak arra járok - felrázom a tartalmát.
Az érlelési idő leteltével szűrőbe helyezett, többszörösen hajtogatott sűrű szövésű anyagon (vagy kávéfilteren) keresztül átszűröm az italt*. Szirupot főzök a cukorból és a vízből: forrás után lassú tűzön 2 percig forralom, majd kihűtöm. Elkeverem a mogyorós vodkát a kihűlt cukorsziruppal (érdemes kóstolgatással beállítani az édességét, lehet, hogy nektek nem kell bele az egész mennyiség), üvegbe töltöm, és hűtőszekrényben legalább további 2-3 hétig - illetve mostantól számítva egészen pontosan karácsonyig ;) - érlelem.
*Az ital a szűrés ellenére valószínűleg opálos marad, de semmi gond: néhány nap alatt biztosan leülepedik és újra át lehet szűrni.

Hozzávalók (5-6 dl likőrhöz): 20 dkg török mogyoró, 1 rúd vanília, 5 dl vodka, 15 dkg cukor, 1 dl víz.

A recept - a fotókon is látható párjával együtt - az idei Kifőztük Karácsony adománygyűjtő számban is szerepel. Még nincs késő, december 8-ig megtehetitek felajánlásaitokat egy jó ügy érdekében! Köszönjük!

Adventi zabpehelykeksz

2011-11-17T14:08:00.001+01:00

Először várni akartam ezzel a recepttel, de rájöttem, hogy végül is miért tenném? Elvégre jövő hétvégén advent első vasárnapja van. (Hoppá, tényleg...)

Nagyon egyszerű próbakeksznek készült, jó lett, hát jöhet. Vegyétek, egyétek!

A vajat megpuhítottam. Ez nálam úgy néz ki, hogy egy darabban - na és persze edényben :P - mikróba teszem a vajat, majd amikor már egy része folyékony, kiveszem és addig keverem, míg egynemű lesz. Hozzáadtam a cukrot és alaposan kikevertem. Belekevertem a tojást, majd hozzászórtam a száraz anyagokat, valamint a felaprított narancshéjat és gyömbért. Az egész morzsálódó, nem túl összeálló anyag lett. Teáskanalakkal sütőpapíros tepsire tettem kisebb halmokat, amiket ellapítottam. 190 °C-os sütőben sültek nagyjából 10 percig - a széleken jobban, belül halványan barnulóra. 1-2 perc után a tepsiből rácsra szedtem és azon hagytam őket kihűlni. A kihűlés után ropogós, nehezen abbahagyós, klassz kis kekszek lettek belőlük.

Hozzávalók ~40 db kekszhez: 10 dkg vaj, 10 dkg nádcukor, 1 tojás, 10 dkg Graham liszt, 10 dkg zabpehely, 1 mokkáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál fahéj, csipet só, 10 dkg felaprított dió, 1 púpozott evőkanál szirupban eltett narancshéj és gyömbér (vagy kandírozott narancshéj és gyömbér, mennyisége ízlés szerint növelhető).

Diós-rácsos sütemény

2011-11-15T13:11:00.000+01:00

Igazi nosztalgiasüti - gyerkőcként rendszeresen, mostanában elég ritkán találkozom vele. Én magam sem sütöttem már legalább 2 éve, de amikor múlt héten apum meghozta az adventre megtisztított diót, egyből beugrott...és különben is muszáj volt tesztelni, hogy milyen az idei dió. :P

Karácsonyra is tökéletes, egyszerű süti, amivel a macerásabb kosárkát remekül ki lehet váltani. Egy baja van: gyorsan fogy. :)

A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát - a végén szükség szerint beledolgozom a hideg vizet is. Ezután a tésztát folpackba csomagolom és hűtőbe teszem.
A diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá verem - amikor már teljesen kemény, hozzáadom a citromlevet is. Ezután folyamatos habverés mellett beleszórom a cukrot és addig verem a habot, míg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor egy szilikon lapáttal óvatosan beleforgatom a diót.
A sütőt 170-180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből, átgyúrom és kinyújtom úgy, hogy bőven túllógjon a tepsin, majd kibélelem vele. A kilógó tésztadarabokat levágom, összegyúrom és vékony rudacskákat sodrok belőle - na ehhez is béna vagyok, nézzétek el... :D A tésztát vastagon megkenem lekvárral, majd ráterítem a habot, végül "rácsozom". Addig sütöm, amíg halványan megpirul - kb. fél óra. Hosszúkás szeletekre vágva kínálom.

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...a tésztához: 350 g liszt, 200 g vaj, 100 g porcukor, pici sütőpor (2 g), pici só, 3 tojás sárgája, 2-3 evőkanál hideg víz;
...a dióhabhoz: 6 tojás fehérje (3+3*), pici só, 1 evőkanál citromlé, 250-280 g cukor (most por- és kristálycukrot használtam felesben), 2 teáskanál vanília eszencia, valamint 300 g darált dió;
...továbbá: sárgabaracklekvár ízlés szerint.
*3 fehérje a tésztából és további 3 a fagyasztóból (maradékhasznosítás) kerül a habba. Én így szeretem, mert így nagyon könnyű lesz a hab a tetején, de ez természetesen opcionális, mint ahogy a tésztára kerülő lekvár mennyisége is.

Sült libacomb

2011-11-13T09:58:00.001+01:00

Ha jól rémlik, talán életem második libacombját sütöttem meg pénteken, és ez volt az első libavacsora, amit Márton napon fogyasztottunk. A népi hagyományok közül csak az év végi-újévi babonákra szoktunk ügyelni, a Márton naphoz nem sok közünk van, így nem is szándékoztam idén sem ludat készíteni. Persze ember tervez, férj végez: a piacról végül libahússal tértünk haza.

A combokat előző este készítettem elő: megtisztítottam, megmostam és szárazra töröltem, majd fűszeres sóval bedörzsöltem. (Ez egy készen kapható termék, ami durva tengeri sót és szárított, morzsolt fűszereket tartalmaz, mint pl. rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna stb-stb. El is készíthető, de ha van, egyszerűbb. :P) Ezután zacskóba tettem a húst, amiből kiszorítottam a levegőt - ha van szuper vákuumozó gépetek otthon, bátran használjátok. Nagyjából 12 órát pihent így a hús a hűtőben, majd kivettem és a konyhapulton hagytam még kb. 4-5 órán keresztül.

Ezután előkészítettem a pataki tálamat: áztatás után libazsírral kikentem, az aljára bőségesen hagymát szeleteltem, fokhagymadarabokat szórtam. A húst kivettem a zacsiból, lemostam, szárazra törölgettem, majd a tálba tettem. Megszórtam durva tengeri sóval, néhány ágacska friss fűszert és egy felszeletelt birsalmát rakosgattam rá és mellé, és a tetejére is tettem egy picurka libazsírt (ez szerintem tök felesleges, nem is tudom, miért tettem rá, de ha már megtörtént, hát... :D). Lefedve, 150 °C-os sütőbe toltam - így sült 4 órán keresztül. Ekkor leöntöttem róla a keletkezett zsíros pecsenyelevet és fedő nélkül, már kb. 200 °C-on, nagyjából egy órán keresztül pirítottam a húst. Ezalatt kétszer megfordítottam, hogy az alja és a teteje is szépen megpirulhasson, na és persze közben elkészítettem a köreteket is.

Párolt lilakáposztával és hagymás tört burgonyával*, valamint a hússal együtt sütött birsalmadarabokkal és hagymákkal tálaltam. Nagyobbik kislányom kiválóra minősítette a vacsorát, aminek nem is tudom, örüljek-e, mert ő a menzakoszthoz viszonyít :D, de valójában mindenkinek nagyon ízlett: tökéletesen puha, nagyon ízletes combok, ropogós bőr, kedvenc köret. Jöhet máskor is.

Hozzávalók: fejenként egy libacomb, fűszeres só vagy szárított fűszerek (kakukkfű, rozmaring mindenképpen legyen benne) és durva tengeri só, 1-2 evőkanálnyi libazsír, 2-3 fej vöröshagyma, ízlés szerint fokhagyma, 1-2 birsalma, néhány ágacska friss fűszer (kakukkfű, majoránna volt még a kertben, de ez opcionális).

*A burgonya elkészítéséhez a pecsenyezsírból használtam - ennek a maradékát hűtőben megdermesztettem, majd a levet leöntöttem alóla (nem dobtam ki, másnap egy rizi-bizihez éppen tökéletes volt), a zsírt újra melegítettem és ezután átszűrtem.

Kifőztük Karácsony 2011

2011-11-11T09:56:00.000+01:00

A tavalyi adománygyűjtő akció után ismét jelentkezik a Kifőztük Karácsony! Idén 82 blogger összefogásával született meg az az ünnepi különszám, amelyet adományaitokért tölthettek le.

Az idén beérkezett adományokkal két intézményt, a velemi Camphill Gyermek Lakóotthont és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthont támogatjátok. A szervezésben a SoSe Alapítvány működik közre.

További információkat olvashattok és a felajánlásaitokat megtehetitek az akció weboldalán.

Köszönjük.

Málnazselés túrótorta

2011-11-10T11:11:00.001+01:00

Néhány napja a fb oldalamra tettem fel ezt a gyors kis tortát - eredetileg nem állt szándékomban külön bejegyzést írni róla, mert hasonló már szerepel a blogon, de muszáj: nagy volt a nyomás... :D ;) Még az elmúlt hétvégén készült, amolyan hűtőtakarítós tortaként: az alapja a zsuzsi szelet kakaós-mézes lapja, ez a férjem szülinapi tortája óta várta a fagyasztóban a hasznosítást. Ezen a szokásos joghurtos-tejszínes túrókrémem volt, a tetején pedig mirelit málnából készített zselé. Finom, könnyű, az a "két szeletnél alig lehet abbahagyni"-féle. :)

Ha nem "maradékhasznosítással" készül, süssetek valamilyen lapot alá. Ez lehet piskóta vagy mézes lap, de akár kekszből is készíthettek egy sütés nélküli lapot. Én kakaós-mézes lapot használtam alulra, amit a fagyasztóból halásztam ki - kivettem a zacskóból, rácsra tettem és hagytam szobahőmérsékleten felengedni. (Nagyon hasznos ám az ilyesmi a háznál, érdemes tartani belőle... :D)
A szokásos túrókrémemet készítettem hozzá: a túrót összemixeltem a joghurttal. Cukorral - és vaníliás cukorral - édesítettem, citromhéjat reszeltem és kevés citromlevet csorgattam hozzá, majd beleforgattam az előkészített zselatint és a kemény habbá vert tejszínt. A mézes lapot tortakarikába szorítottam, rásimítottam a túrókrémet és a hűtőbe tettem dermedni.
Dermedés után a mirelit málnát a vízzel, citromlével és cukorral összeforraltam, a forralás végén hozzáadtam a vanília eszenciát, majd a tűzről levéve a duzzasztott zselatint is belekevertem. (Akit zavarnak a magok, szitán passzírozza át, majd a zselatin hozzáadása előtt forralja fel újra a gyümölcsös alapot.) Kis idő múlva a túrókrémre csorgattam a gyümölcsdarabos zselét. Hűtőben megdermesztettem.

Mennyei! A túrókrémbe kevert gyümölcsökkel lehet turbózni a tortát, én ezekről mostanában kezdek leszokni, mert kisebbem nem szereti - a krém oké, a málnazselé még okébb, de ha a gyümölcs a krémben van, az már nem oké. :)

Hozzávalók: egy 22 cm-es kakaós-mézes lap (vagy más alap, tetszés szerint), továbbá...
...a krémhez: 50 dkg túró, 2 kis doboz (2x175 g) natúr joghurt, 12-14 dkg (6 evőkanál) cukor (kristály és vaníliás cukor vegyesen), 1 citrom reszelt héja és kevés leve, 2,5 dl habtejszín, 2 dkg zselatin+6 evőkanál víz;
...a málnazseléhez: 20 dkg mirelit málna, 1-2 teáskanál citromlé, 50 ml víz, 5-7 dkg (3 evőkanál) cukor, 1 teáskanál vanília eszencia, továbbá 5 g (1 teáskanál) zselatin 25 ml vízben duzzasztva.

Fahéjlikőr

2011-11-06T09:13:00.002+01:00

Nemrég, az italajánlós bejegyzésemben említettem, hogy hozok még új likőröket advent előtt. Íme egyikük. A fahéjas mézes pálinkákról jutott még korábban eszembe, hogy likőrt készítsek ebben az ízben és nagyon örülök, hogy most végre rászántam magam. Az adag szokásosan kicsi, aki ajándékba szánja, annak érdemes nagyobb adaggal indítani... És tudjátok mit? Annak is, aki nem annak szánja. :D
Szerintem nagyon kellemes ital lett (szuper, de tényleg!), most ez a kedvenc. Akik szeretik a fahéj csípősebb oldalát is, növeljék a mennyiségét.

Nagyon egyszerűen készül: a fűszereket (befőttes)üvegbe teszem, felöntöm az alkohollal és lezárva a kamrapolcon felejtem, bő két hétre. Ez idő alatt időnként rá lehet nézni, esetleg megrázogatni az üveget, de ez el is hanyagolható. Amikor letelik az érési idő, a cukorból és vízből egyszerű szirupot készítek. Hagyom kihűlni, hozzákeverem a fahéjas alkoholhoz és ezután átszűröm* egy italos üvegbe.
Hűtőszekrényben tárolom, hűtve kínálom. Az utóérésre érdemes még egy hónapot ráhagyni, így aki karácsonyra szánja, már most nyugodtan elkészítheti!

*A szűréshez mostanában kávéfiltert használok. Nagyon jónak bizonyult eddig, még az erősen üledékes itallal is elboldogul - ha nem az első, akkor a második vagy harmadik szűrésre mindenképpen.

Hozzávalók kb. fél liter likőrhöz: 1 nagyobb rúd fahéj (15-16 cm, 10 g), 3 szegfűszeg, 1 egész zöld kardamom, 1 dl konyak, 3 dl vodka, továbbá 10 dkg cukor, 50 ml víz.

Alaprecept innen.

Kis karácsony, szép karácsony...

2011-11-05T11:23:00.000+01:00

...és hogy még több embernek szép lehessen ez a karácsony, idén ismét kifőzzük!

Karácsonyi jótékonyság idén is a Kifőztükkel...hamarosan!

Bakonyi szelet

2011-11-05T08:54:00.000+01:00

Nem tudom, mennyire hagyományos a receptem, mert ez is ahány ház, annyi szokás - nekem attól lesz bakonyi, hogy a hús és gomba mellett pirospaprika és fokhagyma van benne. Utóbbiból ha ahhoz van kedvem, akkor sok, ha nem annyira, akkor kevesebb - ilyenkor szórok egy kis kakukkfüvet is bele, mert finom :))), de gyanús, hogy a bakonyihoz alapból nem sok köze van.

Ja igen, ha bakonyi, akkor szerintem tejföl és nem tejszín. Ennyi? Ennyi.

A hagymákat és a gombát megtisztítom, majd aprítom. Én szeretek apró csiperkét használni, ezeket félbe-négybe vágom, de aki hozzájut erdei gombákhoz, azt is használhat bele. A sertéshúst - esetemben egy szép szüzet - megtisztítom, kisujjnyi vékony szeletekre vágom. Ha már sertés és még magyaros is, akkor mehet zsírral, amit felforrósítok és a lisztbe forgatott szeleteket mindkét oldalukon előpirítom. A szeleteket tányérra szedem, a zsíron párolni kezdem a hagymát, később hozzáadom a fokhagymát is, legvégül a gombát teszem bele, amit finoman megpirítok. Ezután pirospaprikát és lisztet szórok rá, majd felöntöm egy kevés vízzel. Fűszerezem, hozzárakom a hússzeleteket és annyi vizet adok hozzá, amennyi éppen ellepi. Fedő nélkül főzöm - a főzés vége felé sózom és ha szükséges, tovább ízesítem. A bő, de a liszt miatt sűrű szaftból egy keveset kikeverek a tejföllel, ezt hozzákeverem az ételhez és összeforralom. Nokedlival a legfinomabb. :)

Hozzávalók: egy kb. fél kg-os sertésszűz + liszt a forgatáshoz, fél kg apró csiperke, 1-2 evőkanál zsír (vagy olaj), egy nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1 púpozott evőkanál liszt, őrölt bors, csipet kakukkfű (elhagyható, ekkor érdemes a fokhagyma mennyiségét növelni), só, víz, 15-20 dkg tejföl.

Segítsüti átadás

2011-11-03T12:40:00.001+01:00

Talán emlékeztek még, hogy idén én is az őszi Segítsüti csapat tagja voltam. A felajánlásom licitnyertese Verocs lett és vigaszágon Bea is jelentkezett a süteményekért. Ezúton köszönöm minden licitálónak a közreműködést, a nyerteseknek pedig az adományokat. :)
Éééés igeeen - az átadások megtörténtek. Valójában már két hete, de csak most jutottam el a bejegyzés megírásáig, mea culpa...

