2010. december 29., szerda

Kocsonya

Nemrég szóba került néhány kedves barátosnémmal, hogy ki hogyan is készíti a kocsonyát. Ők meglepődtek, hogy én füstölt hússal, én meglepődtem, hogy ők még csak nem is hallották ezt a változatot.
Őszintén szólva, eddig egyszer kóstoltam olyan kocsonyát, amiben nem volt füstölt hús, de azóta sem vágyom rá. Elhiszem, hogy finom, ha jól van elkészítve, de az, amihez nekem volt "szerencsém", az sajnos "semmilyen" volt. Lányok, íme a füstölt hússal készült kocsonya:


A kocsonyakészítés korán kelős mulatság - feltéve, ha nem éjjel akarja az ember lánya befejezni... Tehát korán (...) felkelek, letisztítom a húst. Ehhez olyan "speciális eszközöket" használok, mint a gázrózsa lángja (az esetlegesen rajta/benne felejtett szőrneműségek lepörköléséhez), ezt megtámogatom egy eldobható borotvával és egy éles késsel (az olyan helyek lecsupaszításához, amelyet a láng csak a saját szőreim árán érne el). Szükségesek még papír kéztörlők, valamint egy tiszta (csak erre vagy ehhez hasonló feladatokra szakosított) körömkefe, amivel szépen lesikálom az egyébként tisztának tűnő bőrt, körmöt, egyéb húsféleségeket.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy megmosom a húst, a gázláng közben folyamatosan ég, a húsról leitatom egy papírtörölközővel a vizet, a lángot magasra veszem, odatartom a szőrös részt, szagolom a pörkölt szőr bűzét, láng le, a húst késsel/borotvával megkapirgálom, lemosom, vizet leitatom, morgok, ha maradt rajta szőr, láng újra fel, újra pörköl stb-stb, míg a hús tiszta nem lesz. Leírva sok, gyakorlatban gyorsan megy. Amint az összes hús tiszta lesz (nekem félálomban, kávé nélkül bő fél óra), beteszem egy nagy fazékba, vizet öntök rá és odateszem főni. Elsőként felforralom, forrni hagyom úgy tíz percig, majd ezt a levet szépen leöntöm a húsról, a húsokat újra átmosom és újra felöntöm, hideg vízzel. A víz mennyisége a hús kb. 2-2,5-szerese, de én mindig kevesebbel főzöm, mert
1) nincs ekkora edényem,
2) a húsból a (khmm) nem túl fogyasztható részeket én a végén nem teszem tányérba, így annak a súlya úgyis lejön.


A hideg vízzel felöntött kocsonyahúsokat újra tűzre teszem. Főzés közben beleteszem az előzőleg megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, hozzáadom a borsot. Amíg felforr a víz, szorgalmasan felügyelem, ugyanis amint forrni kezd a lé, a tüzet mérsékelem és ezután egészen kis lángon főzöm végig, fedő nélkül (!), hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. Ezután már csak néha nézek rá, olykor belenyúlok egy fakanállal, valamint ha esetleg hab képződik, azt egy kis szűrő segítségével leszedem. Így főzöm úgy 8-10 órán keresztül, amíg a hús leválik a csontról.
Sót csak akkor teszek hozzá, ha szükséges, a főzés vége felé megkóstolom a levet, ha kissé sótlan, teszek hozzá egy keveset, de jóféle házi füstöltségek esetében erre nem valószínű, hogy szükség lesz.

Amikor a hús megfőtt, én nem szoktam ellenőrizni a levet, mert mindig jó, de elvileg próbamennyiséget ki lehet venni, hidegre tenni, és ha megdermed, akkor ok. A tűzhelyet elzárom, a húsokat kiveszem 2-3 tányérra és a levet is hagyom 1 órán keresztül hűlni. Ezután a húsokat szétporciózom, a csülök zsíros részei és a bőr nálam nemigen kerülnek bele, a csontokat is eltávolítom, mindenből (körömből is). Minden tányérba kerül mindenféle húsból, majd a levet lezsírozom és egy textilpelenkával duplán bélelt szűrőn át merem a tányérokba. Ezután hagyom teljesen kihűlni, végül hűtőbe teszem. Ha azonnal nem is, de néhány órán belül tökéletes kocsonya lesz belőle.
Nem környezetkímélő, de praktikus megoldásként én könnyű műanyag tányérokba porciózom a kocsonyát, így könnyen szállítható is (ha vinnénk a munkába belőle), jól tárolható a hűtőszekrényben, plusz gyönyörűen tányérra lehet borítani belőle a megdermedt kocsonyánkat.


Hozzávalók: 2 kg sertés kocsonyahús (nálam bőr, köröm), 1 nagyobb (1,5 kg) füstölt csülök (ha házi füstölés, akkor nem árt előző nap beáztatni), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1 egész fej fokhagyma, ízlés szerint vegyes zöldségek (most 1 kisebb zellergumó, 1 szál fehérrépa, 4 szál sárgarépa - ennél lehet kevesebbet is használni, sőt van, aki egyáltalán nem tesz zöldséget bele), szükség esetén kevés só, 1 csapott evőkanál egész fekete bors - mindezt 5 liter vízben főztem meg. 8 adag kocsonya lett belőle (adagonként kb. fél kg).

UI: A füstölt hús mennyisége tetszőleges, én sokat teszek hozzá (a húsmennyiség kb. fele füstölt szokott lenni), mert így szeretjük, de lehet kevesebbel is készíteni.
UI2: Időközben megnyugtattam magam, hogy szepyke is füstölt hússal készíti a kocsonyát, igaz ő egy hadseregnek. :)))
Tovább olvasom...

2010. december 20., hétfő

Ropogós mézeskeksz

Nálunk a mézes ropog. Évekig kísérleteztem a különféle mézeskalácsok, -puszedlik elfogadtatásával, a család nem igazán kultiválta. Idén nekigyürkőztem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek. Bejött. Az elmúlt bő hónap alatt már az ötödik adag kopik belőle, a lányaim imádják. Sőt, ez a keksz még a "mézallergiás", "fúj, méééz!" nővéremnek is ízlik. :)


Nagyon egyszerű elkészíteni: a mézet a margarinnal és a cukorral összeolvasztom. Elég addig melegíteni, amíg a margarin tömb (nem szoktam feldarabolni, max. 2-3 nagyobb darabba) szépen megolvad. Olvasztás után beleteszem a vaníliarúd kikapart magjait (lehet a magokkal együtt is melegíteni, de én mindig kifelejtem :D) és hűlni hagyom - nem sokáig, csak amíg a száraz hozzávalókat kimérem. Ezek a: liszt, tejpor, szódabikarbóna, só, kakaópor, fűszerek, aszkorbinsav. Alaposan összekeverem a szárazakat és egy mélyedést csinálok a közepébe. A még meleg, mézes-margarinos keverékbe beleütöm a tojást, elkeverem benne és az előkészített mélyedésbe töltöm. Ezután egy egyszerű evőkanállal összekeverem az egészet, amíg egy ragacsos masszát kapok. Ekkor még két részletben hozzáadok 5-5 dkg lisztet - minden különösebb gyúrás nélkül, csak a kanállal el lehet dolgozni a tésztát, ha nem akarna sikerülni, akkor valószínűleg túlságosan lehűlt a méz, ilyenkor kézzel kell kicsit megdolgozni.


