2011. július 23., szombat

Szederfagylalt

Bár még mindig nem tudja eldönteni az időjárás, hogy mit is kezdjen magával, most hoztam egy újabb egyszerű gyümölcsfagyit, az általunk igen kedvelt joghurt-tejszín alappal. Talán kicsit kisüt a nap is hozzá. ;)


Gyorsan elkészül, még akkor is, ha megküzdünk a magokkal: a gyümölcsöt megmosom, lecsepegtetem, majd a cukorral és egy kis citromlével összeturmixolom (mixer híján előzetes lecukrozás után, ahogy fokozatosan levet enged, apránként összenyomható egy villával), ezután egy nagyobb lyukú szűrőn átpasszírozom. A gyümölcspépbe belekeverem a joghurtot, majd a félkemény habbá vert tejszínt is, és a fagyigéppel kifagyasztatom.
Ha a gyümölcs nem volt előzetesen behűtve, akkor érdemes a tejszín hozzáadása előtt az egész alapot előhűteni a fagyasztóban, így gyorsabban megbirkózik a gép a feladattal.

Belekerült: 30-35 dkg fekete szeder, 5-6 evőkanál cukor (ha nagyon érett a szeder, kevesebb is elég), 1-2 teáskanál friss citromlé, 25 dkg natúr joghurt, 2 dl tejszín.
További hasonló fagylaltok: citromos, epres, málnás; sherbetek: ribizlis, erdei gyümölcsös.
Tovább olvasom...

2011. július 21., csütörtök

Túrós ökörszemek

Illetve ezek éppen ordásak: apum a múltkor hozott a kecskesajtostól egy dobozka ordát (megjegyzem, én eddig úgy gondoltam, hogy az ordát juhtejből készítik, de ha a termelő szerint ez a cucc kecskeorda, akkor én hiszek neki...), ami nem akart elfogyni. Már két napja agyaltam azon, hogy mit is kezdjek a maradékkal, amikor megláttam Thrini ökörszemes posztját és máris bevillant egy kép: még régebben, néhány látványpékségben lehetett kapni hasonló, hatalmas méretű péksütiket, túrós töltelékkel. Már évek óta nem futottam vele össze sehol - na jó, pékségbe sem járok sűrűn :D -, így több se kellett: már izzítottam is a sütőt. Thrini, köszi! :))


Joghurtos kelt tésztát készítettem, kenyérsütőgépben. Amikor a tészta szépen megnőtt az üst tetejéig (kicsit lassabban kelt, mint ahogy a program szerette volna), lisztezett deszkára borítottam, 12 (többé-kevésbé, de inkább kevésbé) egyforma darabra osztottam és gombócokká formáltam (mintha zsemlét készítenék). Letakarva hagytam pihenni 10-15 percig, majd a tenyeremmel kilapítottam a tésztagömböket. A vaskos lepénykéket sütőpapíros tepsire ültettem (szám szerint kettőre, mert egyre nem fért), ahol kelni hagytam kb. 30 percig.
Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: az ordát (vagy túrót) villával összetörtem, elkevertem a vaníliás cukorral, majd a tojássárgával és a tejföllel krémessé dolgoztam. Az alapot elosztottam, egyik felébe mazsolát, a másikba kaprot kevertem. A fehérjét (én beletettem a tésztából visszamaradt fehérjéket is, de aki szeretné őrizgetni, nyugodtan felejtse ki azt a kettőt) pici sóval és egy evőkanálnyi citromlével félkemény habbá vertem, majd ezt is elfelezve hozzákevertem a kétféle túróhoz.


A kelesztési idő leteltével egy kisebb (feles) pohár aljával alakítottam ki a szemek közepét: akkora völgyet nyomogattam a lepényekbe, hogy körben kb. egyujjnyi perem maradjon. Ezekbe a mélyedésekbe osztottam el a túrókrémeket. Kortynyi vízzel elkevert tojássárgával kentem meg körben a tésztát, majd előmelegített sütőben, 170 °C + légkeveréssel (vagy 180-190 °C légkeverés nélkül) sütöttem kábé 25 percig - amíg már nem csak a tészta, hanem a túró is elkezdett színt kapni.
Nagyon finom lett, fogom máskor is készíteni, ha nem ordával, akkor túróval vagy pudinggal vagy... :)


Hozzávalók (12 méretes darabhoz - vagy 14-16 kisebbhez)...
...a tésztához:
6 dkg vaj, 1,7-1,8 dl tej, 10 dkg natúr joghurt, 6 dkg vaníliás cukor, csipet só, 2 tojássárgája, 25 dkg rétesliszt, 25 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő;
...az ordás/túrós krémhez: 20 dkg orda (vagy ugyanennyi tehéntúró), 5 dkg vaníliás cukor (vagy ízlés szerint - ha túróval készül, akkor talán kicsit több kell bele), 2 nagy evőkanál (8 dkg) tejföl, 1 tojássárgája, továbbá 3 (1+2 a tésztából) tojásfehérje, pici só, egy evőkanál citromlé, valamint ízlés szerint kapor és/vagy mazsola;
...a kenéshez: egy tojás sárgája kevés vízzel elkeverve (vagy egy kisebb egész tojás).
Tovább olvasom...