Nyerteseim közül Beával sikerült egy este személyesen találkoznunk. Én naivan úgy gondoltam, hogy két legyet ütök egy csapásra: mivel ritkán jut alkalmunk kettesben programozni a nagyobbik lánykámmal, ő is elkísért a találkozóra. Bea nagyon kedvesen meghívott minket egy kávézóba, ahol egy kicsit beszélgethettünk - volna, mert lánykám, mint Szamár a Shrekben..."ott vagyunk máááár?" helyett "mikor megyünk máááár?"-ozott. Persze előtte azért néma csendben betolt egy nagy szelet csokitortát. :) Így aztán a találkozó gyors volt és tanulságos: legközelebb gyerek marad. :D

Bea, köszönöm és örülök, hogy megismerhettelek! :)

Verocs átadása három nappal később volt esedékes: mivel messze élünk egymástól, egy futárszolgálat működött közre a siker érdekében. A siker felemás lett, mert a csomagolás, felhívás és figyelmeztető matricák ellenére nem sikerült álló helyzetben szállítaniuk a dobozt :/, így sajnos a habos tetejű linzerek nem éppen kifogástalan állapotban érkeztek meg. Ha lenne kardom, beledőltem volna. :( Verocs leánykáját minden esetre nem zavarta az esztétikai hiba: anyukája elmondása alapján ő volt a legfőbb közreműködő a linzerek eltüntetésében. :)
Verocs, köszönöm szépen nektek is és várom a személyes találkozót! :)

Sütőtöklé újratöltve

2011-10-30T08:50:00.001+01:00

Tavaly halloweenre sült tökös italokat hoztam, idén megmutatom, hogyan készítem a töklevet akkor, amikor nem a maradék felhasználása, hanem maga az ital a cél. Ha most hozzáfogtok, holnapra éppen tökéletes lesz! ;)

A sütőtököt meghámoztam, magjait kikapartam, húsát darabokra vágtam. Hozzáadtam a tisztított almát, a felkarikázott répát és beledobtam a nagyobb darabokra tört (és természetesen hámozott) banánt is. Az egészet felöntöttem vízzel (lepje el) és főzni kezdtem.
Nagyjából fél óra elteltével megpuhult minden, ekkor botmixerrel pépesítettem az egészet. Fűszereztem, mézet csorgattam hozzá és némi vízzel hígítottam rajta (én rostosan, sűrűn szeretem, de ízlések és...), majd újra felforraltam. Ekkor (friss narancs híján) 100 %-os narancslével kerekítettem az ízét és addig hagytam a tűzön, amíg éppen felforrt. Kihűtve hűtőbe került - jót tesz neki, ha 1-2 napig még pihen, de természetesen azonnal is fogyasztható. (Poharakba töltés előtt alaposan fel kell rázni.)
Egy hétig biztosan eltartható, talán még azután is, de nálunk ennyi idő alatt mindig elfogy. Valószínűleg, ha forrón sterilizált üvegbe tölteném és dunsztba tenném, hosszabb ideig is elállna, de mivel sütőtök elég sokáig kapható, én ezt nem tartom szükségesnek, frissen készülhet mindig.

Hozzávalók kb. 2,5 liter rostos sütőtökléhez: 70 dkg sütőtök (tiszta súly, kb. 1 kg-os tökből), fél szál sárgarépa (ts: 7-8 dkg), 2 kisebb alma (ts: 20 dkg), 2 érett banán (ts: 20 dkg), 1,2-1,4 l víz, 1-2 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér (vagy friss), csipet őrölt szegfűszeg, kb. 10 dkg méz (vagy más édesítő), kb. fél liter narancslé (100 % vagy frissen facsart).*

A fent leírt recept (is) csak egy lehetőség: ha hasonló levet készítenétek, érdemes a saját szájízetek alapján alakítani. Én is így szoktam - most csak a bejegyzés kedvéért méricskéltem, de az otthon lévő alapanyagok függvényében ettől jelentősen el lehet térni.
*update: szebb lesz az ital színe, ha egy kevés aszkorbinsavat is tesztek bele.

Sütőtökös briós

2011-10-29T12:34:00.001+02:00

Az elmúlt napokban, hetekben elöntötték a blogokat a sütőtökös receptek: sütőtök került a levesbe, a főételbe, sőt még a tésztákba is. A tészták különösen tetszenek, hiszen a tök nagyon szép színt ad nekik, így én is kedvet kaptam hozzá és belecsempésztem egy keltbe: brióst sütöttem. Nagyon klassz színe volt tőle, de ezt muszáj látatlanban elhinnetek nekem, ugyanis elfelejtettem a belsejéről fotót készíteni. :/ Emellett finom, foszlós volt a tészta és a tököt nem lehetett különösebben érezni benne, így szerintem akár tökutálóknak is meg lehet próbálni elsütni. Besütni. Megsütni. :)

Egy darabka tököt meghámoztam, felszeleteltem és vízben, egy csipet sóval együtt puhára főztem. Ezután leszűrtem és villával összetörtem. A tökpürét a többi hozzávalóval együtt kenyérsütőgépbe tettem, megdagasztattam és kelesztettem.

Amikor a tészta megkelt, nyolc - nagyjából - egyforma darabra osztottam. Ezekből vékonyabb hurkákat sodortam és egyszerűen felcsavartam őket. Sütőpapírral bélelt tepsin, letakarva hagytam őket még kb. 20-30 percig kelni, ami alatt a sütőt is előmelegítettem. Tejjel elkevert tojássárgával megkenve, jégcukorral/krokanttal megszórva kerültek a sütőbe, ahol 170 °C + légkeveréssel megsütöttem a briósokat.

Hozzávalók 8 darabhoz...
...a tésztához: kb. 20 dkg sütőtökbél megfőzve, 8 dkg vaj, 1 dl tejszín, 1 nagy tojás sárgája, 1 teáskanál só, 1 dkg vaníliás cukor, 6 dkg nádcukor, 50 dkg liszt (fele rétes, fele finom) + még 2-4 dkg az igazításhoz (illetve ez a töktől függ), 1 dkg tejpor (elhagyható), 1 csomag instant élesztő (vagy 2-2,5 dkg friss);
...a tetejére: 1 kisebb tojás sárgája, kevés tej, továbbá jégcukor, mogyorókrokant, cukrozott dió, kinek mi a szimpatikus.

Falafel

2011-10-27T10:20:00.000+02:00

Nem most készült, hanem még a férjem szülinapjára. Ez volt a legkevésbé nyerő választásom a gombócok közül, bár erre számítottam is, mert "magyar gyomrú" vendégeinknek szokatlan volt a fűszerezése. Ettől függetlenül finom lett, megér egy bejegyzést.

A gombócokhoz konzerv csicseriborsót használtam, amit még akkor szereztem be, amikor szepyvel legutóbb összefutottunk és ha máááár...akkor beiktattunk egy közös shoppingot is az Ázsiában. Király volt, vettem egy csomó ezt+azt, amiket nem tudom mikor és hogyan fogok felhasználni, de vannak és ez jó. Ez nagyon női hozzáállás? :P

Szóval falafel, csicseriborsó fasírt, kinek hogy tetszik. Minimál munkával, az alábbiak szerint készítettem: a vörös- és fokhagymákat megtisztítottam, késes robotgépbe szórtam és többé-kevésbé összekaszaboltattam. Rászórtam a lecsepegtetett borsót, majd ezzel is zúzattam pár másodpercig. Hozzáadtam a petrezselymet, két kisebb tojást és ismét dolgoztattam a gépet egy keveset. Ezután megsóztam, garam masalával fűszereztem (annyira rákoncentráltam erre a falafelre, hogy ezt is magam készítettem hozzá :P), beleszórtam az előzetesen megpirított szezámmagot és a sütőport, és kevés zsemlemorzsával megfelelő masszává dolgoztam. Ezután hűtőbe tettem (2-3 óra) és sütés előtt vizes kézzel formáztam aprócska gombócokká.
Hamm.

Hozzávalók kb. 2 tucat falafelfez: 2 kis fej vöröshagyma, 4 nagyobb gerezd fokhagyma, 1 csicseriborsó konzerv (400 g-os, tiszta súly kb. 230-240 g), néhány szál (vagy ízlés szerint) petrezselyem, 2 kisebb tojás, só, 2 csapott mokkáskanál garam masala, 2 evőkanál pirított szezámmag, csapott mokkáskanál sütőpor, kb. 2 evőkanál zsemlemorzsa.
A receptnek nincs kifejezett forrása, több receptet hasonlítottam össze hozzá a netről - mondjuk sok dolgom nem volt vele, mert eléggé hasonló találatokat kaptam. :)

Gesztenyés tortácskák

2011-10-24T10:05:00.000+02:00

Ez a szaftos tésztájú, finom desszert az októberi Kifőztükben szerepel. Az alapjaként szolgáló gesztenyés tészta kevésbé édes, semleges ízű, ezért nagyon jól társítható más töltelékkel is, legyen az egy pikáns lekvár, főzött vanília-, csokoládé- vagy akár gesztenyekrém. Krémes töltelék esetében a cukormázas karima helyett érdemes tálalás előtt egy kis tejszínhabot igazítani rá.
Könnyen elkészíthető, ugyanakkor mutatós desszert, szívből ajánlom akár a közelgő karácsonyra vagy más ünnepnapokra is.

A muffinokhoz a mézet és a puha vajat kikevertem, majd előbb a tojásokat, azután a rumot és a vaníliakivonatot, végül a tejet is hozzáadtam. Elkevertem a lisztben a sütőport és a gesztenyét, majd néhány mozdulattal összekevertem a tejes-tojásos keverékkel. Nagyobb méretű szilikonos muffinformába osztottam szét a masszát úgy, hogy a mélyedések 3/4-éig érjen. 190 °C-ra melegített sütőben 20 perc alatt megsütöttem a tésztát (tűpróba!), ezután néhány percig a formában pihentettem, majd rácsra borítva kihűtöttem a muffinokat.

A töltelékhez először aromás szirupot készítettem. Felforraltam a vízzel a levendulavirágot, két perc múlva hozzáadtam a cukrot, és további két percig az egészet együtt forraltam. (Kész levendulaszirup használatakor ez a művelet elhagyható.) Melegíteni kezdtem a ribizlizselét, közben hozzászűrtem a levendulaszirupot, és kevergetve addig főztem, míg homogénné nem vált.

A kihűlt muffinok tetejét egyenesre vágtam, és fejre állítottam őket. Késsel kört rajzoltam rájuk, és ezen belül egy kávéskanállal mélyedést vájtam a töltelék számára. A langyosra hűlt ribizlizselét elosztottam a muffinokba vájt mélyedésekben.
A díszítéshez kevés vízzel nagyon sűrű cukormázat kevertem a porcukorból, majd zacskóba töltöttem. Kivágtam a zacskó sarkát, és karikákat nyomtam belőle a sütemény peremére.

Hozzávalók 6 darabhoz...
...a tésztához: 60 g puha vaj, 50 g (gesztenye)méz, 2 tojás, 2 evőkanál (fehér) rum, 1 teáskanál vaníliakivonat, 50 ml tej, 5 dkg rétesliszt, 125 g Maroni natúr gesztenye, 1/2 csomag (6 g) sütőpor;
...a töltelékhez: 2 teáskanál levendulavirág (szárított is lehet), 50 ml víz, 1 evőkanál nádcukor, 100 g ribizlizselé;
...a cukormázhoz: 60-70 g porcukor, kevés víz (8-10 ml).

(design a Runeberg tortácskák alapján)

Cobbler

2011-10-21T10:47:00.001+02:00

Még múlt szombaton (?) a nővéremék nálunk pizzáztak és mivel nem tudtam, hogy ő is készül sütivel, hát összedobtam egy desszertet. Mindeddig nem is volt gond, elkészült, a pizzák eltűntek, jött a desszert, majd a nővérem cseppnyi (tényleg CSAK cseppnyi) gúnnyal a hangjában: "lesz recept? ... majd úgy egy hét múlva?"
Valamit tudhat, de én váltig állítottam, hogy legkésőbb hétfőn felkerül. Aztán persze hétfőn tanfolyamot kezdtem, kedden Segítsüti átadásom volt, szerdán ismét arra sütöttem, tegnap csak szimplán lusta voltam...és a nagy sütögetésben, jobbra-balra gondolásban szépen elfelejtkeztem az ígéretemről és bő egy hete a blog felé sem néztem. De mondhatnám úgy is, hogy egyszerűen csak gondoskodtam arról, hogy ne okozzak (pozitív) csalódást. :D Ciki vagy sem, előfordul az ilyen - nálam mindenképpen. Bocs Tepsi, csak most, csak neked. ;)

Szóval, cobbler, Kata recepjéből. Friss gyümölcskészlet híján mirelitből: szilva, szeder és rebarbara került bele. Ezeket egy kis vaníliás cukorral és fahéjjal néhány perc alatt összeforraltam, vízben oldott keményítővel sűrítettem, majd - 24 cm átmérőjű - tűzálló tálba tettem (friss gyümölcsből készítve nem szükséges előpárolni a gyümölcsöket). Megszórtam a tetejét nádcukorral. A tészta hozzávalóit késes robotgéppel dolgoztam össze annyi tejszínnel, amennyitől lágyabb, ragacsosabb tésztát kaptam eredményül - nem kell, hogy gyúrható legyen, mert így egy kanállal egyszerűen lehet a tetejére sorakoztatni a gombócokat. A tetejét ismét nádcukorral szórtam meg és 170-180 °C-os sütőben kb. 35 perc alatt pirosra sütöttem.
Nagyon finom lett, lesz ismétlés. Amit legközelebb másképpen csinálok: nagyobb formába teszem, mert így nekem vastag lett a tésztaréteg a tetején és emelem a gyümölcs összmennyiségét legalább 1 kg-ra...vagy egyszerűen felezem a tészta mennyiségét. :D
Kata, köszönöm a receptet! :)

Belekerült...
...a gyümölcsrétegbe: 60 dkg vegyes mirelit (vagy friss) gyümölcs (15 dkg szeder, 35 dkg szilva, 10 dkg rebarbara, illetve tetszőleges gyümölcsök), 1 evőkanál vaníliás cukor, 1-2 teáskanál őrölt fahéj, kevés víz és 1 nagy evőkanál keményítő, továbbá a réteg tetejére 1-2 evőkanál nádcukor;
...a tésztába: 25 dkg liszt (rétes- és finomliszt felesben), csipet só, 5 dkg cukor, 1 csomag sütőpor (12 g), egy teáskanál őrölt fahéj (elhagyható), 10 dkg hideg vaj, 1 tojás, kb. 150 g habtejszín (30%), a tetejére kevés nádcukor.

Karácsonyi készülődés - októberben

2011-10-12T12:17:00.000+02:00

Na jó, tudom, a téma többeknek sokkolóan korai lehet, de igenis, vannak dolgok, amiket nem lehet elég korán kezdeni. Gondolok itt éppen az adventi készülődésre...

...azon belül pedig az italokra. A likőrök készítésénél ugyanis jó tudni, hogy az érésnek két fázisa van: először a fűszerekkel együtt érlelődnek az ízek, majd szűrés után van egy utóérési idő is, amely nyilván minél hosszabb, annál jobb lesz a végeredmény. Természetesen az italok (különösen a lágyabb ízűek, pl. a krémlikőrök) fogyaszthatóak akár azonnal a szűrés után is, de higgyétek el, sokkal-sokkal finomabb lesz, ha hagyjátok még ezután is érni (néhány hetet vagy akár hónapot is).

Éppen ezért, egy részüket már most érdemes elkészíteni, hogy minél finomabb, ízletesebb legyen, amikor az adventi vendégvárás alatt a vendégek poharába, illetve Szenteste a karácsonyfa alá kerül.

Az ajánlott italok (a blogon szereplő receptek közül) tehát a következők:
mézes pálinkák

- narancsos-aszalt gyümölcsös ágyaspálinka

- citromos-fűszeres mézes pálinka (alap infók)

- meggyes-fahéjas mézes pálinka (alapok, ízötletek)
likőrök (a tejszíneseket december elején elég elkészíteni)

- kávélikőr

- karamell-krémlikőr

- krémpuncs
- mogyorólikőr
- fahéjlikőr
Érdemes fűszerkeveréket is készíteni, télen puncshoz, forralt borhoz igazán remek lesz elővenni, na és persze ez is tökéletes gasztroajándék lehet.

Nálam már nyár óta érik a diólikőr, emellett készült egy (-két) újabb finomság is, ezek receptjére még várnotok kell egy kicsit. ;) Lesz még kávélikőr és valószínűleg mézes pálinka is, utóbbi nálunk már hagyomány. Nem szoktam nagy adagokat készíteni, csak a leírásokban szereplő 5-7 dl-es mennyiségeket, mert inkább a választékot tartom szem előtt és ősszel-télen így is ezekkel van tele a hűtőszekrény ajtaja. :))

Jó készülődést! :)

Töltsd le és játssz a Kifőztükkel!

2011-10-11T18:43:00.000+02:00

Megjelent a Kifőztük magazin 2011/10-es száma! El sem hiszem, hogy - a különkiadásokat leszámítva - sorrendben már 20. alkalommal főzték ki! :) Tessék letölteni (óccóó-óccóó, mint mindig: csak egy kattintásba kerül), tessék sütni-főzni belőle, mert nagyon jó receptek vannak benne most is!

Mint ahogy észrevehettétek, már az előző számban is sok-sok gesztenye sült és főtt, ez így van ebben a kiadványban is. Ismerkedjetek ti is bátran ezzel a gyümölccsel, hiszen amellett, hogy éppen szezonja van, a Prima Maroni Kft. változatos termékeinek hála, egész évben elérhető ez a finomság. A két csapat együttműködéséből most ti is részesedhettek: játsszatok a Kifőztük weboldalán! A legügyesebb és legszerencsésebb olvasó egy értékes Maroni ajándékcsomaggal lehet gazdagabb, ne hagyjátok ki!

A végére pedig egy kis extra információ: ebben a számban ismét van egy csipet...nem túl édes, puha tésztájú, lekvárral töltött, gesztenyés muffin (finn design). Bevállalnád?

