"Bolognai" szósz

Meg kell mondanom, sosem kóstoltam az "igazit", csak a magyar változato(ka)t. Ezekből a tapasztalásokból hoztam létre az alábbi receptet, amit már jó ideje főzök, de legalábbis azóta, amióta kinőttem a tízes éveim végén dúló "ketchuppal sokkal biztosabb" felfogást. :) Készül sertésből, marhából, ezek keverékéből, olykor szárnyasból - most éppen sertéscombból.

A hagymát megpucolom, felaprítom. A húst ledarál(tat)om.
Némi olajon üvegesre-aranyosra pirítom a hagymát, majd ráteszem a húst. (A vöröshagyma pirítása végén néhány gerezd aprított fokhagymát is lehet/ajánlott hozzátenni, de én az esetek többségében egyszerűen kifelejtem.) Rendszeresen kevergetve addig párolom-pirítom (fedő nélkül), amíg a hús levet enged, azt elfővi és végül pirulni kezd. Ekkor sózom és borsozom a húst, valamint hozzáadom a paradicsompürét és kissé összesütöm vele. Vízzel az általam áhított állagúra hígítom, ízlés szerint fűszerezem. Cukorral és vörösborecettel igazítom az ízét, ha kissé csípősre szeretném, szárított chilipaprikát morzsolok bele és az edényt lefedve néhány percig hagyom rotyogni a tűzön.
Spagettiágyon, reszelt sajttal megszórva tálalom.

Ugyanezt a szószt/ragut használom a húsos pizza feltétjeként is. Ha soknak bizonyul az elkészített mennyiség, 1-2 adagot lefagyasztok belőle, később kiolvasztva ideális egy gyors vacsorához.

Belekerültek: 1 nagyobb fej hagyma, 1 kg sertéscomb, olaj, só, bors, 35-40 dkg paradicsompüré, 7-8 dl víz, őrölt gyömbér, szárított bazsalikom és/vagy oregánó és/vagy kakukkfű, kb. 3 evőkanál cukor, kb. 1 evőkanál vörösborecet, esetleg 2-3 kisebb szárított chili, néhány gerezd fokhagyma.

Tovább olvasom...

Tojásos nokedli

Igazi folthoz a zsákot étel... :) A csapadékos idő hihetetlenül kedvez a kertben a jégsaláták fejlődésének, nem győzöm szétpalántázni őket, és hát mostanra már elérték azt a méretet, amikor zsenge leveleiket fel lehet használni. Igaz, ezek még nem fejek, csak méretes levelek, de igazi friss, hazai termés! ;) El is határoztam még a múlt hét elején, hogy néhányuk tojásos nokedli mellett fogja végezni. Tegnap végül esőkabátot húztam és kiúsztam "aratni" a kertbe. Megérte szétázni értük, csoda finom volt!

2013

A nokedli nekem sokáig mumus volt. Úgy tanultam, hogy alaposan ki kell dolgozni a tésztát, és ráadásul legyen keményebb tészta, mert abból lehet a legfinomabb nokedlit szaggatni. Hát fenéket! :S A csuklóm kikészült, mire kiszaggattam azt a pár adagot, így nem csoda, hogy utáltam. Enni persze nem... ;) Egyszer aztán totál véletlenül kifogtam Bede Robi egyik műsorát, amiben elmondta, hogy ő aztán nem simogatja sokáig a tésztát, épphogy összekeveri, még az sem gond, ha itt-ott száraz foltok maradnak benne, mert amikor elkezdi szaggatni, bőven megdolgozza akkor a tésztát. Totál logikus... Kipróbáltam és azóta rendszeresen van nálunk nokedli és ráadásul minden mukk nélkül állok neki. :)
A tésztát úgy készítem, hogy kb. 20 dkg liszthez számítok egy tojást és annyi vizet, amennyit felvesz. Persze ez sokat nem mond annak, aki még az életben nem készített nokedlit, és az sem, hogy "nokedli/galuska-sűrűségű" legyen a tészta, így most lemértem, nálam hogyan néznek ki az arányok, irányadónak talán jó lehet. A munkát mindig azzal kezdem, hogy felteszek egy fazékba vizet melegedni, hogy amíg elkészítem a tésztát, felforrhasson. Ezután egy edénybe lisztet szórok, ráütöm a tojást, sót adok hozzá és elkezdem egy fakanállal összedolgozni. Fokozatosan adagolom hozzá a vizet, amíg a tészta összeáll egy ragacsos masszává, ami nagyobb nedvességtartalmú attól, hogy kézzel gyúrhassam, de cseppet sem folyékony. (Ez értelmes valamennyire? :D) Az állagának elég lazának kell lennie ahhoz, hogy kis munkával át tudjam küldeni a nokedliszaggatón, de nem folyhat át magától. (Egyre jobb...)

