250-350-...

Tegnap bejelentkezett a 250. rendszeres olvasóm (köszönöm a bizalmat!) és mivel az elmúlt hónapokban felgyűltek az egyéb elmaradásaim, úgy gondoltam, mindezek örömére megírom ezt a bejegyzést. Szám szerint a 350-et. Szép számok. :)

Tehááát, elmaradások... Kaptam holmikat. Nem feltétlenül a bloghoz kapcsolódóan - de valahol mégis - Melindától pl. ezt a dobozkát. Bonbonok laktak benne és ő készítette, a saját dolgos-szorgos kezecskéivel. Ugye, milyen szép lett? :) Nagyon köszönöm ezúton is!

Chez Sandra júniusban, szülinapi "fészbúkos" játékot hirdetett, aminek a harmadik nyertese én lettem! A héten érkezett meg a nyereményem, a mini szilikon cocotte-pár. Köszönöm szépen!

Már említettem korábban, hogy Ami jóvoltából részt vehettem egy főzőbulin. Ami kreativitását bizonyítja, hogy a bulit egy receptversenyen nyerte, ehhez szívből gratulálok ismét - a szuper lehetőséget pedig és azt, hogy találkozhattam néhány bloggerinával, újfent nagyon szépen köszönöm!

Mik vannak még?
A blogjátékok...hát azóta mindegyik többszörösen körbeért, így már nincs sok teteje tovább ajánlani őket, de a díjakat nekem ajánló leányzóknak, úgy érzem, feltétlenül meg kell köszönnöm, hogy gondoltak rám.

Még valamikor júniusban kaptam Anikótól ezt a díjat:

Évától és mozzarellitől ezt:

Adéltól pedig ezt kaptam - vagyis nem is én, hanem az eperlekvárom. ;)

Nagyon szépen köszönöm lányok, hogy gondoltatok rám!

Tovább olvasom...

Almás sütemény

Gyerekkoromban nem ismertem a pite kifejezést. Anyum sem, a nagyim sem sütöttek "pitét", "lepényt", "szeletet", ők mindig csak "sütit" sütöttek. Ez az almás tehát nem pite, hanem süti. :) Nem tudom úgy elkészíteni, mint ők, anyum a nagyimtól látta, én mindkettőjüktől, de egyikünk süteménye sem hasonlít a másikéra. A hozzávalók pedig nagyjából ugyanazok, elvileg ugyanúgy is készülnek, az ízük, állaguk mégis más. Az enyém például mindig más. :D Mostanában már meg sem próbálok "olyat" készíteni, csak hasonlót, azért az alapokat tartom persze, de már nem törekszem az egyezésre. Nem véletlenül nem egymás klónjai vagyunk, a süteményeink sem lehetnek egyformák. :)

A "süti" tehát mindenféle omlós tésztakészítési technikát felrúgva, az alábbiak szerint készül: a tojást a cukorral kihabosítom, majd hozzáadok egy csipet sót és összegyúrom a puha vajjal (anno margarinnal) és az élesztővel (vagy sütőporral) elkevert liszttel. Amennyit felvesz, érzéssel... :P A tésztát ezután most pihentettem (hűtőszekrény), mert 1) elég lágy lett és nem akartam már több lisztet hozzáadni, 2) a tölteléket sem készítettem elő, de ha éppen nyújthatóra sikerül, és a töltelék is készen van már, akkor akár pihentetés nélkül is mehet a tepsibe.
A töltelékhez az almákat meghámozom és lereszelem, cukorral és fahéjjal ízesítem és állni hagyom, hogy levet engedjen. A kifacsart alma fennmaradó levéért gyerkőcként mindig versenyeztünk: elképesztően édes, finoman fahéjízű, sűrű, barna színű almalé, amiben 1-1 kisebb almareszelék is úszkál még. Nagyon nem egészséges, de annál finomabb, időnként ilyen is kell. :))
A tésztát felezem, átgyúrom és az egyik felét tepsiméretűre nyújtom. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe igazítom, majd elosztom a tetején a levétől kifacsart, édes, fahéjas almát. A tészta másik felét is kinyújtom és ezzel fedem be az almát. Alaposan megszurkálom egy villával és előmelegített, 190 °C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje szép színt kap. Kihűtve szeletelem, porcukorral megszórva kínálom.