Sütőtökös kocka

2011-10-11T12:00:00.000+02:00

Flóránál láttam meg ezt az egyszerű, finom kis süteményt és azonnal el is készítettem. A bejegyzés csak most ért ide, de még időben: szezonja van a sütőtöknek, tegyétek süteménybe, mert isteni! Az eredetihez képest némi módosítással készült nálam, egyrészt mert nem volt elég tököm hozzá (...), másrészt mert a tökös sütiket kevés cukorral szoktam mostanában készíteni, így meghúztam a mennyiséget. Éppen elég édes lett így is...és finom és szaftos, és másnap is csodásan puha, és süssétek és egyétek a sütőtököt, mert nagyon jó! :)
Flóra, köszönöm! :)

A vajat a cukorral kikevertem, ezután beledolgoztam a tojásokat is. A sült, kihűlt tök héját lehúztam, belét botmixerrel pépesítettem és összedolgoztam a vajas keverékkel. A tejet és a száraz anyagokat belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. A tetejére szeletelt mandulát szórtam és 190 °C-ra előmelegített sütőben, 20-22 perc alatt megsütöttem. Langyosan-kihűtve szeletelhető és abbahagyhatatlan! :)

Hozzávalók egy 15x25 cm-es tepsihez: 8 dkg vaj, 8 dkg cukor (házi vaníliás cukorral keverve, kevésbé édes tök esetén lehet több a mennyisége), 2 tojás, 35 dkg sült sütőtök (tiszta súly), 50 ml tej, pici só, 1 erős teáskanál sütőpor, fél teáskanál fahéj, 14-15 dkg liszt (egész pontosan 145 g volt, de ezzel nem borzolnám az idegeiteket), 10-20 g szeletelt mandula (dióval is remek lehet).

Gombafasírt

2011-10-05T11:38:00.000+02:00

Korábban többször is írtam, hogy a szűk rokonságban inkább a hagyományosabb fogások jönnek be, így a vendégváró ételeket nem nagyon tudom cifrázni. Ráadásul ki ezt, ki azt szeret, nehéz megtalálni, amit mindenki szívesen eszik. Azért persze próbálkozni lehet, így a férjem idei szülinapi partiján a hagyományos, sertéshúsból készült fasírt mellett falafel, sajtos puffancs és gombafasírt is készült.
Egyik húsmentes gombócot sem készítettem még korábban, így jöhetett a net: a gombafasírtot pl. Szamóca és Jókaja receptjeiből fabrikáltam, ezúton köszönöm nekik! :)

Így készült: a vöröshagymát és a gombát megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfonnyasztottam a hagymát, majd hozzáadtam a gombát és kevergetve megpároltam-pirítottam. A főzés vége felé sóztam, borsoztam és egy botmixerrel többé-kevésbé pépesítettem (kissé darabosra hagytam). Ezután hozzáadtam a zabpelyhet, a tojásokat, pici köményt és annyi apróra kockázott, szikkadt zsemlét, amivel formázható masszát kaptam. Alaposan összekevertem, majd kb. fél óráig állni hagytam, ezután gombócokat formáltam belőle, amiket bő, forró olajban sütöttem meg.
Finom lett, biztosan készül még nálunk...ha nem is vendégeknek. :P :D

Hozzávalók kb. 15 db fasírthoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 50 dkg csiperke, 1-2 evőkanál olaj, 5-7 dkg zabpehely, 2 tojás, 0,5-1 zsemle (vagy amennyit felvesz), só, bors, őrölt kömény (illetve más, tetszőleges fűszerek), olaj a sütéshez.

Gesztenyés krémestorta

2011-10-03T12:00:00.000+02:00

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).

A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.

De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.

Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.

A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.

Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz: 70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.

*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.

Csokis-körtés banánkenyér

2011-09-28T09:45:00.002+02:00

Nagyon gyors, egyszerű gyümölcsös kevert sütemény, nem is tudom, miért nem készült korábban. Előnye, hogy felhasználásra kerül benne a barna héjú, "nemszeretemre" érett banán, ráadásul éppen emiatt viszonylag kevés cukrot tartalmaz, és - szintén a banán miatt - sokáig puha is marad...ha marad. Ismét csak a zöldség-gyümölcsöket szerető nagylányomat hozom példaként: ő imádta.

Az érett banánokat villával összetörtem, majd az olajjal, nádcukorral, vanília eszenciával és tojásokkal összedolgoztam. A zabpehelyhez mértem a lisztet, sütőport, hozzászórtam a csokilencséket, az egészet összeforgattam, ezután gyorsan elkevertem a banános keverékkel. A végén beleforgattam a tisztított, apróra kockázott körtét is. Kiolajozott diákkenyér-formába igazítottam a tésztát úgy, hogy a közepét kicsit bemélyítettem. 170 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 3/4 óra alatt készre sült (tűpróba). A formában hagytam pihenni kb. 10 percig, ezután rácsra borítottam és teljesen kihűtöttem.

Hozzávalók: 2 db érett banán (tiszta súly 235 g volt), 60 g olaj (szőlőmagolaj, de bármilyen semleges ízű megfelel), 60 g nádcukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia, 2 tojás, 100 g zabpehely, 100 g rétesliszt, 6 g sütőpor, 50 g csokilencse, 1 körte (tiszta súly 140 g volt), olaj a forma kikenéséhez (egyszerű olajozással is kijön a sütemény, de aki biztosra akar menni, inkább vajazza és lisztezze a formát).

Tárkonyos csirkeraguleves

2011-09-23T12:19:00.000+02:00

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!

A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.

Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...

Sütőtök, zabpehely, Graham liszt: sütiii!

2011-09-22T18:04:00.000+02:00

Néhány hete megjelentek az első sütőtökök, ami nekem még igen korainak tűnt, mert egyrészt ebben a hosszúra nyúlt nyárban egyelőre nem jött meg a "hangulatom" hozzá, másrészt pedig ezeket a korai tököket nem igazán szeretem még magukban enni. Bár hivatalosan már "érettek", rendszerint eléggé íztelenek - nem hiába mondják, hogy a sütőtök úgy jó, ha megcsípi a dér. Így amióta már nem ültetünk ilyet a kertbe, nem is szoktam elkapkodni az első példány sütését. Néhány napja azonban váratlanul beszürkült minden (pillanatnyi felindulásból, azóta újra száz ágra süt a nap), beléptünk szeptember második felébe is, így végül megvásároltam az első kisebb méretű tököcskét.

Én magában nem is kóstoltam, eleve ebbe a süteménybe szántam, de a hozzám hasonlóan sütőtök-imádó nagylányom lecsapott a tepsi tartalmára és helyettem is megnassolta több, mint felét. Így persze csak egy kisebb adag tök maradt, de ez éppen elégnek is bizonyult egy adag sütihez, amit kisebb változtatásokkal ugyanúgy készítettem, mint az eredeti receptnél. Az első és legfontosabb, ami miatt újra felteszem a receptet, hogy a zabpehely mellett Graham liszttel készült a sütemény. Már többször írtam, hogy nagyon megszerettem ezt a lisztet: talán kicsit egészségesebb, mint a fehér lisztek, ugyanakkor a gyerkőcöknek nincs semmilyen ellenvetésük az ebből készült süteményekkel, kenyerekkel szemben, nem úgy, mint mondjuk a tk lisztek esetében.

A sütikhez a szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a cukrokkal, majd hozzáadtam a tojást és a sült tök kikapargatott húsát. Nagyjából elkevertem, majd hozzámértem a száraz hozzávalókat és addig kevertem, amíg nem maradtak száraz foltok benne. Nem baj, ha a sütőtök rostjai látszódnak, többé-kevésbé egyben maradnak, de akit ez zavar, dolgozzon kicsit alaposabban, vagy már eleve pépesítse a tököt. Ezután két teáskanál segítségével egy-egy kupac masszát tettem a sütőpapírral bélelt tepsire, a kanalakkal 5-7 cm átmérőjű, centi magas (rusztikus) kekszeket formáztam. 150 °C-ra előmelegített sütőben, légkeveréssel (két tepsi együtt) kb. 20 percig sültek (légkeverés nélkül 170 °C-on, egy-egy tepsi). A kisült tészta még igen lágy, így néhány percig a tepsiben kell hagyni pihenni és csak akkor rácsra tenni, amikor már gond nélkül leemelhető a sütőpapírról. Hagytam kihűlni, ezután adtam egy pofont a diétámnak. :))
Dobozban tárolva a keksz napokig megőrzi puhaságát, de napokig pont nem marad meg. Szerintem bátrabbak a Graham helyett nyugodtan megpróbálhatják tk liszttel is.

Hozzávalók kb. 35 db-hoz: 14-15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor (nádcukor és vaníliás cukor felesben), 1 tojás, 18-20 dkg sült sütőtökbél, 15 dkg Graham liszt, 15 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 erős teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 5 dkg csokilencse, 5 dkg durvára vágott mandula (vagy dió/mogyoró).
Szezonban a sütőtök nálunk akár heti rendszerességgel is belebújik valamilyen egyszerű kis süteménybe, a kedvenceim a blogon itt, itt, és itt. Az sem elfelejtendő, hogy a sütőtököt meg is lehet inni! :)

Aszalt paradicsommal töltött csirkecomb

2011-09-21T11:30:00.001+02:00

Kicsit felgyűltek a közzétételre váró ételek, időm persze ismét nulla, de lassanként kezdem megszokni - szerintem ti is az eltűnéseimet. :) A Segítsütik után most hozok nektek egy főételt, ami erre a finomságra hajaz, de azért mégis kicsit más.

A csirkecombokat elfeleztem, a csontokat eltávolítottam, majd a húsokat kiterítve kicsit megpüföltem. A szeletekre kevés borsot őröltem, ezután megkentem vékonyan sajttal (ha nem elég sós a sajt, akkor a hússzeleteket sózni is kell), majd befedtem friss bazsalikomlevelekkel és fűszeres olajban érlelt, félig aszalt paradicsommal. A szeleteket feltekertem, hústűvel megtűztem és kívülről finoman megsóztam. A paradicsom olajából egy keveset a sütőedény aljára csorgattam, belesorakoztattam a húsokat, végül egy kevés borsot őröltem rájuk. Fólia alatt, 190 °C-os sütőben, 35-40 percig sütöttem a húst, ezután a fóliát levéve még kicsit megpirítottam. Krumplipürével, friss zöldségekkel tálaltam.

Hozzávalók: fejenként 1-1,5 csirkecomb filézve (csirkemell v. pulykamell is megfelel), a hússzeletekre 1-1 teáskanálnyi krémes sajt (Fetakit használtam), néhány bazsalikomlevél, fűszeres olajban érlelt félig aszalt paradicsom, só, őrölt bors.
A paradicsomot ehhez hasonlóan készítettem, de csak félig aszaltam meg és nagyjából 4 hétig érleltem az olajban.

Segítsüti - mogyorós és mákos linzerek

2011-09-17T09:31:00.000+02:00

Ismét akcióba lendül a Segítsüti: 27 blogger anyuka/apuka süt egy csodálatos cél, a Szemem Fénye Alapítvány két gyermekhospice házának támogatása érdekében. Az édes árverés már elkezdődött és egészen 2011. szeptember 20-án (kedden) 16:00 óráig tart. Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon a süteményekre.
Az árverés után nem zárul le az adománygyűjtés: most is megvásárolható lesz a sütik receptjeit összefogó Segítfüzet, illetve 21-étől néhány napig különböző ajándéktárgyakra is szert lehet majd tenni - ezekkel szintén a Szemem Fénye Alapítványt támogathatjátok.
Az akció részleteiről a Segítsüti weboldalán olvashattok.

Ebben az akcióban én is a sütisütő csapatot képviselhetem: csomagomban kétféle aprósüteményt ajánlok fel árverésre. Egyikük a sokunk gyermekkorából ismerős diósüti, mogyorós tésztából készítve és mogyorós karamellkrémmel töltve, a másik pedig (szilva)lekvárral töltött mákos linzer.

Mogyorós karamellkrémmel töltött diósüti
A tésztához és a krémhez szükséges mogyorót 180 °C-os sütőben finoman megpirítom, majd kihűtve a szemekről a héjat lemorzsolom, eltávolítom. Ezután mindkét adagot 20-20 gramm nádcukorral finomra őrölöm.
A tésztához a száraz hozzávalókat összeszitálom, a hideg vajat elmorzsolom benne, majd a tojást is hozzáadva, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
Ezalatt elkészítem a krémet, amihez 60 g nádcukrot karamellizálok, majd hozzáadom a 100 ml tejszínt, a vaníliamagokat és egy kevés sót. Addig forralom lassú tűzön, amíg a karamell teljesen feloldódik. A keményítőt, a tejet és a tojássárgát csomómentesre keverem. A karamellt visszahűtöm a maradék tejszínnel, hozzácsorgatom a tojásos tejet, és a darált mogyoróval együtt, kevergetve besűrítem a krémet. A tűzhelyről levéve még elkeverem benne a vajat, ezután hagyom kihűlni.
A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. Egy-egy darabka tésztával kibélelem a dióformákat (amiket lehet, de nem muszáj kivajazni), majd kb. 10 perc alatt kisütöm a süteményeket. Néhány percig hagyom a formában hűlni, ezután rácsra fordítom a linzereket. Teljes kihűtés után a krémmel összeragasztok két felet, ezután az illesztést mogyoró krokanttal díszítem.

Hozzávalók kb. 2 tucat (nagyobb) dióhoz...
...a tésztához: 50 g török mogyoró, 20 g nádcukor (1 evőkanál), 150 g liszt, 30 g porcukor, 2-3 g sütőpor (1 csapott teáskanál), 120 g hideg vaj, csipet só, 2 tojás sárgája (vagy egy egész tojás);
...a krémhez: 50 g török mogyoró, 20+60 g nádcukor, 100+25 ml habtejszín (30%), 1 vaníliarúd magjai, csipet só, 1 tojás sárgája, 10 g keményítő, 25 ml tej, 2 dkg vaj;
...a díszítéshez: mogyoró krokant (v. darált mogyoró v. olvasztott csokoládé stb. ízlés szerint).

Habos-mákos linzer
A tésztához a mákot ledarálom, hozzáadom a lisztet, porcukrot, sütőport, valamint belereszelem egy citrom héját. A száraz anyagokban elmorzsolom a hideg vajat, ezután a tojássárgával és egy kevés citromlével együtt, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
A pihentetés után a tésztát finoman lisztezett felületen 2-3 mm vékonyra nyújtom és 3,5 cm (vagy tetszőleges) átmérőjűre kiszúrom. A kiszúrt tésztát két, sütőpapírral bélelt tepsibe osztom szét és az egyiket 170-180 °C-os sütőben addig sütöm, míg a korongok széle pirulni kezd.
Ezalatt a tojásfehérjét egy pici sóval és a citromlével együtt kemény habbá verem, majd fokozatosan adagolva hozzáadom a porcukrot és a keményítőt is. Addig verem a habot, amíg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor habzsákba töltöm és a még nyers tésztakorongokra nyomok egy keveset belőle. Megszórom egész mákkal, majd ezt az adagot is kisütöm.
Kihűtés után egy kevés cukorral összeforralt, meleg szilvalekvárral ragasztok össze egy habos és egy hab nélküli korongot.

Hozzávalók kb. 3 tucat linzerhez...
...a tésztához: 50 g mák, 150 g liszt, 2-3 g sütőpor, 25 g porcukor, 1 citrom héja, csipet só, 140 g hideg vaj, 1 tojás sárgája, 10-20 ml citromlé;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, csipet só, 1 teáskanál citromlé, 75 g porcukor, 5 g keményítő, néhány csipetnyi mák;
...a töltéshez: 20 g nádcukor, 150 g szilvalekvár.

Csontleves

2011-09-15T11:22:00.000+02:00

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva.

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák...

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Szilvás pite

2011-09-07T10:31:00.000+02:00

Ez az a sütemény, amiért érdemes szilvalekvárt főzni. Mennyei és szerintem kihagyhatatlan! Mondom ezt úgy, hogy nem is szeretem a szilvát...
Majdnem ugyanez a recept már szerepel itt a blogon, sárgabarackkal, úgy is nagyon finom, de a szilvás veri azt a változatot. A recept a kisebb módosítások miatt áll újra itt, így nem kell "lapozgatni", ha valaki kedvet kapna hozzá.

A pite kétféle tésztából készül, ezekből elsőként a linzertészta készül el, késes robotgépben vagy kézzel. Ehhez a lisztet összeszitálom a porcukorral, a fahéjjal és egy pici sóval, majd először elmorzsolom a hideg vajjal, ezután hozzáadom a tojások sárgáját és szükség szerint egy kis hideg vizet. Addig gyúrom (dolgoztatom a géppel), amíg összeáll, majd folpackba csomagolva teszem a hűtőbe pihenni (30-60 perc). Amíg a tészta pihen, a szilvát megmosom, félbevágva kimagozom, megszórom egy kevés fahéjjal és porcukorral, majd állni hagyom.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra (akinek nem légkeveréses a sütője, az 200 °C-ra melegítse elő). A hűtőből kiveszem a vajas tésztát, finoman átgyúrom, majd a tepsi méretére nyújtom. A tepsi aljára sütőpapírt teszek, a formát kibélelem a tésztával, alaposan megszurkálom villával és befedem egy alufóliával. A 180 °C-os sütőben légkeveréssel 15-18 percig sütöm, ezután leveszem a fóliát és tovább sütöm még 5 percig vagy amíg halvány színt kap.
Amíg a tészta sül, a szilvalekvárt egy evőkanál nádcukorral beforralom (kb. 3 perc). A sütőből kiveszem a tésztát, az omlós lapot azonnal megkenem először egy kissé felvert fehérjével*, majd a forró, sűrű lekvárral.
*Abból a fehérjéből veszek el egy keveset, ami az omlós tészta készítésekor kimarad - a maradéka a másik tésztához megy.

