A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sertés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sertés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 21., kedd

Sertésszelet vajas gombával

Vasárnapi ebéd volt, a fagyasztóban talált karajból és egy kis gombából, amolyan "használjuk, ami itthon van, ha már vásárolni lusták voltunk"-módra. :))) Nagyon finom lett, érdemes elkészíteni.


A húst kiolvasztottam, leöblítettem és papírtörlővel alaposan leszárítottam. Négy egyforma, vastag szeletre vágtam. Egy megfelelő méretű edényt nagy lángon felforrósítottam, olívaolaj és vaj keverékére helyeztem a szeleteket. Finoman sóztam és borsot őröltem rájuk, majd miután lepirult az egyik oldaluk, megfordítottam a szeleteket, a felülre kerülő oldalukat szintén sóztam és borsoztam. Egy perc után melléjük dobtam a fokhagymagerezdeket és addig hagytam együtt pirulni, amíg a hagyma illatozni kezdett. Ekkor felöntöttem a forró alaplével és a fehérborral, belemorzsoltam a kakukkfüvet. A lángot mérsékeltem és az edényt lefedve, kis lángon párolni kezdtem a húst.
A szárított vargányát leöblítettem és felöntöttem annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepte.
Amikor a hús már majdnem teljesen puha lett, a hagymát megtisztítottam, félfőre vágtam, ezután olaj és vaj keverékén egy serpenyőben pirítani kezdtem. A csiperkét megtisztítottam, a legapróbbakat félbe, a többit negyedbe vágtam, a hagymához adtam és együtt pirítottam tovább. A szárított gombát kihalásztam az áztatóvízből, felaprítottam és a csiperkéhez adtam. Közben sóztam, borsoztam, hozzászórtam a kakukkfüvet, valamint a hús párolólevéből is mertem egy keveset hozzá (mehet a vargánya áztatóvizéből is 1-2 evőkanálnyi). Nagy lángon főztem, amíg a lé jórésze elpárolgott, ekkor egy kevés fehérbort öntöttem még hozzá, majd miután forraltam 1-2 percig, egy evőkanál vajat kevertem a gombához és már el is zártam a lángot alatta.
Azonnal tálaltam, a tányérokon krumplipürével és a vajas gombával ágyaztam meg a húsnak, végül néhány friss kakukkfűlevéllel díszítettem.


Hozzávalók...
...a húshoz:
4 db 2,5 cm vastag karajszelet, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, frissen őrölt bors, só, 4 dundi fokhagymagerezd (vagy 8 kisebb), 200 ml alaplé (helyette húsleves átszűrt leve is megfelel), 100 ml száraz fehérbor, 1 jó mokkáskanál szárított kakukkfű;
...a pirított vajas gombaraguhoz: 10 g szárított vargánya (kevés forró vízbe áztatva), 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, 1 közepes fej vöröshagyma, 500 g apró csiperke (én fehéret használtam, de ha van barna is, csak még jobb), só, bors, 1 mokkáskanál szárított kakukkfű, kevés fehérbor és további 1 evőkanál vaj;
...a tálaláshoz: krumplipüré, friss kakukkfűlevelek.
Tovább olvasom...

2014. január 8., szerda

Húsgombócos tészta

Húsos tésztát ebben a formában készíteni éppen csak egy kicsivel több macera, mint hagyományosan, viszont változatosabbá, izgalmasabbá tehetitek az étkezéseket. A gyerekeimnek legalábbis kifejezetten bejönnek időnként ezek a miniatűr gombócok. :)


A szósz nagyjából annyi idő alatt készül el, míg a tésztát kifőzöm, így a víz felrakásával indítok.
A húst fűszerezem, sózom, egy nagy tojással összedolgozom. Eddig előre is elkészíthető, lehet pihentetni is 1-2 órán keresztül, de ha már fent van a tésztavíz, jobb nekilátni. Egy nagy serpenyőben kevés olajat hevítek, közben elkezdem a gombócozást. Nagyon picurka darabokat veszek a húsmasszából, kb. 2 cm átmérőjű (vagy még kisebb) golyócskákat formázok és a forró olajon körbepirítom ezeket. Mindig csak annyit teszek a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér, ezután tányérra szedem a golyókat és jöhet a következő adag.


Időközben természetesen figyelem a tésztavizet, amikor felforr, sót, kevés olajat adok hozzá, belecsobbantom a tésztát és készre főzöm. A sütőt előmelegítem 190-200 °C-ra.
Ha szükséges, a gombócos serpenyőbe kevés olajat csorgatok, és az aprított hagymát megpárolom. A végén hozzáteszem a fokhagymát is. A sűrített paradicsomot a hagymához adom, finoman lepirítom, ezután beleteszem a(z aprított) paradicsomkonzervet. Fűszerezem*, sózom, összeforralom (ha szükséges, lehet pici vizet is hozzáadni), majd beleforgatom az apró golyócskákat és megvárom, míg rotyogni kezd. Ekkor a tűzhelyről leveszem és hozzáadom a kifőtt, lecsepegtetett tésztát. Összeforgatom; a tésztát érdemes apránként adagolni, mert az a cél, hogy a paradicsomos mártás mindenhol jól bevonja.
Megfelelő méretű tűzálló sütőtálba teszem a gombócos tésztát, reszelt sajttal megszórom a tetejét és az előmelegített sütőben a sajtot rápirítom a tésztára (a grill funkció jól jön, ha van). Forrón tálalom.


Hozzávalók...
...a húsgolyók fűszerezéséhez:
600 g darált sertés - vagy marhahús (vegyesen is lehet), 1 erős teáskanál só, őrölt bors, kevés oregánó, bazsalikom, 4 nagy gerezd fokhagyma reszelve, egy egész tojás;
...a mártáshoz: 2-3 evőkanál olaj, egy közepes fej vöröshagyma finomra vágva, 2-3 gerezd aprított fokhagyma, egy kis doboz (40 g) paradicsompüré, egy doboz (400 g) darabolt paradicsomkonzerv, csipet só és őrölt bors, bazsalikom, oregánó*, esetleg cukor;
...továbbá: 1 doboz (500 g) makaróni (víz, olaj és só a kifőzéséhez), ízlés szerint reszelt sajt (a tetejére).
*Fűszerezni ízlés szerint bárhogyan lehet, kinek mi a kedvence, ez vonatkozik a mártásra és a húsgolyókra is (de persze azonos ízvilág legyen, ne üssék egymást).
Tovább olvasom...

