A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 28., vasárnap

Macskaszem

Ismét egy nagyon finom diós sütemény következik. Ízeiben a kosárkát hozza, csak lényegesen egyszerűbb elkészíteni. Ünnepekre, vendégváráshoz, vagy akár csak a vasárnapi ebéd után is tökéletes. Garantált, hogy mindenki szeretni fogja. :)


Az élesztőt felfuttatom a cukorral elkevert langyos tejben. A lisztben elmorzsolom a zsiradékokat. Amikor az élesztő felfut, a tojássárgákkal együtt a liszthez adom, és a tésztát alaposan összedolgozom. Először ragad és nyúlik :), de dagasztás közben szépen összeáll. A tésztát - kelesztés nélkül - három egyenlő súlyú gombócra osztom.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. A meggybefőttet lecsepegtetem. A tojások fehérjét habbá verem, majd apránként hozzászórom a cukrot is és kemény habot verek belőle. A tojáshabba beleforgatom a darált diót.
A nyújtódeszkát alaposan lisztezem és az egyik tésztagombócot vékony téglalappá nyújtom. A téglalap két hosszabb oldalát sűrűn kirakosgatom a lecsepegtetett meggyszemekkel, majd ezt a két oldalt feltekerem a téglalap közepe felé úgy, hogy maradjon egy kb. tenyérnyi sáv középen. Sütőpapírral bélelt (nagy)tepsire emelem át az így előkészített tésztát, majd a fentieket megismétlem a maradék két gombóccal is. A tepsibe helyezett "rudak" közepét kitöltöm a diós habbal.
A tepsit az előmelegített sütőbe tolom és kb. fél óra alatt készre sütöm a süteményeket. Rácsra áthúzva kihűtöm a sütit és porcukorral megszórva, kb. kétujjnyi szeletekre vágva kínálom. Elvileg eláll néhány napig, gyakorlatilag a 2/3-a többnyire még langyosan elfogy a maradék pedig "egyszer csak eltűnik". :) :)


Hozzávalók...
...a tésztához:
300 g finomliszt (+a nyújtáshoz), pici só, 100 g hideg vaj, 50 g (liba)zsír, 100 ml langyos tej, 1 evőkanál cukor, 10 g élesztő, 3 tojás sárgája;
...a széleibe: 1 üveg magozott meggybefőtt;
...a dióhabhoz: 3 tojás fehérje, 150 g cukor, 150-170 g darált dió;
...a tetejére: (vaníliás) porcukor.
Tovább olvasom...

2013. július 17., szerda

Egresleves

Kedvenc leves, gyerekkoridéző, imádom! :)
Anno a dédnagyanyámnál több piszkebokor is megfért a telek határában, így nála mindig lehetett "legelészni", de ahogy az öregek elmentek, fokozatosan a piszkebokrok is eltűntek az életünkből. Ma már nem divat a szúrós, nehezen hozzáférhető gyümölcsök tartása, pedig csodás, vitamindús és nagyon szeretni való kis bogyócskák érnek ezeken a bokrokon. A piacon is ritkán fordul elő, többnyire helybéli idős nénik, bácsik ácsorognak 1-1 doboz fölött, már amikor egyáltalán eladják a nehezen leszüretelt gyümölcsöt, így dupla öröm volt, hogy nemrég sikerült egy méretes adagot bezsebelnem és kétszer is tudtam levest főzni belőle. Többnyire a magam örömére, de úgy vettem észre, hogy kisebbik leánykámnak is ízlett. :)


A leves olcsó, nagyon egyszerű és gyorsan elkészül. Részemről édesen szeretem, a savanykásabb gyümölccsel nagyon jól passzol az édes lé, de ez természetesen ízlés dolga. A fahéjat viszont nem érdemes elhagyni/lecserélni, csak egy leheletnyi kell belőle és igazán jól harmonizál a köszmétével. :)
Az egrest megtisztítom (végeit eltávolítom). A víz kábé kétharmadával (5 dl) addig főzöm, amíg megpuhulnak és szétnyílnak a szemek. Ekkor a keményítőt feloldom egy kis vízzel, és hozzákeverem a tejfölt. A maradék vízzel visszahűtöm a levest és behabarom a tejfölös keményítővel. Cukorral, csipetnyi fahéjjal ízesítem és újraforrásig főzöm.
Kihűtve, szobahőmérsékleten tálalom.


Hozzávalók: 600 g egres, 0,7 l víz, 20 g étkezési keményítő, 100 g tejföl, csipetnyi fahéj, cukor ízlés szerint.
Tovább olvasom...

2013. június 25., kedd

Zöldborsós karaj

Gyerekkori ízemlék, anyum főzött időnként zöldborsós húst és én nagyon szerettem. Az ő receptje nincs meg, saját kútfő alapján készítem, de az íze ott van :) , úgyhogy hasonló lehet az övéhez. Viszonylag gyors és egyszerű, hazai ízvilágú étel, időnként érdemes elkészíteni - főleg most, hogy a tikkasztó meleg is enyhülni látszik. ;)


