Képviselőfánk

Képviselőfánk, imádom! :) Mint általában a főzött krémes, habos süteményeket... Ez az adag még húsvét hétvégére készült - a vasárnapi családi ebédre vittem. Alapjában nem szeretem az égetett tésztát, mert macerásnak tartom. Nem is annyira a készítését, mint a romeltakarítást utána. Ráadásul nincs nagyobb méretű csőkészletem, a kicsikkel pedig igen csak nyomi végeredmények szoktak születni. Ezért is örültem, amikor nemrégiben megtaláltam Beccánál ezt a tésztareceptet, itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.

Az viszont jó az égetett tésztában, hogy el lehet korábban készíteni, az enyém például péntek este sült ki, tévézés közben és csak másnap töltöttem meg. A munka a sütő előmelegítésével kezdődött (230 °C; én gőzös sütőt készítettem elő, azaz egy kis edényben vizet tettem a sütő aljába). Az olajat és a vizet egy csipet sóval és a vaníliás cukorral felforraltam. A forrásban lévő vízbe került a liszt, amit alaposan eldolgoztam és kevergetve tovább főztem 2-3 percig (nem áll annyira össze, mint a megszokott égetett tészta). Ezután gépi habverővel beledolgoztam a tojásokat is - egyiket a másik után: mielőtt a következő tojás belekerül, mindig tökéletesen simára kell dolgozni a tésztát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe, vizes kézzel, 12 db egyforma (kb. 5 dkg-os) gombócot készítettem. Alaposan megspricceltem a gombócokat és a papírt is, végül az előmelegedett sütőbe toltam. Az első 6-7 percben 230 °C-on sült, majd mérsékeltem a hőmérsékletet kb. 200 °C-ra. Összesen 40 percig sült a tészta, ezalatt az idő alatt nem szabad kinyitni a sütő ajtaját! A sütőből kivéve, rácson hagytam kihűlni a fánkokat, töltés előtt a tetejüket levágtam.
Becca, köszönöm a receptet! :)

A krémhez a tej 2/3 részét egy felhasított vaníliarúddal együtt főzni kezdtem. A maradék tejet elkevertem egy evőkanál vaníliás cukorral, a liszttel és a tojások sárgájával. A felforrt tejből kivettem a vaníliahüvelyt és belecsorgattam a tojásos-lisztes keveréket. Folyamatos kevergetés mellett besűrítettem. Amíg a krémet főztem, a tojásfehérjéket egy pici sóval kemény habbá vertem (tálas mixerrel, hiányában a krém főzése előtt ajánlott a habot elkészíteni), majd beledolgoztattam a maradék cukrot is és azzal is keményre dolgoztattam. A megfőtt sárga krémbe óvatosan, részletekben beleforgattam a felvert cukros fehérjét, pár pillanatig hagytam még a tűzön főni, majd egy evőkanállal elosztottam a krémet a tésztahüvelyekben.
Miután a krém kihűlt, a zselatint egy kevés vízben elkevertem, állni hagytam, majd olvadásig melegítettem. Hagytam kihűlni. A tejszínt a vaníliás cukorral és a kihűlt - de még folyékony - zselével kemény habbá vertem, majd egy levágott sarkú nejlonzacskóból (a rusztikus dizájn ellenzőinek: csillagcsővel felszerelt habzsákból) a krém tetejére nyomtam. Befejezésül a habra helyeztem a tésztasapkákat, majd hűtőszekrénybe tettem a kész képviselőfánkokat. Tálalás előtt vaníliás porcukorszórást kaptak.

Hozzávalók 12 darabhoz...
...a tésztához: 1,5 dl víz, 1,5 dl olaj, csipet só, 1 evőkanál vaníliás cukor, továbbá 15 dkg liszt, 4 egész tojás;
...a krémhez: 6 (4+2) dl tej, 1 kisebb vaníliarúd, 8 dkg rétesliszt, 3 tojás szétválasztva + 3 fehérje pluszban, 6 (1+5) evőkanál vaníliás cukor, csipet só;
...a tejszínhabhoz: 1 evőkanál zselatin, 4 evőkanál víz, 4-5 dl tejszín, ízlés szerint vaníliás cukor (nálam 3-4 evőkanál).

