Mogyoróvajas kosárkák

Az idei őszi Segítsüti utolsó napjához érkeztünk. Bár az ajándékbolt kiürítésére ;) még lesz lehetőség, de a sütikre már csak ma 16:00-ig lehet licitálni!
A jelenlegi akcióra ezeket a kis cukiságokat készítettem: mini tésztakosárkákba mogyoróvajas krémet és némi tejcsokoládét töltöttem. Kis családommal úgy tapasztaltuk, hogy a mogyoróvajra igencsak rá lehet kattanni, így ez pontosan az a fajta sütemény, aminél nem jó, ha számolgatjuk a kalóriákat, mert bár "tömény és ééédes és egynél többet nem bírok belőle enni", azért csak akaratlanul is odavándorol a kezünk a másodikért, a harmadikért és a sokadikért is... :)

A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A tésztához a vajat, a mogyoróvajat és a kétféle cukrot a mixer táljába mérem és közepes sebességgel, 3-4 perc alatt könnyű, habos krémmé verem. Közben összekeverem a lisztet a sóval és a szódabikarbónával.
A habos-vajas keverékhez adom a tojást és a vanília eszenciát és addig keverem továbbra is közepes fokozaton, amíg elegyednek. Ekkor a mixert a legkisebb sebességre váltom és beledolgozom a száraz hozzávalókat. Amikor teljesen elkeveredtek az alapanyagok (egy szilikon spatulával segítek neki), a tálat átteszem a digitális mérlegre. A tésztából 25 g-os darabot veszek ki, két tenyerem között gombócot formálok belőle és egy 24-es, tapadásmentes, mini muffinforma mélyedésébe helyezem. A formát nem kell kibélelni, kizsírozni és a tésztát sem kell a formába nyomkodni.

Ezt a gombócozást megismétlem, amíg elfogy az alapanyag - pont 24 darab lesz belőle. A formát az előmelegedett sütőbe helyezem és kb. 10 percig sütöm a tésztagolyókat - amíg kissé felpuffadnak és nagyon halvány színt kapnak. A sütőből kiveszem a formát és a mozsártörőm segítségével azonnal mélyedéseket készítek a gombócok közepébe (az elsőként készített mélyedés kissé visszaemelkedik, mire végzek a tepsivel, úgyhogy 1-2 alkalommal utánaigazítok). Hagyom 5-10 percig a formában hűlni, majd kiszedem a formából és rácsra téve hűtöm ki teljesen a sütikosarakat.

Mogyoróvajból, porcukorból és vajból, egy csipetnyi sóval kikeverem a tölteléket. A kihűlt kosárkák mélyedéseit kikenem olvasztott csokoládéval (kiskanál, a korábban jó szolgálatot tett mozsártörő vagy bármi más hasonló eszköz segítségével). Hűtőbe teszem, amíg megdermed a csokoládé. Ezután a mogyoróvajas krémet elosztom a kosárkákban úgy, hogy maradjon némi hely a tetején. Ismét hűtés következik, amíg kissé megdermed a töltelék, végül csokival lezárom a mélyedéseket.
A "mintapéldányokat" tejcsokoládéval készítettem, de a nyertes licitáló akár étcsokival is kérheti. ;)

Hozzávalók egy 24 db-os muffin sütőformához...
...a tésztához: 115 g puha vaj, 125 g mogyoróvaj, 55 g porcukor, 90 g nádcukor, 1 közepes-nagyobb tojás, 1 teáskanál vaníliakivonat, 160 g finomliszt, 3-4 g szódabikarbóna, 3 g só;
...a töltelékhez: 100 g mogyoróvaj, 30 g porcukor, 15 g vaj, picurka só;
...továbbá: 150-200 g tej- vagy (magas kakaótartalmú) étcsokoládé.

Tovább olvasom...

Mogyoróvajas kosárkák - Segítsüti 2013 ősz

Ismét szeptember közepe van, ismét segít a süti! 30 blogger, 30 felajánlás és az árverés már elkezdődött! Licitálni a korábbi években megszokottak szerint, szeptember 20-án (pénteken), 16:00 óráig lehet.