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez)...
...a tésztához: 3 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg vaj, 1 mokkáskanál instant élesztő vagy sütőpor, 30-30 dkg finom és rétesliszt (ha szükséges az igazításhoz, lehet még hozzáadni egy keveset), csipet só;
...a töltelékhez: legalább 1,5-2 kg reszelt alma, ízlés szerint cukor és fahéj (az alma ízétől, édességétől függ).

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...

Málnás tejberizs

Gyors és egyszerű desszert, most éppen kétféle változatban, hogy a családban mindenki szeresse...de legalábbis megegye. :D Tetszőlegesen bármilyen gyümölcsből el lehet készíteni, illetve akár a kétféle változatot egybeolvasztva réteges desszert is készülhet belőle.

A tejberizshez a rizst egy (teflon) edénykébe szórtam és felöntöttem a vízzel. Egy csipet sóval együtt főzni kezdtem - fedő nélkül, alacsony lángon. Amikor a víz nagyjából elfőtt, hozzáadtam először a tej egyik, majd amikor azt is felvette a rizs, akkor a másik felét is. Időnként megkevertem, majd amikor az összes tej a rizsbe került, hozzáadtam a tejszín felét, valamint a mézet, a főzés végén pedig a maradék tejszínt is. Hagytam hogy felforrjon, majd elzártam a tűzhelyet és időnként átkeverve hűteni kezdtem a rizst.

A málnát leöblítettem, majd papírtörlőn leitattam a felesleges vizet. A még meleg (de már nem forró) tejberizs felét elosztottam két tálkában, a másik felébe pedig belekevertem a málna 2/3 részét. Ezt is két tálkába szedtem.
A maradék málnát egy pici mézzel együtt felforraltam, 1-2 percig forrni hagytam, majd a darabos málnapépet a málnamentes tejberizsre kanalaztam. Jól megkavartam mindenkit? :D
Ki- vagy behűtve fogyasztandó.

Hozzávalók: 1 rész rizs (ideális esetben rizottórizs), 1 rész víz, 2 rész tej, 2 rész tejszín, pici só, méz ízlés szerint (cukor, nádcukor, édesítő... is lehet), málna (vagy más gyümölcs) ízlés szerint.
A négy adaghoz egy kisebb, 150-160 ml-es pohárkával mértem a hozzávalókat és összesen 30 dkg málnát használtam hozzá.
Gyümölcsrizs recept a blogon ITT.

Tovább olvasom...

Méz(éd)es almás-rebarbarás kelt kuglóf

A címet inkább hagyjuk...
Névrokonom - Egy pici :)) - almás kuglófjából ihletet merítve született meg ez a kuglóf és hát... Nyami. :) Finoman fűszeres, mézzel édesített almás-rebarbarás töltelékkel feltekert, puha, foszlós tésztájú finomság. Bár még korai emlegetni, de ha már a diólikőrnél szóba került, akkor miért ne(?): a fűszerezése miatt karácsonyra is remek lehet. Na és persze akár vasárnap délutánra is. ;) Próbáljátok ki, szerintem érdemes!  

Egy pici, köszönöm! :)

A tésztát a kenyérsütőgéppel dagasztattam és kelesztettem, de természetesen hagyományosan is bedagasztható. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: a rebarbarát durvára vágtam (0,5-1 cm-es karikákra), majd egy kevés mézzel együtt a tűzhelyre tettem melegedni. Fagyasztott rebarbarát használtam hozzá, friss esetében egy kortynyi vizet érdemes alálöttyinteni. Belereszeltem egy kevés gyömbért, csipetnyi fahéjjal megszórtam és nagy lángon forraltam néhány percig, amíg pépessé vált és elfőtte a levét. Ekkor adtam hozzá a reszelt almát, tovább ízesítettem mézzel, vaníliás cukorral és fahéjjal, és éppen csak összeforraltam. Én édesebbre készítettem, de ez ízlésfüggő, valamint nagy mértékben függ a felhasznált almától és rebarbarától is, nem árt kóstolgatni ízesítés közben. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Miután jó duplájára kelt a tészta, elfeleztem, a két fél darabot gömbölyítettem és letakarva kb. 20 percig pihentettem. Ezután egyenként kinyújtottam, vékonyra, téglalap alakúra (kb. 25x45-50 cm). A kinyújtott lap felém eső 3/4 részén vékonyan megkentem az almás töltelék felével, feltekertem, majd a másikkal ugyanígy jártam el. A két tekercset lazán összetekertem és így helyeztem a vajazott-lisztezett formába. Letakarva hagytam kelni kb. 40 percig, ezután előmelegített, 170-180 °C-os sütőbe tettem. Az első 15 perc után a tetejét egy alufóliával letakartam, így sütöttem a következő 25-30 percben, majd levettem a fóliát és készre sütöttem. Összesen kb. 80 percig sült. A formában hagytam néhány percig pihenni, ezután rácsra borítottam és hagytam teljesen kihűlni. Porcukorral megszórva tálaltam.

