Sütőtökkenyér

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc őszi süteményem, de előfordult már, hogy karácsonyra is megsütöttem. Illatos, finom, szaftos, nem túl édes; reggelire, desszertként, vagy csak egyszerűen nassolni is kiváló. Fogyasztásához nem kell rajongani a sütőtökért, ugyanis szerintem nincs kifejezetten erős sütőtök íze - persze ezt azért az éppen felhasznált tök is befolyásolja...
Na jó, én szeretem a sütőtököt, úgyhogy nem vagyok ebben teljesen mérvadó. ;)

Az elkészítése egyszerű, de kissé időigényes. Előkészítésként megpucolom és "kockákra" vágom a sütőtököt, majd enyhén sózott vízben puhára főzöm. Ezután leszűröm, botmixerrel pépesítem, majd hűlni hagyom. A mandulát megpirítom, kihűtöm, durvára töröm/darabolom. A mazsolát beáztatom langyos vízbe, majd kb. 15 perc után szűrőbe teszem és csepegni hagyom. A csokoládét feldarabolom. A lisztet, cukrot, fahéjat, élesztőt, szódabikarbónát, és egy csipet sót összekeverem.

A hosszadalmas előkészítés után maga az összeállítás már néhány perc alatt megtörténik: a kihűlt sütőtökpürébe belekeverem az olajat, majd egyesével hozzádolgozom a tojásokat is. A lisztes keveréket hozzászitálom, alaposan összekeverem, majd végül beleforgatom az aprított finomságokat. Olajozott formákba töltöm a masszát és előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. 1 órán át (tűpróbáig) sütöm őket. Hagyom egy kicsit a formákban pihenni a süteményeket, majd rácsra borítva hűlnek ki.

2 őzgerincforma megtöltéséhez szükséges: 70 dkg tisztított sütőtök (ez kb. egy 1 kilós tök), 45 dkg rétesliszt, összesen 25 dkg "finomság": török mogyoró/mandula/dió/mazsola... (nálam most 10 dkg mandula, 10 dkg mazsola, 5 dkg ét csokoládé), 1 teáskanál szárított élesztő (előfordult, hogy kifelejtettem, és nem is nagyon hiányzott), 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál őrölt fahéj, 30 dkg cukor, 2 dl olaj (az eredeti recept 3 dl-t ír, nekem az sok), 4 db egész tojás, só.
Elvileg egy formába belefér ez az adag - de nekem nincsen itthon akkora (püspök)kenyér formám, ezért sütöm 2 őzgerincben.

A receptet anno egy kolléganőmtől kaptam - egy Fakanálból lett kifénymásolva sok-sok évvel ezelőtt.

Tovább olvasom...

Sokkterápia - kovászos rozskenyér

Azt mondják, a félelmeink leküzdéséhez a legjobb, ha szembeszállunk velük. Ez nem mindig és nem mindenkinél válik be, én pl. minél többször vagy minél magasabbra megyek, annál inkább fokozódik a tériszonyom. :D

A kovászos- és a rozskenyérrel is valahogy így vagyok... Minden újabb kísérletemmel csak megerősítem a katasztrófa-érzést, a látványról pedig ne is beszéljünk. Hiába a körültekintés, a kísérletezés, eddig maximum odáig jutottam, hogy az egyhetes kovászom sikerült - abból a kenyér már nem. :S Éppen ezért hosszú ideje nem próbálkoztam, az öregtésztás kenyér bevált, finom, általában még jól is sikerül, sőt, az utóbbi időben már cserepei is vannak. :))

Itt jön a DE... Szóval: de azért csak piszkálja a csőrömet, ha valami nem úgy alakul a konyhában, ahogyan én azt szeretném. Néhány napja megláttam Kiskukta klassz kis rozsos-magos kenyerét, szépen el is magyarázta a receptben, mit és hogyan kell csinálni, mi hogyan néz ki, milyen állagú, szóval reménytelen eseteknek is használhatóan adta elő a lényeget. Miután még nekem is egyszerűnek tűnt a dolog, úgy döntöttem, hogy sokkterápiát alkalmazok. Rozs is, kovász is, alapesetben totális katasztrófa a végeredmény, de én most szembeszállok a félelmeimmel és belevágok a közepébe! :D

Első lépés: kovász. A vízben feloldottam egy teáskanál mézet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzákutyultam a liszteket is. Mindezt este, egy kelesztőtálban hoztam össze, majd lefedve vártam a csodát...

