Banános-vaníliás sárgabaracklekvár

A tavalyi Segítsütis nyertesem, Csilla, az átadáson meglepett egy doboznyi finomsággal, köztük saját készítésű ínycsiklandó lekvárjaival. Kedvencem a banános sárgabarack volt: az a fajta lekvár, ami önmagában is megfelel desszertként ;) - én is addig kóstolgattam a konyhapultnak támaszkodva, amíg szépen elfogyott. :D Ezzel persze el is dőlt, hogy a legközelebbi befőzés alkalmával nekem is kell ilyeeen! :)
Csilla, ha erre jársz, itt és most is: köszönöm! :)

A barackot pontosan úgy készítettem elő, mint a normál baracklekvárnál, majd tűzre tettem. Amikor a barack felforrt, hozzákarikáztam a banánt, beletettem a felhasított vaníliarudakat és (fedő nélkül, lassú tűzön, kevergetve) addig főztem, amíg a banán teljesen puhára főtt. Ekkor a vaníliarudakat kivettem belőle, a lekvárt pedig botmixerrel pépesítettem.
A banános barackpépet újra felforraltam, megkóstoltam és cukorral édesítettem. Ezután kevergetve főztem még kb. 15 percig, majd csírátlanított, forró üvegekbe töltöttem. Az üvegekre rácsavartam a fedelüket és fejre állítottam, majd úgy 5-10 perc elteltével száraz dunsztba tettem a lekvárokat. Két nap múlva kerültek a helyükre.

Hozzávalók: 1,5 kg tisztított sárgabarack, 0,5 kg banán (tisztított súly), 2 kisebb szál vanília (súlyosabb vaníliarúdból elég egy is), cukor ízlés szerint.
Recept híján a gyümölcsökre én az 1:3 arányt terveztem be, szerintem pont jó lett, nagyon kellemesen érződik a banán a barackban. A banán "éppen érett" volt - érettebb gyümölcsből kevesebbet számítanék.
A cukor mennyisége banán-, barack- és ízlésfüggő, nálam ebbe 250 g került. A fenti mennyiség egyébként 6 kis (kb. 3 dl) üveget töltött meg.

Tovább olvasom...

Málnaöntet

Nos, nem ma készült, de még van málna és a folytontermő fajtákon még lesz is őszig, így később is el lehet készíteni. Egyszerű öntet, palacsintákhoz, desszertekhez remek, vaníliafagyira csorgatva pedig egyenesen király, főképp ha egy kis csokiöntet is kerül mellé! ;)

Nekem kell a mag ebbe az öntetbe, na nem az egész, mert az úgy sok(k), de egy kevés szerintem kifejezetten jót tesz neki, így eszerint készítem. A málna kétharmadát a vízzel és a cukor kétharmadával felfőzöm, amíg a szemek megpuhulnak, szétesnek. Ekkor átpasszírozom egy nagyobb lyukú szűrőn, és a magmentes málnapépet újra tűzre teszem. Hozzáadom a maradék cukrot és málnát, majd öntet sűrűségűre főzöm (hűlés közben kissé tovább sűrűsödik). Főzés közben egy-két alkalommal lehabozom, ha szükséges, valamint a főzés utolsó néhány percében hozzáadok egy kis vaníliamagot és pici citromsavat is.
Csírátlanított üvegekbe töltöm, lezárom és száraz dunsztban hűtöm ki. Felbontás után hűtőben érdemes tárolni. Ugyanezzel a módszerrel lehet más gyümölcsökből is öntetet készíteni (vegyes erdei gyümölcs, szamóca, áfonya...).

Hozzávalók (2-3 kisebb üveghez): 650 g málna, 300 g cukor, 200 ml víz, késhegynyi vaníliamag, késhegynyi citromsav.

Tovább olvasom...

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.

A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.

A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...

Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.

Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 

Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).

Tovább olvasom...

