2009. október 31., szombat

Sacher muffin

Amióta saját háztartást vezetek, gyűjtöm a Rama receptfüzeteket. Igen, ezek szerint időnként margarint is használok. :)) Nem mondom, hogy minden receptjük hasraesés lenne, ettől függetlenül azért csak gyűjtögetem... :D Az idei karácsonyi kiadványuk is megérkezett már, ebből választottam mára a Sacher muffint.


Bekapcsoltam a sütőt 180 °C-ra, majd kibéleltem a muffinformát papírkapszlikkal. Közben megolvasztottam a csokoládét és a vajat, valamint kikevertem a tojásokat a cukorral. Ezután a cukros tojásba sárgabarack lekvárt dolgoztam, majd belekevertem a csokoládét is, végül a sütőporral elkevert lisztet adtam hozzá. A tésztát a kapszlikba töltöttem és tűpróbáig sütöttem a muffinokat.
Kihűlés után lekentem őket lekvárral, majd rövid időre hűtőbe kerültek. Ismét csokoládét olvasztottam egy kevés olajjal, amikor langyosra hűlt, elosztottam a muffinok tetején (ennél a pontnál az eredeti recept szerint fehércsokival kellett volna díszítenem a tetejét, de ezt kihagytam), ezután újra hűtőbe tettem őket dermedni. Tálalás előtt díszítettem őket, akinek nem esik le egyből, a narancsszínű ízé egy faragatlan "hálovín tök" :D, mégha nagyon béna is lett szegényke. :DD

A végeredmény egy kellemesen csokis muffin, nem túl "sacheres", de azért finom. 

Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj/margarin, 2 tojás, 15 dkg cukor, 10 dkg baracklekvár, 15 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor; 
...a tetejére: baracklekvár, 10 dkg étcsokoládé, olaj + tetszés szerint csokitökök :D - vagy az eredeti recept szerint 5 dkg fehér csokoládé 1 kanál tejszínnel felolvasztva.
Tovább olvasom...

2009. október 30., péntek

Karfiolleves

Gyerekként nem szerettem a leveseket. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a nagymamám -akinél gyakran nyaraltunk a nővéremmel- még a nyári 40 fokos hőségben is képes volt ránk tukmálni a levest, pontban délben. Egyszerűen nem lehetett beadni neki, hogy a melegben a fene sem kívánja a forró levest, ráadásul bármilyen szörnyű is, nem mindig vagyunk éhesek kereken 12:00-kor... Így aztán szép fokozatosan kialakult, hogy már örültem, amikor nem kellett mély tányért elővenni, a menzán is csak szolidan szedegettem a minimál-betétes sós vízből, végül már szinte egyáltalán nem ettem leveseket.
Mostanában kezdem megszeretni, köszönhető nagylányomnak, aki viszont rajong értük. A karfiollevest is nagyon szereti, bár csak ritkán készítem, legtöbbször akkor is mirelitből. Most azonban volt itthon egy kisebb fej karfiol, azt készítettem el.


Olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a nagyobb rózsákra szedett karfiolt. (Jobban szeretem kisebb darabokban, mert ízesebb lesz, de most habarás előtt ki kellett vennem belőle a Huginak, így lettek nagyok a rózsák.) Felöntöttem vízzel, enyhén sóztam és fedő nélkül főzni kezdtem. Közben bekevertem a grízgaluskát és lereszeltem a répát. Amikor már majdnem teljesen megpuhultak a karfiolrózsák, beletettem a répát, majd behabartam a levest. Egy csipet tárkonnyal, borssal ízesítettem, igazítottam sóval, majd beleszaggattam a galuskákat. Készre főztem, és az utolsó pillanatban még megszórtam egy csipet petrezselyemzölddel is.
Tálaláskor én még teszek a tányérba 1-2 kanálnyi tejfölt - így szeretem. :)


Hozzávalók: 1 kisebb karfiol - rózsáira szedve, 1 kisebb vöröshagyma - apróra kockázva, 1 szál sárgarépa - lereszelve (nagylyukú reszelőn), 2-3 dl tejföl, 1 evőkanálnyi étkezési keményítő (lehet liszttel is habarni), olaj, só, bors, szárított tárkony, szárított petrezselyem.
A grízgaluskához 1 tojást kevés sóval felverek, majd belekeverek kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű búzadarát. Amikor a dara megduzzad -a szaggatás előtt-, egy késhegynyi sütőport keverek el benne.
Tovább olvasom...

2009. október 29., csütörtök

Gyors croissant

Ma a leves mögé Limara express croissantja mellett döntöttem. Mit ne mondjak, megkínlódtam vele. :) Először is én azt sem tudom, eszik-e vagy isszák a vajas tésztát. Persze ez így nem teljesen igaz, mert szoktam készíteni: kiveszem a fagyasztóból, kiolvasztom, nyújtom, formázom, zutty be a sütőbe. :D Ehhez képest valódi hős vagyok, hogy nekiálltam ennek a tésztának.
Nem én lennék, ha nem történtek volna bakik munka közben, pl. kifogyott a lisztes dobozom és merő lustaságból a hiányzó részt graham liszttel pótoltam. Aztán a tészta nyújtásánál át-átütött a vaj, ezért a végeredmény is eléggé érdekes felületű, chokitos lett. A töltelékek fele kifolyt, a másik fele kevés lett. Szóval nem ez volt életem legprofibb sütése. Mi lenne velem, ha rendes leveles tésztának állnék neki? :P


