B32 - mogyorókrémes torta

Tegnap tartottuk a barátainkkal a férjem 32. születésnapját. Készült az alkalomra linzer, isler, a pecás pacákok kedvéért bográcsban halászlét főztünk (kb. 5 kg halból - annyi de annyi lett, akinek nincs mára ebédje, jöhet egy csajkával!), kenyeret is sütöttem...

Nem variáltam agyon a menüt - a hallé előtt leveles tésztába csomagolt virslifalatkákat eszegettünk, utána pedig tortát bontottunk. A párom nagyon szereti a mogyorókrémes süteményeket, így ilyet kért.

Először egy gyermekkori emléke alapján próbáltam mogyorókrémet készíteni, várakozásán felül sikerült, pedig nagyon egyszerű kis krém. A titka -amitől jobb lett, mint a "nagynéni gyermekkori sütije"-, hogy nem csinálom túlzottan vajasra/margarinosra. A hagyományos, házi vajas krémeket sohasem szerettem, így minden ilyen krémes receptben alapból csökkentem a vaj mennyiségét. Most, hogy legyen tartása a tortának, még jobban.

Két vizes piskótát sütöttem, nem teljesen a hagyományos arányokkal, mert a vizesnél kissé keményebb tésztát szerettem volna, de nem is a sima tojásos piskótára vágytam. A krémhez a tej egy részét felfőztem a vaníliarudak kikapart magjaival, a többit rétesliszttel kevertem el. A lisztes keveréket, valamint egy kevés cukrot a vaníliás tejhez adtam, és sűrű krémet főztem, amit ezután hűlni hagytam.

Sütőben, néhányszor átforgatva, kb. 200 °C-on pár perc alatt enyhén megpirítottam a mogyorót. Miután kihűlt, a héját (amit tudtam) eltávolítottam, majd a mogyorószemeket durvára törtem. Ez ízlés kérdése, mi szeretjük a mogyoródarabokat a krémben, de aki nem így van ezzel, le is darálhatja. A kihűlt krémet gépi habverővel átdolgoztam, majd porcukorral kikevert margarint adtam hozzá. A krém kb. 1/3 részét félretettem, a maradékba beledolgoztam az összetört mogyorót.

Az összeállításhoz először is színes hullámkartonból kivágtam egy akkora kört, amekkora a torta alapja volt. Ezt azért szoktam, mert így könnyebben tudom később mozgatni a tortát, egyébként bármilyen vastagabb kartonlap jó hozzá, nekem ilyen szokott itthon lenni, ez könnyen vágható és mégis elég erős. Ezután a piskótalapokat két-két lapra vágtam, majd az első lapot a kartonra tettem - ha hullámkartont használunk, akkor célszerű a sima oldalát a piskóta felé fordítani, így könnyebb a szeletelés később :))). A lapot megkentem a mogyorós krém felével, majd rátettem egy újabb lapot. Ezt Nutellával kentem meg, majd újabb lap, a krém másik fele és a fedőlap következett. Az egészet a vaníliás krémmel borítottam. A krém elég kemény, nehéz egyenletesen elkenni, de cserébe finom. Ha kimondottan fontos az egyenletesség, akkor erre a célra célszerű kenhetőbb krémet használni. Ezután hűtőben pihentettem egy éjszakán át a tortát.

Másnap tortapapírra emeltem, majd marshmallow fondanttal dekoráltam. Ezen a téren még bőven van mit fejlődnöm :D, rossz technikát választottam a mintához, így éppen kész lett, mire megérkeztek a vendégek, arról nem is beszélve, hogy délelőtt 10-kor még azon agyaltam, hogy melyik mintát is kellene rávarázsolni a sütire. :D

Emellett rájöttem, hogy nagyon utálom a fekete ételszínezéket. :S  

belülről

Belekerült...

