A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ecet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ecet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 17., péntek

Egyszerű ecetes saláták

A nyár folyamán rájöttem, hogy egy csomó alaprecept hiányzik a blogról - persze, manapság nem igazán trendi posztolni az ilyesmit, de egy általános gasztroblogon valamikor azért illik rájuk sort keríteni. :) Így aztán, amikor alkalmam adódott, készítettem néhány fotót, amik közül most az ecetes saláták érkeznek.
Sokfélét nem készítek, azokat is ritkán. Ott van pl. az ecetes fejes saláta, az uborkasaláta, a paradicsomsaláta, a répasaláta, a káposztasaláta, a céklasaláta. Az első még a tojásos nokedlinél megemlítődött, az utolsók pedig már korábban felkerültek a blogra, így ezektől most eltekintek és csak a "maradékról" lesz szó. A tényleg-nagyon-legegyszerűbbekről. :)


Paradicsomsaláta
A dresszing hozzávalóit összekeverem, amikor már teljesen feloldódott a cukor, megkóstolom. Ha megfelel az íze, mehet bele a megmosott és vékonyra szeletelt paradicsom. Lefedem, és a hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy összeérjenek az ízek.

Hozzávalók...
...a dresszinghez:
3 evőkanál mézes almaecet, 2 evőkanál fűszeres ecet (provance-i, kakukkfüves, tárkonyos, mikor milyen), 2 nagy gerezd fokhagyma felaprítva, 1 kisebb fej vöröshagyma (felaprítva) vagy 3 újhagyma (karikázva), 3 evőkanál nádcukor, csipet himalaya só;
...valamint: 4-5 nagy (napon érett, édes) paradicsom - felezve, magjai eltávolítva, a húsa 2-3 mm-esre szeletelve.


Csípős répasaláta
A répákat megtisztítom és a zöldséghámozóval "felszeletelem". Finoman sózom, megszórom cukorral és lefedve állni hagyom 45-60 percig - közben néha átforgatom.
A szárított csilit mozsárban áttöröm/a frisset apróra vágom (ha nagyon erős, akkor mag nélkül), rászórom a répára. Meglocsolom az ecettel és az olívaolajjal, majd összeforgatom. Kicsit állni hagyom, ha ezután rendben találom az ízét, mehet a hűtőbe legalább 2-3 órára.
Az ízét úgy szoktam beállítani, hogy egyszerre legyen édes-savanyú, és enyhén csípős. Akár egy nappal a fogyasztás előtt is elkészíthető, a répa akkor is szuper, ropogós marad. Nekem ez akkora kedvenc, hogy magában is megeszegetem, de sültekhez is remek. :)

Hozzávalók: 1 csokor sárgarépa, csipet himalaya só, 4 teáskanál nádcukor, 1-2 mokkáskanál szárított vagy 1 friss csili (hiányukban néhány csepp jóféle csiliszósz), 4 evőkanál rizsecet (vagy almaecet), 1/2-1 evőkanál olívaolaj.


Uborkasaláta
Az uborkát megmosom, héjastól legyalulom, hozzáadom a vékonyra szeletelt hagymát és fokhagymát. Enyhén sózom és állni hagyom 1 órán keresztül. Ekkor beleforgatom a cukrot és az ecetet. Addig hagyom állni, amíg a cukor elolvad - megkóstolom, ha szükséges, még tovább ízesítem. Hűtőszekrényben tartom, tálaláskor egy kanálnyi kikevert tejfölt is lehet a tetejére tenni.

Hozzávalók: 2 kígyóuborka, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 kisebb fej lilahagyma vagy salotta, pici himalaya só, 2 evőkanál nádcukor, 5 evőkanál almaecet, továbbá a tálaláshoz tejföl.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 27., hétfő

Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))


Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.
A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.


Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.
A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 20., hétfő

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.


A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.


A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...


Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.


Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 
Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).
Tovább olvasom...

