Gesztenyekocka-torta

A gesztenyepüréből készült sütemények alapjában nem tartoznak a kedvenceim közé, nem is értem, hogy mit keresett a fagyasztóban egy kocka belőle. Már bökögette egy ideje a szememet, most hétvégén bevégezte sorsát. A tortához egy gesztenyekocka receptet (az egyik karácsonyi Rama füzetből) módosítottam, remekül sikerült, még én is kettesével ettem a szeleteket belőle.

 

Először egy kakaós vajas piskótát készítettem. A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, majd a tojásokat szétválasztottam és a fehérjékből egy csipet sóval kemény habot vertem. A tojások sárgáját habosra vertem a cukorral, majd belecsorgattam az olvasztott vajat. Ezzel is vertem egy ideig, majd hozzákevertem a kakaóporral és sütőporral elkevert lisztet, valamint beleforgattam a fehérjehabot. Vajazott piteformában, 170 °C-on sütöttem tűpróbáig - bő negyed óra alatt (a hőmérsékletet a sütőbe helyezéskor mérsékeltem 170 °C-ra). A formában hagytam kihűlni.
Amíg a piskóta sült, elkészítettem a pudingot. Hagytam azt is kihűlni - időnként megkevertem, hogy ne nagyon álljon össze. A gesztenyepürét is kivettem a fagyasztóból.

A krémhez a vajat habosra kevertem a porcukorral, belereszeltem a gesztenyepürét és elkevertem. Egy kortynyi rummal ízesítettem és hozzáadtam a kihűlt pudingot is. A kakaós piskótát egy tortatányérra helyeztem, egyenletesen elkentem rajta a krémet. Felvertem a tejszínt, először magában, majd a zselatin fixszel, végül a cukrot is hozzáadva. A krém tetejére kanalaztam - én nem simítottam el, de ez opcionális. Hűtőszekrényben alaposan behűtöttem, végül tálaláskor kakaóport szitáltam rá.

Hozzávalók...
...a vajas kakaós piskótához: 3 tojás szétválasztva, kevés só, 3 evőkanál cukor, 6 dkg olvasztott vaj, 3 evőkanál liszt (BL55), 1 evőkanál holland kakaópor, késhegynyi sütőpor;
...a gesztenyekrémhez: 3 dl tej, 1 vaníliás pudingpor, 1 evőkanál cukor, továbbá 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 25 dkg gesztenyepüré massza, kortynyi rum (v. aroma);
...a tejszínhabhoz: 3-3,5 dl tejszín, 3/4 csomag zselatin fix (15 g), 1-2 evőkanál cukor;
...továbbá: kakaópor a tetejére.

Tovább olvasom...

Savanyú káposztás tészta

A savanyú káposztás tészta az egyik kedvenc ételünk. Egy azok közül, amiket gyerekként nem igazán kedveltem, felnőtt fejjel viszont annál inkább. Bár zömmel készen vásárolom a tésztát, ehhez az ételhez kivétel nélkül mindig gyúrom, elvből nem is készítem mással, a hagyomány az hagyomány... Na és persze valóban sokkal finomabb, ha frissen gyúrt tészta adja az alapját. :))

A házi tészta készítéséről...
Gyúrt tészta készítésekor alapesetben fél kg liszthez 4 tojást szoktam adni. Ez a már kellően tojásos, de még vízzel pótolandó kategória. Egy tálba lisztet teszek, ráütöm a tojást, adok egy nagy csipet sót hozzá. Ha van itthon sikér, abból is teszek egy késhegynyit, segít nyújtásnál. Az ujjaimmal elkeverem a tojásokat a liszttel, majd miközben gyúrni kezdem, fokozatosan, kortyonként elkezdem a vizet is hozzáadagolni. Addig dolgozom, míg gombócba kezd összeállni az anyagom. Ekkor már nem adok hozzá semmit, csak gyúrom: először a tálban, majd amikor már kezd tészta külsőt ölteni, gyúródeszkán, vagy egyszerűen a munkalapon. Kb. 10 percig gyúrom - ekkor nem baj, ha még némileg rücskös a felszíne, nem tükörsima, a pihentetés majd kisimítja. :) A tálat kissé kilisztezem, beleteszem a tésztagolyómat, megszórom liszttel a tetejét, végül folpackkal légmentesen lefedem az edényt. Kb. fél-egy órán át hagyom így pihenni, de ha tovább áll, az csak jó.
A pihentetési idő végére a tészta kicsit ellapul-ellágyul. Kiveszem a tálból, enyhén lisztezett felületen néhány mozdulattal átgyúrom. Azonnal kisimul a tészta, hozza a már elvárt, tükörsima felületet. Ekkor 2 vagy 3 darabba vágom, majd gombócot formázok belőle. Egy-egy tálkával lefedve, újabb fél óráig pihenni hagyom.

