A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukorica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukorica. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 4., hétfő

Főtt kukorica

Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.


Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.


Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.


A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.

Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.
Tovább olvasom...

2011. március 19., szombat

Zöldséges tészta

Ismét egy egyszerű étel, ami (illetve amihez hasonló) rendszeresen készül nálunk. Sok finom, színes, tavaszidéző zöldségből készül, ennél nem is vágyom most többre. :)


A tésztafőző vízzel indítok - felteszem melegedni. Ezután előkészítem a zöldségeket, tisztítás után csíkozom-kockázom-reszelem-szeletelem. Eddigre általában a víz is felforr, így mehet bele a só, olaj és a tészta, újraforrás után elzárom a tűzhelyet és lefedve hagyom a tésztát a vízben puhulni.
Egy wokban olajat hevítek. A felforrósodott olajba dobom a zöldségeket egymás után, 1-2 percnyi különbséggel: először a répát, majd a paprikákat, a hagymát, a cukkinit, a gombát és végül az átöblített, konzerv bébikukoricát. Kevergetve rövid ideig pirítom, párolom a zöldségeket, majd hozzáadok egy kevés friss, reszelt gyömbért, paradicsompürét, szójaszószt, sózom és borsozom. Ha szükséges, kevés vizet lehet hozzálöttyinteni. Balzsamecettel és mézzel ízesítem, végül hozzákeverem a leszűrt spagettit.
Tálaláskor egy kevés reszelt sajttal meg lehet szórni a tetejét.


Belekerült: (szőlőmag)olaj, 1 kisebb sárgarépa lereszelve, 1/3 sárga és 1/3 piros kaliforniai paprika csíkozva, 6-8 cm póréhagyma karikára vágva, 1 cukkini (20 cm) csíkokra vágva, 10 db normál csiperke szeletelve, 1/2 üveg bébikukorica falatnyi darabokra aprítva, gyömbér reszelve, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors, szójaszósz, balzsamecet, méz, szükség esetén kevés víz, kb. 20 dkg durum spagetti előre megfőzve.
Tovább olvasom...

2011. február 10., csütörtök

Tortilla - majdnem...

...vagy nem. Azaz, "magyarosított" mexikói lepénykenyér, zömmel búzalisztből...
Próbáltam 100% kukoricából is, szerintem nálunk ez működésképtelen, hiába árulnak erre (elvileg) alkalmas lisztet. Illetve...mivel eredetit nem kóstoltam, még az is lehet, hogy jó volt, csak én vagyok rosszul bekötve. (Ez utóbbi egyébként áll, tortilla ide vagy oda.)
Szóval, jobb-rosszabb próbálkozások, végül megszületett az, ami bevált. (Az eredeti recept már nem tudom, honnan, de sok helyen fent van, pl. itt is.) Ezt a változatot teszteltem már néhányszor vendégeken is és nem csak szerintem finom. :) Íme:


A liszteket összekeverem, eloszlatom benne a sót és sütőport. Fokozatosan hozzádolgozom a vizet, a legvégén pedig az olajat. Ekkor egy puha gyúrt tészta van a kezemben, ami kissé ragad is. Egy csipetnyi liszt segítségével gömbölyítem, majd folpackkal lefedve hagyom kb. fél órán keresztül pihenni. Ezután a gombócot átgyúrom, 8 cikkelyre vágom és ezeket kis gombócokká formálom. Újabb folpackos takarás, újabb fél órás pihentetés.
Ezután két változatban működik a nyújtás. Macerás: két sütőpapír között nyújtom ki a gombócot (tényleg macerás, szerintem nem éri meg a kínlódást). Kevésbé macerás: lisztezett felületen, bő lisztezéssel (különben ragad). Én ez utóbbit részesítem előnyben.


A sütés (nálam) teflon palacsintasütőben történik. A közepes gázrózsát maximumra állítom, erre teszem a sütőt. Amikor felforrósodott, zsiradék nélkül, szárazon sütöm benne a kenyereket, mindkét oldalon. Az első oldalát addig sütöm, míg szépen felhólyagosodik a tészta, ezután megfordítom (feldobható, mint a palacsinta) és 10-20 mp-ig sütöm a másik oldalán is.* Egy összehajtogatott abroszra csúsztatom, amivel be is takarom a lepényt. Mindegyik darabot így sütöm, sütés után egymásra helyezem az abroszon/-ban és betakarva, lassan hagyom kihűlni. Amikor már majdnem teljesen kihűltek a lepények, egy nejlonzacskóba teszem őket, aminek a végét lezárom (aláhajtom), majd mehetnek a hűtőbe, ahol néhány napig vígan elvannak. (Fogyasztás előtt melegítsük fel!)


Szépen feltekerhető tortilla lesz az eredmény, nem törik. Ízlés szerint bármivel tölthető, én mostanában egyszerűen tejföllel, vajkrémmel megkenve, zöldségekkel töltve eszegetem.

