Szederleves

Közeleg a tavasz, így igencsak aktuálissá vált, hogy az előző évről még a fagyasztóban maradt zöldségeket, gyümölcsöket elhasználjam. A bogyós gyümölcsökből készített ételek élénk színeikkel a nyarat idézik, így a még most is uralkodó borús, szürke napokon különösen jól esik egy ilyen egyszerű, finom leves.

A szedret a vízzel, kevés cukorral és a fűszerekkel együtt tűzre tettem, és a forrástól számítva kb. 15 percig főztem. Ezután a fahéjat kivettem belőle és a levest botmixerrel pépesítettem. Nagyobb lyukú szűrőn megszűrtem a pépet a magoktól, majd újra tűzre téve a keményítővel elkevert tejjel behabartam és vaníliás cukorral tovább édesítettem. Szerintem langyosan és nem túl édesen az igazi. :)
Tetszőlegesen akár szederszemeket is lehet belefőzni, de én legjobban sok-sok (édes) tejszínhabbal vagy babapiskótával szeretem. :)

Hozzávalók: 60-70 dkg szeder (mirelit), 6-7 dl víz, 5 cm fahéj, 3-5 szem kardamom, 2 dl tej, 2 erős evőkanál étkezési keményítő, cukor és/vagy vaníliás cukor a gyümölcs érettségétől és ízléstől függően.

Tovább olvasom...

Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)

A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.

Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.

Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.

Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához: 3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.

**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.

Tovább olvasom...

St. Honoré torta

Azaz ~szerűség. A tészta-varázs-könyvben néztem ki és mivel éppen aktuálissá vált egy torta, azt készítettem el. Vagyis kábé azt. :)
A torta amolyan összerakom-felfalom desszert, azaz nagyjából az elkészítés után illene azonnal elfogyasztani: az eredeti recept szerint a tölteléke vaníliával és cukorral ízesített tejszínhab (annak, aki ki is tudja mondani: chantilly krém). Mivel mi kicsit pihentettük felvágás előtt, a habot mindenképpen fixálásra ítéltem, emellett a neten néhány főzött krémmel töltött változatot is láttam erre a tortára, így ezt is belevariáltam. A végeredmény egy nagyra nőtt képviselőfánk lett egy kis karamellel a tetején. :)

Alapja egyszerű leveles tészta, amit kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd finoman benedvesített sütőpapírra emeltem. Ezen szúrtam (vágtam) méretre, úgy 25-26 cm-esre. Villával néhány helyen megszurkáltam és a hűtőszekrénybe tettem pihenni.
Elkészítettem az égetett tésztát: a tejet, vizet, vajat, sót és cukrot forrásig melegítettem, beleszórtam a lisztet, alaposan összekevertem és az edényt továbbra is a tűzön tartva 1-2 percig tovább kevergettem. Ezután egyesével belekevertem a tojásokat - a recept szerinti mennyiség nekem kevés lett, így még egy plusz fehérjét is adtam hozzá.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Az égetett tésztát habzsákba kanalaztam. A leveles tésztára spirális alakban nyomtam belőle úgy, hogy a tészta pereménél kb. 3 cm-es részt kihagytam. Ezt megkentem egy kevés tejjel kikevert tojássárgával, majd erre is nyomtam az égetett tésztából úgy, hogy körben "peremet" kapjon a torta (nekem nincs nagyobb átmérőjű díszítőcsövem, de akinek van, érdemes azzal készíteni, akkor nem kell sokat körözni a tésztalap szélén :D). Lekentem a tejes tojással és a sütőbe toltam. Légkeveréssel sütöttem kb. 35 percig (ezalatt a sütőt nem nyitottam ki; légkeverés nélkül 200 °C-on kell sütni).

Amíg a torta alapja sült, a maradék égetett tésztából kisebb halmokat nyomtam egy sütőpapíros tepsibe (eredetileg 2 cm átmérőjű, apró gömbökre van szükség, én nagyobbakat készítettem) - ezek tetejét is lekentem, majd a tortalap kisütése után nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a kis fánkokat. A tésztákat rácson hűtöttem ki.
A cukorból és a vízből karamellt készítettem. A profiterolok tetejét belemártottam, majd a talpukra állítva hagytam, hogy a karamell rájuk dermedjen. A krémet megfőztem: fél liter tejet a vanília magjaival feltettem a tűzre melegedni. A tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/4 részét is. A sárgákat a maradék cukorral kikevertem, beledolgoztam a lisztet és még egy kis tejet is, ezután folyamatosan kevergetve a forró tejbe csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is. A krém harmadát fánktöltő csővel ellátott habzsákba tettem és ebből töltöttem meg a karamelles profiterolokat (nekem 12 db került a tortára, ennek bő kétszerese lett a tésztából - a kimaradókat nem töltöttem meg). A maradék krémet a tortába simítottam és a megtöltött fánkocskákat - az újra felolvasztott - karamellel ragasztottam a peremére. Hűtőszekrényben hűtöttem ki.