A második (egyensúly) tésztához a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket (az omlós tésztánál megmaradtakat is) egy kevés sóval együtt keményre verem. A puha vajat habosra keverem a cukrokkal, majd hozzádolgozom a tojások sárgáját. A lisztet elkeverem a fahéjjal és a sütőporral. A vajas alaphoz 3-4 részletben, felváltva hozzádolgozom a lisztet és a tojáshabot, majd ezt a tésztát egyenletesen az omlós-lekváros alapra kenem, a tetejét pedig sűrűn kirakom a gyümölcsdarabokkal. Ezután finoman meghintem az egészet még egy kevés fahéjjal és vaníliás cukorral, végül a sütőbe teszem és (már légkeverés nélkül, továbbra is 180 °C-on) 35-40 perc alatt, pirulósra-készre sütöm. A szeleteléssel megvárom, amíg teljesen kihűl és porcukorral meghintve kínálom.

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...az omlós vajas tésztához: 300 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 200 g vaj, 2 tojás sárgája, szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz;
...az omlós tészta lekenéséhez: a fehérjékből egy kevés, 6 jó nagy evőkanál (~250 g) szilvalekvár, 1 evőkanál nádcukor;
...az egyensúly tésztához: 150 g vaj, 150 g cukor (100 g porcukor, 50 g nádcukor), 3 tojás sárgája, 150 g liszt, 1 teáskanál sütőpor (3 g), 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj, 5 (3+2 a vajas tészta tojásaiból) tojásfehérje, pici só;
...továbbá: 1 kg magozott és felezett szilva, 1 evőkanál porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj, majd a tetejére sütés előtt további fahéj és házi vaníliás cukor (vagy sima kristálycukor).

Szilvalekvár

2011-09-06T10:56:00.000+02:00

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy b@kker a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.

Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...

A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)

Belekerült: 3 kg érett besztercei szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.

Paradicsomszósz

2011-09-01T10:57:00.000+02:00

Néhány napos távolmaradást követően újra itt, de csak egy rövidke bejegyzéssel, ugyanis éppen óriási nálunk a felfordulás: néhány helyiségben - többek között a konyhában is - festünk. Hát, nem csodálom, hogy nehezen szántuk rá magunkat, egy darabig biztosan nem fogjuk újra. :P :)

Ezt a paradicsomszószt még valamikor a múlt héten (?) készítettem, nagyjából úgy, ahogyan a tavalyit. A lényeges különbség a korábban készítettekkel szemben az, hogy ezt most tartósítószer nélkül tettem el - kezdek felbátorodni a tartósítómentes befőzésekkel kapcsolatban, eddig csak jó tapasztalataim voltak, remélem, nem éppen ez lesz a kakukktojás. :)
Paradicsomdömping van: befőzőfazekakat és -kanalakat elő, tessék bátran megpróbálkozni a házi ízek elraktározásával!

Bejegyzéseim a "paradicsom és tartósítás" témakörben: édes-savanyú mártás, aszalt paradicsom olajban, aszalt paradicsom, paradicsomszósz, zöldparadicsom saláta.

250-350-...

2011-08-25T12:20:00.000+02:00

Tegnap bejelentkezett a 250. rendszeres olvasóm (köszönöm a bizalmat!) és mivel az elmúlt hónapokban felgyűltek az egyéb elmaradásaim, úgy gondoltam, mindezek örömére megírom ezt a bejegyzést. Szám szerint a 350-et. Szép számok. :)

Tehááát, elmaradások... Kaptam holmikat. Nem feltétlenül a bloghoz kapcsolódóan - de valahol mégis - Melindától pl. ezt a dobozkát. Bonbonok laktak benne és ő készítette, a saját dolgos-szorgos kezecskéivel. Ugye, milyen szép lett? :) Nagyon köszönöm ezúton is!

Chez Sandra júniusban, szülinapi "fészbúkos" játékot hirdetett, aminek a harmadik nyertese én lettem! A héten érkezett meg a nyereményem, a mini szilikon cocotte-pár. Köszönöm szépen!

Már említettem korábban, hogy Ami jóvoltából részt vehettem egy főzőbulin. Ami kreativitását bizonyítja, hogy a bulit egy receptversenyen nyerte, ehhez szívből gratulálok ismét - a szuper lehetőséget pedig és azt, hogy találkozhattam néhány bloggerinával, újfent nagyon szépen köszönöm!

Mik vannak még?
A blogjátékok...hát azóta mindegyik többszörösen körbeért, így már nincs sok teteje tovább ajánlani őket, de a díjakat nekem ajánló leányzóknak, úgy érzem, feltétlenül meg kell köszönnöm, hogy gondoltak rám.

Még valamikor júniusban kaptam Anikótól ezt a díjat:

Évától és mozzarellitől ezt:

Adéltól pedig ezt kaptam - vagyis nem is én, hanem az eperlekvárom. ;)

Nagyon szépen köszönöm lányok, hogy gondoltatok rám!

Almás sütemény

2011-08-22T10:22:00.001+02:00

Gyerekkoromban nem ismertem a pite kifejezést. Anyum sem, a nagyim sem sütöttek "pitét", "lepényt", "szeletet", ők mindig csak "sütit" sütöttek. Ez az almás tehát nem pite, hanem süti. :) Nem tudom úgy elkészíteni, mint ők, anyum a nagyimtól látta, én mindkettőjüktől, de egyikünk süteménye sem hasonlít a másikéra. A hozzávalók pedig nagyjából ugyanazok, elvileg ugyanúgy is készülnek, az ízük, állaguk mégis más. Az enyém például mindig más. :D Mostanában már meg sem próbálok "olyat" készíteni, csak hasonlót, azért az alapokat tartom persze, de már nem törekszem az egyezésre. Nem véletlenül nem egymás klónjai vagyunk, a süteményeink sem lehetnek egyformák. :)

A "süti" tehát mindenféle omlós tésztakészítési technikát felrúgva, az alábbiak szerint készül: a tojást a cukorral kihabosítom, majd hozzáadok egy csipet sót és összegyúrom a puha vajjal (anno margarinnal) és az élesztővel elkevert liszttel. Amennyit felvesz, érzéssel... :P A tésztát ezután most pihentettem, mert 1) elég lágy lett és nem akartam már több lisztet hozzáadni, 2) a tölteléket sem készítettem elő, de ha éppen nyújthatóra sikerül (margarinnal ez inkább össze szokott volt jönni), és a töltelék is készen van már, akkor egyből mehet a tepsibe.
A töltelékhez az almákat meghámozom és lereszelem, cukorral és fahéjjal ízesítem és állni hagyom, hogy levet engedjen. A kifacsart alma fennmaradó levéért gyerkőcként mindig versenyeztünk: elképesztően édes, finoman fahéjízű, sűrű, barna színű almalé, amiben 1-1 kisebb almareszelék is úszkál még. Nagyon nem egészséges, de annál finomabb, időnként ilyen is kell. :))
A tésztát felezem, átgyúrom és az egyik felét tepsiméretűre nyújtom. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe igazítom, majd elosztom a tetején a levétől kifacsart, édes, fahéjas almát. A tészta másik felét is kinyújtom és ezzel fedem be az almát. Alaposan megszurkálom egy villával és előmelegített, 190 °C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje szép színt kap. Kihűtve szeletelem, porcukorral megszórva kínálom.

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez)...
...a tésztához: 3 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg vaj, 1 mokkáskanál instant élesztő (vagy sütőpor), 30-30 dkg finom és rétesliszt, csipet só;
...a töltelékhez: legalább 1,5-2 kg reszelt alma, ízlés szerint cukor és fahéj (az alma ízétől, édességétől függ).

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

2011-08-19T10:51:00.000+02:00

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kg. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Málnás tejberizs

2011-08-17T15:29:00.000+02:00

Gyors és egyszerű desszert, most éppen kétféle változatban, hogy a családban mindenki szeresse...de legalábbis megegye. :D Tetszőlegesen bármilyen gyümölcsből el lehet készíteni, illetve akár a kétféle változatot egybeolvasztva réteges desszert is készülhet belőle.

A tejberizshez a rizst egy (teflon) edénykébe szórtam és felöntöttem a vízzel. Egy csipet sóval együtt főzni kezdtem - fedő nélkül, alacsony lángon. Amikor a víz nagyjából elfőtt, hozzáadtam először a tej egyik, majd amikor azt is felvette a rizs, akkor a másik felét is. Időnként megkevertem, majd amikor az összes tej a rizsbe került, hozzáadtam a tejszín felét, valamint a mézet, a főzés végén pedig a maradék tejszínt is. Hagytam hogy felforrjon, majd elzártam a tűzhelyet és időnként átkeverve hűteni kezdtem a rizst.

A málnát leöblítettem, majd papírtörlőn leitattam a felesleges vizet. A még meleg (de már nem forró) tejberizs felét elosztottam két tálkában, a másik felébe pedig belekevertem a málna 2/3 részét. Ezt is két tálkába szedtem.
A maradék málnát egy pici mézzel együtt felforraltam, 1-2 percig forrni hagytam, majd a darabos málnapépet a málnamentes tejberizsre kanalaztam. Jól megkavartam mindenkit? :D
Ki- vagy behűtve fogyasztandó.

Hozzávalók: 1 rész rizs (ideális esetben rizottórizs), 1 rész víz, 2 rész tej, 2 rész tejszín, pici só, méz ízlés szerint (cukor, nádcukor, édesítő... is lehet), málna (vagy más gyümölcs) ízlés szerint.
A négy adaghoz egy kisebb, 150-160 ml-es pohárkával mértem a hozzávalókat és összesen 30 dkg málnát használtam hozzá.
Gyümölcsrizs recept a blogon ITT.

Méz(éd)es almás-rebarbarás kelt kuglóf

2011-08-14T10:07:00.003+02:00

A címet inkább hagyjuk...
Névrokonom - Egy pici :)) - almás kuglófjából ihletet merítve született meg ez a kuglóf és hát... Nyami. :) Finoman fűszeres, mézzel édesített almás-rebarbarás töltelékkel feltekert, puha, foszlós tésztájú finomság. Bár még korai emlegetni, de ha már a diólikőrnél szóba került, akkor miért ne(?): a fűszerezése miatt karácsonyra is remek lehet. Na és persze akár vasárnap délutánra is. ;) Próbáljátok ki, szerintem érdemes!

Egy pici, köszönöm! :)

A tésztát a kenyérsütőgéppel dagasztattam és kelesztettem, de természetesen hagyományosan is bedagasztható. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: a rebarbarát durvára vágtam (0,5-1 cm-es karikákra), majd egy kevés mézzel együtt a tűzhelyre tettem melegedni. Fagyasztott rebarbarát használtam hozzá, friss esetében egy kortynyi vizet érdemes alálöttyinteni. Belereszeltem egy kevés gyömbért, csipetnyi fahéjjal megszórtam és nagy lángon forraltam néhány percig, amíg pépessé vált és elfőtte a levét. Ekkor adtam hozzá a reszelt almát, tovább ízesítettem mézzel, vaníliás cukorral és fahéjjal, és éppen csak összeforraltam. Én édesebbre készítettem, de ez ízlésfüggő, valamint nagy mértékben függ a felhasznált almától és rebarbarától is, nem árt kóstolgatni ízesítés közben. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Miután jó duplájára kelt a tészta, elfeleztem, a két fél darabot gömbölyítettem és letakarva kb. 20 percig pihentettem. Ezután egyenként kinyújtottam, vékonyra, téglalap alakúra (kb. 25x45-50 cm). A kinyújtott lap felém eső 3/4 részén vékonyan megkentem az almás töltelék felével, feltekertem, majd a másikkal ugyanígy jártam el. A két tekercset lazán összetekertem és így helyeztem a vajazott-lisztezett formába. Letakarva hagytam kelni kb. 40 percig, ezután előmelegített, 170-180 °C-os sütőbe tettem. Az első 15 perc után a tetejét egy alufóliával letakartam, így sütöttem a következő 25-30 percben, majd levettem a fóliát és készre sütöttem. Összesen kb. 80 percig sült. A formában hagytam néhány percig pihenni, ezután rácsra borítottam és hagytam teljesen kihűlni. Porcukorral megszórva tálaltam.

Hozzávalók (egy nagyobb, kb. 2,5 literes kuglófformához)...
...a tésztához: 175 g joghurt, 60-70 ml tej, 20 g tejpor (elhagyható), 2 tojás sárgája, 5 dkg méz (2-3 evőkanál), 60 g vaj, csipet só, 450 g liszt (rétes- és finomliszt felesben), 6 g instant vagy 20 g friss élesztő;
...a töltelékhez: 20 dkg rebarbara, 30-35 dkg savanykás alma (reszelve mért súly, 2 nagyobb alma volt), 5 g friss gyömbér finomra reszelve, 1-1,5 mokkáskanál fahéj, 2 evőkanál vaníliás cukor, 10-12 dkg méz (a fűszerek és az édesítés ízlésfüggőek, kóstolni kell!);
...továbbá: a formához 1-2 dkg vaj és liszt, valamint további liszt a nyújtáshoz, porcukor a szóráshoz.

Diólikőr

2011-08-13T10:47:00.000+02:00

Diólikőr zöld dióból. Tehát nem éppen most készült, de most jött el az ideje, hogy felkerüljön a blogra. :)
A zöld diót június végén - ha jól rémlik, hagyományosan Szent Iván éjjelén - kell szedni, állítólag ekkor a legoptimálisabb a dió állapota a likőrkészítéshez. Hát nekem sikerült éppen aznap - de nem éjjel :)) - szednem a diókat. Aztán bekevertem, érleltem (elfelejtkeztem róla), majd néhány napja végre leszűrtem és befejeztem a készítését.
szepy receptje után... Köszi, puszi! :) :*

Az első fázisban (gumikesztyűt húztam és) a diókat megmostam, majd negyedekre vágtam. Egy nagy befőttesüvegbe tettem a diódarabokat, ráöntöttem az alkoholt és hozzátettem a fűszereket. Ezután az üveget lezártam, majd a konyhaablakba raktam és ott is felejtettem - időnként persze ránéztem, megrázogattam az üveget, de nem volt vele különösebb elfoglaltságom. A szép zöld szín 1-2 nap alatt szinte feketére váltott - valamikor az első héten kinyitottam az üveget és megszaglásztam a készülődő likőrt, szerintem teljesen kólaillatú volt és a színe csak erősítette ezt az érzést. :D

érlel-érlel-érlel

A második fázis elvileg négy hét elteltével következik, nálam ez csúszott néhány napot...egészen pontosan 15-öt. :D A keveréket kétszer szűrtem át - először egy durva szűrőn a nagyobb daraboktól mentesítettem, majd másodszorra már közvetlenül egy zárható italos üvegbe, egy - korábban nem használt :P - nejlonharisnyán szűrtem keresztül. Ezt a harisnyás ötletet még az egyik olvasómtól kaptam tavaly a citromos mézespálinkával kapcsolatban, ezúton is köszönöm, ennél a likőrnél is hasznosnak bizonyult! ;))
A cukorból és a vízből 1-2 percnyi forralással szirupot készítettem, kihűtöttem, majd az ízesített vodkához csorgattam. Az üveget lezártam, kissé összeráztam, végül a hűtőszekrénybe tettem további érlelés céljából. :)

Na jó, nanááá, hogy megkóstoltuk. :D Elvileg adventig (karácsonyig) illene még érni hagyni, de ez így, ahogy van, már most nagyon jó. Én korábban nem szerettem a diólikőrt: vagy öregszem (tagadhatatlan) vagy ennyire jó vagyok :))) (na jó, szepyé az érdem), de ez szerintem nagyon finom. Kellemesen dió ízű (ami remek), nem keserű, de nem is kimondottan "női" likőr lett. :)

Belekerült: 15 db zöld dió negyedelve, 5 dl vodka (40%), 3-4 cm fahéjrúd, 6-7 cm vaníliarúd felhasítva (egy nagyobb rúd fele), 3 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors (mozsárban megroppantva), 5 egész zöld kardamom (mozsárban kissé megtörve), 1 nagyobb citrom héja vékonyan hámozva (a fehér rész nélkül), továbbá 1 dl vízből és 15 dkg cukorból készült szirup.

Gyümölcsös kosárkák

2011-08-12T11:21:00.002+02:00

Nem véletlenül nem került fel még ide ez a sütemény: egyszerűen utálom készíteni. Most a férjem kért meg,ajándékba szánta, így rávettem magam, de azt hiszem, legalább 6 hónapig ismét mélyen elnyomom magamban még az emlékét is. Pedig nem bonyolult, nem nehéz elkészíteni, csak kicsit macerás, főleg ha az ember lánya béna a finom munkákhoz.

