2011. október 12., szerda

Karácsonyi készülődés - októberben

Na jó, tudom, a téma többeknek sokkolóan korai lehet, de igenis, vannak dolgok, amiket nem lehet elég korán kezdeni. Gondolok itt éppen az adventi készülődésre...


...azon belül pedig az italokra. A likőrök készítésénél ugyanis jó tudni, hogy az érésnek két fázisa van: először a fűszerekkel együtt érlelődnek az ízek, majd szűrés után van egy utóérési idő is, amely nyilván minél hosszabb, annál jobb lesz a végeredmény. Természetesen az italok (különösen a lágyabb ízűek, pl. a krémlikőrök) fogyaszthatóak akár azonnal a szűrés után is, de higgyétek el, sokkal-sokkal finomabb lesz, ha hagyjátok még ezután is érni (néhány hetet vagy akár hónapot is). 
Éppen ezért, egy részüket már most érdemes elkészíteni, hogy minél finomabb, ízletesebb legyen, amikor az adventi vendégvárás alatt a vendégek poharába, illetve Szenteste a karácsonyfa alá kerül.


Az ajánlott italok (a blogon szereplő receptek közül) tehát a következők:
mézes pálinkák
- citromos-fűszeres mézes pálinka (alap infók)
- meggyes-fahéjas mézes pálinka (alapok, ízötletek)
likőrök (a tejszíneseket december elején elég elkészíteni) 
- krémpuncs
- mogyorólikőr
- fahéjlikőr
Érdemes fűszerkeveréket is készíteni, télen puncshoz, forralt borhoz igazán remek lesz elővenni, na és persze ez is tökéletes gasztroajándék lehet.
Nálam már nyár óta érik a diólikőr, emellett készült egy (-két) újabb finomság is, ezek receptjére még várnotok kell egy kicsit. ;) Lesz még kávélikőr és valószínűleg mézes pálinka is, utóbbi nálunk már hagyomány. Nem szoktam nagy adagokat készíteni, csak a leírásokban szereplő 5-7 dl-es mennyiségeket, mert inkább a választékot tartom szem előtt és ősszel-télen így is ezekkel van tele a hűtőszekrény ajtaja. :))
Jó készülődést! :)
Tovább olvasom...

2011. október 11., kedd

Töltsd le és játssz a Kifőztükkel!

Megjelent a Kifőztük magazin 2011/10-es száma! El sem hiszem, hogy - a különkiadásokat leszámítva - sorrendben már 20. alkalommal főzték ki! :) Tessék letölteni (óccóó-óccóó, mint mindig: csak egy kattintásba kerül), tessék sütni-főzni belőle, mert nagyon jó receptek vannak benne most is!


Mint ahogy észrevehettétek, már az előző számban is sok-sok gesztenye sült és főtt, ez így van ebben a kiadványban is. Ismerkedjetek ti is bátran ezzel a gyümölccsel, hiszen amellett, hogy éppen szezonja van, a Prima Maroni Kft. változatos termékeinek hála, egész évben elérhető ez a finomság. A két csapat együttműködéséből most ti is részesedhettek: játsszatok a Kifőztük weboldalán! A legügyesebb és legszerencsésebb olvasó egy értékes Maroni ajándékcsomaggal lehet gazdagabb, ne hagyjátok ki!


A végére pedig egy kis extra információ: ebben a számban ismét van egy csipet...nem túl édes, puha tésztájú, lekvárral töltött, gesztenyés muffin (finn design). Bevállalnád?

Tovább olvasom...

Sütőtökös kocka

Flóránál láttam meg ezt az egyszerű, finom kis süteményt és azonnal el is készítettem. A bejegyzés csak most ért ide, de még időben: szezonja van a sütőtöknek, tegyétek süteménybe, mert isteni! Az eredetihez képest némi módosítással készült nálam, egyrészt mert nem volt elég tököm hozzá (...), másrészt mert a tökös sütiket kevés cukorral szoktam mostanában készíteni, így meghúztam a mennyiséget. Éppen elég édes lett így is...és finom és szaftos, és másnap is csodásan puha, és süssétek és egyétek a sütőtököt, mert nagyon jó! :)
Flóra, köszönöm! :)


A vajat a cukorral kikevertem, ezután beledolgoztam a tojásokat is. A sült, kihűlt tök héját lehúztam, belét botmixerrel pépesítettem és összedolgoztam a vajas keverékkel. A tejet és a száraz anyagokat belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. A tetejére szeletelt mandulát szórtam és 190 °C-ra előmelegített sütőben, 20-22 perc alatt megsütöttem. Langyosan-kihűtve szeletelhető és abbahagyhatatlan! :)