A sertéskarajt leöblítem, szárazra törlöm és kb. 5-7 mm-es szeletekre vágom. Kissé meg lehet püfölni, én nem szoktam. Sózom, borsozom és lisztbe forgatom, majd olajon lepirítom a szeleteket, amiket ezután egy tányérra szedek.
Megtisztítom és felaprítom a hagymákat. A serpenyőben, amiben előzőleg a húst pirítottam, elkezdem megpárolni a vöröshagymát, majd amikor már üvegesedik, hozzászórom a fokhagymát, elkeverem és egy percig együtt is párolom. A hagymát megszórom őrölt (csemege) pirospaprikával, elkeverem, kevés vízzel felöntöm és alaposan kiforralom. Ha a víz java elpárolog, mielőtt a hagyma megpuhulna, pótolom - ezután a hagymát egy szűrőn áttöröm. A hagymás szaftot a serpenyőben felforralom és belehelyezem a hússzeleteket, valamint a borsót (ha mirelit borsót használok, azt csak akkor adom az ételhez, amikor a hús már majdnem puha). Annyi vízzel öntöm fel, ami szűken ellepi. Paradicsomot adok hozzá, paprikakrémekkel, sóval (óvatosan, mert a paprikakrém is sós) és borssal ízesítem, lefedve puhára főzöm. A főzés végén, ha szükséges, tovább ízesítem, illetve amennyiben a szaft túlságosan híg lenne, hagyni kell a főzés utolsó pár percében párologni.
Párolt rizzsel tálalom, kovászos uborkát kínálok mellé.

 
Hozzávalók: 600 g sertéskaraj (szárnyashúsból, pl. csirkemellből is készíthető), 450 g zöldborsó, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, 2-2 teáskanál csípős és csemege paprikakrém, olaj, só, őrölt csemege paprika, őrölt bors, kevés liszt.
Tovább olvasom...

2013. március 24., vasárnap

Fahéjas grízes krémes

Grízes krémes, mézes krémes, mézes zserbó (ezt a nevét mondjuk nem értem, de ez az én bajom) - mind ugyanazt a süteményt takarja. Nálunk legalábbis grízes ez a krémes, igaz, többfelé készítik szimpla lisztes fehér krémmel is, tudjátok olyannal, mint a kozák sapka krémje. Aztán van az a változat, amikor lekvárt tesznek bele, de én úgy nem bírom, így nálam lekvár a közelébe sem mehet ennek a süteménynek. A recept egy változata fent van már a blogon - a jelenlegi a sütő tepsiméretére (nagy családra) van optimalizálva és fahéjas a tésztája...mert a fahéj és a tejbegríz jóbarátok. :)


A tésztához a mézet a vajjal és a cukorral megolvasztom, ezután a többi hozzávalót belekeverve összegyúrom. A sütőt előmelegítem (170 °C), a tésztát három részre osztom és lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtok belőlük, amiket a nagytepsi méretére szabok. A leeső széleket újra összegyúrom és kinyújtom egy negyedik lappá (ha nagyon kemény lenne, mikróban lágyítható a tészta). A mézes lapokat a tepsi hátán (sütőpapíron) megsütöm, rácsra csúsztatva kihűtöm.
Amíg sülnek és hűlnek a lapok, megfőzöm a grízes krémet. Ehhez a tejet a vaníliával felforralom, belekeverem a búzadarát, a lisztet és a cukrot, majd sűrűre főzöm. Néhányszor átkeverve hagyom kihűlni. A vajat a porcukorral és egy kortynyi rummal habosra keverem, ezután hozzádolgozom a kihűlt tejbegrízt is, végül három részre osztva rétegezem a lapokkal (a legfelső lap "üresen" marad). A süteményt behűtöm (ha nincs ekkora hely a hűtőben, megteszi egy hideg kamra is), végül csokoládéval vonom be a tetejét (hagyományosan csokimáz simul rá). A csoki dermedése után forró (vízbe mártott) késsel vékony, hosszúkás szeletekre vágom.


Még több mézeslapos sütemény a blogon: Zsuzsi szelet, Vali szelet.

Hozzávalók (a sütő nagytepsijéhez)...
...a tésztához:
750 g liszt, 12 g (2 teáskanál) szódabikarbóna, 3 nagy (!) tojás, 125 g vaj, 200 g méz, 200 g cukor, 8 g (2 teáskanál) őrölt fahéj, csipet só;
...a krémhez: 1,5 l tej, 1 vaníliarúd, 150 g búzadara, 50 g liszt, 50 g cukor, 250 g vaj, rum vagy -aroma ízlés szerint, kb. 150 g porcukor;
...a bevonáshoz: 250-300 g csokoládé, 3-4 evőkanál olaj vagy tetszőleges csokimáz.
Tovább olvasom...

2013. március 3., vasárnap

Almás-rebarbarás kőttes

Almás sütit terveztem, de eszembe jutott, hogy milyen régen sütöttem utoljára kelt pitét, így inkább ezt készítettem. Egy kis rebarbarával, kardamommal megbolondítva...uhh, nagyon finom lett! Mivel nem édesítettem túlságosan, így kellemes, üde lett a töltelék, de persze kifejezetten édesre készítve is nagyon finom lehet.


A tészta hozzávalóit alaposan megdagasztottam (a puha vajat csak a végén dolgoztam a tésztába), majd lefedve duplájára kelesztettem. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket, ami nálam most roppant egyszerűen készült, ugyanis az alma már fahéjjal és cukorral párolva pihent a fagyasztóban, így azt csak kiolvasztottam és a vaníliás cukorral megpárolt rebarbarához kevertem. Pluszban kardamommal fűszereztem, de gyömbérrel is nagyon finom, érdemes kipróbálni. (Ha nincs frigós tartalék, akkor az almát meghámozom, lereszelem, cukorral és fahéjjal megszórom, majd fél-egy óra után levétől kissé kinyomkodom és így teszem a rebarbarához.)
A megkelt tésztát két cipóra osztottam, az elsőt kinyújtottam és sütőpapíros tepsibe tettem. Ezt megszórtam egy kis zsemlemorzsával (kekszmorzsa is lehet), ráterítettem a tölteléket, amit szintén meghintettem morzsával. Kinyújtottam a második lapot és befedtem vele a süteményt. Megszurkáltam villával és kb. fél órán keresztül kelni hagytam, közben előmelegítettem a sütőt is 170-180 °C-ra. Mielőtt sütőbe toltam, felvert tojással kentem meg a pite tetejét, majd szép pirulósra sütöttem.
Nekem lágy maradt a töltelékem, engem nem zavar, sőt, nekem így finom :), de aki tömörebb, kevésé folyós töltelékre vágyik, az bele is keverhet egy kis zsemlemorzsát, vagy alaposan ki kell nyomkodni az almát a levétől, hogy minél kevesebb nedvesség kerüljön a töltelékbe.