Folpackkal letakarva, 2 órán keresztül, pihenni hagyom a konyhapulton. Ezután kiveszem a tálból és lisztezett felületen kissé átgyúrom a tésztát, ekkor már nem szabad ragadnia, könnyen gyúrható, homogén tésztának kell lennie. A tésztát elfelezem és gombócokká igazítom. A sütőt előmelegítem 200 °C-ra, 2 tepsit kibélelek sütőpapírral.


Lisztezett felületen kinyújtom az első gombócot. Nem kell nagyon alálisztezni, inkább érdemes folyamatosan figyelni és igazítani a lisztezésen. Igyekezve minél egyenletesebben, kb. 2-3 mm-esre nyújtom, majd formákra kiszúrom a tésztát, illetve legutóbb, a szepyangyaltól :)) ajándékba kapott, spéci nyújtófámmal is készítettem kekszeket. 
Előmelegített sütőben sütöm - itt van a legnagyobb bukáslehetőség, ugyanis a sütiket aranybarnára kell sütni és éppen egy hajszállal azelőtt kell kivenni a sütőből, hogy a szélük barnulni kezdene, majd aztán ripsz-ropsz megégnének. Ez mérettől függően kb. 6-7 perc - érdemes arra odafigyelni, hogy egy tepsiben mindig egyforma kiszúrt minták legyenek, így egyformán is sülnek. Kicsit a tepsiben hagyom hűlni, majd rácsra téve teljesen kihűtöm a kész kekszeket, végül zárható dobozban tartom fogyasztásig.
A tésztamaradékokat először a második gombóchoz, majd később magukban összegyúrva újra kinyújtom és szaggatom, amíg elfogy. Nagyon kiadós, mérettől függően kb. 120 keksz is születhet ennyi tésztából.

Ezek a szép, mintás kekszek nem jöhettek volna létre, ha nincs szepyke! :)) Köszönöm!

Hozzávalók: 15 dkg margarin/vaj*, 10 dkg méz**, 20 dkg kristálycukor (lehet felesben nádcukorral is), 1 kis rúd vanília magjai, 1 egész tojás, 35 dkg + 2x5 dkg finomliszt (tehát összesen 45 dkg), 3 dkg tejpor***, 1,5 teáskanál szódabikarbóna (7-8 g, ne legyen több), fél teáskanál/késhegynyi só (2 g), 2 teáskanál őrölt fahéj (6 g), fél teáskanál kakaópor (2 g), 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (3 g), 1/4 teáskanál/késhegynyi aszkorbinsav (1-2 g), valamint még egy kevés liszt a nyújtáshoz.
* vajjal is nyugodtan elkészíthető, de margarinnal (mintha) egy picit jobb (lenne) az eredmény
** többfélét próbáltam, jó az akác vagy a virágméz, de készülhet különlegesebb mézből is
*** érdemes átszitálni, mert hajlamos csomós maradni
Tovább olvasom...

2010. december 17., péntek

Fahéjas mini és vaníliás maxi

Cookie, ismét. Már szerepel a blogomon, több változatban is. Az alaprecept, kisebb módosításokkal, mindig ugyanaz - nagyon szeretem, mert gyorsan össze lehet dobni, ízlés szerint ízesíthető és sokáig eláll.


A tésztához kihabosítottam a vajat a cukrokkal és a mézzel, majd tovább habosítottam a tojással és a vaníliakivonattal. Ezután hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és a sót. Ekkor elfeleztem a tésztát:
- az egyik felébe fahéjat kevertem, plusz apróra vágott aszalt meggyet és étcsokoládét,
- a másik felébe kevertem még egy kevés vaníliát, valamint durvára tört mogyorót és kakaóbabot.
A mogyorós változatot nagy evőkanállal adagoltam a sütőpapíros tepsibe, egymástól nagy távolságra (sütés közben elterül) - a kanál hátával ellapogattam, kerekre igazítottam a kupacokat. A sütő tepsijébe 8, az eggyel kisebbe 6 ilyen korongot tudtam kikenni. 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 13 percig, amíg a tészta széle pirulni kezdett. A fahéjas változatból kis teáskanálnyi kupacokat sorakoztattam egymás mellé - lehet még ennél kisebbeket is, de most nem volt türelmem... A sütőt kicsit mérsékeltem (170 °C) és kb. 9 perc alatt megsütöttem a sütiket. Mindkét keksz puha lesz így, a ropogóshoz tovább kell sütni, de nagyon vigyázni kell, mert pillanatok alatt meg tud égni.


Hozzávalók kb. 22-24 db nagy és kb. 75 db mini kekszhez...
...az alaptésztához:
40 dkg vaj/margarin, 12 dkg méz, 12 dkg nádcukor, 12 dkg kristálycukor, 4 tojás, 1 evőkanál házi vaníliakivonat, 50 dkg liszt, 2 teáskanál (10 g) sütőpor, 2 teáskanál (10 g) só);
...a fahéjas-meggyes-étcsokishoz: fél adag alaptészta, 2 teáskanál (10 g) fahéj, 8-10 dkg kicsire aprított aszalt meggy, 8-10 dkg aprított étcsokoládé (70%);
...a vaníliás-mogyorós-kakaóbaboshoz: fél adag alaptészta, még egy kevés házi vaníliakivonat, 20 dkg durvára tört törökmogyoró (pirított és pirítatlan mogyoróval is érdemes kipróbálni), 3 dkg pörkölt, aprított kakaóbab.


További cookie receptek a blogon: csupacsokis, kakaóbabos és meggyes-diós.
Tovább olvasom...

2010. december 16., csütörtök

Fasírt

Ritkán készítek fasírtot, nem is tudom, miért, pedig szeretjük. Finom, kiadós, ha marad másnapra, pillanatok alatt össze lehet ütni mellé valamit. Akár krumplipürével, akár valamilyen főzelékfélével tálalom, biztos befutó. Ráadásul időt és munkát is lehet spórolni vele, hiszen a nagyobb mennyiségben bekevert, ízesített fasírtmasszát egyben és megformázva is le lehet fagyasztani, de még a kisütött fasírgolyó is tökéletes a fagyasztóból elővéve.


Az elkészítése nagyon egyszerű: a hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd amíg hűl, ledarálom a húst és beáztatom a zsömlét (vízbe vagy tejbe, mikor mibe...). A húshoz teszem a kihűlt hagymát, hozzáütöm a tojásokat, sózom, fűszerezem, fokhagymát reszelek hozzá és beleteszem az alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt, áztatott zsemlét. Ezután néhány perces munkával, kézzel, alaposan összedolgozom a masszát. A végére a formázás és sütés marad: a kisebb gombócokat vagy kicsit nagyobb fasírtpogácsákat zsemlemorzsába forgatom és bő, forró olajban kisütöm.
Sütőben sütve elkerülhető a bő olaj használata. Én ilyenkor egyben sütöm, zsírozott tepsibe hosszúkás "rudakat" formázok, amelyeknek a közepére keményre főzött, egész tojásokat ültetek (Stefánia vagdalt). Ugyanez elkészíthető koszorú- vagy őzgerincformában is.
A fasírtgolyók is megsüthetők sütőben sütve, a leírását lekvároskuktánál olvashatjátok.


