Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))
A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)
Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))
A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)
Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.