Hozzávalók...
...a tésztához:
200 g natúr joghurt, 60-70 ml tej, 6 dkg méz (vagy cukor), 20-22 g élesztő, 2 tojás sárgája, csipet só, 250 g rétesliszt, 250 g finomliszt, 70 g lágy vaj;
...a töltelékhez: kb. 1200 g alma (vagy kb. 800-1000 g mirelit-párolva), kb. 600 g rebarbara (mirelit), (vaníliás) cukor, kardamom, őrölt fahéj;
...továbbá: a nyújtáshoz liszt, szükség szerint zsemlemorzsa, a tetejére egy tojás.
Tovább olvasom...

2013. február 18., hétfő

Kozák sapka

Sütiii! Az az igazán macerás, nem szeretem csinálni süti. :) És hogy ne is spóroljak a munkával: mindig a legkisebb kiszúrómmal készítem, így aztán biztosan nem lesz kedvem újabb néhány évig nekiállni. :P Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2008 vagy 2009 húsvétján sütöttem utoljára. :))


Kakaós piskótát készítek. Teljes nyugalommal használhatjátok a bevált receptet, csak a mennyiségeket vegyétek figyelembe - egy sütőtepsi, kb. 2-3 cm magas kakaós piskótára van szükség. Én vizes piskótát készítek, hagyományos (tojás szétválasztásos) módszerrel, de ez opcionális. Amíg a piskóta sül, elkészítem a krémet: ehhez a tej 2/3 részét felforralom, a maradék egyharmadban elkeverem a lisztet és a vaníliás cukrot, majd a forró tejbe belekeverve sűrűre főzöm. Miután kihűlt, a puha vajat kihabosítom, hozzáadom a porcukrot és a főzött krémet és az egészet habosra dolgozom.
A piskótát tetszés szerinti méretű pogácsaszaggatóval kiszúrom. Én a legkisebb, 3 cm átmérőjűt használom, de ez opcionális (túl nagyra azért nem érdemes szúrni). A piskótapogácsákat félbe, azaz két korongra vágom, az egyik korongra krémet kenek, a másikat hozzáragasztom, majd körben az oldalát is bekenem a vajkrémmel. Ezután kókuszreszelékbe forgatom és az egyenletesebb lapjával felfelé tálcára teszem. Ha a tálca megtelik, hűtőbe teszem kb. 30 percre, és egy másik tálcával folytatom a munkát.
Amikor már az összes süteményt bekrémeztem és bekókuszoztam, mindegyik tetejét olvasztott csokoládéval zárom le. Tálalásig hűtőben tárolom, de kínálás előtt 30 perccel érdemes kivenni a frigóból, hogy a fogyasztáskor már ne legyen hűtőhideg.
Hagyományosan ünnepi sütemény: lakodalmak, születés- és névnapok, illetve a keresztény ünnepek alkalmával szokott a vendégek elé kerülni. Sokan hólabdaként ismerik, de nálunk a hólabda fehér: hasonlóan készül, csak sima piskótából, és krém+kókuszreszelék van a tetején is - azaz kívül-belül fehér, mint a hó...majdnem. :) ...emellett ismerek másmilyen hólabdát is, majd egyszer megmutatom nektek. ;)


Hozzávalók 6 tucathoz - vagy nagyobb méretben kevesebbhez...
...a piskótához:
8 M tojás szétválasztva, a fehérjékhez 8 evőkanál (160 g) cukor, továbbá: a sárgákhoz 8 evőkanál (160 g) cukor, 8 evőkanál forró víz, 12 púpozott evőkanál (~210 g) liszt, 4 evőkanál (30 g) kakaópor, csipet só, 10 g sütőpor;
...a krémhez: 400+200 ml tej, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 150 g rétesliszt, 200 g vaj, 150 g porcukor;
...a mázhoz: 150 g étcsokoládé, 1-2 evőkanál olaj;
...továbbá: 150-200 g kókuszreszelék (apróbb).
Tovább olvasom...

2013. január 8., kedd

Keksz szalámi

Keksz szalámi, néger szalámi, férj szerint keksztekercs (?), szerintem csokis-kekszes izé. Egyik elnevezés biztatóbb a másiknál. Nagyon egyszerű recept, igazából talán a recept kategóriát sem üti meg :D, a "csak ne kelljen vele 5 percnél többet foglalkozni" jellegű nass...és bár szerintem mindenki ismeri, de mivel ez a férjem "nosztalgiasütijeinek" egyike, így álljon itt az utókornak is.