Bodzavirág triplázva

Tudom, az utóbbi napokban még a csapból is a bodzavirág folyt, így nem szándékozom növelni a hátatokon lépegető ludak számát: részemről most azonnal bevégzem a bodzaszezont és egyszerre hozom az összes idei "művet". Illetve csak majdnem: a múltkor a bodzaviráglikőr külön bejegyzésbe került...de csak mert tényleg nagyon megérdemli. ;)
Tehát a bodza három felvonásban így hangzik: bodzavirágszörp, bodzavirágzselé és bodzavirágecet.

Kezdjük a leggyorsabbal: bodzavirágecet. Máginál fedeztem fel, beleszerettem, elkészítettem. Kóstolásra később kerül, de az már az első nap után nyilvánvalóvá vált, hogy remek, zamatos ecet lesz belőle.
A recept kistestvére a nemrég debütált fűszereceteknek: a virágokból kitessékeltem a lakókat, majd anélkül, hogy megmostam volna, leszáraztam és üvegcsébe rakosgattam az apró virágokat. Almaecettel öntöttem fel és bedugaszolva érni hagytam...hagyom. 

Mági mézes almaecettel készíti - én a mézet egyelőre kihagytam, majd kóstolás után döntök felőle. :) Mági, köszönöm a receptet! :)

Évek óta készítek karamell alapú bodzaszörpöt - igaz egyik-másik évben kimarad, mert nem vagyunk nagy szörpfogyasztók. A bevált receptet idén hanyagoltam, ugyanis bodzazselét is szerettem volna készíteni, de ahhoz nem volt kedvem, hogy többször álljak neki a munkának. Így először is egy karamell-mentes, meglehetősen sok bodzavirágot elnyelő alapszirupot készítettem, majd azt dolgoztam fel kétféleképpen.
Az alaphoz a bodzavirágokat megfosztottam a vastagabb virágszáraktól - egy hatliteres fazék bő harmadáig lett így virággal. Rászórtam a cukrot, nem túlságosan finomkodva belefacsartam a citromok levét (mehet bele a héja is, ha valaki úgy szereti), hozzászórtam a citromsavat és felöntöttem a felforralt és kézmelegre visszahűtött vízzel - így épphogy ellepte a virágokat. Lefedtem és - hűvös helyen - 1,5 napon keresztül hagytam érlelődni (közben kb. 2-3 alkalommal megkevertem - lehet tovább is érlelni, de ha melegebb az idő, csak óvatosan).
Az érlelési idő után, a virágokat is alaposan kinyomkodva, egy sűrű szöveten keresztül átszűrtem a bodzás szirupot.

Bodzavirágzselé/bodzavirág kocsonya
A bodzasziruphoz vizet és cukrot adtam, majd felforraltam és 3-4 percig forrni hagytam. Vízben feloldottam az agar-agart és hozzákevertem a forró léhez. Még egy percig a tűzön hagytam, ezután csírátlanított üvegekbe szedtem. Kupakkal befedtem az üvegeket, néhány percre fejre állítottam és száraz dunsztban hagytam kihűlni. (Még főzés előtt csipkedtem bele néhány virágocskát is, de ez elhagyható. Ha így készül, a dermedési idő alatt érdemes néhányszor visszafordítani az üveget, hogy a virágok mindenfelé megtalálják a helyüket a zselében.)

Bodzavirágszörp

Az alapként szolgáló bodzaszirupot megmértem, majd ugyanannyi cukrot és vizet mértem hozzá. Tűzre tettem és miután felforrt, addig forraltam, míg a habja eltűnt a tetejéről (néhány perc). Amit nem azonnali fogyasztásra szántam, azt csírátlanított üvegekbe szedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni, a többi a hűtőben landolt.
Ez "rendes" szörp, tehát sokszorosára hígítandó fogyasztás előtt! Finom magában, lime- vagy citromkarikával turbózva, na és persze bodzito is készülhet belőle. ;)

Hozzávalók...
...a bodzavirágecethez: bodzavirág, almaecet;
...az alap bodzasziruphoz: sok-sok (vastagabb száraitól megfosztott) bodzavirág, 1 kg cukor, 3 nagyobb és lédús citrom leve, 1 erős evőkanál citromsav, 1 l víz felforralva és visszahűtve;
...a bodzavirágzseléhez: 5 dl alapsziruphoz 2 dl víz, 30 dkg cukor, 2 teáskanál (5-8 g) agar-agar fél-egy dl vízben oldva;
...a bodzavirágszörphöz: 1 l bodzasziruphoz kb. 1 l víz és 1 kg cukor.