Hozzávalók: 1 kg hús (pl. marha- vagy sertéscomb, karaj, csirke- vagy pulykamell, de lehet kissé zsírosabb húst is használni, mint a tarja), 1 közepes vöröshagyma, 2-3 tojás, 2-3 zsemle (vagy 2-3 szelet kenyér), 1 evőkanál só, 1 csapott evőkanál őrölt bors, 1-1,5 evőkanál pirospaprika, 0,5 evőkanál őrölt kömény, 1 teáskanál majoránna, 3-6 gerezd fokhagyma, az áztatáshoz víz vagy tej, kevés zsír, a gombócokhoz zsemlemorzsa.
Ezekkel az arányokkal egy keményebb fasírtmassza lesz az eredmény, ha lazább szerkezetűt szeretnénk, akkor kicsit több zsemlét kell belerakni.
Tovább olvasom...

2010. december 14., kedd

Narancsos-mézes ágyaspálinka

Rászorulók mindig vannak, ebben az évben azonban még inkább szükség volt és van az összetartásra, egymás megsegítésére, mint bármikor máskor. Hogy könnyebbé tehessük néhány szegénységben élő család, néhány éhező kisgyermek karácsonyát, 115 blogger még nyár elején összefogott, hogy egy karácsonyi recept- és ötletgyűjtemény elkészítésével, adományokat gyűjtsön a megsegítésükre.
Ebben a kiadványban, a Kifőztük karácsonyban szerepel az alábbi vendégváró italreceptem.


A narancsot alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héját nagyon vékonyan lehámozom, próbálok minél kevesebb fehér részt a héjdarabokon hagyni.
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a narancshéjat, az aszalványokat és a fűszereket. A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, a forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom, forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és - miután újra lezárom - néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (például hűtőszekrénybe), és négy hétig érlelem. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább.
Az aszalványokból néhány darabot vissza lehet tenni az italba, ha ajándékba szánjuk, jól mutat az üvegben, illetve kitöltve a pohárban is nagyon mutatós. Irtóra üt, tehát óvatosan a nassolásával! :) Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.


Ha nem ajándékba készítem, én nem szoktam a mézet-pálinkát melegíteni, mert minket nem zavar, ha az ital opálos lesz.
Ez az ital "ágyazás" nélkül is elkészíthető, én most legutóbb úgy készítettem. Elkészíthető a limoncellohoz hasonlóan, először csak a pálinkát érlelve a fűszerekkel, majd 2,5-3 hét után leszűrve és a mézet ekkor hozzákeverve is. Nagyon finom végeredmény születik így is - szilveszterre még el is készülhet! ;)

Hozzávalók: 1 narancs héja, 2-3 szem aszalt sárgabarack, 3-4 szem aszalt szilva, 4-5 aszalt füge (mini), 10 szem aszalt szőlő (mazsola), 5-7 cm fahéjrúd, 4-6 szem szegfűszeg, 10 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

Mézes pálinkák a blogon: citromos-fűszeres, aszalt meggyel ágyazott, mentás. További - akár ajándékba is adható - likőrök a blogon: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs.

Adakoztál már? December 20-ig, az akció honlapján, még megteheted!
Tovább olvasom...

2010. december 13., hétfő

Parfétorta

Zajlanak a szülinapozások, vendégeskedések. Idén, hogy most se legyen tiszta és felhőtlen az ég, hármas nehézségi fokozatba kapcsoltunk: a férjem állandóan dolgozik, így a készülődés nem túl könnyű mutatvány, ráadásul, beszereztünk egy gipszet a nagylány lábára, így még az ovi sem mentesít arra a napi néhány órára.
Ez a torta kisebbem szülinapja alkalmából készült, Noi ;) barátosném csíkos torta ötletéből, Moha Kifőztükös parfétorta-költeményének áthangolásával született meg, kevés munkával, bár sok-sok óra alatt.


Mohával ellentétben én nem készítettem piskóta-alapot hozzá és kevesebb réteget, összesen hármat készítettem. A parféalapot kis módosítással készítettem: a tej egyharmadát a vaníliával felforraltam és úgy 5-10 percig tovább főztem. Közben a tojássárgákat és a cukrot kikevertem a tej második harmadával. A vaníliás alapból kihalásztam a vaníliahüvelyeket, a harmadik harmad tejjel visszahűtöttem és hozzácsorgattam a tojásos elegyet. Lassú tűzön besűrítettem.
Ezután ezt a vaníliás-tojásos parféalapot harmadoltam úgy, hogy a végleges mennyiségek kb. azonosak legyenek. Az egyik harmadba aprított étcsokoládét, a másikba fehéret kevertem, a harmadikat pedig eperrel turmixoltam össze - ezt ezután átszűrtem, hogy a magok zöme ne kerüljön a parféba. Ezután ugyanúgy jártam el, mint Moha: a háromféle keveréket lehűtöttem, majd másnap - egyenként - felvert tejszínhabbal lazítottam őket és alufóliával bélelt-magasított tortaformában, rétegenként kifagyasztottam (lsd. az eredeti recept). Fogyasztás előtt néhány órával, felvert tejszínhabbal díszítettem (ami a bírák szerint nem volt elég édes - mondtam is, hogy nem azt kell enni :P).
A végeredmény finom lett, nekem az étcsokis réteg ízlett a legjobban. Az epressel nem voltam maradéktalanul elégedett, elszúrtam, mert kicsit vizes lett a parféalap a gyümölcstől és kissé jegesre fagyott. Legközelebb puncsra cserélem: a rózsaszín, az rózsaszín... :D
Moha, köszönöm! :)))

Hozzávalók...
...a parféalaphoz:
8 tojás sárgája, 30 dkg cukor, 1 l tej, 2 kisebb (vagy 1 nagy) rúd vanília (felhasítva, magjai kikaparva, hüvellyel együtt főzve);
...az alapok ízesítéséhez: 1) 10 dkg étcsokoládé (86%), 2) 10 dkg fehér csokoládé, 3) 30 dkg eper (mirelit, kiolvasztva);
...a parféalapokhoz továbbá: 3x2,5 dl habtejszín kemény habbá verve;
...a díszítéshez: 2x2 dl habtejszín, kevés cukor, ételfesték, marcipánfigura stb.
Tovább olvasom...

2010. december 3., péntek

Adventi mézes torta

Néhány napja feltettem egy vendégvárós, adventre hangoló bejegyzést. A fotón látható torta után érdeklődők kedvéért hozom a receptet. A torta a Zsuzsi szelet receptjéből született, némi módosítással: az íze ugyanaz, de a végeredmény kicsit mutatósabb - legalábbis szerintem. :)


A tészta elkészítésének módja megegyezik a Zsuzsiéval - a süteménynél leírtak szerint begyúrtam, és kb. 2 órán keresztül pihentettem a tésztát.