2013. június 25., kedd

Zöldborsós karaj

Gyerekkori ízemlék, anyum főzött időnként zöldborsós húst és én nagyon szerettem. Az ő receptje nincs meg, saját kútfő alapján készítem, de az íze ott van :) , úgyhogy hasonló lehet az övéhez. Viszonylag gyors és egyszerű, hazai ízvilágú étel, időnként érdemes elkészíteni - főleg most, hogy a tikkasztó meleg is enyhülni látszik. ;)


A sertéskarajt leöblítem, szárazra törlöm és kb. 5-7 mm-es szeletekre vágom. Kissé meg lehet püfölni, én nem szoktam. Sózom, borsozom és lisztbe forgatom, majd olajon lepirítom a szeleteket, amiket ezután egy tányérra szedek.
Megtisztítom és felaprítom a hagymákat. A serpenyőben, amiben előzőleg a húst pirítottam, elkezdem megpárolni a vöröshagymát, majd amikor már üvegesedik, hozzászórom a fokhagymát, elkeverem és egy percig együtt is párolom. A hagymát megszórom őrölt (csemege) pirospaprikával, elkeverem, kevés vízzel felöntöm és alaposan kiforralom. Ha a víz java elpárolog, mielőtt a hagyma megpuhulna, pótolom - ezután a hagymát egy szűrőn áttöröm. A hagymás szaftot a serpenyőben felforralom és belehelyezem a hússzeleteket, valamint a borsót (ha mirelit borsót használok, azt csak akkor adom az ételhez, amikor a hús már majdnem puha). Annyi vízzel öntöm fel, ami szűken ellepi. Paradicsomot adok hozzá, paprikakrémekkel, sóval (óvatosan, mert a paprikakrém is sós) és borssal ízesítem, lefedve puhára főzöm. A főzés végén, ha szükséges, tovább ízesítem, illetve amennyiben a szaft túlságosan híg lenne, hagyni kell a főzés utolsó pár percében párologni.
Párolt rizzsel tálalom, kovászos uborkát kínálok mellé.

 
Hozzávalók: 600 g sertéskaraj (szárnyashúsból, pl. csirkemellből is készíthető), 450 g zöldborsó, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, 2-2 teáskanál csípős és csemege paprikakrém, olaj, só, őrölt csemege paprika, őrölt bors, kevés liszt.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 26., vasárnap

Sörrel sült sertés

Sertéssült. Ritkán, de akkor annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk. Bőrrel együtt, mert úgy az igazi. :) Egyszerű és könnyű elkészíteni, jól elvan különösebb pátyolgatás nélkül is a sütőben, így ideális vendégváráshoz, és nem sokan tudnak ellenállni neki, amikor az asztalra teszem.


Nagyobb darab sertéshúsból készítem. Bőrös húst szoktam vásárolni hozzá, karajt, lapockát vagy egy méretes szelet sertéscombot, mindegyik finom. Az előkészítése mindig ugyanaz: a húst leöblítem, leitatom róla a vizet és fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval bedörzsölöm. Ezután igyekszem légmentesen bezacskózni és a hűtőben pihentetem legalább 12, de ha van idő, akár 18-24 órát is.


A hűtőből kivéve hagyom 2-3 órán át akklimatizálódni, közben beáztatom a cseréptálat. A húst újra leöblítem és szárazra törlöm, bőrét több helyen bevágom. Kizsírozom vékonyan a tálat, a húst durva sóval meghintem és a tálba helyezem. Friss fűszernövényeket rakosgatok mellé, és lefedve, hideg sütőbe tolom. 140-150 °C-on sütöm a húst, amíg a bőre színesedni kezd, ekkor a köré gyűlt levet leöntöm róla, sörrel meglocsolom, újra lefedem és visszateszem a sütőbe. Ezután időnként ránézek, meglocsolom a sörös lével, vagy ha az elpárolgott, akkor újabb adag sörrel. Amikor már szépen pirulni kezd a bőr, a fedőt leveszem, a sütőt 200 °C-ra kapcsolom és addig sütöm, míg ropogós-pirosra sül a bőre.
A tálból kivéve hagyom 15 percig pihenni a húst, ezután tálalom.


Hozzávalók: (bőrös) sertéshús, durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, majoránna, bazsalikom) és friss fűszerek (fokhagyma, zsálya, rozmaring, majoránna, kakukkfű, bazsalikom vagy ami éppen frissen akad), kevés sertészsír, 2-3 dl sör.
Tovább olvasom...

2012. június 22., péntek

Sertésragus lepények

Bár most meleg van és gondolom kevesen kívánják még a sütő hőjét is a konyhában, egy szabadban töltött délutánra érdemes ilyen kis húsos lepénykéket sütni. Friss salátával vagy anélkül, hidegen és melegen is remek darab.


A tészta hozzávalóiból hagyományos módon (vagy géppel) tésztát dagasztok - az apróra vágott kaprot csak a dagasztás végén dolgozom bele. Szobahőmérsékleten, letakarva, kelni hagyom.
Amíg a tészta kel, elkészítem a ragut. Ehhez a hagymát felaprítom-karikázom, és kevés olajon párolni kezdem. Kicsit később hozzáadom a tisztított, lereszelt sárgarépát, majd belereszelem a fokhagymát is. Összeforgatom és hozzáadom a darált sertéshúst, ezután finoman lepirítom. Felöntöm egy doboz darabolt paradicsomkonzervvel, fűszerezem (kedvem szerint ízesítem) és addig forralom, míg a leve (legalábbis annak többsége) elfő.


A megkelt tésztát két gombócba szedem és vékonyra (2-3 mm, de lehet ennél vastagabbra is hagyni) nyújtom. Tetszőleges méretűre feldarabolom, a tetejét finoman megkenem olívaolajjal (zsírosabb ragu esetén nem szükséges) és kevés ragut terítek szét rajta. Néhány teáskanálnyi tejfölt csorgatok rá (én így szeretem, de aki nem kedveli a tejfölt, el is hagyhatja), majd előmelegített sütőben (210 °C+légkeverés) 6-8 perc alatt megsütöm.


Ha marad ki tészta, azt ugyanúgy formázom, mint a nemrégiben feltett fűszeres háromszögeket.