Tovább olvasom...

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.

Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...

A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)

Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Néhány napos távolmaradást követően újra itt, de csak egy rövidke bejegyzéssel, ugyanis éppen óriási nálunk a felfordulás: néhány helyiségben - többek között a konyhában is - festünk. Hát, nem csodálom, hogy nehezen szántuk rá magunkat, egy darabig biztosan nem fogjuk újra. :P :)

Ezt a paradicsomszószt még valamikor a múlt héten (?) készítettem, nagyjából úgy, ahogyan a tavalyit. A lényeges különbség a korábban készítettekkel szemben az, hogy ezt most tartósítószer nélkül tettem el - kezdek felbátorodni a tartósítómentes befőzésekkel kapcsolatban, eddig csak jó tapasztalataim voltak, remélem, nem éppen ez lesz a kakukktojás. :)
Paradicsomdömping van: befőzőfazekakat és -kanalakat elő, tessék bátran megpróbálkozni a házi ízek elraktározásával!

Bejegyzéseim a "paradicsom és tartósítás" témakörben: házi ketchup, édes-savanyú mártás, aszalt paradicsom olajban, aszalt paradicsom, paradicsomszósz, zöldparadicsom saláta.

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...

Rostos őszibaracklé télre-nyárra

A sárgabarack után ősziből is kipróbáltam a rostos levet. Mivel a gyümölcs íze nagyban befolyásolja a végeredményt, érdemes igazán zamatos fajtát választani hozzá, abból is az érettebb példányokat. Anyum gyerekkorunkban parasztbarackból készített ilyet, aki ismeri és szereti azt a gyümölcsöt, próbálja ki ivóléként is, mert nagyon finom. Én most a saját barackfánk termését használtam hozzá.

"Íze a zamatos gyümölcsé!" :)))

A készítése nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a sárgabaracknál, de itt a felesleges, egyszerűen lehúzható héjdarabokat eltávolítottam a barackokról. Most nem mértem le a mennyiségeket: egy méretes befőzőfazékban tettem fel néhány kilónyi gyümölcsöt és annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi éppen ellepte. Ez végül elégnek is bizonyult, jó sűrű baracklét kaptam eredményül. Mivel az őszibarackom kevésbé leveses, mint a sárga, ezért lassabban puhult, így már főzés közben elkezdtem botmixerrel a turmixolást, és aztán az első forralás után pépesítettem le teljesen. A többi ugyanaz, mint a sárgabaracklé esetében: cukor ízlés szerint, kevés aszkorbinsav, kiforralás, majd fertőtlenített üvegekbe (na és persze friss fogyasztásra kancsóba is) töltés, fejre állítás és végül száraz dunszt (kancsó esetében utóbbiakat tanácsos elhagyni). 

Fincsi, a gyerekek (is) imádják! :)

Összetevők: őszibarack, víz, cukor, aszkorbinsav. :)

Tovább olvasom...

Szederzselé

Szederdzsem készült már korábban, most a zselé változatot is kipróbáltam. Csak azért, hogy szepy is megkóstolhassa. :P

A szedret átválogattam, leöblítettem, majd egy kevés vízzel együtt feltettem főni. Addig forraltam, amíg a szemek szétfőttek, ekkor egy durvább szűrőn átpasszíroztam, így a magok kikerültek belőle. Ezután egy vanília magjaival együtt újra felforraltam, majd édesítés után - kevés vízzel elkevert - agar-agarral zselésítettem. A zselét forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, 5-10 percre fejre állítottam, ezután bebugyolálva, száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Belekerült: kb. 1,5 kg szeder, kevés víz, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 10 evőkanál cukor, 2 csapott teáskanál agar-agar. 

Ebből a mennyiségből 3 db, kb. 300 ml-es üvegnyi zselé lett.

