2010. november 29., hétfő

Advent

Eljött végre, tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. A közelgő ünnep kedvéért még Holle anyó is megerőltette magát a hétvégére - igaz a mai szikrázó napsütésben már csak gyerektenyérnyi foltokban fehérlik a hó. Mint legutóbb már írtam, éppen az év vége előtti leeresztett lufit fújom, de most hoztam nektek egy kis adventi vendégváró összefoglalót. Nálunk ebben az időszakban nem csak "karácsony van", hanem sok-sok névnap, szülinap, vendégeskedés-vendégvárás, ezért sokszor és sokfélével fogok készülni az elkövetkezendő hetekben. 
Advent első vasárnapján a nővéremék jártak nálunk egy kártya- és jenga-partira, szilvakrémlevessel, tejszínes rakott csirkével és adventi mézes tortával vártam őket. Remek volt, csak ne kellett volna utána mosogatni... :D


Kezdem azzal, amivel talán már kissé késő is: italok. Nálunk idén is készül limoncello, valamint mézes pálinka, amiből szokatlan módon most a Kifőztük Karácsony különszámban szereplő narancsos változatra esett a választásunk. Bár ezek nálam már érnek, még nincs késő most elkészíteni, karácsonyra, szilveszterre jók lesznek. Hasonló érésidőt igénylő receptek: citromos-fűszeres mézespálinka és mézes-meggyes ágyas pálinka.
Lágyabb ízekben, rövidebb érésidővel vagy azonnali fogyasztással készülnek az alábbi likőrök: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs. Ezeket szinte az utolsó pillanatban is össze lehet dobni, tehát ha most készülnek el, a hétvégi vendégek már ebből kortyolgathatnak.

Adventre általában csak aprósüteményeket készítek, emellett az egyéb alkalmak miatt torták szoktak előfordulni. Karácsonyra biztos, hogy készítek majd bejglit, amit az utóbbi években mindig előre készítettem el és fagyasztva várta az ünnepet. Idén erre nem lesz lehetőségem, így szerintem csak a karácsony előtti hétvégén fogom megsütni. A bejgli mellett erősen foglalkoztat a zserbó gondolata, ugyanis a diós sütiket mellőzni szoktam, a múltkor kipróbált zserbó viszont túl jól sikerült ahhoz, hogy hanyagoljam. :) Ezek mellett elképzelhetetlen, hogy ne készülne valamilyen soklapos sütemény, ami nálunk csak a mézes (grízes) krémes vagy a Zsuzsi szelet lehet (ezúton üzenem az illetékesnek, hogy nyugi, sütök... ;D).
Az aprósüteményekről még nem döntöttem, de íme néhány lehetőség: 3:2:1 linzer, csokis cookie, kakaóbabos, meggyes-diós cookie, darálós keksz, diós-darálós keksz, hókifli, kókuszcsók, mogyorós mini isler...

Mindenkinek kellemes tervezgetést, készülődést, várakozást!
Tovább olvasom...

2010. november 26., péntek

Kényszerkenyér

Még a hét elején készült, csak aaannyira leeresztettem az utóbbi napokban (hetekben), hogy a blog a legutolsó, ami eszembe jut. Ráadásul rohanvást közeledik az advent és a karácsony, nálunk ilyenkor igazi bolondok háza van, így bár muszáj lesz felpörögnöm, a blogot továbbra sem fogom erőltetni. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen be-benéznek és csalódniuk kell a friss felhozatalt illetően.
Na igen...a kenyér. Kényszer, mert:
1) nagyon ráfért az öregtésztára, hogy végre megsüssem,
2) egy napra cserbenhagyott minket a cirkónk és hát ugye a sütő mindig jó fűtésnek bizonyul. ;))


A csökkenő hőmérséklet elűzésére már előző este beterveztem egy jó kis sütést, de hogy kenyér lesz, azt a hűtőben fellelt öregtészta határozta meg. Volt már vagy...nem is tudom, de legalább másfél hetes. Két adagnyi lapult a dobozban, így az egész a tésztába került, majd az első kelesztés végén kivettem belőle bő 20 dkg-ot, ami az általános adag egy-egy sütésben. Rendszeres sütésnél ez a legegyszerűbb módja, hogy mindig legyen a hűtőben belőle.
Mivel néhány zsemlét is készíteni akartam, egy kicsit módosultak a mennyiségek a szokásos fehér kenyéréhez képest. Anno a zsömletésztát is Limaránál láttam, az ő instrukciói alapján így kicsit lágyabb tésztát dagasztottam. Hoppsz, instant élesztővel - mivel a friss "természetesen" vásárláskor a boltban maradt. :S