A tészta ugyanúgy készül, mint a hagyományos kosárkánál, csak most picit emelt adagban, hogy kissé vastagabbak legyenek a kosarak. A cél az volt, hogy a 40 formámat telesüssem - így talán 30 épségben el is készül... :P A tésztát gyorsan összegyúrtam, behűtöttem, majd a formák felét kibéleltem a tésztával. Nem szeretem ezeknél a kis formáknál az elősütést, így a lehető legegyszerűbben szoktam megoldani: a formák másik felét ráültetem a tésztákra és ezzel "súlyozom" le a tésztát. Lehet bele szemes terményeket is tölteni, hogy nehezebbek legyenek, ha valaki pedig attól tart, hogy beleragad a formába a tészta - vagy a tésztába a forma :)), vajazással-lisztezéssel is segítheti az ügyet, én nem szoktam vele bíbelődni. Persze ezen kívül még számtalan trükkje van/lehet annak, hogy a tészta ne másszon el, púposodjon fel, mindenki alkalmazza azt, amit ideje enged és ami a számára a legszimpatikusabb. :)

A kosárkákat előmelegített (180-190 °C) sütőben sütöm addig, amíg a tészta széle színesedni kezd, ekkor kiszedem a "betéteket" és anélkül sütöm még kb. 5 percig, hogy a teljes felületükön halványan színt kapjanak. A formából akkor a legoptimálisabb kiszedni a kész kosarakat, amikor a forma maga annyira lehűl, hogy kézzel megfogható lesz, ezelőtt/ezután hajlamos a törésre (ezeknél az üres kosaraknál nekem az első 2-3 mindig darabokban jön ki :P). A második körben az eddig súlyozásra használt formákat töltöm meg és a sütésre használttal súlyozok - így nem kell mosogatnom a formákat, mindig tiszta felülettel érintkezik a nyers tészta. A kosárkákhoz egyébként mindenki nyugodtan használja a kedvenc omlós tésztáját, én ezt a tojásos, icipicit sütőporos változatot szeretem a legjobban, mert bár macerásabb, jobban deformálódik sütés közben és aztán könnyebben törik, nekem ezzel a legfinomabb a végeredmény.

A töltéshez vaníliakrémet készítek, ugyanúgy, mint a legutóbbi gyümölcstortánál, csak annál kissé sűrűbbet, így több keményítőt teszek bele. Amikor a krém már csak langyos, megtöltöm vele a kihűlt kosárkákat, majd megmosott, papírtörlőn lecsepegtetett (szárazra törölt) gyümölcsökkel, gyümölcsdarabokkal díszítem. Ezután hűtőbe teszem kb. egy órára, végül "összeragasztom" a tetején a gyümölcsöket. Ehhez a zselét most agarból készítettem: a vizet felforraltam, belekevertem az agarport, együtt forraltam egy percig, majd hagytam kicsit hűlni és ezután egy ecsettel vittem fel a gyümölcsökre. Hűtőszekrényben tárolandó, dermedés után már fogyasztható is.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 300 g vaj, 200 g porcukor, egy csipet só (2 g), egy csipet sütőpor (3-4 g, elhagyható), 3 tojás sárgája, szükség esetén 1-2 evőkanál hideg víz;
...a vaníliakrémhez: 8 dl tej, 2 kisebb rúd vanília, 4 egész tojás (vagy 6-8 sárgája), 6 evőkanál cukor, 3-4 erős evőkanál étkezési keményítő (kb. 50 g);
...a tetejére: tetszőleges gyümölcsök, most málna, ribizli, szőlő, őszibarack;
...a zseléhez (kocsonyához): 1 dl víz, 1 g agar-agar.

Rostos őszibaracklé télre-nyárra

2011-08-11T10:39:00.001+02:00

A sárgabarack után ősziből is kipróbáltam a rostos levet. Mivel a gyümölcs íze nagyban befolyásolja a végeredményt, érdemes igazán zamatos fajtát választani hozzá, abból is az érettebb példányokat. Anyum gyerekkorunkban parasztbarackból készített ilyet, aki ismeri és szereti azt a gyümölcsöt, próbálja ki ivóléként is, mert nagyon finom. Én most a saját barackfánk termését használtam hozzá.

"Íze a zamatos gyümölcsé!" :)))

A készítése nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a sárgabaracknál, de itt a felesleges, egyszerűen lehúzható héjdarabokat eltávolítottam a barackokról. Most nem mértem le a mennyiségeket: egy méretes befőzőfazékban tettem fel néhány kilónyi gyümölcsöt és annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi éppen ellepte. Ez végül elégnek is bizonyult, jó sűrű baracklét kaptam eredményül. Mivel az őszibarackom kevésbé leveses, mint a sárga, ezért lassabban puhult, így már főzés közben elkezdtem botmixerrel a turmixolást, és aztán az első forralás után pépesítettem le teljesen. A többi ugyanaz, mint a sárgabaracklé esetében: cukor ízlés szerint, kevés aszkorbinsav, kiforralás, majd fertőtlenített üvegekbe (na és persze friss fogyasztásra kancsóba is) töltés, fejre állítás és végül száraz dunszt (kancsó esetében utóbbiakat tanácsos elhagyni).

Fincsi, a gyerekek (is) imádják! :)

Összetevők: őszibarack, víz, cukor, aszkorbinsav. :)

Csülkös körömpörkölt - bográcsban

2011-08-10T12:10:00.001+02:00

Az elmúlt időszak könnyű ételei és számtalan téli befőzése után hoztam egy "kissé" súlyosabb darabot. Nyár van, időnként grillezünk, halászlét főzünk bográcsban, de egy jó kis pörkölt még kimaradt az idei repertoárból. A múlt hétvégén bepótoltuk ezt az elmaradásunkat: körömpörköltet főztünk - egy kevés csülökkel a válogatósabb vendégek kedvéért. ;P Nem valami mutatós étel (mondhatnám úgy is, hogy igen ronda), de finom, így időnként érdemes elkészíteni.

Már jó ideje nem készítettem körömpörköltet, csülökkel pedig ez volt az első próbálkozás, így vakargattam egy ideig a fejem búját, hogy ezt most hogyan is hozzam össze...pláne bográcsban. Végül az egyben főzés mellett döntöttem; a másik változatban a csülköt a köröm félig főtt állapotánál kell a pörkölthöz adni. Csülök nélkül főzve, "sima" körömpörköltként ugyanígy készül.
Az előkészítése hosszadalmas, mert a köröm és a csülök esetleges szőrmaradványait el kell távolítani. Én nem perzselem, csak ha nagyon muszáj, ugyanis nem állhatom a szagát, ehelyett felszerelem magam egy eldobható borotvával és - hát igen, hülyén hangzik, de - megborotválom a sertésalkatrészeket. Utálatos munka, de mivel mi errefelé nem eszünk állatszőrt, enélkül nem kerül a bográcsba a hús.

ez a Graham kenyér sült hozzá, 1440 g volt, ropogós héjú és szép cserepes - jénai és sütőzacsi nélkül is :)))

A pörkölthöz a zsírban először egy kevés füstölt szalonnát pirítottam (elhagyható), majd hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és üvegesre pároltam. Ezután beletettem először a csülökcsontot (felezve) és a körömdarabokat (a köröm hosszában felezve, majd keresztben harmadolva - ezt a kaszabolást egyébként a hentes is nagyon szívesen elvégzi), majd pár percre a tűzre tettem és egyszer átforgattam a darabokat. Ezután került bele a csülök húsa, amit kb. 2,5-3 cm-es kockákra vágtam. Ezzel is pirítottam rövid ideig, amikor pedig kifehéredett a hús, hozzáadtam a pirospaprikát, átforgattam és felöntöttem annyi vízzel, ami nagyjából ellepte. Beletettem a karikákra vágott paprikát, a paradicsomot felezve, majd finoman sóztam és fűszereztem. Fedő alatt főztem - jó sokáig. (Akkor van készen, amikor a köröm húsa elválik a csonttól.)

Időnként a bográcsot rázogatva "megkevertem" a pörköltet, na és persze néha alányúltam a fakanállal, hogy ellenőrizzem, nem kapott-e le, mert a tűztáplálás mr. csipet dolga szokott lenni, ő viszont csak a (szép nagy) tüzet nézi, azt nem, hogy azon fő(ne) is valami. :)) A főzés vége felé levettem a fedőt a bográcsról, kóstoltam és szükség szerint még ízesítettem, ezután hagytam párologni a levet. Ha elég kitartó lettem volna, akkor még egy kevés bort is adhattam volna hozzá, de ez kimaradt, mert felhígult volna a szaftja, mi viszont már nagyon éhesek voltunk :))), amit viszont totál elfelejtettem, az a fokhagyma volt - mondjuk nem is hiányzott belőle. :)
Főtt burgonyával, frissen sült kenyérrel és forrázott káposztasalátával ettük.

Belekerült: 1 kg vöröshagyma, 15 dkg zsír, néhány szelet füstölt szalonna felkockázva, ~2,5 kg sertésköröm (egy ötlábú disznónyi), egy szép sertéscsülök (~1,5 kg), 2 paprika, 4-5 paradicsom, 3-4 babérlevél, só, bors, csípős és édes paprikakrém, majoránna, kömény, víz. Továbbá kerülhet bele még a főzés végén 1-2 dl vörösbor (ha nem felejtjük el) és néhány gerezd fokhagyma (ha nem felejtjük el).

Aszalt paradicsom fűszeres olajban

2011-08-08T13:31:00.000+02:00

Ismét egy kísérlet a konyhámban - inkább csak jegyzetként önmagamnak, mintsem mások számára követendő receptnek, de a bátrabb olvasók persze nyugodtan próbálkozzanak! :)
Tavaly már készítettem aszalt paradicsomot, azt csak egyszerűen, teljesen szárazra aszalva tettem el. Egy év alatt sem romlott meg (csak megbarnult), tehát idén jöhetett a b-változat: tartósítás olajban. Ettől már tavaly is tartottam, idén sem álltam sokkal bátrabban a kérdéshez, de mivel ebben a formában a paradicsom ízletesebb és jobban felhasználható, mint a teljesen szárazra aszalt társa (nekem a rehidrálás a paradicsomnál nem igazán jön be), hát megpróbálkoztam vele.

Az aszalást ugyanúgy végeztem, mint tavaly: a paradicsomokat felezve-negyedelve, magok és lé nélkül, frissen őrölt sóval és borssal megszórva. A különbség az volt, hogy nem a szárazra aszalás volt a célom, hanem egy éppen azelőtti állapot elérése (kettes nehézségi fokozat). A paradicsomdarabok ekkor nyomásra már nem engednek levet, de még nem is teljesen kemények, hanem hajlíthatóak, kissé bőrszerűek - na persze ezt így elsőre nem volt olyan egyszerű belőnöm, így a kisebb darabok rendesen kiszáradtak és felemás lett a végeredmény. :P
Összesen 4 tálcányi paradicsomot aszaltam (kb. 4 kg lehetett a feldolgozás előtti súly), amihez nagyjából félidőben megtöltöttem az ötödik tálcát is, fűszerekkel. Úgy gondoltam, nem kísérletezek a friss fűszerekkel, inkább megszárítom őket, kisebb az esetleges romlásveszély. Bazsalikom, rozmaring és vékony szeletekre vágott fokhagyma száradt így a paradicsomokkal együtt.
A szárítás után hagytam visszahűlni az aszalványokat, majd csírátlanított üvegekbe rakosgattam őket: szorosan, egy kanál segítségével "tömörítve", a fűszereket közéjük rakosgatva. Időnként felöntöttem olajjal, hogy mindenhol körbevegye a paradicsomdarabokat, majd a legvégén kb. egy centi vastag olajréteggel zártam.

Két változat készült:
- az egyik extra szűz olívaolajjal, ebbe fűszerként túlnyomó részt bazsalikom került, valamint kevés rozmaring és egész tarka bors,
- a másik szőlőmagolajjal, ebbe pedig többségében rozmaring került, emellett ide jött a fokhagyma is és egy kevés bazsalikom.
Két kisebb (260 ml) üvegbe préselődtek be. Egy napig a konyhapulton laktak, majd bevándoroltak a hűtőszekrénybe.

Úgy két hetes pihenő után felbontottam és előteszteltem az eredményt. A száraz paradicsomok szárazak is maradtak, de a fűszeres olaj azért ezeket is szépen körbevonta és együtt kóstolva nagyon kellemes ízűek. Persze hagyom még tovább érlelődni őket, de puhaságukban kétlem, hogy változás történne, ezért a következő (mai :D) aszalásban majd igyekszem jobban odafigyelni a paradicsomok nedvességtartalmára.

Szederzselé

2011-08-07T15:27:00.000+02:00

Szederdzsem készült már korábban, most a zselé változatot is kipróbáltam. Csak azért, hogy szepy is megkóstolhassa. :P

A szedret átválogattam, leöblítettem, majd egy kevés vízzel együtt feltettem főni. Addig forraltam, amíg a szemek szétfőttek, ekkor egy durvább szűrőn átpasszíroztam, így a magok kikerültek belőle. Ezután egy vanília magjaival együtt újra felforraltam, majd édesítés után - kevés vízzel elkevert - agar-agarral zselésítettem. A zselét forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, 5-10 percre fejre állítottam, ezután bebugyolálva, száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Belekerült: kb. 1,5 kg szeder, kevés víz, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 10 evőkanál cukor, 2 csapott teáskanál agar-agar.

Ebből a mennyiségből 3 db, kb. 300 ml-es üvegnyi zselé lett.

Málnás gyümölcstorta

2011-08-06T11:18:00.004+02:00

Kétféle gyümölcstortát szoktam készíteni: a szépet és a nem szépet. :D Amikor alkalomra készítem, akkor fontos szempont, hogy a torta szép legyen, de ha csak egyszerűen saját fogyasztásra, hétköznapi desszertnek, akkor ezt nem tartom lényegesnek. Ez igénytelenség? Lehet. (Az hááát. :P)
Na szóval, az atombiztos (és roppant egyszerűen elkészíthető, mindig kellően masszív, véletlenül sem szétfolyó...) bolti pudingpor helyett ilyenkor a kevésbé mutatós, lágyabb vaníliakrém kerül a puha, szinte légiesen könnyű piskótatésztára. Erre egy halom gyümölcs és minimális zselé - fele a szokásos adagnak, hogy éppen csak összefogja a gyümölcsöket. Ez a desszert az, amiből 2 szelet roppant könnyen eltűnik még egy kiadós vacsora után is - még jó, mert így nem kell amiatt aggódni, hogy a tortatányéron egy desszertrom maradna másnapra. :))

Puha vizes piskótát készítek, ehhez a fehérjéket kevés sóval keményre verem, ezután a sárgákat kikeverem a porcukorral és a forró vízzel, majd beledolgozom a vanília eszenciát és a száraz összetevőket (kakaópor, keményítő és liszt keveréke). Alaposan kivajazott (egyenletesebben, mint én, én utálok formát vajazni, ez időnként - most is - meg is látszik a sütin), finoman lisztezett formába simítom a masszát és 190 °C-ra előmelegített sütőbe teszem, amit rögtön mérsékelek 150 °C-ra. Tűpróbáig sütöm. Amikor a tészta megsül, hagyom 3-5 percig a formában pihenni, majd rácsra borítva hagyom kihűlni.
A vaníliakrémhez a tej felét a felhasított vaníliarúddal együtt felforralom, majd kis lángon főzöm további 5-10 percig. A tojásokat a cukorral és a keményítővel kikeverem. A forró tejből kiveszem a vaníliarudat, lehűtöm a maradék tejjel és hozzákeverem a tojásos keveréket. Kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem, ezután a tűzről levéve, időnként átkeverve hűlni hagyom. Amikor már langyos a krém, a kihűlt tortalapot tányérra helyezem, a krémet rásimítom, a tetejét pedig kirakom a megmosott, lecsepegtetett és papírtörlőn leitatott gyümölcsökkel. Hűtőben dermesztem egy órát, majd kevés gyümölcszselével vagy zselatinnal "kitöltöm a hézagokat". Behűtöm és kivárom, amíg rendesen megdermed a zselé - vagy nem várom, ez helyzetfüggő. :))

Hozzávalók (egy nagyobb, 25/29 cm átmérőjű, 3 cm magas formához)...
...a tésztához: 3 tojás, pici só, 5 evőkanál porcukor, 2 evőkanál forró víz, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 evőkanál kakaópor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 3 evőkanál finomliszt (a keményítő, és fehér tésztánál a kakaópor is, lisztre cserélhető, ekkor kevésbé lesz könnyű a tészta, de így is úgy is nagyon finom);
...a vaníliakrémhez: 4 dl tej, 1 rúd vanília, 2 egész tojás (vagy 4 sárgája), 3-4 evőkanál cukor, 1 csapott evőkanál keményítő (a keményítő mennyiségének növelésével szilárdabb állag érhető el);
...továbbá: 25 dkg málna, ízlés szerinti zselésítő (én most egy fél csomag piros gyümölcszselét használtam), valamint a formához 1 dkg vaj és kevés liszt.

A szeletelés után is mutatós változat egyik példánya, mr. csipet tolmácsolásában, megtekinthető ITT.

Karfiol rakottas

2011-08-02T12:40:00.001+02:00

Bocs, eltűntem. Nincs különösebb oka - bár ráfoghatnám a szürkeségre (amiben képtelen vagyok fotózni), vagy néhány negatív blopper-tapasztalatra, vagy akár a lustaságra is...ez mind-mind jó ok lehetne, de inkább nem fogok semmire semmit. Egyszerűen így alakult. :)

Hogy ne legyek ilyen anti és mondjak valami jót is: szombaton egy szuper délutánt tölthettem együtt Amival és még néhány kedves leányzóval. Lányok, nagyon jól éreztem magam, öröm volt személyesen megismerni titeket! Ami, neked pedig külön, ezúton is szeretném megköszönni a meghívást! :)) Puszi!