A háztartási kekszet apróra tördelem - nem annyira apróra törve (kézzel) lassabban érik össze, a keksz ropogósabb és mutatósabb marad, a nem annyira aprónál valamivel apróbbra méretezve (zacskó+nyújtófa) gyorsabban elkészül, puhább és kevésbé mutatós lesz. Bár minden nézőpont kérdése, ugye...
A tejet, cukrot, vajat, kakaót összefőzöm. A végén hozzákeverek fél-egy tábla összetördelt étcsokit is, de ez opcionális. Ráöntöm még melegen a kekszre, csorgatok egy kis rumot is hozzá és az egészet összeforgatom (itt lehet durvára vágott diót és/vagy mazsolát is beletenni, ezek nálunk nem működnek). Ekkor zsír-/sütőpapírra vagy alufóliára kellene borítani és rúd formára feltekerni, nálam ez a folpackkal bélelt diák- vagy gyümölcskenyér formába tuszkolást jelenti. 
Hűtőben dermesztem (jó, ha áll egy napot), szeletelés előtt kiborítom a formából, ha éppen tél van, akkor vastagon "behavazom", egyébként pőrén hagyva ujjnyi szeletekre vágom.

Hozzávalók: 500 g háztartási keksz, 300 ml tej, 250 g vaj (vagy margarin), 150-200 g cukor, 50 g kakaópor, 50-100 g étcsokoládé (elhagyható), 2-3 evőkanál rum, továbbá ízlés szerint dió, mazsola. A díszítéshez porcukor - ez elhagyható, de ha mégsem, akkor a tejbe érdemes kevesebb cukrot tenni.
Brutálcsokis változatban a macera elmarad és a kekszet olvasztott - cukorral és rummal ízesített - csokoládéval keverem össze. De ez tényleg brutál. :)
Tovább olvasom...

2012. május 7., hétfő

Petrezselymes újburgonya

Még gyerekkorom egyik nagymamás nyaralásán, az akkor még otthon lakó nagynénémmel kitaláltuk, hogy petrezselymes krumplit fogunk főzni. Voltunk a feladatra vagy hárman, de persze senki nem tudta, hogyan készül. Összedugtuk hát kis fejünket...és a vége az lett, hogy sikerült elszenesíteni a petrezselymet...zsírban pirítás közben. :D Az ötlet ugyanis az volt, hogy így előkészítve fogjuk összeforgatni a petrezselymet a főtt krumplival. :D
Nah, hát a technika némileg finomodott a fenti eset óta, úgyhogy újabb "így készül" recept következik. Ígérem, nem lesz benne petrezselyem-pirítás. ;)


Talán vitathatatlan, hogy a petrezselymes krumpli apró szemű újburgonyából a legfinomabb. Ebből van szükség 4 személy esetén kb. 0,8-1 kg-ra. Vagy kevesebb személyre/vagy nagyobb mennyiség, ha nem köretként, hanem csak magában falatoznánk. ;)
A friss újburgonyát én egyszerűen langyos vízbe teszem, és a héját egy új/tiszta/erre a célra használt mosogatószivacs dörzsis felével szoktam ledörzsölni, így gyors is és nem (vagy nem nagyon) fogja össze a kezemet. Persze vannak tuti kézbarnulás elleni praktikák, amik közül a No.1 a gumikesztyű, a második az ecetes/citromleves vízbe áztatás, a harmadik pedig a tisztítás utáni kézfehérítés, kinek melyik szimpatikus, használja egészséggel. Én kis mennyiségnél, mint fentebb is írtam, nem szoktam praktikázni, most hétvégén dupla mennyiség után is elég volt egy egyszerű citromleves kézmosás, de az is lehet, hogy jóféle krumplit sikerül mindig kikapnom. ;D
Tisztítás után egy - teflon - serpenyőben vajat melegítek (olyan serpenyőre van szükség, aminek van fedele). Az olvadt vajra teszem a mérettől függően 2-4-6 (falatnyi) darabokra vágott krumplit, átforgatom és lefedem. Hagyom, hogy saját levében párolódjon meg. Amíg puhul a krumpli, megmosom, leszárítom és felaprítom a petrezselymet.


A már majdnem teljesen megpárolódott burgonyáról leveszem a fedőt és nagy lángon hagyom, hogy az esetleg megmaradt lé elpárolódjon és a krumpli kissé lepiruljon. Közben sózom, és időnként átforgatom a burgonyát. Fontos, hogy ehhez a művelethez nem érdemes fakanalat használni, mert úgy összetörik a krumpli, ehelyett a serpenyőt rázogatva kell elérni, hogy a darabkák ne leégjenek, hanem finoman megpiruljanak. A pirítás végén rászórom a petrezselymet, amit - szintén a serpenyő rázogatásával - összeforgatok a krumplival.
Kész, tálalható. :)


Hozzávalók 4 személyre: 80-100 dkg apró szemű újburgonya, 2-4 dkg vaj, 2 kisebb vagy 1 nagyobb csokor friss petrezselyem, só ízlés szerint (2-3 teáskanál).
Tovább olvasom...

2011. december 22., csütörtök

Karácsonyi aprósütemények: diós linzervirág

Linzert is anno a mamámmal készítettünk. Ritkán, talán azért, mert jobb szerette a haladósabb süteményeket, így ezekhez a "munkásabb" darabokhoz már kellettünk mi is. Egyikünk kiszúrta, másikunk először tojásfehérjébe, majd cukrozott dióba mártotta a tészta egyik felét és már mehetett is a tepsibe. A teli linzereket sokszor össze sem ragasztottuk, de persze készültek lyukasak is, amikből középen kikukucskált a házi baracklekvár. A mama receptjét már sajnos nincs kitől megkérdeznem, így csak összeállítottam egy egyszerű omlós tésztát - úgyis a munka folyamata az, ami visszahozta a régi konyha melegét. :)


A lisztet elkevertem a porcukorral, csipet sóval, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat. Egy tojás sárgájával és kevéske hideg tejjel gyorsan összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva kb. 2 órán keresztül pihentettem a hűtőben.
A pihentetés után a sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, a tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam és a legkisebb virág kiszúrómmal kiszaggattam. A fehérjét egy villával kissé felvertem, a virágok egyik felét először ebbe, majd cukrozott darált dióba mártottam. Diós oldalukkal felfelé kerültek a sütőpapíros tepsibe. Addig sütöttem, míg széleiken éppen elkezdtek színt kapni. Kihűtés után 2-2 virágot (két telit vagy egy lyukasat és egy telit) lekvárral összeragasztottam.