...és vártam...és vártam...és vártam...

Hát másnap reggel a kovász nagyon nem úgy festett, ahogy a leírás (és korábbi tapasztalataim) szerint ki kellett volna nézzen... Délben sem olyan volt, így próba-szerencse alapon hozzáadtam egy evőkanálnyi vizet és tovább vártam. Egészen a következő nap reggeliég, amikorra végre buborékos lett a "kovászom". Tovább nem nyúztam szerencsétlent, tudtam, hogy a tökéletes kovásztól igencsak messze van, de valamire csak jó lesz.

"valamire-jó" kovász

Haladtam tovább Kiskukta receptjén - belepakoltam mindent, amit kellett, persze néhány malőr azért közbejött, pl. az aszkorbinsav hiánya, a "hol a fenében van a napraforgómag, hát TUDOM, hogy van itthon?!"... és hasonlók. A tészta pontosan úgy alakult, ahogy az meg van írva: először ragadt, majd kevésbé, majd még kevésbé, majd végre le tudtam operálni a kezemről.
Gombóc. Újabb malőr: fél óra helyett egy egészet kelt. Nemhiába mondom mindig, hogy két szoptatás között nehéz az alkotás. :D
A formázás simán ment, leszámítva a továbbra is bújócskázó szotyiivadékokat, kelesztés - sütőzacsiban, mert véletlenül megtaláltam, aztán sütés. Na itt a tészta némileg megadta magát, összeesett kissé, pedig egyébként sem volt túl jól megkelve. Hagyhattam volna még kelni, de elkezdett a felülete repedezni - na ezt mondja meg nekem valaki, miért van (?) -, így inkább sütőbe toltam.

Bő egy óra sütés után kész lett. Kissé kemény héjú, de amúgy finom kenyérke lett belőle. Az előző próbálkozásaimhoz képest bajnok, úgyhogy lesz folytatás, egyszer talán olyanra sikerül majd, amilyennek lennie kell. :))

kisült - így elég jól néz ki :))

Hozzávalók...
...a gyors rozskovászhoz: 110 g víz (1,1 dl), 1 teáskanál (7 g) méz, 7 g friss élesztő, 65 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 65 g fehér rozsliszt (RL 60).
...a kenyérhez: 165 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 165 g fehér kenyérliszt (BL 80), 0,5 evőkanál sikér, 185 g aktív kovász, 200 ml víz, szűk 0,5 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, 0,5 evőkanál ecet (az aszkorbinsav helyett), 2-2 evőkanál szezámmag és mák, 3 evőkanál lenmag + mák és lenmag a formázáshoz.

Tovább olvasom...

Túrós rétesszelet

...vagy inkább "Túrós rétesszelet Jade után nagyon szabadon". :))

Jade túrós rétese nagyon megtetszett, el is raktároztam a tekervényeimbe, hogy szükség esetén elővehessem. Valamelyik nap aztán a hűtőben pakolászva felfedeztem, hogy van még egy csomag túró itthon, és persze egyből bevillant a kép... Némi gond azonban felmerült. Jó, réteslap mindig van a fagyasztóban, na de ricotta...? Nem foglalkoztam a helyettesítés kérdésével: egyszerűen kihagytam, a továbbiakban pedig igyekeztem Jade receptjét követni.