Hozzávalók (egy nagyobb, kb. 2,5 literes kuglófformához)...
...a tésztához: 175 g joghurt, 60-70 ml tej, 20 g tejpor (elhagyható), 2 tojás sárgája, 5 dkg méz (2-3 evőkanál), 60 g vaj, csipet só, 450 g liszt (rétes- és finomliszt felesben), 6 g instant vagy 20 g friss élesztő;
...a töltelékhez: 20 dkg rebarbara, 30-35 dkg savanykás alma (reszelve mért súly, 2 nagyobb alma volt), 5 g friss gyömbér finomra reszelve, 1-1,5 mokkáskanál fahéj, 2 evőkanál vaníliás cukor, 10-12 dkg méz (a fűszerek és az édesítés ízlésfüggőek, kóstolni kell!);
...továbbá: a formához 1-2 dkg vaj és liszt, valamint további liszt a nyújtáshoz, porcukor a szóráshoz.

Tovább olvasom...

Diólikőr

Diólikőr zöld dióból. Tehát nem éppen most készült, de most jött el az ideje, hogy felkerüljön a blogra. :)
A zöld diót június végén - ha jól rémlik, hagyományosan Szent Iván éjjelén - kell szedni, állítólag ekkor a legoptimálisabb a dió állapota a likőrkészítéshez. Hát nekem sikerült éppen aznap - de nem éjjel :)) - szednem a diókat. Aztán bekevertem, érleltem (elfelejtkeztem róla), majd néhány napja végre leszűrtem és befejeztem a készítését.
szepy receptje után... Köszi, puszi! :) :*

Az első fázisban (gumikesztyűt húztam és) a diókat megmostam, majd negyedekre vágtam. Egy nagy befőttesüvegbe tettem a diódarabokat, ráöntöttem az alkoholt és hozzátettem a fűszereket. Ezután az üveget lezártam, majd a konyhaablakba raktam és ott is felejtettem - időnként persze ránéztem, megrázogattam az üveget, de nem volt vele különösebb elfoglaltságom. A szép zöld szín 1-2 nap alatt szinte feketére váltott - valamikor az első héten kinyitottam az üveget és megszaglásztam a készülődő likőrt, szerintem teljesen kólaillatú volt és a színe csak erősítette ezt az érzést. :D

érlel-érlel-érlel

A második fázis elvileg négy hét elteltével következik, nálam ez csúszott néhány napot...egészen pontosan 15-öt. :D A keveréket kétszer szűrtem át - először egy durva szűrőn a nagyobb daraboktól mentesítettem, majd másodszorra már közvetlenül egy zárható italos üvegbe, egy - korábban nem használt :P - nejlonharisnyán szűrtem keresztül. Ezt a harisnyás ötletet még az egyik olvasómtól kaptam tavaly a citromos mézespálinkával kapcsolatban, ezúton is köszönöm, ennél a likőrnél is hasznosnak bizonyult! ;))
A cukorból és a vízből 1-2 percnyi forralással szirupot készítettem, kihűtöttem, majd az ízesített vodkához csorgattam. Az üveget lezártam, kissé összeráztam, végül a hűtőszekrénybe tettem további érlelés céljából. :)

Na jó, nanááá, hogy megkóstoltuk. :D Elvileg adventig (karácsonyig) illene még érni hagyni, de ez így, ahogy van, már most nagyon jó. Én korábban nem szerettem a diólikőrt: vagy öregszem (tagadhatatlan) vagy ennyire jó vagyok :))) (na jó, szepyé az érdem), de ez szerintem nagyon finom. Kellemesen dió ízű (ami remek), nem keserű, de nem is kimondottan "női" likőr lett. :)

Belekerült: 15 db zöld dió negyedelve, 5 dl vodka (40%), 3-4 cm fahéjrúd, 6-7 cm vaníliarúd felhasítva (egy nagyobb rúd fele), 3 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors (mozsárban megroppantva), 5 egész zöld kardamom (mozsárban kissé megtörve), 1 nagyobb citrom héja vékonyan hámozva (a fehér rész nélkül), továbbá 1 dl vízből és 15 dkg cukorból készült szirup.