Ezután a gombócot először 5 darabba osztottam, lisztezett nyújtódeszkán mindegyik darabot kb. 2 mm-esre nyújtottam, majd egy 22 cm-re állított tortakarikával kiszúrtam belőlük a lapokat. (Kartonból kivágott sablon alapján késsel is körbevágható a méret.) A leeső tésztaszéleket újragyúrtam, kettőbe osztottam és újra megismételtem a fentieket, így összesen 7 lapot kaptam. Egymás után, előmelegített sütőben (a tepsi hátán, sütőpapíron), 170 °C-on, kb. 6 perc alatt megsütöttem a lapokat, majd hagytam kihűlni őket.


A maradék leeső tésztát ismét összegyúrtam, még vékonyabbra nyújtottam, mint a kerek lapokat, majd kis háromszögeket szabtam ki belőle (6x7 cm, 6x5 cm, 5x4 cm, 5x3 cm-es négyzetek az átló mentén felezve), ezek kb. 4 perc alatt sültek meg. (Ha még mindig marad tészta, azt tetszőlegesen fel lehet vágni és megsütni - finom kis figyelemelterelő lesz a körülöttünk sündörgő gyerkőcöknek.)
Itt fontos megjegyeznem, hogy ennél a másodszori újragyúrásnál már igen kemény a tészta. Kb. 10 mp a bekapcsolt mikróban visszalágyítja annyira, hogy könnyen lehessen vele dolgozni, de nem szabad túlmelegíteni, nehogy ragadjon. 


Amíg a tészta pihent, megfőztem a pudingot a krémhez, így a lapok nyújtása-sütése alatt szépen ki tudott hűlni. Porcukorral kikevertem a lágy vajat, majd - a habverőt folyamatosan dolgoztatva - ebbe a vajkrémbe adagoltam kanalanként a kihűlt pudingot. Adtam hozzá még néhány csepp vanília eszenciát is és habosra kevertem a krémet.


A kihűlt lapokból a legvastagabbat tettem alapnak, a legszebbet tetőnek. :) A krémmel rétegeztem a kész lapokat, majd kívülről is bevontam a krémmel a tortát. Habzsákba töltöttem a maradékot: ezzel díszítettem a torta szélét, valamint egy-egy pöttyöt nyomva a tésztaháromszögekre, ennek a segítségével állítottam össze a "fenyőfát". A torta és a "fenyő" egy egész éjszakát pihent/ért a hűtőben. Másnap reggel olvasztott csokoládéval vontam be a torta tetejét - itt csak arra kell figyelni, hogy a csoki már ne legyen meleg, amikor a tésztára kerül, mert akkor a torta esetleg megválik a krém díszítéstől. :) Újra hűtő - a csokoládé dermedése után a fenyőt a tetejére állítottam és egy reszelő segítségével, fehér csokoládéval "behavaztam" a tortát. Néhány selyemfényű cukorgyönggyel egészítettem ki a képet.
Szeletelés: forró vízbe mártott késsel.


Belekerültek...
...a tésztába: 15 dkg cukor, 15 dkg méz, 8 dkg vaj, 50 dkg liszt, 10 g szódabikarbóna, 4 dkg keserű kakaópor (3 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás;
...a krémbe:
4 csomag vaníliás pudingpor, 1,3 l tej, 6 dkg cukor (3 evőkanál), 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, kortynyi vanília eszencia;
...a tetejére: 1 tábla étcsokoládé (70%), 1 evőkanál olaj, kb. 2-3 dkg fehér csokoládé, selyemfényű cukorgyöngyök.
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok.
Tovább olvasom...

2010. december 2., csütörtök

Kosárka

Hagyományos, diós, (...) ki hogyan nevezi - nálunk egyszerűen csak kosárka. Alapértelmezésben. Minden más, ami nem ez, az lehet "mákos", "mogyorós", "krémes", "gyümölcsös" - ilyen-olyan kosárka, de ez csak így "simán kosárka". :)
Haraptatok már diós felhőbe? :)) Valami ilyesmi lehet. Nem tömény, nem fojt, egyszerűen csak szétomlik az ember szájában. Annyira omlós, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor is veszem ki a formából, mert ha túlságosan korán állok neki a feladatnak, atomjaira hullik. Na de ha kivárom az időt, mesés lesz... Az elkészítése kicsit pepecselős, de azért hébe-hóba, különösen advent környékén, érdemes nekiállni.


A recept alapja a 3:2:1 linzertészta, amibe - mivel a habhoz tojásfehérje kell - tojássárgák is kerülnek. Egy csipet sütőpor, egy másik csipet só és kész is. ;) A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Ezután a tálat folpackkal lefedem (vagy a tésztát folpackba csomagolom) és hűtőbe teszem.
Amíg a tészta pihen, a diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy pici sóval habbá verem, amikor már kemény, hozzáadom a citromlevet is. További folyamatos habverés mellett beleadagolom a cukrot és fényes, kemény habbá verem - addig, amíg a habból csúcsot tudok húzni. Ekkor egy szilikon lapáttal, laza mozdulatokkal, beleforgatom a diót. Amíg a gép dolgozik, a lekvárt átkeverem és a meggyet egy szűrőbe teszem lecsöpögni.


A sütőt 160-170 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből és kb. diónyi adagot veszek ki belőle, ebből először golyót formálok, majd a két tenyerem között ellapítom és ezzel bélelem ki vékonyan a formát. Ha van túllógó felesleg, azt lecsípem és hozzáadom a következő golyócskához. Amikor egy tepsinyi formával elkészülök, egy-egy mokkáskanálnyi lekvárt teszek a forma aljára, rá egy szem meggy kerül, majd a diós habbal befedem a kosárkát. Addig sütöm, amíg szép pirosas lesz a kilógó tészta széle.


Ekkor kiveszem a sütőből, a formában hagyom addig hűlni, amíg már kézzel kényelmesen megfoghatóvá válik a forma, majd egy óvatos fejreállítós-megmozgatós :)) mozdulattal kioperálom a sütit belőle. Rácson hagyom teljesen kihűlni (ezután ízlés szerint porcukorral meghinthető, én nem szoktam).
Nekem kétszeri sütés (két tepsi) jön ki egy adagból. Amíg a lekvározást-meggyezést-habozást csinálom, a tészta fennmaradó felét visszateszem a hűtőbe, majd így visszahűtve dolgozok újból vele - de természetesen lehet már eleve két gombócként a hűtőbe tenni. Amíg az első adag sül, a második adag összerakásával pont végzek. Ha ügyesen dolgozom, 40 db lesz belőle, ha kicsit vastagabbra sikerül a tészta, akkor néhány darabbal kevesebb.


Hozzávalók 40 db-hoz (az én formám alsó átmérője kb. 3,5 cm, a felső 6,5 cm)...
...a tésztához:
40 dkg liszt, 26 dkg vaj, 13 dkg porcukor (vagy 12 dkg porcukor+1 dkg vaníliás cukor), pici sütőpor (2 g), pici só, 4 tojás sárgája;
...a habhoz: 4 tojás fehérje, pici só, 1-2 evőkanál citromlé, 20 dkg cukor (vagy 10-10 dkg porcukor és vaníliás cukor), valamint 20 dkg darált dió;
...továbbá: egy kis üveg lekvár (most ribizlizselé, de lehet pl. sárgabaracklekvár is), 40 szem meggybefőtt.