2011. július 20., szerda

Rostos sárgabaracklé télre-nyárra

Ha gyümölcsléről van szó, nálunk inkább a centrifuga lép akcióba, de ettől függetlenül időnként készítek ivóleveket is, így egyszeri munka gyümölcsét több napig élvezhetjük. Most egy kevés maradék sárgabarack szorult elsősegélyre, fagyasztani nem szerettem volna, a lekvárfőzés szóba sem jöhetett (vajon, miért? :D), így a keményebbeket félretettem egy kis sárgabarackos gombóchoz, a puhábbakból pedig ivólevet készítettem.


Gyümölcsszezon lévén (inkább) esszük a vitaminokat frissen, így most is befőzésre gondoltam. Kissé tanácstalan voltam, mert télre nem szoktam ivólevet eltenni, de kis kutatás után Dulminánál és Renátánál is megerősítést kaptam: elvileg működik a dolog. :)

"Mindenünk a gyümölcs" :)))

A sárgabarackokat megmostam, kimagoztam, ahol akadt a héjon hiba, ott kivágtam, majd a gyümölcsöt egy edénybe tettem. Nem tudtam, mennyi vizet fog igényelni, így csak egy keveset öntöttem hozzá, majd főzni kezdtem. Miután felforrt, kb. 5 percig forraltam, ezután botmixerrel pépesítettem a levet. Ekkor körvonalazódott a szükséges víz mennyisége, ezt hozzáadtam, majd az egészet újra felforraltam. Tettem bele egy kevés aszkorbinsavat, ízlés szerint cukrot, és tovább főztem még néhány percig. Leszedtem a habját, végül csírátlanított kisebb-nagyobb üdítősüvegekbe mertem a levet. Kupak, 5-10 perc fejjel lefelé és a szokásos szárazdunszt.
Majd beszámolok a projekt (remélem) sikerességéről. :))


Arányaiban: 2 rész sárgabarackhoz (tiszta súly) 1 rész víz került, de ez természetesen, ahogy a cukor (vagy más édesítő) mennyisége is, függ az egyéni ízléstől és a gyümölcstől is. (1 kg gyümölcshöz kb. 10 dkg cukrot és késhegynyi aszkorbinsavat tettem.)
Egy kilogramm barackból a fentiek szerint ~1,2 l sűrű, nagyon rostos sárgabaracklé lesz (a férjem egyszerűen csak 200%-os gyümölcslének titulálta :D). Valami eszméletlenül finom; ha esetleg felbontáskor nagyon sűrű lenne, ásványvízzel lehet hígítani, illetve nyári fogyasztásnál egy óriási adag jégre kell önteni. :)) Felbontás után hűtve tárolandó.
Tovább olvasom...

2011. július 19., kedd

Francia hagymaleves magyarul

Szepy francia hagymalevesére sikerült szemet vetnem nemrég. Sok-sok évvel ezelőtt készítettem már néhány alkalommal hagymalevest, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet, aztán a többszöri negatív tapasztalat után egy jó ideje inkább már nem próbálkoztam vele. Most azonban kivételt tettem és milyen jól tettem!


Az eredeti recepten némileg módosítottam és hát számítván arra, hogy a gyereknép nem fog lelkesedni a végeredményért, nagyjából feleztem az adagot. A hagymákat megtisztítottam, feleztem és felszeleteltem. Egy kevés olajjal felforrósítottam a vajat, rádobtam a hagymát és párolni kezdtem. Amikor elkezdett opálossá válni (nagyjából 5 perc után), finoman megsóztam, tekertem rá egy kevés borsot, majd a lángot mérsékelve, alacsony lángon hagytam tovább párolódni. Közben a fagyasztóból elővadásztam :) némi húsleveslét és feltettem melegedni, valamint kisétáltam a kertbe kakukkfüvet szedni.

...és pirul és pirul és pirul és...