Tovább olvasom...

Gyümölcsös kosárkák

Nem véletlenül nem került fel még ide ez a sütemény: egyszerűen utálom készíteni. Most a férjem kért meg, ajándékba szánta, így rávettem magam, de azt hiszem, legalább 6 hónapig ismét mélyen elnyomom magamban még az emlékét is. Pedig nem bonyolult, nem nehéz elkészíteni, csak kicsit macerás, főleg ha az ember lánya béna a finom munkákhoz.

A tészta ugyanúgy készül, mint a hagyományos kosárkánál, csak most picit emelt adagban, hogy kissé vastagabbak legyenek a kosarak. A cél az volt, hogy a 40 formámat telesüssem - így talán 30 épségben el is készül... :P A tésztát gyorsan összegyúrtam, behűtöttem, majd a formák felét kibéleltem a tésztával. Nem szeretem ezeknél a kis formáknál az elősütést, így a lehető legegyszerűbben szoktam megoldani: a formák másik felét ráültetem a tésztákra és ezzel "súlyozom" le a tésztát. Lehet bele szemes terményeket is tölteni, hogy nehezebbek legyenek, ha valaki pedig attól tart, hogy beleragad a formába a tészta - vagy a tésztába a forma :)), vajazással-lisztezéssel is segítheti az ügyet, én nem szoktam vele bíbelődni. Persze ezen kívül még számtalan trükkje van/lehet annak, hogy a tészta ne másszon el, púposodjon fel, mindenki alkalmazza azt, amit ideje enged és ami a számára a legszimpatikusabb. :)

A kosárkákat előmelegített (180-190 °C) sütőben sütöm addig, amíg a tészta széle színesedni kezd, ekkor kiszedem a "betéteket" és anélkül sütöm még kb. 5 percig, hogy a teljes felületükön halványan színt kapjanak. A formából akkor a legoptimálisabb kiszedni a kész kosarakat, amikor a forma maga annyira lehűl, hogy kézzel megfogható lesz, ezelőtt/ezután hajlamos a törésre (ezeknél az üres kosaraknál nekem az első 2-3 mindig darabokban jön ki :P). A második körben az eddig súlyozásra használt formákat töltöm meg és a sütésre használttal súlyozok - így nem kell mosogatnom a formákat, mindig tiszta felülettel érintkezik a nyers tészta. A kosárkákhoz egyébként mindenki nyugodtan használja a kedvenc omlós tésztáját, én ezt a tojásos, icipicit sütőporos változatot szeretem a legjobban, mert bár macerásabb, jobban deformálódik sütés közben és aztán könnyebben törik, nekem ezzel a legfinomabb a végeredmény.

A töltéshez vaníliakrémet készítek, ugyanúgy, mint a legutóbbi gyümölcstortánál, csak annál kissé sűrűbbet, így több keményítőt teszek bele. Amikor a krém már csak langyos, megtöltöm vele a kihűlt kosárkákat, majd megmosott, papírtörlőn lecsepegtetett (szárazra törölt) gyümölcsökkel, gyümölcsdarabokkal díszítem. Ezután hűtőbe teszem kb. egy órára, végül "összeragasztom" a tetején a gyümölcsöket. Ehhez a zselét most agarból készítettem: a vizet felforraltam, belekevertem az agarport, együtt forraltam egy percig, majd hagytam kicsit hűlni és ezután egy ecsettel vittem fel a gyümölcsökre. Hűtőszekrényben tárolandó, dermedés után már fogyasztható is.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 300 g vaj, 200 g porcukor, egy csipet só (2 g), egy csipet sütőpor (3-4 g, elhagyható), 3 tojás sárgája, szükség esetén 1-2 evőkanál hideg víz;
...a vaníliakrémhez: 8 dl tej, 2 kisebb rúd vanília, 4 egész tojás (vagy 6-8 sárgája), 6 evőkanál cukor, 3-4 erős evőkanál étkezési keményítő (kb. 50 g);
...a tetejére: tetszőleges gyümölcsök, most málna, ribizli, szőlő, őszibarack;
...a zseléhez (kocsonyához): 1 dl víz, 1 g agar-agar.