Hozzávalók: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 20 dkg hideg vaj, 1 tojás szétválasztva, 3-4 evőkanálnyi hideg tej, valamint kristálycukorral elkevert darált dió és lekvár ízlés szerint. A tésztába lehet egy késhegynyi sütőport is tenni.
A fotókon látható másik sütemény a néró, receptje itt.
Tovább olvasom...

2011. december 20., kedd

Karácsonyi aprósütemények: néró

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P


Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.


Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.
Tovább olvasom...

2011. november 15., kedd

Diós-rácsos sütemény

Igazi nosztalgiasüti - gyerkőcként rendszeresen, mostanában elég ritkán találkozom vele. Én magam sem sütöttem már legalább 2 éve, de amikor múlt héten apum meghozta az adventre megtisztított diót, egyből beugrott...és különben is muszáj volt tesztelni, hogy milyen az idei dió. :P 
Karácsonyra is tökéletes, egyszerű süti, amivel a macerásabb kosárkát remekül ki lehet váltani. Egy baja van: gyorsan fogy. :)

A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát - a végén szükség szerint beledolgozom a hideg vizet is. Ezután a tésztát folpackba csomagolom és hűtőbe teszem.
A diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá verem - amikor már teljesen kemény, hozzáadom a citromlevet is. Ezután folyamatos habverés mellett beleszórom a cukrot és addig verem a habot, míg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor egy szilikon lapáttal óvatosan beleforgatom a diót.
A sütőt 170-180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből, átgyúrom és kinyújtom úgy, hogy bőven túllógjon a tepsin, majd kibélelem vele. A kilógó tésztadarabokat levágom, összegyúrom és vékony rudacskákat sodrok belőle - na ehhez is béna vagyok, nézzétek el... :D A tésztát vastagon megkenem lekvárral, majd ráterítem a habot, végül "rácsozom". Addig sütöm, amíg halványan megpirul - kb. fél óra. Hosszúkás szeletekre vágva kínálom.


Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...a tésztához:
350 g liszt, 200 g vaj, 100 g porcukor, pici sütőpor (2 g), pici só, 3 tojás sárgája, 2-3 evőkanál hideg víz;
...a dióhabhoz: 6 tojás fehérje (3+3*), pici só, 1 evőkanál citromlé, 250-280 g cukor (most por- és kristálycukrot használtam felesben), 2 teáskanál vanília eszencia, valamint 300 g darált dió;
...továbbá: sárgabaracklekvár ízlés szerint.
*3 fehérje a tésztából és további 3 a fagyasztóból (maradékhasznosítás) kerül a habba. Én így szeretem, mert így nagyon könnyű lesz a hab a tetején, de ez természetesen opcionális, mint ahogy a tésztára kerülő lekvár mennyisége is.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 22., hétfő

Almás sütemény

Gyerekkoromban nem ismertem a pite kifejezést. Anyum sem, a nagyim sem sütöttek "pitét", "lepényt", "szeletet", ők mindig csak "sütit" sütöttek. Ez az almás tehát nem pite, hanem süti. :) Nem tudom úgy elkészíteni, mint ők, anyum a nagyimtól látta, én mindkettőjüktől, de egyikünk süteménye sem hasonlít a másikéra. A hozzávalók pedig nagyjából ugyanazok, elvileg ugyanúgy is készülnek, az ízük, állaguk mégis más. Az enyém például mindig más. :D Mostanában már meg sem próbálok "olyat" készíteni, csak hasonlót, azért az alapokat tartom persze, de már nem törekszem az egyezésre. Nem véletlenül nem egymás klónjai vagyunk, a süteményeink sem lehetnek egyformák. :)


A "süti" tehát mindenféle omlós tésztakészítési technikát felrúgva, az alábbiak szerint készül: a tojást a cukorral kihabosítom, majd hozzáadok egy csipet sót és összegyúrom a puha vajjal (anno margarinnal) és az élesztővel (vagy sütőporral) elkevert liszttel. Amennyit felvesz, érzéssel... :P A tésztát ezután most pihentettem (hűtőszekrény), mert 1) elég lágy lett és nem akartam már több lisztet hozzáadni, 2) a tölteléket sem készítettem elő, de ha éppen nyújthatóra sikerül, és a töltelék is készen van már, akkor akár pihentetés nélkül is mehet a tepsibe.
A töltelékhez az almákat meghámozom és lereszelem, cukorral és fahéjjal ízesítem és állni hagyom, hogy levet engedjen. A kifacsart alma fennmaradó levéért gyerkőcként mindig versenyeztünk: elképesztően édes, finoman fahéjízű, sűrű, barna színű almalé, amiben 1-1 kisebb almareszelék is úszkál még. Nagyon nem egészséges, de annál finomabb, időnként ilyen is kell. :))
A tésztát felezem, átgyúrom és az egyik felét tepsiméretűre nyújtom. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe igazítom, majd elosztom a tetején a levétől kifacsart, édes, fahéjas almát. A tészta másik felét is kinyújtom és ezzel fedem be az almát. Alaposan megszurkálom egy villával és előmelegített, 190 °C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje szép színt kap. Kihűtve szeletelem, porcukorral megszórva kínálom.


Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez)...
...a tésztához:
3 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg vaj, 1 mokkáskanál instant élesztő vagy sütőpor, 30-30 dkg finom és rétesliszt (ha szükséges az igazításhoz, lehet még hozzáadni egy keveset), csipet só;
...a töltelékhez: legalább 1,5-2 kg reszelt alma, ízlés szerint cukor és fahéj (az alma ízétől, édességétől függ).
Tovább olvasom...

2011. április 18., hétfő

Húsvéti ajánlat

Repül az idő, már csak néhány nap és itt a húsvét! Az ünnephez kapcsolódó játékra invitáltak a BalhÉtteremből, Bence és Emőke, Emőke és Bence, ezúton is köszönöm! :)

A játékról röviden: egy bejegyzést kell írni "Húsvéti ajánlat" címmel, amelyben a blogon már megjelent, 5-10 tetszőleges (húsvéti) receptet kell ajánlani, majd a játékot 10 bloggernek továbbküldeni.

Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, ugyanis nálunk otthon kis ünnepnek számított a húsvét, így nem is igazán bírt hagyományokkal - legfőképpen az ételek tekintetében nem. Sonka, tojás és torma - anyum pogácsát még csak-csak sütött, a többi a cukiból. Pont.

A húsvét nekem ráadásul amolyan nemszeretem ünnep volt, legfőképpen az ünneppel járó "hagyományőrzést" utáltam. Na jó, kisebb lányként még szerettem, akkor még buli volt, de ahogy nőttem (gyorsan) és megjött az eszem (lassan), már egyre inkább nyűg volt. Már csak azért is, mert az évek alatt megcsappant azok száma, akik a hagyományt többé-kevésbé őrizték volna.
Hétfőn korán keltünk, mert az első locsoló szódásüveggel locsolt, ha még ágyban talált. Díszbe vágtuk magunkat - semmi komoly, csak szoknyácska, (fehér) blúzocska, nejlonharisnya (ááá), kopogós cipő (ááá-ááá), majd egész nap ültünk a tv előtt (királyi 1 - hol volt még a kábel akkor?) és azt vártuk, hogy jöjjön valaki. Az elején még jöttek. Rokonok, kollégák (anyumnak), barátok (szülőknek, nővérnek), iskolatársak (nekem). Aztán már nem jöttek, csak a szűk család, az udvarló és "agyas" barátai (szódásüveges-slagos locsolás? dereng ilyesmi valakinek a 17 fokos áprilisban?), és ekkorra már tényleg nagyon elegem lett az egészből, mert fél napig puccba vágva, kölnitől bűzölögve várni, hogy valaki betévedjen... Na az kínkeserves...
Így aztááán...hát igen, már én sem őrzöm a hagyományt. Talán, ha a nagylány iskolába fog járni és igényt látok rá (értsd: lesz néhány iskolatárs locsolkodási szándékkal), akkor majd...majd előre készülök, hajnalban szendvicset gyártok, időben ébresztem és szép ruhába öltöztetem a lányokat. Addig azonban jó időben irány valamelyik állatkert, rosszban egy jó film és egy tejszínhabos kávé!

És akkor a sok rizsa után végre a lényeg:

ha unod a sonkát, készíts belőle (vagy éppen egy jó csülökből) cipót


süss sok finom, hagyományos süteményt, például mézes krémest


darálós kekszet


kosárkát


sajtos pogácsát


de ha van kedved, macerázhatsz egy jó kis cukrászsütivel is, ez lehet például a csokicsúcs


a munka végén pedig igyál egy jó kávélikőrt, garantáltan rád fog férni! ;)))


Az összes, húsvétra (mondjuk, hogy) elsüthető receptemet már korábban összegyűjtöttem, ide.

Na és akkor, akiket játékra invitálok - nem néztem szét és hétvégén nem igazán jutottam el a blogokra, elnézést, ha valaki már posztolta közületek: cuki :) Andi, Belly, Eszter, Jade, Juci, Kata, Kiskukta, Mónika, szepy, Viki.
Tovább olvasom...

2011. március 27., vasárnap

Kakaós lepény

Meg ne kérdezzétek, miért hívják ezt a süteményt kakaós lepénynek... Megtaláltam ezen a néven több helyen is a neten, úgyhogy ez a neve és pont. :) A tesóm szokta készíteni, gyors, egyszerű és a gyereknép (na jó, nem csak ők) nagyon bírják. Régi recept, gyerekkorunkban félbevágva, sárgabarackkal bőségesen megkenve ettük, a nővérem meggyet dobál a tésztába, én most csak egy kis mandulával megszórva készítettem.


Tálas mixerben készítettem: a vajat kihabosítottam, hozzáadtam a tojást, majd a cukrot, valamint a tej felét és alaposan elkevertettem a géppel. Ezután ment bele a liszt, a kakaó, a sütőpor és a tej maradéka. Ismét alaposan összedolgoztattam, végül sütőpapíros tepsibe simítottam a tésztát. A tetejére szeletelt mandulát szórtam, előmelegített sütőben, 160-170 °C-on sütöttem kb. 30 percig (tűpróba, ne hagyjuk kiszáradni a sütit).
Kihűtve, szeletelve kínáltam.


Hozzávalók (kb. 20x30 cm tepsihez): 50 g vaj, 1-2 egész tojás*, 250 g cukor (200 g is elég), 2,5 dl tej (két részletben hozzáadva), 250 g liszt, 40 g kakaópor, 1 csomag sütőpor (12-16 g), továbbá ízlés szerint szeletelt mandula, sárgabaracklekvár, meggy (...).
*Először a nővéremtől kapott recept szerint, egy tojással készítettem, de két tojással nekem jobb a tészta állaga. A tej egy részét joghurtra is lehet cserélni - úgy is nagyon finom lesz.
Tovább olvasom...