A recept, az elkészítés és a köszönet :) Limaráé. Teljes adagot készítettem (azt miért nem írta senki, hogy kinyújtva nem fér rá a nyújtódeszkára? :D), a felét nagyobb méretűre sós (sonka/sajt/virsli) töltelékkel, a másik felét kisebbekre, édes (lekvár/nutella) változatban. A sós továbbra sem a kedvencem, bár el kell ismernem, hogy a boltiaknál mindenképpen finomabb. A férjem szereti, így neki maximálisan ízlett. Az édes kicsinységek már jobban ízlettek nekem is. ;)


Hozzávalók...
...a tésztáho
z: 70 dkg liszt (58 dkg BL80, 12 dkg Graham :D), 1 pohár joghurt (140 g), 2 dl tej, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál cukor, 2 tojás, 5 dkg élesztő, 25 dkg hideg vaj;
...töltelékek: virsli, sajt, sonka, lekvár, Nutella...
A tésztát először félbe vágtam, majd az egyik felét 8, a másikat 16 cikkre. Így kaptam 8 nagyobb, 16 mini süteményt.
Tovább olvasom...

2009. október 28., szerda

Na ki szeret engeeeeem? :)

Yasmine és Andi - köszönöm szépen lányok! :)))



Az én kedvenc blogjaim/blogszerzőim/blogbarátnőim :)) pedig - szigorúan a teljesség igénye nélkül és remélhetőleg sikeresen alfabetikus sorrendben: Andi, Belly, Jade, Kiskukta, Limara, Melinda, Mónika, Szilvi, Trinity, Yasmine, ... Örülök, hogy vagytok! ;)
Tovább olvasom...

2009. október 26., hétfő

Egyszerű meggyes szelet

Ez voltaképpen a gyümölcstorta egyszerűsített változata - szeletben.
A lánykám leadta a rendelést, olyan sütit kér, amiben meggy van és vaníliapuding. Nincs is ennél egyszerűbb. Persze, ezek után megreklamálta, hogy mit keres ott a piskóta? Aztán megkóstolta és végül az ízlett neki a legjobban belőle. Ki érti ezt?
"Tiszta Apja"!...
...ilyenkor. :D


Sütöttem egy hat tojásos vizes piskótát - ami lapos lett. :S Aztán pudingot főztem, rákentem a piskótára és kiraktam meggybefőttel. Végül főztem egy kocsonyát a meggylé felhasználásával és ezt rácsorgattam a tetejére. Egyszerű, finom - ennél nem is kell több.

Hozzávalók: egy piskótalap - ízlés szerinti vastagságban, az enyém egy kb. 25x38 cm-es tepsiben sült (6 tojás, 6 evőkanál víz, 12 púpozott evőkanál porcukor, 12 púpozott evőkanál liszt, fél csomag sütőpor), 9 dl tej, 1 csomag tejszínes és 1 csomag vaníliás pudingpor (dr5ker), 7 evőkanál cukor (vagy kinek mennyi), egy üveg meggybefőtt, a meggylé vízzel 5 dl-re kiegészítve, 1 csomag zselatin (nagy, 20-25 g-os).
Tovább olvasom...

2009. október 25., vasárnap

Aligmagos kenyér

Magos kenyeret szerettem volna. Frisset, házit, langyosat, ropogósat. Szerencsére a párom elfelejtett kenyeret venni, plusz találtam a fagyasztóban egy adag öregtésztát - így akadálya sem volt. Hozzáláttam. Bedagasztattam a géppel, ment minden a szokott módon, majd formázni készültem...és rájöttem, hogy kifelejtettem a magokat. :S Ekkora marhát... :D



Így aztán formázásnál megszórtam a kilapított tésztámat, majd így csavartam fel és közben reméltem, hogy kelésnél kissé eloszlanak majd a magok a tésztában és nem kapok egy bejgli-szerű kenyeret. :))) Hááát... :D Mindenesetre a végeredmény finom lett. Alig magos, de finom. :)





Hozzávalók: 40 dkg BL80, 10 dkg RL190, 20 dkg öregtészta, 2 dkg burgonyapehely, kb. 2,9-3 dl víz, 1 evőkanál ecet, 2 evőkanál olaj, 2 púpozott teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 1 dkg friss élesztő, 3 evőkanál napraforgómag, 2 evőkanál lenmag, 2 evőkanál szezámmag.
Tovább olvasom...

2009. október 24., szombat

Székelykáposzta

Már napok óta nem főztem semmit, mert ismét beteg vagyok. Szerintem az elmúlt két hónapban annyi nyavalyát szedtem össze, mint korábban 15 évben összesen... Öregszem? :S Mára beterveztem a székelykáposztát, apummal meghozattam hozzá a káposztát is a piacról, így végül rászántam magam a főzésre. Ritkán készítem ezt az ételt: a férjem "megeszi", a lányom aszerint, hogy éppen "szereti-e", csak én kedvelem igazán. "Light" változatban főzöm, semmi zsír, szalonna, füstölt húsáru - bár zsírosabban sem rossz... ;))


A gerslit megmosom, beáztatom, majd pörköltet készítek: olajon megdinsztelek két fej apróra kockázott hagymát. Ezután hozzáteszem a kisebb kockákra vágott húst, majd kissé megpirítom-párolom. Ezután őrölt pirospaprikát szórok rá, valamint őrölt borssal és köménnyel ízesítem, sózom. Felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Babérlevelet, aprított fokhagymát, kevés Piros Aranyat és 2 aprócska paradicsomot adok hozzá, ezután félig megfőzöm a húsokat.
Amikor félkész a pörköltem, hozzáadom az enyhén átöblített savanyú káposztát és a gerslit, ha szükséges, még felöntöm és ízesítem, végül készre főzöm. Tejföllel, friss kenyérrel kínálom.