A jelenlegi támogatott a Magyar Rett Szindróma Alapítvány. Az ő munkájukat, konkrétan a sérült kislányok és családjaik közötti kommunikációt próbáljuk segíteni azzal, hogy az ehhez szükséges eszközöket - a ti felajánlásaitok segítségével - igyekszünk elérhetővé tenni a számukra.

Az idei évben már harmadszorra csatlakoztam a sütisütő bloggerek csapatához. Ahogy eddig, most is postázható süteménnyel készültem, hogy a vidéki licitálók is eséllyel indulhassanak az árverésen. Ezeknek a mogyoróvajas kosárkáknak az eredetijében egy készen kapható Hershey's termék szerepel, de mivel annak beszerzése kissé körülményes lett volna :), így némileg átszabtam a sütemény külsejét. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és sok-sok licit érkezik rá! ;)

A sütemény alapja egy mogyoróvajas tészta, ezt sütés után kikenem csokoládéval. Ebbe a kosárkába kerül a mogyoróvajas krém, amit csokoládéval zárok le. Kalóriadús és sajnos abbahagyhatatlan. :) Bár én tejcsokoládét használtam, ha a nyertes úgy szeretné, étcsokival is szívesen elkészítem a sütiket.
(Recept itt!)

Tovább olvasom...

Banános-zabpelyhes muffin

Régen jelentkeztem már, háttérbe szorult mostanában a blog, ráadásul rendszeresen elkutyulom a receptes cetlijeimet, így hiába készül el a kép, a recept nélkül sokat nem ér. :D Igyekszem azért vissza-visszatérni, most éppen ezeket az aprócska muffinokat sütöttem az uzsonnás dobozba - mert itt az ősz, az iskola, és a hétévesnek nem kielégítő a menzakaja. :)

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra (170 °C+légkeverés). A zabpelyhet megőrölöm (nem kell teljesen finomra), belekeverem a sütőport és a sót, beleforgatom a mazsolát (csokicseppeket is lehet beleszórni).
A cukrokat a vajjal és a tojással simára keverem, hozzákeverem a villával pépesre tört banánt, majd felváltva 2-3 részletben a zabpelyhes keveréket és az írót (nem kell sokáig kevergetni). Tapadásmentes, 24-es mini muffinformába kanalazom a tésztát, majd az előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm. Gyorsan megvannak: ha a muffinok széle már megpirult, akkor kb. jó is - a beleszúrt fogpiszkáló még nedves, amikor kihúzom, mert ez egy eléggé szaftos tészta (de tészta már ne ragadjon rá!). Pár perc után rácsra szedegetem és hagyom kihűlni. Szerintem frissen, max. másnaposan a legfinomabb, tovább nem érdemes tartogatni, de nem is marad belőle. :)

Hozzávalók: 200 g zabpehely megőrölve (kávédaráló), 4-5 g sütőpor, 40 g mazsola (vagy mazsola+csoki, vagy csak csoki, vagy kinek mi...), pici só, 10 g vaníliás cukor, 30 g nádcukor, 3 kisebb tojás (vagy 2 XL), 80 g olvasztott vaj, 1 érett banán (kb. 100 g a tiszta súly), 160 ml író (vagy ugyanennyi tej+egy korty ecet).

Tovább olvasom...

Málnalikőr

A gyümölcsös likőrök újabb darabja. Elképesztő színe és illata van, na és persze finom is, de még jobb lesz, ha hagyjuk érni (eldugtam a többi likőr mögé, úgyhogy van remény :D).

Ugyanúgy készítettem, mint általában a gyümölcsös-virágos likőröket. A málnát leöblítettem, lecsepegtettem és kissé le is itattam róla a maradék vizet. Egy nagyobb befőttes üvegbe tettem a szemeket, mellé tettem egy fél (felhasított) vaníliarudat is, és felöntöttem vodkával. Lefedve, szobahőmérsékleten hagytam érni 3-4 hétig, időnként felráztam az üveg tartalmát.
Az előérlelési idő után először többszörösen hajtogatott, sűrű szövésű anyagon, majd másodszor kávéfiltere(ke)n átszűrtem a málnás vodkát. Ezután a folyadék mennyiségét megmértem és a szükséges cukormennyiséget a likőrösüvegbe szórtam. Erre öntöttem a kétszer megszűrt, immár csodásan tiszta, rubinvörös folyadékot, majd az üveget lezárva néhány alkalommal felráztam, amíg a cukor feloldódott. Ezután ment a kamrapolcra a többi mögé - már finom és fogyasztható, de néhány hetes (hónapos) utóérleléssel (még) tökéletesebb lesz.