Tovább olvasom...

Isler

Még mindig igen pici (még mindig nem szeretjük a tenyérnyi islereket), de már nem mini és most hagyományosan diós, ha már apum volt olyan drága, hogy egy agyvérzést kockáztatva nekiállt nekem apró diót törni. Csak mert a nagyobb fajta, a könnyen pucolható, már régen elfogyott... Diótól függetlenül majdnem nem lett belőle semmi, ugyanis amikor megközelítettem a lekváros polcomat, döbbenten tapasztaltam (vagyis jutott eszembe), hogy elfogyott a ribizlizselém. Vajon mennyit kellene főznöm, hogy elég legyen egy évre? :O Na mindegy, feltúrtam a fagyasztót, megleltem a maradék két kis doboz ribizlit, így gyorsan összedobtam még egy lekvárt is. Rutinosan, csípőből... ;)

Mivel most nem kellett tojás- és tejérzékenységre figyelnem, vajjal és tojással készült a linzertészta. Ehhez a lisztet, darált diót, porcukrot, fahéjat és sót összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat. Hozzáadtam a tojások sárgáját és összegyúrtam. A tésztagombóc a hűtőbe került pihenni, fél-egy óra elég neki, ez az adag most tovább csücsült bent, sikeresen kőkeményre is dermedt. :P
Pihentetés után a sütőt elkezdtem előmelegíteni (190-200 °C), majd a tésztát átgyúrtam, 3-4 mm-esre nyújtottam és egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Sütőpapíros tepsire rakosgatva sültek, úgy 7-8 perc alatt, a széleiken éppen pirulósra. A kisült linzerek rácson hűltek ki, majd a frissen főzött (...) ribizlizselével megtöltöttem őket és éjszakára félretettem pihenni.
Másnap csokoládébevonatot kaptak, és egy pici díszítést, hogy a gyerekeknek legyen mivel játszaniuk. :)

Hozzávalók (kb. 40 darab, 5 cm átmérőjű islerhez): 35 dkg liszt, 15 dkg darált dió, 25 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 mokkáskanál fahéj (elhagyható), csipet só, 4 tojás sárgája, továbbá ribizlizselé (vagy egyéb kedvenc) a töltéshez, kb. 30-35 dkg étcsokoládé a bevonáshoz.
Készítettem már kevesebb dióval és több liszttel is (10 dkg : 40 dkg), és kevesebb tojássárgával, ekkor kevés hideg víz segített a tészta összeállításában. Így is, úgy is finom sütemény. :)

Tovább olvasom...

Mogyorós zabpehelykeksz

Nagyon finom keksz, mogyorórajongóknak (Kismókusoknak és Nagymókusoknak) kötelező. Ha nem lettem volna tegnap este már (dög) fáradt, tuti, megsütök még egy adagot belőle, mára viszont már más projektet ütemeztem be, így most dugdoshatom (magam elől) hétvégéig. Szóval: ropogós, zabpelyhes, mogyorós, Graham lisztes, kakaóbabos, finoman édes... Kell ennél több? Nekem nem! :)

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd belecsorgattam a kihűlt, olvasztott vajat. Az egészet alaposan összekevertem és hozzáadtam a lisztet, sütőport és sót. Miután ezekkel is összedolgoztam, beleszórtam a zabpelyhet, a mozsárban durvára tört mogyorószemeket (csak megroppantottam a szemeket, volt amelyik két félre és volt, amelyik több darabba hullott) és a kakaóbabot. Az egészet összekevertem, ezután a masszából két teáskanál segítségével (kisebb dió méretű) kupacokat rakosgattam a sütőpapíros tepsi(k)be. Ezeket a teáskanalak segítségével ellapogattam kb. 5 cm átmérőjű, lapos korongokká (nem árt egy vízzel teli pohár a kezünk ügyébe: ha ragadna a kanál, mártsuk bele). Előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. negyed óra alatt pirulósra sütöttem őket. Kismértékben terülnek a korongok, úgyhogy 1-2 ujjnyi távolságot érdemes tartani közöttük formázáskor.