A tejszínt kevés cukorral és a zselatin fixszel felvertem, a kihűlt vaníliás krémre kanalaztam és kakaóporral szórtam meg. A maradék karamellel díszítettem (pókhálóztam :D) a tortát. (A karamell felveszi a nedvességet - a levegőből is, így az ezzel történő munkálatokat érdemes a tálaláshoz minél közelebbi időpontban végezni.)

Nagyon finom, képviselőfánk- és krémes-rajongóknak kötelező egyszer kipróbálni! :)

Hozzávalók...
...az alaphoz: 20 dkg leveles tészta (én a könyv alapján készített gyors leveles tésztát használtam, de a bevált bolti is tökély);
...az égetett tésztához*: 1,25 dl víz, 1,25 dl tej, 10 dkg vaj, csipet só, 2 teáskanál cukor, 15 dkg liszt, 4 egész tojás és egy fehérje;
...a vaníliás krémhez: 5+0,5 dl tej, 1 vanília magjai, 3 egész tojás, pici só, 100 g cukor, 50 g liszt;
...a tejszínhabhoz: 2,5 dl tejszín (30%), 1 evőkanál cukor, fél csomag zselatin fix vagy egyéb fixáló;
...a karamellhez: 20 dkg cukor, 0,5 dl víz;
...a tetejére: 1 tojás sárgája és 1 evőkanál tej keveréke a kenéshez, ét kakaópor a szóráshoz.
*Az égetett tészta mennyisége nekem sok lett, de profiterolnak megsütve, desszertként is megállta a helyét. ;)

Tovább olvasom...

Varázslatos tésztavilág

Számtalan blogon találkozhattatok már Michel Roux: Tésztavarázs sósan és édesen című könyvét méltató bejegyzésekkel. Nos, a könyv néhány hete hozzám is megérkezett - ezúton is köszönöm a T.bálint Könyvkiadónak a megkeresést és a bemutató példány eljuttatását.

Okozott egy kis fejtörést, hogy mit is írjak egy könyvbemutató bejegyzésbe, hiszen én nem olvasok szakácskönyveket. A de legalább gyűjtöm őket sem feltétlenül áll rám, bár közelebb jár az igazsághoz. :D Olyan háziasszony vagyok, aki - ha könyvből süt-főz - a recept neve és a fotó alapján kezd el érdeklődni, és csak ezek miatt olvassa el a receptet. Szóval szégyen és gyalázat, de a szakácskönyveim többségét maximum terjedelmük 5%-ig ismerem.

Nem csak könyveket nem olvasok, de már évek óta nem nézem a hazai gasztrotévét sem, ahol legalább minimális információt szerezhetnék a közismertebb szakácsok munkájáról. Így aztán abszolút nem csoda, hogy Michel Roux neve egészen pontosan semmit nem mondott nekem, amikor tavaly karácsony előtt megjelentek az első sablonbejegyzések.

A könyvről...
Három tésztafélét próbáltam ki: egy keltet, egy linzert és egy levelest. Nos nyilván ennyi kevés ahhoz, hogy tökéletesen képet alkothassak a könyvről - főleg azzal együtt, hogy nem rágtam át magam az egészen -, de azért egy kis betekintést nyertem. Leegyszerűsített véleményem az, hogy a könyv jó. :) Mivel minden kipróbált recepthez úgy álltam hozzá, mintha kezdő lennék (azaz szóról-szóra követtem a lépéseket), így - továbbra is a teljesség igénye nélkül - azt mondanám, hogy nem javaslom anti(szakácskönyv)olvasóknak, rossz memóriával rendelkezőknek és abszolút kezdőknek.

