2009. augusztus 28., péntek

Fetával göngyölt pulykamell

Szeretem ezt az ételt - egyszerű, gyors és nagyon finom. A gyorsaságnak mostanában nagy hasznát veszem, mert az éppen múlófélben lévő náthám mellett sajnos állandó időhiánytól is szenvedek. :( Sebaj, majd télen több idő jut a sütés-főzésre. :)))


A pulykamell (vagy csirkemell) szeleteket enyhén besózom, majd méretüktől függően 1-2 baconszeletre fektetem. (Tényleg csak finoman kell sózni, hiszen a sajt és a bacon is sós.) A szeletekre borsot őrlök, majd megszórom oregánóval (ez utóbbit sok esetben simán ki szoktam hagyni, úgy is -vagy még talán jobban- szeretem). A fűszeres húsokra kenem -ízlés szerint- a sajtot, majd felgöngyölöm a baconnel együtt, ezután egy-egy újabb baconszelettel keresztirányban is "megerősítem" :) a csomagokat. Sütőtálba helyezem, kevés tejszínnel meglocsolom, majd 160-170 °C-on pirosra sütöm őket (kb. 40 perc).
Rizzsel, krumplipürével, friss (görög) salátával, illetve azzal tálalom, amihez éppen kedvem van. :)



Hozzávalók kb. 4 személyre: 10 kisebb, vékony szelet pulykamell, 20 szelet bacon, kb. 25 dkg feta (jellegű) sajt - nálam Fetaki, só, bors, oregánó, 1-2 dl tejszín.
Az eredeti receptet ezen az oldalon találtam.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 24., hétfő

Tojásreggeli tortillában

aka "tojásos quesadilla" :D

Ma reggel a nagylánynak sikerült tejfölös tésztát kérnie reggelire. Leszavaztam (vajh' miért?). :)) Már régen volt rántotta - amit ő nemes egyszerűséggel csak "tojásreggelinek" hív -, így egy kis módosítással tészta helyett ez került a tányérjára.



A rántottához durvára kockázott hagymát pirítottam-pároltam olajon, majd hozzáadtam az enyhén sózott, felvert tojást, kevés borsot, és megsütöttem. Általában nem szeretem, amikor apró kis darabkákra, "szárazra" sül a rántotta, de most így készült.
Tortillát melegítettem szárazon egy serpenyőben, reszelt sajtot szórtam rá, majd a közepébe halmoztam egy kupac rántottát. Összehajtottam, majd félbevágva tányérra emeltem, friss paradicsomot halmoztam mellé.



Hozzávalók 1 felnőtt és 1 gyerkőc reggelijéhez: egy kisebb hagyma, 3 tojás, só, bors, olaj, 2 kész tortilla, ízlés szerint reszelt sajt, paradicsom.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 23., vasárnap

Borjúpörkölt bográcsban

A párom főzött! :)) Bizony-bizony, szépen összekaszabolta a húst, megpucolta, majd könnyek között feldarabolta a hagymát. Ezek után elővette a bográcsot, megrakta a tüzet.


A főzés további szakaszai:
hagyma megdinsztelése zsíron (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
hús hozzáadása a hagymához (egycsipet)
tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
fűszerezés, ízesítés (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
kevergetés (egycsipet és mr.1)
kóstolás, utánízesítés (egycsipet)
köretkészítés (egycsipet)
tálalás (egycsipet)
mindeközben tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
további kevergetés (egycsipet)
az étel késszé nyilvánítása (egycsipet)
az előbbiek felülbírálása (mr.1)
tűztáplálás (mr.1)
odakozmálás miatti aggodalom (egycsipet)
még egy kis bor (egycsipet)
meggyőző kóstoltatás (egycsipet)
az étel ismételt késszé nyilvánítása (egycsipet és vendégek)
beletörődés, hogy ilyen gyorsan "megfőzött" (mr.1)



És amiből készült: 2,3 kg gyönyörű borjúcomb felkockázva, zsír, 6 közepes hagyma - közepes kockákra vágva, 1 paprika, 3 paradicsom, majd' egy üveg egri bikavér, néhány korty víz, só, pirospaprika, őrölt bors, majoránna, őrölt kömény, mustár, Erős Pista, 2 gerezd fokhagyma. Remélem, nem felejtettem ki semmit... :)
Köret: főtt burgonya, tarhonya, kenyér + savanyúságok.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 22., szombat

Új kenyér

Az új kenyér sütése nálam késett. Egészen egyszerű okból kifolyólag: a párom dolgozott az ünnepen így az aznapra tervezett bográcsozás csúszott egy kicsit.