2012. május 27., vasárnap

Bodzavirág triplázva

Tudom, az utóbbi napokban még a csapból is a bodzavirág folyt, így nem szándékozom növelni a hátatokon lépegető ludak számát: részemről most azonnal bevégzem a bodzaszezont és egyszerre hozom az összes idei "művet". Illetve csak majdnem: a múltkor a bodzaviráglikőr külön bejegyzésbe került...de csak mert tényleg nagyon megérdemli. ;)
Tehát a bodza három felvonásban így hangzik: bodzavirágszörp, bodzavirágzselé és bodzavirágecet.


Kezdjük a leggyorsabbal: bodzavirágecet. Máginál fedeztem fel, beleszerettem, elkészítettem. Kóstolásra később kerül, de az már az első nap után nyilvánvalóvá vált, hogy remek, zamatos ecet lesz belőle.
A recept kistestvére a nemrég debütált fűszereceteknek: a virágokból kitessékeltem a lakókat, majd anélkül, hogy megmostam volna, leszáraztam és üvegcsébe rakosgattam az apró virágokat. Almaecettel öntöttem fel és bedugaszolva érni hagytam...hagyom. 
Mági mézes almaecettel készíti - én a mézet egyelőre kihagytam, majd kóstolás után döntök felőle. :) Mági, köszönöm a receptet! :)


Évek óta készítek karamell alapú bodzaszörpöt - igaz egyik-másik évben kimarad, mert nem vagyunk nagy szörpfogyasztók. A bevált receptet idén hanyagoltam, ugyanis bodzazselét is szerettem volna készíteni, de ahhoz nem volt kedvem, hogy többször álljak neki a munkának. Így először is egy karamell-mentes, meglehetősen sok bodzavirágot elnyelő alapszirupot készítettem, majd azt dolgoztam fel kétféleképpen.
Az alaphoz a bodzavirágokat megfosztottam a vastagabb virágszáraktól - egy hatliteres fazék bő harmadáig lett így virággal. Rászórtam a cukrot, nem túlságosan finomkodva belefacsartam a citromok levét (mehet bele a héja is, ha valaki úgy szereti), hozzászórtam a citromsavat és felöntöttem a felforralt és kézmelegre visszahűtött vízzel - így épphogy ellepte a virágokat. Lefedtem és - hűvös helyen - 1,5 napon keresztül hagytam érlelődni (közben kb. 2-3 alkalommal megkevertem - lehet tovább is érlelni, de ha melegebb az idő, csak óvatosan).
Az érlelési idő után, a virágokat is alaposan kinyomkodva, egy sűrű szöveten keresztül átszűrtem a bodzás szirupot.


Bodzavirágzselé/bodzavirág kocsonya
A bodzasziruphoz vizet és cukrot adtam, majd felforraltam és 3-4 percig forrni hagytam. Vízben feloldottam az agar-agart és hozzákevertem a forró léhez. Még egy percig a tűzön hagytam, ezután csírátlanított üvegekbe szedtem. Kupakkal befedtem az üvegeket, néhány percre fejre állítottam és száraz dunsztban hagytam kihűlni. (Még főzés előtt csipkedtem bele néhány virágocskát is, de ez elhagyható. Ha így készül, a dermedési idő alatt érdemes néhányszor visszafordítani az üveget, hogy a virágok mindenfelé megtalálják a helyüket a zselében.)


