A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agar. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 27., vasárnap

Bodzavirág triplázva

Tudom, az utóbbi napokban még a csapból is a bodzavirág folyt, így nem szándékozom növelni a hátatokon lépegető ludak számát: részemről most azonnal bevégzem a bodzaszezont és egyszerre hozom az összes idei "művet". Illetve csak majdnem: a múltkor a bodzaviráglikőr külön bejegyzésbe került...de csak mert tényleg nagyon megérdemli. ;)
Tehát a bodza három felvonásban így hangzik: bodzavirágszörp, bodzavirágzselé és bodzavirágecet.


Kezdjük a leggyorsabbal: bodzavirágecet. Máginál fedeztem fel, beleszerettem, elkészítettem. Kóstolásra később kerül, de az már az első nap után nyilvánvalóvá vált, hogy remek, zamatos ecet lesz belőle.
A recept kistestvére a nemrég debütált fűszereceteknek: a virágokból kitessékeltem a lakókat, majd anélkül, hogy megmostam volna, leszáraztam és üvegcsébe rakosgattam az apró virágokat. Almaecettel öntöttem fel és bedugaszolva érni hagytam...hagyom. 
Mági mézes almaecettel készíti - én a mézet egyelőre kihagytam, majd kóstolás után döntök felőle. :) Mági, köszönöm a receptet! :)


Évek óta készítek karamell alapú bodzaszörpöt - igaz egyik-másik évben kimarad, mert nem vagyunk nagy szörpfogyasztók. A bevált receptet idén hanyagoltam, ugyanis bodzazselét is szerettem volna készíteni, de ahhoz nem volt kedvem, hogy többször álljak neki a munkának. Így először is egy karamell-mentes, meglehetősen sok bodzavirágot elnyelő alapszirupot készítettem, majd azt dolgoztam fel kétféleképpen.
Az alaphoz a bodzavirágokat megfosztottam a vastagabb virágszáraktól - egy hatliteres fazék bő harmadáig lett így virággal. Rászórtam a cukrot, nem túlságosan finomkodva belefacsartam a citromok levét (mehet bele a héja is, ha valaki úgy szereti), hozzászórtam a citromsavat és felöntöttem a felforralt és kézmelegre visszahűtött vízzel - így épphogy ellepte a virágokat. Lefedtem és - hűvös helyen - 1,5 napon keresztül hagytam érlelődni (közben kb. 2-3 alkalommal megkevertem - lehet tovább is érlelni, de ha melegebb az idő, csak óvatosan).
Az érlelési idő után, a virágokat is alaposan kinyomkodva, egy sűrű szöveten keresztül átszűrtem a bodzás szirupot.


Bodzavirágzselé/bodzavirág kocsonya
A bodzasziruphoz vizet és cukrot adtam, majd felforraltam és 3-4 percig forrni hagytam. Vízben feloldottam az agar-agart és hozzákevertem a forró léhez. Még egy percig a tűzön hagytam, ezután csírátlanított üvegekbe szedtem. Kupakkal befedtem az üvegeket, néhány percre fejre állítottam és száraz dunsztban hagytam kihűlni. (Még főzés előtt csipkedtem bele néhány virágocskát is, de ez elhagyható. Ha így készül, a dermedési idő alatt érdemes néhányszor visszafordítani az üveget, hogy a virágok mindenfelé megtalálják a helyüket a zselében.)


Bodzavirágszörp
Az alapként szolgáló bodzaszirupot megmértem, majd ugyanannyi cukrot és vizet mértem hozzá. Tűzre tettem és miután felforrt, addig forraltam, míg a habja eltűnt a tetejéről (néhány perc). Amit nem azonnali fogyasztásra szántam, azt csírátlanított üvegekbe szedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni, a többi a hűtőben landolt.
Ez "rendes" szörp, tehát sokszorosára hígítandó fogyasztás előtt! Finom magában, lime- vagy citromkarikával turbózva, na és persze bodzito is készülhet belőle. ;)