Hát hú, tényleg jó kis darab. Némelyik kapott egy kis csokicsíkozást, az is jóóó, simán is jóóó, mindenhogy jóóó és mindenhol jóóó. :)

Hozzávalók (55-60 darabhoz): 2 kisebb tojás (vagy egy igencsak méretes), 15 dkg nádcukor, 15 dkg vaj, 15 dkg Graham liszt, 1 teáskanál sütőpor, csipet só, 15 dkg zabpehely, 10 dkg pirított, tisztított törökmogyoró, 3 dkg pirított, aprított kakaóbab (vagy csokidarabok, de abból több, mondjuk 5 dkg), a tetejére díszítésként olvasztott csokoládé (elhagyható). 

Alap5let: az egyik Rama füzetből.

Tovább olvasom...

Medvehagymás pogácsa

Minimál-munkás pogácsa, amit a sajtos rúd receptjéből kerekítettem. Az alapízt a medvehagymás vaj adja, amit finoman egy kis parmezán kísér. Még csak most ismerkedem a medvehagymával, de az már bizonyossá vált, hogy vétek kihagyni a pogácsát belőle, nagyon jó darab! :)

a fotón a háttérben metélőhagyma - ez ne zavarjon be senkit :))

A liszteket elkevertem a sóval és elmorzsoltam benne a vajakat. A közepébe öntöttem a tejben felfuttatott élesztőt, a tojások sárgáját, a sajtot, majd annyi tejföllel dolgoztam össze, hogy a tészta szépen összeálljon. Ezután fedett tálban hagytam pihenni egy órán keresztül (elbír több pihentetést is, attól csak még jobb lesz), majd ujjnyi vékonyra nyújtottam és megszórtam a felaprított medvehagymával. A tésztát hajtogattam és a kelesztőtálban ismét magára hagytam.

Shrekcsa :P

A pihentetés után a tésztát 7-8 mm-esre nyújtottam. Csíkokra vágtam, majd sütőpapíros tepsibe ültettem a rudakat - mehetnek közel egymáshoz. A tetejüket megkentem felvert tojással és egy-egy csipetnyi sajtot szórtam rájuk. Konyharuhával letakarva hagytam kelni őket, amíg a sütő bemelegedett, végül addig sütöttem (180-190 °C), amíg kellemes színt kaptak.

Belevalók (egy tepsi)...
...a tésztába: 20 dkg rétesliszt, 25 dkg finomliszt (+ a nyújtáshoz), 15 dkg vaj, 5-6 dkg medvehagymás vaj, 10 dkg (2 jó nagy evőkanál) sűrű tejföl, 3 tojássárga, 2 teáskanál só, 0,5 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 teáskanál cukor, kb. 1 dkg reszelt parmezán (elhagyható), egy maroknyi medvehagyma aprítva;
...a tetejére: 1 kisebb méretű egész tojás, 1-1,5 dkg reszelt parmezán (elhagyható).

Tovább olvasom...

Medvehagymás vaj, mint köszönöm-poszt...

