Galambleves

A galamb is minden bizonnyal a megosztó étel kategóriába tartozik - hiszen ha vannak, akik nem esznek marhahúst, szarvast (Bambi), nyulat (Tapsi Hapsi), akkor minden bizonnyal olyanok is akadnak, akik nem esznek galambot. Mondjuk, mert méreténél fogva egészen szánalomra méltó és nincs egy falat hús rajta...na jó, annyi éppen van. :)

A galambleves egészen úgy készül, mint bármelyik szárnyas húsleves. :) Nálam éppen az alábbiak szerint: a megtisztított (toktalan és tollatlan...zsírmirigytelen, fejetlen, lábatlan és belsőségmentes) szárnyasokat megfelelő méretű edénybe tettem és annyi vízzel öntöttem fel, ami ellepte. Közepes tűzön forrásig főztem.
Amíg a víz felforrt, megtisztítottam a zöldségeket. Ezek egészen pontosan lehetnek azok, amiket az ember lánya bármilyen egyéb húslevesbe főz, tehát pl. sárgarépa, fehérrépa, karalábé, zellergumó, paradicsom, paprika, kelkáposzta, kelbimbó, vöröshagyma, fokhagyma, zellerszár, petrezselyemszár...ami akad és ami belefér. A közepes karalábét négy darabba, a nagyobb répát hosszában félbe, a zellergumót vastagabb szeletekre lehet vágni.
Amikor a víz éppen forrni kezdett, a lángot mérsékeltem, a keletkezett habot leszedtem (nem muszáj) és a zöldségeket, valamint a zúzát és a szívet is beletettem. Egész borsot és kevés sót szórtam hozzá és hagytam, éppen a forráspont közelében tartva, lassan főni. A főzés végén lehet a májat is belepottyantani, valamint tovább ízesíteni, pl. szerecsendiót reszelni bele, de én ezt most kihagytam, semmi más nem ízesítette, csak a só, a fekete bors és a sok finom zöldség.
Tésztára szűrve, kevés hús és zöldség kíséretében tálaltam. A galamb húsa is, és a belőle készült leves is nagyon finom, legalább egyszer az életben érdemes megkóstolni, ha sikerül galambhoz jutnotok. ;)

Hozzávalók (4-6 főre): 3 galamb, 4-5 szál sárgarépa, 3 szál fehérrépa, 1 közepes karalábé, kisebb darabka zellergumó, 1 kisebb vöröshagyma, 1 paradicsom, negyed fej kelkáposzta vagy néhány zsenge kelbimbó, néhány szál petrezselyemzöld vagy kisebb zellerszár, só, fekete bors, a tálaláshoz levestészta.

Tovább olvasom...

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!

A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.

Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...

Tovább olvasom...

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Tovább olvasom...

A gyümölcsök fagyasztásáról

Többen kerestetek az elmúlt időben nálam a tartósítási lehetőségekre, ezen belül is a fagyasztásra, így arra gondoltam, szánok egy bejegyzést neki. Kerülném a "hogyan a legjobb tartósítani a zöldség-gyümölcsöket?" témát, ugyanis nem értek hozzá, laikusként csak elhiszem vagy sem, amit (állítólagos) hozzáértőknél olvasok a neten. Arról írhatok csak, hogy én mit szoktam tenni a gyümölcsökkel...

gurulósra fagyasztott áfonya és szeder

Hát venni nem szoktam őket. Legalábbis téli tartaléknak. Azt teszem el, ami megterem, azaz nem dobom ki a felesleget, hanem valamilyen módon tartósítom azt. Vásárolni csak olyan gyümölcsöt szoktam, amit nem termelünk a kertben, illetve amit nem kapunk rokonoktól, barátoktól, de ezeket pusztán friss fogyasztásra és nem tartósításra vásárolom. (Kivételek persze akadnak, leginkább a túlvásárlás következményeként.)

A kertünk telepítésekor igyekeztünk arra törekedni, hogy az általunk kedvelt gyümölcsök kerüljenek bele, így például a körtefától megváltunk, mert nem fogyott és tárolásra alkalmatlan fajta volt, az epertövek számát megsokszoroztuk, mert abból ugye sohasem elég :)), továbbá ültettünk "kísérleti" növényeket is, ilyen például az áfonya, ami évekig vegetált, de idén először végre hozott termést.