*A lisztes felületen nyújtás miatt a serpenyőben hajlamos megégni a lepényekről lepergett liszt, így két lepény között érdemes egy óvatos mozdulattal, papírtörlővel kitörölni a sütőt.
A nyújtás és sütés természetesen elvégezhető lényegesen könnyebben is, egy ilyen kütyü segítségével. Hasonlít a mi ostyasütőnkre, csak sima a felülete. Esetleg valakinél van ilyen elfekvőben? :)


Hozzávalók 8 darabhoz: 10 dkg rétesliszt, 10 dkg finomliszt, 10 dkg kukoricaliszt (a lisztek aránya tetszőlegesen variálható, lehet 100% búzafinomlisztből is készíteni és lehet több kukoricaliszttel is, de én nem teszek 50%-nál több kukoricalisztet bele), 1 teáskanál só, 1 teáskanál sütőpor, kb. 2 dl víz, 2 evőkanál olaj (én olíva- vagy szőlőmagolajat szoktam, de megfelel a napraforgóolaj is), továbbá finomliszt a formázáshoz és nyújtáshoz.
Tovább olvasom...

2010. október 22., péntek

Chilis bab

Gyerekbarát chilis bab...vagy mi. :) Most ugyanis nem teljesen a mi (felnőtt) ízlésünk szerint készült, így a gyerkőcök is megkóstolhatták és meg is osztoztak rajta: a nagyobbik lányka a kukoricát ette a hússal, a kicsi a babokat vadászta ki belőle. Igazán testvéries megoldás. :)) A képekért előre is bocs', szegény másnapra megmaradt, szaftjától megfosztott, utolsó adag lett fotózva, de sajnos az esti (friss) képek eléggé borzasztóan sikeredtek. :S


A babot megmosom, beáztatom hideg vízbe - 4-6 órát elég állnia, de ha előre gondolkodunk (én ritkán szoktam :P), akkor már előző este meg lehet ezt tenni. Ezután leszűröm, kissé átöblítem, majd enyhén sós vízben megfőzöm.


Amikor már félkész a bab, a vöröshagymát megtisztítom és apróra kockázom, olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a húst és azt is megpirítom. Felöntöm egy üveg paradicsomszósszal (most szósszal, de alapesetben sűrített paradicsomot használok hozzá) és némi alaplével (húsleves leve vagy víz+leveskocka), fűszerezem, sózom és az egészet összeforralom. (A folyadékmennyiséget úgy állítom be, hogy az étel végül kellemesen szaftos, kenyérrel mártogatható legyen.) Amikor felforr, hozzáadom a lecsepegtetett konzerv csemegekukoricát és az időközben megfőtt, leszűrt vörösbabot. Az edényt lefedve a chilit készre főzöm, szükség esetén a végén még ízesítem.
Reszelt sajttal megszórva, friss fehér kenyérrel kínálom.


Hozzávalók: 20 dkg száraz vörösbab, 2 közepes vagy 1 nagy vöröshagyma, kevés olaj, 50-60 dkg darált marhahús, 1 üveg (kb. 3 dl) paradicsomszósz (vagy paradicsompüré, víz és fűszerek), 1 babérlevél, őrölt bors, 1 szárított chili összemorzsolva, 1 friss chili felaprítva (magok nélkül), 2-3 dl alaplé, 1 konzerv csemegekukorica, a tálaláshoz sajt. 
Az igazán csípős változathoz a chili mennyiségét ízlés szerint duplázva, triplázva kell számolni.
Tovább olvasom...

2009. október 9., péntek

Tejszínes csirkemellragu

Éppen azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az előző napi pizzázásból maradt kukoricával, amikor megláttam Gasztroboszi tejszínes-kukoricás csirkemellraguját. Nem gondolkodtam tovább... Na nem, mintha hiányzott volna az újabb adag tészta, de most kicsit becsuktam a szemem. :D
Ehhez hasonló ragukat én is szoktam készíteni, de kukoricával még nem próbáltam. Hogy miért nem? Pedig aaannyira jóóó és a nagylányom nagyon szereti a kukoricát! Sebaj, ami késik... :)


Megpucoltam és felaprítottam egy kis fej hagymát, majd néhány evőkanálnyi olajon megpároltam. Közben megtisztítottam és kockákra vágtam egy méretes csirkemellet, ezt a hagymára dobtam és saját levében, kevés só, őrölt bors és majoránna társaságában megpároltam. Párolás közben egy kaliforniai paprikát apró kockákra vágtam, valamint tejből, tejszínből és étkezési keményítőből habarást készítettem. Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, majd felöntöttem a habarással és besűrítettem. Ekkor még egy evőkanálnyi mustárt adtam hozzá - szerintem jót tett neki, de természetesen elhagyható. Főtt tésztával tálaltam.


Az ilyen sűrű, tejszínes vagy tejfölös ragukhoz én olyan tésztát szeretek kínálni, ami felveszi a szószt. Ilyen pl. a fusilli vagy a most tálalt gemelli is.

Belekerült: egy nagyobb csirkemell (az enyém 70 dkg volt), 1 kis fej hagyma, 1 piros kaliforniai paprika, fél konzerv kukorica, 1 evőkanál mustár, só, bors, majoránna, olaj, kb. 2-3 dl tej, kb. 1,5 dl tejszín, 3 teáskanál étkezési keményítő.
Tovább olvasom...