Mivel utálom a formákat mosogatni munka közben, ezért a fenti adagot a saját formamennyiségemhez szabtam. Gondolom nem mindenki rendelkezik pontosan ennyi formával, ezért átszámoltam a mennyiségeket 10 formára, ezt már könnyen fel lehet szorozni.
Hozzávalók 10 db-hoz...
...a tésztához:
10 dkg liszt, 6-7 dkg vaj, 3 dkg porcukor, pici sütőpor, pici só, 1 tojás sárgája;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, pici só, fél evőkanál citromlé, 5 dkg (por)cukor, valamint 5 dkg darált dió;
...továbbá: lekvár, 10 szem meggybefőtt.
Tovább olvasom...

2010. november 29., hétfő

Advent

Eljött végre, tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. A közelgő ünnep kedvéért még Holle anyó is megerőltette magát a hétvégére - igaz a mai szikrázó napsütésben már csak gyerektenyérnyi foltokban fehérlik a hó. Mint legutóbb már írtam, éppen az év vége előtti leeresztett lufit fújom, de most hoztam nektek egy kis adventi vendégváró összefoglalót. Nálunk ebben az időszakban nem csak "karácsony van", hanem sok-sok névnap, szülinap, vendégeskedés-vendégvárás, ezért sokszor és sokfélével fogok készülni az elkövetkezendő hetekben. 
Advent első vasárnapján a nővéremék jártak nálunk egy kártya- és jenga-partira, szilvakrémlevessel, tejszínes rakott csirkével és adventi mézes tortával vártam őket. Remek volt, csak ne kellett volna utána mosogatni... :D


Kezdem azzal, amivel talán már kissé késő is: italok. Nálunk idén is készül limoncello, valamint mézes pálinka, amiből szokatlan módon most a Kifőztük Karácsony különszámban szereplő narancsos változatra esett a választásunk. Bár ezek nálam már érnek, még nincs késő most elkészíteni, karácsonyra, szilveszterre jók lesznek. Hasonló érésidőt igénylő receptek: citromos-fűszeres mézespálinka és mézes-meggyes ágyas pálinka.
Lágyabb ízekben, rövidebb érésidővel vagy azonnali fogyasztással készülnek az alábbi likőrök: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs. Ezeket szinte az utolsó pillanatban is össze lehet dobni, tehát ha most készülnek el, a hétvégi vendégek már ebből kortyolgathatnak.

Adventre általában csak aprósüteményeket készítek, emellett az egyéb alkalmak miatt torták szoktak előfordulni. Karácsonyra biztos, hogy készítek majd bejglit, amit az utóbbi években mindig előre készítettem el és fagyasztva várta az ünnepet. Idén erre nem lesz lehetőségem, így szerintem csak a karácsony előtti hétvégén fogom megsütni. A bejgli mellett erősen foglalkoztat a zserbó gondolata, ugyanis a diós sütiket mellőzni szoktam, a múltkor kipróbált zserbó viszont túl jól sikerült ahhoz, hogy hanyagoljam. :) Ezek mellett elképzelhetetlen, hogy ne készülne valamilyen soklapos sütemény, ami nálunk csak a mézes (grízes) krémes vagy a Zsuzsi szelet lehet (ezúton üzenem az illetékesnek, hogy nyugi, sütök... ;D).
Az aprósüteményekről még nem döntöttem, de íme néhány lehetőség: 3:2:1 linzer, csokis cookie, kakaóbabos, meggyes-diós cookie, darálós keksz, diós-darálós keksz, hókifli, kókuszcsók, mogyorós mini isler...

Mindenkinek kellemes tervezgetést, készülődést, várakozást!
Tovább olvasom...

2010. november 26., péntek

Kényszerkenyér

Még a hét elején készült, csak aaannyira leeresztettem az utóbbi napokban (hetekben), hogy a blog a legutolsó, ami eszembe jut. Ráadásul rohanvást közeledik az advent és a karácsony, nálunk ilyenkor igazi bolondok háza van, így bár muszáj lesz felpörögnöm, a blogot továbbra sem fogom erőltetni. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen be-benéznek és csalódniuk kell a friss felhozatalt illetően.
Na igen...a kenyér. Kényszer, mert:
1) nagyon ráfért az öregtésztára, hogy végre megsüssem,
2) egy napra cserbenhagyott minket a cirkónk és hát ugye a sütő mindig jó fűtésnek bizonyul. ;))


A csökkenő hőmérséklet elűzésére már előző este beterveztem egy jó kis sütést, de hogy kenyér lesz, azt a hűtőben fellelt öregtészta határozta meg. Volt már vagy...nem is tudom, de legalább másfél hetes. Két adagnyi lapult a dobozban, így az egész a tésztába került, majd az első kelesztés végén kivettem belőle bő 20 dkg-ot, ami az általános adag egy-egy sütésben. Rendszeres sütésnél ez a legegyszerűbb módja, hogy mindig legyen a hűtőben belőle.
Mivel néhány zsemlét is készíteni akartam, egy kicsit módosultak a mennyiségek a szokásos fehér kenyéréhez képest. Anno a zsömletésztát is Limaránál láttam, az ő instrukciói alapján így kicsit lágyabb tésztát dagasztottam. Hoppsz, instant élesztővel - mivel a friss "természetesen" vásárláskor a boltban maradt. :S


Az alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe rakosgattam, majd megdagasztattam - lágy, kissé ragacsos tészta lett a végeredmény, ami a kelesztés végére még jobban ellágyult és ragadt. Én jobban szeretem, ha a kelt lágyabb tésztából készül, ezekből kellemesebb eredmény szokott kisülni. A következő sütéshez kivettem egy adag tésztát, ezt hagytam a dobozban újra megkelni, majd így került a hűtőbe. 
A maradék 1 kg nyers tészta volt: ezt úgy osztottam fel, hogy egy 40 dekás darabot elvettem cipónak, a maradék 60 dekát, hat darabba osztva, zsemlének formáztam meg. A cipó adagját megformáztam és egy sütőpapírral bélelt kenyérsütő tálba tettem. A fedelébe vizet spricceltem, majd hagytam kelni. A zsemléket formáztam, sütőpapíros tepsire helyeztem és egy konyharuhával letakarva duplájára kelesztettem. A lágy tésztáknál én elég sok lisztet használok a formázáshoz, egyrészt mert különben ragadna a kezemhez (így is...), másrészt a végeredmény is formásabb lesz.
A kelesztés vége felé 230 °C-ra melegítettem a sütőt. Gőzös sütőben először a zsemléket sütöttem szép pirosra, majd a kenyeret. A zsemléket alaposan lespriccelve tettem a sütőbe, amíg sültek, a kenyeret kereszt alakban bevágtam egy pengével, majd sütés előtt azt is alaposan megspricceltem, végül fedő alatt sütöttem. A sütőből kivéve hideg vízzel spricceltem le a pékárukat.
Isteni lett, friss tepertőkrémmel szinte az egész elfogyott még az este. A zsemléből maradt, másnap is olyan finom, puha volt, mintha friss sütés lenne.