Gyors, egyszerű, -szinte- elronthatatlan. 

Belekerült a mai adagba: 2 nagyobb fej vöröshagyma, kb. 75 dkg karaj (vagy bármilyen sovány sertéshús, de mehet bele füstölt oldalas, kolbász, ki mivel szereti), 1 kg savanyú káposzta, 15 dkg gersli (lehet rizs is, vagy el is hagyható - a rizsnek kevesebb főzésidő is elég), 2 kisebb paradicsom, 2 nagy gerezd fokhagyma, 2 babérlevél, őrölt pirospaprika, őrölt fekete bors, őrölt kömény, só, Piros Arany - csípős és csemege, olaj (vagy zsír, de akár pirított szalonnakocka is mehet a hagyma alá).
Tovább olvasom...

2009. október 20., kedd

Kandírozott narancshéj

Annyi minden van, ami a karácsonyra hangolja az embert, kicsit túl előre is, hiszen még csak október van. De már mézest sütnék, már fahéjillatban lebegek és már narancshéjat kandírozok. Jó előre, csak mert tényleg szép volt az a héj...és hát nem árt időben betárazni belőle. ;))
Volt néhány félresikerült kandírozási kísérletem. Nem hiába, korábban sohasem csináltam ilyet és azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Elő a szakácskönyv és csak nem sikerül...és még mindig nem. Egyszer aztán végre kérdeztem - egy barátosnémat. Tőle a módszer, álljon itt amolyan GY.K. verzióban, hátha más is volt már így ezzel... :D

fázisképek "félútig" - a narancshéj forralásától addig, amíg a darabok levet engednek és a cukor is teljesen elolvad

A narancsot nem kell vékonyan pucolni, mehet úgy ahogy van, "vastag fehérestől". Én félbevágom a gyümölcsöt, kifacsarom a levét, kiszedegetem a héjból a gerezdekből ott maradt hártyadarabokat és a héjat félbe vágom. Így egy narancs héja 4, nagyjából egyforma darabban megy az edénybe. Hideg vizet öntök rá és pihenni hagyom, úgy 3 napig. Napjában egyszer -ha többször, az sem baj- lecserélem rajta a vizet.
Kb. 3-4 nap után leöblítem a héjdarabokat, egy teflon lábasba teszem őket annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom és forrva hagyom kb. 5 percig. Ezután a vizet (szép sárga és illatos) leöntöm róluk, majd a héjakat hagyom picit kihűlni - nem teljesen, csak hogy meg tudjam fogni. Ekkor apró kockákra darabolom őket, majd mérlegen lemérem a súlyukat. Visszateszem a darabkákat a teflon edénykémbe, és ugyanannyi cukrot mérek hozzájuk, amennyi a héjdarabkák súlya volt. Elkeverem és lassú tűzre teszem.
Először a héj levet enged, elolvad a cukor, a héjkockák egy híg cukros szirupban kezdenek lubickolni. Folyamatosan alacsony hőfokon, meg-megkeverve egészen addig főzöm az egészet, míg a folyadék elpárolog - nem ér csalni, leönteni a levet és ilyesmi, mert nem lesz jó a végeredmény. Amikor a lé elpárolgott, már folyamatosan figyelni kell, a cukor először fényesen bevonja a héjdarabokat, majd elkezd kifehéredni, végül finom cukorpor formájában vonja be a narancsot. Ekkor van készen. Kiterítem egy tálcára, hagyom szépen kihűlni, szikkadni, majd egy üvegbe töltöm és ott tartom felhasználásig.

fázisképek a cukor sziruppá válásától a végeredményig :)))

Sokáig eláll, de néha rá kell nézni: ha esetleg elkezd párásodni az üveg (olyankor fordulhat elő inkább, ha a frissen kandírozott héjdarabok túl korán kerülnek üvegbe, ezért ha nagyobb mennyiség készül, érdemes hosszabb ideig -napokig- szabadon hagyni kandírozás után), kiterítem a kandírozott héjdarabokat (megszellőztetem őket), az üveget kimosom, megszárítom, majd csak ezután töltöm vissza. Enélkül megpenészedik és kidobhatom az egészet.

Hozzávalók: narancshéj*, víz, cukor. Most két narancs héjából készítettem, felfőzve, összedarabolva a súlya kicsit kevesebb :), mint 25 dkg volt, ugyanennyi cukor ment hozzá. A végeredmény kicsit több :)), mint 25 dkg kandírozott narancshéj lett. A héjakat egyébként lehet 1-2 napig "gyűjtögetni" is.
*Citromhéjjal vagy vegyesen is készíthető.
A receptért köszönet Noinak! :*

Ja igen, a hétvégén Mikulást és szaloncukrot láttam az egyik üzletben...Október közepe van - csak nekem van olyan érzésem, hogy a csokimiki néhány éven belül már júliusban is kapható lesz?
Tovább olvasom...

2009. október 19., hétfő

Tudatosan vagy sem?

Bellynek köszönöm a kérdést, ő kíváncsi arra, hogy mennyire vagyok (környezet)tudatos vásárló?

Hát lássuk...

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.