Miért?
Lehet kukacoskodásnak venni és valójában az is, de a könyv tartalmaz néhány tipikus külföldi szakácskönyv hibát. Jól tudom, hogy ezeknek nincs valódi megoldása, ami nagy kár, mert akkor talán átíródna a fő alapanyagokról szóló fejezet és nem 45-ös és 55-ös liszt szerepelne benne - bár ez utóbbinál felajánlja a helyettesítést finom- vagy kenyérlisztre (de ugye ez a kettő sem ugyanaz). Aztán ott van a kedvencem: a negyedik oldal megjegyzései, ahol leírásra kerül egy egyszerű tény, miszerint a könyv légkeveréses sütőre íródott. Na bumm, ha ezt véletlenül nem olvasom el (mert ugye alapból én csak a képeket nézegetem :P), akkor már az első recept megvalósításánál gondjaim adódhatnak, főleg, ha még kezdő is vagyok. És ugye Murphy: a második sütésnél sikerült is elfelejtenem ezt a légkeveréses dolgot, még jó, hogy a linzerek nem sértődtek meg annyira ezen. :))

Mint írtam, három tésztafélét készítettem el, mindhármat csak egyszer. Elsőként a brióstésztát próbáltam, ami nem hozta 100%-ban a leírtakat, viszont így is működött és finom lett a végeredmény. A linzerek közül a pâte sablée készült el - ennél sikerült elfelejtenem a légkeverést :D, de a második tepsinél már fejemhez kaptam. A levelesek közül szívügyem volt a croissant, ám mégsem ez lett befutó a hosszadalmas előkészítés miatt, így végül a gyors leveles tésztát készítettem el és ez is jól sikerült. Azért a croissant később még biztosan ki fog próbálódni. :P

Összességében tehát - még mindig a teljesség igénye nélkül - elmondható, hogy a receptek használhatóak, az eredmények finomak. Többségükhöz még az alapanyag is beszerezhető, ez pedig ma már elég jónak számít a szakácskönyveket illetően. A könyv mellett szól, hogy remek fotóanyagot tartalmaz, sok-sok fázisképpel, ami segíti a kisebb tapasztalattal bírók munkáját, illetve helyenként kellően szájbarágósak a leírások ahhoz, hogy a kevésbé járatlanok is eligazodjanak egy-egy tésztaféle elkészítésében. Az is mellette szól, hogy az alap tésztafajták bemutatásával együtt felhasználási tippeket kaphatunk a tészták tárolására, eltarthatóságára vonatkozóan, illetve néhány receptet is tartalmaz, amiket lehet akár pontosan is követni, de csak gondolatot, további ötleteket ébreszteni is kiválóak. Emellett a szerző gondot fordított a tészta megmunkálásának technikáira is, úgy mint nyújtás, forma kibélelése, tészta díszítése..., valamint néhány további alaprecept is megtalálható benne (mártások, krémek, szirupkészítés, kandírozás...).

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik szeretnének betekintést nyerni a (pék)sütemények, tészták világába, akik már rendelkeznek némi gyakorlattal és fejlesztenék a tudásukat, akik egy eredeti francia brióst (...) kóstolnának ahelyett, amit mi itthon annak nevezünk (bár én azt pont nagyon bírom :D). Alapkönyv lehet egy olyan háztartásban, ahol nincsen általános "tésztás" könyv (nagy vonalakban: linzer, édes-omlós, leveles, pástétom, briós, croissant, égetett, pizza, filo), remek ajándék lehet tésztabolondoknak, házi cukrászoknak, sütni szerető és fejlődni vágyó háziasszonyoknak. 

Sajnálom, de recept most nincs - tisztelet a kiadónak. :) Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...

Gesztenyés krémes

Tegnap mindenáron habos-krémes sütit szerettem volna készíteni (enni :D) - ez lett belőle. Az alapja egy gesztenyéből készített, vékony piskóta: hasonlót karácsony előtt sütöttem először az óvónénik számára, akkor - utolsó pillanatban érkező mentőövként - szepy sietett a segítségemre a recepttel, ezúton is köszi! :) Azóta volt tervben, hogy alkalomadtán elkészítem magunknak is, de csak most jött el az ideje. Egy kis krémmel és habbal rétegezve...mmm! Egyszerű, könnyű, és nagyon finom!

Az eredeti recepten változtattam, egyrészt az arányokon, másrészt pedig ugyanúgy készítettem el a tésztát, mintha piskótát sütnék. Tehát a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét keményre vertem pici sóval és kevés citromlével. A sárgáját elkevertem a cukorral, hozzádolgoztam a gesztenyét, majd a habbal lazítottam. Sütőpapíros (kapcsos) tepsibe simítva, 170 °C-ra előmelegített sütőben, 15-20 perc alatt sütöttem meg. A tésztát néhány percig a formában pihentettem, majd körbevágtam és rácsra húzva hagytam teljesen kihűlni.
Amikor a tészta már majdnem kihűlt, elkészítettem a vaníliás krémet. A tej 2/3 részét egy kevés vaníliamaggal feltettem a tűzre melegedni. Ezalatt a tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/3 részét is. A sárgákat a pudingporral, keményítővel, maradék cukorral és tejjel elkevertem, folyamatosan kevergetve a forró tejhez csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is.

