2011. július 8., péntek

Sárgabaracklekvár

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.


Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.


A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)


Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

25 megjegyzés :

"saját levében" írta...

Öreganyáink azért hámoztak, mert féltek, hogy később megbarnul a lekvár. De szerintem szükségtelen, én sem hámozok, inkább teszek bele egy kis citromsavat.
A tieid nagyon szépek, a díszítés is!

Macus írta...

A jövő hét elején én is nekifogok megint. Addigra megérik a fán a barack. Én is héjasan teszem el. A sárgabarack és az őszi az a két gyümölcs, amit zselésítő nélkül, hagyományosan főzök lekvárnak.

Eszter írta...

Nagyon jól néz ki (ez is)! És le a kalappal előtted, hogy ilyen szorgalmasan és ennyi lekvárt főzöl be! Lesz mit fogyasztani majd a télen meg a jó kis desszertekhez is mennyire jó lesz majd! Ügyes vagy!

egy pici írta...

Csoda szép színe lett.Cukrot én is kb ennyit teszek bele.Csak én nem szoktam le héjazni ,ahhoz én lusta vagyok:)
de nálam még csak 7 üveggel van .

Csibe írta...

Juj, de gyönyörű!
Nálunk anyukám készítette, és teljesen krémesre...mivel a csibéje így kívánta :))

egycsipet írta...

Na jó, meggyőztetek, ki fogom próbálni én is a héjas változatot. :D

"Saját levében", köszönöm! :)
Az idő így sem tesz jót a színének, hiába hámozom, egy év után azért veszít a szép narancssárgából. A citromsav jó ötlet, megjegyzem, köszönöm! :)

Macus, előre is jó munkát kívánok! Őszibarackot nem szoktam eltenni, egyszer készítettem, de nem lett az igazi. Lehet, hogy újra meg kellene próbálnom (?), mert nagyon finom őszink van. Köszönöm a kommentet! :)

Eszter köszi, igyekszem! ;)

Egy pici, köszi! :) Hát tavasszal még nem gondoltam, hogy ennyit fogok eltenni... :D

Csibe, köszi! :) A csibék kívánsága mindenek előtt! ;))

Juci írta...

Én is így főzőm be, héj nélkül. Nagy kedvenc nálunk. ez fogy el leghamarabb.

Éva írta...

Nagyon nagyon guszta lett! Imádom a sárgabarackot, lekvárnak azt a fajtát szeretem amiben még érezni lehet a rostokat!Szívesen tennék el, de szerintem ha venni kell a gyümölcsöt is akkor már többe kerül, igaz az íze még akkor is jobb.Még kicsik voltak a gyerekeim akkor készítettem, bár akkor még az árak is másként mutatkoztak.:-((

egycsipet írta...

Juci :))
Nálunk is gyorsan fogy, már meg is bontottam az első üveget. :)))

Éva, köszönöm! Én is a rostos, darabos változatot kedvelem. :))
Sajnos valóban nagyon elszaladtak az árak. :( Néhány hete még mi sem tudtuk, hogy kapunk majd barackot, nem is terveztünk, csak néhány üvegnyit, ha venni kell hozzá a gyümölcsöt. Viszont ha szeretnél befőzni, idén nagyon jó - legalábbis felénk - a termés, érdemes szétnézni, biztosan hozzá lehet jutni jó áron is a piacokon.

Vejko írta...

Nekem is megjott a kedvem sargabarack lekvar kesziteshez, de itt Londonban sajnos nincs olyan minosegu barack, mint Magyarorszagon.

Az uveg csiratlannitasan mit kell erteni?

Elore is koszi!

egycsipet írta...

Vejko, a csírátlanítás az a hőkezelési eljárás, amivel voltaképpen házilagosan sterilizálod az üvegeket. Ezt két módon tudod megtenni:
- forró vízben kifőzöd az üvegeket, ezután lecsepegteted teljesen szárazra, tehát ezt inkább előre egy nappal csinálod, ha van időd,
- mikróban magas fokozaton melegíted néhány percig (én 4 percig szoktam) az üveget, ezt pedig közvetlenül betöltés előtt csinálod és a lekvárt (akármit) a még forró üvegbe töltöd be. Ez a gyorsított változat, én általában ezt szoktam alkalmazni, de vigyázni kell vele, mert minden forró, szóval nagyon jó konyhai kesztyűre van szükség az üveg fogásához.