Tovább olvasom...

Rostos őszibaracklé télre-nyárra

A sárgabarack után ősziből is kipróbáltam a rostos levet. Mivel a gyümölcs íze nagyban befolyásolja a végeredményt, érdemes igazán zamatos fajtát választani hozzá, abból is az érettebb példányokat. Anyum gyerekkorunkban parasztbarackból készített ilyet, aki ismeri és szereti azt a gyümölcsöt, próbálja ki ivóléként is, mert nagyon finom. Én most a saját barackfánk termését használtam hozzá.

"Íze a zamatos gyümölcsé!" :)))

A készítése nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a sárgabaracknál, de itt a felesleges, egyszerűen lehúzható héjdarabokat eltávolítottam a barackokról. Most nem mértem le a mennyiségeket: egy méretes befőzőfazékban tettem fel néhány kilónyi gyümölcsöt és annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi éppen ellepte. Ez végül elégnek is bizonyult, jó sűrű baracklét kaptam eredményül. Mivel az őszibarackom kevésbé leveses, mint a sárga, ezért lassabban puhult, így már főzés közben elkezdtem botmixerrel a turmixolást, és aztán az első forralás után pépesítettem le teljesen. A többi ugyanaz, mint a sárgabaracklé esetében: cukor ízlés szerint, kevés aszkorbinsav, kiforralás, majd fertőtlenített üvegekbe (na és persze friss fogyasztásra kancsóba is) töltés, fejre állítás és végül száraz dunszt (kancsó esetében utóbbiakat tanácsos elhagyni). 

Fincsi, a gyerekek (is) imádják! :)

Összetevők: őszibarack, víz, cukor, aszkorbinsav. :)

Tovább olvasom...

Csülkös körömpörkölt - bográcsban

Az elmúlt időszak könnyű ételei és számtalan téli befőzése után hoztam egy "kissé" súlyosabb darabot. Nyár van, időnként grillezünk, halászlét főzünk bográcsban, de egy jó kis pörkölt még kimaradt az idei repertoárból. A múlt hétvégén bepótoltuk ezt az elmaradásunkat: körömpörköltet főztünk - egy kevés csülökkel a válogatósabb vendégek kedvéért. ;P Nem valami mutatós étel (mondhatnám úgy is, hogy igen ronda), de finom, így időnként érdemes elkészíteni.

Már jó ideje nem készítettem körömpörköltet, csülökkel pedig ez volt az első próbálkozás, így vakargattam egy ideig a fejem búját, hogy ezt most hogyan is hozzam össze...pláne bográcsban. Végül az egyben főzés mellett döntöttem; a másik változatban a csülköt a köröm félig főtt állapotánál kell a pörkölthöz adni. Csülök nélkül főzve, "sima" körömpörköltként ugyanígy készül.
Az előkészítése hosszadalmas, mert a köröm és a csülök esetleges szőrmaradványait el kell távolítani. Én nem perzselem, csak ha nagyon muszáj, ugyanis nem állhatom a szagát, ehelyett felszerelem magam egy eldobható borotvával és - hát igen, hülyén hangzik, de - megborotválom a sertésalkatrészeket. Utálatos munka, de mivel mi errefelé nem eszünk állatszőrt, enélkül nem kerül a bográcsba a hús.

ez a Graham kenyér sült hozzá, 1440 g volt, ropogós héjú és szép cserepes - jénai és sütőzacsi nélkül is :)))

A pörkölthöz a zsírban először egy kevés füstölt szalonnát pirítottam (elhagyható), majd hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és üvegesre pároltam. Ezután beletettem először a csülökcsontot (felezve) és a körömdarabokat (a köröm hosszában felezve, majd keresztben harmadolva - ezt a kaszabolást egyébként a hentes is nagyon szívesen elvégzi), majd pár percre a tűzre tettem és egyszer átforgattam a darabokat. Ezután került bele a csülök húsa, amit kb. 2,5-3 cm-es kockákra vágtam. Ezzel is pirítottam rövid ideig, amikor pedig kifehéredett a hús, hozzáadtam a pirospaprikát, átforgattam és felöntöttem annyi vízzel, ami nagyjából ellepte. Beletettem a karikákra vágott paprikát, a paradicsomot felezve, majd finoman sóztam és fűszereztem. Fedő alatt főztem - jó sokáig. (Akkor van készen, amikor a köröm húsa elválik a csonttól.) 