Összeírom. Folyamatosan bővülő listáim vannak, amelyek a hűtőajtón, a laptop mellett, a konyhapulton és még ki tudja hol sorakoznak. Amikor arra járok, mindig ráfirkantom az éppen elfogyó portékát, aztán vásárlás előtt összeszedem a fecniket és egy listát gyártok belőlük. Specifikusan arra a boltra, amelybe menni szándékozom.
Ettől függetlenül vásárolok mást is. Ritka alkalom, hogy elinduljak vásárolni itthonról, ezért két énem alakult ki a vásárlási szokásaimat illetően. Az egyik a "menjünk el, mert már elfogyott ez+az és nagyon kellene", a másik a "menjünk shoppingolni" változat. Előbbiben végigrohanok az üzleteken, egyáltalán nincs kedvem az egészhez, csak az időmet rabolom vele, utóbbiban ráérek, nem rohanok, csábulok. :) Kimondottan nagy baromságokat ritkán vásárolok, legtöbbször csábulás címen azok kerülnek a kosaramba, amik éppen "új dolgok és szívesen kipróbálnám őket", vagy "amire nem feltétlenül van szükségem, de jót tesz a lelkemnek", illetve "szeretem, megláttam és megkívántam". Kedvenc szeretem témám például a rizses csoki, amit gyerekkorom óta imádok és mostanában lehet kapni a Pennyben. Meglátom és néha leveszem a polcról, aztán este TV-zés közben befalom. :)

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.


Nem jutok ki a piacra. Ha szükségem van valamire onnan, apum vagy anyum meghozza. Így jutok pl. termelői mézhez, friss savanyú káposztához, és hasonló nyalánkságokhoz. Legtöbbször azonban a férjem hozza meg amire napi szinten szükség van, hazafelé beszalad egy üzletbe, a zöldségeshez - ezt ha éppen hazaér zárás előtt sokszor itthon teszi meg, ha később végez, akkor még bent, Bp-en.
A helyi általános üzletek (sarki bóóótok) sok mindenre nem jók, amelyek korábban még jók voltak, ma már annyira leadták a színvonalat, hogy csak azért, mert helyi, nem megyek be hozzájuk és nem vásárolok drágábban, mint a nagyobb üzletekben. Helyi zöldségeshez bemegyek, bár totál idegesítőnek tartom, hogy nincs jégsaláta, mert nincs rá kereslet, helyette van fejes, ami még a vásárlás napján összefonnyad és nem jó semmire.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.


Viszek. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert jobban szeretem a vászon szatyrokat, mint a csíkos nejlont, aminek egy kiló liszttől leszakad a füle. Ha elszámoltam magam, nincs elég szatyrom és a babakocsi kosara is tele van, akkor viszont elfogadom a nejlont is, nem csinálok belőle problémát.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.


Gyalog járok. Napjában 4-szer teszem meg az utat az oviig, ez szép teljesítmény, mert majd' 2 km-re van. Vásárolni babakocsival járunk, naggyal ha sokat vásárolunk, kicsivel, ha keveset. Cipekedünk, kinyúlik a karunk mire hazaérünk.
Hogy miért? Nincs kocsink. Néha jól jönne, emellett örülök, hogy nincs, mert ilyenkor beszélgetünk, sétálunk, levegőn vannak a gyerekek, jót tesz mindenkinek. Ha lenne kocsink, csak beülnénk, ide-oda szaladgálnánk és még annyi időt sem töltenénk együtt, mint amit séták alkalmával.
Ha nincs kifejezett akadálya, tömegközlekedünk a fővárosba is. Olykor elkerülhetetlen megkérni valakit egy autós fuvarra, de ezt is igyekszünk minimalizálni. Egyrészt mert sok esetben felesleges kényelmeskedni, másrészt mert baromi kellemetlen állandóan kuncsorogni.

Tervezem beszerezni egy bicajt, amire két gyerekülést is fel lehet tenni. :) Még nem sietek vele, ugyanis utálok biciklizni. :D
Egyszer lesz egy kocsink. Nem tudom, jó lesz-e... :)

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.


A lakóhelyem közelében semmi nem készül. Nem csak azért, mert az önkormányzatunk semmit nem enged be, ami új munkahelyeket teremtene, hanem azért is, mert annyira béna helyen lakunk, hogy a fővároshoz közelebbi városok elszipuzzák a komolyabb befektetőket...A "Julis nénitől" vásárolt alma pedig nem tudom, mennyire tartozik a helyi gazdaság témakörébe. :)))

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.


Nem foglalkozom a csomagolásokkal. Zömmel bevált termékeket vásárolok és nem érdekel, mibe vannak csomagolva.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.


Ezt tudom, de nem vagyok kémikus vagy mi... Szóval zömmel fogalmam sincs, mely élelmiszerek tartoznak a fenti kategóriába. Hmm, vaníliás cukor? Házi vaníliás cukrot használok, vaníliát használok, házi vanília eszenciát használok és nagy ritkán "Bourbon vaníliás cukrot" is használok. Hogy a vanília mennyire vegyszermentes?...Nem nálam nőtt...
Amit józan paraszti ésszel ki tudok kerülni, azt kikerülöm, nem veszek 5x akkora almát, mint a többi, mert ami ekkora, az gyanús, hogy nem magától nőtt akkorára.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.