Kaptam szepytől medvehagymááát! :)) Köfff! :)) Itt a bizonyíték, hogy jó helyre került:

Lesz recept is, de először inkább csak dumálnék. Röviden, nyugi... Pár szóban, arról, hogy milyen jó dolog is tud lenni ez a blogdolog, hogy időnként ismeretlen ismerősök kedvességével szembesülök, amint éppen az ország egy távoli pontjáról medvehagymát ajánlgatnak, csak azért, mert "sírtam", hogy nem jutok hozzá. Köszi! ;) Vagy mert megveszik nekem azt, amit én nem tudok, időt és fáradtságot nem kímélve elküldik postán és teszik mindezt önzetlenül, egy köszönömért cserébe. Azért is jó, mert ha kevesen is, de írnak: kommentet, levelet. Többek között arról, hogy elkészítették, megfőzték, megsütötték. Megírják a véleményüket, a tapasztalatukat - sőt, egyszer már egy fotót is kaptam! :) (Persze ennek ellenpéldái is vannak, amikor nem ír, nem hivatkozik, csak elviszi a receptemet/fotómat és előadja, hogy ezt bizony őőő...majd bájosan fogadja a bókokat, amikért érdemben semmit nem tett. Igen, ilyen is van, de aki ilyen, az meg is érdemli önmagát.)
Bocs, elkalandoztam... Szóval, itt és most is, köszönöm a medvehagymát, aminek beszerzését - bár önként és önzetlenül és nagyon kedvesen felajánlotta - nem sikerült Eszternek megnyernie. :)) Helyette "minden jó forrása", szepy került abba az igen kiváltságos helyzetbe ;D, hogy megvehette nekem életem első csokornyi medvehagymáját. Ezúton is köszönöm! :)

Szóval, a csodaszép medvehagyma megérkezett és felhasználásért kiáltott. Ettem magában (csíp), sütöttem belőle pogácsát (recept holnap - vagy ~után), egy jó része pedig fűszervajként végezte.
A vaj ötlete DebiGabi egyik (fészbúk) bejegyzésében jött velem szembe. Az én változatom úgy készült, hogy a hagymát leöblítettem, papírtörölközővel leitattam róla a vizet (még jó, hogy nem ipari méretekben készült) és a szár eltávolítása után a leveleket durván összevágtam. Kevés szőlőmagolajat locsoltam rájuk, majd botmixerrel (turmixgéppel rendelkezők előnyben) pépesíteni kezdtem. Kanalanként adtam hozzá a szobahőmérsékletű vajat, majd sót, borsot őröltem rá. Alaposan összedolgoztam, végül a zömét egy jégkockatartóba adagoltam, amit aztán folpackba tekertem és a fagyasztóba költöztettem. A maradék egy kis dobozkában került a hűtőbe, onnan fogyogat rohamosan. Fincsi!

Belekerült: 30 dkg vaj, 2 evőkanál szőlőmagolaj, két nagy marék medvehagyma (megtisztítva, szárától megfosztva 85 g volt), só, bors.

Tovább olvasom...

Húsvéti ajánlat

Repül az idő, már csak néhány nap és itt a húsvét! Az ünnephez kapcsolódó játékra invitáltak a BalhÉtteremből, Bence és Emőke, Emőke és Bence, ezúton is köszönöm! :)

A játékról röviden: egy bejegyzést kell írni "Húsvéti ajánlat" címmel, amelyben a blogon már megjelent, 5-10 tetszőleges (húsvéti) receptet kell ajánlani, majd a játékot 10 bloggernek továbbküldeni.

Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, ugyanis nálunk otthon kis ünnepnek számított a húsvét, így nem is igazán bírt hagyományokkal - legfőképpen az ételek tekintetében nem. Sonka, tojás és torma - anyum pogácsát még csak-csak sütött, a többi a cukiból. Pont.