A tartósítási munkákat természetesen az eperrel kezdem, majd következik a meggy, a ribizli, a sárga- és az őszibarack, közben folyamatosan érik a szeder és a málna, és nyár végére, őszre marad az alma. A befőttekről, lekvárokról (...) mindig aktuálisan teszem fel a bejegyzéseket, ahogyan éppen készülnek, de a fagyasztásokról nem szoktam beszámolni. Ennek a legfőbb oka az, hogy sokat nem lehet róla írni. :) 

A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy egyszerű táblázatot, hogy én mit, hogyan szoktam elmenteni későbbre, ezt mostantól ezen az oldalon találjátok meg. Változni biztosan fog idővel, ha valamit kihagytam, vagy valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan kérdezzetek.

Lássuk hát, gyümölcsök szerint, mit hogyan fagyasztok:
- eper: tisztítva, gurulósra,
- meggy: magozva egészben (ritkán félben), gurulósra,
- ribizli: leszemezve, dobozban,
- sárgabarack: magozva és negyedelve tálcán vagy pépesítve,
- őszibarack: sehogy, illetve korábban a bébiknek magozva és felezve vagy pépesítve,
- szeder: gurulósra,
- málna: gurulósra,
- alma: hámozva és reszelve zacskóban.
Idén már termett az áfonyánk, így annak a maradékát szintén gurulósra fagyasztva tettem el. Amikor kapok szilvát valakitől, azt felezve, negyedelve tálcán fagyasztom, de ez nem jellemző, mert nekünk nincsen fánk és ahhoz tényleg sokat kell kapjunk, hogy maradjon elrakásra.

A tálcás (a.k.a. gurulós) fagyasztásról az epernél már írtam, ennek az a lényege, hogy a gyümölcsöt tálcán megfagyasztom, majd ezután zacskózom be nagyobb adagokban. Így a gyümölcs nem nyomódik össze, akár szemenként is kivehető később a zacskóból, ha éppen arra vágyunk.
A pépesítésnek az az előnye, hogy kis helyet foglal, de értelemszerűen csak olyan gyümölcsöt fagyasztok így, amit tudom, hogy sehogy másképpen nem szeretnék később felhasználni. Hátránya, hogy ha valamihez mégis egészben lenne szükségünk a gyümölcsre, már nem lehet később visszacsinálni. :D
Az egyetlen gyümölcs, amit reszelve teszek el, az az alma. Csak akkor szánom rá magam erre, ha nem tudok mit kezdeni a felhalmozódott almával, illetve a szépséghibás almákat lehet így eltüntetni, mielőtt romlásnak indulnának. Többen megpárolják ilyenkor az almát, amit később így használnak töltelékként, én nem szoktam.
Dobozokban fagyasztom a ribizlit, ha majd lesz sok áfonyánk, azt is abban fogom (csak optimistán!). Az apró bogyós gyümölcsök - tapasztalatom szerint - ha alaposan le van csepegtetve (papír kéztörlőn), akkor nem tapadnak össze olyan mértékben, hogy ne lehessen később kiszedni belőle a kívánt mennyiséget, illetve akkora adagokban kerülnek dobozolásra, amit később egyszerre fel tudok használni.

Tovább olvasom...

Vegamix - idén is

Tavaly az első aszalási próbálkozásaim egyike a szárított ételízesítő volt - bár csak ritkán használok vegamixet, úgy gondoltam, hogy arra a néhány alkalomra megpróbálkozom lecserélni a bolti változatot. Így is történt, a keverék kitartott egész évben, sőt, még maradt is belőle. Nagyon bevált, egyetlen hátrányának csak az bizonyult, hogy idővel megfakult a színe. Bár a tavalyi adag is egy sötétített műanyag dobozban volt, idén zárt zacskóban egy fémdobozba tettem a fűszert, remélhetőleg ez segít majd kicsit tovább megőrizni a zöldségek színét.