Időnként a bográcsot rázogatva "megkevertem" a pörköltet, na és persze néha alányúltam a fakanállal, hogy ellenőrizzem, nem kapott-e le, mert a tűztáplálás mr. csipet dolga szokott lenni, ő viszont csak a (szép nagy) tüzet nézi, azt nem, hogy azon fő(ne) is valami. :)) A főzés vége felé levettem a fedőt a bográcsról, kóstoltam és szükség szerint még ízesítettem, ezután hagytam párologni a levet. Ha elég kitartó lettem volna, akkor még egy kevés bort is adhattam volna hozzá, de ez kimaradt, mert felhígult volna a szaftja, mi viszont már nagyon éhesek voltunk :))), amit viszont totál elfelejtettem, az a fokhagyma volt - mondjuk nem is hiányzott belőle. :)
Főtt burgonyával, frissen sült kenyérrel és forrázott káposztasalátával ettük.

Belekerült: 1 kg vöröshagyma, 15 dkg zsír, néhány szelet füstölt szalonna felkockázva, ~2,5 kg sertésköröm (egy ötlábú disznónyi), egy szép sertéscsülök (~1,5 kg), 2 paprika, 4-5 paradicsom, 3-4 babérlevél, só, bors, csípős és édes paprikakrém, majoránna, kömény, víz. Továbbá kerülhet bele még a főzés végén 1-2 dl vörösbor (ha nem felejtjük el) és néhány gerezd fokhagyma (ha nem felejtjük el).

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsom fűszeres olajban

Ismét egy kísérlet a konyhámban - inkább csak jegyzetként önmagamnak, mintsem mások számára követendő receptnek, de a bátrabb olvasók persze nyugodtan próbálkozzanak! :)
Tavaly már készítettem aszalt paradicsomot, azt csak egyszerűen, teljesen szárazra aszalva tettem el. Egy év alatt sem romlott meg (csak megbarnult), tehát idén jöhetett a b-változat: tartósítás olajban. Ettől már tavaly is tartottam, idén sem álltam sokkal bátrabban a kérdéshez, de mivel ebben a formában a paradicsom ízletesebb és jobban felhasználható, mint a teljesen szárazra aszalt társa (nekem a rehidrálás a paradicsomnál nem igazán jön be), hát megpróbálkoztam vele.

Az aszalást ugyanúgy végeztem, mint tavaly: a paradicsomokat felezve-negyedelve, magok és lé nélkül, frissen őrölt sóval és borssal megszórva. A különbség az volt, hogy nem a szárazra aszalás volt a célom, hanem egy éppen azelőtti állapot elérése (kettes nehézségi fokozat). A paradicsomdarabok ekkor nyomásra már nem engednek levet, de még nem is teljesen kemények, hanem hajlíthatóak, kissé bőrszerűek - na persze ezt így elsőre nem volt olyan egyszerű belőnöm, így a kisebb darabok rendesen kiszáradtak és felemás lett a végeredmény. :P
Összesen 4 tálcányi paradicsomot aszaltam (kb. 4 kg lehetett a feldolgozás előtti súly), amihez nagyjából félidőben megtöltöttem az ötödik tálcát is, fűszerekkel. Úgy gondoltam, nem kísérletezek a friss fűszerekkel, inkább megszárítom őket, kisebb az esetleges romlásveszély. Bazsalikom, rozmaring és vékony szeletekre vágott fokhagyma száradt így a paradicsomokkal együtt.
A szárítás után hagytam visszahűlni az aszalványokat, majd csírátlanított üvegekbe rakosgattam őket: szorosan, egy kanál segítségével "tömörítve", a fűszereket közéjük rakosgatva. Időnként felöntöttem olajjal, hogy mindenhol körbevegye a paradicsomdarabokat, majd a legvégén kb. egy centi vastag olajréteggel zártam.

Két változat készült:
- az egyik extra szűz olívaolajjal, ebbe fűszerként túlnyomó részt bazsalikom került, valamint kevés rozmaring és egész tarka bors,
- a másik szőlőmagolajjal, ebbe pedig többségében rozmaring került, emellett ide jött a fokhagyma is és egy kevés bazsalikom.
Két kisebb (260 ml) üvegbe préselődtek be. Egy napig a konyhapulton laktak, majd bevándoroltak a hűtőszekrénybe.