Azt veszek. Ettől függetlenül évi 1x megengedem magamnak az "egy fokkal idény előtti" epret, többször a banánt, a citrusféléket - bár lime-fát már vettem, egyelőre nem úgy néz ki, mintha teremni akarna. :) Nem veszek télen vízízű paradicsomot, de néha veszek 1-2 paprikát vagy egy kígyóuborkát, mert jól esik a reggeli szendvicshez.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…


Egyszer használatos fényképezőgép? :D
Nem használok ilyeneket. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert szerintem baromság pénzt kiadni ilyesmire, holott van egy csomó "felesleges" dolog, amire kifizetek egy rakás pénzt. Bár ez ugye relatív, ha úgy veszem, haszontalan dolog orchideákra költenem a pénzt, mégis jót tesz a lelkemnek, így még nem szoktam le róla. Néha jól a kezemre csapnék, mert már megint erre költöttem, holott a "zsebpénzemnek" lenne máshol is helye, de úgy gondolom, a lelkemet is ápolnom kell. Amíg nem okoz anyagi problémát, addig megteszem, ráérek később megkattanni...

Úgy gondolom, hogy sokszor a feleslegesnek, haszontalannak tűnő dolgok valójában nem azok. Lassan 4 éve vagyok itthon a gyerekekkel és még egy ideig itthon is leszek. Muszáj valamilyen módon örömet okoznom magamnak - lehet fanyalogni, hogy az anyaságom, a családom, a férjem nem elég nekem, de úgy gondolom, mindenki másképpen dolgozza fel a napjait, az életét és erről nem is akarok vitázni. Én nem járok kozmetikushoz, nem vásárolok újabb és újabb ruhákat, hogy "magammal is törődjek", hogy kikerüljek a mókuskerékből - én orchideát veszek, gyöngyökre költök, amiket aztán hihetetlen dilettáns módon próbálok formába önteni, szalvétát veszek és dekupázst készítek, csak mert jó, hogy csinálok valamit. Ezek is felesleges dolgok és mégsem azok. Ezek is az 1-es pont listán kívüli dolgai, amikre elcsábulok, de mégis jók, haszontalanul hasznosak. Nekem azok.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.


Na ez az, ami végképp nem megy. Egyrészt a legtöbb összetevőről fogalmam sincs, mi is az, kérdés ugye, hogy akkor miért veszem meg? Mert néha eszünk virslit is. Vagy parizert. Nem tudom és nem is érdekel, miből van, honnan jön, persze igyekszem magyar terméket venni, de nem cserélem le a kedvenc fogalmam sincs hol gyártott mogyorós nápolyimat egy magyarra, ha az nem ízlik. Kevés nassra költünk, mert inkább itthon sütöm meg a sütiket, de egy-két dolgot nem készítek el...és nem is cserélek le.

Hogy a fentiekből mi derült ki vagy mi nem, az jó kérdés...

Nem gurítom tovább, akit kérdeznék, már válaszolt vagy már megkapta a kérdést és éppen mostanában teszi. :)
Tovább olvasom...

2009. október 16., péntek

Hamburgerzsemlét sütöttem...

Nincs is mit mellébeszélni, íme "Ő":


Szóval ilyen egy (vagyis a képen sok) hamburgerbuci.
Az igazi.
A felülmúlhatatlan.
A tökéletes.
Egyszerűen: kirááály! :)))

Ismét Limarától (mély meghajlás, múlhatatlan hódolat - miért nincsenek ilyen "szmájlik" itt?) kölcsönöztem a receptet. Tényleg zseniális vagy Limara! :)


Egy icike-picikét módosítottam csak a recepten: picit több tejet tettem bele, de ezt ugye gépe/lisztje/konyhája/ízlése... válogatja. Tényleg nem győzöm megköszönni, nagyon finom!

Hozzávalók 9 zsemléhez: 2 dl langyos tej (+ egy kevés), 2 evőkanál cukor, 1 teáskanál só, 40 gr olaj, 1 db tojás, 100 gr joghurt, 60 dkg liszt, 2 dkg élesztő.
Tovább olvasom...

2009. október 15., csütörtök

Jókai bableves

Egy nap alatt beköszöntött a "tél", hideg lett, ettől pedig rögtön valami gyomrot melengető, tartalmas levest kívántam. Ritkán főzök bablevest, mert ezt nem lehet kicsiben főzni, a nagy adagra pedig kevesen vagyunk, de most rászántam magam.


Az étel színén is látszik, hogy én jó sok tejföllel készítem. :)

A szárazbabot este megmostam, majd beáztattam. Ezt tettem volna a füstölt csülökkel is, ha igazi, házi, sóban érlelt, füstön füstölt csülök lett volna, de mivel ez csak annak erőtlen kistestvére volt, ezt a lépést kihagytam.
Reggel a csülköt megmostam, fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, és kb. félpuhára főztem. Ezután hozzáadtam a leöblített, lecsepegtetett babot, néhány szem egész borsot, a fokhagymát és babérlevelet. Amikor már a bab is félig megfőtt, hozzáadtam a tisztított és karikákra vágott sárgarépát, gyökeret és füstölt kolbászt (ekkor lehet még hígítani). Míg a leves főtt, levesbetétnek csipetkét készítettem.