Vissza a címben szereplő ételhez... Még a múlt héten készült, egyszerű és finom rakottas, amit különösen zöldségpártiaknak érdemes kipróbálni. Általában másképpen szoktam karfiolt rakni, rizzsel, de ezt most hanyagolni szerettem volna. Ötletelés közben jutott eszembe Anikó egyik receptje, innen jött a sajtszósz ötlete, amit ezúton is köszönök! ;)

A karfiolt rózsákra szedtem, majd ízesített, lobogva forró vízbe eresztettem és abban félpuhára főztem. A darált húsból egyszerű pörköltet készítettem: ehhez a hagymát kevés olajon megdinszteltem, a darált húst hozzáadtam, kevergetve lepirítottam, majd pirospaprikával, őrölt borssal, bazsalikommal és némi sóval ízesítettem. Kevés vizet engedtem hozzá és egy szép (napon érlelt, hámozott és darabolt) paradicsommal együtt rövid idő alatt megfőztem. A tejszínt felmelegítettem, beletettem egy nagy kupac sajtot és némi sóval és borssal együtt addig főztem, amíg a sajt teljesen elolvadt benne.
Ennyit az előkészületekről, a befejezés sem volt sokkal bonyolultabb: egy tűzálló tálat kiolajoztam, erre kerültek a karfiolrózsák, amiket egy villával szétnyomkodtam - nem pépesre, csak annyira, hogy a rózsák szétessenek. Következett a sajtszósz, majd a pörkölt, ezt befedtem sajtszeletekkel és a tetejére vékony paradicsomkarikákat ültettem. Ezeket finoman sóztam, végül az egészet előmelegített, 190 °C-os sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.

Hozzávalók...
...a karfiolhoz: 1 közepes fej karfiol, 1 evőkanál vegamix, só és egy kevés szódabikarbóna (elhagyható);
...a pörkölthöz: egy kisebb fej vöröshagyma, kb. fél kg sertéscomb (vagy más húsféle tetszőlegesen), egy nagyobb paradicsom, evőkanálnyi (szőlőmag)olaj, pirospaprika, só, bors, bazsalikom;
...a sajtszószhoz: 2-2,5 dl tejszín, 35-40 dkg trappista, só, bors;
...továbbá a tetejére: ízlés szerinti mennyiségben reszelt sajt vagy sajtszeletek és 2-3 paradicsom vékony szeletekre vágva.
Felhívnám a figyelmet, hogy a mennyiségek csak hozzávetőlegesek, ugyanis amikor készült az étel, éppen elemtelen volt a mérlegem - tényleg, erre is foghatnám... :)) A sajtszósz készíthető besamelből, úgy szerintem jobban összeáll, tejszínnel hígabb-szaftosabb lett a végeredmény.

Szederfagylalt

2011-07-23T10:34:00.000+02:00

Bár még mindig nem tudja eldönteni az időjárás, hogy mit is kezdjen magával, most hoztam egy újabb egyszerű gyümölcsfagyit, az általunk igen kedvelt joghurt-tejszín alappal. Talán kicsit kisüt a nap is hozzá. ;)

Gyorsan elkészül, még akkor is, ha megküzdünk a magokkal: a gyümölcsöt megmosom, lecsepegtetem, majd a cukorral és egy kis citromlével összeturmixolom (mixer híján előzetes lecukrozás után, ahogy fokozatosan levet enged, apránként összenyomható egy villával), ezután egy nagyobb lyukú szűrőn átpasszírozom. A gyümölcspépbe belekeverem a joghurtot, majd a félkemény habbá vert tejszínt is, és a fagyigéppel kifagyasztatom.
Ha a gyümölcs nem volt előzetesen behűtve, akkor érdemes a tejszín hozzáadása előtt az egész alapot előhűteni a fagyasztóban, így gyorsabban megbirkózik a gép a feladattal.

Belekerült: 30-35 dkg fekete szeder, 5-6 evőkanál cukor (ha nagyon érett a szeder, kevesebb is elég), 1-2 teáskanál friss citromlé, 25 dkg natúr joghurt, 2 dl tejszín.

További hasonló fagylaltok: citromos, epres, málnás; sherbetek: ribizlis, erdei gyümölcsös.

Túrós ökörszemek

2011-07-21T10:18:00.000+02:00

Illetve ezek éppen ordásak: apum a múltkor hozott a kecskesajtostól egy dobozka ordát (megjegyzem, én eddig úgy gondoltam, hogy az ordát juhtejből készítik, de ha a termelő szerint ez a cucc kecskeorda, akkor én hiszek neki...), ami nem akart elfogyni. Már két napja agyaltam azon, hogy mit is kezdjek a maradékkal, amikor megláttam Thrini ökörszemes posztját és máris bevillant egy kép: még régebben, néhány látványpékségben lehetett kapni hasonló, hatalmas méretű péksütiket, túrós töltelékkel. Már évek óta nem futottam vele össze sehol - na jó, pékségbe sem járok sűrűn :D -, így több se kellett: már izzítottam is a sütőt. Thrini, köszi! :))

Joghurtos kelt tésztát készítettem, kenyérsütőgépben. Amikor a tészta szépen megnőtt az üst tetejéig (kicsit lassabban kelt, mint ahogy a program szerette volna), lisztezett deszkára borítottam, 12 (többé-kevésbé, de inkább kevésbé) egyforma darabra osztottam és gombócokká formáltam (mintha zsemlét készítenék). Letakarva hagytam pihenni 10-15 percig, majd a tenyeremmel kilapítottam a tésztagömböket. A vaskos lepénykéket sütőpapíros tepsire ültettem (szám szerint kettőre, mert egyre nem fért), ahol kelni hagytam kb. 30 percig.
Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: az ordát (vagy túrót) villával összetörtem, elkevertem a vaníliás cukorral, majd a tojássárgával és a tejföllel krémessé dolgoztam. Az alapot elosztottam, egyik felébe mazsolát, a másikba kaprot kevertem. A fehérjét (én beletettem a tésztából visszamaradt fehérjéket is, de aki szeretné őrizgetni, nyugodtan felejtse ki azt a kettőt) pici sóval és egy evőkanálnyi citromlével félkemény habbá vertem, majd ezt is elfelezve hozzákevertem a kétféle túróhoz.

A kelesztési idő leteltével egy kisebb (feles) pohár aljával alakítottam ki a szemek közepét: akkora völgyet nyomogattam a lepényekbe, hogy körben kb. egyujjnyi perem maradjon. Ezekbe a mélyedésekbe osztottam el a túrókrémeket. Kortynyi vízzel elkevert tojássárgával kentem meg körben a tésztát, majd előmelegített sütőben, 170 °C + légkeveréssel (vagy 180-190 °C légkeverés nélkül) sütöttem kábé 25 percig - amíg már nem csak a tészta, hanem a túró is elkezdett színt kapni.
Nagyon finom lett, fogom máskor is készíteni, ha nem ordával, akkor túróval vagy pudinggal vagy... :)

Hozzávalók (12 méretes darabhoz - vagy 14-16 kisebbhez)...
...a tésztához: 6 dkg vaj, 1,7-1,8 dl tej, 10 dkg natúr joghurt, 6 dkg vaníliás cukor, csipet só, 2 tojássárgája, 25 dkg rétesliszt, 25 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő;
...az ordás/túrós krémhez: 20 dkg orda (vagy ugyanennyi tehéntúró), 5 dkg vaníliás cukor (vagy ízlés szerint - ha túróval készül, akkor talán kicsit több kell bele), 2 nagy evőkanál (8 dkg) tejföl, 1 tojássárgája, továbbá 3 (1+2 a tésztából) tojásfehérje, pici só, egy evőkanál citromlé, valamint ízlés szerint kapor és/vagy mazsola;
...a kenéshez: egy tojás sárgája kevés vízzel elkeverve (vagy egy kisebb egész tojás).

Rostos sárgabaracklé télre-nyárra

2011-07-20T10:16:00.002+02:00

Ha gyümölcsléről van szó, nálunk inkább a centrifuga lép akcióba, de ettől függetlenül időnként készítek ivóleveket is, így egyszeri munka gyümölcsét több napig élvezhetjük. Most egy kevés maradék sárgabarack szorult elsősegélyre, fagyasztani nem szerettem volna, a lekvárfőzés szóba sem jöhetett (vajon, miért? :D), így a keményebbeket félretettem egy kis sárgabarackos gombóchoz, a puhábbakból pedig ivólevet készítettem.

Gyümölcsszezon lévén (inkább) esszük a vitaminokat frissen, így most is befőzésre gondoltam. Kissé tanácstalan voltam, mert télre nem szoktam ivólevet eltenni, de kis kutatás után Dulminánál és Renátánál is megerősítést kaptam: elvileg működik a dolog. :)

"Mindenünk a gyümölcs" :)))

A sárgabarackokat megmostam, kimagoztam, ahol akadt a héjon hiba, ott kivágtam, majd a gyümölcsöt egy edénybe tettem. Nem tudtam, mennyi vizet fog igényelni, így csak egy keveset öntöttem hozzá, majd főzni kezdtem. Miután felforrt, kb. 5 percig forraltam, ezután botmixerrel pépesítettem a levet. Ekkor körvonalazódott a szükséges víz mennyisége, ezt hozzáadtam, majd az egészet újra felforraltam. Tettem bele egy kevés aszkorbinsavat, ízlés szerint cukrot, és tovább főztem még néhány percig. Leszedtem a habját, végül csírátlanított kisebb-nagyobb üdítősüvegekbe mertem a levet. Kupak, 5-10 perc fejjel lefelé és a szokásos szárazdunszt.
Majd beszámolok a projekt (remélem) sikerességéről. :))

Arányaiban: 2 rész sárgabarackhoz (tiszta súly) 1 rész víz került, de ez természetesen, ahogy a cukor (vagy más édesítő) mennyisége is, függ az egyéni ízléstől és a gyümölcstől is. (1 kg gyümölcshöz kb. 10 dkg cukrot és késhegynyi aszkorbinsavat tettem.)

Egy kilogramm barackból a fentiek szerint ~1,2 l sűrű, nagyon rostos sárgabaracklé lesz (a férjem egyszerűen csak 200%-os gyümölcslének titulálta :D). Valami eszméletlenül finom; ha esetleg felbontáskor nagyon sűrű lenne, ásványvízzel lehet hígítani, illetve nyári fogyasztásnál egy óriási adag jégre kell önteni. :)) Felbontás után hűtve tárolandó.

Francia hagymaleves magyarul

2011-07-19T09:55:00.002+02:00

Szepy francia hagymalevesére sikerült szemet vetnem nemrég. Sok-sok évvel ezelőtt készítettem már néhány alkalommal hagymalevest, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet, aztán a többszöri negatív tapasztalat után egy jó ideje inkább már nem próbálkoztam vele. Most azonban kivételt tettem és milyen jól tettem!

Az eredeti recepten némileg módosítottam és hát számítván arra, hogy a gyereknép nem fog lelkesedni a végeredményért, nagyjából feleztem az adagot. A hagymákat megtisztítottam, feleztem és felszeleteltem. Egy kevés olajjal felforrósítottam a vajat, rádobtam a hagymát és párolni kezdtem. Amikor elkezdett opálossá válni (nagyjából 5 perc után), finoman megsóztam, tekertem rá egy kevés borsot, majd a lángot mérsékelve, alacsony lángon hagytam tovább párolódni. Közben a fagyasztóból elővadásztam :) némi húsleveslét és feltettem melegedni, valamint kisétáltam a kertbe kakukkfüvet szedni.

...és pirul és pirul és pirul és...

A hagymát, időnként megkeverve addig pároltam lassú tűzön, amíg elkezdett halvány karamellszínt ölteni (ez úgy fél óra alatt történt meg). Ekkor a lángot kissé feljebb emeltem és gyakori kevergetés mellett sötét karamell színűre pirítottam. A liszttel megszórtam a hagymát, egy percig együtt kevergettem, ezután hozzáadtam a szárától fosztott kakukkfű-leveleket és felöntöttem a fehérborral. Gyors mozdulatokkal elkevertem a hagymában, majd fokozatosan, merőkanalanként elkezdtem hozzákeverni a felforralt húslevest. Addig adagoltam, amíg (nekem) megfelelő állagú lett a leves. Ekkor felforraltam, és forrás után további 15-20 percig gyöngyöztettem.
A tűzhely lezárása előtt megkóstoltam, ekkor még utána ízesíthető, ha szükséges. Mivel hanyag módon nem sütöttem cipókat, a tálaláshoz sajtos krutont készítettem. Ehhez egyszerű kiskiflikből (bagettet sem sütöttem) vágtam karikákat: egy részükre reszelt füstölt kecskesajtot, a maradékra szintén reszelt (de nem füstölt és nem is kecske) sajtot igazítottam, majd a forró sütőben grilleztem.

Szepy, köszi! :) :*

Belekerült (3-4 adag): 7-8 közepes vöröshagyma (a tisztított súly bő fél kg volt), 1 evőkanál szőlőmagolaj, 5-6 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, kb. 1,2 l forró húsleves (vagy ízlés szerint, illetve készülhet fele víz-fele levessel is), 1,5 dl száraz fehérbor, néhány ágacska kakukkfű, só, bors.

Szederdzsem

2011-07-17T12:09:00.000+02:00

Hát ilyet sem csináltam még! Többszörösen nem, azaz eddig még nem főztem be szedret, másrészt még nem használtam agar-agart lekvárhoz. Bár a terv megvolt, hogy kipróbáljam - az utóbbit -, de aztán valahogy mindig elmaradt. Most azonban eltökéltem magam, a lekvár (agaros) zselésítésével kapcsolatosan pedig végül Renátánál jutottam a hiányzó információhoz, amit ezúton köszönök neki! :)

Van szedrünk, évről-évre egyre több (rengeteg) megtermékenyült virággal, de a termés beérése már kétséges. Tavaly az eső miatt járt rá a rúd, idén barátja, a nap készül ellene fordulni. Ebben a melegben nem tud rendesen kifejlődni, a locsolás ellenére szárad, ami pedig apránként be-beérik, az a fagyasztóban landol. A szüleimnél ellenben békés szimbiózisban él egy öreg almafa az egyik szederbokorral - hogy az almafának mi a jó ebben, azt nem tudom, de baja nincs, a szeder viszont nagyon jól elvan: a nagy meleg elől a fa is árnyékolja - na meg "a szomszéd" háza is. ;D Most hirtelen nagyobb mennyiség ért be rajta, az "első hullám", hát jelentkeztünk a feleslegért. Elmentünk, ládá(k)ba szedtük és befőz(~~tük~~)tem.
A kezdő szederszedőknek egy kis segítség lehet, hogy a fekete szeder hiába fekete, attól még nem biztos, hogy érett is. Azok a szemek az igazán érettek, édesek, csodás aromájúak, amik szinte maguktól az ember kezébe pottyannak, ha hozzájuk érünk. Amit már egy kicsit is feszegetni kell, hogy leváljon a szárról, az még biztosan savanyú.

kanálon az agaros dzsem

A szedret válogattam, leöblítettem (áztatni nem nagyon lehet, mert az érett szemek kábé 2 perc után szétesnek a vízben), majd szűrőben kissé lecsepegtettem és két felé osztottam, az egyik majdnem 3, a másik 2 kiló volt. Nem terveztem sokáig főzni, ezért a zselésítés mellett döntöttem, bár úgy láttam, hogy a magjainak köszönhetően anélkül is kellemesen sűrű lekvár lenne belőle.
A lecsepegtetett szedret kissé lecukroztam (kilónként 10 dkg), majd rövid ideig (30 perc?) állni hagytam. Ezután:
- a nagyobb mennyiséget 3:1 zselésítővel készítettem, előírás szerint, azaz belekevertem a zselésítőt, majd nagy lángon melegíteni kezdtem. Míg forrni kezdett, megkóstoltam és adtam még cukrot is hozzá, valamint egy botmixerrel nagyjából pépesítettem. Pár perc forralás után beüvegeztem, fejre állítottam, végül 10 perc múlva száraz dunsztba tettem.
- a kisebb mennyiséget darabosra (és kevésbé édesre) készítettem, ehhez lassú tűzön kezdtem főzni, óvatosan kevergetve. Ezt is megkóstoltam, tovább édesítettem, majd amikor már pár perce forrt, az agar-agart elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a lekvárhoz. Kb. 3 perc forralás után töltöttem a fentiek szerint az üvegekbe, fejre állítás, majd száraz dunszt.
A dunsztban hagytam kihűlni az üvegeket, majd mehettek a helyükre. Ha nem felejtem el, jövőre beszámolok a hosszútávú eredményekről, elöljáróban annyit mondhatok, hogy úgy fest, az agaros zselésítés is jó lett és mindkettő fincsi! :D

Belekerült...
...az agar-agaros változatba: 2 kg (fekete) szeder, 30 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 1 púpozott teáskanál (5-6 g) agar-agar kevés vízben elkeverve - annyiban, amennyitől éppen krémes-folyós lett;
...a 3:1 zselésítős változatba: 2,7 kg szeder, 45 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 2 csomag 3:1 zselésítő (dr5ker).

Mákos-sárgabarackos lepény

2011-07-15T10:13:00.001+02:00

...és picit ribizlis is és még bögrés is... :)
Gyors, egyszerű süteményt készítettem tegnap, mert nagyon érik a sárgabarackunk és így eltüntethettem néhány szemet belőle. Tényleg csak néhányat, ugyanis igen méretes barackjaink termettek. :) Ilyen melegben is jól esett - na nem a sütő hőmérséklete, hanem a süti, ami finoman mákos és nem igazán édes, így a nyári kilószámolgatás alatt megvan az illúzió, hogy ez a két-három szelet még belefér. ;)

Amíg a sütő előmelegedett és én a gyümölcsökkel foglalkoztam, a tésztával a robotgép dolgozott helyettem: a tojásokat közepes fokozaton kihabosította a cukrokkal, majd belekeverte a joghurt felét, azután a lisztet a sütőporral, majd a joghurt másik felét, végül pedig egyszerűen - egy szilikon lapáttal - beleforgattam a frissen darált mákot.

eeeeekkora sárgabarackjaink vannak!