...a 2 db piskótába (28-as tortaforma): 10 db tojás, 6 evőkanál víz, 16 evőkanál porcukor, kb. 18 evőkanál liszt, 1 csomag sütőpor;

...a nagy adag krémbe: 7 dl tej+2 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl tej+30 dkg rétesliszt+5 dkg cukor és egy csipet só, valamint 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 20 dkg mogyoró;
...továbbá: kb. 15-20 dkg Nutella.

A fondant 40 dkg MM-ból készült, 95 dkg lett belőle, egy kevés megmaradt, úgy kb. 75 dkg mehetett rá.

Tovább olvasom...

Mogyorós mini isler

Az isler tésztája is az egyszerű, 3:2:1 linzertésztán alapul. A különbség abban rejlik, hogy diót tartalmaz - nálam általában, így most is, mogyoró került bele.

Az elkészítése ugyanaz, mint a sima linzernek. Alapesetben az islert kb. 8 cm-es korongokra szúrják ki, én ehhez a mini változathoz most egy 4,5 cm-es kiszúrót használtam. A sütési ideje rövid, 200 °C-on 6-8 perc alatt megsültek a korongok. Akkor jó már, amikor a szélén éppen elkezd színt kapni (ehhez nem árt egyenletesen kinyújtani a tésztát :D), így nem szárad ki és másnapra a tölteléktől visszapuhul.

munkában - ilyenek, amikor nem volt egyenletes a nyújtás... :)))

Miután kihűltek a megsült kekszek, 2-2 db-ot összeragasztottam ribizlizselével/sárgabarack lekvárral, ezután hűvös helyen (azaz a jól bevált garázsban) pihentettem őket másnapig. A csokoládébevonat csak ekkor került rájuk. Dermedés után már indulhat is a csemegézés - ha mégsem, továbbra is hűvös helyen, letakarva várják sorsukat. Nem szokott odáig megmaradni, hogy dobozolni kelljen őket, de ha erre lenne szükségem, én nem pakolnám egymásra őket - ha tud valaki olyan tutibiztos csokimáz receptet, ami mellett egymásra lehet rétegezni az islereket, legyen olyan drága és írja meg nekem! ;)

A férjem szerint olyanok, mint egy klónhadsereg. :D 

Hozzávaló kb. 70-75 db mini islerhez: 50 dkg liszt+15 dkg darált mogyoró, 40 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 teáskanálnyi fahéj, lekvár/zselé. A bevonáshoz én 30 dkg csokoládét  (ét csoki és tortabevonó vegyesen) olvasztottam fel annyi olaj hozzáadásával, amitől elég folyékony lett a csokoládé - kicsit sok is lett ez utóbbi, a képen látszik, hogy vékonyra sikerült a máz.

Tovább olvasom...

3:2:1...linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.

Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.

Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.

A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.

Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő): 37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.

Tovább olvasom...

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)

Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:

"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."

;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)

Tovább olvasom...

Sütőtökkenyér

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc őszi süteményem, de előfordult már, hogy karácsonyra is megsütöttem. Illatos, finom, szaftos, nem túl édes; reggelire, desszertként, vagy csak egyszerűen nassolni is kiváló. Fogyasztásához nem kell rajongani a sütőtökért, ugyanis szerintem nincs kifejezetten erős sütőtök íze - persze ezt azért az éppen felhasznált tök is befolyásolja...
Na jó, én szeretem a sütőtököt, úgyhogy nem vagyok ebben teljesen mérvadó. ;)

Az elkészítése egyszerű, de kissé időigényes. Előkészítésként megpucolom és "kockákra" vágom a sütőtököt, majd enyhén sózott vízben puhára főzöm. Ezután leszűröm, botmixerrel pépesítem, majd hűlni hagyom. A mandulát megpirítom, kihűtöm, durvára töröm/darabolom. A mazsolát beáztatom langyos vízbe, majd kb. 15 perc után szűrőbe teszem és csepegni hagyom. A csokoládét feldarabolom. A lisztet, cukrot, fahéjat, élesztőt, szódabikarbónát, és egy csipet sót összekeverem.