Hozzávalók...
...a tésztához: 30 ml olaj, 250 ml víz, 5 g só, 20 g cukor, 125 g juhtúró (a tehéntúró is megfelelő), 500 g liszt, 20 g élesztő, ízlés szerint kapor;
...a raguhoz: 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma), 1 szál sárgarépa (nagy lyukú reszelőn lereszelve), 3 evőkanál olaj, 3 gerezd fokhagyma, 500-600 g darált sertéshús, 1 doboz (400 ml) aprított paradicsomkonzerv, só, őrölt bors, ízlés szerint (friss vagy szárított) fűszerek (majoránna, bazsalikom, oregánó, fahéj, szegfűszeg), csipet cukor;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, tejföl és szükség esetén olívaolaj a tetejére.
Tovább olvasom...

2012. május 19., szombat

Paradicsomos húsgolyók

...vagy húsgolyók paradicsommártásban...vagy valami ilyesmi. :)
Még múlt hétvégén készült, bolognai helyett, ugyanis megláttam ChefViki gombócait és olyan jól néztek ki, hogy inkább a gömbös-szószos tészta mellett döntöttem. Köszi Viki az ötletet! :)


Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészül, voltaképpen fél óra alatt megvan, ha siet az ember lánya. Én most nem siettem, ezért a beízesített húst hagytam szobahőmérsékleten állni bő egy órát, és csak ezután készítettem belőle diónyi gombócokat, amiket kevés olajon körbepirítottam.


Amíg a gombócok sülnek, megfő a spagetti és elkészíthető a paradicsommártás is. Darabolt konzerv paradicsomból nagyon finom - illetve természetesen szezonban frissből is. :) A hagymát felaprítom és kevés olajon megfonnyasztom, a végén a fokhagymát is hozzáadva. Ezután ráteszem a paradicsomot és nagy lángon főzni kezdem, közben hozzáadom a fűszereket is és ízlés szerint édesítem. Összeforralom, végül beleteszem az előkészített gombócokat (mehet annak az olajnak a maradéka is bele, amiben a gombócok sültek) és 1-2 percig együtt főzöm.
Az időközben elkészült, leszűrt tésztán tálalom - ízlés szerint reszelt sajttal vagy anélkül. Nagyon finom, fűszeres étel, érdemes megkóstolni, még ha a fűszerezése elsőre idegennek is tűnik.


Hozzávalók...
...a húsgolyókhoz:
fél kg darált (zsírosabb) sertéshús, 1 púpozott teáskanál só, 1 mokkáskanál őrölt bors, kevés oregánó, bazsalikom, leheletnyi őrölt kömény, 3 nagy gerezd fokhagyma reszelve, egy egész tojás, valamint 2-3 evőkanál olaj a sütéshez;
...a mártáshoz: 8-10 cm póréhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma) finomra vágva, kevés olaj, 2-3 gerezd aprított fokhagyma, egy doboz (400 g) darabolt paradicsomkonzerv, csipet só és őrölt bors, kevés őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg, 1-2 cm friss reszelt gyömbér (vagy helyette szárított, őrölt), csipetnyi bazsalikom és ízlés szerint cukor. Aki sok mártással szereti, dupla mennyiséget készítsen belőle.
Tovább olvasom...

2012. május 15., kedd

Göngyölt hús

Ezeket a fotókat sem most lőttem - jó két hónapja várják, hogy felkerüljenek. Valójában lenne szezonális recept is, ami jöhetne, de a kora őszi idő adott egy pofont a "fotós vénámnak" :D, így abból gazdálkodom pillanatnyilag, ami van. Hát ez van. :)
Szóval göngyölt hús - alaprecept. Melegen körettel és hidegtálon ugyanolyan finom, így vendégeknek akár előre is elkészíthető. Ez itt két klasszikus darab: májas és gombás töltelékkel. Sok töltelékkel, mert úgy az igazi. :)


Elsőként a töltelékeket készítem el. 
A májas változatnál a zsemléket vízbe áztatom, megvárom, míg megdagadnak, majd kinyomkodom a víztől és összemorzsolom. Míg a zsemlék áznak, kevés olajon megpárolom az apróra vágott vöröshagymát. A zsemlékhez hozzáütöm a tojásokat, sózom és borsozom, hozzászórom a szárított majoránnát, majd beleteszem a párolt hagymát és a tisztított májat. (A máj előkészítésénél a fele mennyiséget pépesítem, a másik felét pedig darabokra vágom.) Az egész tölteléket összedolgozom egy villával, ha túl hígnak bizonyulna, akkor kevés zsemlemorzsát adok még hozzá. 
A gombás töltelékhez az apróra vágott hagymát megpárolom, majd ráteszem a tisztított és vékony szeletekre vágott gombát. Finoman lepirítom, sózom és borsozom, majd megszórom liszttel és felöntöm a tejszínnel. Elkeverem (szinte azonnal besűrűsödik) és egy csokor apróra vágott petrezselymet szórok rá.
A hússzeleteket enyhén klopfolom, finoman megsózom és a töltelékkel feltekerem. Zsírral vékonyan kikent tepsibe sorakoztatom a tekercseket, a tetejükre borsot őrölök és olvasztott zsírt csorgatok rájuk. A tepsit lefedem (fedő híján alufóliával), majd 180-190 °C-os sütőben megsütöm a húrokat. A végén a fóliát levéve kicsit megpirítom a tetejüket.


Hozzávalók...
...a májas tekercshez:
6-8 szelet hús (karaj, pulykamell...), 1 kisebb fej vöröshagyma, kevés olaj, fél kg csirkemáj, só, bors, 2 teáskanál szárított majoránna, 2 zsemle, 3 nagy tojás, szükség esetén 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, kevés zsír;
...a gombás tekercshez: 4-6 szelet hús (karaj, pulykamell...), 1 kisebb fej vöröshagyma, kevés olaj, fél kg csiperke, só, bors, ~1 evőkanál liszt, ~1 dl tejszín, egy csomó petrezselyemzöld, kevés zsír.
Tovább olvasom...

2012. január 7., szombat

Szilveszteri bőrös sertéssült

Az utolsó recept az év végi ünnepeket illetően. Ez az az étel, ami soha nem szokott felkerülni a blogra, mert mindig irtó rossz képeket lövök hozzá - ezt a szokásomat úgy tűnik, már megtartom. :P Most egy combocska volt az áldozat, amihez köretként hagymás tört krumplit, pezsgős (fehér) káposztát és lencsesalátát készítettem. A desszert képviselőfánk volt és ezzel ki is merült a "nagy" szilveszteri menü, bár máskor sem szoktam ennél jobban túlbonyolítani. :)

 
2012.12.31 - egész malaccomb (3 kg) fedeles jénaiban ~140 °C-on sült, 190 °C-on pirult (5,5-6 óra alatt lett kész)

A comb szép, majdnem 2 kilós darabka volt. A szilvesztert megelőző délután lemostam, papírtörlővel leitattam róla a vizet és a húsos felét bedörzsöltem, szárított fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval. Ezután szorosan zacskóba csomagoltam és betettem egy éjszakára a hűtőbe.
Másnap délelőtt kivettem a hűtőből és hagytam, hogy felvegye a kinti klímát. Ezután kicsomagoltam, leöblítettem, újra szárazra törölgettem és most már csak - továbbra is durva szemű - sóval megszórtam (még mindig csak a húsos felét).