A pihentetési idő leteltével a deszkát lisztezem, az egyik gombócot ráteszem, majd elkezdem kinyújtani. Amíg el nem éri a kb. 3 mm-es vékonyságot, addig egyszerűen, középről felfelé (tőlem távolodva), azután lefelé (hozzám közeledve) haladva nyújtom, majd elfordítom a tésztát 90 fokkal, és így tovább. Időnként ellenőrzöm a lisztezést és ha szükséges, alálisztezek, illetve felülről meghintem - nem szabad hagyni, hogy leragadjon. Amikor eléri a kb. 3 mm-t, elkezdem a nyújtófára feltekerve nyújtani. Innentől nagyon fontos, hogy ne akarjuk hirtelen nagymértékben megnyújtani a tésztát, mert akkor szakadni fog.
Olyan vékonyságúra nyújtom, amekkorára szükségem van, de általában elmondható, hogy akkor elég vékony a tészta, amikor már átlátszik alatta a nyújtódeszka erezete. :)) Ezután egy éles késsel a kívánt formára vágom - ehhez az ételhez rövid, szélesebb metéltre. Rövid ideig szikkadni hagyom (ha nincs időm, akkor ez elmarad), majd mehet az enyhén sós, lobogva forró vízbe. Miután a tészta a víz tetejére feljön, fajtától függően néhány perc alatt elkészül. Szűrővel kiszedem, és hideg vízzel leöblítem.
Természetesen ugyanezt a folyamatot megismétlem mindegyik tésztagombóccal.

Amíg a tésztával foglalatoskodom, egy vastagabb aljú, megfelelő méretű edényben zsírt (vagy olajat) hevítek, és erre dobom a kissé átöblített savanyú káposztát. Frissen borsot őrölök rá, majd lefedve, időnként átkeverve megpárolom-pirítom.
A kifőtt tésztát a káposztával összekeverem és egy enyhén kiolajozott tepsibe teszem. 180-190 °C-on addig sütöm, míg kissé megpirul.
Szoktam kockára vágott, pirított, húsos szalonnakockákat, vagy töpörtyűt is a tetejére szórni, de ezek nélkül is nagyon finom.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt+a nyújtáshoz, 4 tojás, kb. 80 ml víz, csipet só, esetleg késhegynyi sikér;
...továbbá: a fenti tésztamennyiséghez ízlés szerint 1-1,5 kg savanyú káposzta, őrölt fekete bors, zsiradék, esetleg töpörtyű vagy szalonna.

Tovább olvasom...

Csokitorta

Nővérem kisfia többé már nem kisfiú: már majd' egy hete papírja van róla, hogy felnőtt. Hivatalosan, végérvényesen. Mert ez ilyen egyszerű. ;))
Mivel a jogosítványként megálmodott torta - egy aprócska technikai malőrnek köszönhetően - kedves poén helyett durva viccként sült volna el, inkább jócskán leegyszerűsített ruhába bújtattam. Egyszerű ganázzsal töltött és bevont torta lett belőle, nem túl szép, de annál finomabb.  

Isten éltesse ezúton is a felnőtt férfit! :))

A torta alapja kétszer két, vaníliás és kakaós piskótalap lett. A piskótákat a megszokott módon készítettem, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezett, két állítható tortakarika segítségével. A lapokat kissé magasabbra méreteztem, hogy a ganázs miatt ne legyen túlságosan tömény a végeredmény.

A ganázshoz a tejszínt az összetördelt csokoládéval, a vajjal és a vaníliamagokkal forrásig melegítettem és addig kevergettem, míg a csokoládé teljesen fel nem olvadt. Cukorral és egy picurka sóval ízesítettem, majd hagytam kihűlni (erre a hűtőszekrényben egy kissé rásegítettem). A kihűlt ganázst robotgéppel kihabosítottam, majd a kész, kihűlt piskótalapokkal, felváltva rétegeztem (kakaós lap, csokikrém, vaníliás lap, csokikrém, kakaós lap...). A maradék krémmel a tortát kívülről bevontam, és visszatettem a hűtőbe dermedni. A már kissé megdermedt tortát egy habkártya segítségével csíkoztam, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Este még megtisztítottam a mandulát, és éjszakára egy papírtörölközőn hagytam száradni.
Másnap, egy vastagabb aljú edényben, a mandula súlyával megegyező mennyiségű cukrot karamellizáltam. Beleforgattam a durvára vágott mandulát, majd enyhén olajozott felületre terítettem. Hagytam megdermedni, végül felaprítottam és a torta tetejére halmoztam. (A karamell felveszi a környezetéből a nedvességet így ha sokáig állni hagyjuk, hajlamos ragacsossá válni, ezért a grillázst érdemesebb csak kevéssel a tálalás előtt elkészíteni és a tortára szórni.)