A jó kezdet után természetesen idén is elkészítettem a magam mixét, hasonlóan az előzőhöz. A leglényegesebb változtatás a zellerlevelek lestyánra cserélése volt: miután tavaly a férjem egyik kollégájának jóvoltából sikerült egy szép kis tőre szert tennem, inkább ezt használtam bele. Emellett pedig került bele egy kevés paradicsom és karalábé is. A másik változtatás az aprításban történt, most nem szeleteltem, hanem gyalultam a zöldségeket, így vékonyabbak lettek a szeletek, gyorsabban aszalódtak, bár nyilván kissé több helyet is foglaltak - így több körben aszaltam meg az összetevőket, mint tavaly. A tálcákat is lazábban fedtem be a korábbinál, hogy minél jobban járjon a levegő a zöldségek között, minél kevesebb órát töltsenek az aszalóban.
Mivel már van késes robotgépem :)) megpróbálkoztam azzal ledarálni a szárított zöldségeket, hát azt kell mondjam, nem bírt velük, végül mégis a kávédarálóban kötöttek ki.

Az idei mix tehát az alábbiakból készült: 1,5 csokor petrezselyemzöld (4 tálca), 1 nagy csokor lestyán (szár nélkül, csak a levelek, összesen 6 tálca), 9 db közepes-nagyobb sárgarépa (gyalulva, összesen 7 tálca), 5 vékony petrezselyemgyökér (gyalulva, 2 tálca), 1 kisebb zellergumó (gyalulva, 1 tálca), 5 közepes-nagyobb vöröshagyma (vékonyra karikázva, 2 tálca), 1 nagyobb karalábé (gyalulva, 1 és 1/4 tálca), 4 közepes paradicsom (lé és magok nélkül, 8 cikkelyre vágva, 3/4 tálca), 1 nagyobb fej fokhagyma (a tisztított gerezdek felszeletelve). Ebből a mennyiségből 25-30 dkg ételízesítő lett.

Tovább olvasom...

Zöldséges tészta

Ismét egy egyszerű étel, ami (illetve amihez hasonló) rendszeresen készül nálunk. Sok finom, színes, tavaszidéző zöldségből készül, ennél nem is vágyom most többre. :)

A tésztafőző vízzel indítok - felteszem melegedni. Ezután előkészítem a zöldségeket, tisztítás után csíkozom-kockázom-reszelem-szeletelem. Eddigre általában a víz is felforr, így mehet bele a só, olaj és a tészta, újraforrás után elzárom a tűzhelyet és lefedve hagyom a tésztát a vízben puhulni.
Egy wokban olajat hevítek. A felforrósodott olajba dobom a zöldségeket egymás után, 1-2 percnyi különbséggel: először a répát, majd a paprikákat, a hagymát, a cukkinit, a gombát és végül az átöblített, konzerv bébikukoricát. Kevergetve rövid ideig pirítom, párolom a zöldségeket, majd hozzáadok egy kevés friss, reszelt gyömbért, paradicsompürét, szójaszószt, sózom és borsozom. Ha szükséges, kevés vizet lehet hozzálöttyinteni. Balzsamecettel és mézzel ízesítem, végül hozzákeverem a leszűrt spagettit.
Tálaláskor egy kevés reszelt sajttal meg lehet szórni a tetejét.

Belekerült: (szőlőmag)olaj, 1 kisebb sárgarépa lereszelve, 1/3 sárga és 1/3 piros kaliforniai paprika csíkozva, 6-8 cm póréhagyma karikára vágva, 1 cukkini (20 cm) csíkokra vágva, 10 db normál csiperke szeletelve, 1/2 üveg bébikukorica falatnyi darabokra aprítva, gyömbér reszelve, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors, szójaszósz, balzsamecet, méz, szükség esetén kevés víz, kb. 20 dkg durum spagetti előre megfőzve.

Tovább olvasom...