Az előzetesen beáztatott cseréptálat vékonyan kikentem zsírral, rátettem bőrével felfelé a húst, majd a bőrt bevágtam. Mivel ezen a télen még nem volt alkalmuk a fűszernövényeimnek megfagyni, így most a kertből tudtam friss zöldeket szedni hozzá, ezeket pakoltam a hús alá, mellé, köré..., majd a hús tetejére egy kevés zsírt téve, a tálat lefedve betoltam a hideg sütőbe. 150 °C-ra kapcsolva sütöttem először addig, amíg a bőr a széleken elkezdett színt kapni. Ekkor az időközben a sült köré költöző levet leöntöttem róla, a tetejét meglocsoltam egy kevés sörrel, és - továbbra is fedő alatt - visszaköltöztettem a sütőbe. Ezt követően, időnként locsolgatva, ellenőrizve, addig sütöttem, míg a hús (maghőmérő) és a bőr alatti zsír is átsült, és a bőr már szépen pirulni kezdett. Amikor ez megtörtént, a sütőt felkapcsoltam 200 °C-ra és a tál fedelét levéve ropogósra sütöttem a combot. Összesen kb. 6 óra alatt készült el.


A tálból kivéve pár percig pihenni szokott a hús, ha éppen nem készül éhen halni a család, majd a bőr bevágása mentén szeletelem. Nagyon finom, puha, omlós hús a végeredmény, még másnap is ropogós bőrrel.


Hozzávalók: bőrös sertéshús (comb vagy karaj, lehet malachús is), durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, oregánó, bazsalikom, majoránna...) és friss fűszerek (zsálya, majoránna és kakukkfű...), kevés sertészsír és sör.
Tovább olvasom...

2011. november 5., szombat

Bakonyi szelet

Nem tudom, mennyire hagyományos a receptem, mert ez is ahány ház, annyi szokás - nekem attól lesz bakonyi, hogy a hús és gomba mellett pirospaprika és fokhagyma van benne. Utóbbiból ha ahhoz van kedvem, akkor sok, ha nem annyira, akkor kevesebb - ilyenkor szórok egy kis kakukkfüvet is bele, mert finom :))), de gyanús, hogy a bakonyihoz alapból nem sok köze van. 
Ja igen, ha bakonyi, akkor szerintem tejföl és nem tejszín. Ennyi? Ennyi.


A hagymákat és a gombát megtisztítom, majd aprítom. Én szeretek apró csiperkét használni, ezeket félbe-négybe vágom, de aki hozzájut erdei gombákhoz, azt is használhat bele. A sertéshúst - esetemben egy szép szüzet - megtisztítom, kisujjnyi vékony szeletekre vágom. Ha már sertés és még magyaros is, akkor mehet zsírral, amit felforrósítok és a lisztbe forgatott szeleteket mindkét oldalukon előpirítom. A szeleteket tányérra szedem, a zsíron párolni kezdem a hagymát, később hozzáadom a fokhagymát is, legvégül a gombát teszem bele, amit finoman megpirítok. Ezután pirospaprikát és lisztet szórok rá, majd felöntöm egy kevés vízzel. Fűszerezem, hozzárakom a hússzeleteket és annyi vizet adok hozzá, amennyi éppen ellepi. Fedő nélkül főzöm - a főzés vége felé sózom és ha szükséges, tovább ízesítem. A bő, de a liszt miatt sűrű szaftból egy keveset kikeverek a tejföllel, ezt hozzákeverem az ételhez és összeforralom. Nokedlival a legfinomabb. :)


Hozzávalók: egy kb. fél kg-os sertésszűz + liszt a forgatáshoz, fél kg apró csiperke, 1-2 evőkanál zsír (vagy olaj), egy nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1 púpozott evőkanál liszt, őrölt bors, csipet kakukkfű (elhagyható, ekkor érdemes a fokhagyma mennyiségét növelni), só, víz, 15-20 dkg tejföl.
Tovább olvasom...

2011. szeptember 15., csütörtök

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)


Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 
Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 
A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.


Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 10., szerda

Csülkös körömpörkölt - bográcsban

Az elmúlt időszak könnyű ételei és számtalan téli befőzése után hoztam egy "kissé" súlyosabb darabot. Nyár van, időnként grillezünk, halászlét főzünk bográcsban, de egy jó kis pörkölt még kimaradt az idei repertoárból. A múlt hétvégén bepótoltuk ezt az elmaradásunkat: körömpörköltet főztünk - egy kevés csülökkel a válogatósabb vendégek kedvéért. ;P Nem valami mutatós étel (mondhatnám úgy is, hogy igen ronda), de finom, így időnként érdemes elkészíteni.


Már jó ideje nem készítettem körömpörköltet, csülökkel pedig ez volt az első próbálkozás, így vakargattam egy ideig a fejem búját, hogy ezt most hogyan is hozzam össze...pláne bográcsban. Végül az egyben főzés mellett döntöttem; a másik változatban a csülköt a köröm félig főtt állapotánál kell a pörkölthöz adni. Csülök nélkül főzve, "sima" körömpörköltként ugyanígy készül.
Az előkészítése hosszadalmas, mert a köröm és a csülök esetleges szőrmaradványait el kell távolítani. Én nem perzselem, csak ha nagyon muszáj, ugyanis nem állhatom a szagát, ehelyett felszerelem magam egy eldobható borotvával és - hát igen, hülyén hangzik, de - megborotválom a sertésalkatrészeket. Utálatos munka, de mivel mi errefelé nem eszünk állatszőrt, enélkül nem kerül a bográcsba a hús.

ez a Graham kenyér sült hozzá, 1440 g volt, ropogós héjú és szép cserepes - jénai és sütőzacsi nélkül is :)))