A hagymát, időnként megkeverve addig pároltam lassú tűzön, amíg elkezdett halvány karamellszínt ölteni (ez úgy fél óra alatt történt meg). Ekkor a lángot kissé feljebb emeltem és gyakori kevergetés mellett sötét karamell színűre pirítottam. A liszttel megszórtam a hagymát, egy percig együtt kevergettem, ezután hozzáadtam a szárától fosztott kakukkfű-leveleket és felöntöttem a fehérborral. Gyors mozdulatokkal elkevertem a hagymában, majd fokozatosan, merőkanalanként elkezdtem hozzákeverni a felforralt húslevest. Addig adagoltam, amíg (nekem) megfelelő állagú lett a leves. Ekkor felforraltam, és forrás után további 15-20 percig gyöngyöztettem.
A tűzhely lezárása előtt megkóstoltam, ekkor még utána ízesíthető, ha szükséges. Mivel hanyag módon nem sütöttem cipókat, a tálaláshoz sajtos krutont készítettem. Ehhez egyszerű kiskiflikből (bagettet sem sütöttem) vágtam karikákat: egy részükre reszelt füstölt kecskesajtot, a maradékra szintén reszelt (de nem füstölt és nem is kecske) sajtot igazítottam, majd a forró sütőben grilleztem. 
Szepy, köszi! :) :*


Belekerült (3-4 adag): 7-8 közepes vöröshagyma (a tisztított súly bő fél kg volt), 1 evőkanál szőlőmagolaj, 5-6 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, kb. 1,2 l forró húsleves (vagy ízlés szerint, illetve készülhet fele víz-fele levessel is), 1,5 dl száraz fehérbor, néhány ágacska kakukkfű, só, bors.
Tovább olvasom...

2011. július 17., vasárnap

Szederdzsem

Hát ilyet sem csináltam még! Többszörösen nem, azaz eddig még nem főztem be szedret, másrészt még nem használtam agar-agart lekvárhoz. Bár a terv megvolt, hogy kipróbáljam - az utóbbit -, de aztán valahogy mindig elmaradt. Most azonban eltökéltem magam, a lekvár (agaros) zselésítésével kapcsolatosan pedig végül Renátánál jutottam a hiányzó információhoz, amit ezúton köszönök neki! :)


Van szedrünk, évről-évre egyre több (rengeteg) megtermékenyült virággal, de a termés beérése már kétséges. Tavaly az eső miatt járt rá a rúd, idén barátja, a nap készül ellene fordulni. Ebben a melegben nem tud rendesen kifejlődni, a locsolás ellenére szárad, ami pedig apránként be-beérik, az a fagyasztóban landol. A szüleimnél ellenben békés szimbiózisban él egy öreg almafa az egyik szederbokorral - hogy az almafának mi a jó ebben, azt nem tudom, de baja nincs, a szeder viszont nagyon jól elvan: a nagy meleg elől a fa is árnyékolja - na meg "a szomszéd" háza is. ;D Most hirtelen nagyobb mennyiség ért be rajta, az "első hullám", hát jelentkeztünk a feleslegért. Elmentünk, ládá(k)ba szedtük és befőz(tük)tem.
A kezdő szederszedőknek egy kis segítség lehet, hogy a fekete szeder hiába fekete, attól még nem biztos, hogy érett is. Azok a szemek az igazán érettek, édesek, csodás aromájúak, amik szinte maguktól az ember kezébe pottyannak, ha hozzájuk érünk. Amit már egy kicsit is feszegetni kell, hogy leváljon a szárról, az még biztosan savanyú.

kanálon az agaros dzsem

A szedret válogattam, leöblítettem (áztatni nem nagyon lehet, mert az érett szemek kábé 2 perc után szétesnek a vízben), majd szűrőben kissé lecsepegtettem és két felé osztottam, az egyik majdnem 3, a másik 2 kiló volt. Nem terveztem sokáig főzni, ezért a zselésítés mellett döntöttem, bár úgy láttam, hogy a magjainak köszönhetően anélkül is kellemesen sűrű lekvár lenne belőle.
A lecsepegtetett szedret kissé lecukroztam (kilónként 10 dkg), majd rövid ideig (30 perc?) állni hagytam. Ezután:
- a nagyobb mennyiséget 3:1 zselésítővel készítettem, előírás szerint, azaz belekevertem a zselésítőt, majd nagy lángon melegíteni kezdtem. Míg forrni kezdett, megkóstoltam és adtam még cukrot is hozzá, valamint egy botmixerrel nagyjából pépesítettem. Pár perc forralás után beüvegeztem, fejre állítottam, végül 10 perc múlva száraz dunsztba tettem.
- a kisebb mennyiséget darabosra (és kevésbé édesre) készítettem, ehhez lassú tűzön kezdtem főzni, óvatosan kevergetve. Ezt is megkóstoltam, tovább édesítettem, majd amikor már pár perce forrt, az agar-agart elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a lekvárhoz. Kb. 3 perc forralás után töltöttem a fentiek szerint az üvegekbe, fejre állítás, majd száraz dunszt.
A dunsztban hagytam kihűlni az üvegeket, majd mehettek a helyükre. Ha nem felejtem el, jövőre beszámolok a hosszútávú eredményekről, elöljáróban annyit mondhatok, hogy úgy fest, az agaros zselésítés is jó lett és mindkettő fincsi! :D


Belekerült...
...az agar-agaros változatba:
2 kg (fekete) szeder, 30 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 1 púpozott teáskanál (5-6 g) agar-agar kevés vízben elkeverve - annyiban, amennyitől éppen krémes-folyós lett;
...a 3:1 zselésítős változatba: 2,7 kg szeder, 45 dkg cukor (mennyisége opcionális, gyümölcs- és ízlésfüggő), 2 csomag 3:1 zselésítő (dr5ker).
Tovább olvasom...

