A következő címkéjű bejegyzések mutatása: savanyúság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: savanyúság. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 25., kedd

Pikáns majonézes saláta

Ez az egyik kedvenc majonézes salátánk, a legtöbb hagyományőrző ünnepre ezt készítem. Rántott hús/hal, fasírozott, főtt sonka vagy pl. sült kolbász mellé is esszük, de önmagában is tartalmas étel és pirítóssal vagy friss pékáruval is tökéletes. Igazán jól apum tudja elkészíteni, az ő "receptje" a kiindulópont, bár ő egy-egy alkalomra ennek a mennyiségnek sokszorosát készíti, az enyém csak a mi kis 4 fős családunkra szól (így sem szokott egyszerre elfogyni :D).


A salátához először a burgonyát (héjában, sós vízben), tojást és virslit megfőzöm, majd hagyom kihűlni. A krumplit és tojást meghámozom, felszeletelem (hosszában 4 darabba, ezután 4-5 mm-es szeletekre), a virslit pedig ugyanilyen vékony karikákra vágom (ha vastagabb, akkor előtte hosszában félbe). A paprikát nagyon vékony karikákra, az uborkát pedig ehhez hasonló méretű darabokra aprítom.
A hagymát megtisztítom és minél apróbb kockákra vágom. A majonézt kikeverem a tejföllel, mustárral ízesítem (ha szükséges, sózni is lehet, én nagyon ritkán szoktam). Beleteszem a hagymát és összekeverem. Ebbe az alapba kerülnek először a savanyúságok, ezután a burgonyát forgatom bele, majd a virslit és végül a tojást.
Behűtve tálalom - fogyasztás előtt akár egy nappal is el lehet (sőt érdemes) készíteni, hogy minél jobban összeérjenek az ízek.


Hozzávalók: 5 szem közepes méretű burgonya (kb. 500 g), 7 db tojás, 2-3 pár virsli, 250 g majonéz, 300 g 20% tejföl, 2 evőkanál mustár, 1 közepes fej vöröshagyma, 3-4 db kovászos uborka (csemege uborka is megfelel), 3-4 db erős paprika (savanyúság; ízlés szerint több is mehet bele), só.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 27., hétfő

Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))


Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.
A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.


Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.
A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.
Tovább olvasom...

2010. október 23., szombat

Csípős karfiol

Egy újabb Kifőztük recept, az októberi számból. Tegnap óta elérhető a karácsonyi adománygyűjtő különszám is, érdemes ellátogatni és meglesni a weboldalon, ahol már a felajánlásaitokat is megtehetitek. Köszönjük.


...és akkor a csípős karfiol... :)
A felöntőlé hozzávalóit, az ecet kivételével, egy megfelelő méretű edénybe mérem és felforralom. Forrás után még 5-10 percig főzöm, majd a tűzhelyet elzárom és az ecetet a fűszeres lébe keverem. Hűlni hagyom. (A szükséges felöntőlé mennyiségét úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, ha a zöldségekkel betöltött üvegekbe vizet eresztünk, majd leöntve róluk, a vizet megmérjük. Természetesen a lé készítésénél vegyük figyelembe a belekerülő ecet mennyiségét. A módszernek annyi hátránya van, hogy így lassabban készülünk el a munkával, de előnye, hogy kevesebb felesleges lé marad a végén.)
Amíg a lé készül, a karfiol levélrészeit eltávolítom, a fejet megmosom, majd kisebb rózsákra szedem. A rózsákról az esetleges hibákat egy éles kés segítségével levágom. (Ha szeretjük, a szárrészt is megtisztíthatjuk, és a rózsákhoz hasonló méretre vághatjuk.) A paprikákat megmosom, szárukat rövidre vágom.


A karfioldarabokat és a paprikákat alaposan kitisztított befőttesüvegekbe rendezem. A langyosra-kézmelegre hűlt felöntőlébe - előírás szerint - tartósítószert keverek, majd felöntöm vele a karfiolokat. Amennyiben a lé bőségesen ellepi a zöldségeket, nem szükséges a savanyúságot állni hagyni, de ha jobban megrakom az üvegeket, akkor félreteszem néhány óráig, amíg a karfiolok és a paprikák kissé megszívják magukat a lével, majd újra teletöltöm az üvegeket és csak ezután zárom le. Sötétebb, hűvös helyen tárolom.
Felbontás előtt legalább 2-3 hónapig érdemes érni hagyni, de minél tovább érlelődik, annál finomabb lesz.