Szobahőmérsékleten kiolvasztottam a réteslapokat, majd összekevertem a töltelék hozzávalóit. Bekapcsoltam a sütőt 190 °C-ra. Fogtam egy picurka cseréptálat (kb. 16x26 cm), kivajaztam és az alábbiak szerint rétegeztem benne az anyagokat: réteslap, olvasztott vaj, réteslap, olvasztott vaj, túrós krém, majd mindezek újra elölről, amíg a krém el nem fogyott. A tetejét dupla réteslappal zártam, fogvájóval megszurkáltam, majd egy kis tejet adtam a maradék vajhoz, és ráöntöttem a süteményre. Az előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Az alábbiakból készült: 50 dkg túró, fél citrom reszelt héja, 4 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 2 tojás, egy csipet só, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 mokkáskanál mandula aroma (ebből talán lehetett volna kevesebb), kb. 1,5 dl tej, 7 dkg olvasztott vaj, 6 db réteslap.

Finom, egyszerű, gyors desszert, nincs gond a maradékra. ;)

Tovább olvasom...

Hála és öröm

Belly és Andi kérdezték -köszönöm! :)-, miért vagyok hálás, minek tudok örülni. Mondhatnám: jó kérdés, sajnos eléggé pesszimista alkat vagyok, így általában úgy kell meggyőzni arról, hogy aminek örülnék, annak valóban örülhetek, illetve örüljek, mert ami történt, valóban klassz dolog. Ez zavaros? ... :( :)

Ettől függetlenül vannak stabil pontok az életemben, amelyek mindentől függetlenül örömmel töltenek el. Elsőként (másodikként, sokadikként...) ott vannak a lányaim. Hálás vagyok azért, hogy anya lehetek. Sokan érdemtelenül sokáig vágynak erre a csodára, többeknek örökké vágy marad - nekem megadatott és ezért mindenkor hálás vagyok. Van két csodálatos kislányom, akikért öröm élni. Olykor elfáradok, kivagyok, kiakadok, ilyenkor sokszor -talán ok nélkül is- vitázom velük, és kimondottan hálás vagyok azért, hogy ők minden nyűgömmel együtt önzetlenül, megingathatatlanul szeretnek.
Örülök, hogy láthatom, hallhatom, simogathatom, ölelhetem és puszilhatom őket, hálás vagyok azért, mert erős és egészséges vagyok, így gondoskodhatok róluk. A legnagyobb boldogság számomra, hogy ők is egészségesek, boldogok.

Hálás vagyok a férjemért, aki nagyon jó ember, szerető és gondoskodó apa.
Hálás vagyok minden megvalósított célomért/célunkért, örülök a munkám gyümölcseinek. Örömmel sütök-főzök a családomnak, a barátaimnak és hálás vagyok, mert van miből és van kinek.

Nem túl hosszú a lista. A kimaradtak mellett biztosan tudom, hogy hosszabb lenne azoké, amelyeknek örülnöm "kellene", melyekért szintén hálával tartozom, mégis elnézek felettük. Olykor önvizsgálatot tartok, ilyenkor megkapják az elismerést, de a hétköznapokban továbbra is elsikkadnak.
Talán jól van ez így is. (?)

fotó: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz (tanulmány)

Tovább olvasom...

Csokis cookie

Évek óta ugyanazt a cookie receptet használom. Már fogalmam sincs, hol találtam az eredetijét, de rendszeresen ajánlgatom boldog-boldogtalannak. Számtalan félresikerült "tutibiztos" recept után ez volt az, ami az én ízlésemnek tökéletesen megfelelt. Mogyoróval, dióval, mandulával, csokival, kakaóbabbal, aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel... Mikor mire fáj a fogunk. :)

Az unokaöcsém születésnapjával kapcsolatban került szóba, hogy "ha igazán örömet szeretnék okozni" neki, akkor sütnék egy csupacsokis cookie-t. A vörös ördög futott egy potyakört a fejemben, de végül úgy döntöttem, nem kockáztatom meg, hogy csak a sütit kapja ajándékba... :P A kéréséhez alakítottam most a receptemet, az alapot kakaósra készítettem, a belevalókat pedig étcsokoládéra korlátoztam.