2011. július 15., péntek

Mákos-sárgabarackos lepény

...és picit ribizlis is és még bögrés is... :)
Gyors, egyszerű süteményt készítettem tegnap, mert nagyon érik a sárgabarackunk és így eltüntethettem néhány szemet belőle. Tényleg csak néhányat, ugyanis igen méretes barackjaink termettek. :) Ilyen melegben is jól esett - na nem a sütő hőmérséklete, hanem a süti, ami finoman mákos és nem igazán édes, így a nyári kilószámolgatás alatt megvan az illúzió, hogy ez a két-három szelet még belefér. ;)


Amíg a sütő előmelegedett és én a gyümölcsökkel foglalkoztam, a tésztával a robotgép dolgozott helyettem: a tojásokat közepes fokozaton kihabosította a cukrokkal, majd belekeverte a joghurt felét, azután a lisztet a sütőporral, majd a joghurt másik felét, végül pedig egyszerűen - egy szilikon lapáttal - beleforgattam a frissen darált mákot.

eeeeekkora sárgabarackjaink vannak!

Sütőpapíros (vagy vajazott-lisztezett) tepsibe terítettem a tésztát, rádaraboltam a kimagozott barackot és megszórtam ribizliszemekkel. 200 °C-on, kb. 30 perc alatt sült meg. Porcukrozva és anélkül is finom a végeredmény. :)


Hozzávalók (~25x35 cm tepsi, lehet kicsit kisebb, akkor magasabb lesz a tészta): 3 nagy (vagy 4 kisebb) tojás, 1/2 bögre (100 g) nádcukor, 1/2 bögre (100 g) kristálycukor, 2x2/3 bögre (2x160 ml) zsírosabb joghurt (vagy kefir vagy tejföl vagy ezek keveréke), 2 bögre (300 g) liszt, 1 csomag (10 g) sütőpor, 1/2 bögre mák (előbb mér, aztán darál, 125 ml=kb. 80 g), továbbá 350-400 g sárgabarack és néhány fürt ribizli, illetve más tetszőleges, mákot szerető gyümölcs.
1 bögre/csésze=250 ml; 5let: ebből a receptből.
Tovább olvasom...

2011. július 13., szerda

Frappé tejjel

Vázlatok között ragadt recept. Még tavaly jelent meg, a Kifőztük - melyik is? nem tudom... - egyik nyári számában. Szóval nem friss, ellenben most igazán aktuális. Meleg van, sőt, egyre melegebb, ilyenkor előkerülnek a hűsítők. A fagylaltok, a jeges italok, a hideg gyümölcslevesek; minden, ami - ha csak rövid időre is, de - kicsit lehűt minket. Ebben a melegben nem szeretek sokáig vacakolni a konyhában sem, még a napi "kötelező doppingszerrel" sem.


Ehhez a frappéhoz az instant kávét egy shakerbe szórom. Felöntöm alaposan behűtött tejjel és cukorsziruppal vagy mézzel édesítem, aszerint, mi akad éppen a kezem ügyébe. Felteszem a shaker tetejét és rövid idő alatt, erőteljesen felrázom az italt. Egyenes falú pohárba töltöm - ha kicsit van meleg, megelégszem ennyivel, ha nagyon, akkor dobok még néhány jégkockát bele.
Szívószál, napernyő...


Hozzávalók 1 adaghoz:
2 teáskanálnyi instant kávé (akár koffeinmentes is lehet), cukorszirup vagy méz, kb. 2 dl hideg tej, jég.
Tovább olvasom...

2011. július 12., kedd

A gyümölcsök fagyasztásáról

Többen kerestetek az elmúlt időben nálam a tartósítási lehetőségekre, ezen belül is a fagyasztásra, így arra gondoltam, szánok egy bejegyzést neki. Kerülném a "hogyan a legjobb tartósítani a zöldség-gyümölcsöket?" témát, ugyanis nem értek hozzá, laikusként csak elhiszem vagy sem, amit (állítólagos) hozzáértőknél olvasok a neten. Arról írhatok csak, hogy én mit szoktam tenni a gyümölcsökkel...

gurulósra fagyasztott áfonya és szeder

Hát venni nem szoktam őket. Legalábbis téli tartaléknak. Azt teszem el, ami megterem, azaz nem dobom ki a felesleget, hanem valamilyen módon tartósítom azt. Vásárolni csak olyan gyümölcsöt szoktam, amit nem termelünk a kertben, illetve amit nem kapunk rokonoktól, barátoktól, de ezeket pusztán friss fogyasztásra és nem tartósításra vásárolom. (Kivételek persze akadnak, leginkább a túlvásárlás következményeként.)
A kertünk telepítésekor igyekeztünk arra törekedni, hogy az általunk kedvelt gyümölcsök kerüljenek bele, így például a körtefától megváltunk, mert nem fogyott és tárolásra alkalmatlan fajta volt, az epertövek számát megsokszoroztuk, mert abból ugye sohasem elég :)), továbbá ültettünk "kísérleti" növényeket is, ilyen például az áfonya, ami évekig vegetált, de idén először végre hozott termést.