A legutóbbi cserepes kenyerem óta minden kenyerem cserepes. :) Kopp-kopp-kopp... :))) Ez már megy, a fehér kenyereim így tökéletesek, mostantól jöhetnek majd a régi (korábban nem cserepes, na de majd mostantól... :D) variációk. Az "új kenyeret" azonban mindenképpen egyszerű fehér kenyérnek akartam elkészíteni, így ismét a Limara-féle fehéret sütöttem.


Reakciók...
Nővérem: hú, ez még meleg! És ropog! :))
Apám, aki anno még pékinas is volt (a nagyapám pék volt) némileg megütközve nézett rám, majd kipréselte magából a "nagyon finom a kenyered" dicséretet. Ez nála akkora szó, hogy hirtelen oklevelet akartam nyomtatni magamnak, ő ugyanis csak egy helyi pék kovásszal készülő kenyerét hajlandó önként a szájába venni, a többit fűrészpornak, morzsakenyérnek, E-kenyérnek hívja.
Sógorom pörkölt helyett kenyérből repetázott, héjra vadászott, majd hümmögve-nyammogva ráemelte nővéremre a szemeit: Anya, ilyet neked is csinálnod kell!
A párom kihagyta a kenyérevést, ellenben kereste a másik felét, mert olyan gyorsan fogyott, hogy szentül hitte: még csak egy felet tettem az asztalra.
Anyám és a "gyereknép" szó nélkül ettek.

Hozzávalók: kb. 2,8-3 dl víz, 2 tk só, 2 ek olaj, 1 ek ecet, 2 dkg burgonyapehely, 20 dkg öregtészta, 50 dkg BL 80 liszt, 1 tk cukor, 1 dkg élesztő.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 20., csütörtök

Csodás napot...

...mindenkinek! :)



Nekem Kiskukta küldte :*, én pedig tovább minden erre járónak...és ha már rózsa, akkor virág, ha virág, akkor orchidea - így kiemelem közületek is orchideakedvelő ismerősömet, Andit. ;) Legyen szép napotok ma, augusztus 20-án (is)! :))
Tovább olvasom...

2009. augusztus 19., szerda

Könyves játék

Ismét Kiskukta hívott játszani, köszönöm! :)

Most nincs is "nehéz dolgom", csak fel kell csapnom a könyvet, amit éppen olvasok. Már' ha van ilyen, de most éppen nincsen. Sajnos a csajszik mellett nem sok -igazán hasznosítható- idő jut az olvasásra, így csak akkor fogok újabb könyvbe, ha éppen hosszabb ideig itthon van a párom - ekkor van esélyem felfogni, miről is szól a történet. :))

Azért persze mindig akad egy-két könyv a kezembe, ha belepillantanék, mert az egyéb (rövid idő alatt is kikapcsoló :D) hobbijaim mellett éppen belefér az időmbe egy kis fejtágítás. Most az ovis házirend mellett :))) két ilyen is hever az asztalomon. A fent említett okok miatt egyikkel sem haladok, így a 161. oldal 5. sora igazi meglepetés lesz most...

Az elsőnél máris mosolyognom kell, ugyanis az 5. sor összesen két szó - ráadásul az aktuális fejezet utolsó két szava. Hogy értelme is legyen, íme a mondat egésze: "Ha gyermekünkkel együtt lassanként túltesszük magunkat a veszteségérzésen, és igyekszünk továbblépni az élet minden területén, megnyugodhatunk, mert a növekedés folytatódni fog, életformánkká és szokásunkká válik." Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve/11. fejezet - Egyedülálló szülők és a szeretet-nyelvek
A könyv a gyermek-szülő közötti szeretetkapcsolatról szól, ahhoz ad tanácsokat, hogy felismerjük gyermekünk "szeretetnyelvét" és azt kielégítve hatékonyabban jussunk el hozzá és eredményesebben neveljük őt életre.