 

Amikor a víz felforr, sózom, egy kanálnyi olajat csorgatok bele, majd részletekben beleszaggatom a tésztát. A nokedlik először feljönnek a víz felszínére, majd kb. fél-egy percig még főzöm, ezután egy szűrőkanállal kiszedem, és leöblítem. Amíg lecsepeg, folytatom a munkát az újabb adagnyi tésztával - és így tovább egészen addig, amíg el nem fogy az összes nyers tészta.

A tojásos nokedlihez egy nagyobb/mélyebb teflon serpenyőbe - vagy egyéb a célra megfelelő edénybe - zsiradékot teszek, erre borítom a lecsepegtetett nokedlit. Amikor a teljes mennyiség az edénybe kerül, elkezdem melegíteni - közben néhányszor átkeverem, hogy egyenletesen melegedjen az egész. A tojásokat felütöm, sózom, felverem, majd a meleg nokedlikhoz keverem. Addig sütöm együtt őket, míg a tojás is megsül.
Észrevettétek már, hogy sokszor a legegyszerűbb receptet a legnehezebb megfogalmazni? :P

A salátához egyszerű ecetes levet készítettem, amihez kissé meglangyosított vízben feloldottam a cukrot, majd hozzákevertem a kétféle ecetet. Ebbe forgattam a megmosott leveleket, amiket tálkákba szedve kínáltam a nokedli mellé.

Hozzávalók...
...a nokedli tésztához (kb. 4 főre elég főételként - köretként többre is): 60-70 dkg liszt (egészen pontosan 65 dkg volt), 3 tojás, egy csapott evőkanál só, 3,5-4 dl víz (függ a liszttől, tojás méretétől, nekem úgy 3,8 dl ment bele);
...a tojásos nokedlihez: zsiradék, ízlés szerint tojás és só - nekem a fenti adaghoz 6 tojás volt az ideális;
...a salátához: friss jégsaláta vagy fejes saláta (1 fej vagy annak megfelelő mennyiség), 5 evőkanál víz, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál alma- és 1 evőkanál tárkonyos ecet (vagy ízlés szerint).

Tovább olvasom...

Céklasaláta

A "hagyományos". :)
Az egyik kedvencem, bár nagyon ritkán készítem. Valamelyik nap azonban csodaszép "óriáscéklák" jöttek szembe velem, így eszembe jutott, hogy itt az ideje, úgyis fogyóban van (még jó) a téli savanyúságkészlet.

A céklákat alaposan megmostam, majd enyhén sós vízben megfőztem. Ebben a méretben 1 óra 20 percig főttek, kisebb méretben kb. 1 óra is elég. Addig kell főzni, amikor már egy fogpiszkálót bele tudunk szúrni, de még nem puha a szó szoros értelmében.
Ezután megpucoltam a megfőtt céklákat, majd egy uborkagyalun legyalultam. Vízből, ecetből, cukorból, és őrölt köményből felöntőlevet készítettem, rövid ideig forraltam, majd még melegen a gyalult céklára öntöttem. Kihűtve hűtőszekrényben tárolom.