A tésztához margarint kevertem ki por- és barnacukorral, vanília eszenciával, tojásokkal, végül a keveréket géppel kissé habosítottam. Hozzáadtam a kakaóport, majd miután azt egyenletesen eloszlattam a vajas masszában, a lisztet, sót, és sütőport is belekevertem. A legvégén beleforgattam az apróra vágott étcsokoládét.
Egy evő- és egy teáskanál segítségével helyes kis gombócokat formáltam (kb. diónyi méretűeket), ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe pottyantottam, egymástól kb. 5-6 cm-re (sütés közben terülnek). 170 °C-on 15 percig sütöttem, ekkor még megnyomva a tetejét kissé lágynak érezni a tésztát, de míg hűl, megszilárdul. Finom, puha, omlós süteményeket kaptam, nehéz abbahagyni, ha egyszer belekóstol az ember lánya. :)
A sima "fehér" változatot sokszor tovább szoktam sütni, úgy is nagyon finom, a sütik "kekszesebbek", ropogósabbak lesznek. Ennél a kakaósnál nem tudtam a színt figyelni, elégetni pedig nem akartam, így inkább megmaradtam a puhább változatnál, de nyugodtan lehet nálam bátrabb, aki szívesen ropogtatna.

Hozzávalók: 35 dkg margarin/vaj, 20 dkg porcukor, 10 dkg barnacukor, 3 tojás, 1 evőkanál vanília eszencia, 5 dkg ét kakaópor, 40 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 g só, 25 dkg étcsokoládé.

Tovább olvasom...

Kefires lángos

Elsőként Margit2 kefires lángosát elkészítve éreztem azt, hogy házilag is lehet igazán jó lángost sütni. :) Ám hiába minden igyekezetem, sehogy nem sikerült igazán nagy, félbehajtható "piaci lángost" kreálnom belőle, pedig az íze, állaga végre valóban olyan volt.
Felbuzdulva nekiláttam és összehasonlítottam néhány receptet, aztán az éppen fellelhető 450 g-nyi kefiremből készítettem egy tésztát. Na nem állítom, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt, de már érezhetően nagyobbak a lángosaim - talán még egy kis módosítás és a végén igazán tányérnyiak is lehetnek. :))

A tészta ugyanolyan puha, mint Margitkáé, és szintén eláll a hűtőben egy hétig - ezt csak gondolom, mert nálunk másnap mindig elfogy. :D

A lenti adagból nekem 10-12 db, "majdnem nagytányérnyi" :)) méretű lángosom lesz.

Az élesztőt felfuttatom langyos, cukros tejben. A felfuttatott élesztőt hozzákeverem a liszthez, és egyben a kefirt, a tojásokat és a sót is hozzáadom. Jól kidolgozom, majd 1 órán át kelesztő tálban kelni hagyom, ezután mehet a hűtőszekrénybe (minimum) néhány órára.
Frissen sütöm: a hideg tésztából olajos kézzel szedek egy adagot, kicsit meggömbölyítem, majd széthúzogatom, amilyen vékonyra csak tudom. Forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

A tésztába kerül: 45 dkg kefir, 1,5 dl tej, 2 db egész tojás, 70 dkg liszt, 1 csapott evőkanálnyi só, 1 nagy teáskanálnyi cukor, 3-3,5 dkg élesztő.
A sütéshez olaj, a lángosra ízlés szerint tejföl, sajt, fokhagyma...

Tovább olvasom...

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))

Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.

Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.

Tovább olvasom...

Szilvás gombóc

Idén valahogy elmaradt a sárgabarackszezonban a gombóckészítés, csak most jutott eszembe, hogy ideje lenne pótolni - ha mással nem, hát szilvával töltve.