A pörkölthöz a zsírban először egy kevés füstölt szalonnát pirítottam (elhagyható), majd hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és üvegesre pároltam. Ezután beletettem először a csülökcsontot (felezve) és a körömdarabokat (a köröm hosszában felezve, majd keresztben harmadolva - ezt a kaszabolást egyébként a hentes is nagyon szívesen elvégzi), majd pár percre a tűzre tettem és egyszer átforgattam a darabokat. Ezután került bele a csülök húsa, amit kb. 2,5-3 cm-es kockákra vágtam. Ezzel is pirítottam rövid ideig, amikor pedig kifehéredett a hús, hozzáadtam a pirospaprikát, átforgattam és felöntöttem annyi vízzel, ami nagyjából ellepte. Beletettem a karikákra vágott paprikát, a paradicsomot felezve, majd finoman sóztam és fűszereztem. Fedő alatt főztem - jó sokáig. (Akkor van készen, amikor a köröm húsa elválik a csonttól.) 
Időnként a bográcsot rázogatva "megkevertem" a pörköltet, na és persze néha alányúltam a fakanállal, hogy ellenőrizzem, nem kapott-e le, mert a tűztáplálás mr. csipet dolga szokott lenni, ő viszont csak a (szép nagy) tüzet nézi, azt nem, hogy azon fő(ne) is valami. :)) A főzés vége felé levettem a fedőt a bográcsról, kóstoltam és szükség szerint még ízesítettem, ezután hagytam párologni a levet. Ha elég kitartó lettem volna, akkor még egy kevés bort is adhattam volna hozzá, de ez kimaradt, mert felhígult volna a szaftja, mi viszont már nagyon éhesek voltunk :))), amit viszont totál elfelejtettem, az a fokhagyma volt - mondjuk nem is hiányzott belőle. :)
Főtt burgonyával, frissen sült kenyérrel és forrázott káposztasalátával ettük.


Belekerült: 1 kg vöröshagyma, 15 dkg zsír, néhány szelet füstölt szalonna felkockázva, ~2,5 kg sertésköröm (egy ötlábú disznónyi), egy szép sertéscsülök (~1,5 kg), 2 paprika, 4-5 paradicsom, 3-4 babérlevél, só, bors, csípős és édes paprikakrém, majoránna, kömény, víz. Továbbá kerülhet bele még a főzés végén 1-2 dl vörösbor (ha nem felejtjük el) és néhány gerezd fokhagyma (ha nem felejtjük el).
Tovább olvasom...

2011. augusztus 2., kedd

Karfiol rakottas

Bocs, eltűntem. Nincs különösebb oka - bár ráfoghatnám a szürkeségre (amiben képtelen vagyok fotózni), vagy néhány negatív blopper-tapasztalatra, vagy akár a lustaságra is...ez mind-mind jó ok lehetne, de inkább nem fogok semmire semmit. Egyszerűen így alakult. :)
Hogy ne legyek ilyen anti és mondjak valami jót is: szombaton egy szuper délutánt tölthettem együtt Amival és még néhány kedves leányzóval. Lányok, nagyon jól éreztem magam, öröm volt személyesen megismerni titeket! Ami, neked pedig külön, ezúton is szeretném megköszönni a meghívást! :)) Puszi!


Vissza a címben szereplő ételhez... Még a múlt héten készült, egyszerű és finom rakottas, amit különösen zöldségpártiaknak érdemes kipróbálni. Általában másképpen szoktam karfiolt rakni, rizzsel, de ezt most hanyagolni szerettem volna. Ötletelés közben jutott eszembe Anikó egyik receptje, innen jött a sajtszósz ötlete, amit ezúton is köszönök! ;)
A karfiolt rózsákra szedtem, majd ízesített, lobogva forró vízbe eresztettem és abban félpuhára főztem. A darált húsból egyszerű pörköltet készítettem: ehhez a hagymát kevés olajon megdinszteltem, a darált húst hozzáadtam, kevergetve lepirítottam, majd pirospaprikával, őrölt borssal, bazsalikommal és némi sóval ízesítettem. Kevés vizet engedtem hozzá és egy szép (napon érlelt, hámozott és darabolt) paradicsommal együtt rövid idő alatt megfőztem. A tejszínt felmelegítettem, beletettem egy nagy kupac sajtot és némi sóval és borssal együtt addig főztem, amíg a sajt teljesen elolvadt benne.
Ennyit az előkészületekről, a befejezés sem volt sokkal bonyolultabb: egy tűzálló tálat kiolajoztam, erre kerültek a karfiolrózsák, amiket egy villával szétnyomkodtam - nem pépesre, csak annyira, hogy a rózsák szétessenek. Következett a sajtszósz, majd a pörkölt, ezt befedtem sajtszeletekkel és a tetejére vékony paradicsomkarikákat ültettem. Ezeket finoman sóztam, végül az egészet előmelegített, 190 °C-os sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.


Hozzávalók...
...a karfiolhoz:
1 közepes fej karfiol, 1 evőkanál vegamix, só és egy kevés szódabikarbóna (elhagyható);
...a pörkölthöz: egy kisebb fej vöröshagyma, kb. fél kg sertéscomb (vagy más húsféle tetszőlegesen), egy nagyobb paradicsom, evőkanálnyi (szőlőmag)olaj, pirospaprika, só, bors, bazsalikom;
...a sajtszószhoz: 2-2,5 dl tejszín, 35-40 dkg trappista, só, bors;
...továbbá a tetejére: ízlés szerinti mennyiségben reszelt sajt vagy sajtszeletek és 2-3 paradicsom vékony szeletekre vágva.
Felhívnám a figyelmet, hogy a mennyiségek csak hozzávetőlegesek, ugyanis amikor készült az étel, éppen elemtelen volt a mérlegem - tényleg, erre is foghatnám... :)) A sajtszósz készíthető besamelből, úgy szerintem jobban összeáll, tejszínnel hígabb-szaftosabb lett a végeredmény.
Tovább olvasom...

2011. július 7., csütörtök

Sült füstölt csülök

Ezek a fotók már 2 hónapja (a lányok névnapi partija óta) bántják a szememet, de most leszámolok velük: felkerülnek ide és végre eltűnnek a gépről. Na nem mintha olyan jól sikerült képek lennének, de az étel maga az. Egy fórumtársamtól kaptam néhány éve a receptet, ő így készíti a csülök péknét - na persze ez a recept nem nevezhető eredetinek, viszont nagyon finom. Emellett igazi joker: vendégeknek ritkán tudok olyan ételt összehozni, ami egyszerűen elkészül és ráadásul mindenkinek ízlik, de eeez...ezt még az is megeszi, aki nem szereti a csülköt. :)


A jóféle füstölt csülköt egyszerűen megfőzöm: megmosom, szőrtelenítem, ha kell :)), majd annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm (a füstölt levet nem öntöm ki, hanem a fagyasztóba teszem, később remek lesz leveshez, főzelékhez). Miután megfőtt, kiveszem a vízből, lecsepegtetem és nagyobb darabokra vágom (közben az utamba kerülő csontokat is eltávolítom). Ezután egy zsírral finoman megkent tepsibe ültetem a darabokat bőrükkel felfelé, sört locsolok a húsokra és forró sütőbe tolom pirulni őket.