A hosszadalmas előkészítés után maga az összeállítás már néhány perc alatt megtörténik: a kihűlt sütőtökpürébe belekeverem az olajat, majd egyesével hozzádolgozom a tojásokat is. A lisztes keveréket hozzászitálom, alaposan összekeverem, majd végül beleforgatom az aprított finomságokat. Olajozott formákba töltöm a masszát és előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. 1 órán át (tűpróbáig) sütöm őket. Hagyom egy kicsit a formákban pihenni a süteményeket, majd rácsra borítva hűlnek ki.

2 őzgerincforma megtöltéséhez szükséges: 70 dkg tisztított sütőtök (ez kb. egy 1 kilós tök), 45 dkg rétesliszt, összesen 25 dkg "finomság": török mogyoró/mandula/dió/mazsola... (nálam most 10 dkg mandula, 10 dkg mazsola, 5 dkg ét csokoládé), 1 teáskanál szárított élesztő (előfordult, hogy kifelejtettem, és nem is nagyon hiányzott), 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál őrölt fahéj, 30 dkg cukor, 2 dl olaj (az eredeti recept 3 dl-t ír, nekem az sok), 4 db egész tojás, só.
Elvileg egy formába belefér ez az adag - de nekem nincsen itthon akkora (püspök)kenyér formám, ezért sütöm 2 őzgerincben.

A receptet anno egy kolléganőmtől kaptam - egy Fakanálból lett kifénymásolva sok-sok évvel ezelőtt.

Tovább olvasom...

Sokkterápia - kovászos rozskenyér

Azt mondják, a félelmeink leküzdéséhez a legjobb, ha szembeszállunk velük. Ez nem mindig és nem mindenkinél válik be, én pl. minél többször vagy minél magasabbra megyek, annál inkább fokozódik a tériszonyom. :D

A kovászos- és a rozskenyérrel is valahogy így vagyok... Minden újabb kísérletemmel csak megerősítem a katasztrófa-érzést, a látványról pedig ne is beszéljünk. Hiába a körültekintés, a kísérletezés, eddig maximum odáig jutottam, hogy az egyhetes kovászom sikerült - abból a kenyér már nem. :S Éppen ezért hosszú ideje nem próbálkoztam, az öregtésztás kenyér bevált, finom, általában még jól is sikerül, sőt, az utóbbi időben már cserepei is vannak. :))

Itt jön a DE... Szóval: de azért csak piszkálja a csőrömet, ha valami nem úgy alakul a konyhában, ahogyan én azt szeretném. Néhány napja megláttam Kiskukta klassz kis rozsos-magos kenyerét, szépen el is magyarázta a receptben, mit és hogyan kell csinálni, mi hogyan néz ki, milyen állagú, szóval reménytelen eseteknek is használhatóan adta elő a lényeget. Miután még nekem is egyszerűnek tűnt a dolog, úgy döntöttem, hogy sokkterápiát alkalmazok. Rozs is, kovász is, alapesetben totális katasztrófa a végeredmény, de én most szembeszállok a félelmeimmel és belevágok a közepébe! :D

Első lépés: kovász. A vízben feloldottam egy teáskanál mézet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzákutyultam a liszteket is. Mindezt este, egy kelesztőtálban hoztam össze, majd lefedve vártam a csodát...

...és vártam...és vártam...és vártam...

Hát másnap reggel a kovász nagyon nem úgy festett, ahogy a leírás (és korábbi tapasztalataim) szerint ki kellett volna nézzen... Délben sem olyan volt, így próba-szerencse alapon hozzáadtam egy evőkanálnyi vizet és tovább vártam. Egészen a következő nap reggeliég, amikorra végre buborékos lett a "kovászom". Tovább nem nyúztam szerencsétlent, tudtam, hogy a tökéletes kovásztól igencsak messze van, de valamire csak jó lesz.