Sütőpapíros (vagy vajazott-lisztezett) tepsibe terítettem a tésztát, rádaraboltam a kimagozott barackot és megszórtam ribizliszemekkel. 200 °C-on, kb. 30 perc alatt sült meg. Porcukrozva és anélkül is finom a végeredmény. :)

Hozzávalók (~25x35 cm tepsi, lehet kicsit kisebb, akkor magasabb lesz a tészta): 3 nagy (vagy 4 kisebb) tojás, 1/2 bögre (100 g) nádcukor, 1/2 bögre (100 g) kristálycukor, 2x2/3 bögre (2x160 ml) zsírosabb joghurt (vagy kefir vagy tejföl vagy ezek keveréke), 2 bögre (300 g) liszt, 1 csomag (10 g) sütőpor, 1/2 bögre mák (előbb mér, aztán darál, 125 ml=kb. 80 g), továbbá 350-400 g sárgabarack és néhány fürt ribizli, illetve más tetszőleges, mákot szerető gyümölcs.
1 bögre/csésze=250 ml; 5let: ebből a receptből.

Frappé tejjel

2011-07-13T12:35:00.002+02:00

Vázlatok között ragadt recept. Még tavaly jelent meg, a Kifőztük - melyik is? nem tudom... - egyik nyári számában. Szóval nem friss, ellenben most igazán aktuális. Meleg van, sőt, egyre melegebb, ilyenkor előkerülnek a hűsítők. A fagylaltok, a jeges italok, a hideg gyümölcslevesek; minden, ami - ha csak rövid időre is, de - kicsit lehűt minket. Ebben a melegben nem szeretek sokáig vacakolni a konyhában sem, még a napi "kötelező doppingszerrel" sem.

Ehhez a frappéhoz az instant kávét egy shakerbe szórom. Felöntöm alaposan behűtött tejjel és cukorsziruppal vagy mézzel édesítem, aszerint, mi akad éppen a kezem ügyébe. Felteszem a shaker tetejét és rövid idő alatt, erőteljesen felrázom az italt. Egyenes falú pohárba töltöm - ha kicsit van meleg, megelégszem ennyivel, ha nagyon, akkor dobok még néhány jégkockát bele.
Szívószál, napernyő...

Hozzávalók 1 adaghoz: 2 teáskanálnyi instant kávé (akár koffeinmentes is lehet), cukorszirup vagy méz, kb. 2 dl hideg tej, jég.

A gyümölcsök fagyasztásáról

2011-07-12T18:55:00.001+02:00

Többen kerestetek az elmúlt időben nálam a tartósítási lehetőségekre, ezen belül is a fagyasztásra, így arra gondoltam, szánok egy bejegyzést neki. Kerülném a "hogyan a legjobb tartósítani a zöldség-gyümölcsöket?" témát, ugyanis nem értek hozzá, laikusként csak elhiszem vagy sem, amit (állítólagos) hozzáértőknél olvasok a neten. Arról írhatok csak, hogy én mit szoktam tenni a gyümölcsökkel...

gurulósra fagyasztott áfonya és szeder

Hát venni nem szoktam őket. Legalábbis téli tartaléknak. Azt teszem el, ami megterem, azaz nem dobom ki a felesleget, hanem valamilyen módon tartósítom azt. Vásárolni csak olyan gyümölcsöt szoktam, amit nem termelünk a kertben, illetve amit nem kapunk rokonoktól, barátoktól, de ezeket pusztán friss fogyasztásra és nem tartósításra vásárolom. (Kivételek persze akadnak, leginkább a túlvásárlás következményeként.)

A kertünk telepítésekor igyekeztünk arra törekedni, hogy az általunk kedvelt gyümölcsök kerüljenek bele, így például a körtefától megváltunk, mert nem fogyott és tárolásra alkalmatlan fajta volt, az epertövek számát megsokszoroztuk, mert abból ugye sohasem elég :)), továbbá ültettünk "kísérleti" növényeket is, ilyen például az áfonya, ami évekig vegetált, de idén először végre hozott termést.

A tartósítási munkákat természetesen az eperrel kezdem, majd következik a meggy, a ribizli, a sárga- és az őszibarack, közben folyamatosan érik a szeder és a málna, és nyár végére, őszre marad az alma. A befőttekről, lekvárokról (...) mindig aktuálisan teszem fel a bejegyzéseket, ahogyan éppen készülnek, de a fagyasztásokról nem szoktam beszámolni. Ennek a legfőbb oka az, hogy sokat nem lehet róla írni. :)

A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy egyszerű táblázatot, hogy én mit, hogyan szoktam elmenteni későbbre, ezt mostantól ezen az oldalon találjátok meg. Változni biztosan fog idővel, ha valamit kihagytam, vagy valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan kérdezzetek.

Lássuk hát, gyümölcsök szerint, mit hogyan fagyasztok:
- eper: tisztítva, gurulósra,
- meggy: magozva egészben (ritkán félben), gurulósra,
- ribizli: leszemezve, dobozban,
- sárgabarack: magozva és negyedelve tálcán vagy pépesítve,
- őszibarack: sehogy, illetve korábban a bébiknek magozva és felezve vagy pépesítve,
- szeder: gurulósra,
- málna: gurulósra,
- alma: hámozva és reszelve zacskóban.
Idén már termett az áfonyánk, így annak a maradékát szintén gurulósra fagyasztva tettem el. Amikor kapok szilvát valakitől, azt felezve, negyedelve tálcán fagyasztom, de ez nem jellemző, mert nekünk nincsen fánk és ahhoz tényleg sokat kell kapjunk, hogy maradjon elrakásra.

A tálcás (a.k.a. gurulós) fagyasztásról az epernél már írtam, ennek az a lényege, hogy a gyümölcsöt tálcán megfagyasztom, majd ezután zacskózom be nagyobb adagokban. Így a gyümölcs nem nyomódik össze, akár szemenként is kivehető később a zacskóból, ha éppen arra vágyunk.
A pépesítésnek az az előnye, hogy kis helyet foglal, de értelemszerűen csak olyan gyümölcsöt fagyasztok így, amit tudom, hogy sehogy másképpen nem szeretnék később felhasználni. Hátránya, hogy ha valamihez mégis egészben lenne szükségünk a gyümölcsre, már nem lehet később visszacsinálni. :D
Az egyetlen gyümölcs, amit reszelve teszek el, az az alma. Csak akkor szánom rá magam erre, ha nem tudok mit kezdeni a felhalmozódott almával, illetve a szépséghibás almákat lehet így eltüntetni, mielőtt romlásnak indulnának. Többen megpárolják ilyenkor az almát, amit később így használnak töltelékként, én nem szoktam.
Dobozokban fagyasztom a ribizlit, ha majd lesz sok áfonyánk, azt is abban fogom (csak optimistán!). Az apró bogyós gyümölcsök - tapasztalatom szerint - ha alaposan le van csepegtetve (papír kéztörlőn), akkor nem tapadnak össze olyan mértékben, hogy ne lehessen később kiszedni belőle a kívánt mennyiséget, illetve akkora adagokban kerülnek dobozolásra, amit később egyszerre fel tudok használni.

Joghurtos sárgabarack krémleves főzés nélkül

2011-07-11T09:00:00.001+02:00

...vagy joghurtos gyümölcsleves főzés nélkül, mert az alapként szolgáló sárgabarackot nyugodtan lehet helyettesíteni más gyümölccsel.

Szeretem ezt a levest, mert 5 perc alatt elkészül, istenien krémes és ami a legfőbb: ha az alapanyagokat a hűtőből vesszük ki (márpedig miért ne onnan vennénk?), akkor azonnal fogyasztható. Mi másra lehetne szükség ilyen melegben? Tudom, egy medencére... :D

Nagyon egyszerű elkészíteni: érett, leveses, puha sárgabarackokat válogatok, amiket kimagozok és nagyobb darabokra vágok. Nem hámozom meg, csak az esetleges hibákat vágom ki. Ezután egy fazékba teszem, a gyümölcsre egy evőkanálnyi citromlevet facsarok és turmixolni kezdem. Amint elég pépessé válik, mehet hozzá először a joghurt, azzal is mixelem egy percig, majd a tejszín, amivel szintén alaposan eldolgozom és végül a tej. Amikor már habos-krémes-buborékos a levesem, vaníliás porcukorral édesítem és már kész is.
Levesbetétnek, közvetlenül tálaláskor, különböző színű, friss, bogyós gyümölcsöket és persze barackdarabokat teszek a levesbe. A tejszínhab szerintem már sok hozzá, de aki halmozná az élvezeteket, tegyen bele nyugodtan. :)
Hűtőszekrénybe téve néhány óráig biztosan nem veszít a krémességéből, de mivel percek alatt elkészül, érdemes mindig frissen készíteni.

Hozzávalók (4 főre): 50 dkg sárgabarack (tisztított súly), egy evőkanál citromlé, 25 dkg joghurt, 25 dkg (2,5 dl) habtejszín, 25 dkg (2,5 dl) tej, házi vaníliás porcukor (vagy más édesítő, pl. méz) ízlés szerint, továbbá gyümölcsök a tálaláshoz. A tej mennyiségének növelésével hígabb leves készíthető.

Sárgabarackos-fahéjas pite

2011-07-10T09:35:00.000+02:00

Hát ez nem egy ripsz-ropsz pite, de megéri vacakolni vele, mert isteni. Annyira, hogy bár nem szoktam hétköznapokra rendszeresen sütit sütni, ezt az elmúlt napokban kétszer is elkészítettem. Az alapja omlós tésztalap, amit finoman megkenek lekvárral, erre jön egy kicsit módosított egyensúly tészta, majd bele a gyümölcsdarabok. Nagyon jóóó!

Elsőként a linzertészta készül el, késes robotgépben vagy kézzel. Ehhez a lisztet összeszitálom a porcukorral és egy pici sóval, elmorzsolom a hideg vajjal, majd mehet hozzá a tojások sárgája, a vanília eszencia és egy kis jeges víz. Addig gyömöszölöm, amíg összeáll, majd folpackba csomagolva teszem a hűtőbe pihenni (kb. 30 perc). Ezután a sárgabarackokat megmosom, kimagozom és negyedelem, finoman megszórom fahéjjal és porcukorral, majd állni hagyom. Nem hagyom magára: ahogy elkezd levet engedni, egyszer-kétszer átforgatom.
A sütőt előmelegítem 200 °C-ra. A hűtőből kiveszem a pihentetett vajas tésztát, finoman átgyúrom, majd a tepsi méretére nyújtom. A tepsi alját teljesen kibélelem vele, alaposan megszurkálom villával és befedem egy alufóliával. A 200 °C-os sütőben 18-20 percig sütöm, ezután leveszem a fóliát és tovább sütöm jó 5 percig.
Amíg a tészta sül, a sárgabaracklekvárt teljesen pépesítem (mixer) és egy evőkanál nádcukorral beforralom (kb. 3 perc). A sütőből kiveszem a tésztát, a sütő hőjét mérsékelem 180 °C-ra, az omlós lapot pedig azonnal megkenem először egy kissé felvert fehérjével*, majd a forró, sűrű lekvárral.

*Abból a fehérjéből veszek el egy keveset, ami az omlós tészta készítésekor kimarad - a maradéka az egyensúly tésztához megy.

Az egyensúly tésztához (-szerűséghez) a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket (a maradékot is) egy picurka sóval együtt keményre verem. A puha vajat habosra keverem a cukrokkal, majd egyenként hozzádolgozom a tojások sárgáját. A lisztet elkeverem a fahéjjal és a sütőporral. A vajas alaphoz 3-4 részletben, felváltva hozzádolgozom a lisztet és a tojáshabot, majd ezt a tésztát egyenletesen az omlós-lekváros alapra kenem, a tetejét pedig kirakom (katonásan vagy bohókásan, mindegy) a gyümölcsdarabokkal. Ismét a sütőbe teszem és 35-40 perc alatt, pirulósra-készre sütöm. Porcukorral vagy anélkül is nagyon finom, szilvával is érdemes elkészíteni!

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...az omlós vajas tésztához: 300 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 200 g vaj, 2 tojás sárgája, 1 evőkanál vanília eszencia, 20-30 ml hideg víz;
...az omlós tészta lekenéséhez: a fehérjékből egy kevés, 150-200 g krémes sárgabaracklekvár, 1 evőkanál nádcukor;
...az egyensúly tésztához: 150 g vaj, 150 g cukor (75 g porcukor, 75 g nádcukor), 3 tojás sárgája, 150 g liszt, 1 teáskanál sütőpor (3 g), 1 teáskanál őrölt fahéj, 5 (3+2 a vajas tészta tojásaiból) tojásfehérje, pici só;
...továbbá: 600-700 g magozott és negyedelt sárgabarack, 1-2 evőkanál porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj.

Zöldbabfőzelék

2011-07-09T09:57:00.002+02:00

Nem nagyítok, ha azt állítom, hogy családilag ki nem állhatjuk a zöldbabot. Azért meg-megpróbálkozom vele, hiszen az ízlés nem állandó, de eddig még nem arattam zajos sikert egyik alkotással sem. Sőt, semmilyen sikert sem. :D
Éppen ezért még soha nem is vásároltam: időnként kapok a szomszédtól, rokonoktól, az bőven elég szokott lenni. A mostani pakknál azt terveztem, hogy majd rakott zöldbabként végzi, az ellen szokott a legkevésbé lázadni a család. Persze a férjem kitalálta, hogy mivel már régen volt főzelék, készítsek inkább azt belőle. Hát köszi, ha valami egyáltalán nem megy, az a zöldbabfőzelék... Láttam lelki szemeimmel, hogy az egész a komposzton landol majd, de nem így lett. Sőt, a lányom megjegyezte, hogy "jéé, ez finom, az oviban nem ilyen szokott lenni"! Így aztán még szép, hogy gyorsan bevésem a receptet, talán jól jön legközelebb.

A zöldbabot megmostam, végeit levágtam, a hüvelyeket nagyobb (kétujjnyi) darabokra vágtam. Egy közepes hagymát felaprítottam, kevés szőlőmagolajon megpároltam. Erre dobtam a zöldbabot, majd 1-2 percig együtt sütöttem a hagymával. Itt jött a korábbiakhoz képest újítás: víz helyett néhány merőkanálnyi húslevessel öntöttem fel a zöldséget - annyival, ami még el sem lepte teljesen, azaz nem baj, ha a felső (ujjnyi) babréteg kilátszik a léből. Még hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és ezzel együtt, időnként megkeverve, fedő alatt puhára főztem a babot. Amikor a bab már eléggé megpuhult, megkóstoltam, sóval és borssal igazítottam, majd (újítás/2) a bab kétharmadát kivettem, a maradékot pedig botmixerrel pépesítettem. Ezt az ötletet Gabojszánál láttam, ezer köszönet érte! :)) A krumplifőzeléket már jó ideje így, önmagával sűrítem, de megmondom őszintén, zöldbabnál ez eszembe nem jutott. :)

Tehát bab és turmix. Amikor már teljesen homogénné vált a lé, hozzáadtam a tejfölt, ezzel is turmixoltam egy percig, végül a babot visszarakva addig hagytam a tűzön, amíg éppen rottyant egyet a főzelék. Ha esetleg nem lenne elég sűrű, 1-2 teáskanálnyi keményítővel orvosolni lehet a problémát.
Hagyományos, "rusztikus" :) sertésfasírttal és egy kanálnyi tejföllel tálaltam, de finom magában, vagy csak fasírttal, vagy csak tejföllel is. Vagy mindenkinek úgy, ahogy szereti. :)

Belekerült: 70 dkg tisztított, zsenge zöldbab, 1 közepes vöröshagyma, 3 kövér gerezd fokhagyma, kevés maradék húsleveslé, só, bors, kb. 30 dkg tejföl.

Sárgabaracklekvár

2011-07-08T08:46:00.001+02:00

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.

Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.

A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)

Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

Sült füstölt csülök

2011-07-07T13:14:00.001+02:00

Ezek a fotók már 2 hónapja (a lányok névnapi partija óta) bántják a szememet, de most leszámolok velük: felkerülnek ide és végre eltűnnek a gépről. Na nem mintha olyan jól sikerült képek lennének, de az étel maga az. Egy fórumtársamtól kaptam néhány éve a receptet, ő így készíti a csülök péknét - na persze ez a recept nem nevezhető eredetinek, viszont nagyon finom. Emellett igazi joker: vendégeknek ritkán tudok olyan ételt összehozni, ami egyszerűen elkészül és ráadásul mindenkinek ízlik, de eeez...ezt még az is megeszi, aki nem szereti a csülköt. :)

A jóféle füstölt csülköt egyszerűen megfőzöm: megmosom, szőrtelenítem, ha kell :)), majd annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm (a füstölt levet nem öntöm ki, hanem a fagyasztóba teszem, később remek lesz leveshez, főzelékhez). Miután megfőtt, kiveszem a vízből, lecsepegtetem és nagyobb darabokra vágom (közben az utamba kerülő csontokat is eltávolítom). Ezután egy zsírral finoman megkent tepsibe ültetem a darabokat bőrükkel felfelé, sört locsolok a húsokra és forró sütőbe tolom pirulni őket.