Tovább olvasom...

Rostos sárgabaracklé télre-nyárra

Ha gyümölcsléről van szó, nálunk inkább a centrifuga lép akcióba, de ettől függetlenül időnként készítek ivóleveket is, így egyszeri munka gyümölcsét több napig élvezhetjük. Most egy kevés maradék sárgabarack szorult elsősegélyre, fagyasztani nem szerettem volna, a lekvárfőzés szóba sem jöhetett (vajon, miért? :D), így a keményebbeket félretettem egy kis sárgabarackos gombóchoz, a puhábbakból pedig ivólevet készítettem.

Gyümölcsszezon lévén (inkább) esszük a vitaminokat frissen, így most is befőzésre gondoltam. Kissé tanácstalan voltam, mert télre nem szoktam ivólevet eltenni, de kis kutatás után Dulminánál és Renátánál is megerősítést kaptam: elvileg működik a dolog. :)

"Mindenünk a gyümölcs" :)))

A sárgabarackokat megmostam, kimagoztam, ahol akadt a héjon hiba, ott kivágtam, majd a gyümölcsöt egy edénybe tettem. Nem tudtam, mennyi vizet fog igényelni, így csak egy keveset öntöttem hozzá, majd főzni kezdtem. Miután felforrt, kb. 5 percig forraltam, ezután botmixerrel pépesítettem a levet. Ekkor körvonalazódott a szükséges víz mennyisége, ezt hozzáadtam, majd az egészet újra felforraltam. Tettem bele egy kevés aszkorbinsavat, ízlés szerint cukrot, és tovább főztem még néhány percig. Leszedtem a habját, végül csírátlanított kisebb-nagyobb üdítősüvegekbe mertem a levet. Kupak, 5-10 perc fejjel lefelé és a szokásos szárazdunszt.
Majd beszámolok a projekt (remélem) sikerességéről. :))

Arányaiban: 2 rész sárgabarackhoz (tiszta súly) 1 rész víz került, de ez természetesen, ahogy a cukor (vagy más édesítő) mennyisége is, függ az egyéni ízléstől és a gyümölcstől is. (1 kg gyümölcshöz kb. 10 dkg cukrot és késhegynyi aszkorbinsavat tettem.)

Egy kilogramm barackból a fentiek szerint ~1,2 l sűrű, nagyon rostos sárgabaracklé lesz (a férjem egyszerűen csak 200%-os gyümölcslének titulálta :D). Valami eszméletlenül finom; ha esetleg felbontáskor nagyon sűrű lenne, ásványvízzel lehet hígítani, illetve nyári fogyasztásnál egy óriási adag jégre kell önteni. :)) Felbontás után hűtve tárolandó.

Tovább olvasom...

Szederdzsem

Hát ilyet sem csináltam még! Többszörösen nem, azaz eddig még nem főztem be szedret, másrészt még nem használtam agar-agart lekvárhoz. Bár a terv megvolt, hogy kipróbáljam - az utóbbit -, de aztán valahogy mindig elmaradt. Most azonban eltökéltem magam, a lekvár (agaros) zselésítésével kapcsolatosan pedig végül Renátánál jutottam a hiányzó információhoz, amit ezúton köszönök neki! :)

Van szedrünk, évről-évre egyre több (rengeteg) megtermékenyült virággal, de a termés beérése már kétséges. Tavaly az eső miatt járt rá a rúd, idén barátja, a nap készül ellene fordulni. Ebben a melegben nem tud rendesen kifejlődni, a locsolás ellenére szárad, ami pedig apránként be-beérik, az a fagyasztóban landol. A szüleimnél ellenben békés szimbiózisban él egy öreg almafa az egyik szederbokorral - hogy az almafának mi a jó ebben, azt nem tudom, de baja nincs, a szeder viszont nagyon jól elvan: a nagy meleg elől a fa is árnyékolja - na meg "a szomszéd" háza is. ;D Most hirtelen nagyobb mennyiség ért be rajta, az "első hullám", hát jelentkeztünk a feleslegért. Elmentünk, ládá(k)ba szedtük és befőz(tük)tem.
A kezdő szederszedőknek egy kis segítség lehet, hogy a fekete szeder hiába fekete, attól még nem biztos, hogy érett is. Azok a szemek az igazán érettek, édesek, csodás aromájúak, amik szinte maguktól az ember kezébe pottyannak, ha hozzájuk érünk. Amit már egy kicsit is feszegetni kell, hogy leváljon a szárról, az még biztosan savanyú.