Belekerültek: 3 dl víz, kb. 40 dkg (42-43 dkg volt) öregtészta, 2 evőkanál olaj, 2 dkg só (egy hangyányit lehet több), 2 kockacukor (7 g), 50 dkg kenyérliszt (BL80), 2 mokkáskanál instant élesztő (fél csomag, 3-4 g - vagy ennek megfelelő friss élesztő).
Tovább olvasom...

2010. november 19., péntek

Meggyleves

Tegnap szembesültem azzal, hogy készülök megdönteni a negatív posztolási rekordomat. Van ez így. (?) Persze mostanában is készült ez+az (lecsó, vaníliafagyi, fokhagymás szűz, levesek, habcsókok nagy mennyiségben, rakott krumpli, káposztasali, mézes keksz - már a 3. adag, gesztenyekocka - ez éppen ma, de már majdnem el is fogyott, már érnek a karácsonyi italok, ...), de semmi új - illetve ha új is, lehetetlen fotókkal... Hát nem éppen a legjobb időszakomat élem. A csipet blog sötét korszaka. :D
Így aztán, bár meggyleves szerepel már itt egy másik változatban, úgy döntöttem, ezt is felrakom. Szegény ember vízzel főz. :))


A vizet a cukorral és a fűszerekkel felforralom, 5 percig forrni hagyom. A fűszereket eltávolítom belőle, majd beleteszem a mirelit meggyet és lassú tűzön főzni kezdem. Amikor újra forrni kezd, a tejben elkeverem a pudingport, hozzácsorgatok egy kevés tejszínt is és ezzel habarom be a levest. Szükség szerint még tovább édesítem, végül az egészet újraforrásig főzöm.
Egyszerű, igaz? Hát még milyen finom! :)

Hozzávalók: 3-4 dl víz, 5 cm fahéjrúd, 3-5 szem szegfűszeg, 3 evőkanál vaníliás cukor (+ a főzés végén még ízlés szerint), 50 dkg magozott mirelit (szezonban friss) meggy, fél csomag (20 g) vaníliás pudingpor (vagy étkezési keményítő), 1 dl tej+1 dl tejszín (vagy összesen 2 dl tej).
Tovább olvasom...

2010. november 14., vasárnap

Zserbó

Ez is letudva.
Korábban nem készítettem, egyrészt mert annyira nem rajongok a diós sütikért - bár az utóbbi időben már változóban a dolog :) -, másrészt mert a zserbót kifejezetten nem bírtam. Történt, úgy egy hete, hogy apum beállított egy zacskó dióval: megtisztítva, aaakkora fél diókkal, mint egy kétszázas (az ember lánya jóformán sajnálja ledarálni :D). A zacskó láttán valamiért egyből a zserbó villant be, pedig apum elvileg már a karácsonyi bejglim kedvéért szorgoskodott jó előre. :)) Aztán tegnap a kezembe akadt egy szakácskönyv, az 1 millió menü. Lapozgattam egy ideig a desszert részt, mígnem eljutottam a zserbóig. Na jó, ha már ennyire tolakszik, ám legyen...


Nagyjából követtem a receptet: a tészta hozzávalóit összegyúrtam - először robotgéppel, csak úgy nagyjából, majd kézzel. A tészta nagyon emlékeztetett a bejgli tésztájára, állagát, illatát, összetevőit tekintve, talán - mivel nem hideg, hanem szobahőmérsékletű zsiradékot használtam - kicsit könnyebben kezelhető volt. (Itt megjegyezném, hogy a recept nem írt a gyúrás után pihentetési időt, így egyből kinyújtottam - de legközelebb kicsit hagyom előtte állni, szerintem úgy könnyebben nyújtható lesz a tészta.) Azt ugye meg sem kell említenem, hogy a recept leírásában a tésztát 3 részre osztják, de a fotón 4 lapos sütemény szerepel? Ááá... :P

Na szóval, tészta összegyúrva, 4 részre osztva - tényleg, eredetileg 3 vagy 4 lapos a zserbó??? Lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, majd egy kb. 30x22 cm-es - sütőpapírral bélelt - keretbe igazítottam. A tésztát megkentem ribizlizselével (nagyon jó választás volt, pedig majdnem sárgabarackkal készült), megszórtam a cukorral elkevert darált dió harmadával, majd a következő tésztagombócot is kinyújtottam és a dióra helyeztem. Újból lekvár-dió-tészta, majd még egy réteg. A legfelső tésztalapot megszurkáltam egy villával, majd úgy 1-1,5 órán keresztül pihentettem az összeállított süteményt. Ezután 180-190 °C-ra előmelegített sütőbe toltam és kb. 30 perc alatt világosra sütöttem. Rácson hagytam kihűlni (eredetileg a tepsiben lehet hagyni).

alapanyag...

A tetejére mázat készítettem - ez "vicces" volt, mert rémlett, hogy a nagyim anno a zserbóra valami édes-kakaós-margarinos mázat gyártott, így a csokit vajjal és cukorral olvasztottam meg - persze a cukor nem akart elolvadni, így kapott egy kevés vizet (...), aztán még a biztonság kedvéért némi kakaóport is tettem hozzá - szóval kutyultam... (Tuti zserbómáz-recept valakinek esetleg?) Az azért megnyugtatott közben, hogy szepynél láttam hasonló összetevőjű mázat, tehát nagyon nem lőhettem vele mellé. :D Imáim meghallgatásra találtak, mert a hűtőben reggelre megdermedt, nem valami szépen szeletelhető máz, de finom - és nem is annyira olvadós...
A lényeg: a süti meglepően jó lett, este még langyosan, lágy mázzal :)) teszteltük, reggel pedig ezt majszoltam a kávém mellé. A közelgő adventre és karácsonyra is gondolva biztosan tudom, hogy nem ez lesz az utolsó zserbóm...

Aprócska, kb. 2x1 cm-es falatkákra szeleteltem, de persze lehet nagyobbra is.

Hozzávalók (kb. 30x22 cm-es tepsihez)...
...a tésztához:
50 dkg liszt (+ a nyújtáshoz), 10 dkg vaj, 10 dkg zsír (nálam libazsír), 1 tojássárgája, 5 dkg vaníliás cukor, pici só, 1,5 dkg élesztő (elmorzsolva a lisztben, nem kell felfuttatni), 10 dkg tejföl (12%-os volt itthon), szükség szerint tej (nekem kellett hozzá kb. 2 evőkanálnyi);
...a töltelékhez: 20-25 dkg darált dió (nekem 22 volt), 10-15 dkg cukor (12 volt), lekvár - egy 7 dl-es üveg ribizlizselé fele fogyott el;
...a mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál cukor, 4 dkg vaj, kb. 3 evőkanál víz, 1 evőkanál keserű kakaópor.
Tovább olvasom...

2010. november 9., kedd

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...


Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.


A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.


Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.
Tovább olvasom...

2010. november 4., csütörtök

Kakukkfüves gombás szelet

Szeretem az ilyen egyszerű ételeket, mert nagyon gyorsan, majdhogynem hamarabb elkészülnek, mint a köretnek kifőzött tészta. Egy kis (csirke)hús, gomba vagy egyéb zöldség, némi tejszín/tejföl: a hűtőben mindig fellelhető és jól variálható alapanyagok. Hasonló recept már van a blogomon, ez annak az egyszerűbb, alapanyag tekintetében könnyebben elérhető változata.