Amikor már minden puha volt, a húst kivettem, kicsontoztam, kb. felét-kétharmadát zömmel bőrmentesítettem és kisebb kockákra vágtam. Azért nem az egészet, mert a férjem szereti a füstölt húst mustárral, így tettem neki félre belőle, de persze ez a lépés, ahogy a csülökbőr eltávolítása is egyéni igény. :) Olajból és lisztből nagyobb mennyiségű világos rántást készítettem, amibe apróra vágott hagymát kevertem. Kicsit még pirítottam, majd egy kevés pirospaprikát adtam hozzá. Ezután a léből fokozatosan hozzámerve kikevertem a rántást, majd egy botmixerrel küszöböltem a hagymadarabkák okozta esztétikai problémák lehetőségét. :)) A rántást a leveshez adtam. A tejfölt először magában, majd egy kis levessel is simára kevertem (hőkiegyenlítés), a levesbe kevertem, végül beletettem az előkészített csipetkét és a kockákra vágott csülköt is. Rövid ideig forraltam, az ízét egy leheletnyi ecettel igazítottam.

Az alábbiakból készült: egy méretes füstölt csülök, 25 dkg száraz tarkabab, 4 nagyobb sárgarépa, 2 gyökér, 1 közepes hagyma, kb. 15 dkg füstölt kolbász, kb. 300 gr tejföl, 3 babérlevél, 2 nagyobb gerezd fokhagyma, fekete bors, só, ecet, liszt, olaj, pirospaprika. Levesbetétnek egy tojásból készült hozzá csipetke.
Tovább olvasom...

Sok kis csipet:
csipetke :)

Ha tészta, akkor a csipetke az egyik legnagyszerűbb levesbetét. Szerintem. Persze nem megy mindenhez, de a bablevest el sem tudnám mással képzelni. :)


Egyszerű gyúrt tészta az alapja. Felverek egy tojást egy csipet sóval, majd fokozatosan lisztet adagolok hozzá, először villával, majd kézzel. Mindaddig adagolom a lisztet, amíg már nem ragad a kezemhez és kemény, rugalmas tésztává áll össze. Lisztezett felületen kicsit tovább dolgozom, gombóccá formálom, majd (ekkora mennyiséget) egy pohárral letakarva fél órán át pihentetem. Ekkor kissé átdolgozom, tökéletesen sima felületű, rugalmas gombócot kell kapnom eredményül. Egy tálcára lisztet hintek, majd a gombócból egy nagyobb darabot kicsípek. A lisztezett felületen hosszúkás "hurkává" alakítom, majd kis darabokat kicsippentve, két ujjam között két-három mozdulattal átgörgetve, apró gombóckákat formázok belőle. Igyekszem nagyjából egyforma gombócokat csinálni... :)) A kis csipetkéket a lisztezett felületre ejtem, munka közben a tálca mozgatásával néhányszor átgörgetem őket a lisztben, így nem tapadnak egymáshoz. Mindaddig folytatom a munkát, amíg elfogy az anyagom. Frissen a levesbe főzöm, de akár szárítani, fagyasztani is lehet.


Hozzávalók:
egy egész tojás (60-70 g), egy csipet só, kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű liszt + a szóráshoz, "formázáshoz".
Tovább olvasom...

2009. október 14., szerda

Ördögpirula

Ez is egy "régi recept", ami a gyerekkoromra emlékeztet. :) Egyszerű és nagyon finom fánk, egy kiadósabb leves után tökéletesen megállja a helyét.


A tejet felforralom, majd a tűzről levéve a liszt felét gépi habverővel gyorsan elkeverem a tejben, majd a másik felét fakanállal hozzádolgozom. Ezután belekeverem a tojásokat is, majd gépi habverővel nagyjából csomómentessé dolgozom és hagyom kihűlni. Miután kihűlt a tészta, beledolgozom a sütőport. Bő, forró olajba nagyobb teáskanálnyi halmokat szaggatok, amiket aranybarnára sütök. Akkor a legjobb a tészta, ha magától átfordul sütés közben. A gombócokat alaposan lecsepegtetem, papírtörlőn leszárítom, majd még forrón megforgatom porcukorral elkevert kakaóporban. Frissen/melegen tálalom.


Érdemes fahéjas porcukorba hempergetve is kipróbálni (mmm, finom!), de egy azóta olvasott recept szerint olvasztott csokoládéba is lehet forgatni (így még nem próbáltam).

Hozzávalók: fél liter tej, fél liter liszt, 6 db tojás, 1/2 csomag sütőpor, porcukor, ét kakaópor.
Tovább olvasom...

2009. október 13., kedd

Graham lisztes tejfölös kifli

Egy újabb recept, aminek Limara péksége és az ő egyszerű tejfölös kifli receptje adta az alapot, ezúton és ismét köszönöm. :)


Egy deci langyos tejben elkeverem a mézet, belemorzsolom az élesztőt, majd a tetejére egy pici lisztet szórok, és hagyom megkelni az élesztőt. Közben kimérem a liszteket, hozzákeverem a sót, a burgonyapelyhet és a sikért, majd mélyedést csinálok a közepébe. Beleteszem a felfuttatott élesztőt, a tejfölt, puha vajat és az ecetet, ezután géppel megdagasztatom a tésztát. Letakarva kelni hagyom. Kb. fél óra elteltével egy kicsit újra átdolgoztatom, ezután ismét letakarom és most hagyom duplájára kelni.
A megkelt tésztát 12 darabba vágom, gombócba formázom és hagyom egy picit pihenni. Egyenként négyzet alakúra nyújtom és feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és 3/4-1 órán át kelesztem, majd jó bőven megspriccelem szobahőmérsékletű vízzel. Megszórom sajttal/sóval/... 200 °C-ra előmelegített sütőben pirulásig sütöm (kb. negyed óra).