Savanyú káposztával töltött malacdarab

Ez a darabka még a hétvégén készült - a hús már a fagyasztóban lapulva várta, hogy kezdjek vele valamit, amikor apum beállított egy adag savanyú káposztával. Azonnal bevillant szepy guszta káposztás sültje, muszáj volt cselekednem! :)

Recept itt vagy a Kifőztük 2011/1-es számában. Nálam csak apróbb módosítások történtek, úgy mint más zöldségeket használtam hozzá, illetve az egész káposzta nem fért be a húsba, így azon ágyaztam meg a serpenyőben. Nagyon finom lett a végeredmény, csak - a férjem szerint - kevés. :P Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! :)

Nálam ezekből készült: 60-65 dkg bőrös malackaraj, 1 kg savanyú káposzta, 2 szelet füstölt szalonna, 1 nagyobb sárgarépa, kb. 30 dkg sütőtök, 1 fej lilahagyma, 3 nagyobb alma, 5 gerezd fokhagyma, só és őrölt bors.

Tovább olvasom...

Kocsonya

Nemrég szóba került néhány kedves barátosnémmal, hogy ki hogyan is készíti a kocsonyát. Ők meglepődtek, hogy én füstölt hússal, én meglepődtem, hogy ők még csak nem is hallották ezt a változatot.
Őszintén szólva, eddig egyszer kóstoltam olyan kocsonyát, amiben nem volt füstölt hús, de azóta sem vágyom rá. Elhiszem, hogy finom, ha jól van elkészítve, de az, amihez nekem volt "szerencsém", az sajnos "semmilyen" volt. Lányok, íme a füstölt hússal készült kocsonya:

A kocsonyakészítés korán kelős mulatság - feltéve, ha nem éjjel akarja az ember lánya befejezni... Tehát korán (...) felkelek, letisztítom a húst. Ehhez olyan "speciális eszközöket" használok, mint a gázrózsa lángja (az esetlegesen rajta/benne felejtett szőrneműségek lepörköléséhez), ezt megtámogatom egy eldobható borotvával és egy éles késsel (az olyan helyek lecsupaszításához, amelyet a láng csak a saját szőreim árán érne el). Szükségesek még papír kéztörlők, valamint egy tiszta (csak erre vagy ehhez hasonló feladatokra szakosított) körömkefe, amivel szépen lesikálom az egyébként tisztának tűnő bőrt, körmöt, egyéb húsféleségeket.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy megmosom a húst, a gázláng közben folyamatosan ég, a húsról leitatom egy papírtörölközővel a vizet, a lángot magasra veszem, odatartom a szőrös részt, szagolom a pörkölt szőr bűzét, láng le, a húst késsel/borotvával megkapirgálom, lemosom, vizet leitatom, morgok, ha maradt rajta szőr, láng újra fel, újra pörköl stb-stb, míg a hús tiszta nem lesz. Leírva sok, gyakorlatban gyorsan megy. Amint az összes hús tiszta lesz (nekem félálomban, kávé nélkül bő fél óra), beteszem egy nagy fazékba, vizet öntök rá és odateszem főni. Elsőként felforralom, forrni hagyom úgy tíz percig, majd ezt a levet szépen leöntöm a húsról, a húsokat újra átmosom és újra felöntöm, hideg vízzel. A víz mennyisége a hús kb. 2-2,5-szerese, de én mindig kevesebbel főzöm, mert
1) nincs ekkora edényem,
2) a húsból a (khmm) nem túl fogyasztható részeket én a végén nem teszem tányérba, így annak a súlya úgyis lejön.

A hideg vízzel felöntött kocsonyahúsokat újra tűzre teszem. Főzés közben beleteszem az előzőleg megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, hozzáadom a borsot. Amíg felforr a víz, szorgalmasan felügyelem, ugyanis amint forrni kezd a lé, a tüzet mérsékelem és ezután egészen kis lángon főzöm végig, fedő nélkül (!), hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. Ezután már csak néha nézek rá, olykor belenyúlok egy fakanállal, valamint ha esetleg hab képződik, azt egy kis szűrő segítségével leszedem. Így főzöm úgy 8-10 órán keresztül, amíg a hús leválik a csontról.
Sót csak akkor teszek hozzá, ha szükséges, a főzés vége felé megkóstolom a levet, ha kissé sótlan, teszek hozzá egy keveset, de jóféle házi füstöltségek esetében erre nem valószínű, hogy szükség lesz.