A húsvét nekem ráadásul amolyan nemszeretem ünnep volt, legfőképpen az ünneppel járó "hagyományőrzést" utáltam. Na jó, kisebb lányként még szerettem, akkor még buli volt, de ahogy nőttem (gyorsan) és megjött az eszem (lassan), már egyre inkább nyűg volt. Már csak azért is, mert az évek alatt megcsappant azok száma, akik a hagyományt többé-kevésbé őrizték volna.
Hétfőn korán keltünk, mert az első locsoló szódásüveggel locsolt, ha még ágyban talált. Díszbe vágtuk magunkat - semmi komoly, csak szoknyácska, (fehér) blúzocska, nejlonharisnya (ááá), kopogós cipő (ááá-ááá), majd egész nap ültünk a tv előtt (királyi 1 - hol volt még a kábel akkor?) és azt vártuk, hogy jöjjön valaki. Az elején még jöttek. Rokonok, kollégák (anyumnak), barátok (szülőknek, nővérnek), iskolatársak (nekem). Aztán már nem jöttek, csak a szűk család, az udvarló és "agyas" barátai (szódásüveges-slagos locsolás? dereng ilyesmi valakinek a 17 fokos áprilisban?), és ekkorra már tényleg nagyon elegem lett az egészből, mert fél napig puccba vágva, kölnitől bűzölögve várni, hogy valaki betévedjen... Na az kínkeserves...
Így aztááán...hát igen, már én sem őrzöm a hagyományt. Talán, ha a nagylány iskolába fog járni és igényt látok rá (értsd: lesz néhány iskolatárs locsolkodási szándékkal), akkor majd...majd előre készülök, hajnalban szendvicset gyártok, időben ébresztem és szép ruhába öltöztetem a lányokat. Addig azonban jó időben irány valamelyik állatkert, rosszban egy jó film és egy tejszínhabos kávé!

És akkor a sok rizsa után végre a lényeg:

ha unod a sonkát, készíts belőle (vagy éppen egy jó csülökből) cipót


süss sok finom, hagyományos süteményt, például mézes krémest


darálós kekszet


kosárkát


sajtos pogácsát


de ha van kedved, macerázhatsz egy jó kis cukrászsütivel is, ez lehet például a csokicsúcs

a munka végén pedig igyál egy jó kávélikőrt, garantáltan rád fog férni! ;)))

Az összes, húsvétra (mondjuk, hogy) elsüthető receptemet már korábban összegyűjtöttem, ide.

Na és akkor, akiket játékra invitálok - nem néztem szét és hétvégén nem igazán jutottam el a blogokra, elnézést, ha valaki már posztolta közületek: cuki :) Andi, Belly, Eszter, Jade, Juci, Kata, Kiskukta, Mónika, szepy, Viki.

Tovább olvasom...

Mogyorós rudacskák

A lánykáim nagyon megszerették mostanában a falatnyi kis süteményeket, így most ezeket a rudacskákat készítettem nekik. Enyhén ropogós, omlós linzer pirított mogyoróval és egy kis díszítéssel, ami idő vagy kedv hiányában nyugodtan elhagyható.

A pirított és héjától megfosztott mogyorószemeket a cukorral együtt egy kávédarálóban megőröltem. A kapott, olajos, kissé összeálló mogyoródarát eloszlattam a lisztben, beletettem egy picurka sütőport és sót, végül a darabokra vágott - hideg - vajat morzsoltam el a száraz anyagokban. Hozzáadtam egy tojássárgát és gyors mozdulatokkal összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.
Egy óra elteltével a sütőt bekapcsoltam (190 °C), a tésztát átgyúrtam és 3-4 mm vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval felszeleteltem (1,5-2 cm x 5-6 cm), majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem és 10-12 perc alatt megsütöttem a rudacskákat (az utolsó percekben figyelni kell, mert gyorsan megég). Rácson kihűtöttem, majd az egyik felüket csokival bevontam - nem mártottam, csak kanállal "rálocsoltam", így a talpuk nem lett csokis. A dermedő csokoládéba mogyorókrokantot szórtam.

Hozzávalók (egy gáztepsi, kb. 60 db)...
...a tésztához: 5 dkg pirított törökmogyoró, 5 dkg házi vaníliás cukor (kristálycukor is megfelel), 15 dkg liszt, icipici só és sütőpor, 10 dkg vaj, 1 tojás sárgája;
...a díszítéshez: 5 dkg jó minőségű étcsokoládé, mogyorókrokant vagy durvára tört pirított mogyoró.

Tovább olvasom...