Úgy két hetes pihenő után felbontottam és előteszteltem az eredményt. A száraz paradicsomok szárazak is maradtak, de a fűszeres olaj azért ezeket is szépen körbevonta és együtt kóstolva nagyon kellemes ízűek. Persze hagyom még tovább érlelődni őket, de puhaságukban kétlem, hogy változás történne, ezért a következő (mai :D) aszalásban majd igyekszem jobban odafigyelni a paradicsomok nedvességtartalmára.

Tovább olvasom...

Szederzselé

Szederdzsem készült már korábban, most a zselé változatot is kipróbáltam. Csak azért, hogy szepy is megkóstolhassa. :P

A szedret átválogattam, leöblítettem, majd egy kevés vízzel együtt feltettem főni. Addig forraltam, amíg a szemek szétfőttek, ekkor egy durvább szűrőn átpasszíroztam, így a magok kikerültek belőle. Ezután egy vanília magjaival együtt újra felforraltam, majd édesítés után - kevés vízzel elkevert - agar-agarral zselésítettem. A zselét forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, 5-10 percre fejre állítottam, ezután bebugyolálva, száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Belekerült: kb. 1,5 kg szeder, kevés víz, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 10 evőkanál cukor, 2 csapott teáskanál agar-agar. 

Ebből a mennyiségből 3 db, kb. 300 ml-es üvegnyi zselé lett.

Tovább olvasom...

Málnás gyümölcstorta

Kétféle gyümölcstortát szoktam készíteni: a szépet és a nem szépet. :D Amikor alkalomra készítem, akkor fontos szempont, hogy a torta szép legyen, de ha csak egyszerűen saját fogyasztásra, hétköznapi desszertnek, akkor ezt nem tartom lényegesnek. Ez igénytelenség? Lehet. (Az hááát. :P)
Na szóval, az atombiztos (és roppant egyszerűen elkészíthető, mindig kellően masszív, véletlenül sem szétfolyó...) bolti pudingpor helyett ilyenkor a kevésbé mutatós, lágyabb vaníliakrém kerül a puha, szinte légiesen könnyű piskótatésztára. Erre egy halom gyümölcs és minimális zselé - fele a szokásos adagnak, hogy éppen csak összefogja a gyümölcsöket. Ez a desszert az, amiből 2 szelet roppant könnyen eltűnik még egy kiadós vacsora után is - még jó, mert így nem kell amiatt aggódni, hogy a tortatányéron egy desszertrom maradna másnapra. :))

Puha vizes piskótát készítek, ehhez a fehérjéket kevés sóval keményre verem, ezután a sárgákat kikeverem a porcukorral és a forró vízzel, majd beledolgozom a vanília eszenciát és a száraz összetevőket (kakaópor, keményítő és liszt keveréke). Alaposan kivajazott (egyenletesebben, mint én, én utálok formát vajazni, ez időnként - most is - meg is látszik a sütin), finoman lisztezett formába simítom a masszát és 190 °C-ra előmelegített sütőbe teszem, amit rögtön mérsékelek 150 °C-ra. Tűpróbáig sütöm. Amikor a tészta megsül, hagyom 3-5 percig a formában pihenni, majd rácsra borítva hagyom kihűlni.
A vaníliakrémhez a tej felét a felhasított vaníliarúddal együtt felforralom, majd kis lángon főzöm további 5-10 percig. A tojásokat a cukorral és a keményítővel kikeverem. A forró tejből kiveszem a vaníliarudat, lehűtöm a maradék tejjel és hozzákeverem a tojásos keveréket. Kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem, ezután a tűzről levéve, időnként átkeverve hűlni hagyom. Amikor már langyos a krém, a kihűlt tortalapot tányérra helyezem, a krémet rásimítom, a tetejét pedig kirakom a megmosott, lecsepegtetett és papírtörlőn leitatott gyümölcsökkel. Hűtőben dermesztem egy órát, majd kevés gyümölcszselével vagy zselatinnal "kitöltöm a hézagokat". Behűtöm és kivárom, amíg rendesen megdermed a zselé - vagy nem várom, ez helyzetfüggő. :))