Hozzávalók (arányok!):
...a betöltéshez:
1 kg karfiol, 8-10 db apró erőspaprika (pl. chili, cseresznyepaprika...);
...1 liter vízből készült felöntőléhez: 2 dl ecet, 3 evőkanál cukor, 3 teáskanál só, 3 teáskanál koriander, 2 teáskanál egész feketebors, 2 teáskanál mustármag;
...továbbá: tartósítószer (Na-benzoát) előírás szerint.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 12., vasárnap

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))


A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)


Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 7., kedd

Forrázott káposzta

A télre tartósított savanyúságok mellett olykor készülnek nálunk gyors, szezonális savanyúságok, saláták is, amik hűtőszekrényben, tartósítószer nélkül, akár 2-4 hétig is elállnak. Mivel a kovászos uborka szezonja a hirtelen jött őszben már leáldozott, sebesen érkezik az ecetes cékla- és káposztasaláta ideje!


A forrázott káposztát alkalmanként általában egy nagyobb vagy két kisebb fejből szoktam készíteni. A káposzta külső, sérültebb-fonnyadtabb leveleit leválasztom, a fejet pedig 4-8 darabba (cikkre) vágom úgy, hogy a torzsa a leveleket még összetartsa. Ezután legyalulom, vagy ha a levélrétegek között hibákat látok, akkor inkább vékonyan felszeletelem, így szeletelés közben a hibás részeket könnyebben el tudom távolítani.
A káposztát enyhén sózom, majd amíg a levet elkészítem, állni hagyom. A lé hozzávalóit felforralom, főzöm úgy 10-15 percig. A főzés vége felé a káposztát kinyomkodom, hogy ha esetleg levet eresztett, az ne kerüljön a salátába, majd leforrázom a forró ecetes lével. Amikor egész köményt használok, akkor egy szűrőn keresztülfolyatom a forrázásnál a levet, így a szemek nem kerülnek bele.


Általában nem szoktam túl sok levet készíteni, így ilyenkor még egy kanállal vagy villával át-átforgatom a káposztát a forró lében, hogy az mindenhol átjárja. Eközben összeesik-tömörödik is a káposzta, a végére éppen el szokta lepni a lé, de aki tart attól, hogy nem lesz elég, inkább növelje egy kicsit a mennyiségét. Hűtőszekrényben tárolom, behűtve kínálom az étel mellé.


Hozzávalók kb. 1,5 kg káposztához (nettó, gyalult súly)...
...a léhez:
7,5 dl víz, 1,5 dl 10%-os ecet, 8-10 evőkanál cukor, 1 púpozott mokkáskanál egész kömény, csipet só;
...továbbá: 1 csapott evőkanál só a káposzta lesózásához.
Tovább olvasom...

2010. augusztus 8., vasárnap

Csemegeuborka

Uborkából általában vegyes savanyúságot teszek el, dinnyével és gyöngyhagymával, most azonban apum a piacról csak uborkát hozott, így a kedvenc recept várat magára - még úgy egy hétig. Kapros csemegeuborkának raktam be - ez a lánykám kedvence, de persze azt nem tudja, hogy kapor is van benne. :))


Az uborkát megmostam, majd az alapanyagokból felöntőlevet készítettem. Ehhez a cukrot, ecetet, fűszereket a vízbe tettem, felforraltam, és lassú tűzön gyöngyöztettem úgy negyed óráig.


Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe rendeztem a megtisztított uborkákat, ezután a forró, ecetes lével felöntöttem őket. Tetejükre egy kevés tartósítószer került, végül befőzési fóliával lezártam az üvegeket. Alaposan bebugyolálva kerültek a száraz dunsztba, majd kihűlés után a végleges helyükre tettem a savanyúságokat.


Hozzávalók 6x7 dl-es üveg savanyúsághoz...
...a felöntőléhez:
1,5 liter víz, 4,5 dl ecet (10%), 25 dkg cukor (vagy ízlés szerint), 2 dkg só, 1-1 csapott teáskanál mustármag, egész feketebors és egész kömény, 1/2 teáskanál koriander, 7-8 babérlevél, ízlés szerint aprított kapor - legjobb a zsenge, ami nekem már nincs, így a fagyasztóból használtam 10 púpos teáskanállal tettem bele;
...továbbá: kb. 2,5 kg apró (10 cm alatti) uborka, tartósítószer.
Tovább olvasom...

2010. július 20., kedd

Kovászos uborka télre-nyárra

Még mindig nagyon-nagyon meleg van, így a konyhát továbbra is kerülöm, gyümölcsleveseket, rántott zöldeket, palacsintát kavarok-keverek, kukoricát főzök, szóval semmi blogolnivaló. A nagy meleg egyetlen előnye, hogy 2-3 nap alatt elkészül a kovászos uborka, így ha éppen kapok ízlésemnek megfelelő uborkát, már mehet is az üvegbe.