A második könyv egy mesekönyv - felnőtteknek. "Apja reggelenként, amikor elindultak, egy hamuban sült pogácsát adott neki, ezt azonban a fiú minden alkalommal elhajította." Boldizsár Ildikó szerkesztésében: Mesék Anyákról/Erős János
Kímélem az ujjaimat, idézek az ajánlójából: "... Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. ..."

Úgy látom, a játék nagyjából körbement már, így én most nem adom tovább senkinek. :)
Tovább olvasom...

2009. augusztus 18., kedd

Nosztalgiasüti: darálós keksz

Gondolom többen ismeritek a darálós kekszet, csak talán más néven. Nekem a régi, "hagyományos" süteményekkel kapcsolatban mindig a nagymamám konyhája, illata, hangulata jut eszembe - mivel anyum nem volt a sütővel nagy barátságban, így leginkább a mamámmal készítettük ezeket. Emlékszem, amikor kijöttek a kukackák a darálóból, azzal játszottam, hogy betűket, formákat igazítottam belőlük a tepsire, szerintem sokan voltunk így ezzel. Ma már a játékosság elmúlt, az eredeti recept sincs meg, így némi nyomozás után saját receptemből sütöm rendszeresen, különböző ízekben.


Egy tálban összekeverem a mézet a cukrokkal és a tojásokkal. Belekeverem a puha vajat/margarint is. Apránként hozzáadom a lisztet, a sütőport, a tejport, 1 lime levét és reszelt héját, valamint a vaníliát. A tésztát összegyúrom, amikor már összeáll, félbeszedem, ízesítem. Most az egyik felébe további limehéjat, a másik felébe őrölt gyömbért gyúrtam. A gombócokat folpackba csomagolva 1 órán át hűtőben pihentetem, ezután a tésztákat "ledarálom" :) - a különböző ízeket különböző mintán darálom át. 180 °C-on addig sütöm, míg színesedni kezdenek a sütik (kb. 15-20 perc). Rácson kihűtöm, majd jól zárható dobozba teszem a kész kekszeket.

Hozzávalók: 25 dkg vaj/margarin, 20 dkg cukor (most méz, barnacukor és vaníliás kristálycukor keverékéből készítettem), 2 db tojás, pici só, 1 vaníliarúd magjai (vagy aroma, vagy eszencia), 1,5 csomag sütőpor, 70 dkg liszt, 2 dkg tejpor (elhagyható, de növelhető is) + ízesítők.
Ízesítők lehetnek pl.: citromhéj, narancshéj, kakaópor, gyömbér, fahéj, kókuszreszelék, rumaroma stb. Nálunk az abszolút kedvenc a hagyományos, enyhén citromos ízesítésű. :) Most citrom nem akadt, így lime-ot használtam.


Ez a mennyiség kb. 4 nagy tepsire elegendő, de gyorsabban fogy, mint gondolnánk, nem érdemes felezni. Jól zárható dobozban sokáig tárolható.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 16., vasárnap

Egyszerű almás-körtés pite

Megállíthatatlanul jön az ősz - ez a sárguló falevelek és a hűvös-ködös (tipikus szeptemberi iskolakezdős) reggelek mellett onnan is látszik, hogy dúskálunk a nyárvégi-őszi gyümölcsökben. A felesleg eltüntetésére készült ez az almás pite, egy kis körtével megtoldva a töltelékét.

A munkát most is azzal kezdtem, hogy sokat mosolyogtam a páromra, aki ezután komótosan megmosta, megpucolta és lereszelte az összes gyümölcsöt. :) Ezután jöttem én a cukorral és a fahéjjal, amellyel ízesítettem és összekevertem a reszelt körtés almát. Bekapcsoltam a sütőt (190 °C).