Hozzávalók...
...a bodzavirágecethez:
bodzavirág, almaecet;
...az alap bodzasziruphoz: sok-sok (vastagabb száraitól megfosztott) bodzavirág, 1 kg cukor, 3 nagyobb és lédús citrom leve, 1 erős evőkanál citromsav, 1 l víz felforralva és visszahűtve;
...a bodzavirágzseléhez: 5 dl alapsziruphoz 2 dl víz, 30 dkg cukor, 2 teáskanál (5-8 g) agar-agar fél-egy dl vízben oldva;
...a bodzavirágszörphöz: 1 l bodzasziruphoz kb. 1 l víz és 1 kg cukor.
Tovább olvasom...

2012. április 12., csütörtök

Marcipános-meggyzselés kekszkocka

Ez a sütemény igencsak "gyerekbarát" :)) édesség. Nem elég, hogy gyors és sütés nélkül készül, de csupa olyan finomság van benne, amit a gyerkőcök szeretnek (mogyorókrém, nugát, keksz, marcipán, gyümölcsös zselé). Ráadásul még a konyhában szorgoskodni szerető apróságok is segédkezhetnek az elkészítésében.


A tejet és a cukrot tűzre teszem, majd amikor forrni kezd, lehúzom és elkeverem benne a nugátot és a mogyorókrémet. A kekszet beleszórom és egy kanállal összedolgozom, hogy a kekszben ne maradjanak száraz csomók. Egy kisebb tepsibe teszem a kekszmasszát, folpackot terítek rá és kézzel vagy egy pohár aljával elegyengetem, tömörítem. Hűtőbe teszem és hagyom egy órát pihenni.
Amíg hűl, elkészítem a zselét: a meggyet a vízzel és a cukorral felforralom, kb. 5-10 percig főzöm, majd botmixerrel pépesítem. Egy szűrőn átpasszírozom, elkeverem benne az agar-agart és újra forrásig melegítem, majd kihűtöm.
A marcipánmasszát két folpack között a tepsi méretére nyújtom (előtte ha szükséges, átgyúrom) és a kekszre helyezem. A kihűlt zselét ráöntöm, hagyom egyenletesen elterülni, végül hűtőszekrényben dermesztem. A zselé dermedése után 3x3 cm-es kis kockákra szeletelem a süteményt.


Hozzávalók egy kb. 27x18 cm-es tepsihez:
1,5 dl tej, 7-8 dkg barna nádcukor, 7 dkg mogyorónugát (vagy csokoládé), 10 dkg mogyorókrém, 25 dkg darált keksz, 40 dkg (mirelit) meggy (vagy más savanykás gyümölcs, pl. ribizli), 7 dkg (házi vaníliás) cukor, 1 dl víz, 4-5 g agar-agar, 25 dkg egyszeres marcipán.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 12., péntek

Gyümölcsös kosárkák

Nem véletlenül nem került fel még ide ez a sütemény: egyszerűen utálom készíteni. Most a férjem kért meg, ajándékba szánta, így rávettem magam, de azt hiszem, legalább 6 hónapig ismét mélyen elnyomom magamban még az emlékét is. Pedig nem bonyolult, nem nehéz elkészíteni, csak kicsit macerás, főleg ha az ember lánya béna a finom munkákhoz.