Bodzavirágszörp
Az alapként szolgáló bodzaszirupot megmértem, majd ugyanannyi cukrot és vizet mértem hozzá. Tűzre tettem és miután felforrt, addig forraltam, míg a habja eltűnt a tetejéről (néhány perc). Amit nem azonnali fogyasztásra szántam, azt csírátlanított üvegekbe szedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni, a többi a hűtőben landolt.
Ez "rendes" szörp, tehát sokszorosára hígítandó fogyasztás előtt! Finom magában, lime- vagy citromkarikával turbózva, na és persze bodzito is készülhet belőle. ;)


Hozzávalók...
...a bodzavirágecethez:
bodzavirág, almaecet;
...az alap bodzasziruphoz: sok-sok (vastagabb száraitól megfosztott) bodzavirág, 1 kg cukor, 3 nagyobb és lédús citrom leve, 1 erős evőkanál citromsav, 1 l víz felforralva és visszahűtve;
...a bodzavirágzseléhez: 5 dl alapsziruphoz 2 dl víz, 30 dkg cukor, 2 teáskanál (5-8 g) agar-agar fél-egy dl vízben oldva;
...a bodzavirágszörphöz: 1 l bodzasziruphoz kb. 1 l víz és 1 kg cukor.
Tovább olvasom...

2012. május 14., hétfő

Tárkonyecet, lestyánecet

Fűszeres eceteket nem készítek rendszeresen, és persze, amiből úgy egyébként a legtöbb fogy a konyhámban, még sohasem került üvegbe. Oka egyszerű: tárkony nem lakik a kertecskémben. Illetve helyesbítek: korábban nem lakott. Most igen, és remélem, jövőre is kibújik és ezután saját termesztésű tárkony lesz a levesemben. Na és az ecetemben. :)


Keresztanyámtól kaptam néhány tárkonytövet (itt is köszi!), velük együtt egy halom gyökér nélkülit is, amikkel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Még jó, hogy eszembe jutott az ecet. :)
Nem nagyon variáltam: a fűszert megmostam, papírtörlőn leszárítottam, majd a leveleket leszedegettem és egy üvegcsébe tömködtem. Annyit, amennyi csak belefért. Ezután 10%-os ecettel (készülhet fehérborecetből is) öntöttem fel - és így hagyom állni legalább egy hónapig (sötét, hűvös helyen, mint pl. kamrapolc). Ezután leszűröm és ha szükséges (kóstolás dönt), akkor további ecet hozzáadásával tudom "hígítani".
A fűszereket nem muszáj kivenni az ecetből (főleg, ha kevesebb került bele), akár addig is benne maradhatnak, amíg az ecet elfogy. Illetve ha például ajándékba készül, akkor az átszűrt ecetbe néhány friss fűszerlevelet, ~ágacskát is lehet tenni, ez egyrészt mutatós, másrészt praktikus, mert címkézés nélkül is lejön, hogy milyen ecetet tartalmaz az üveg.


Makacska Katinál láttam még tavaly, hogy ő lestyánból is szokott fűszerecetet készíteni, így idén ezzel is megpróbálkoztam. (A lestyánt tavaly télre fagyasztva, illetve szárítva - fűszerkeverékbe keverve - tettem el.) A módszer ugyanaz, mint fent, azaz: mos, szárít, leveleket lecsipked, üvegbe tesz és felönt ecettel, állni hagy, végül átszűr. Ha átszűr.
Kati, köszönöm az ötletet! :)


Hozzávalók: friss tárkony/lestyán, 10%-os (bio) ecet vagy fehérborecet.
(Fotók: a tárkony 1-2 nappal korábban került üvegbe, mint a lestyán, ezalatt el is vesztette az élénk zöld színét.)
Tovább olvasom...

2012. január 5., csütörtök

Ecetes lencsesaláta

Még mindig csend van felém, nagyon lassan, tompán indul az év. Az idő semmilyen, na meg kissé kívülről szemlélődős érzésem van...mondom, hogy nem vagyok magamnál. :D Erőt véve magamon azért ma már hoztam egy rövid receptet, még szilveszterről. A férjem ösztönzésére (ez a finom fogalmazás volt) készítettem és nem bántam meg, úgyhogy mehet a recept az utókornak...