Amíg a csülköt főzöm, addig megtisztítom a burgonyát, hagymát, majd mindezt feldarabolom, amikor pedig a sütőbe kerül a hús, megsütöm a többi hozzávalót. A kisebb kockákra vágott krumplit olajban sütöm ki, közben a felcsíkozott szalonnát egy serpenyőben elkezdem zsírjára sütni. Amikor pirulni kezd, hozzáteszem a felszeletelt vöröshagymát és együtt megpirítom. Tálaláskor egy tűzálló tálba (nagy mennyiségnél tepsibe) rétegezem, alulra kerül a burgonya, rá a csülökdarabok, majd az egészet a hagymás szalonnával fedem. Sütőben néhány perc alatt kissé átforrósítom és már mehet is az asztalra. Tejfölös uborkasalátát, kovászos uborkát vagy más savanyúságot kínálok mellé.

Hozzávalók (4 főre): 1 nagyobb füstölt (hátsó) csülök, 4 nagy fej vöröshagyma, 15-20 dkg húsos szalonna (bacont szoktam használni), kevés sertészsír, sör (locsolgatni), továbbá burgonya ízlés és étvágy szerint, olaj a sütéshez.
Tovább olvasom...

2011. január 19., szerda

Savanyú káposztával töltött malacdarab


Ez a darabka még a hétvégén készült - a hús már a fagyasztóban lapulva várta, hogy kezdjek vele valamit, amikor apum beállított egy adag savanyú káposztával. Azonnal bevillant szepy guszta káposztás sültje, muszáj volt cselekednem! :)


Recept itt vagy a Kifőztük 2011/1-es számában. Nálam csak apróbb módosítások történtek, úgy mint más zöldségeket használtam hozzá, illetve az egész káposzta nem fért be a húsba, így azon ágyaztam meg a serpenyőben. Nagyon finom lett a végeredmény, csak - a férjem szerint - kevés. :P Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! :)

Nálam ezekből készült: 60-65 dkg bőrös malackaraj, 1 kg savanyú káposzta, 2 szelet füstölt szalonna, 1 nagyobb sárgarépa, kb. 30 dkg sütőtök, 1 fej lilahagyma, 3 nagyobb alma, 5 gerezd fokhagyma, só és őrölt bors.
Tovább olvasom...

2011. január 13., csütörtök

Brassói aprópecsenye

Ezt az ételt anyum sertésből készítette, de ha jól tudom (?), eredetileg vegyesen, marha- és sertéshús az alapja. Én szoktam mindenből, ami a kezem ügyébe akad, így a "brassói" valójában csak egy ráragasztott jelző az alábbiak szerint elkészített ételre.
Tényleg, mitől lesz brassói a brassói?


Most éppen egy méretes, kicsontozott, felső pulykacomb volt az áldozat. Amíg az apróra kockázott hagyma fonnyadozott a libazsíron, a húst megszabadítottam a zsírtól és kisebb kockákra vágtam.
A megpárolt hagymára tettem a húst, kissé megpirítottam, megszórtam csipetnyi pirospaprikával, sóztam, borsoztam, adtam hozzá egy kevés vegamixet, néhány darabka szárított paradicsomot, és felöntöttem egy kevés vízzel. Fedő alatt, időnként átkeverve készre főztem - ha szükséges, vizet lehet időközben még aláönteni, a lényeg, hogy főzés végére sűrű, rövid szaftja legyen a pecsenyének.
Kockára vágott sült burgonyával, savanyúságokkal tálaltam.


Hozzávalók: 60-70 dkg filézett pulykacomb (vagy valamilyen sertés/marha/szárnyas színhús), 1-2 evőkanálnyi zsiradék (olaj, sertés- vagy szárnyas zsír), 2 fej közepes vöröshagyma, csipet pirospaprika, só, bors, 1-2 teáskanál vegamix, paprika/paradicsom*, kevés víz.
*Ízesítésként mindig teszek bele valamilyen "zöldet": idénytől függően néhány karika paprikát és/vagy egy kisebb paradicsomot, esetleg 1-2 evőkanál natúrlecsót, fagyasztott paradicsomot, paprikakrémet (...) illetve most szárított paradicsom került bele. Többek szerint fokhagymásan az igazi, aki ezen az elven van, a főzés vége felé néhány gerezd áttört fokhagymát is adjon az ételhez.
Tovább olvasom...

2010. december 29., szerda

Kocsonya

Nemrég szóba került néhány kedves barátosnémmal, hogy ki hogyan is készíti a kocsonyát. Ők meglepődtek, hogy én füstölt hússal, én meglepődtem, hogy ők még csak nem is hallották ezt a változatot.
Őszintén szólva, eddig egyszer kóstoltam olyan kocsonyát, amiben nem volt füstölt hús, de azóta sem vágyom rá. Elhiszem, hogy finom, ha jól van elkészítve, de az, amihez nekem volt "szerencsém", az sajnos "semmilyen" volt. Lányok, íme a füstölt hússal készült kocsonya:


A kocsonyakészítés korán kelős mulatság - feltéve, ha nem éjjel akarja az ember lánya befejezni... Tehát korán (...) felkelek, letisztítom a húst. Ehhez olyan "speciális eszközöket" használok, mint a gázrózsa lángja (az esetlegesen rajta/benne felejtett szőrneműségek lepörköléséhez), ezt megtámogatom egy eldobható borotvával és egy éles késsel (az olyan helyek lecsupaszításához, amelyet a láng csak a saját szőreim árán érne el). Szükségesek még papír kéztörlők, valamint egy tiszta (csak erre vagy ehhez hasonló feladatokra szakosított) körömkefe, amivel szépen lesikálom az egyébként tisztának tűnő bőrt, körmöt, egyéb húsféleségeket.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy megmosom a húst, a gázláng közben folyamatosan ég, a húsról leitatom egy papírtörölközővel a vizet, a lángot magasra veszem, odatartom a szőrös részt, szagolom a pörkölt szőr bűzét, láng le, a húst késsel/borotvával megkapirgálom, lemosom, vizet leitatom, morgok, ha maradt rajta szőr, láng újra fel, újra pörköl stb-stb, míg a hús tiszta nem lesz. Leírva sok, gyakorlatban gyorsan megy. Amint az összes hús tiszta lesz (nekem félálomban, kávé nélkül bő fél óra), beteszem egy nagy fazékba, vizet öntök rá és odateszem főni. Elsőként felforralom, forrni hagyom úgy tíz percig, majd ezt a levet szépen leöntöm a húsról, a húsokat újra átmosom és újra felöntöm, hideg vízzel. A víz mennyisége a hús kb. 2-2,5-szerese, de én mindig kevesebbel főzöm, mert
1) nincs ekkora edényem,
2) a húsból a (khmm) nem túl fogyasztható részeket én a végén nem teszem tányérba, így annak a súlya úgyis lejön.