2011. március 24., csütörtök

Mákos guba

A mákos guba az egyik első étel, amire emlékszem gyerekkoromból. Anyum csak egyszerűen, a kiflit tejjel meglocsolva, mákkal megszórva tálalta, én egy ismerősöm ajánlása után már egyből ezzel a sült változattal próbálkoztam. Persze nem bántam meg, hogy kipróbáltam: már nem is készíteném máshogy. :))


A tejet és a tejszínt egy evőkanál cukorral megmelegítem. Amíg a tej melegszik, a kiflit 7-8 mm-es karikákra szeletelem, valamint a mákot ledarálom és összekeverem a maradék cukorral.
Vajjal kikent sütőtálban rétegezem az alábbiak szerint: kiflikarikákkal kirakok egy sort, meglocsolom a meleg tejszínes tejjel, megszórom a cukros mákkal, majd újra egy sor kifli, tejes locsolás és mák következik, amíg csak a hozzávalók el nem fogynak. A tetejére mák kerül, így tolom az előmelegített sütőbe, 170-180 °C-ra. Addig sütöm, míg kellemes illata lesz. :) Nagyobb kockákra szeletelve, porcukorral meghintve tálalom.
Ezt a sült gubát meg lehet bolondítani reszelt almával, lekvárral (...), vagy elkészíthető tojáshabbal a tetején is (erre akár a fagyasztóban elfekvő fehérjekészletből is lehet használni), de én így egyszerűen szeretem a leginkább.


Hozzávalók: 6-8 kiskifli (most 2 db szikkadt Graham nagykifli), 4 dl tej, 2 dl tejszín (30%), 13-15 dkg darált mák, 4-5 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), vaj a tál kikenéséhez.
Szoktam a tejszín helyett is tejet használni, ilyenkor néhány deka vajat teszek még bele. Ha a folyadék kevésnek bizonyulna, bátran lehet növelni a mennyiségét, hogy a kész guba ne legyen fojtós.
Tovább olvasom...

2010. december 2., csütörtök

Kosárka

Hagyományos, diós, (...) ki hogyan nevezi - nálunk egyszerűen csak kosárka. Alapértelmezésben. Minden más, ami nem ez, az lehet "mákos", "mogyorós", "krémes", "gyümölcsös" - ilyen-olyan kosárka, de ez csak így "simán kosárka". :)
Haraptatok már diós felhőbe? :)) Valami ilyesmi lehet. Nem tömény, nem fojt, egyszerűen csak szétomlik az ember szájában. Annyira omlós, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor is veszem ki a formából, mert ha túlságosan korán állok neki a feladatnak, atomjaira hullik. Na de ha kivárom az időt, mesés lesz... Az elkészítése kicsit pepecselős, de azért hébe-hóba, különösen advent környékén, érdemes nekiállni.


A recept alapja a 3:2:1 linzertészta, amibe - mivel a habhoz tojásfehérje kell - tojássárgák is kerülnek. Egy csipet sütőpor, egy másik csipet só és kész is. ;) A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Ezután a tálat folpackkal lefedem (vagy a tésztát folpackba csomagolom) és hűtőbe teszem.
Amíg a tészta pihen, a diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy pici sóval habbá verem, amikor már kemény, hozzáadom a citromlevet is. További folyamatos habverés mellett beleadagolom a cukrot és fényes, kemény habbá verem - addig, amíg a habból csúcsot tudok húzni. Ekkor egy szilikon lapáttal, laza mozdulatokkal, beleforgatom a diót. Amíg a gép dolgozik, a lekvárt átkeverem és a meggyet egy szűrőbe teszem lecsöpögni.


A sütőt 160-170 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből és kb. diónyi adagot veszek ki belőle, ebből először golyót formálok, majd a két tenyerem között ellapítom és ezzel bélelem ki vékonyan a formát. Ha van túllógó felesleg, azt lecsípem és hozzáadom a következő golyócskához. Amikor egy tepsinyi formával elkészülök, egy-egy mokkáskanálnyi lekvárt teszek a forma aljára, rá egy szem meggy kerül, majd a diós habbal befedem a kosárkát. Addig sütöm, amíg szép pirosas lesz a kilógó tészta széle.


Ekkor kiveszem a sütőből, a formában hagyom addig hűlni, amíg már kézzel kényelmesen megfoghatóvá válik a forma, majd egy óvatos fejreállítós-megmozgatós :)) mozdulattal kioperálom a sütit belőle. Rácson hagyom teljesen kihűlni (ezután ízlés szerint porcukorral meghinthető, én nem szoktam).
Nekem kétszeri sütés (két tepsi) jön ki egy adagból. Amíg a lekvározást-meggyezést-habozást csinálom, a tészta fennmaradó felét visszateszem a hűtőbe, majd így visszahűtve dolgozok újból vele - de természetesen lehet már eleve két gombócként a hűtőbe tenni. Amíg az első adag sül, a második adag összerakásával pont végzek. Ha ügyesen dolgozom, 40 db lesz belőle, ha kicsit vastagabbra sikerül a tészta, akkor néhány darabbal kevesebb.


Hozzávalók 40 db-hoz (az én formám alsó átmérője kb. 3,5 cm, a felső 6,5 cm)...
...a tésztához:
40 dkg liszt, 26 dkg vaj, 13 dkg porcukor (vagy 12 dkg porcukor+1 dkg vaníliás cukor), pici sütőpor (2 g), pici só, 4 tojás sárgája;
...a habhoz: 4 tojás fehérje, pici só, 1-2 evőkanál citromlé, 20 dkg cukor (vagy 10-10 dkg porcukor és vaníliás cukor), valamint 20 dkg darált dió;
...továbbá: egy kis üveg lekvár (most ribizlizselé, de lehet pl. sárgabaracklekvár is), 40 szem meggybefőtt.