Remélem, találsz finom barackot és sikerül majd befőznöd belőle. :)

Balwin írta...

Istenem, sárgabarack...megunhatatlan! Elgyengültem ettől a fotótól :)
Már nagyon régóta szeretném kipróbálni magam lekvárfőzésileg (csakis s.barack!!!), idén talán még nem csúsztam le róla... :) Kérdésem is lenne... A cukornak csak édesítő szerepe van, vagy egyéb is? Mert nálunk van cukorbeteg a családban, és cukor nélkül szeretném megcsinálni... max. édesítőszerrel, esetleg mézzel...nem tudom, milyen ötlet...

egycsipet írta...

Köszi! :)) Nem hiszem, hogy lecsúsztál, anyuméknál még csak most érik, úgyhogy biztosan lehet még piacon is kapni. ;)

Egyrészt édesítő, másrészt "állagjavító" :)) és amennyire én tudom, a tartósításban is szerepe van (ezért főzték régen irtó sok cukorral). Ezt cáfolandó én évek óta igyekszem egyre kevesebb cukrot hozzátenni, és 1-2 üveg kivételével nem szokott baja esni, de annyi hibalehetőség még a régieknek is belefért.
Cukorbetegnek én nem szoktam eltenni, de szerintem nyugodtan használhatsz édesítőt, mostanában többen is ajánlják a nyírfacukrot, azt is kipróbálhatod.
Illetve javaslom, hogy nézz szét Reninél a léttudatos blogon, nála van natúr recept itt, szerintem próbáld ki! :)

Elena írta...

Kedves Egycsipet!

Hamarosan én is teszek el sárga és őszibaracklekvárt. Eddig még soha nem tettem el télire, mindig csak annyit készítettem ami el is fogyott egyből. Most viszont hosszabb távra tervezném a dzsemet, jó lenne leemelni a kamrapolcról januárban..:)
De akkor ezek szerint ebbe nem teszel tartósítót?? Én sem ragaszkodnék hozzá....csak félek, nehogy kárba vesszen a lekvárom!Egy kis segítség elkelne..:)Köszönöm :)

Balwin írta...

Köszi szépen a tippet, kipróbálom natúran és édesítővel is :) Még egy kérdés: a száraz dunsztnak van minimum "vastagsága"?... Vagy minél több cuccba bugyolálom/takarom, annál jobb?

egycsipet írta...

Szia Mozzarelli! ;)

Nem teszek, sőt minden alkalommal igyekszem egyre kevesebb cukrot is beletenni - legutóbb 2 éve főztem ilyet (tavaly nem volt termés), akkor úgy 45 dekányi cukor ment kilónként hozzá, másfél évig bírta (tavaly karácsonykor fogyott el az utolsó üveg).

Segítség nincs. :D Legalábbis többet, mint amit leírtam, nem nagyon tudok mondani róla. Alaposan kitisztított, fertőtlenített (csírátlanított) üvegbe teszem és eddig még nem volt baj. Persze 1-2 üveggel előfordulhat, mint már írtam fentebb is, de a zöménél semmi probléma nem szokott fellépni, az vsz. valami szennyeződéstől lehet.

Ha nagyon tartasz tőle, csinálhatsz egy "átvezető évet" :D, ez így viccesen hangzik tudom, de én régebben, amikor új dolgot próbáltam, azt általában nem nagy mennyiséggel tettem, hanem csak egy részével. Ilyenkor "próbaüvegeket" készítettem az új technikával, tehát mondjuk eltettem 10 üveg lekvárt, felét tartósítószerrel (szalicil, nem belekeverve, csak a tetejére egy picit és az üveg bontásakor ezt a felső réteget kidobom), a másik felét anélkül. Úgy intéztem, hogy az utolsó 2 üveg a tartósítószer mentesből legyen, és ekkor már láttam, hogy mondjuk egy év után sem volt vele gond - így a következő befőzésnél már "bátrabb" lettem és minden üveget t.szer mentesen tettem el. :) Ez így értelmes lett? Remélem. :D

Javaslom egyébként, hogy nézegesd meg Léttudatos Reni oldalán a befőzéssel kapcsolatos leírásokat, nagyon hasznosak. :) Sikeres próbálkozást! ;)

egycsipet írta...