A lencsét válogattam, átöblítettem, majd egy kis fokhagyma, babérlevél és némi só társaságában, bő vízben megfőztem. Amíg a lencse főtt, elkészítettem a dresszinget és a lilahagymát vékonyra szeleteltem (pici kockákra is aprítható, ha úgy jobban tetszik). A lencsét hideg vízzel leöblítettem, majd összeforgattam az ecetes lével és a hagymával. Hűtőben hagytam összeérni az ízeket (3-4 óra elég lehet, de egy nap után csak még jobb).
Magában, de a szilveszteri sült mellett is nagyon finom volt.


Hozzávalók: 25 dkg lencse, 2 kisebb babérlevél, 1-2 gerezd fokhagyma lereszelve, 1 nagy fej lilahagyma, só, víz, továbbá a dresszinghez 3 evőkanál cukor és méz vegyesen (vagy csak ez vagy csak az), 6-7 evőkanál ecet (gyengébb provanszi fűszeres és almaecetet használtam, de sima 10%-os ecettel is készíthető, abból kevesebb szükséges), 2 evőkanál olaj (olíva, szőlőmag...), só, őrölt bors, 1-1,5 dl víz.
Tovább olvasom...

2011. szeptember 23., péntek

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!


A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.


Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...
Tovább olvasom...

2011. szeptember 6., kedd

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.


Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...


A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)


Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 19., péntek

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))


Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.


Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.


Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D


Belekerült...
...a fűszeres alapszószba:
2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.
** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.
Tovább olvasom...

2011. március 19., szombat

Zöldséges tészta

Ismét egy egyszerű étel, ami (illetve amihez hasonló) rendszeresen készül nálunk. Sok finom, színes, tavaszidéző zöldségből készül, ennél nem is vágyom most többre. :)


A tésztafőző vízzel indítok - felteszem melegedni. Ezután előkészítem a zöldségeket, tisztítás után csíkozom-kockázom-reszelem-szeletelem. Eddigre általában a víz is felforr, így mehet bele a só, olaj és a tészta, újraforrás után elzárom a tűzhelyet és lefedve hagyom a tésztát a vízben puhulni.
Egy wokban olajat hevítek. A felforrósodott olajba dobom a zöldségeket egymás után, 1-2 percnyi különbséggel: először a répát, majd a paprikákat, a hagymát, a cukkinit, a gombát és végül az átöblített, konzerv bébikukoricát. Kevergetve rövid ideig pirítom, párolom a zöldségeket, majd hozzáadok egy kevés friss, reszelt gyömbért, paradicsompürét, szójaszószt, sózom és borsozom. Ha szükséges, kevés vizet lehet hozzálöttyinteni. Balzsamecettel és mézzel ízesítem, végül hozzákeverem a leszűrt spagettit.
Tálaláskor egy kevés reszelt sajttal meg lehet szórni a tetejét.


Belekerült: (szőlőmag)olaj, 1 kisebb sárgarépa lereszelve, 1/3 sárga és 1/3 piros kaliforniai paprika csíkozva, 6-8 cm póréhagyma karikára vágva, 1 cukkini (20 cm) csíkokra vágva, 10 db normál csiperke szeletelve, 1/2 üveg bébikukorica falatnyi darabokra aprítva, gyömbér reszelve, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors, szójaszósz, balzsamecet, méz, szükség esetén kevés víz, kb. 20 dkg durum spagetti előre megfőzve.
Tovább olvasom...

2011. január 3., hétfő

Pezsgős káposzta

Először is: BÚÉK! Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, az év vége.
Nálunk gyorsan elmúltak a napok, sőt az egész december. Mivel nagylányom is itthon volt egész hónapban, keveset blogoltam, mások konyhájában is csak elvétve jártam, de mostantól majd igyekszem ismét kicsit többet itt lenni.

szilveszteri vacsora

Nekünk egyszerű szilveszterünk volt: pizsamaparti négyesben. Malacot ettünk, amivel malacom :) volt, mert nem nekem kellett bepácolni, összedobtam egy gyors desszertet, köreteket készítettem, felügyeltem a sültet és más dolgom nem is volt. Családozhattam, pihenhettem. Szuper volt! :) Általában szaftos csülköt sütök szilveszterkor, amihez jó párosítás a hagymás tört burgonya, de most porketta sült, ehhez inkább krumplipürét készítettem. A párolt lilakáposzta azonban most sem maradt el, évkezdő bejegyzésnek ezt a receptet hoztam most.