A tésztához a tojást cukorral és sóval kihabosítottam, majd a többi hozzávalóval együtt puha gombóccá gyúrtam. Egy kisebb és egy nagyobb gombócot gömbölyítettem belőle, majd a nagyobbikat lisztezett munkalapon kerekre nyújtottam és egy vajazott-lisztezett formába igazítottam. A lapot piskótamorzsával szórtam meg, erre simítottam a levétől kifacsart reszelt gyümölcsöt. (Ha van kilógó tésztaszél, azt ilyenkor ajánlott visszahajtani, mert így nem fog sülés közben az alma leve kicsordogálni a tészták illesztése között.) A tölteléket a kisebbik kinyújtott lappal fedtem be, amit villával sűrűn megszurkáltam. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Hozzávalók...
...a tésztához: 1 tojás, 10 dkg cukor, 1 csipet só, 2 teáskanál vanília kivonat, 10 dkg margarin, kb. 30 dkg liszt, 1/2 csomag sütőpor.
...a töltelékhez: ízlés szerint - alma, körte, cukor, fahéj, piskótamorzsa.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 15., szombat

Vegyes savanyúság télre

Gyerekkoromban a kedvenceim a csemege savanyúságok voltak, amelyekbe anyum apró hagymácskákat dobott helykitöltésnek, és persze azok voltak a legfinomabbak így az egész család hagymára vadászott. :)) Innen ered a saját változatom, én már beletervezem a hagymát is az üvegekbe. Uborkával, apró dinnyével biztosan, de előfordul, hogy zöld paradicsommal is társulnak.


A sikeres munkához szükségeltetik egy darab férj, aki magára vállalja a gyöngyhagyma megtisztításának nemes feladatát. Enélkül nálam eleve kudarc az elrakás, mert a macera a kis fehér golyókkal elveszi a továbbiaktól a kedvemet. :) A zöldeket alaposan megmosom, majd tetszőleges összevisszaságban tiszta üvegekbe dobálom őket - szinte szó szerint, mert nem igazán szoktam a rendezettségre odafigyelni. Eközben elkészítem a felöntőlevet* is, amibe tartósítószert keverek (még nem mertem megpróbálkozni a tartósító nélküli savanyúsággal - valakinek valami tuti módszer?), majd felöntöm vele az előkészített zöldségeket, lekötöm az üvegeket és száraz dunsztban hagyom egy napig hűlni őket.



Üvegekbe került: 3 kg apró (5-10 centis) uborka, 2,5 kg apró (3-8 centis) dinnye, bő 1 kg gyöngyhagyma (kb. 1,15 kg). Felöntőlé 4 liter vízből készült - ebből 8 dl megmaradt a végén. 16 (7 decis) üveg vegyes savanyúság, 2 kisüvegnyi gyöngyhagyma lett a végeredmény.


Felöntőlé - 1 liter vízhez: 3 dl ecet (10 %-os), 20 dkg cukor, 1,5 dkg (jódozott tengeri) só, 4-5 babérlevél, 1/2 mokkáskanál koriander, 1 mokkáskanál mustármag, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál egész fekete bors; tartósítószer (Na-benzoát).
*Kérdés volt, íme a válasz: a felöntőlé úgy készül, hogy kimérem egy megfelelő méretű fazékba a vizet, beleteszem az ecetet, cukrot és a fűszereket, felforralom, majd főzöm még kb. 15 percig.
Ha az üvegeket nem egyszerre öntöm fel a lével (hanem folyamatosan, ahogy betöltök 1-1 üveget), akkor a legkisebb lángon szoktam hagyni alatta a tűzhelyet, hogy még az utolsó üveg betöltésénél is forró legyen a lé (de ekkor már ne forrjon). Ilyenkor nem keverem bele a Na-benzoátot, hanem csak feloldom a megfelelő mennyiséget egy kevés forró vízben és majd ezt osztom el a betöltött üvegek tetején.


Piacról vásárolva nem igazán olcsó (ez persze az alapanyag árától-minőségétől függő, nekem kb. 150 Ft-ra jött ki egy üveg), de mindenképpen saját ízlésemnek megfelelő savanyúsággal büszkélkedek a munka végén. Nekem megéri. :)

Tovább olvasom...

2009. augusztus 14., péntek

Kelkáposzta (krém)leves

Majdnem frankfurti. :)
Sok tekintetben olyan vagyok, mint egy gyerek, például szeretem a gumicukrot és a rajzfilmeket, sokszor alulról eszem a fagyit ... és nem szeretem az úszkáló (zöld) "izéket" a levesben. A kelkáposzta is amolyan "izéféle", ráadásul a frankfurtiban csak úgy hemzsegnek. :))) Elsősorban azért, hogy én megegyem - gyermekessé válásom óta pedig azért, hogy a gyermek is megegye -, én bizony eltüntetem a leveleket a léből. A legegyszerűbb módon: botmixerrel. Így született meg a frankfurti krémleves - vagy nevezzük csak kelkáposzta levesnek.