Amíg a csülköt főzöm, addig megtisztítom a burgonyát, hagymát, majd mindezt feldarabolom, amikor pedig a sütőbe kerül a hús, megsütöm a többi hozzávalót. A kisebb kockákra vágott krumplit olajban sütöm ki, közben a felcsíkozott szalonnát egy serpenyőben elkezdem zsírjára sütni. Amikor pirulni kezd, hozzáteszem a felszeletelt vöröshagymát és együtt megpirítom. Tálaláskor egy tűzálló tálba (nagy mennyiségnél tepsibe) rétegezem, alulra kerül a burgonya, rá a csülökdarabok, majd az egészet a hagymás szalonnával fedem. Sütőben néhány perc alatt kissé átforrósítom és már mehet is az asztalra. Tejfölös uborkasalátát, kovászos uborkát vagy más savanyúságot kínálok mellé.

Hozzávalók (4 főre): 1 nagyobb füstölt (hátsó) csülök, 4 nagy fej vöröshagyma, 15-20 dkg húsos szalonna (bacont szoktam használni), kevés sertészsír, sör (locsolgatni), továbbá burgonya ízlés és étvágy szerint, olaj a sütéshez.

Ribizlizselé

2011-07-06T20:03:00.000+02:00

Recept nélkül, fotókon. Emlékeztetőként azoknak, akik szeretnének befőzni, de nem terem az erkélyükön ;) - szóval csak, hogy tudjátok: most érik, most érik...

Ugyanúgy készült, mint korábban, csak most 4,1 kilónyi ribizliből. Nem, nem őrültem meg, míg leszemeztem, de azt hiszem, igen közel álltam hozzá. :D

A tavalyi 3,2 kilós adag kevésnek bizonyult, így most emeltem a mennyiségen - aztán jól rájöttem, hogy jaaa, tavaly csak ribizliből készült lekvár, idén meg eperből, meggyből, barackból is... Most már mindegy, el fog fogyni. Ha nem ezen a télen, hát jövőre. :)

Tehát, recept ITT. Ha szemeznétek vele: jó munkát! :)

Ribizlis túrókrémmel töltött mákos piskótatekercs

2011-07-05T10:58:00.001+02:00

Szerintem ez a leghosszabb című bejegyzés a blogon. :P
Nagyon finom desszert, némi maradék túró elsüllyesztésére, mák- és ribizlirajongóknak. A recept nem jött volna létre, ha nem látom meg ezt a fotót. Az enyém persze véletlenül sem lett ilyen, még szerencse, hogy nem akartam szépségversenyre nevezni. :)

A sütőt előmelegítettem 170-180 °C-ra, a mákot ledaráltam. A piskótához a tojásokat szétválasztottam, majd a fehérjéket kemény habbá vertem egy pici sóval és egy evőkanálnyi citromlével. Ezután a sárgákat habosítottam ki először a porcukorral, azután a liszttel, végül beledolgoztam egy kevés vanília eszenciát is. Egy kézi habverővel, 3-4 részletben, beleforgattam a tojáshabot a sárgás tésztába, végül az utolsó adag habbal a mákot is belekevertem. Ezután sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt megsütöttem (nem szabad kiszárítani). Rácsra téve hagytam kihűlni (én nem szoktam ilyenkor feltekerni a tésztát, de aki igen, csak nyugodtan).

Amíg a tészta hűlt, a szokásos joghurtos túrókrémet készítettem el. Ehhez a túrót a joghurttal és a cukorral pépesítettem (botmixer), belekevertem a citrom reszelt héját és egy evőkanálnyi citromlevet is. A tejszínt habbá vertem a cukorral és a zselatin fix felével, majd a zselatin másik felét elkevertem a túrókrémben, végül az egészet összeforgattam.
A tésztát megkentem friss ribizlizselével, rásimítottam a túrókrémet, megszórtam ribizliszemekkel, végül feltekertem. A tekercset alufóliába (szuper a folpack is) csomagolva hűtőszekrénybe tettem. Két órája volt pihenni (de ha egy éjszakát áll így, sem baj), ezután porcukorszórás és szeletelés, végül jóízű falatozás lett a sorsa.

Hozzávalók egy nagy sütőtepsihez...
...a mákos piskótához: 6 tojás fehérje, pici só, 1 evőkanál citromlé, továbbá 6 tojás sárgája, 6 evőkanál porcukor, 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál mák ledarálva, kevés vanília eszencia;
...a túrókrémhez: 25 dkg túró, 15 dkg joghurt, 4 evőkanál házi vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 1 evőkanál citromlé, valamint 1,5 dl tejszín, 1,5 evőkanál házi vaníliás cukor,1 zselatin fix;
...továbbá: 15 dkg ribizlizselé a piskóta megkenéséhez, 10-12 fürt ribizli a krémhez, porcukor a szóráshoz, esetleg további ribizli a díszítéshez.

Főtt kukorica

2011-07-04T12:46:00.002+02:00

Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.

Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.

Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.

A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.

Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.

Vegamix - idén is

2011-06-27T14:18:00.001+02:00

Tavaly az első aszalási próbálkozásaim egyike a szárított ételízesítő volt - bár csak ritkán használok vegamixet, úgy gondoltam, hogy arra a néhány alkalomra megpróbálkozom lecserélni a bolti változatot. Így is történt, a keverék kitartott egész évben, sőt, még maradt is belőle. Nagyon bevált, egyetlen hátrányának csak az bizonyult, hogy idővel megfakult a színe. Bár a tavalyi adag is egy sötétített műanyag dobozban volt, idén zárt zacskóban egy fémdobozba tettem a fűszert, remélhetőleg ez segít majd kicsit tovább megőrizni a zöldségek színét.

A jó kezdet után természetesen idén is elkészítettem a magam mixét, hasonlóan az előzőhöz. A leglényegesebb változtatás a zellerlevelek lestyánra cserélése volt: miután tavaly a férjem egyik kollégájának jóvoltából sikerült egy szép kis tőre szert tennem, inkább ezt használtam bele. Emellett pedig került bele egy kevés paradicsom és karalábé is. A másik változtatás az aprításban történt, most nem szeleteltem, hanem gyalultam a zöldségeket, így vékonyabbak lettek a szeletek, gyorsabban aszalódtak, bár nyilván kissé több helyet is foglaltak - így több körben aszaltam meg az összetevőket, mint tavaly. A tálcákat is lazábban fedtem be a korábbinál, hogy minél jobban járjon a levegő a zöldségek között, minél kevesebb órát töltsenek az aszalóban.
Mivel már van késes robotgépem :)) megpróbálkoztam azzal ledarálni a szárított zöldségeket, hát azt kell mondjam, nem bírt velük, végül mégis a kávédarálóban kötöttek ki.

Az idei mix tehát az alábbiakból készült: 1,5 csokor petrezselyemzöld (4 tálca), 1 nagy csokor lestyán (szár nélkül, csak a levelek, összesen 6 tálca), 9 db közepes-nagyobb sárgarépa (gyalulva, összesen 7 tálca), 5 vékony petrezselyemgyökér (gyalulva, 2 tálca), 1 kisebb zellergumó (gyalulva, 1 tálca), 5 közepes-nagyobb vöröshagyma (vékonyra karikázva, 2 tálca), 1 nagyobb karalábé (gyalulva, 1 és 1/4 tálca), 4 közepes paradicsom (lé és magok nélkül, 8 cikkelyre vágva, 3/4 tálca), 1 nagyobb fej fokhagyma (a tisztított gerezdek felszeletelve). Ebből a mennyiségből 25-30 dkg ételízesítő lett.

Konyakos meggyleves

2011-06-21T11:13:00.001+02:00

Még tart a szezon, érdemes elkészíteni ezt a meggykrémlevest. Egyszerű és nagyon finom, szerintem akár egy ünnepi fogásként is megállja a helyét.
A recept a Kifőztük magazin 2011. júniusi számához készült. Az újságban megjelent további receptekért látogassatok el a weboldalra!

A leveshez 6 dl vizet, a fahéjrudat és a vaníliarudat, 3-4 evőkanál nádcukorral egy lefedett fazékban felteszem főni. Forrás után 10 percig főzöm, majd a fahéjat kiveszem és beleteszem a tisztított, magozott meggyet. Újraforrás után, lassú tűzön, 20 perc alatt puhára főzöm a meggyet.
A tűzhelyről levéve a vaníliarudat is eltávolítom és a levest botmixerrel alaposan pépesítem (szükség esetén átszűröm a levest). Visszateszem a tűzhelyre és addig forralom, amíg a tetejéről eltűnik a turmixoláskor képződött hab. Ekkor édesítem - ízlés szerint - további nádcukor vagy méz hozzáadásával.
A keményítőt 1 dl vízben feloldom, majd hozzákeverem a tojássárgát is. A levest 1 dl vízzel vagy tejszínnel kissé visszahűtöm és folyamatos kevergetés mellett belecsorgatom a keményítős keveréket, továbbá hozzáadom a konyakot is. Újraforrásig főzöm, végül hűtőfürdőben kihűtöm a levest. Hidegen tálalom: az édesebbre készített levest pirított mandulával, savanykásabb változatban pedig egy kanálnyi édes tejszínhabbal, esetleg a megmaradt fehérjéből készült habcsókkal a tetején.

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy (tisztítva mért súly, szezonon kívül mirelit), 7-8 dl víz, 5-6 cm fahéjrúd, 5-6 cm vaníliarúd, ízlés szerint nádcukor vagy méz, 1 dl tejszín, 1 tojás sárgája, 2 púpozott teáskanál étkezési keményítő, 0,5 dl konyak (vagy ízlés szerint).

Tej- és/vagy tojásérzékenység esetén a tejszín vízzel, a tojás további egy teáskanálnyi keményítővel helyettesíthető.

Epres-rebarbarás pite

2011-06-17T11:15:00.001+02:00

Szómágia! Néhány napra rájöttem a nagy titokra: a blogban leírt, azaz az olvasók felé kimondott (inkább indirekt módon elsuttogott) szavak teremtő erővel bír(hat)nak. Most bírtak is! (Hűű, ezután miket fogok én beírni ide... :D)

Volt az a bizonyos rebarbarás próbamunka, aminél röpke gondolatban megjegyeztem, hogy az omlós tésztát én bizony kézzel készítettem - nyilvánvalóan teljesen igénytelenül, mea culpa -, holott a könyv szerint géppel kellett volna, "de nekem még mindig nincs olyan". És lett! Hogy hogyan? Hát úgy, hogy a nővérem - pl. a férjemmel ellentétben :P - olvassa a blogomat és úgy gondolta, hogy meglep(nek) vele. Meg is leptek. (Köööösziiii! :*) Így már nekem is van kis cuki késes robotgépem! :)))
Hálám jeléül gyorsan fel is avattam és ha már az a bizonyos süti hozta meg a rég várt gépet, egy hasonlót készítettem. Mivel a szepy-féle rebarbarakészlet addigra jelentősen megcsappant, friss eperrel pótoltam a hiányzó mennyiséget és két - még mindig GoodFood 101 csábító... - recept ötvözésével, na és persze roppant nagy önállósággal, elkészítettem ezt a pitét.

A pite alapjaként ugyanazt a tésztát készítettem el, amit a rebarbara tarthoz, csak most géppel. :) Amíg a hűtőben pihent, a falatnyira (5-6 mm) darabolt rebarbarát az eper és némi cukor kíséretében kissé előpároltam, ezután hagytam kihűlni.
A tésztát vékonyra nyújtottam, majd kibéleltem vele egy levehető oldalú piteformát. Alufóliával letakarva, előmelegített sütőben pirulósra sütöttem (200 °C, 15 perc). Amíg a tészta sült, a tojást felvertem a vaníliakivonattal és a cukorral, hozzáadtam a lisztet és fokozatosan beledolgoztam a tejszínt. Az epres rebarbarát - levétől megfosztva - az elősütött tésztára kanalaztam, majd rácsorgattam a tejszínes keveréket. A sütőbe visszatéve újabb 15 percig sütöttem.

Ezalatt a vajat megolvasztottam, belekevertem a nádcukrot, a zabpelyhet és a fahéjat, majd ezt a keveréket elterítettem a kissé megszilárdult sodó tetején. Újabb 15 perc alatt pirulósra sütöttem. Langyosan vagy teljesen kihűlve, egy ülésre érdemes befalni az egészet.

Hozzávalók...
...az omlós tésztához: 175 g liszt, 25 g porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj (2 g), pici só, 85 g hideg vaj, 1 tojássárgája, 2 evőkanál (30 ml) hideg víz;
...a töltelékhez: 250 g rebarbara, 200 g eper, 5 dkg cukor;
...a sodóhoz: 1 egész tojás, 1 evőkanál vanília kivonat, 3 dkg cukor, 2 dkg liszt, kb. 1,5 dl tejszín;
...a tetejére: 4 dkg vaj, 4 dkg nádcukor, 5 dkg zabpehely, 1/4 teáskanál őrölt fahéj keveréke.

Egy - megérett a meggy...

2011-06-13T12:25:00.001+02:00

Hát ha megérett, leszedtük.
A saját terméssel kezdtük a betakarítást, ettük, fagyasztottuk, aszaltuk. Fagyasztani ugyanúgy szoktam, mint az epret, azaz tálcán gurulósra és csak ezután zacskózva. Az aszalásról tavaly már írtam, tökéletesen működött az eljárás, a kész aszalvány rendben elállt, nem romlott meg. Tavaly az első adag után készítettem még egyszer, annál a meggyszemeket frissen magoztam, feleztem és a tálcákra szépen egymás mellé, vágott felükkel felfelé helyeztem el - így gyorsabban aszalódik, de helyigényesebb. A végeredményt tekintve (ízben, állagban) én nem éreztem különbséget az egyben aszalthoz képest. Mivel elég sok lett a kész aszalványom, még mindig van belőle egy kis üveggel és semmi baja, csak talán kicsit sötétebbek lettek a szemek.

Amikor már szépen letudtuk a mi kis meggyfánk kevéske termését, bejelentkeztek a szüleim, hogy menjünk leszedni az övékét is, mert nekik sok. Hát mentünk. Ennek az adagnak ismét fagyasztásra került egy része, aszalni már nem akartam, így maradt az egyéb tartósítási lehetőség, azaz a befőzés. Meggybefőttet nem szoktam elrakni, most mégis, és ha esetleg még nem lett volna elegem a lekvárfőzésből, hát gondoskodtam róla... :)

Meggylekvárt nem szoktunk enni, 2-3 évente azért készítek egy keveset pálinkával ízesítve, hígabbra, kizárólag a feketeerdő tortához. Most a meggy-zöldborsó-eper együttes betakarításával nem volt hangulatom a sokórás főzéshez, maradt a gyors, darabos, zselésítős megoldás. Finom lett, a lányoknak is ízlett, úgyhogy remélhetőleg el tudom majd nekik sütni palacsintába, piskótába. :)

A meggybefőttet a barackbefőtt mintájára tettem el, azaz cukorból és vízből szirupot főztem és ezzel öntöttem fel a válogatott, tisztított, kimagozott meggyet. A meggy szeret felúszni a szirup tetejére, így ahhoz, hogy a gyümölcsöt a folyadék teljesen ellepje, érdemes beszerezni műanyag savanyúság-leszorítókat - ezek sok zöldség és gyümölcs tartósításánál jól jönnek. A meggybefőzést nedves dunsztolással fejeztem be (a víz forrása után 8-10 percig dunsztoltam). Kihűlés után szárazra törölgetve kerültek a hűvös kamrába (garázsba) a kész befőttek.

Hozzávalók...
...a meggylekvárhoz: 1 kg meggyhez 1 kisebb rúd vanília magjai (elhagyható, de ízesíthető más fűszerrel is), kb. 25 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...a meggybefőtthöz: tisztított, hibátlan, magozott meggy, valamint a sziruphoz 1 liter vízhez 50 dkg cukor, pici tartósítószer (Na-benzoát). 1 liter vízből készült szirup 4-5 üvegre (7 dl-es) elegendő.

Eperlekvárok - itt a vége!

2011-06-12T21:44:00.000+02:00

Vége! Azt hiszem ebben a hónapban már úgy harmadszorra, a biztonság kedvéért most írásban is kijelentem, hogy idén már nem szeretnék több epret befőzni!

A korábbi változatok mellé készült még levendulás, valamint rebarbarás eperlekvár, ezekkel zárom az idei eperszezont, legalábbis a "főszezont". Remek mindkettő, kár lett volna kihagyni!

Különösebb recept most sincs, továbbra sem áll szándékomban bepötyögni a zselésítő hátoldalát. A rebarbaráshoz csak egy szösszenet: még a zselésítő hozzáadása előtt előfőztem az eper-rebarbara duót, ugyanis a kisebbik lányom a nagyobb darabokra vágott zöldségszárat összehúzott szemmel és roppant gyanakvó arccal egyszerűen lehagymázta :D, így nem kockáztattam, hogy a látvány miatt elutasítsa a finom végeredményt. Nem is tette. ;) Ellenérzések hiányában természetesen a választott zselésítő előírása szerint készítendő.

Levendulás: 1 kg eperhez 25-30 dkg cukor, 10 szál levendula virágai a szárról lecsipegetve (kinyílt virágok és bimbók egyaránt), továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Rebarbarás: 70 dkg eper, 35 dkg rebarbara, 25-30 dkg cukor, 1/2 rúd vanília magjai, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint. (Rebarbara szepytől - igeeen, lekvár is készült belőle. Köszi, puszi! :*)