A tészta ugyanúgy készül, mint a hagyományos kosárkánál, csak most picit emelt adagban, hogy kissé vastagabbak legyenek a kosarak. A cél az volt, hogy a 40 formámat telesüssem - így talán 30 épségben el is készül... :P A tésztát gyorsan összegyúrtam, behűtöttem, majd a formák felét kibéleltem a tésztával. Nem szeretem ezeknél a kis formáknál az elősütést, így a lehető legegyszerűbben szoktam megoldani: a formák másik felét ráültetem a tésztákra és ezzel "súlyozom" le a tésztát. Lehet bele szemes terményeket is tölteni, hogy nehezebbek legyenek, ha valaki pedig attól tart, hogy beleragad a formába a tészta - vagy a tésztába a forma :)), vajazással-lisztezéssel is segítheti az ügyet, én nem szoktam vele bíbelődni. Persze ezen kívül még számtalan trükkje van/lehet annak, hogy a tészta ne másszon el, púposodjon fel, mindenki alkalmazza azt, amit ideje enged és ami a számára a legszimpatikusabb. :)
A kosárkákat előmelegített (180-190 °C) sütőben sütöm addig, amíg a tészta széle színesedni kezd, ekkor kiszedem a "betéteket" és anélkül sütöm még kb. 5 percig, hogy a teljes felületükön halványan színt kapjanak. A formából akkor a legoptimálisabb kiszedni a kész kosarakat, amikor a forma maga annyira lehűl, hogy kézzel megfogható lesz, ezelőtt/ezután hajlamos a törésre (ezeknél az üres kosaraknál nekem az első 2-3 mindig darabokban jön ki :P). A második körben az eddig súlyozásra használt formákat töltöm meg és a sütésre használttal súlyozok - így nem kell mosogatnom a formákat, mindig tiszta felülettel érintkezik a nyers tészta. A kosárkákhoz egyébként mindenki nyugodtan használja a kedvenc omlós tésztáját, én ezt a tojásos, icipicit sütőporos változatot szeretem a legjobban, mert bár macerásabb, jobban deformálódik sütés közben és aztán könnyebben törik, nekem ezzel a legfinomabb a végeredmény.


A töltéshez vaníliakrémet készítek, ugyanúgy, mint a legutóbbi gyümölcstortánál, csak annál kissé sűrűbbet, így több keményítőt teszek bele. Amikor a krém már csak langyos, megtöltöm vele a kihűlt kosárkákat, majd megmosott, papírtörlőn lecsepegtetett (szárazra törölt) gyümölcsökkel, gyümölcsdarabokkal díszítem. Ezután hűtőbe teszem kb. egy órára, végül "összeragasztom" a tetején a gyümölcsöket. Ehhez a zselét most agarból készítettem: a vizet felforraltam, belekevertem az agarport, együtt forraltam egy percig, majd hagytam kicsit hűlni és ezután egy ecsettel vittem fel a gyümölcsökre. Hűtőszekrényben tárolandó, dermedés után már fogyasztható is.


Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához:
500 g finomliszt, 300 g vaj, 200 g porcukor, egy csipet só (2 g), egy csipet sütőpor (3-4 g, elhagyható), 3 tojás sárgája, szükség esetén 1-2 evőkanál hideg víz;
...a vaníliakrémhez: 8 dl tej, 2 kisebb rúd vanília, 4 egész tojás (vagy 6-8 sárgája), 6 evőkanál cukor, 3-4 erős evőkanál étkezési keményítő (kb. 50 g);
...a tetejére: tetszőleges gyümölcsök, most málna, ribizli, szőlő, őszibarack;
...a zseléhez (kocsonyához): 1 dl víz, 1 g agar-agar.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 7., vasárnap

Szederzselé

Szederdzsem készült már korábban, most a zselé változatot is kipróbáltam. Csak azért, hogy szepy is megkóstolhassa. :P


A szedret átválogattam, leöblítettem, majd egy kevés vízzel együtt feltettem főni. Addig forraltam, amíg a szemek szétfőttek, ekkor egy durvább szűrőn átpasszíroztam, így a magok kikerültek belőle. Ezután egy vanília magjaival együtt újra felforraltam, majd édesítés után - kevés vízzel elkevert - agar-agarral zselésítettem. A zselét forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, 5-10 percre fejre állítottam, ezután bebugyolálva, száraz dunsztban hagytam kihűlni.


Belekerült: kb. 1,5 kg szeder, kevés víz, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 10 evőkanál cukor, 2 csapott teáskanál agar-agar. 
Ebből a mennyiségből 3 db, kb. 300 ml-es üvegnyi zselé lett.
Tovább olvasom...