A leveshez a káposztát, a burgonyát és a hagymát durvára kockáztam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, sóztam és fűszereztem. Puhára főztem a zöldségeket, majd pépesítettem egy botmixerrel. Újra felforralva behabartam és virslikarikákat adtam hozzá, némi kis ízkorrigálás után pedig szedtem egy tányérral és jóízűen - bár nem szép, de nagyon finom ;) - megebédeltem. :)


Hozzávalók: egy fej kelkáposzta, 1-2 nagyobb burgonya, 1 kisebb vöröshagyma, ~1,5 l víz, 1 pohár tejföl, 2 evőkanálnyi étkezési keményítő, só, bors, majoránna, őrölt kömény, virsli ízlés szerint (nálam kb. 40 dkg).
Tovább olvasom...

2009. augusztus 10., hétfő

Bográcsozás

Az idei első. Soha nincs későn elkezdeni. :) Nagynénémék érkeztek vendégségbe, halászlét főztünk, hozzá Limara-féle friss fehér kenyeret sütöttem. Mennyei volt!

A recepteket nem is bonyolítanám, felesleges lenne. A képek:


egyelőre nincs bográcsfedőm, így a repkedő hamu ellen az egyik wokom fedelével védekezünk :)


...az alaplébe


már majdnem kész :))

Belekerült a hallébe: 1,25 kg vegyes hal (kárász-keszeg), 1,25 kg pontyszelet, 30-35 dkg belsőség (tej és ikra), 3 db nagyobb hagyma, 2 db friss paradicsom a kertből, só, pirospaprika, paprikakrémek, halászlékocka.

A kenyérrel én nem is tudom, mit csináltam, de hogy ez lett az eddigi legszebb kenyerem, az biztos. Ezért is muszáj megmutatnom. :))) Akkora cserepek lettek rajta, hogy házat lehetett volna fedni velük! :D


eeeeekkorák a cserepeim!

Limara jól bevált fehér kenyerét már többször elkészítettem, zsemlét is sütöttem belőle, de eddig a várva várt hatalmas cserepek elmaradtak. Most biztosan együtt álltak a "kenyérsütés sikerének csillagai", mert ilyet még nem húztam elő a sütőmből. :))) Remélem, a csillagok tovább is állnak, mert ilyet akarok mééééég sokat! :D
Limara, köszönöm! :)


sütőből kikerülve


csodás, nem igaz?


a végén ilyen lett - a kenyérformázást még gyakorolnom kell... :D


bélzet


sikermutató - avagy 5+1 fő után ennyi maradt belőle :)))

Kenyértészta: kb. 2,8-3 dl víz, 2 tk só, 2 ek olaj, 1 ek ecet, 2 dkg burgonyapehely, 20 dkg öregtészta, 50 dkg BL 80 liszt, 1 tk cukor, 1 dkg élesztő.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 9., vasárnap

Fánk

Tudom, nem most van itt az ideje, de most kevéssé munkás finomságra volt szükségem, így emellett döntöttem. Nagyon sokáig próbálgattam a fánkrecepteket, míg végre megtaláltam-megalkottam a nekem legjobban tetszőt, amelyet azóta is nagy sikerrel készítek a barátaink legnagyobb örömére. A recept eredeti változata ebből a könyvből származik - nálam némi módosításon esett át. :)


A tészta hozzávalóit kenyérsütő gépben gyors programon dagasztattam. A dagasztás ideje gépfüggő, lehet normál programon is, illetve mixerrel vagy természetesen kézzel is dagasztani, ez nem kötött, nem az időt, hanem a tésztát kell figyelni: a lényeg, hogy nagyon alaposan ki legyen dolgozva. Fontos, hogy majdhogynem galuskaszerűen lágy, ragacsos legyen a tészta, úgyhogy nem kell kétségbe esni, ha éppen csak összeáll a "gombócunk". Lisztezett kelesztőtálban jó duplájára kelesztettem a tésztát, majd alaposan lisztezett deszkára borítottam és kissé átforgattam, hogy csodás, hólyagos, puha tésztagömböcöt kapjak.