A gesztenyés piskótát visszatettem a tepsibe és a krémet rásimítottam. A krémre reszeltem a gesztenyepürét, majd a hűtőbe tettem a süteményt. Amikor teljesen megdermedt a krém, a zselatint a vízzel elkevertem, néhány percig duzzadni hagytam, majd kevergetve, kis lángon felolvasztottam (ne forrjon, csak addig kell melegíteni, míg folyékonnyá válik). A tejszínt a cukorral és az előkészített zselatinnal keményre vertem és a krém tetejére simítottam. Tálalás előtt kakaóporral megszórtam a tetejét és szeleteltem.

Hozzávalók (24 kocka, 25x38 cm tepsi)...
...a gesztenyés piskótához: 4 tojás szétválasztva, 20 dkg cukor, 40 dkg natúr gesztenye, pici só, 1 teáskanál citromlé;
...a krémhez: 6 dl tej, 1/2 vaníliarúd magjai, 1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dkg étkezési keményítő, 4 egész tojás, 15 dkg cukor;
...a habhoz: 6 dl habtejszín (30%), 3 evőkanál cukor, 15 g zselatin, 5 evőkanál víz;
...a krém és hab közé 25 dkg gesztenyepüré, a tetejére kakaópor.

Tovább olvasom...

A tarhonya elkészítése

Amikor elkezdtem a blogot írni, azzal a jól hangzó tervvel álltam neki, hogy majd konyhai analfabétáknak is írok bejegyzéseket. Tudjátok, olyan szájbarágósan: ezt ide teszed, azt oda, ezzel ezt csinálod és amikor letelik az idő akkor meg azt. Aztán ez elmaradt. Elmaradt, mert már a tésztanyújtás megfogalmazásával erősen gondban voltam, elmaradt, mert rájöttem, hogy ami nekem beválik, másnak már nem is olyan biztos, elmaradt, mert egyszerűen hülyeségnek gondoltam, hiszen úgysem fog senki azután érdeklődni, hogy hogyan sütöm a piskótát.
A terv maradványai néhol persze fellelhetők, hiszen azért csak-csak feltettem néhány alapreceptet, készítettem egy rakat fázisképet, amik időnként bele is kerülnek a bejegyzésekbe, és ha máshol nem is, de bizonyos ételek részeként még azt is leírtam, hogy szerintem hogyan kell a rizst megpárolni.

Amikor olyat főzök, amiről tudom, hogy még nem szerepelt a blogon, általában igyekszem végigfotózni a munkafolyamatot. Aztán ezek a képek többnyire nem kerülnek be, mert rossz a minőségük vagy mert semmit nem mutatnak, illetve egyszerűen csak nincs helyük a bejegyzésben. Így aztán a múltkori zúzapörköltnél már nem is tudom, hanyadszorra fotóztam végig a tarhonya elkészítését. Szokás szerint "remek" darabok születtek, és szokás szerint nem is váltak a bejegyzés részévé. Most azonban mégis beblogolódnak és ennek csupán annyi a magyarázata, hogy úgy tűnik, van, akit mégis csak érdekel, hogy hogyan készítek ezt+azt - most éppen a tarhonyát. :)
Arról most nem folytatnék vitát, hogy kinek mi számít tarhonyának - részemről néhányszor próbálkoztam a készen kapható házi jellegűvel (a házi készítésűvel nem), de nem volt nehéz rájönnöm, hogy az igazi tarhonya nekem az a sörét, amit a menzán kaptunk anno. Az első csomag, amit vásároltam, minimál dizájnos volt. Zacsi: miből van, hol készült, súly, meddig jó. Kis fazék, benne a főzési idő. Ehhez hasonló most is van itthon, a fazékban "15-20 perc" áll. Van másik fajta is, némileg bonyolultabb csomagolással, ezen az alábbi olvasható: "Elkészítési javaslat: tegyük a tésztát forrásban lévő sós vízbe (100 g tésztához 1 liter víz). A vízhez adjunk 1 kanálnyi olajat, hogy a tészta összeragadását elkerüljük. Újraforrástól számítva 9-12 percig főzzük, majd szűrjük és ízlés szerint tálaljuk." 