kanálon az agaros dzsem

A szedret válogattam, leöblítettem (áztatni nem nagyon lehet, mert az érett szemek kábé 2 perc után szétesnek a vízben), majd szűrőben kissé lecsepegtettem és két felé osztottam, az egyik majdnem 3, a másik 2 kiló volt. Nem terveztem sokáig főzni, ezért a zselésítés mellett döntöttem, bár úgy láttam, hogy a magjainak köszönhetően anélkül is kellemesen sűrű lekvár lenne belőle.
A lecsepegtetett szedret kissé lecukroztam (kilónként 10 dkg), majd rövid ideig (30 perc?) állni hagytam. Ezután:
- a nagyobb mennyiséget 3:1 zselésítővel készítettem, előírás szerint, azaz belekevertem a zselésítőt, majd nagy lángon melegíteni kezdtem. Míg forrni kezdett, megkóstoltam és adtam még cukrot is hozzá, valamint egy botmixerrel nagyjából pépesítettem. Pár perc forralás után beüvegeztem, fejre állítottam, végül 10 perc múlva száraz dunsztba tettem.
- a kisebb mennyiséget darabosra (és kevésbé édesre) készítettem, ehhez lassú tűzön kezdtem főzni, óvatosan kevergetve. Ezt is megkóstoltam, tovább édesítettem, majd amikor már pár perce forrt, az agar-agart elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a lekvárhoz. Kb. 3 perc forralás után töltöttem a fentiek szerint az üvegekbe, fejre állítás, majd száraz dunszt.
A dunsztban hagytam kihűlni az üvegeket, majd mehettek a helyükre. Ha nem felejtem el, jövőre beszámolok a hosszútávú eredményekről, elöljáróban annyit mondhatok, hogy úgy fest, az agaros zselésítés is jó lett és mindkettő fincsi! :D

Belekerült...
...az agar-agaros változatba: 2 kg (fekete) szeder, 30 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 1 púpozott teáskanál (5-6 g) agar-agar kevés vízben elkeverve - annyiban, amennyitől éppen krémes-folyós lett;
...a 3:1 zselésítős változatba: 2,7 kg szeder, 45 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 2 csomag 3:1 zselésítő (dr5ker).

Tovább olvasom...

Sárgabaracklekvár

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.

Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.

A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)

Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

Tovább olvasom...

Ribizlizselé

Recept nélkül, fotókon. Emlékeztetőként azoknak, akik szeretnének befőzni, de nem terem az erkélyükön ;) - szóval csak, hogy tudjátok: most érik, most érik...

Ugyanúgy készült, mint korábban, csak most 4,1 kilónyi ribizliből. Nem, nem őrültem meg, míg leszemeztem, de azt hiszem, igen közel álltam hozzá. :D 

A tavalyi 3,2 kilós adag kevésnek bizonyult, így most emeltem a mennyiségen - aztán jól rájöttem, hogy jaaa, tavaly csak ribizliből készült lekvár, idén meg eperből, meggyből, barackból is... Most már mindegy, el fog fogyni. Ha nem ezen a télen, hát jövőre. :)

Tehát, recept ITT. Ha szemeznétek vele: jó munkát! :)

Tovább olvasom...

Egy - megérett a meggy...