Micsoda forgalom, Balwin, szia! :)

Nincs. A lényeg, hogy minél lassabban hűljön ki, tehát igen, lehetőleg minél több cuccba pakold. Régen az ágyneműtartóba, dunyhába rakosgatták, ma már kevés háznál fordul elő ilyen.

Én két módon szoktam, az egyik egy magasabb (almás) ládába rakosgatva, ekkor alulra teszek egy nagy takarót, többszörösen hajtogatva, az üvegeket egyesével bebugyolálva konyharuhákba, majd egymás mellé állítva közvetlenül. A láda oldalába is gyömöszölök még takarót és az egész tetejét is beborítom eggyel.
A másik változat a hűtőtáskás megoldás, ehhez nem árt, ha jó nagy a hűtőtáska. Az aljára ennek is egy takaró megy (csak ez kisebb :D), aztán egyesével csomagolva, szorosan egymás mellett az üvegek, majd a tetejére is egy jó adag takaró/törölköző/konyharuha. Ebben tapasztalatom szerint lassabban hűl, mint a ládában, ha jól megpakolom, akkor 24 óra után még kézzel is érezhetően melegebb a közepe.

Elena írta...

Kedves Egycsipet!

Máris okosabb lettem..:)
Az átvezető év nagyon jó ötlet, és teszek el pár üveget szalicillel + simán is, aztán meglátom mi lesz!!
Köszönöm a gyors választ, pár hét múlva el is kezdem a befőzést télire...:)))juppiiiee!!

Elena

egycsipet írta...

Elena, örülök és sok sikert kívánok a befőzésekhez! ;))

Balwin írta...

Köszönöm szépen a segítséget, ezek után már csak nem rontom el :) Ha mégis, akkor nagggyon láma vagyok...
Köszi szépen! :)

egycsipet írta...

Balwin :DDD, igazán nincs mit! Sok sikert! :)

Unknown írta...

A mai vilagban a bio-, zold-, meg az oreganyank tyukja tudja meg, hogy mi miatt, az emberek nem nagyon vannak oda a tartositok, citromsav, szalicil vagy akarmi mas nem-termeszetes anyagok hozzaadasahoz. Sot, meg a cukrot is helyettesitik, ha lehet termeszetes cukornad vagy hasonlo szirupokkal. Nekem ez egy kicsit tulzas. En sem hasznalok mast csak az adott gyumolcsot es cukrot. Meg zselesitot sem! Lassu fozes megoldja azt is termeszetes modon. Ha az eljaras, a fozes, az uvegek tisztitasa, lezaras, stb. szabalyos modon van elintezve, akkor nincs ok az aggodasra. A lekvar vagy befott nem szabad, hogy megromoljon ilyen modon elteve. Nekem is van vagy 2-3 eves lekvarom (tobbet keszitettem, mint amit fogyasztottam vagy elajandekoztam)es mai napig semmi baja vagy jele a romlasnak. Sot meg a szine is ugyan olyan, mint 'uj' koraban.

egycsipet írta...

Szerintem is vannak túlzások a mai diétázós-"nagyon egészséges" világban, ugyanakkor lehet belőlük jó dolgokat is átvenni, ez nyilván mindenki egyéni döntése.
A lekvár, ha az ember figyel a tisztaságra, a gyümölcsre és a főzésre is, akkor valóban nagyon sokáig eláll (sőt, némelyiknek a "kor" még jót is tesz :) ), ezek híján pedig tartósítószer mellett is ugyanúgy képes megromlani.

kotaliza írta...

Én celofánt teszek az üvegre,arra szórok szalicilt,és úgy teszem rá a tetőt.Ezzel a módszerrel tettem már el cukor nélkül is baracklekvárt 5 éve,és még mindig hibátlan.A tetőt kifőzöm,az üveget pedig mikróban csírátlanítom.

Unknown írta...

Én soha nem bajlódom sterilizálással.A kiürült befőttes üvegeket és kupakjaikat nagyon alaposan elmosom,kiszárítom és üresen lezárva teszem el a kamrába.Lekvár-,vagy befőzéskor csak előveszem,kicsit kiszellőztetem és már mehet is bele a lekvár.Olyankor úgyis sok dolog van,nem kell még az üvegekkel is bajlódni.Nem teszek bele tartósítót,csak fejre állítom az üveget.Még sose romlott meg.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...