2009. augusztus 19., szerda

Könyves játék

Ismét Kiskukta hívott játszani, köszönöm! :)

Most nincs is "nehéz dolgom", csak fel kell csapnom a könyvet, amit éppen olvasok. Már' ha van ilyen, de most éppen nincsen. Sajnos a csajszik mellett nem sok -igazán hasznosítható- idő jut az olvasásra, így csak akkor fogok újabb könyvbe, ha éppen hosszabb ideig itthon van a párom - ekkor van esélyem felfogni, miről is szól a történet. :))

Azért persze mindig akad egy-két könyv a kezembe, ha belepillantanék, mert az egyéb (rövid idő alatt is kikapcsoló :D) hobbijaim mellett éppen belefér az időmbe egy kis fejtágítás. Most az ovis házirend mellett :))) két ilyen is hever az asztalomon. A fent említett okok miatt egyikkel sem haladok, így a 161. oldal 5. sora igazi meglepetés lesz most...

Az elsőnél máris mosolyognom kell, ugyanis az 5. sor összesen két szó - ráadásul az aktuális fejezet utolsó két szava. Hogy értelme is legyen, íme a mondat egésze: "Ha gyermekünkkel együtt lassanként túltesszük magunkat a veszteségérzésen, és igyekszünk továbblépni az élet minden területén, megnyugodhatunk, mert a növekedés folytatódni fog, életformánkká és szokásunkká válik." Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve/11. fejezet - Egyedülálló szülők és a szeretet-nyelvek
A könyv a gyermek-szülő közötti szeretetkapcsolatról szól, ahhoz ad tanácsokat, hogy felismerjük gyermekünk "szeretetnyelvét" és azt kielégítve hatékonyabban jussunk el hozzá és eredményesebben neveljük őt életre.

A második könyv egy mesekönyv - felnőtteknek. "Apja reggelenként, amikor elindultak, egy hamuban sült pogácsát adott neki, ezt azonban a fiú minden alkalommal elhajította." Boldizsár Ildikó szerkesztésében: Mesék Anyákról/Erős János
Kímélem az ujjaimat, idézek az ajánlójából: "... Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. ..."

Úgy látom, a játék nagyjából körbement már, így én most nem adom tovább senkinek. :)

4 megjegyzés :

Kiskukta írta...

Képzeld, az első könyv nemkem is megvan, én is kiolvastam, de még régebb, de most újra elővettem, mert eszembe jútott mikor ezre a játékra kapta a fehívást, és újból átnézem.

egycsipet írta...

:))
Ideje lenne nekem is több időt szánnom rá, most megy a lány az oviba, jobban oda kell majd figyelni rá, bár remélem, nem fogja megviselni a változás.

Kiskukta írta...

Szerintem még élvezni is fogja, jó nekik, hogy korukbliekkel is játszhatnak!
Néz be kérlek újból hozzám!
Ja és megnéztem a húsdarálóm, 8-as van az oldalára írva! Úgy hogy elfogadom, ha nekem adod az egyiket, persze kifizetem.

egycsipet írta...

Remélem, hogy így lesz! :)
Megyek.
A többit privi... :)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...