A gombócot ujjnyi-másfél ujjnyi vastagságúra nyújtottam és 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszúrtam. Letakarva, 2x20-25 percig pihentettem a tésztakorongokat, félidőben egyszer megfordítottam őket. Bő olajban sütöttem a fánkokat, majd papírtörlőn leitattam a felesleges olajat. Egy részét csokoládé pudinggal töltöttem meg, a többit friss sárgabaracklekvárral és ribizlizselével kínáltam.
A sütés: ez a legnagyobb hibalehetőség, hiszen ha túl forró az olaj, akkor megbarnul a tészta és a közepe nem sül át, ha pedig hideg, akkor tocsogni fog az olajban a süteményünk - ezért azt tudom ajánlani, hogy az első darabokon teszteljük a nekünk beváló hőmérsékletet. A megkelt fánktésztát úgy kell az olajba engedni, hogy az eddig a nyújtódeszkán lévő oldala az olajban felülre kerüljön. Fedő alatt pirosra sütöm, majd megfordítom a fánkokat és a másik oldalát már fedő nélkül sütöm meg. Egy adag kb. 1+1 perc alatt megsül, amikor a sercegő hang megszűnik, már kb. jó is a fánk, csak a színére kell odafigyelni.
Ha töltöm a fánkot, akkor olajba helyezés előtt nem nyomom be a közepét; ha nem töltöm, akkor igen, így lesz egy helyes kis horpadás a fánkomban, ahova tálaláskor lekvárt tehetek.


ha ügyesek vagyunk, ilyen szép szalagjaink lesznek :)

A töltött fánkot én most pudinggal készítettem, ehhez az átlagnál egy picivel hígabb pudingot főztem, amibe végül vajat kevertem. Kevergetve hűtöttem ki, majd fánktöltő csővel felszerelt habzsákba töltöttem és a megsült fánkokat még forrón betöltöttem.

Hozzávalók...
kb. 20-25 db fánkhoz: 4 dl tej, 6 dkg (nád)cukor, 3 tojás, 7 dkg vaj/margarin, csipet só, 70 dkg liszt (+ esetleg 1-2 kanálnyi, ha szükséges), 2,5 dkg élesztő, kb. 7-10 dl olaj a sütéshez, lekvár és porcukor a kínáláshoz.
...a töltelékhez: 5,5 dl tej, 1 csomag (csokoládé) puding, 3 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaj.

Mini fánkok a blogon: ITT.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 8., szombat

Poharasok

Nem szoktam poharas desszerteket készíteni -egyszerűen csak azért, mert szívesebben sütök-, de most nem volt ez utóbbira lehetőségem. "Ráfanyalodtam" a sütés nélküli desszertre, hiába no, az éhség nagy úr. :))) Olyannyira nem bántam meg, hogy ismétlés lesz, ebben már biztos vagyok. :)


Szedres-almás

Az alap mascarpone volt. Lehetett volna tejszínnel lazítani, de csak 1-1 adagot készítettem, így mellőztem ezt a lépést. Egy 250 g-os doboznyi krémsajtot 3 evőkanálnyi (házi) vaníliás cukorral kevertem ki, majd elfeleztem a krémet.

Szedret és almát pároltam össze egy kevés cukorral és vízzel, majd fahéjjal és gyömbérrel ízesítettem. Egy kevés étkezési keményítővel besűrítettem, majd hagytam kihűlni. A desszerthez a pohárba alulra mascarponét, majd egy réteg gyümölcsös krémet, végül habzsákból újra mascarponét tettem. A tetejére csokit csorgattam.


Kávés

A mascarpone másik felét 3 teáskanálnyi kávé hozzáadásával megízesítettem, tejes-rumos kávéba forgatott babapiskótával és olvasztott csokival rétegeztem (piskótadarabok-krém-csoki-piskóta-krém).