Az alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe rakosgattam, majd megdagasztattam - lágy, kissé ragacsos tészta lett a végeredmény, ami a kelesztés végére még jobban ellágyult és ragadt. Én jobban szeretem, ha a kelt lágyabb tésztából készül, ezekből kellemesebb eredmény szokott kisülni. A következő sütéshez kivettem egy adag tésztát, ezt hagytam a dobozban újra megkelni, majd így került a hűtőbe. 
A maradék 1 kg nyers tészta volt: ezt úgy osztottam fel, hogy egy 40 dekás darabot elvettem cipónak, a maradék 60 dekát, hat darabba osztva, zsemlének formáztam meg. A cipó adagját megformáztam és egy sütőpapírral bélelt kenyérsütő tálba tettem. A fedelébe vizet spricceltem, majd hagytam kelni. A zsemléket formáztam, sütőpapíros tepsire helyeztem és egy konyharuhával letakarva duplájára kelesztettem. A lágy tésztáknál én elég sok lisztet használok a formázáshoz, egyrészt mert különben ragadna a kezemhez (így is...), másrészt a végeredmény is formásabb lesz.
A kelesztés vége felé 230 °C-ra melegítettem a sütőt. Gőzös sütőben először a zsemléket sütöttem szép pirosra, majd a kenyeret. A zsemléket alaposan lespriccelve tettem a sütőbe, amíg sültek, a kenyeret kereszt alakban bevágtam egy pengével, majd sütés előtt azt is alaposan megspricceltem, végül fedő alatt sütöttem. A sütőből kivéve hideg vízzel spricceltem le a pékárukat.
Isteni lett, friss tepertőkrémmel szinte az egész elfogyott még az este. A zsemléből maradt, másnap is olyan finom, puha volt, mintha friss sütés lenne.


Belekerültek: 3 dl víz, kb. 40 dkg (42-43 dkg volt) öregtészta, 2 evőkanál olaj, 2 dkg só (egy hangyányit lehet több), 2 kockacukor (7 g), 50 dkg kenyérliszt (BL80), 2 mokkáskanál instant élesztő (fél csomag, 3-4 g - vagy ennek megfelelő friss élesztő).
Tovább olvasom...

2010. november 19., péntek

Meggyleves

Tegnap szembesültem azzal, hogy készülök megdönteni a negatív posztolási rekordomat. Van ez így. (?) Persze mostanában is készült ez+az (lecsó, vaníliafagyi, fokhagymás szűz, levesek, habcsókok nagy mennyiségben, rakott krumpli, káposztasali, mézes keksz - már a 3. adag, gesztenyekocka - ez éppen ma, de már majdnem el is fogyott, már érnek a karácsonyi italok, ...), de semmi új - illetve ha új is, lehetetlen fotókkal... Hát nem éppen a legjobb időszakomat élem. A csipet blog sötét korszaka. :D
Így aztán, bár meggyleves szerepel már itt egy másik változatban, úgy döntöttem, ezt is felrakom. Szegény ember vízzel főz. :))


A vizet a cukorral és a fűszerekkel felforralom, 5 percig forrni hagyom. A fűszereket eltávolítom belőle, majd beleteszem a mirelit meggyet és lassú tűzön főzni kezdem. Amikor újra forrni kezd, a tejben elkeverem a pudingport, hozzácsorgatok egy kevés tejszínt is és ezzel habarom be a levest. Szükség szerint még tovább édesítem, végül az egészet újraforrásig főzöm.
Egyszerű, igaz? Hát még milyen finom! :)

Hozzávalók: 3-4 dl víz, 5 cm fahéjrúd, 3-5 szem szegfűszeg, 3 evőkanál vaníliás cukor (+ a főzés végén még ízlés szerint), 50 dkg magozott mirelit (szezonban friss) meggy, fél csomag (20 g) vaníliás pudingpor (vagy étkezési keményítő), 1 dl tej+1 dl tejszín (vagy összesen 2 dl tej).
Tovább olvasom...

2010. november 14., vasárnap

Zserbó

Ez is letudva.
Korábban nem készítettem, egyrészt mert annyira nem rajongok a diós sütikért - bár az utóbbi időben már változóban a dolog :) -, másrészt mert a zserbót kifejezetten nem bírtam. Történt, úgy egy hete, hogy apum beállított egy zacskó dióval: megtisztítva, aaakkora fél diókkal, mint egy kétszázas (az ember lánya jóformán sajnálja ledarálni :D). A zacskó láttán valamiért egyből a zserbó villant be, pedig apum elvileg már a karácsonyi bejglim kedvéért szorgoskodott jó előre. :)) Aztán tegnap a kezembe akadt egy szakácskönyv, az 1 millió menü. Lapozgattam egy ideig a desszert részt, mígnem eljutottam a zserbóig. Na jó, ha már ennyire tolakszik, ám legyen...