Hmm. Az már kezdőként is világos volt, hogy a vízben főtt és leszűrt tarhonya sosem lesz az, amit én várok: a barna ezernyi árnyalatában játszó pirított-főtt tészta. Ezért aztán ezt a főzési módot inkább ki sem próbáltam.

Én mindig (legalább) egy egész csomaggal készítek. Nem aprózom el: nagyobb adag marhapörkölt mellé még kevés is ez a mennyiség. Kezdésként egy vastagabb aljú edényt forrósítok a tűzhelyen. A tarhonyát átborítom egy mércés edénybe, "megmérem" a térfogatát. A forró edénybe kevés (1-2 evőkanál) olajat csorgatok, erre borítom a tésztát és gyorsan összekeverem. Ha itt-ott száraz maradna a tészta, akkor pici olajat kell még hozzátenni - az olaj pontos mennyiségét nem tudom meghatározni: annyi az elég, ami az összes tésztaszemet vékonyan bevonja, de az edény alján ne álljon felesleges olaj.

A tésztát lassú-közepes tűzön pirítani kezdem, közben (a tészta térfogatának) kétszeres mennyiségű vizet mérek a vízforralóba és felforralom. Kevergetve tetszőleges színűre pirítom a tarhonyát, majd felöntöm a forró vízzel, kevés sót adok hozzá és megkeverem. Lassú tűzön, lefedve, addig főzöm, amíg az összes vizet magába szívja (nem kell kevergetni). Ezután néhány percig hagyom még fedő alatt párolódni, végül átkeverem és már nem fedem vissza - tálalásig néhányszor át szoktam mozgatni a szemeket.
Amire fontos odafigyelni, az a víz mennyisége: inkább kicsit kevesebb legyen a kétszeres mennyiségnél, mint több, ez utóbbi esetben ugyanis mászkos lesz a végeredmény (ekkor hajlamosak a szemek egy tömbbé összeragadni), viszont kevesebb vízzel is megpuhul a tészta. Ha több olajat használtok, akkor "pergősebb" lehet a tészta, de szerintem a tarhonya úgy jó, ha a szemek nagyon finoman tapadnak egymáshoz, így könnyebb villázni.

Hozzávalók: tarhonya, víz, só, olaj.

Tovább olvasom...

Citromkrém

Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen blogger, aki nem az anyatejjel szívta magába a citromkrém elkészítésének mikéntjét. Sebaj, vállalni a hiányosságainkat nem szégyen, főleg, ha törekszünk a lyukak betömködésére. :) A krém amolyan gombhoz a kabát módon készült - férj névnapjára kerestem olyan receptet, amiben a - titkos beszerzőm jóvoltából - hűtőben pihenő sznob citromokat el tudom sütni (főzni). Így lett ő, a citromkrém, flancos nevén lemon curd, még jobban flancolva meyer lemon curd. Ájszpíkhángérien. :)

A krémhez két méretes, tekintélyes lémennyiséggel bíró citromot használtam fel. Nem meyer, nem méretes, nem leves citromból több szükségeltetik hozzá. A citromok héját lereszeltem - én durvára, mert bírom a citromhéjcsíkokat, ez pedig a narancsos színével különösen jól néz ki, de ez az én perverzióm, nem muszáj követni. A citromok levét kifacsartam, hozzáadtam a cukrot, a vaj felét és a citromhéjat. Egy edényben kevés vizet forraltam, ennek a gőze fölött addig melegítettem a citromos keveréket, amíg a vaj elolvadt.
A tojásokat és -sárgákat egy másik edényben habosra (ke)vertem, és belecsorgattam a citromos-cukros elegyet. Folyamatosan kevergetve - továbbra is gőz fölött - addig főztem, amíg pudingszerű lett az állaga (cca. 10 perc). Ekkor levettem a tűzről és hozzákevertem a maradék, kisebb darabokra kockázott vajat - egyiket a másik után, mindig teljesen eldolgozva az éppen aktuális vajdarabot.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni, végül tiszta üvegbe töltve tettem hűtőbe. Állítólag egy hétig is eláll - állítólag. :) Nálam desszert lett belőle (parfé), de kekszet tölteni vagy magában is jóóó nagyon.
A nagyon titkos beszerzőnek köszi itt is! :)))

Hozzávalók cca. 400 g citromkrémhez: 15-16 dkg cukor, 10 dkg vaj, 170-180 ml citromlé, 1-2 evőkanál reszelt citromhéj, 2 (nagyobb méretű) egész tojás, 2 (nagyobb méretű) tojás sárgája.
A recept alapja újfent by Nigel Slater.

Tovább olvasom...