Hát ha megérett, leszedtük.
A saját terméssel kezdtük a betakarítást, ettük, fagyasztottuk, aszaltuk. Fagyasztani ugyanúgy szoktam, mint az epret, azaz tálcán gurulósra és csak ezután zacskózva. Az aszalásról tavaly már írtam, tökéletesen működött az eljárás, a kész aszalvány rendben elállt, nem romlott meg. Tavaly az első adag után készítettem még egyszer, annál a meggyszemeket frissen magoztam, feleztem és a tálcákra szépen egymás mellé, vágott felükkel felfelé helyeztem el - így gyorsabban aszalódik, de helyigényesebb. A végeredményt tekintve (ízben, állagban) én nem éreztem különbséget az egyben aszalthoz képest. Mivel elég sok lett a kész aszalványom, még mindig van belőle egy kis üveggel és semmi baja, csak talán kicsit sötétebbek lettek a szemek.

Amikor már szépen letudtuk a mi kis meggyfánk kevéske termését, bejelentkeztek a szüleim, hogy menjünk leszedni az övékét is, mert nekik sok. Hát mentünk. Ennek az adagnak ismét fagyasztásra került egy része, aszalni már nem akartam, így maradt az egyéb tartósítási lehetőség, azaz a befőzés. Meggybefőttet nem szoktam elrakni, most mégis, és ha esetleg még nem lett volna elegem a lekvárfőzésből, hát gondoskodtam róla... :)

Meggylekvárt nem szoktunk enni, 2-3 évente azért készítek egy keveset pálinkával ízesítve, hígabbra, kizárólag a feketeerdő tortához. Most a meggy-zöldborsó-eper együttes betakarításával nem volt hangulatom a sokórás főzéshez, maradt a gyors, darabos, zselésítős megoldás. Finom lett, a lányoknak is ízlett, úgyhogy remélhetőleg el tudom majd nekik sütni palacsintába, piskótába. :)

A meggybefőttet a barackbefőtt mintájára tettem el, azaz cukorból és vízből szirupot főztem és ezzel öntöttem fel a válogatott, tisztított, kimagozott meggyet. A meggy szeret felúszni a szirup tetejére, így ahhoz, hogy a gyümölcsöt a folyadék teljesen ellepje, érdemes beszerezni műanyag savanyúság-leszorítókat - ezek sok zöldség és gyümölcs tartósításánál jól jönnek. A meggybefőzést nedves dunsztolással fejeztem be (a víz forrása után 8-10 percig dunsztoltam). Kihűlés után szárazra törölgetve kerültek a hűvös kamrába (garázsba) a kész befőttek.

Hozzávalók...
...a meggylekvárhoz: 1 kg meggyhez 1 kisebb rúd vanília magjai (elhagyható, de ízesíthető más fűszerrel is), kb. 25 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...a meggybefőtthöz: tisztított, hibátlan, magozott meggy, valamint a sziruphoz 1 liter vízhez 50 dkg cukor, pici tartósítószer (Na-benzoát). 1 liter vízből készült szirup 4-5 üvegre (7 dl-es) elegendő.

Tovább olvasom...

Eperlekvárok - itt a vége!

Vége! Azt hiszem ebben a hónapban már úgy harmadszorra, a biztonság kedvéért most írásban is kijelentem, hogy idén már nem szeretnék több epret befőzni!

A korábbi változatok mellé készült még levendulás, valamint rebarbarás eperlekvár, ezekkel zárom az idei eperszezont, legalábbis a "főszezont". Remek mindkettő, kár lett volna kihagyni!

Különösebb recept most sincs, továbbra sem áll szándékomban bepötyögni a zselésítő hátoldalát. A rebarbaráshoz csak egy szösszenet: még a zselésítő hozzáadása előtt előfőztem az eper-rebarbara duót, ugyanis a kisebbik lányom a nagyobb darabokra vágott zöldségszárat összehúzott szemmel és roppant gyanakvó arccal egyszerűen lehagymázta :D, így nem kockáztattam, hogy a látvány miatt elutasítsa a finom végeredményt. Nem is tette. ;) Ellenérzések hiányában természetesen a választott zselésítő előírása szerint készítendő.

Levendulás: 1 kg eperhez 25-30 dkg cukor, 10 szál levendula virágai a szárról lecsipegetve (kinyílt virágok és bimbók egyaránt), továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Rebarbarás: 70 dkg eper, 35 dkg rebarbara, 25-30 dkg cukor, 1/2 rúd vanília magjai, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint. (Rebarbara szepytől - igeeen, lekvár is készült belőle. Köszi, puszi! :*)

Tovább olvasom...