2011. július 17., vasárnap

Szederdzsem

Hát ilyet sem csináltam még! Többszörösen nem, azaz eddig még nem főztem be szedret, másrészt még nem használtam agar-agart lekvárhoz. Bár a terv megvolt, hogy kipróbáljam - az utóbbit -, de aztán valahogy mindig elmaradt. Most azonban eltökéltem magam, a lekvár (agaros) zselésítésével kapcsolatosan pedig végül Renátánál jutottam a hiányzó információhoz, amit ezúton köszönök neki! :)


Van szedrünk, évről-évre egyre több (rengeteg) megtermékenyült virággal, de a termés beérése már kétséges. Tavaly az eső miatt járt rá a rúd, idén barátja, a nap készül ellene fordulni. Ebben a melegben nem tud rendesen kifejlődni, a locsolás ellenére szárad, ami pedig apránként be-beérik, az a fagyasztóban landol. A szüleimnél ellenben békés szimbiózisban él egy öreg almafa az egyik szederbokorral - hogy az almafának mi a jó ebben, azt nem tudom, de baja nincs, a szeder viszont nagyon jól elvan: a nagy meleg elől a fa is árnyékolja - na meg "a szomszéd" háza is. ;D Most hirtelen nagyobb mennyiség ért be rajta, az "első hullám", hát jelentkeztünk a feleslegért. Elmentünk, ládá(k)ba szedtük és befőz(tük)tem.
A kezdő szederszedőknek egy kis segítség lehet, hogy a fekete szeder hiába fekete, attól még nem biztos, hogy érett is. Azok a szemek az igazán érettek, édesek, csodás aromájúak, amik szinte maguktól az ember kezébe pottyannak, ha hozzájuk érünk. Amit már egy kicsit is feszegetni kell, hogy leváljon a szárról, az még biztosan savanyú.

kanálon az agaros dzsem

A szedret válogattam, leöblítettem (áztatni nem nagyon lehet, mert az érett szemek kábé 2 perc után szétesnek a vízben), majd szűrőben kissé lecsepegtettem és két felé osztottam, az egyik majdnem 3, a másik 2 kiló volt. Nem terveztem sokáig főzni, ezért a zselésítés mellett döntöttem, bár úgy láttam, hogy a magjainak köszönhetően anélkül is kellemesen sűrű lekvár lenne belőle.
A lecsepegtetett szedret kissé lecukroztam (kilónként 10 dkg), majd rövid ideig (30 perc?) állni hagytam. Ezután:
- a nagyobb mennyiséget 3:1 zselésítővel készítettem, előírás szerint, azaz belekevertem a zselésítőt, majd nagy lángon melegíteni kezdtem. Míg forrni kezdett, megkóstoltam és adtam még cukrot is hozzá, valamint egy botmixerrel nagyjából pépesítettem. Pár perc forralás után beüvegeztem, fejre állítottam, végül 10 perc múlva száraz dunsztba tettem.
- a kisebb mennyiséget darabosra (és kevésbé édesre) készítettem, ehhez lassú tűzön kezdtem főzni, óvatosan kevergetve. Ezt is megkóstoltam, tovább édesítettem, majd amikor már pár perce forrt, az agar-agart elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a lekvárhoz. Kb. 3 perc forralás után töltöttem a fentiek szerint az üvegekbe, fejre állítás, majd száraz dunszt.
A dunsztban hagytam kihűlni az üvegeket, majd mehettek a helyükre. Ha nem felejtem el, jövőre beszámolok a hosszútávú eredményekről, elöljáróban annyit mondhatok, hogy úgy fest, az agaros zselésítés is jó lett és mindkettő fincsi! :D


Belekerült...
...az agar-agaros változatba:
2 kg (fekete) szeder, 30 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 1 púpozott teáskanál (5-6 g) agar-agar kevés vízben elkeverve - annyiban, amennyitől éppen krémes-folyós lett;
...a 3:1 zselésítős változatba: 2,7 kg szeder, 45 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 2 csomag 3:1 zselésítő (dr5ker).
Tovább olvasom...