Ahány ház, annyi szokás, legalábbis ami a gombóc tésztáját illeti. Nem mindegy, mikor, milyen burgonyát főzünk hozzá, ha pontosan követjük a recepteket, akkor éppen a burgonya miatt hatalmas csalódásokat élhetünk át. Én -nagymamám után szabadon- mindig "érzéssel" készítem, de most lemértem a hozzávalókat is - kezdőknek talán támpontként szolgálhat.

sárgabarackos gombóc 2011

Először héjában, sós vízben megfőzöm a krumplit, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm, végül hagyom teljesen kihűlni. Miközben a burgonyát hűtöm, a szilvát tetszés szerinti méretűre darabolom, cukorral és fahéjjal megszórva állni hagyom. Vajon zsemlemorzsát pirítok, amihez a tűzhely lezárása után egy kevés cukrot keverek, hogy édes legyen a morzsám.
Miután kihűlt a krumpli, áttöröm, zsírt, tojást teszek hozzá és összedolgozom. Hozzáadom a lisztet és egy csipet sót, és puha tésztává gyúrom össze. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, négyzeteket vágok belőle, amelyeknek a közepébe szilvát teszek, majd gombócokat kerekítek belőlük.
Enyhén sós, lobogó vízben főzöm meg, végül pirított zsemlemorzsába forgatom a gombócokat.

Hozzávalók: 70-75 dkg burgonya, 1 tojás, 2 normál evőkanál zsír, kb. 20 dkg liszt (nekem nyújtással együtt kevesebb, mint 20 dkg fogyott most), szilva, fahéj, só, cukor, zsemlemorzsa, vaj.
Szilva helyett más gyümölccsel, pl. sárgabarackkal, eperrel, szederrel (...) is tölthető.

Tovább olvasom...

Házisüti STOP

Mostanában kötekedős vagyok és sűrűn meglepődöm. Néha magamon is, de azért még mindig többször máson, a rendszeren, az életen.

Új "óvodai szülő" vagyok, a nagylányom most kezdi, beszokunk éppen. Az évkezdő szülőin valahogy elfelejtődött a szülinap-névnap témakör, így ma beszélgetés közben rákérdeztem erre is. Gondolom, sokaknak nem mondok újat azzal, amitől ma kissé leesett az állam: nem lehet házi süteményt bevinni az oviba.

???
Részemről teljes a döbbenet.
Persze, megértem, ÁNTSZ, előírások, szabályzat...bla-bla... Állítólag ez nem egy új keletű szabály, számomra mégis az. Az újszülöttnek minden vicc új...

Két megoldás van.
Az első a "hivatalos", az egészséges életmódra nevelés: vigyünk gyümölcsöt szülinapra!
Na jó, ez azért vicc, ugye? Egészséges életmód ide vagy oda, nem hiszem, hogy néhanapján ne lehetne megengedni bármelyik egészséges gyereknek egy kis szeletke süteményt.
Máshol működik ez a gyakorlatban? "Figyelem gyerekek! Ma Pitypang ünnepli a születésnapját, mindenki kap egy szeletet Pitypang nagy, szülinapi almájából!"

A másik, hogy az óvónők dacolva a rendszerrel, meg szokták engedni, hogy a szülők mégiscsak bevigyenek egy tortát vagy süteményt.
A cukiból.
Mert az belefér a szabványba. Mert attól nem kaphat a gyerek szalmonellafertőzést.