Hozzávalók a felöntőléhez, kb. 1,5 kg céklához: 5 dl víz, 1 dl 10% ecet, 6 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt kömény, 1 nagy csipet só. (Ugyanezt a felöntőlevet használom a forrázott káposztához is.)

Tovább olvasom...

Lencseleves

Egy újabb étel, ami nem volt gyerekként a kedvencem - ráadásul minden szülinapomon ez volt az "ünnepi ebéd", és én ezt igazi büntetésként éltem meg. Így nem csoda, hogy nagyon sokáig közelébe nem jutott annak, hogy megkedveljem. Aztán jött a saját háztartás, saját konyha, saját szájíz, és valahogy megszerettem. Öregszem? :D

A hagymát apróra kockázom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. Felöntöm 1 liter forrásban lévő vízzel, hozzáadom az előzőleg megmosott és lecsepegtetett lencsét, majd egy kevés ételízesítőt adok hozzá. Fedő alatt az újraforrástól számítva kb. 25 percig főzöm. Ezalatt megpucolom, majd felaprítom a burgonyát és a sárgarépát.
Amikor a lencse félkész, hozzáadom a zöldségeket, szárított majoránnával ízesítem és tovább főzöm. Kb. negyed óra elteltével karikákra vágott füstölt gyulait adok hozzá és további 10-15 perc alatt készre főzöm a levest. A főzési idő legvégén még ízesítem, sót, borsot adok hozzá és ecettel, esetleg egy kevés cukorral pikánssá teszem.

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 25-30 dkg lencse, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 db kisebb méretű burgonya, 25 dkg füstölt gyulai kolbász (vagy bármilyen füstölt kolbász ami eléggé egyben van :)) ahhoz, hogy ne essen szét főzés közben), 1-2 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál vega-mix, majoránna, só, őrölt bors, ecet, esetleg egy csipet cukor.

Tovább olvasom...

Jókai bableves

Egy nap alatt beköszöntött a "tél", hideg lett, ettől pedig rögtön valami gyomrot melengető, tartalmas levest kívántam. Ritkán főzök bablevest, mert ezt nem lehet kicsiben főzni, a nagy adagra pedig kevesen vagyunk, de most rászántam magam.

Az étel színén is látszik, hogy én jó sok tejföllel készítem. :)

A szárazbabot este megmostam, majd beáztattam. Ezt tettem volna a füstölt csülökkel is, ha igazi, házi, sóban érlelt, füstön füstölt csülök lett volna, de mivel ez csak annak erőtlen kistestvére volt, ezt a lépést kihagytam.
Reggel a csülköt megmostam, fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, és kb. félpuhára főztem. Ezután hozzáadtam a leöblített, lecsepegtetett babot, néhány szem egész borsot, a fokhagymát és babérlevelet. Amikor már a bab is félig megfőtt, hozzáadtam a tisztított és karikákra vágott sárgarépát, gyökeret és füstölt kolbászt (ekkor lehet még hígítani). Míg a leves főtt, levesbetétnek csipetkét készítettem.

Amikor már minden puha volt, a húst kivettem, kicsontoztam, kb. felét-kétharmadát zömmel bőrmentesítettem és kisebb kockákra vágtam. Azért nem az egészet, mert a férjem szereti a füstölt húst mustárral, így tettem neki félre belőle, de persze ez a lépés, ahogy a csülökbőr eltávolítása is egyéni igény. :) Olajból és lisztből nagyobb mennyiségű világos rántást készítettem, amibe apróra vágott hagymát kevertem. Kicsit még pirítottam, majd egy kevés pirospaprikát adtam hozzá. Ezután a léből fokozatosan hozzámerve kikevertem a rántást, majd egy botmixerrel küszöböltem a hagymadarabkák okozta esztétikai problémák lehetőségét. :)) A rántást a leveshez adtam. A tejfölt először magában, majd egy kis levessel is simára kevertem (hőkiegyenlítés), a levesbe kevertem, végül beletettem az előkészített csipetkét és a kockákra vágott csülköt is. Rövid ideig forraltam, az ízét egy leheletnyi ecettel igazítottam.