A párolt káposztát lila és fehér káposztából is készítem, szilveszterre inkább az előbbiből. A káposztát megtisztítom, négybe vágom, illetve ha nagyobb fejet kapok, akkor inkább nyolcba, majd vékonyan felszeletelem. Enyhén sózom. A hagymát is megtisztítom, szintén vékony csíkokra vágom.
Olajat hevítek egy serpenyőben és párolni kezdem a hagymát. Amikor már majdnem kész, megszórom kevés cukorral, és együtt hevítem tovább, amíg a cukor enyhén karamellizálódni kezd. Ráteszem a káposztát, pezsgőt öntök alá (ha "sima" párolt káposzta készül, akkor vizet), megszórom kevés őrölt köménnyel, majd lefedve elkezdem párolni. Időnként megkeverem és addig tartom fedő alatt, amíg a káposzta majdnem teljesen megpuhul. Ekkor ecetet és ízlés szerint még cukrot teszek bele, valamint még egy kevés pezsgőt adok hozzá. Addig párolom, már fedő nélkül, amíg a folyadék (nagy része) elpárolog alóla. Melegen tálalom.


Hozzávalók: 1 fej káposzta (kb. 1,5 kg-os), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 2-3 evőkanál olaj, 2-3 evőkanál cukor (+ ízlés szerint), összesen kb. 2 dl pezsgő, ecet (10 %-os, de én szoktam pl. alma- vagy borecettel is ízesíteni), só, kevés őrölt kömény, esetleg kevés őrölt bors.
Tovább olvasom...

2010. október 25., hétfő

Lencsefőzelék

Ha nekem 10 éve valaki azt mondja, egyszer még szeretni fogom majd a lencsét, tuti, hogy kinevetem. A lencse és én ugyanis nem voltunk barátok. Egész életemben végigkísért: nem volt elég, hogy nem szerettem, de anyám minden születésnapomra lencselevest főzött. Hát kösz. Torta helyett lencseleves. "Jó" csere.
Néhány éve aztán elköltöztem, saját konyhám lett és nem tudtam kibújni: az újévi hagyományok kedvéért nekem is főznöm "kellett" lencselevest. Kezdtünk hát megbarátkozni, a lencse és én. Túl sok variációban továbbra sem készült, de már legalább nem néztem rá csúnyán. :) Az utóbbi időben azonban elkezdtem belelendülni a főzelékek készítésébe, így keresem az újabb és újabb lehetőségeket. Volt még egy adag füstölt lé a fagyasztómban, a szárazbabot most annyira nem kívántam, sárgaborsó készült nemrégiben, utolsóként kezembe akadt ő: a lencse. Az eredmény után elmondhatom: szeretem a lencsét! :D


Már írtam korábban, hogy a füstölt húsok főzésénél a felesleges főzőlevet érdemes lefagyasztani, aztán később leveseknél, főzelékeknél felhasználni. Ehhez a főzelékhez is egy adag ilyen levet használtam, nagyon jó ízt adott neki. Persze lehetne füstölt hússal együtt főzni is az ételt, de ha a lencse anélkül is elég tartalmas étel...