"kicsit" összenőttek :)

Hozzávalók: 2,7-2,9 dl tej, 8 dkg tejföl, 2 dkg burgonyapehely, 2 teáskanál só, 1 teáskanál ecet, 4 dkg vaj, 30 dkg BL 80 liszt, 20 dkg graham liszt, 1 teáskanál méz (6 g), 1 mokkáskanál sikér, 3 dkg élesztő, a tetejére sajt/só/bármi/semmi.
Tovább olvasom...

2009. október 10., szombat

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 
Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)


A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.
A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.
Tovább olvasom...

2009. október 9., péntek

Tejszínes csirkemellragu

Éppen azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az előző napi pizzázásból maradt kukoricával, amikor megláttam Gasztroboszi tejszínes-kukoricás csirkemellraguját. Nem gondolkodtam tovább... Na nem, mintha hiányzott volna az újabb adag tészta, de most kicsit becsuktam a szemem. :D
Ehhez hasonló ragukat én is szoktam készíteni, de kukoricával még nem próbáltam. Hogy miért nem? Pedig aaannyira jóóó és a nagylányom nagyon szereti a kukoricát! Sebaj, ami késik... :)


Megpucoltam és felaprítottam egy kis fej hagymát, majd néhány evőkanálnyi olajon megpároltam. Közben megtisztítottam és kockákra vágtam egy méretes csirkemellet, ezt a hagymára dobtam és saját levében, kevés só, őrölt bors és majoránna társaságában megpároltam. Párolás közben egy kaliforniai paprikát apró kockákra vágtam, valamint tejből, tejszínből és étkezési keményítőből habarást készítettem. Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, majd felöntöttem a habarással és besűrítettem. Ekkor még egy evőkanálnyi mustárt adtam hozzá - szerintem jót tett neki, de természetesen elhagyható. Főtt tésztával tálaltam.


Az ilyen sűrű, tejszínes vagy tejfölös ragukhoz én olyan tésztát szeretek kínálni, ami felveszi a szószt. Ilyen pl. a fusilli vagy a most tálalt gemelli is.

Belekerült: egy nagyobb csirkemell (az enyém 70 dkg volt), 1 kis fej hagyma, 1 piros kaliforniai paprika, fél konzerv kukorica, 1 evőkanál mustár, só, bors, majoránna, olaj, kb. 2-3 dl tej, kb. 1,5 dl tejszín, 3 teáskanál étkezési keményítő.
Tovább olvasom...

2009. október 8., csütörtök

Zsályás-rozmaringos csirkecomb

Először megboldogult lánykoromban, mi több, az "eljegyzésünkre" készítettem ezt a csirkecombot. :) Nem teljesen a megadott recept szerint, akkor ugyanis serpenyőben készülne, nekem pedig muszáj volt előre dolgoznom és véletlenül sem szénné égetnem a vacsorát, így maradt a sütő. Azóta is. Kevésbé pirul így meg, biztosan ínycsiklandóbb lenne a serpenyős változat - na majd egyszer. :))
Minden alkalommal elhatározom, hogy legközelebb friss fűszernövényekkel is kipróbálom és minden alkalommal, amikor elkészítem, rá kell ébredjek, hogy már megint nincs itthon hozzá semmi. Egyszer lesz majd nekem egy kis fűszernövényes "kertecském" is, a helye már megvan... :D


Egész csirkecombokat tisztítok meg, amiket sózok, majd egy szárított zsályából, őrölt rozmaringból és őrölt borsból álló fűszerkeveréket dörzsölök bele - egy kis olajjal segítve a tapadást. Ezután olajozott tepsibe kerülnek, alufóliával fedve sütöm őket puhulásig, majd egy kicsit visszateszem "pirulni". Nagyon finom, érdemes kipróbálni, leginkább az tudja értékelni, aki szereti a sült bőrt.
Rizzsel, salátával tálalom.

neeem, nem égett oda, azok a fűszerek :)))

Hozzávalók: 4 db bőrös, egész csirkecomb, 2-3 teáskanál szárított zsálya, 1-2 teáskanál őrölt rozmaring, őrölt bors, só, 1-2 evőkanálnyi olaj. Köret ízlés szerint.
Tovább olvasom...

2009. október 4., vasárnap

B32 - mogyorókrémes torta

Tegnap tartottuk a barátainkkal a férjem 32. születésnapját. Készült az alkalomra linzer, isler, a pecás pacákok kedvéért bográcsban halászlét főztünk (kb. 5 kg halból - annyi de annyi lett, akinek nincs mára ebédje, jöhet egy csajkával!), kenyeret is sütöttem...
Nem variáltam agyon a menüt - a hallé előtt leveles tésztába csomagolt virslifalatkákat eszegettünk, utána pedig tortát bontottunk. A párom nagyon szereti a mogyorókrémes süteményeket, így ilyet kért.


Először egy gyermekkori emléke alapján próbáltam mogyorókrémet készíteni, várakozásán felül sikerült, pedig nagyon egyszerű kis krém. A titka -amitől jobb lett, mint a "nagynéni gyermekkori sütije"-, hogy nem csinálom túlzottan vajasra/margarinosra. A hagyományos, házi vajas krémeket sohasem szerettem, így minden ilyen krémes receptben alapból csökkentem a vaj mennyiségét. Most, hogy legyen tartása a tortának, még jobban.