"valamire-jó" kovász

Haladtam tovább Kiskukta receptjén - belepakoltam mindent, amit kellett, persze néhány malőr azért közbejött, pl. az aszkorbinsav hiánya, a "hol a fenében van a napraforgómag, hát TUDOM, hogy van itthon?!"... és hasonlók. A tészta pontosan úgy alakult, ahogy az meg van írva: először ragadt, majd kevésbé, majd még kevésbé, majd végre le tudtam operálni a kezemről.
Gombóc. Újabb malőr: fél óra helyett egy egészet kelt. Nemhiába mondom mindig, hogy két szoptatás között nehéz az alkotás. :D
A formázás simán ment, leszámítva a továbbra is bújócskázó szotyiivadékokat, kelesztés - sütőzacsiban, mert véletlenül megtaláltam, aztán sütés. Na itt a tészta némileg megadta magát, összeesett kissé, pedig egyébként sem volt túl jól megkelve. Hagyhattam volna még kelni, de elkezdett a felülete repedezni - na ezt mondja meg nekem valaki, miért van (?) -, így inkább sütőbe toltam.

Bő egy óra sütés után kész lett. Kissé kemény héjú, de amúgy finom kenyérke lett belőle. Az előző próbálkozásaimhoz képest bajnok, úgyhogy lesz folytatás, egyszer talán olyanra sikerül majd, amilyennek lennie kell. :))

kisült - így elég jól néz ki :))

Hozzávalók...
...a gyors rozskovászhoz: 110 g víz (1,1 dl), 1 teáskanál (7 g) méz, 7 g friss élesztő, 65 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 65 g fehér rozsliszt (RL 60).
...a kenyérhez: 165 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 165 g fehér kenyérliszt (BL 80), 0,5 evőkanál sikér, 185 g aktív kovász, 200 ml víz, szűk 0,5 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, 0,5 evőkanál ecet (az aszkorbinsav helyett), 2-2 evőkanál szezámmag és mák, 3 evőkanál lenmag + mák és lenmag a formázáshoz.

Tovább olvasom...

Túrós rétesszelet

...vagy inkább "Túrós rétesszelet Jade után nagyon szabadon". :))

Jade túrós rétese nagyon megtetszett, el is raktároztam a tekervényeimbe, hogy szükség esetén elővehessem. Valamelyik nap aztán a hűtőben pakolászva felfedeztem, hogy van még egy csomag túró itthon, és persze egyből bevillant a kép... Némi gond azonban felmerült. Jó, réteslap mindig van a fagyasztóban, na de ricotta...? Nem foglalkoztam a helyettesítés kérdésével: egyszerűen kihagytam, a továbbiakban pedig igyekeztem Jade receptjét követni.

Szobahőmérsékleten kiolvasztottam a réteslapokat, majd összekevertem a töltelék hozzávalóit. Bekapcsoltam a sütőt 190 °C-ra. Fogtam egy picurka cseréptálat (kb. 16x26 cm), kivajaztam és az alábbiak szerint rétegeztem benne az anyagokat: réteslap, olvasztott vaj, réteslap, olvasztott vaj, túrós krém, majd mindezek újra elölről, amíg a krém el nem fogyott. A tetejét dupla réteslappal zártam, fogvájóval megszurkáltam, majd egy kis tejet adtam a maradék vajhoz, és ráöntöttem a süteményre. Az előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Az alábbiakból készült: 50 dkg túró, fél citrom reszelt héja, 4 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 2 tojás, egy csipet só, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 mokkáskanál mandula aroma (ebből talán lehetett volna kevesebb), kb. 1,5 dl tej, 7 dkg olvasztott vaj, 6 db réteslap.

Finom, egyszerű, gyors desszert, nincs gond a maradékra. ;)

Tovább olvasom...