A lencsét átválogattam, megmostam, hideg vízbe beáztattam (2-3 óra elég neki). Áztatás után átmostam, lecsepegtettem, majd a füstölthús főzőlével felöntöttem (kb. 2 ujjnyira lepte el a lencsét). Megtisztítottam egy nagy fej vöröshagymát, félbevágtam: a felét egyben a lencséhez tettem, a másik felét felaprítottam - ez később a rántásba került. Hozzáadtam a babérlevelet, enyhén megsóztam (a füstölt lé sós, nem szabad túlsózni), majd fedő alatt, lassú tűzön puhára főztem a lencsét.
A főzési idő végén a fél vöröshagymát kivettem a főzelékből. Olajból és lisztből világos rántást készítettem, hozzákevertem a felaprított vöröshagymát, belereszeltem a fokhagymát, kissé együtt is pirítottam, majd a tűzről levéve pirospaprikát szórtam hozzá és hideg vízzel elkevertem. (Ha sok lenne a főzelék leve, abból is lehet kivenni hozzá.) A felengedett rántást a főzelékhez adtam és belekevertem egy kevés tejfölt is. Frissen facsart citromlével ízesítettem, majd újraforráskor elzártam a tűzhelyet.
Tükörtojással tálaltam.


Hozzávalók: 50 dkg lencse, 1,5 l füstölthús főzőlé (vagy víz), 4-5 db babérlevél, só, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 4-5 evőkanál olaj, 4 evőkanál liszt, 2 gerezd fokhagyma, kevés pirospaprika, kb. 10 dkg tejföl, citromlé (vagy ecet).
Tovább olvasom...

2010. október 23., szombat

Csípős karfiol

Egy újabb Kifőztük recept, az októberi számból. Tegnap óta elérhető a karácsonyi adománygyűjtő különszám is, érdemes ellátogatni és meglesni a weboldalon, ahol már a felajánlásaitokat is megtehetitek. Köszönjük.


...és akkor a csípős karfiol... :)
A felöntőlé hozzávalóit, az ecet kivételével, egy megfelelő méretű edénybe mérem és felforralom. Forrás után még 5-10 percig főzöm, majd a tűzhelyet elzárom és az ecetet a fűszeres lébe keverem. Hűlni hagyom. (A szükséges felöntőlé mennyiségét úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, ha a zöldségekkel betöltött üvegekbe vizet eresztünk, majd leöntve róluk, a vizet megmérjük. Természetesen a lé készítésénél vegyük figyelembe a belekerülő ecet mennyiségét. A módszernek annyi hátránya van, hogy így lassabban készülünk el a munkával, de előnye, hogy kevesebb felesleges lé marad a végén.)
Amíg a lé készül, a karfiol levélrészeit eltávolítom, a fejet megmosom, majd kisebb rózsákra szedem. A rózsákról az esetleges hibákat egy éles kés segítségével levágom. (Ha szeretjük, a szárrészt is megtisztíthatjuk, és a rózsákhoz hasonló méretre vághatjuk.) A paprikákat megmosom, szárukat rövidre vágom.


A karfioldarabokat és a paprikákat alaposan kitisztított befőttesüvegekbe rendezem. A langyosra-kézmelegre hűlt felöntőlébe - előírás szerint - tartósítószert keverek, majd felöntöm vele a karfiolokat. Amennyiben a lé bőségesen ellepi a zöldségeket, nem szükséges a savanyúságot állni hagyni, de ha jobban megrakom az üvegeket, akkor félreteszem néhány óráig, amíg a karfiolok és a paprikák kissé megszívják magukat a lével, majd újra teletöltöm az üvegeket és csak ezután zárom le. Sötétebb, hűvös helyen tárolom.
Felbontás előtt legalább 2-3 hónapig érdemes érni hagyni, de minél tovább érlelődik, annál finomabb lesz.


Hozzávalók (arányok!):
...a betöltéshez:
1 kg karfiol, 8-10 db apró erőspaprika (pl. chili, cseresznyepaprika...);
...1 liter vízből készült felöntőléhez: 2 dl ecet, 3 evőkanál cukor, 3 teáskanál só, 3 teáskanál koriander, 2 teáskanál egész feketebors, 2 teáskanál mustármag;
...továbbá: tartósítószer (Na-benzoát) előírás szerint.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 12., vasárnap

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))


A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)


Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 7., kedd

Forrázott káposzta

A télre tartósított savanyúságok mellett olykor készülnek nálunk gyors, szezonális savanyúságok, saláták is, amik hűtőszekrényben, tartósítószer nélkül, akár 2-4 hétig is elállnak. Mivel a kovászos uborka szezonja a hirtelen jött őszben már leáldozott, sebesen érkezik az ecetes cékla- és káposztasaláta ideje!