A hideg vízzel felöntött kocsonyahúsokat újra tűzre teszem. Főzés közben beleteszem az előzőleg megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, hozzáadom a borsot. Amíg felforr a víz, szorgalmasan felügyelem, ugyanis amint forrni kezd a lé, a tüzet mérsékelem és ezután egészen kis lángon főzöm végig, fedő nélkül (!), hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. Ezután már csak néha nézek rá, olykor belenyúlok egy fakanállal, valamint ha esetleg hab képződik, azt egy kis szűrő segítségével leszedem. Így főzöm úgy 8-10 órán keresztül, amíg a hús leválik a csontról.
Sót csak akkor teszek hozzá, ha szükséges, a főzés vége felé megkóstolom a levet, ha kissé sótlan, teszek hozzá egy keveset, de jóféle házi füstöltségek esetében erre nem valószínű, hogy szükség lesz.

Amikor a hús megfőtt, én nem szoktam ellenőrizni a levet, mert mindig jó, de elvileg próbamennyiséget ki lehet venni, hidegre tenni, és ha megdermed, akkor ok. A tűzhelyet elzárom, a húsokat kiveszem 2-3 tányérra és a levet is hagyom 1 órán keresztül hűlni. Ezután a húsokat szétporciózom, a csülök zsíros részei és a bőr nálam nemigen kerülnek bele, a csontokat is eltávolítom, mindenből (körömből is). Minden tányérba kerül mindenféle húsból, majd a levet lezsírozom és egy textilpelenkával duplán bélelt szűrőn át merem a tányérokba. Ezután hagyom teljesen kihűlni, végül hűtőbe teszem. Ha azonnal nem is, de néhány órán belül tökéletes kocsonya lesz belőle.
Nem környezetkímélő, de praktikus megoldásként én könnyű műanyag tányérokba porciózom a kocsonyát, így könnyen szállítható is (ha vinnénk a munkába belőle), jól tárolható a hűtőszekrényben, plusz gyönyörűen tányérra lehet borítani belőle a megdermedt kocsonyánkat.


Hozzávalók: 2 kg sertés kocsonyahús (nálam bőr, köröm), 1 nagyobb (1,5 kg) füstölt csülök (ha házi füstölés, akkor nem árt előző nap beáztatni), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1 egész fej fokhagyma, ízlés szerint vegyes zöldségek (most 1 kisebb zellergumó, 1 szál fehérrépa, 4 szál sárgarépa - ennél lehet kevesebbet is használni, sőt van, aki egyáltalán nem tesz zöldséget bele), szükség esetén kevés só, 1 csapott evőkanál egész fekete bors - mindezt 5 liter vízben főztem meg. 8 adag kocsonya lett belőle (adagonként kb. fél kg).

UI: A füstölt hús mennyisége tetszőleges, én sokat teszek hozzá (a húsmennyiség kb. fele füstölt szokott lenni), mert így szeretjük, de lehet kevesebbel is készíteni.
UI2: Időközben megnyugtattam magam, hogy szepyke is füstölt hússal készíti a kocsonyát, igaz ő egy hadseregnek. :)))
Tovább olvasom...

2010. december 16., csütörtök

Fasírt

Ritkán készítek fasírtot, nem is tudom, miért, pedig szeretjük. Finom, kiadós, ha marad másnapra, pillanatok alatt össze lehet ütni mellé valamit. Akár krumplipürével, akár valamilyen főzelékfélével tálalom, biztos befutó. Ráadásul időt és munkát is lehet spórolni vele, hiszen a nagyobb mennyiségben bekevert, ízesített fasírtmasszát egyben és megformázva is le lehet fagyasztani, de még a kisütött fasírgolyó is tökéletes a fagyasztóból elővéve.


Az elkészítése nagyon egyszerű: a hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd amíg hűl, ledarálom a húst és beáztatom a zsömlét (vízbe vagy tejbe, mikor mibe...). A húshoz teszem a kihűlt hagymát, hozzáütöm a tojásokat, sózom, fűszerezem, fokhagymát reszelek hozzá és beleteszem az alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt, áztatott zsemlét. Ezután néhány perces munkával, kézzel, alaposan összedolgozom a masszát. A végére a formázás és sütés marad: a kisebb gombócokat vagy kicsit nagyobb fasírtpogácsákat zsemlemorzsába forgatom és bő, forró olajban kisütöm.
Sütőben sütve elkerülhető a bő olaj használata. Én ilyenkor egyben sütöm, zsírozott tepsibe hosszúkás "rudakat" formázok, amelyeknek a közepére keményre főzött, egész tojásokat ültetek (Stefánia vagdalt). Ugyanez elkészíthető koszorú- vagy őzgerincformában is.
A fasírtgolyók is megsüthetők sütőben sütve, a leírását lekvároskuktánál olvashatjátok.


Hozzávalók: 1 kg hús (pl. marha- vagy sertéscomb, karaj, csirke- vagy pulykamell, de lehet kissé zsírosabb húst is használni, mint a tarja), 1 közepes vöröshagyma, 2-3 tojás, 2-3 zsemle (vagy 2-3 szelet kenyér), 1 evőkanál só, 1 csapott evőkanál őrölt bors, 1-1,5 evőkanál pirospaprika, 0,5 evőkanál őrölt kömény, 1 teáskanál majoránna, 3-6 gerezd fokhagyma, az áztatáshoz víz vagy tej, kevés zsír, a gombócokhoz zsemlemorzsa.
Ezekkel az arányokkal egy keményebb fasírtmassza lesz az eredmény, ha lazább szerkezetűt szeretnénk, akkor kicsit több zsemlét kell belerakni.
Tovább olvasom...