Hozzávalók kb. 0,5 kg málnához: 6 dl vodka (vagy amennyi ujjnyira ellepi) és fél rúd vanília (elhagyható), átszűrés után minden dl vodkás málnához kb. 3 dkg cukor (vagy ízlés szerint, érdemes megkóstolni és inkább utána ízesíteni).

Tovább olvasom...

Áfonyás kenyér

Egyszerű sütit szerettem volna készíteni áfonyával, erre a finomságra esett a választásom. A tésztája pont megfelelően (azaz nem túl) édes, szaftos, finoman vaníliás, az áfonya pedig csodás benne. Lehetne más? :)
Muffinformában is érdemes kipróbálni, egy kis áfonyás-citromhéjas-mascarponés krémkoronával egészen pazar lehet. ;)

Gyorsan összerakható süteményről van szó, így a sütő előmelegítésével érdemes indítani (180 °C).
A vajat megolvasztottam, kikentem vele (egy kenőecset jól jön) egy gyümölcskenyér formát (ha nagyon meleg van a konyhában, érdemes bedugni a hűtőbe). A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval. Az áfonyát leöblítettem és egy szűrőben hagytam lecsepegni.
Egy habverő segítségével a tojást a cukorral fehéredésig kevertem, majd a maradék olvasztott, de már nem meleg vajat hozzácsorgatva kihabosítottam. Hozzákevertem 2-3 részletben az írót*, majd a vanília eszenciát.
A lecsepegtetett áfonyát egy szilikon lapát segítségével összeforgattam a liszttel, ebbe belecsorgattam az írós-cukros keveréket és a lapáttal összekevertem (a muffintésztához hasonlóan ezt sem szabad túlkeverni!). A masszát a formába simítottam és az előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. Kb. 1 óra alatt sült át - függ a sütőtől, formától..., ha nagyon pirul a teteje, akkor érdemes fóliával letakarni sütés közben.
Rácsra borítva hagytam kihűlni, ujjnyi szeletekre vágva tálaltam. Este sütöttem és csak másnap vágtam meg, így is remek volt, de szerintem langyosan is szuper lehet. :)

Hozzávalók: 275 g liszt, 10 g sütőpor, fél teáskanál só, 250 g fekete/kék áfonya, 1 tojás, 200 g cukor, 100 g vaj, 300 ml író (*vagy 290 ml tej+10 ml citromlé), 10 ml vanília eszencia.
Ebből a receptből.

Tovább olvasom...

Málnaöntet

Nos, nem ma készült, de még van málna és a folytontermő fajtákon még lesz is őszig, így később is el lehet készíteni. Egyszerű öntet, palacsintákhoz, desszertekhez remek, vaníliafagyira csorgatva pedig egyenesen király, főképp ha egy kis csokiöntet is kerül mellé! ;)

Nekem kell a mag ebbe az öntetbe, na nem az egész, mert az úgy sok(k), de egy kevés szerintem kifejezetten jót tesz neki, így eszerint készítem. A málna kétharmadát a vízzel és a cukor kétharmadával felfőzöm, amíg a szemek megpuhulnak, szétesnek. Ekkor átpasszírozom egy nagyobb lyukú szűrőn, és a magmentes málnapépet újra tűzre teszem. Hozzáadom a maradék cukrot és málnát, majd öntet sűrűségűre főzöm (hűlés közben kissé tovább sűrűsödik). Főzés közben egy-két alkalommal lehabozom, ha szükséges, valamint a főzés utolsó néhány percében hozzáadok egy kis vaníliamagot és pici citromsavat is.
Csírátlanított üvegekbe töltöm, lezárom és száraz dunsztban hűtöm ki. Felbontás után hűtőben érdemes tárolni. Ugyanezzel a módszerrel lehet más gyümölcsökből is öntetet készíteni (vegyes erdei gyümölcs, szamóca, áfonya...).

Hozzávalók (2-3 kisebb üveghez): 650 g málna, 300 g cukor, 200 ml víz, késhegynyi vaníliamag, késhegynyi citromsav.