A tartósítási munkákat természetesen az eperrel kezdem, majd következik a meggy, a ribizli, a sárga- és az őszibarack, közben folyamatosan érik a szeder és a málna, és nyár végére, őszre marad az alma. A befőttekről, lekvárokról (...) mindig aktuálisan teszem fel a bejegyzéseket, ahogyan éppen készülnek, de a fagyasztásokról nem szoktam beszámolni. Ennek a legfőbb oka az, hogy sokat nem lehet róla írni. :) 
A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy egyszerű táblázatot, hogy én mit, hogyan szoktam elmenteni későbbre, ezt mostantól ezen az oldalon találjátok meg. Változni biztosan fog idővel, ha valamit kihagytam, vagy valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan kérdezzetek.


Lássuk hát, gyümölcsök szerint, mit hogyan fagyasztok:
- eper: tisztítva, gurulósra,
- meggy: magozva egészben (ritkán félben), gurulósra,
- ribizli: leszemezve, dobozban,
- sárgabarack: magozva és negyedelve tálcán vagy pépesítve,
- őszibarack: sehogy, illetve korábban a bébiknek magozva és felezve vagy pépesítve,
- szeder: gurulósra,
- málna: gurulósra,
- alma: hámozva és reszelve zacskóban.
Idén már termett az áfonyánk, így annak a maradékát szintén gurulósra fagyasztva tettem el. Amikor kapok szilvát valakitől, azt felezve, negyedelve tálcán fagyasztom, de ez nem jellemző, mert nekünk nincsen fánk és ahhoz tényleg sokat kell kapjunk, hogy maradjon elrakásra.


A tálcás (a.k.a. gurulós) fagyasztásról az epernél már írtam, ennek az a lényege, hogy a gyümölcsöt tálcán megfagyasztom, majd ezután zacskózom be nagyobb adagokban. Így a gyümölcs nem nyomódik össze, akár szemenként is kivehető később a zacskóból, ha éppen arra vágyunk.
A pépesítésnek az az előnye, hogy kis helyet foglal, de értelemszerűen csak olyan gyümölcsöt fagyasztok így, amit tudom, hogy sehogy másképpen nem szeretnék később felhasználni. Hátránya, hogy ha valamihez mégis egészben lenne szükségünk a gyümölcsre, már nem lehet később visszacsinálni. :D
Az egyetlen gyümölcs, amit reszelve teszek el, az az alma. Csak akkor szánom rá magam erre, ha nem tudok mit kezdeni a felhalmozódott almával, illetve a szépséghibás almákat lehet így eltüntetni, mielőtt romlásnak indulnának. Többen megpárolják ilyenkor az almát, amit később így használnak töltelékként, én nem szoktam.
Dobozokban fagyasztom a ribizlit, ha majd lesz sok áfonyánk, azt is abban fogom (csak optimistán!). Az apró bogyós gyümölcsök - tapasztalatom szerint - ha alaposan le van csepegtetve (papír kéztörlőn), akkor nem tapadnak össze olyan mértékben, hogy ne lehessen később kiszedni belőle a kívánt mennyiséget, illetve akkora adagokban kerülnek dobozolásra, amit később egyszerre fel tudok használni.

Tovább olvasom...

2011. július 11., hétfő

Joghurtos sárgabarack krémleves főzés nélkül

...vagy joghurtos gyümölcsleves főzés nélkül, mert az alapként szolgáló sárgabarackot nyugodtan lehet helyettesíteni más gyümölccsel. 
Szeretem ezt a levest, mert 5 perc alatt elkészül, istenien krémes és ami a legfőbb: ha az alapanyagokat a hűtőből vesszük ki (márpedig miért ne onnan vennénk?), akkor azonnal fogyasztható. Mi másra lehetne szükség ilyen melegben? Tudom, egy medencére... :D


Nagyon egyszerű elkészíteni: érett, leveses, puha sárgabarackokat válogatok, amiket kimagozok és nagyobb darabokra vágok. Nem hámozom meg, csak az esetleges hibákat vágom ki. Ezután egy fazékba teszem, a gyümölcsre egy evőkanálnyi citromlevet facsarok és turmixolni kezdem. Amint elég pépessé válik, mehet hozzá először a joghurt, azzal is mixelem egy percig, majd a tejszín, amivel szintén alaposan eldolgozom és végül a tej. Amikor már habos-krémes-buborékos a levesem, vaníliás porcukorral édesítem és már kész is.
Levesbetétnek, közvetlenül tálaláskor, különböző színű, friss, bogyós gyümölcsöket és persze barackdarabokat teszek a levesbe. A tejszínhab szerintem már sok hozzá, de aki halmozná az élvezeteket, tegyen bele nyugodtan. :)
Hűtőszekrénybe téve néhány óráig biztosan nem veszít a krémességéből, de mivel percek alatt elkészül, érdemes mindig frissen készíteni.