2010. október 12., kedd

Fokhagymás sült tarja

Ritkán szoktam tarját készíteni, olyankor is mindig a legegyszerűbben. Sütőben szinte magától elkészül és garantáltan finom lesz a végeredmény.


A húst kb. 1 cm-es szeletekre vágom, majd mindkét oldalukat finoman sózom és borsozom. Zsírral kikent tepsibe helyezem a szeleteket (nem szoktam klopfolni a húst), majd a tetejüket gazdagon megszórom tisztított és kis kockákra aprított fokhagymával.
Ezután attól függően, hogyan fogyasztjuk a későbbiekben a húst, több-kevesebb zsírt teszek még a szeletekre/szeletek közé, majd alufóliával lefedve, 180-200 °C-os sütőben puhára sütöm. Ezután a fóliát leveszem és hagyom kissé megpirulni a szeleteket.
Ha kizárólag frissen esszük, akkor kevés zsiradékkal sütöm, de legtöbbször annyit készítek, hogy maradjon néhány szelet a húsból. Ekkor több zsírt adok hozzá, majd a hús maradékát apró darabokra tépkedem (szinte szálakra) és a fokhagymás zsírral együtt edénybe teszem (a zsír lepje el a húsdarabokat). Hűtőszekrényben tartom. Friss, ropogós héjú kenyérre "kenve", idényzöldségekkel vagy kovászos uborkával mennyei reggelit/vacsorát lehet keríteni belőle.

frissen, krumplipürével tálalva

Hozzávalók: sertéstarja (én kb. 1 kg-os - csont nélküli - darabot sütök egyszerre, ez szeletelve éppen belefér a gáztepsibe), só, őrölt bors, fokhagyma ízlés szerint (sok vagy még több), sertészsír.
Tovább olvasom...

2010. augusztus 1., vasárnap

"Bolognai" szósz

Meg kell mondanom, sosem kóstoltam az "igazit", csak a magyar változato(ka)t. Ezekből a tapasztalásokból hoztam létre az alábbi receptet, amit már jó ideje főzök, de legalábbis azóta, amióta kinőttem a tízes éveim végén dúló "ketchuppal sokkal biztosabb" felfogást. :) Készül sertésből, marhából, ezek keverékéből, olykor szárnyasból - most éppen sertéscombból.


A hagymát megpucolom, felaprítom. A húst ledarál(tat)om.
Némi olajon üvegesre-aranyosra pirítom a hagymát, majd ráteszem a húst. (A vöröshagyma pirítása végén néhány gerezd aprított fokhagymát is lehet/ajánlott hozzátenni, de én az esetek többségében egyszerűen kifelejtem.) Rendszeresen kevergetve addig párolom-pirítom (fedő nélkül), amíg a hús levet enged, azt elfővi és végül pirulni kezd. Ekkor sózom és borsozom a húst, valamint hozzáadom a paradicsompürét és kissé összesütöm vele. Vízzel az általam áhított állagúra hígítom, ízlés szerint fűszerezem. Cukorral és vörösborecettel igazítom az ízét, ha kissé csípősre szeretném, szárított chilipaprikát morzsolok bele és az edényt lefedve néhány percig hagyom rotyogni a tűzön.
Spagettiágyon, reszelt sajttal megszórva tálalom.


Ugyanezt a szószt/ragut használom a húsos pizza feltétjeként is. Ha soknak bizonyul az elkészített mennyiség, 1-2 adagot lefagyasztok belőle, később kiolvasztva ideális egy gyors vacsorához.


Belekerültek: 1 nagyobb fej hagyma, 1 kg sertéscomb, olaj, só, bors, 35-40 dkg paradicsompüré, 7-8 dl víz, őrölt gyömbér, szárított bazsalikom és/vagy oregánó és/vagy kakukkfű, kb. 3 evőkanál cukor, kb. 1 evőkanál vörösborecet, esetleg 2-3 kisebb szárított chili, néhány gerezd fokhagyma.
Tovább olvasom...

2010. június 20., vasárnap

Zöldborsós tejfölös tokány

Nosztalgiakaja, a gimis menzán ez volt az egyik kedvencem. Sűrűn nem készítették, ráadásul a tészta sok volt arányaiban a húshoz viszonyítva, de akkor is tuti volt. :) Anyum nem főzött hasonló ételeket, így mielőtt először nekifutottam, megpróbáltam utána járni, hogyan is kellene elkészíteni.
Hát ezen a néven teljesen más ételeket láttam, amik ráadásul már tokányságukat tekintve is megkérdőjelezhetőek, de hát ahány ház, annyi szokás. Annyit azért jó (lenne) tudni, hogy a tokány nem pörkölt, nem hagymás-pirospaprikás alappal készül, illetve ami azzal készül, hiába van hozzá a hús tokányra vágva, az akkor is csak egy pörkölt. Pörkölt tokányhúsból. :) 


Félretéve az okoskodást (úgysem értek hozzá/úgyis csak ahhoz értek :P), a tokány húsfajtát tekintve nem válogatós, sertés, marha, csirke, pulyka - oly' mindegy. Nálam most sertésből készült. 
A karajt kisujjnyi csíkokra vágom, zsíron fehérre pirítom. Sózom, borsozom (tokány=sok bors, én azért csínján bánok vele, mert a gyereknép nem biztos, hogy díjazná a borsosabb változatot), majd fedő alatt, saját levében, megpárolom. Amikor a hús már majdnem teljesen puha, hozzáadom a borsót is (most saját termés :D), együtt készre párolom őket.


A zöldborsós húst liszttel megszórom, elkeverem, majd kikevert tejfölt adok hozzá. Mivel saját levében párolom a húst, ha kevés lé van alatta, akkor tejet adok még hozzá, hogy megfelelő legyen a szósz állaga - most így történt. Egyet hagyom rottyanni és kész is, éppen olyan, mint anno a menzán. 
Tudhattak valamit a szakácsnők, mert mindkét gyerekem falja a végeredményt, akármilyen húsból készül. Tészta helyett most párolt basmati rizs került mellé - a férjem kedvéért vacsorára már nincs tészta... :P


Belekerültek a tokányba: egy darab sertéskaraj (kb. 80 dkg lehetett), 20-25 dkg zöldborsó, 20-25 dkg tejföl (kb. egy nagy 450 g-os doboz fele), kb. 2 evőkanál liszt, só, bors, sertészsír, némi tej, esetleg víz a pároláshoz.
Tovább olvasom...