Hozzávalók egy 15x25 cm-es tepsihez: 8 dkg vaj, 8 dkg cukor (házi vaníliás cukorral keverve, kevésbé édes tök esetén lehet több a mennyisége), 2 tojás, 35 dkg sült sütőtök (tiszta súly), 50 ml tej, pici só, 1 erős teáskanál sütőpor, fél teáskanál fahéj, 14-15 dkg liszt (egész pontosan 145 g volt, de ezzel nem borzolnám az idegeiteket), 10-20 g szeletelt mandula (dióval is remek lehet).
Tovább olvasom...

2011. október 5., szerda

Gombafasírt

Korábban többször is írtam, hogy a szűk rokonságban inkább a hagyományosabb fogások jönnek be, így a vendégváró ételeket nem nagyon tudom cifrázni. Ráadásul ki ezt, ki azt szeret, nehéz megtalálni, amit mindenki szívesen eszik. Azért persze próbálkozni lehet, így a férjem idei szülinapi partiján a hagyományos, sertéshúsból készült fasírt mellett falafel, sajtos puffancs és gombafasírt is készült.
Egyik húsmentes gombócot sem készítettem még korábban, így jöhetett a net: a gombafasírtot pl. Szamóca és Jókaja receptjeiből fabrikáltam, ezúton köszönöm nekik! :)


Így készült: a vöröshagymát és a gombát megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfonnyasztottam a hagymát, majd hozzáadtam a gombát és kevergetve megpároltam-pirítottam. A főzés vége felé sóztam, borsoztam és egy botmixerrel többé-kevésbé pépesítettem (kissé darabosra hagytam). Ezután hozzáadtam a zabpelyhet, a tojásokat, pici köményt és annyi apróra kockázott, szikkadt zsemlét, amivel formázható masszát kaptam. Alaposan összekevertem, majd kb. fél óráig állni hagytam, ezután gombócokat formáltam belőle, amiket bő, forró olajban sütöttem meg.
Finom lett, biztosan készül még nálunk...ha nem is vendégeknek. :P :D


Hozzávalók kb. 15 db fasírthoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 50 dkg csiperke, 1-2 evőkanál olaj, 5-7 dkg zabpehely, 2 tojás, 0,5-1 zsemle (vagy amennyit felvesz), só, bors, őrölt kömény (illetve más, tetszőleges fűszerek), olaj a sütéshez.
Tovább olvasom...

2011. október 3., hétfő

Gesztenyés krémestorta

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).
A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.


De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.


Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.


A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.
 
Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.


Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz:
70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.
*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.
Tovább olvasom...

2011. szeptember 28., szerda

Csokis-körtés banánkenyér

Nagyon gyors, egyszerű gyümölcsös kevert sütemény, nem is tudom, miért nem készült korábban. Előnye, hogy felhasználásra kerül benne a barna héjú, "nemszeretemre" érett banán, ráadásul éppen emiatt viszonylag kevés cukrot tartalmaz, és - szintén a banán miatt - sokáig puha is marad...ha marad. Ismét csak a zöldség-gyümölcsöket szerető nagylányomat hozom példaként: ő imádta.


Az érett banánokat villával összetörtem, majd az olajjal, nádcukorral, vanília eszenciával és tojásokkal összedolgoztam. A zabpehelyhez mértem a lisztet, sütőport, hozzászórtam a csokilencséket, az egészet összeforgattam, ezután gyorsan elkevertem a banános keverékkel. A végén beleforgattam a tisztított, apróra kockázott körtét is. Kiolajozott diákkenyér-formába igazítottam a tésztát úgy, hogy a közepét kicsit bemélyítettem. 170 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 3/4 óra alatt készre sült (tűpróba). A formában hagytam pihenni kb. 10 percig, ezután rácsra borítottam és teljesen kihűtöttem.


Hozzávalók: 2 db érett banán (tiszta súly 235 g volt), 60 g olaj (szőlőmagolaj, de bármilyen semleges ízű megfelel), 60 g nádcukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia, 2 tojás, 100 g zabpehely, 100 g rétesliszt, 6 g sütőpor, 50 g csokilencse, 1 körte (tiszta súly 140 g volt), olaj a forma kikenéséhez (egyszerű olajozással is kijön a sütemény, de aki biztosra akar menni, inkább vajazza és lisztezze a formát).
Tovább olvasom...

2011. szeptember 23., péntek

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!


A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.


Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...
Tovább olvasom...