Két vizes piskótát sütöttem, nem teljesen a hagyományos arányokkal, mert a vizesnél kissé keményebb tésztát szerettem volna, de nem is a sima tojásos piskótára vágytam. A krémhez a tej egy részét felfőztem a vaníliarudak kikapart magjaival, a többit rétesliszttel kevertem el. A lisztes keveréket, valamint egy kevés cukrot a vaníliás tejhez adtam, és sűrű krémet főztem, amit ezután hűlni hagytam.
Sütőben, néhányszor átforgatva, kb. 200 °C-on pár perc alatt enyhén megpirítottam a mogyorót. Miután kihűlt, a héját (amit tudtam) eltávolítottam, majd a mogyorószemeket durvára törtem. Ez ízlés kérdése, mi szeretjük a mogyoródarabokat a krémben, de aki nem így van ezzel, le is darálhatja. A kihűlt krémet gépi habverővel átdolgoztam, majd porcukorral kikevert margarint adtam hozzá. A krém kb. 1/3 részét félretettem, a maradékba beledolgoztam az összetört mogyorót.


Az összeállításhoz először is színes hullámkartonból kivágtam egy akkora kört, amekkora a torta alapja volt. Ezt azért szoktam, mert így könnyebben tudom később mozgatni a tortát, egyébként bármilyen vastagabb kartonlap jó hozzá, nekem ilyen szokott itthon lenni, ez könnyen vágható és mégis elég erős. Ezután a piskótalapokat két-két lapra vágtam, majd az első lapot a kartonra tettem - ha hullámkartont használunk, akkor célszerű a sima oldalát a piskóta felé fordítani, így könnyebb a szeletelés később :))). A lapot megkentem a mogyorós krém felével, majd rátettem egy újabb lapot. Ezt Nutellával kentem meg, majd újabb lap, a krém másik fele és a fedőlap következett. Az egészet a vaníliás krémmel borítottam. A krém elég kemény, nehéz egyenletesen elkenni, de cserébe finom. Ha kimondottan fontos az egyenletesség, akkor erre a célra célszerű kenhetőbb krémet használni. Ezután hűtőben pihentettem egy éjszakán át a tortát.
Másnap tortapapírra emeltem, majd marshmallow fondanttal dekoráltam. Ezen a téren még bőven van mit fejlődnöm :D, rossz technikát választottam a mintához, így éppen kész lett, mire megérkeztek a vendégek, arról nem is beszélve, hogy délelőtt 10-kor még azon agyaltam, hogy melyik mintát is kellene rávarázsolni a sütire. :D
Emellett rájöttem, hogy nagyon utálom a fekete ételszínezéket. :S  

belülről

Belekerült...
...a 2 db piskótába (28-as tortaforma): 10 db tojás, 6 evőkanál víz, 16 evőkanál porcukor, kb. 18 evőkanál liszt, 1 csomag sütőpor;
...a nagy adag krémbe: 7 dl tej+2 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl tej+30 dkg rétesliszt+5 dkg cukor és egy csipet só, valamint 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 20 dkg mogyoró;
...továbbá: kb. 15-20 dkg Nutella.
A fondant 40 dkg MM-ból készült, 95 dkg lett belőle, egy kevés megmaradt, úgy kb. 75 dkg mehetett rá.
Tovább olvasom...

2009. október 3., szombat

Mogyorós mini isler

Az isler tésztája is az egyszerű, 3:2:1 linzertésztán alapul. A különbség abban rejlik, hogy diót tartalmaz - nálam általában, így most is, mogyoró került bele.


Az elkészítése ugyanaz, mint a sima linzernek. Alapesetben az islert kb. 8 cm-es korongokra szúrják ki, én ehhez a mini változathoz most egy 4,5 cm-es kiszúrót használtam. A sütési ideje rövid, 200 °C-on 6-8 perc alatt megsültek a korongok. Akkor jó már, amikor a szélén éppen elkezd színt kapni (ehhez nem árt egyenletesen kinyújtani a tésztát :D), így nem szárad ki és másnapra a tölteléktől visszapuhul.

munkában - ilyenek, amikor nem volt egyenletes a nyújtás... :)))

Miután kihűltek a megsült kekszek, 2-2 db-ot összeragasztottam ribizlizselével/sárgabarack lekvárral, ezután hűvös helyen (azaz a jól bevált garázsban) pihentettem őket másnapig. A csokoládébevonat csak ekkor került rájuk. Dermedés után már indulhat is a csemegézés - ha mégsem, továbbra is hűvös helyen, letakarva várják sorsukat. Nem szokott odáig megmaradni, hogy dobozolni kelljen őket, de ha erre lenne szükségem, én nem pakolnám egymásra őket - ha tud valaki olyan tutibiztos csokimáz receptet, ami mellett egymásra lehet rétegezni az islereket, legyen olyan drága és írja meg nekem! ;)

A férjem szerint olyanok, mint egy klónhadsereg. :D 

Hozzávaló kb. 70-75 db mini islerhez: 50 dkg liszt+15 dkg darált mogyoró, 40 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 teáskanálnyi fahéj, lekvár/zselé. A bevonáshoz én 30 dkg csokoládét  (ét csoki és tortabevonó vegyesen) olvasztottam fel annyi olaj hozzáadásával, amitől elég folyékony lett a csokoládé - kicsit sok is lett ez utóbbi, a képen látszik, hogy vékonyra sikerült a máz.
Tovább olvasom...

2009. október 2., péntek

3:2:1...
linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.



Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.
Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.


A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.


Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő):
37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.
Tovább olvasom...

2009. október 1., csütörtök

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)



Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:
"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."
;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)
Tovább olvasom...