A csirkemellet felszeletelem, a szeleteket sózom és borsozom, majd kevés zsiradékon, mindkét oldalukat, hirtelen megpirítom. Amíg a hús pirul, a hagymát és a gombát megtisztítom, majd a vöröshagymát apró kockákra vágom, a csiperkét felaprítom (közepes-nagyobb fejek esetén vastagabb szeletekre, ha apróbb gombát használok, azt egyszerűen csak négybe vágom).
Amikor a hússzeletek mindkét oldala szépen megpirul, kiveszem őket a serpenyőből, a visszamaradt zsiradékon pedig megpárolom a hagymát. A párolt hagymára teszem a gombát, összeforgatom, fűszerezem, ráreszelem a fokhagymát és az egészet kissé összepirítom. Keményítővel elkevert tejszínnel felöntöm és éppencsak összeforralom - alkalmanként a végén még egy kis tejfölt is keverek hozzá.
Főtt tésztával tálalom.


Hozzávalók: a nagyobb (fél kg) filézett csirkemell, kb. a mell súlyával megegyező mennyiségű csiperke, zsiradék (olaj, libazsír, vaj...), 1 kis fej vöröshagyma, 2-4 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű, 4-5 dl tejszín, 2 evőkanál étkezési keményítő, 2-3 evőkanál tejföl (elhagyható).
Tovább olvasom...

2010. október 31., vasárnap

Sütőtöklé sült tökből...is

Két igazán tökös :P, halloweenhez passzoló recept az októberi Kifőztük magazinból, mindenszentek előestéjére - vagy bármikorra. :) Az italok elkészíthetők sült tök maradékból, illetve természetesen kifejezetten ivólének készítve, az összes hozzávalót egyben megpárolva is. Bárhogyan készülnek, egészséges és vitamindús, rostokban gazdag italok születnek, érdemes megkóstolni őket.


A sárgarépás sütőtökléhez a répát meghámozom, kevés víz hozzáadásával puhára párolom. Turmixolom, majd hagyom kihűlni. A sült tökszeletekből kikaparom a húst és néhány kortnyi vízzel pépesítem. Összekeverem a répapürével, hozzáfacsarom a narancsok levét és szükség szerint mézzel édesítem. Vízzel hígítom, üvegbe töltöm és behűtve kínálom.

A sütőtökös almaléhez az almákat vékonyan meghámozom, kevés víz hozzáadásával puhára párolom. Turmixolom, majd hagyom kihűlni. A sült tökszeletekből kikaparom a húst és néhány kortnyi vízzel pépesítem. Összekeverem az almapürével és szükség szerint mézzel édesítem. Vízzel hígítom, üvegbe töltöm és behűtve kínálom.


Hozzávalók kb. 1 liter...
...sárgarépás sütőtökléhez:
kb. 20-25 dkg tökpüré, kb. 15 dkg répapüré (1 nagyobb sárgarépa), 1-2 narancs leve, 1-2 evőkanál méz, fél liter szénsavmentes ásványvíz;
...sütőtökös almaléhez: kb. 30-35 dkg almapüré (2 közepes alma), kb. 15 dkg sütőtökpüré, 1-2 evőkanál méz, fél liter szénsavmentes ásványvíz.
Ásványvíz helyett részben vagy egészben használhatunk készen kapható rostos üdítőket is (pl. 100% narancslé, almalé...), ezekkel gazdagabb ízvilágot érhetünk el. Kisebb mennyiségben készítve, azonnal fogyasztva, érdemes kipróbálni - pl. az almapürét helyettesítve - frissen centrifugált gyümölcslevekkel is.

További sütőtöklé recept a blogon itt.
Tovább olvasom...

2010. október 28., csütörtök

Zabpelyhes sütőtökkenyér

Sütőtök, sütőtök, sütőtök! Jöhet, bármikor, (majdnem) bárhogyan. :))
Sütőtökkenyeret szerettem volna készíteni, de persze nem volt elég réteslisztem itthon hozzá, így aztán zabpehellyel töltöttem ki az űrt. Korábban már bevált a zabpehely-sütőtök párosítás, a Kiskuktától átvett süti is ezek felhasználásával készül, de sült már ilyen muffin is, szintén a kenyérrecept átalakításával. Ha már zabpehely, akkor a cukor egy részét most mézre cseréltem...egy másik részét pedig nádcukorra...így legalább van egy kis "egészséges nass" illúzióm. :))


Alapvetően ugyanúgy készült, mint a "sima" sütőtökkenyér: a tököt megtisztítva, felkockázva egy csipet sóval megfőztem, a vizet leszűrve pépesítettem, majd hagytam kihűlni. Ezután belekevertem a folyékony hozzávalókat, úgy mint tojás, olaj és méz, valamint egy csipetnyi friss élesztőt is beledolgoztam. A száraz hozzávalókat egy másik edénybe mértem: rétesliszt, zabpehely, (nyújtófával kissé megpüfölt) mandula, mazsola, aprított csoki, őrölt fahéj, szódabikarbóna, nádcukor és házi vaníliás cukor.


A két keveréket összekevertem és enyhén olajozott kenyérformába simítottam. 150-160 °C-ra előmelegített sütőben sült tűpróbáig - úgy 100 perc körül. A sütőből kivéve kb. negyed óráig hagytam a formában pihenni, majd rácsra borítva hagytam kihűlni.


Hozzávalók: kb. 60 dkg sütőtökbél (tisztított súly), 1,6 dl olaj, 3 tojás, 8 dkg méz (selyemfűmézet használtam hozzá), kb. 5 g élesztő (elhagyható), 20 dkg zabpehely, 20 dkg rétesliszt, 15-20 dkg belevaló (most mandula, étcsoki, mazsola vegyesen), 1 nagy teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, 10 dkg nádcukor, 5 dkg vaníliás cukor, további néhány csepp olaj a formához.

Latsia aszalt áfonyás sütőtökkenyerét a Kifőztük magazin aktuális, októberi számában találjátok meg, ha még nem tettétek meg, töltsétek le!
Tovább olvasom...

2010. október 25., hétfő

Lencsefőzelék

Ha nekem 10 éve valaki azt mondja, egyszer még szeretni fogom majd a lencsét, tuti, hogy kinevetem. A lencse és én ugyanis nem voltunk barátok. Egész életemben végigkísért: nem volt elég, hogy nem szerettem, de anyám minden születésnapomra lencselevest főzött. Hát kösz. Torta helyett lencseleves. "Jó" csere.
Néhány éve aztán elköltöztem, saját konyhám lett és nem tudtam kibújni: az újévi hagyományok kedvéért nekem is főznöm "kellett" lencselevest. Kezdtünk hát megbarátkozni, a lencse és én. Túl sok variációban továbbra sem készült, de már legalább nem néztem rá csúnyán. :) Az utóbbi időben azonban elkezdtem belelendülni a főzelékek készítésébe, így keresem az újabb és újabb lehetőségeket. Volt még egy adag füstölt lé a fagyasztómban, a szárazbabot most annyira nem kívántam, sárgaborsó készült nemrégiben, utolsóként kezembe akadt ő: a lencse. Az eredmény után elmondhatom: szeretem a lencsét! :D


Már írtam korábban, hogy a füstölt húsok főzésénél a felesleges főzőlevet érdemes lefagyasztani, aztán később leveseknél, főzelékeknél felhasználni. Ehhez a főzelékhez is egy adag ilyen levet használtam, nagyon jó ízt adott neki. Persze lehetne füstölt hússal együtt főzni is az ételt, de ha a lencse anélkül is elég tartalmas étel...