A forrázott káposztát alkalmanként általában egy nagyobb vagy két kisebb fejből szoktam készíteni. A káposzta külső, sérültebb-fonnyadtabb leveleit leválasztom, a fejet pedig 4-8 darabba (cikkre) vágom úgy, hogy a torzsa a leveleket még összetartsa. Ezután legyalulom, vagy ha a levélrétegek között hibákat látok, akkor inkább vékonyan felszeletelem, így szeletelés közben a hibás részeket könnyebben el tudom távolítani.
A káposztát enyhén sózom, majd amíg a levet elkészítem, állni hagyom. A lé hozzávalóit felforralom, főzöm úgy 10-15 percig. A főzés vége felé a káposztát kinyomkodom, hogy ha esetleg levet eresztett, az ne kerüljön a salátába, majd leforrázom a forró ecetes lével. Amikor egész köményt használok, akkor egy szűrőn keresztülfolyatom a forrázásnál a levet, így a szemek nem kerülnek bele.


Általában nem szoktam túl sok levet készíteni, így ilyenkor még egy kanállal vagy villával át-átforgatom a káposztát a forró lében, hogy az mindenhol átjárja. Eközben összeesik-tömörödik is a káposzta, a végére éppen el szokta lepni a lé, de aki tart attól, hogy nem lesz elég, inkább növelje egy kicsit a mennyiségét. Hűtőszekrényben tárolom, behűtve kínálom az étel mellé.


Hozzávalók kb. 1,5 kg káposztához (nettó, gyalult súly)...
...a léhez:
7,5 dl víz, 1,5 dl 10%-os ecet, 8-10 evőkanál cukor, 1 púpozott mokkáskanál egész kömény, csipet só;
...továbbá: 1 csapott evőkanál só a káposzta lesózásához.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 4., szombat

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)


A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).


Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.


A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.


Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen:
2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.
Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése
Tovább olvasom...

2010. augusztus 8., vasárnap

Csemegeuborka

Uborkából általában vegyes savanyúságot teszek el, dinnyével és gyöngyhagymával, most azonban apum a piacról csak uborkát hozott, így a kedvenc recept várat magára - még úgy egy hétig. Kapros csemegeuborkának raktam be - ez a lánykám kedvence, de persze azt nem tudja, hogy kapor is van benne. :))


Az uborkát megmostam, majd az alapanyagokból felöntőlevet készítettem. Ehhez a cukrot, ecetet, fűszereket a vízbe tettem, felforraltam, és lassú tűzön gyöngyöztettem úgy negyed óráig.


Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe rendeztem a megtisztított uborkákat, ezután a forró, ecetes lével felöntöttem őket. Tetejükre egy kevés tartósítószer került, végül befőzési fóliával lezártam az üvegeket. Alaposan bebugyolálva kerültek a száraz dunsztba, majd kihűlés után a végleges helyükre tettem a savanyúságokat.


Hozzávalók 6x7 dl-es üveg savanyúsághoz...
...a felöntőléhez:
1,5 liter víz, 4,5 dl ecet (10%), 25 dkg cukor (vagy ízlés szerint), 2 dkg só, 1-1 csapott teáskanál mustármag, egész feketebors és egész kömény, 1/2 teáskanál koriander, 7-8 babérlevél, ízlés szerint aprított kapor - legjobb a zsenge, ami nekem már nincs, így a fagyasztóból használtam 10 púpos teáskanállal tettem bele;
...továbbá: kb. 2,5 kg apró (10 cm alatti) uborka, tartósítószer.
Tovább olvasom...