A kovászos uborka nagyon egyszerű, voltaképpen tisztított és hosszában bevágott uborkákat rétegezek kaporral és ízlés szerinti fűszerekkel, a tetejére egy szelet kenyeret helyezek, felöntöm forró sós vízzel, egy edénykével/kisebb fedővel lefedem és hagyom a napsugarakban fürödni 2-3 napig. Ezután az uborkákat kiszedem egy fedeles edénybe, levét rászűröm és hűtőbe teszem. Nyárra...


Amikor télre teszem el, akkor is mindent a fentiek szerint csinálok, annyi különbséggel, hogy a kész kovászolt uborkákat 7 dl-es, alaposan elmosott/csírátlanított üvegekbe teszem át. Egy kevés tartósítószert elkeverek forró vízben, a leszűrt kovászos léhez adom, és ezzel öntöm fel az uborkákat. (Mások, mint ahogy azt pl. a Kifőztük 5. számában is olvashatjátok, felforralják a kovászos levet az üvegbe töltés előtt, én nem szoktam.) Rácsavarom az üveg fedelét/lekötöm befőzési fóliával (nem celofán!), és már mehet is a hűvös kamrapolcra.


És hogy mikor teszem mindezt?
- amikor már unjuk nyáron a sok kovászos uborkát
- amikor különösen jó ízűre sikerül
- amikor sikerül eléggé apró uborkákat kapnom (télre eltenni kb. 10 centiseket szoktam)
- amikor sok uborkát teszek el egyszerre
- amikor tudom, hogy nem fog elfogyni az elkészült adag
- ...
Ezzel a módszerrel pontosan olyan ízű, ropogós kovászos uborkákat eszem télen is, mint nyáron. Akár egy üvegnyit is képes vagyok így elmenteni, munka igazából nincs már vele, inkább elteszem, mint sokáig álljon a hűtőben. Ha jó az idő, folyamatos a napsütés, akkor hetente kovászolok, így abból mindig jut néhány üvegnyi télire.

a lé néhány nap alatt letisztul és teljesen átlátszó lesz

Hozzávalók egy 5 literes üveghez: mérettől függően kb. 2-2,5 kg uborka, 4-6 szál (virágos) kapor, 4-6 babérlevél, egész fekete bors, 4-6 gerezd fokhagyma pucolva és 2-3 darabba vágva, illetve héjastól szétnyomva (húsklopfoló), egy krumpli szeletekre vágva, 1-2 darabka torma (ha van éppen, nekem általában kimarad), 2-2,5 liter víz, minden liter vízhez egy erős evőkanálnyi tengeri só, 1 szelet kenyér, valamint a téli adaghoz Na-benzoát.
Tovább olvasom...

2010. március 17., szerda

Céklasaláta

A "hagyományos". :)
Az egyik kedvencem, bár nagyon ritkán készítem. Valamelyik nap azonban csodaszép "óriáscéklák" jöttek szembe velem, így eszembe jutott, hogy itt az ideje, úgyis fogyóban van (még jó) a téli savanyúságkészlet.


A céklákat alaposan megmostam, majd enyhén sós vízben megfőztem. Ebben a méretben 1 óra 20 percig főttek, kisebb méretben kb. 1 óra is elég. Addig kell főzni, amikor már egy fogpiszkálót bele tudunk szúrni, de még nem puha a szó szoros értelmében.
Ezután megpucoltam a megfőtt céklákat, majd egy uborkagyalun legyalultam. Vízből, ecetből, cukorból, és őrölt köményből felöntőlevet készítettem, rövid ideig forraltam, majd még melegen a gyalult céklára öntöttem. Kihűtve hűtőszekrényben tárolom.

Hozzávalók a felöntőléhez, kb. 1,5 kg céklához: 5 dl víz, 1 dl 10% ecet, 6 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt kömény, 1 nagy csipet só. (Ugyanezt a felöntőlevet használom a forrázott káposztához is.)
Tovább olvasom...