Hozzávalók...
...a gyümölcsöshöz: 125 g mascarpone, 1,5 evőkanál vaníliás cukor; 10-15 szem szeder, fél alma reszelve, 2 evőkanál barnacukor, kb. 0,5 dl víz, fahéj, gyömbér, 1 teáskanál étkezési keményítő, 1 dkg csokoládé.
...a kávéshoz: 125 g mascarpone, 1,5 evőkanál vaníliás cukor, 3 teáskanál főtt kávé; 0,5 dl tej, 1 evőkanál rum, 1 dl főtt kávé, babapiskóta darabokra tördelve, 3-4 dkg csokoládé.
Az adagok pohárfüggőek :) - 1 nagyobb vagy 2 kisebb pohárra elegendőek.
Tovább olvasom...

2009. augusztus 3., hétfő

Csillaghullás előtt

Kiskukta talált meg az utolsó vacsora (vagy bakancslista - kinek hogy' tetszik) kérdéssel, amivel tudtán kívül úgy feladta nekem a leckét, ahogy azt rettegett ábrázolás-geometria tanárom tette anno még a suliban. :))) Egyszerűen nem tudtam zöld ágra vergődni vele, pedig már nem is tudom, mióta is (?), majd' egy hete agyalok rajta.

Az első gondolatom a feladványt látva a halálraítéltek utolsó vacsorája volt és ezt akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, nem ment. Piszok mód valamilyen formában mindig visszatért a gondolat - "John Coffey, mint a kávé, csak nem úgy írják...", vagy Burrows, amint már sokadik alkalommal próbálják rávenni, hogy kitöltse az utolsó kívánság papírkáját. :)) De most komolyan, ki tud(na) ilyenkor enni? :)
Aztán próbáltam kicsit átfogalmazni a kérdést, ahogy előttem már többen is megtették: mit (és hol) kóstolnék meg, mielőtt eljön Joe Black? :P Hát, ez sem könnyebb.

Amiben biztos vagyok, hogy 2 hely foglalt a "megnemnevezett" kategóriában, azaz ha már utolsó ételek listája, abban biztos vagyok, hogy Joe Black előtt mindenképpen megkóstolnám a gyermekeim főztjét. Mondjuk 1-2) 7 fogás, ünnepi vacsi, a saját házukban. Na, ezzel tuti elodáztam az utolsó napomat minimum 20 évvel, de inkább többel. :D

Aztán vegyünk néhány kedvencet:
3) meggyleves, én ebből a retro menzaízűt szeretem
4) sajtos-tejszínes csirkemell, burgonyapürével, sült hagymával
5) körömpörkölt - tudom: fúúúj! Nem is szeretem a disznóhúst egyébként, de a csülök pékné és a körömpörkölt kivételt képeznek, plusz jöhet a csípős füstölt kolbász és a hurka is. Ennyi, de tényleg ennyi... :D
6) fagyi - hmm, mogyorós csokifagyi
7) friss, jégbe hűtött mangó dzsúz

És a végére, néhány "kisebb célkitűzés" csak nagy vonalakban, illetve mondjuk megszabva legalább 1 Michelin-csillagot a helynek, szóval ennék 8) Angliában (Gordon Ramsay), 9) Ausztráliában és 10) Franciaországban.

Ez így nem egy OK lista, de most ennyi tellett tőlem, bocsi. :)
Tovább olvasom...

2009. augusztus 1., szombat

Csíkos kelt kuglóf

Többször készítettem már különböző receptekből csíkos kuglófot. Finomak voltak, szépek és jók, de nekem valami hiányzott belőlük. Most azonban -talán- meglett a megfelelő, egy ideig legalábbis megteszi majd. :)


A hozzávalókból lágy kelt tésztát készítettem, majd elfelezve az egyik felét tovább dagasztottam kakaómasszával. A gombócokat először csak félig kelesztettem, majd formázás után már a formában a duplájára. 170 °C-on kb. 70 perc alatt sült meg (félidőben alufóliával lefedtem, különben túlságosan megbarnult volna).


Hozzávalók: 2 dl tej, 1 tk. méz, 20 g élesztő, 140 g natúr joghurt, 20 g tejpor, 540-550 g BL80-as liszt, 20 g burgonyapehely, 6 ek. cukor (kb. 120-130 g), 1 csipet só, 60 g vaj. A kakaós részhez + 2 ek. ét kakaópor és kevés tej. (Ha szükséges: vaj és liszt a forma kikenéséhez.)
Tovább olvasom...