A lencsét átválogattam, megmostam, hideg vízbe beáztattam (2-3 óra elég neki). Áztatás után átmostam, lecsepegtettem, majd a füstölthús főzőlével felöntöttem (kb. 2 ujjnyira lepte el a lencsét). Megtisztítottam egy nagy fej vöröshagymát, félbevágtam: a felét egyben a lencséhez tettem, a másik felét felaprítottam - ez később a rántásba került. Hozzáadtam a babérlevelet, enyhén megsóztam (a füstölt lé sós, nem szabad túlsózni), majd fedő alatt, lassú tűzön puhára főztem a lencsét.
A főzési idő végén a fél vöröshagymát kivettem a főzelékből. Olajból és lisztből világos rántást készítettem, hozzákevertem a felaprított vöröshagymát, belereszeltem a fokhagymát, kissé együtt is pirítottam, majd a tűzről levéve pirospaprikát szórtam hozzá és hideg vízzel elkevertem. (Ha sok lenne a főzelék leve, abból is lehet kivenni hozzá.) A felengedett rántást a főzelékhez adtam és belekevertem egy kevés tejfölt is. Frissen facsart citromlével ízesítettem, majd újraforráskor elzártam a tűzhelyet.
Tükörtojással tálaltam.


Hozzávalók: 50 dkg lencse, 1,5 l füstölthús főzőlé (vagy víz), 4-5 db babérlevél, só, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 4-5 evőkanál olaj, 4 evőkanál liszt, 2 gerezd fokhagyma, kevés pirospaprika, kb. 10 dkg tejföl, citromlé (vagy ecet).
Tovább olvasom...

2010. október 23., szombat

Csípős karfiol

Egy újabb Kifőztük recept, az októberi számból. Tegnap óta elérhető a karácsonyi adománygyűjtő különszám is, érdemes ellátogatni és meglesni a weboldalon, ahol már a felajánlásaitokat is megtehetitek. Köszönjük.


...és akkor a csípős karfiol... :)
A felöntőlé hozzávalóit, az ecet kivételével, egy megfelelő méretű edénybe mérem és felforralom. Forrás után még 5-10 percig főzöm, majd a tűzhelyet elzárom és az ecetet a fűszeres lébe keverem. Hűlni hagyom. (A szükséges felöntőlé mennyiségét úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, ha a zöldségekkel betöltött üvegekbe vizet eresztünk, majd leöntve róluk, a vizet megmérjük. Természetesen a lé készítésénél vegyük figyelembe a belekerülő ecet mennyiségét. A módszernek annyi hátránya van, hogy így lassabban készülünk el a munkával, de előnye, hogy kevesebb felesleges lé marad a végén.)
Amíg a lé készül, a karfiol levélrészeit eltávolítom, a fejet megmosom, majd kisebb rózsákra szedem. A rózsákról az esetleges hibákat egy éles kés segítségével levágom. (Ha szeretjük, a szárrészt is megtisztíthatjuk, és a rózsákhoz hasonló méretre vághatjuk.) A paprikákat megmosom, szárukat rövidre vágom.


A karfioldarabokat és a paprikákat alaposan kitisztított befőttesüvegekbe rendezem. A langyosra-kézmelegre hűlt felöntőlébe - előírás szerint - tartósítószert keverek, majd felöntöm vele a karfiolokat. Amennyiben a lé bőségesen ellepi a zöldségeket, nem szükséges a savanyúságot állni hagyni, de ha jobban megrakom az üvegeket, akkor félreteszem néhány óráig, amíg a karfiolok és a paprikák kissé megszívják magukat a lével, majd újra teletöltöm az üvegeket és csak ezután zárom le. Sötétebb, hűvös helyen tárolom.
Felbontás előtt legalább 2-3 hónapig érdemes érni hagyni, de minél tovább érlelődik, annál finomabb lesz.


Hozzávalók (arányok!):
...a betöltéshez:
1 kg karfiol, 8-10 db apró erőspaprika (pl. chili, cseresznyepaprika...);
...1 liter vízből készült felöntőléhez: 2 dl ecet, 3 evőkanál cukor, 3 teáskanál só, 3 teáskanál koriander, 2 teáskanál egész feketebors, 2 teáskanál mustármag;
...továbbá: tartósítószer (Na-benzoát) előírás szerint.
Tovább olvasom...

2010. október 22., péntek

Chilis bab

Gyerekbarát chilis bab...vagy mi. :) Most ugyanis nem teljesen a mi (felnőtt) ízlésünk szerint készült, így a gyerkőcök is megkóstolhatták és meg is osztoztak rajta: a nagyobbik lányka a kukoricát ette a hússal, a kicsi a babokat vadászta ki belőle. Igazán testvéries megoldás. :)) A képekért előre is bocs', szegény másnapra megmaradt, szaftjától megfosztott, utolsó adag lett fotózva, de sajnos az esti (friss) képek eléggé borzasztóan sikeredtek. :S


A babot megmosom, beáztatom hideg vízbe - 4-6 órát elég állnia, de ha előre gondolkodunk (én ritkán szoktam :P), akkor már előző este meg lehet ezt tenni. Ezután leszűröm, kissé átöblítem, majd enyhén sós vízben megfőzöm.


Amikor már félkész a bab, a vöröshagymát megtisztítom és apróra kockázom, olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a húst és azt is megpirítom. Felöntöm egy üveg paradicsomszósszal (most szósszal, de alapesetben sűrített paradicsomot használok hozzá) és némi alaplével (húsleves leve vagy víz+leveskocka), fűszerezem, sózom és az egészet összeforralom. (A folyadékmennyiséget úgy állítom be, hogy az étel végül kellemesen szaftos, kenyérrel mártogatható legyen.) Amikor felforr, hozzáadom a lecsepegtetett konzerv csemegekukoricát és az időközben megfőtt, leszűrt vörösbabot. Az edényt lefedve a chilit készre főzöm, szükség esetén a végén még ízesítem.
Reszelt sajttal megszórva, friss fehér kenyérrel kínálom.


Hozzávalók: 20 dkg száraz vörösbab, 2 közepes vagy 1 nagy vöröshagyma, kevés olaj, 50-60 dkg darált marhahús, 1 üveg (kb. 3 dl) paradicsomszósz (vagy paradicsompüré, víz és fűszerek), 1 babérlevél, őrölt bors, 1 szárított chili összemorzsolva, 1 friss chili felaprítva (magok nélkül), 2-3 dl alaplé, 1 konzerv csemegekukorica, a tálaláshoz sajt. 
Az igazán csípős változathoz a chili mennyiségét ízlés szerint duplázva, triplázva kell számolni.
Tovább olvasom...