Vigyázz, kész...eper!

Javában dúl az eperszezon, epret eszünk eperrel: magában, levesként, desszertként, italban, mindenben, mindenhogyan. Idén a kertben is nagyon sok terem, az első hatalmas szemek után az igazi meleg beköszöntével megérkeztek a mézédes, apróbb szemű darabok is, amik hihetetlen iramban érnek. Ilyenkor jön el a "télre mentés" ideje: mehet a fagyasztóba, aszalóba, és persze az üvegekbe is.

Most szerencsésen érik az eper: átlagban 1,5-2 kilónként lehet szedni a termést. Én apránként szeretem eltenni, mert így nem utálom meg a befőzést már az első gyümölcsnél. :D Valamelyik évben egy este több, mint 6 kilót szedtem le, mindezt azután, hogy a szomszédoknak kiosztottam a maguk kis kilós adagját. Azért ezt a mennyiséget leszedni, átválogatni, megtisztítani, majd feldolgozni nem egy gyors mutatvány - kellett is úgy két év, mire újra vállalkoztam az eperlekvárra. :D Emiatt is örülök különösen a mostani évnek, egyszerre kis adagokban, különböző ízben készülhetnek a lekvárok.

Az alapváltozat nálam vaníliával van ízesítve, ebből készül(t) a legtöbb, ezzel párban főztem néhány üveg mézeset is. Az ízesített változatoknál csak olyan fűszereket terveztem, amik az eperrel biztosan jól passzolnak, az ötletekhez ezen az oldalon kaptam megerősítést. Eddig mézes-gyömbéres és bazsalikomos-vaníliás készült. A gyereknépnek utóbbi ízlett jobban, a gyömbéres viszont nekem lett nagy kedvenc. Tervben még a levendulás változat, végre nyílik, így szerintem a mai szedésből elkészül ez az íz is.

Hogy miért eresztettem ilyen bő lére a dumát? :) Nemrég a nővéremmel szóba került az eperlekvár és a hogyan? Éppen vásároltunk, így rámutattam a 3:1-ben zselésítőre: hát azzal! Na jó, de mégis hogyan? Megfordítod a zacsit és úgy. :) 

Kezdő háziasszonyként próbáltam lekvárfőzésben a hagyományokat követni, aztán néhány gyümölcs esetében rájöttem, hogy inkább mégsem kellene. A sok cukor az epernél a mi ízlésünk szerint nem igazán hozott jó eredményt, így maradt a készen kapható zselésítő. Azon ugye rajta van, hogy hogyan használjuk, felesleges lenne erről értekezést tartani, tehát a szó szoros értelmében vett recept most nincs. :) Csak egy rövid megjegyzés: a gyömbért, vaníliát, mézet a cukorral együtt, a főzés elején, a bazsalikomot viszont a főzés végén tettem a lekvárhoz. Más nincs, itt a pont. :)

Eperízek...
...vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 12-15 dkg méz, 12-15 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-gyömbéres: 1 kg eperhez 6 dkg friss gyömbér reszelve (ezzel a mennyiséggel csípős lesz a lekvár, aki nem szereti így, használjon kevesebb gyömbért), 1 citrom leve, 20 dkg méz, 10 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...bazsalikomos-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, 8-10 bazsalikomlevél aprítva, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Levendulás és rebarbarás lekvár itt találhatók a blogon. :)

A végére egy gondolat egy másik kiváló tartósítási módszerről, a fagyasztásról: az eper hajlamos a fagyasztóban összenyomódni, főleg, ha nagyobb csomagokat készítünk, én nem igazán szeretem így eltenni. Ezért az epret (málnát, szedret...) egy papír kéztörlővel bélelt tálcán fagyasztom (gurulósra), majd egy-két nap elteltével (amikor már megfagyott és még eszembe is jut :D), átpakolom egy zacskóba. Ennyi. :))

Tovább olvasom...

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...

Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.

A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.

Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.

Tovább olvasom...