Belekerültek...
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, vaníliás piskótalapba: 3 tojás, pici só, 3 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 7 evőkanál liszt;
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, kakaós piskótalapba: 3 tojás, pici só, 6 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 2 evőkanál holland kakaópor, 5 evőkanál liszt;
...a csokikrémbe: 3,5 dl tejszín (30%), 50 dkg étcsoki (magas kakaótartalmú), 10 dkg vaj, 5 evőkanál cukor, 2 kis rúd vanília magjai (vagy egy nagyé), leheletnyi só;
...a grillázsba: 10 dkg cukor, 10 dkg hámozott édesmandula (vagy dió, mogyoró...).

Tovább olvasom...

Muffin alaprecept

Ezt a receptet még régebben kaptam és miután az eredeti "kápos" mennyiségeket újramértem, lett belőle egy biztos alaprecept, ami jól jön akkor, ha nincs ötletem egy kiadósabb leves utáni fogáshoz, és elbír némi belevalót is, ezért akár könnyen variálhatónak is nevezhetném. Puha, piskótajellegű tészta egyszerű, itthon mindig megtalálható alapanyagokból - és ez jóóó. :)

Gyors és egyszerű: a lisztben elkeverem a sütőport. A tojást kikeverem a cukrokkal, hozzáadom a sót, a tejet és az olajat, majd gyorsan elkeverem a liszttel. Ha teszek bele valami extrát is (csokikockák, dió, mogyoró, aszalványok, stb.), azt általában a lisztbe keverem, de olykor megfelezem az alaptésztát és csak ezután adagolom hozzá a belevalókat. A tésztát szilikonformába vagy olajjal kikent, esetleg papírral bélelt, muffinformába adagolom, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm (tűpróba).

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz: 1 közepes tojás, 20 dkg cukor vegyesen, változó összetételben (nádcukor, kristálycukor, vaníliás cukor, méz), kis csipet só, 2,5 dl tej, 1 dl olaj, 25 dkg liszt, 1 csomag (12 g) sütőpor, valamint ízlés szerint 5-10 dkg "belevaló" (aprított csokoládé, aszalványok, csonthéjasok...).

Tovább olvasom...

Feltaláltam a gulyáslevest!...vagy mit...

Soha nem készítettem még gulyást, nem is akartam, mert nem éppen rózsaszín felhős-szép emlékeket őrzök róla gyerekkoromból. Most is csak kivettem egy darabka marhacombot a fagyasztóból, amit valamilyen ragulevesként láttam magam előtt. Hozzákezdtem, hasra ütöttem és beledobáltam némi fűszert, aztán a végén megkóstoltam és elkerekedtek a szemeim. Jééé, ennek gulyás íze van...és finom! :))

Hagymát tisztítottam és aprítottam, majd némi zsíron párolni kezdtem. Amíg a hagyma párolódott, a combot kb. 1x1 centis icipici kockákra vagdostam. A húst a hagymához adtam, és amíg kifehéredett, megpárolódott kissé, megtisztítottam és apró kockákra vágtam a zöldségeket is. A húst megszórtam egy kevés pirospaprikával és liszttel, majd felengedtem vízzel. Beleszórtam a zöldségkockákat, a fűszereket, megsóztam és egészen addig főztem, amíg minden megpuhult benne.

Amikor a leves elkészült, galuskát szaggattam bele. Hagytam újra felforrni és ezután tálaltam. Finom lett, a kisebbik lányom nagyon falta, úgyhogy talán "öregségemre" megszeretem a gulyást - vagyis azt, amit én annak nevezek. :))

Hozzávalók...
...a gulyásízű marharaguleveshez: 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír, 50-60 dkg marhacomb, 2 nagy sárgarépa, 1 nagy fehérrépa, 1/3 fej zellergumó, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1-2 evőkanál liszt, kb. 1,5 l víz, 1 babérlevél, só, őrölt bors, vegamix;
...a galuskához: 1 tojás, só, kb. 5-6 dkg liszt (amennyit felvesz).

Tovább olvasom...

Hagymás csirkemáj

Nem vagyok májrajongó, de ezt az egyszerűen elkészíthető ételt kivételesen szívesen eszem. Gyors, finom, tökéletes akár egy komótosan induló reggelre is.

A hagymát megtisztítom, felcsíkozom, majd kissé bővebb zsíron, egy csipetke sóval, megdinsztelem. Míg a hagyma párolódik-pirul, a májat is megtisztítom, félbevágom (van, aki egyben hagyja a májat, én jobban szeretem felekben). Ha a hagyma elkészült, a májat hozzáadom. Borsot őrölök rá és néhány perc alatt minden oldalán átsütöm.

Az utolsó pillanatokban megsózom, még egyszer átforgatom és azonnal tálalom. Nekünk egyszerűen friss fehér kenyérrel az igazi, de savanyúsággal, főtt burgonyával körítve is nagyon finom.

Hozzávalók: 3-4 fej vöröshagyma, fél kg csirkemáj, 2-3 evőkanál zsír (vagy más zsiradék), só, bors.

Tovább olvasom...

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...