Nagyjából követtem a receptet: a tészta hozzávalóit összegyúrtam - először robotgéppel, csak úgy nagyjából, majd kézzel. A tészta nagyon emlékeztetett a bejgli tésztájára, állagát, illatát, összetevőit tekintve, talán - mivel nem hideg, hanem szobahőmérsékletű zsiradékot használtam - kicsit könnyebben kezelhető volt. (Itt megjegyezném, hogy a recept nem írt a gyúrás után pihentetési időt, így egyből kinyújtottam - de legközelebb kicsit hagyom előtte állni, szerintem úgy könnyebben nyújtható lesz a tészta.) Azt ugye meg sem kell említenem, hogy a recept leírásában a tésztát 3 részre osztják, de a fotón 4 lapos sütemény szerepel? Ááá... :P

Na szóval, tészta összegyúrva, 4 részre osztva - tényleg, eredetileg 3 vagy 4 lapos a zserbó??? Lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, majd egy kb. 30x22 cm-es - sütőpapírral bélelt - keretbe igazítottam. A tésztát megkentem ribizlizselével (nagyon jó választás volt, pedig majdnem sárgabarackkal készült), megszórtam a cukorral elkevert darált dió harmadával, majd a következő tésztagombócot is kinyújtottam és a dióra helyeztem. Újból lekvár-dió-tészta, majd még egy réteg. A legfelső tésztalapot megszurkáltam egy villával, majd úgy 1-1,5 órán keresztül pihentettem az összeállított süteményt. Ezután 180-190 °C-ra előmelegített sütőbe toltam és kb. 30 perc alatt világosra sütöttem. Rácson hagytam kihűlni (eredetileg a tepsiben lehet hagyni).

alapanyag...

A tetejére mázat készítettem - ez "vicces" volt, mert rémlett, hogy a nagyim anno a zserbóra valami édes-kakaós-margarinos mázat gyártott, így a csokit vajjal és cukorral olvasztottam meg - persze a cukor nem akart elolvadni, így kapott egy kevés vizet (...), aztán még a biztonság kedvéért némi kakaóport is tettem hozzá - szóval kutyultam... (Tuti zserbómáz-recept valakinek esetleg?) Az azért megnyugtatott közben, hogy szepynél láttam hasonló összetevőjű mázat, tehát nagyon nem lőhettem vele mellé. :D Imáim meghallgatásra találtak, mert a hűtőben reggelre megdermedt, nem valami szépen szeletelhető máz, de finom - és nem is annyira olvadós...
A lényeg: a süti meglepően jó lett, este még langyosan, lágy mázzal :)) teszteltük, reggel pedig ezt majszoltam a kávém mellé. A közelgő adventre és karácsonyra is gondolva biztosan tudom, hogy nem ez lesz az utolsó zserbóm...

Aprócska, kb. 2x1 cm-es falatkákra szeleteltem, de persze lehet nagyobbra is.

Hozzávalók (kb. 30x22 cm-es tepsihez)...
...a tésztához:
50 dkg liszt (+ a nyújtáshoz), 10 dkg vaj, 10 dkg zsír (nálam libazsír), 1 tojássárgája, 5 dkg vaníliás cukor, pici só, 1,5 dkg élesztő (elmorzsolva a lisztben, nem kell felfuttatni), 10 dkg tejföl (12%-os volt itthon), szükség szerint tej (nekem kellett hozzá kb. 2 evőkanálnyi);
...a töltelékhez: 20-25 dkg darált dió (nekem 22 volt), 10-15 dkg cukor (12 volt), lekvár - egy 7 dl-es üveg ribizlizselé fele fogyott el;
...a mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál cukor, 4 dkg vaj, kb. 3 evőkanál víz, 1 evőkanál keserű kakaópor.
Tovább olvasom...

2010. november 9., kedd

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...


Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.


A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.


Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.
Tovább olvasom...

2010. november 4., csütörtök

Kakukkfüves gombás szelet

Szeretem az ilyen egyszerű ételeket, mert nagyon gyorsan, majdhogynem hamarabb elkészülnek, mint a köretnek kifőzött tészta. Egy kis (csirke)hús, gomba vagy egyéb zöldség, némi tejszín/tejföl: a hűtőben mindig fellelhető és jól variálható alapanyagok. Hasonló recept már van a blogomon, ez annak az egyszerűbb, alapanyag tekintetében könnyebben elérhető változata.


A csirkemellet felszeletelem, a szeleteket sózom és borsozom, majd kevés zsiradékon, mindkét oldalukat, hirtelen megpirítom. Amíg a hús pirul, a hagymát és a gombát megtisztítom, majd a vöröshagymát apró kockákra vágom, a csiperkét felaprítom (közepes-nagyobb fejek esetén vastagabb szeletekre, ha apróbb gombát használok, azt egyszerűen csak négybe vágom).
Amikor a hússzeletek mindkét oldala szépen megpirul, kiveszem őket a serpenyőből, a visszamaradt zsiradékon pedig megpárolom a hagymát. A párolt hagymára teszem a gombát, összeforgatom, fűszerezem, ráreszelem a fokhagymát és az egészet kissé összepirítom. Keményítővel elkevert tejszínnel felöntöm és éppencsak összeforralom - alkalmanként a végén még egy kis tejfölt is keverek hozzá.
Főtt tésztával tálalom.


Hozzávalók: 1 nagyobb (fél kg) filézett csirkemell, kb. a mell súlyával megegyező mennyiségű csiperke, zsiradék (olaj, libazsír, vaj...), 1 kis fej vöröshagyma, 2-4 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű, 4-5 dl tejszín, 2 evőkanál étkezési keményítő, 2-3 evőkanál tejföl (elhagyható).
Tovább olvasom...