Hozzávalók (4 főre):
50 dkg sárgabarack (tisztított súly), egy evőkanál citromlé, 25 dkg joghurt, 25 dkg (2,5 dl) habtejszín, 25 dkg (2,5 dl) tej, házi vaníliás porcukor (vagy más édesítő, pl. méz) ízlés szerint, továbbá gyümölcsök a tálaláshoz. A tej mennyiségének növelésével hígabb leves készíthető.
Tovább olvasom...

2011. július 10., vasárnap

Sárgabarackos-fahéjas pite

Hát ez nem egy ripsz-ropsz pite, de megéri vacakolni vele, mert isteni. Annyira, hogy bár nem szoktam hétköznapokra rendszeresen sütit sütni, ezt az elmúlt napokban kétszer is elkészítettem. Az alapja omlós tésztalap, amit finoman megkenek lekvárral, erre jön egy kicsit módosított egyensúly tészta, majd bele a gyümölcsdarabok. Nagyon jóóó!


Elsőként a linzertészta készül el, késes robotgépben vagy kézzel. Ehhez a lisztet összeszitálom a porcukorral és egy pici sóval, elmorzsolom a hideg vajjal, majd mehet hozzá a tojások sárgája, a vanília eszencia és egy kis jeges víz. Addig gyömöszölöm, amíg összeáll, majd folpackba csomagolva teszem a hűtőbe pihenni (kb. 30 perc). Ezután a sárgabarackokat megmosom, kimagozom és negyedelem, finoman megszórom fahéjjal és porcukorral, majd állni hagyom. Nem hagyom magára: ahogy elkezd levet engedni, egyszer-kétszer átforgatom.
A sütőt előmelegítem 200 °C-ra. A hűtőből kiveszem a pihentetett vajas tésztát, finoman átgyúrom, majd a tepsi méretére nyújtom. A tepsi alját teljesen kibélelem vele, alaposan megszurkálom villával és befedem egy alufóliával. A 200 °C-os sütőben 18-20 percig sütöm, ezután leveszem a fóliát és tovább sütöm jó 5 percig.
Amíg a tészta sül, a sárgabaracklekvárt teljesen pépesítem (mixer) és egy evőkanál nádcukorral beforralom (kb. 3 perc). A sütőből kiveszem a tésztát, a sütő hőjét mérsékelem 180 °C-ra, az omlós lapot pedig azonnal megkenem először egy kissé felvert fehérjével*, majd a forró, sűrű lekvárral. 
*Abból a fehérjéből veszek el egy keveset, ami az omlós tészta készítésekor kimarad - a maradéka az egyensúly tésztához megy.


Az egyensúly tésztához (-szerűséghez) a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket (a maradékot is) egy picurka sóval együtt keményre verem. A puha vajat habosra keverem a cukrokkal, majd egyenként hozzádolgozom a tojások sárgáját. A lisztet elkeverem a fahéjjal és a sütőporral. A vajas alaphoz 3-4 részletben, felváltva hozzádolgozom a lisztet és a tojáshabot, majd ezt a tésztát egyenletesen az omlós-lekváros alapra kenem, a tetejét pedig kirakom (katonásan vagy bohókásan, mindegy) a gyümölcsdarabokkal. Ismét a sütőbe teszem és 35-40 perc alatt, pirulósra-készre sütöm. Porcukorral vagy anélkül is nagyon finom, szilvával is érdemes elkészíteni!


Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...az omlós vajas tésztához:
300 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 200 g vaj, 2 tojás sárgája, 1 evőkanál vanília eszencia, 20-30 ml hideg víz;
...az omlós tészta lekenéséhez: a fehérjékből egy kevés, 150-200 g krémes sárgabaracklekvár, 1 evőkanál nádcukor;
...az egyensúly tésztához: 150 g vaj, 150 g cukor (75 g porcukor, 75 g nádcukor), 3 tojás sárgája, 150 g liszt, 1 teáskanál sütőpor (3 g), 1 teáskanál őrölt fahéj, 5 (3+2 a vajas tészta tojásaiból) tojásfehérje, pici só;
...továbbá: 600-700 g magozott és negyedelt sárgabarack, 1-2 evőkanál porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj.
Szilvával is mennyei! Recept itt. :)
Tovább olvasom...

