Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.
Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.
Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.
A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.
Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.
Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.
Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.
A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.
Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.