Amikor a hús megfőtt, én nem szoktam ellenőrizni a levet, mert mindig jó, de elvileg próbamennyiséget ki lehet venni, hidegre tenni, és ha megdermed, akkor ok. A tűzhelyet elzárom, a húsokat kiveszem 2-3 tányérra és a levet is hagyom 1 órán keresztül hűlni. Ezután a húsokat szétporciózom, a csülök zsíros részei és a bőr nálam nemigen kerülnek bele, a csontokat is eltávolítom, mindenből (körömből is). Minden tányérba kerül mindenféle húsból, majd a levet lezsírozom és egy textilpelenkával duplán bélelt szűrőn át merem a tányérokba. Ezután hagyom teljesen kihűlni, végül hűtőbe teszem. Ha azonnal nem is, de néhány órán belül tökéletes kocsonya lesz belőle.
Nem környezetkímélő, de praktikus megoldásként én könnyű műanyag tányérokba porciózom a kocsonyát, így könnyen szállítható is (ha vinnénk a munkába belőle), jól tárolható a hűtőszekrényben, plusz gyönyörűen tányérra lehet borítani belőle a megdermedt kocsonyánkat.

Hozzávalók: 2 kg sertés kocsonyahús (nálam bőr, köröm), 1 nagyobb (1,5 kg) füstölt csülök (ha házi füstölés, akkor nem árt előző nap beáztatni), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1 egész fej fokhagyma, ízlés szerint vegyes zöldségek (most 1 kisebb zellergumó, 1 szál fehérrépa, 4 szál sárgarépa - ennél lehet kevesebbet is használni, sőt van, aki egyáltalán nem tesz zöldséget bele), szükség esetén kevés só, 1 csapott evőkanál egész fekete bors - mindezt 5 liter vízben főztem meg. 8 adag kocsonya lett belőle (adagonként kb. fél kg).

UI: A füstölt hús mennyisége tetszőleges, én sokat teszek hozzá (a húsmennyiség kb. fele füstölt szokott lenni), mert így szeretjük, de lehet kevesebbel is készíteni.
UI2: Időközben megnyugtattam magam, hogy szepyke is füstölt hússal készíti a kocsonyát, igaz ő egy hadseregnek. :)))

Tovább olvasom...

Feltaláltam a gulyáslevest!...vagy mit...

Soha nem készítettem még gulyást, nem is akartam, mert nem éppen rózsaszín felhős-szép emlékeket őrzök róla gyerekkoromból. Most is csak kivettem egy darabka marhacombot a fagyasztóból, amit valamilyen ragulevesként láttam magam előtt. Hozzákezdtem, hasra ütöttem és beledobáltam némi fűszert, aztán a végén megkóstoltam és elkerekedtek a szemeim. Jééé, ennek gulyás íze van...és finom! :))

Hagymát tisztítottam és aprítottam, majd némi zsíron párolni kezdtem. Amíg a hagyma párolódott, a combot kb. 1x1 centis icipici kockákra vagdostam. A húst a hagymához adtam, és amíg kifehéredett, megpárolódott kissé, megtisztítottam és apró kockákra vágtam a zöldségeket is. A húst megszórtam egy kevés pirospaprikával és liszttel, majd felengedtem vízzel. Beleszórtam a zöldségkockákat, a fűszereket, megsóztam és egészen addig főztem, amíg minden megpuhult benne.

Amikor a leves elkészült, galuskát szaggattam bele. Hagytam újra felforrni és ezután tálaltam. Finom lett, a kisebbik lányom nagyon falta, úgyhogy talán "öregségemre" megszeretem a gulyást - vagyis azt, amit én annak nevezek. :))

Hozzávalók...
...a gulyásízű marharaguleveshez: 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír, 50-60 dkg marhacomb, 2 nagy sárgarépa, 1 nagy fehérrépa, 1/3 fej zellergumó, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1-2 evőkanál liszt, kb. 1,5 l víz, 1 babérlevél, só, őrölt bors, vegamix;
...a galuskához: 1 tojás, só, kb. 5-6 dkg liszt (amennyit felvesz).

Tovább olvasom...

Ételízesítő - vegamix

Ismét üzembe állítottam az aszalógépet, most ételízesítőt készítettem vele.