Hozzávalók (egy nagyobb, 25/29 cm átmérőjű, 3 cm magas formához)...
...a tésztához: 3 tojás, pici só, 5 evőkanál porcukor, 2 evőkanál forró víz, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 evőkanál kakaópor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 3 evőkanál finomliszt (a keményítő, és fehér tésztánál a kakaópor is, lisztre cserélhető, ekkor kevésbé lesz könnyű a tészta, de így is úgy is nagyon finom);
...a vaníliakrémhez: 4 dl tej, 1 rúd vanília, 2 egész tojás (vagy 4 sárgája), 3-4 evőkanál cukor, 1 csapott evőkanál keményítő (a keményítő mennyiségének növelésével szilárdabb állag érhető el);
...továbbá: 25 dkg málna, ízlés szerinti zselésítő (én most egy fél csomag piros gyümölcszselét használtam), valamint a formához 1 dkg vaj és kevés liszt.

A szeletelés után is mutatós változat egyik példánya, mr. csipet tolmácsolásában, megtekinthető ITT.

Tovább olvasom...

Karfiol rakottas

Bocs, eltűntem. Nincs különösebb oka - bár ráfoghatnám a szürkeségre (amiben képtelen vagyok fotózni), vagy néhány negatív blopper-tapasztalatra, vagy akár a lustaságra is...ez mind-mind jó ok lehetne, de inkább nem fogok semmire semmit. Egyszerűen így alakult. :)

Hogy ne legyek ilyen anti és mondjak valami jót is: szombaton egy szuper délutánt tölthettem együtt Amival és még néhány kedves leányzóval. Lányok, nagyon jól éreztem magam, öröm volt személyesen megismerni titeket! Ami, neked pedig külön, ezúton is szeretném megköszönni a meghívást! :)) Puszi!

Vissza a címben szereplő ételhez... Még a múlt héten készült, egyszerű és finom rakottas, amit különösen zöldségpártiaknak érdemes kipróbálni. Általában másképpen szoktam karfiolt rakni, rizzsel, de ezt most hanyagolni szerettem volna. Ötletelés közben jutott eszembe Anikó egyik receptje, innen jött a sajtszósz ötlete, amit ezúton is köszönök! ;)

A karfiolt rózsákra szedtem, majd ízesített, lobogva forró vízbe eresztettem és abban félpuhára főztem. A darált húsból egyszerű pörköltet készítettem: ehhez a hagymát kevés olajon megdinszteltem, a darált húst hozzáadtam, kevergetve lepirítottam, majd pirospaprikával, őrölt borssal, bazsalikommal és némi sóval ízesítettem. Kevés vizet engedtem hozzá és egy szép (napon érlelt, hámozott és darabolt) paradicsommal együtt rövid idő alatt megfőztem. A tejszínt felmelegítettem, beletettem egy nagy kupac sajtot és némi sóval és borssal együtt addig főztem, amíg a sajt teljesen elolvadt benne.
Ennyit az előkészületekről, a befejezés sem volt sokkal bonyolultabb: egy tűzálló tálat kiolajoztam, erre kerültek a karfiolrózsák, amiket egy villával szétnyomkodtam - nem pépesre, csak annyira, hogy a rózsák szétessenek. Következett a sajtszósz, majd a pörkölt, ezt befedtem sajtszeletekkel és a tetejére vékony paradicsomkarikákat ültettem. Ezeket finoman sóztam, végül az egészet előmelegített, 190 °C-os sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.

Hozzávalók...
...a karfiolhoz: 1 közepes fej karfiol, 1 evőkanál vegamix, só és egy kevés szódabikarbóna (elhagyható);
...a pörkölthöz: egy kisebb fej vöröshagyma, kb. fél kg sertéscomb (vagy más húsféle tetszőlegesen), egy nagyobb paradicsom, evőkanálnyi (szőlőmag)olaj, pirospaprika, só, bors, bazsalikom;
...a sajtszószhoz: 2-2,5 dl tejszín, 35-40 dkg trappista, só, bors;
...továbbá a tetejére: ízlés szerinti mennyiségben reszelt sajt vagy sajtszeletek és 2-3 paradicsom vékony szeletekre vágva.
Felhívnám a figyelmet, hogy a mennyiségek csak hozzávetőlegesek, ugyanis amikor készült az étel, éppen elemtelen volt a mérlegem - tényleg, erre is foghatnám... :)) A sajtszósz készíthető besamelből, úgy szerintem jobban összeáll, tejszínnel hígabb-szaftosabb lett a végeredmény.

Tovább olvasom...