Az alábbiakból készült: egy méretes füstölt csülök, 25 dkg száraz tarkabab, 4 nagyobb sárgarépa, 2 gyökér, 1 közepes hagyma, kb. 15 dkg füstölt kolbász, kb. 300 gr tejföl, 3 babérlevél, 2 nagyobb gerezd fokhagyma, fekete bors, só, ecet, liszt, olaj, pirospaprika. Levesbetétnek egy tojásból készült hozzá csipetke.

Tovább olvasom...

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))

Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.

Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.

Tovább olvasom...

Vegyes savanyúság télre

Gyerekkoromban a kedvenceim a csemege savanyúságok voltak, amelyekbe anyum apró hagymácskákat dobott helykitöltésnek, és persze azok voltak a legfinomabbak így az egész család hagymára vadászott. :)) Innen ered a saját változatom, én már beletervezem a hagymát is az üvegekbe. Uborkával, apró dinnyével biztosan, de előfordul, hogy zöld paradicsommal is társulnak.

A sikeres munkához szükségeltetik egy darab férj, aki magára vállalja a gyöngyhagyma megtisztításának nemes feladatát. Enélkül nálam eleve kudarc az elrakás, mert a macera a kis fehér golyókkal elveszi a továbbiaktól a kedvemet. :) A zöldeket alaposan megmosom, majd tetszőleges összevisszaságban tiszta üvegekbe dobálom őket - szinte szó szerint, mert nem igazán szoktam a rendezettségre odafigyelni. Eközben elkészítem a felöntőlevet* is, amibe tartósítószert keverek (még nem mertem megpróbálkozni a tartósító nélküli savanyúsággal - valakinek valami tuti módszer?), majd felöntöm vele az előkészített zöldségeket, lekötöm az üvegeket és száraz dunsztban hagyom egy napig hűlni őket.

Üvegekbe került: 3 kg apró (5-10 centis) uborka, 2,5 kg apró (3-8 centis) dinnye, bő 1 kg gyöngyhagyma (kb. 1,15 kg). Felöntőlé 4 liter vízből készült - ebből 8 dl megmaradt a végén. 16 (7 decis) üveg vegyes savanyúság, 2 kisüvegnyi gyöngyhagyma lett a végeredmény.

Felöntőlé - 1 liter vízhez: 3 dl ecet (10 %-os), 20 dkg cukor, 1,5 dkg (jódozott tengeri) só, 4-5 babérlevél, 1/2 mokkáskanál koriander, 1 mokkáskanál mustármag, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál egész fekete bors; tartósítószer (Na-benzoát).
*Kérdés volt, íme a válasz: a felöntőlé úgy készül, hogy kimérem egy megfelelő méretű fazékba a vizet, beleteszem az ecetet, cukrot és a fűszereket, felforralom, majd főzöm még kb. 15 percig.
Ha az üvegeket nem egyszerre öntöm fel a lével (hanem folyamatosan, ahogy betöltök 1-1 üveget), akkor a legkisebb lángon szoktam hagyni alatta a tűzhelyet, hogy még az utolsó üveg betöltésénél is forró legyen a lé (de ekkor már ne forrjon). Ilyenkor nem keverem bele a Na-benzoátot, hanem csak feloldom a megfelelő mennyiséget egy kevés forró vízben és majd ezt osztom el a betöltött üvegek tetején.

Piacról vásárolva nem igazán olcsó (ez persze az alapanyag árától-minőségétől függő, nekem kb. 150 Ft-ra jött ki egy üveg), de mindenképpen saját ízlésemnek megfelelő savanyúsággal büszkélkedek a munka végén. Nekem megéri. :)

Tovább olvasom...