2009. december 10., csütörtök

Szűz Stroganoff módra

Eredetileg baconbe tekert szűz lett volna a vacsoránk, de feldolgozás előtt fedeztem fel, hogy bacon sehol. Meg sem fordult a fejemben az esetleges hiány, hiszen mindig van itthon - a jelek szerint csak amikor szükség lenne rá, akkor nincs. :D



A húst megtisztítottam, vékony csíkokra vágtam, majd összeforgattam egy kis őrölt borssal, mustárral és olajjal. Hűtőbe tettem - jó esetben akár egy éjszakát is pácolódhat így, de most nem volt erre lehetőség.
A megtisztított hagymát felaprítottam, a gombát szeleteltem (nagylányom pucolta ;) ), az uborkát pedig vékony csíkokra vágtam. Elkészítettem a köretet.
A hús olaján egy serpenyőben megdinszteltem a hagymát, majd hozzáadtam a húst. Rövid ideig sütöttem, ezután hozzáadtam a gombát és tovább pirítottam őket. Felöntöttem a gombás húst tejszínnel, és mustárral, kevés ketchuppal, sóval, borssal ízesítettem. Pár perc forralás után, amikor már teljesen puha volt a hús, beletettem a csíkokra vágott uborkát és mivel hígnak ítéltem a levét, egy kevés vízben elkevert étkezési keményítőt adtam hozzá. Éppen csak újraforraltam.

Hozzávalók 4-6 személyre: 2 db sertésszűz (kb. 80 dkg volt), 1 közepes hagyma, 10 db közepes méretű csiperke gomba (ízlés szerint lehet több), 3 db kb. 10 centis csemegeuborka (savanyúság), 2 dl tejszín, mustár, ketchup, só, bors, olaj, ha szükséges: étkezési keményítő.
Tovább olvasom...

2009. szeptember 10., csütörtök

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))


Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.


Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 15., szombat

Vegyes savanyúság télre

Gyerekkoromban a kedvenceim a csemege savanyúságok voltak, amelyekbe anyum apró hagymácskákat dobott helykitöltésnek, és persze azok voltak a legfinomabbak így az egész család hagymára vadászott. :)) Innen ered a saját változatom, én már beletervezem a hagymát is az üvegekbe. Uborkával, apró dinnyével biztosan, de előfordul, hogy zöld paradicsommal is társulnak.


A sikeres munkához szükségeltetik egy darab férj, aki magára vállalja a gyöngyhagyma megtisztításának nemes feladatát. Enélkül nálam eleve kudarc az elrakás, mert a macera a kis fehér golyókkal elveszi a továbbiaktól a kedvemet. :) A zöldeket alaposan megmosom, majd tetszőleges összevisszaságban tiszta üvegekbe dobálom őket - szinte szó szerint, mert nem igazán szoktam a rendezettségre odafigyelni. Eközben elkészítem a felöntőlevet* is, amibe tartósítószert keverek (még nem mertem megpróbálkozni a tartósító nélküli savanyúsággal - valakinek valami tuti módszer?), majd felöntöm vele az előkészített zöldségeket, lekötöm az üvegeket és száraz dunsztban hagyom egy napig hűlni őket.



Üvegekbe került: 3 kg apró (5-10 centis) uborka, 2,5 kg apró (3-8 centis) dinnye, bő 1 kg gyöngyhagyma (kb. 1,15 kg). Felöntőlé 4 liter vízből készült - ebből 8 dl megmaradt a végén. 16 (7 decis) üveg vegyes savanyúság, 2 kisüvegnyi gyöngyhagyma lett a végeredmény.


Felöntőlé - 1 liter vízhez: 3 dl ecet (10 %-os), 20 dkg cukor, 1,5 dkg (jódozott tengeri) só, 4-5 babérlevél, 1/2 mokkáskanál koriander, 1 mokkáskanál mustármag, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál egész fekete bors; tartósítószer (Na-benzoát).
*Kérdés volt, íme a válasz: a felöntőlé úgy készül, hogy kimérem egy megfelelő méretű fazékba a vizet, beleteszem az ecetet, cukrot és a fűszereket, felforralom, majd főzöm még kb. 15 percig.
Ha az üvegeket nem egyszerre öntöm fel a lével (hanem folyamatosan, ahogy betöltök 1-1 üveget), akkor a legkisebb lángon szoktam hagyni alatta a tűzhelyet, hogy még az utolsó üveg betöltésénél is forró legyen a lé (de ekkor már ne forrjon). Ilyenkor nem keverem bele a Na-benzoátot, hanem csak feloldom a megfelelő mennyiséget egy kevés forró vízben és majd ezt osztom el a betöltött üvegek tetején.


Piacról vásárolva nem igazán olcsó (ez persze az alapanyag árától-minőségétől függő, nekem kb. 150 Ft-ra jött ki egy üveg), de mindenképpen saját ízlésemnek megfelelő savanyúsággal büszkélkedek a munka végén. Nekem megéri. :)

Tovább olvasom...