Első kísérlet, remélem beválik, most csodás illata és íze van, bár ételben még nem teszteltem. :)

petrezselyem - szárítás előtt

Két tálcát megtöltöttem metélőpetrezselyemmel. A leveleket lecsíptem a szárakról, csak ezeket használtam fel, a szárak a komposztba mentek.

zellerlevél - szárítás után

Három tálcát zellerlevelekkel töltöttem meg. A szárakat itt félreraktam, azok másnap a többi zöldséggel együtt száradtak.
A leveleket zörgősre szárítottam - kb. 3-4 óra elég volt nekik. Nagyon nem tudtam forgatni őket, mert egyből törtek, morzsolódtak, így ki kellett várnom, míg egyformán megszárad minden levél. Ezután egy dobozba tettem őket, amíg a többi zöldség elkészült.

A sárgarépákból 2 tálca készült, valamint 2 vegyes tálca a gyökérrel és a korábban félretett zellerszárral. A zöldségeket meghámoztam és 3-4 mm vastag (fél)karikákra vágtam.

Egy tálcát lila-, vörös- és fokhagymával töltöttem meg.
A zöldségek már lassabban készültek el, bő 12 óra volt szükség a teljes száradásukig. Az egészből egy tálcányi szárított zöldség lett, elég szánalmas látványt nyújtott. :D

szárítás után a zöldségek

A keményre szárított zöldségeket - késes robot híján - kávédarálóval (van egy fűszerekre szakosított példányom...) őröltem darabosra. Amikor elkészült, a félretett zöld leveleket belemorzsoltam.

A végeredmény kb. 20-21 dkg ételízesítő lett. Szerintem fogok még egy adagot készíteni hozzá, egyéb éppen aktuális zöldséggel - egy kis paradicsom, zellergumó, esetleg paprika is elférne még benne.

Amiből készült: kb. 30 szál zeller, egy nagy csokor metélőpetrezselyem, kb. 1 kg sárgarépa, kb. 25 dkg fehérrépa, 1 nagy fej lilahagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, 1 kisebb fej fokhagyma.
Így készült a házi vegamix 2011-ben.

Tovább olvasom...

Grillburger

...avagy hamburger, grillen. :) Most, hogy fel-feltűnik a nap az égen, már ki lehet ülni a sütögető mellé, és igazi tűzön sült, füstös ízű burgereket lehet készíteni. Mennyei eledel!

Mivel hamburger recept van már az oldalamon, csak röviden írok, talán valakinek kedve támad tüzet rakni. ;) Hamburgerzsemléket készítettem, de most 9 helyett 10 darabra osztottam a tésztát. A formázásnál a zsemléket kissé ellapítottam, majd a kelesztés után tejjel lekentem, szezámmaggal megszórtam, végül kereszt alakban bemetszettem. Így kerültek az előmelegített sütőbe, ahol 2 szinten, légkeverés mellett, 170 °C-on sültek.

A húst kétszeri darálás után sóval és őrölt borssal kevertem össze. Fánkforma segítségével formáztam, a formát eltávolítva egy kanállal még egy kissé szétlapítottam a pogácsákat. Ebből is 10 db készült, amiket egy tálcán, alufóliával fedve, a hűtőben pihentettem 2-3 órán keresztül. A pihentetés után a grillrácson végezték, amin néhány perc alatt kellemes pirulósra sültek.

A hamburgerszószhoz nagyon apróra vágtam a csemege uborkát és az újhagymát, amiket a többi hozzávalóval elkevertem. A mikróban kissé felmelegítettem (30 mp) az egész keveréket, kóstolás után fűszereztem, végül ezt is a hűtőbe tettem fogyasztásig. 1-2 órát jó, ha pihen, hogy összeérjenek az ízek.

A grillen megpirítottam a félbevágott hamburgerzsemléket is, ebbe került aztán mindenféle földi jó. :)

Hozzávalók 10 hamburgerhez...
...a zsemléhez: 1 pohár (140 g) natúr joghurt, 2 dl tej, 0,5 dl olaj, 1 egész tojás, 2 csapott evőkanál cukor, 1 teáskanál só, 60 dkg BL55 liszt, 2 dkg élesztő, továbbá tej a kenéshez, szezámmag a szóráshoz;
...a húspogácsákhoz: kb. 1 kg sertéshús (tarja, a zsír zöme eltávolítva), 1 evőkanál só, 1 evőkanál bors;
...a szószhoz: 4 evőkanál tejföl, 4 evőkanál majonéz, 1 evőkanál mustár, 2 evőkanál ketchup, 5-6 db újhagyma (zöldje nélkül) apróra vágva, 2 db (kb. 8 cm-es) csemege uborka apróra vágva, 1-2 kortynyi (alma)ecet, 1 evőkanálnyi méz (selyemfű :P), picurka só és bors;
...és a többi: csemete jégsaláta levelek, (kígyó)uborka, (koktél)paradicsom, (új)hagyma.