Ez részemről erősen üti az egészséges életmód szöveget. Nem áltatom magam, hogy az általam sütött piskóta "egészséges" lenne, nem is főzök konzervcímkéket analizálgatva, de lehetőségeimhez mérten próbálok a lehető legkevesebb adalékot tenni a fazékba.
Néhány hónapja séta közben megkívántam egy kis süteményt, de már késő délután volt, tudtam, hogy itthon nincs az a pénz, amiért nekiállnék már sütni. Bementünk az egyik cukrászdába és bevásároltunk. Semmi extrát, semmi ismeretlent, csak a jól ismert, régi, hagyományos cukrászsüteményeket. Komolyan mondom, borzalmas volt. Szoktam itthon krémest csinálni. Tojásból, tejből főzött krémből. Szerintetek volt a kettőnek ízben/színben/állagban bármi köze egymáshoz? Pedig én fagyasztott, kész leveles tésztát használok, nem gyúrogatok, küzdök, csak a krémet főzöm hozzá. A puncsszelet: mintha cukorba harapnék. Még csak rumos íze sem volt. A "töltelék" rész pedig -ez a végső döfés-, vajkrém (cukrászkrém) darabkákat tartalmazott. Ááá, mi a francot keres az ott??? A növényi habról nem kell mesélnem, biztosan van, aki szereti, részemről minimum harmincszoros életfogytiglant adnék annak, aki kitalálta, hogy a cukrászdákban csak ezt lehet használni. Nem vagyok vegetáriánus, nem vagyok allergiás a tejre, tejszínből készült habot akarok! A "piskótától" köhögési ingerem támad, mert olyan, mintha egy kanálnyi fűrészport küldenék le a torkomon... stb, stb, stb...

Visszakanyarodva: elhiszem, hogy szabvány, szalmonella, ÁNTSZ, ...
...DE(!) nem hiszem, hogy nálam, aki a SAJÁT gyerekemnek sütök, SAJÁT fogyasztásra, boltban vásárolt, fertőtlenített, "szalmonella ellen vakcinázott állományból származó" :P tojásokból, szóval nálam (én, mint anya) bárki jobban odafigyelne arra, mi kerül a süteménybe. Na persze, ne vigyünk tiramisut, de egy sima piskóta, ami azért némi időt eltölt a sütőben, nem hiszem, hogy gondot okozhatna. Vagy aprósütemény, keksz, kréker, akármilyen egyszerű szelet, muffin, és még sorolhatnám.
Komolyan, olyan veszélyesek ezek???

Holnap vissza kell erre a kérdésre térnem, mert egyszerűen nem hiszem el. Le vagyok maradva? Ez a természetes, bevált szokás mindenhol?

Tovább olvasom...

Borsóleves

Az utóbbi időben jegeltem ezt a levest, ugyanis a lányom kitalálta, hogy bár imádja a borsólevest, a borsót már nem annyira szereti benne. :S Így aztán én lettem a külön bejáratú asszisztense, akinek jobb dolga híján a borsókat kellett kibányásznia a tányérjából. Néhány alkalom után mérgemben úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mellőzöm az étlapról a "kedvencét", idővel talán majd megjön hozzá újra a kedve.

Nos, már úgy egyébként is régen főztem utoljára levest, a kezembe is akadt egy zacskó fagyasztott borsó, hát most ismét megpróbálkoztam vele. Érdekes... a leányzó úgy tömte befelé, hogy féltem, az egyik falat után lecsúszik a kanál is. :P

A borsólevest mindig úgy készítem, ahogy még lánykoromban anyumtól ellestem. Kevés olajon nagyon apróra vágott hagymát pirítok, majd rádobom a kis kockákra (vagy karikákra) vágott sárga- és fehérrépát is. Kicsit összeforgatom, és néhány perc után hozzáteszem a fagyasztott borsót. Miután "kiolvad" a borsó, megszórom egy kevés pirospaprikával és liszttel, alaposan összeforgatom, majd felöntöm vízzel a zöldeket. Ilyenkor teszem bele a szintén apróra vágott karalábét, néha burgonyát, sózom és borsozom, és olykor hozzáadok egy leveskockát is. (Sajnos nálunk ritka kincs a bespájzolt húsleveslé, de ha van...)

Amikor a zöldségek megpuhultak, a Főfogyasztó óhaja szerint vagy levestésztát főzök, vagy galuskát szaggatok bele.

Hozzávalók: kb. 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó (régebben több, de mostanában ugye "nem szeretjük"), 1 aprócska fej hagyma, 3 nagy sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb karalábé, só, bors, liszt, pirospaprika, tészta vagy 1 tojásból készült gyors galuska.

Tovább olvasom...