2011. július 9., szombat

Zöldbabfőzelék

Nem nagyítok, ha azt állítom, hogy családilag ki nem állhatjuk a zöldbabot. Azért meg-megpróbálkozom vele, hiszen az ízlés nem állandó, de eddig még nem arattam zajos sikert egyik alkotással sem. Sőt, semmilyen sikert sem. :D
Éppen ezért még soha nem is vásároltam: időnként kapok a szomszédtól, rokonoktól, az bőven elég szokott lenni. A mostani pakknál azt terveztem, hogy majd rakott zöldbabként végzi, az ellen szokott a legkevésbé lázadni a család. Persze a férjem kitalálta, hogy mivel már régen volt főzelék, készítsek inkább azt belőle. Hát köszi, ha valami egyáltalán nem megy, az a zöldbabfőzelék... Láttam lelki szemeimmel, hogy az egész a komposzton landol majd, de nem így lett. Sőt, a lányom megjegyezte, hogy "jéé, ez finom, az oviban nem ilyen szokott lenni"! Így aztán még szép, hogy gyorsan bevésem a receptet, talán jól jön legközelebb.


A zöldbabot megmostam, végeit levágtam, a hüvelyeket nagyobb (kétujjnyi) darabokra vágtam. Egy közepes hagymát felaprítottam, kevés szőlőmagolajon megpároltam. Erre dobtam a zöldbabot, majd 1-2 percig együtt sütöttem a hagymával. Itt jött a korábbiakhoz képest újítás: víz helyett néhány merőkanálnyi húslevessel öntöttem fel a zöldséget - annyival, ami még el sem lepte teljesen, azaz nem baj, ha a felső (ujjnyi) babréteg kilátszik a léből. Még hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és ezzel együtt, időnként megkeverve, fedő alatt puhára főztem a babot. Amikor a bab már eléggé megpuhult, megkóstoltam, sóval és borssal igazítottam, majd (újítás/2) a bab kétharmadát kivettem, a maradékot pedig botmixerrel pépesítettem. Ezt az ötletet Gabojszánál láttam, ezer köszönet érte! :)) A krumplifőzeléket már jó ideje így, önmagával sűrítem, de megmondom őszintén, zöldbabnál ez eszembe nem jutott. :)


Tehát bab és turmix. Amikor már teljesen homogénné vált a lé, hozzáadtam a tejfölt, ezzel is turmixoltam egy percig, végül a babot visszarakva addig hagytam a tűzön, amíg éppen rottyant egyet a főzelék. Ha esetleg nem lenne elég sűrű, 1-2 teáskanálnyi keményítővel orvosolni lehet a problémát.
Hagyományos, "rusztikus" :) sertésfasírttal és egy kanálnyi tejföllel tálaltam, de finom magában, vagy csak fasírttal, vagy csak tejföllel is. Vagy mindenkinek úgy, ahogy szereti. :)

Belekerült: 70 dkg tisztított, zsenge zöldbab, 1 közepes vöröshagyma, 3 kövér gerezd fokhagyma, kevés maradék húsleveslé, só, bors, kb. 30 dkg tejföl.
Tovább olvasom...

2011. július 8., péntek

Sárgabaracklekvár

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.


Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.


A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)


Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.
Tovább olvasom...

2011. július 7., csütörtök

Sült füstölt csülök

Ezek a fotók már 2 hónapja (a lányok névnapi partija óta) bántják a szememet, de most leszámolok velük: felkerülnek ide és végre eltűnnek a gépről. Na nem mintha olyan jól sikerült képek lennének, de az étel maga az. Egy fórumtársamtól kaptam néhány éve a receptet, ő így készíti a csülök péknét - na persze ez a recept nem nevezhető eredetinek, viszont nagyon finom. Emellett igazi joker: vendégeknek ritkán tudok olyan ételt összehozni, ami egyszerűen elkészül és ráadásul mindenkinek ízlik, de eeez...ezt még az is megeszi, aki nem szereti a csülköt. :)


A jóféle füstölt csülköt egyszerűen megfőzöm: megmosom, szőrtelenítem, ha kell :)), majd annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm (a füstölt levet nem öntöm ki, hanem a fagyasztóba teszem, később remek lesz leveshez, főzelékhez). Miután megfőtt, kiveszem a vízből, lecsepegtetem és nagyobb darabokra vágom (közben az utamba kerülő csontokat is eltávolítom). Ezután egy zsírral finoman megkent tepsibe ültetem a darabokat bőrükkel felfelé, sört locsolok a húsokra és forró sütőbe tolom pirulni őket.