Tovább olvasom...

Lencseleves

Egy újabb étel, ami nem volt gyerekként a kedvencem - ráadásul minden szülinapomon ez volt az "ünnepi ebéd", és én ezt igazi büntetésként éltem meg. Így nem csoda, hogy nagyon sokáig közelébe nem jutott annak, hogy megkedveljem. Aztán jött a saját háztartás, saját konyha, saját szájíz, és valahogy megszerettem. Öregszem? :D

A hagymát apróra kockázom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. Felöntöm 1 liter forrásban lévő vízzel, hozzáadom az előzőleg megmosott és lecsepegtetett lencsét, majd egy kevés ételízesítőt adok hozzá. Fedő alatt az újraforrástól számítva kb. 25 percig főzöm. Ezalatt megpucolom, majd felaprítom a burgonyát és a sárgarépát.
Amikor a lencse félkész, hozzáadom a zöldségeket, szárított majoránnával ízesítem és tovább főzöm. Kb. negyed óra elteltével karikákra vágott füstölt gyulait adok hozzá és további 10-15 perc alatt készre főzöm a levest. A főzési idő legvégén még ízesítem, sót, borsot adok hozzá és ecettel, esetleg egy kevés cukorral pikánssá teszem.

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 25-30 dkg lencse, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 db kisebb méretű burgonya, 25 dkg füstölt gyulai kolbász (vagy bármilyen füstölt kolbász ami eléggé egyben van :)) ahhoz, hogy ne essen szét főzés közben), 1-2 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál vega-mix, majoránna, só, őrölt bors, ecet, esetleg egy csipet cukor.

Tovább olvasom...

Borsóleves

Az utóbbi időben jegeltem ezt a levest, ugyanis a lányom kitalálta, hogy bár imádja a borsólevest, a borsót már nem annyira szereti benne. :S Így aztán én lettem a külön bejáratú asszisztense, akinek jobb dolga híján a borsókat kellett kibányásznia a tányérjából. Néhány alkalom után mérgemben úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mellőzöm az étlapról a "kedvencét", idővel talán majd megjön hozzá újra a kedve.

Nos, már úgy egyébként is régen főztem utoljára levest, a kezembe is akadt egy zacskó fagyasztott borsó, hát most ismét megpróbálkoztam vele. Érdekes... a leányzó úgy tömte befelé, hogy féltem, az egyik falat után lecsúszik a kanál is. :P

A borsólevest mindig úgy készítem, ahogy még lánykoromban anyumtól ellestem. Kevés olajon nagyon apróra vágott hagymát pirítok, majd rádobom a kis kockákra (vagy karikákra) vágott sárga- és fehérrépát is. Kicsit összeforgatom, és néhány perc után hozzáteszem a fagyasztott borsót. Miután "kiolvad" a borsó, megszórom egy kevés pirospaprikával és liszttel, alaposan összeforgatom, majd felöntöm vízzel a zöldeket. Ilyenkor teszem bele a szintén apróra vágott karalábét, néha burgonyát, sózom és borsozom, és olykor hozzáadok egy leveskockát is. (Sajnos nálunk ritka kincs a bespájzolt húsleveslé, de ha van...)

Amikor a zöldségek megpuhultak, a Főfogyasztó óhaja szerint vagy levestésztát főzök, vagy galuskát szaggatok bele.

Hozzávalók: kb. 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó (régebben több, de mostanában ugye "nem szeretjük"), 1 aprócska fej hagyma, 3 nagy sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb karalábé, só, bors, liszt, pirospaprika, tészta vagy 1 tojásból készült gyors galuska.

Tovább olvasom...