Tovább olvasom...

Padlizsánkrém

Írhatnám, hogy "a legfinomabb" padlizsánkrém, de ugye minden szubjektív és nekem kicsi az arcom (mondom, hogy minden szubjektív :D).
Marcsi kolléganőm beblogolódott kreálmánya volt az a padlizsánkrém, ami életemben először valóban ízlett. Ezen mondjuk nem igazán kell csodálkozni, mert nem szeretem a padlizsánt - grillezve még csak-csak megeszem, de padlizsánkrémből korábban még egy sem nyert meg magának. Így aztán már az is nagy szó, hogy amikor Marcsi az elmúlt ősszel először megkínált a maga krémjével, egy életem egy halálom megkóstoltam. Most pedig már magam készítem. ;)
A krém (szinte) csak padlizsánból és fűszerekből áll. És igen, ez a titka, azaz semmi olaj, semmi majonéz - voltaképpen azt hiszem, ez egy mások számára félkész padlizsánkrém. :) Könnyű, pirítóson nem csak nekem volt meggyőző: mr.egy sem szereti a tojásgyümölcsöt, de ebből repetázott és bánatos arckifejezéssel kérdezte meg, hogy biztosan le akarom-e fagyasztani a maradék két doboznyit, valamint a nővéremet is megnyerte, igaz ő csak néhány csipetnyit nyúlt ki abból az adagból, amit a fotóhoz mentettem meg. Egyébként ő kérte a receptet, a heti nagypiac előtt hozom is. :))

Na szóval, a padlizsánt megmosom, végeit levágom. Jöhet a faszenes grill vagy vaslapos sütögetés a tűzhelyen, és hasonló nyalánkságok, de én csak kis mennyiséget készítettem és vaslapom nincs, így egy tepsiben betoltam a sütőbe. 180 °C, 2-3 alkalommal ránéztem, megforgattam a padlizsánokat és addig sütöttem, amíg jól megpuhultak (nem tudom, úgy bő 1 óra lehetett?). Ezután még forrón lehúztam a héjukat és az időközben megtisztított vörös- és fokhagymával együtt ledaráltam (én húsdarálón, de kinek a pap...).
A fűszerek mennyisége ízlés kérdése, ízesítés közben tehát kóstolgatni kell a krémet és így kisakkozni, hogyan jön be leginkább. A lényeg, hogy a hagymák mellett legyen benne padlizsánonként kb. 1 erős evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, valamint só, őrölt bors, frissen facsart citromlé és csipetnyi oregano (szárított). Alaposan összekeverem - frissen is finom, de ha áll egy napot a hűtőben, még jobb lesz.
Télre - illetve azt a mennyiséget, amit néhány napon belül nem fogyasztunk el - a legegyszerűbb megfelelő adagokban, fagyasztva elrakni. Később - télen/tavasszal/bármikor - fogyasztás előtt a hűtőszekrényben kell hagyni kiolvadni. Nyár végén tetőzik a padlizsánszezon, olyankor érdemes télre elraktározni belőle - részemről ki fogom próbálni nagyobb mennyiségben, grillezve is. ;)

Hozzávalók 1 padlizsánhoz (cca.): 1 kisebb-közepes vöröshagyma (lehet gyengébb hagymát is választani), 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma*, 1 evőkanál citromlé, 1 púpozott evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, só, őrölt bors, morzsolt oregánó.
Én most 4 nagy padlizsánból készítettem - kb. 1,75 kg volt. 3 közepes vöröshagymát, 1 jó fej fokhagymát (12-14 gerezd), 1 citrom levét, 5 evőkanál mustárt, kb. 2 evőkanál cukrot, valamint frissen őrölt himalaya sót és fekete borsot, továbbá 1-2 teáskanálnyi szárított szurokfüvet tettem hozzá.
*Megjegyezném, hogy a fokhagyma nyersen, ebben a mennyiségben egyrészt csíp (és ez jóóó), másrészt nem nevezhető gyomorbarátnak (és ez rossz), tehát aki érzékeny rá, az inkább kevesebbet használjon vagy legalábbis ne ujjnyi vastagon kenje a pirítósra a frissen elkészült krémet. :)

Tovább olvasom...