Amíg a csülköt főzöm, addig megtisztítom a burgonyát, hagymát, majd mindezt feldarabolom, amikor pedig a sütőbe kerül a hús, megsütöm a többi hozzávalót. A kisebb kockákra vágott krumplit olajban sütöm ki, közben a felcsíkozott szalonnát egy serpenyőben elkezdem zsírjára sütni. Amikor pirulni kezd, hozzáteszem a felszeletelt vöröshagymát és együtt megpirítom. Tálaláskor egy tűzálló tálba (nagy mennyiségnél tepsibe) rétegezem, alulra kerül a burgonya, rá a csülökdarabok, majd az egészet a hagymás szalonnával fedem. Sütőben néhány perc alatt kissé átforrósítom és már mehet is az asztalra. Tejfölös uborkasalátát, kovászos uborkát vagy más savanyúságot kínálok mellé.

Hozzávalók (4 főre): 1 nagyobb füstölt (hátsó) csülök, 4 nagy fej vöröshagyma, 15-20 dkg húsos szalonna (bacont szoktam használni), kevés sertészsír, sör (locsolgatni), továbbá burgonya ízlés és étvágy szerint, olaj a sütéshez.
Tovább olvasom...

2011. július 6., szerda

Ribizlizselé

Recept nélkül, fotókon. Emlékeztetőként azoknak, akik szeretnének befőzni, de nem terem az erkélyükön ;) - szóval csak, hogy tudjátok: most érik, most érik...


Ugyanúgy készült, mint korábban, csak most 4,1 kilónyi ribizliből. Nem, nem őrültem meg, míg leszemeztem, de azt hiszem, igen közel álltam hozzá. :D 
A tavalyi 3,2 kilós adag kevésnek bizonyult, így most emeltem a mennyiségen - aztán jól rájöttem, hogy jaaa, tavaly csak ribizliből készült lekvár, idén meg eperből, meggyből, barackból is... Most már mindegy, el fog fogyni. Ha nem ezen a télen, hát jövőre. :)


Tehát, recept ITT. Ha szemeznétek vele: jó munkát! :)
Tovább olvasom...

2011. július 5., kedd

Ribizlis túrókrémmel töltött mákos piskótatekercs

Szerintem ez a leghosszabb című bejegyzés a blogon. :P
Nagyon finom desszert, némi maradék túró elsüllyesztésére, mák- és ribizlirajongóknak. A recept nem jött volna létre, ha nem látom meg ezt a fotót. Az enyém persze véletlenül sem lett ilyen, még szerencse, hogy nem akartam szépségversenyre nevezni. :)


A sütőt előmelegítettem 170-180 °C-ra, a mákot ledaráltam. A piskótához a tojásokat szétválasztottam, majd a fehérjéket kemény habbá vertem egy pici sóval és egy evőkanálnyi citromlével. Ezután a sárgákat habosítottam ki először a porcukorral, azután a liszttel, végül beledolgoztam egy kevés vanília eszenciát is. Egy kézi habverővel, 3-4 részletben, beleforgattam a tojáshabot a sárgás tésztába, végül az utolsó adag habbal a mákot is belekevertem. Ezután sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt megsütöttem (nem szabad kiszárítani). Rácsra téve hagytam kihűlni (én nem szoktam ilyenkor feltekerni a tésztát, de aki igen, csak nyugodtan).


Amíg a tészta hűlt, a szokásos joghurtos túrókrémet készítettem el. Ehhez a túrót a joghurttal és a cukorral pépesítettem (botmixer), belekevertem a citrom reszelt héját és egy evőkanálnyi citromlevet is. A tejszínt habbá vertem a cukorral és a zselatin fix felével, majd a zselatin másik felét elkevertem a túrókrémben, végül az egészet összeforgattam.
A tésztát megkentem friss ribizlizselével, rásimítottam a túrókrémet, megszórtam ribizliszemekkel, végül feltekertem. A tekercset alufóliába (szuper a folpack is) csomagolva hűtőszekrénybe tettem. Két órája volt pihenni (de ha egy éjszakát áll így, sem baj), ezután porcukorszórás és szeletelés, végül jóízű falatozás lett a sorsa.


Hozzávalók egy nagy sütőtepsihez...
...a mákos piskótához:
6 tojás fehérje, pici só, 1 evőkanál citromlé, továbbá 6 tojás sárgája, 6 evőkanál porcukor, 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál mák ledarálva, kevés vanília eszencia;
...a túrókrémhez: 25 dkg túró, 15 dkg joghurt, 4 evőkanál házi vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 1 evőkanál citromlé, valamint 1,5 dl tejszín, 1,5 evőkanál házi vaníliás cukor, 1 zselatin fix;
...továbbá: 15 dkg ribizlizselé a piskóta megkenéséhez, 10-12 fürt ribizli a krémhez, porcukor a szóráshoz, esetleg további ribizli a díszítéshez.
Tovább olvasom...

2011. július 4., hétfő

Főtt kukorica

Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.


Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.


Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.


A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.

Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.
Tovább olvasom...