Mivel utálom a formákat mosogatni munka közben, ezért a fenti adagot a saját formamennyiségemhez szabtam. Gondolom nem mindenki rendelkezik pontosan ennyi formával, ezért átszámoltam a mennyiségeket 10 formára, ezt már könnyen fel lehet szorozni.
Hozzávalók 10 db-hoz...
...a tésztához:
10 dkg liszt, 6-7 dkg vaj, 3 dkg porcukor, pici sütőpor, pici só, 1 tojás sárgája;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, pici só, fél evőkanál citromlé, 5 dkg (por)cukor, valamint 5 dkg darált dió;
...továbbá: lekvár, 10 szem meggybefőtt.
Tovább olvasom...

2010. november 9., kedd

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...


Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.


A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.


Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.
Tovább olvasom...

2010. október 25., hétfő

Lencsefőzelék

Ha nekem 10 éve valaki azt mondja, egyszer még szeretni fogom majd a lencsét, tuti, hogy kinevetem. A lencse és én ugyanis nem voltunk barátok. Egész életemben végigkísért: nem volt elég, hogy nem szerettem, de anyám minden születésnapomra lencselevest főzött. Hát kösz. Torta helyett lencseleves. "Jó" csere.
Néhány éve aztán elköltöztem, saját konyhám lett és nem tudtam kibújni: az újévi hagyományok kedvéért nekem is főznöm "kellett" lencselevest. Kezdtünk hát megbarátkozni, a lencse és én. Túl sok variációban továbbra sem készült, de már legalább nem néztem rá csúnyán. :) Az utóbbi időben azonban elkezdtem belelendülni a főzelékek készítésébe, így keresem az újabb és újabb lehetőségeket. Volt még egy adag füstölt lé a fagyasztómban, a szárazbabot most annyira nem kívántam, sárgaborsó készült nemrégiben, utolsóként kezembe akadt ő: a lencse. Az eredmény után elmondhatom: szeretem a lencsét! :D


Már írtam korábban, hogy a füstölt húsok főzésénél a felesleges főzőlevet érdemes lefagyasztani, aztán később leveseknél, főzelékeknél felhasználni. Ehhez a főzelékhez is egy adag ilyen levet használtam, nagyon jó ízt adott neki. Persze lehetne füstölt hússal együtt főzni is az ételt, de ha a lencse anélkül is elég tartalmas étel...

A lencsét átválogattam, megmostam, hideg vízbe beáztattam (2-3 óra elég neki). Áztatás után átmostam, lecsepegtettem, majd a füstölthús főzőlével felöntöttem (kb. 2 ujjnyira lepte el a lencsét). Megtisztítottam egy nagy fej vöröshagymát, félbevágtam: a felét egyben a lencséhez tettem, a másik felét felaprítottam - ez később a rántásba került. Hozzáadtam a babérlevelet, enyhén megsóztam (a füstölt lé sós, nem szabad túlsózni), majd fedő alatt, lassú tűzön puhára főztem a lencsét.
A főzési idő végén a fél vöröshagymát kivettem a főzelékből. Olajból és lisztből világos rántást készítettem, hozzákevertem a felaprított vöröshagymát, belereszeltem a fokhagymát, kissé együtt is pirítottam, majd a tűzről levéve pirospaprikát szórtam hozzá és hideg vízzel elkevertem. (Ha sok lenne a főzelék leve, abból is lehet kivenni hozzá.) A felengedett rántást a főzelékhez adtam és belekevertem egy kevés tejfölt is. Frissen facsart citromlével ízesítettem, majd újraforráskor elzártam a tűzhelyet.
Tükörtojással tálaltam.


Hozzávalók: 50 dkg lencse, 1,5 l füstölthús főzőlé (vagy víz), 4-5 db babérlevél, só, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 4-5 evőkanál olaj, 4 evőkanál liszt, 2 gerezd fokhagyma, kevés pirospaprika, kb. 10 dkg tejföl, citromlé (vagy ecet).
Tovább olvasom...

2010. október 20., szerda

Narancshéjas fűszerkeverék

Az egészséges, friss narancshéjat vétek kidobni. Ilyenkor ősszel többször készül belőle kandírozott narancshéj, ami nálunk az adventi időszak süteményeinek egyik alap ízesítője. Ennél azonban egyszerűbben is fel lehet használni: szárított fűszerként. Ehhez a keverékhez is így készítem el.


A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, majd zöldséghámozóval vékonyan meghámozom, lehetőleg minél kevesebb fehér részt hagyva rajta. A héjcsíkokat a radiátoron szárítom egy napon keresztül, nem árt, ha ezalatt - ha nem is egész nap, de - néhány órán keresztül a fűtés is megy, hogy tényleg megszáradjon :D, majd másnap egy fűszervágó késsel felaprítom. A szegfűszeget egyszerűen hozzákeverem, az egész fahéjat egy mozsárban darabosra töröm, a kardamomot is megtöröm kissé. A keveréket üvegbe teszem és italok készítésénél használom fel.

Gasztroajándéknak is tökéletes egy mutatós üvegben, akár cukorral készre keverve, akár anélkül is. Ha a cukrot is hozzákeverem, akkor egy teáskanál fűszerre kb. egy evőkanál cukrot számolok.
Előnye, hogy folyamatosan, egyszerűen "utángyártható", így pl. ha ajándékba készül, időben el lehet kezdeni a készítését, karácsonyig biztosan kerül néhány narancs az asztalra. :)


Hozzávalók: 1 nagy (!) narancs héja vékonyan hámozva, 25-30 db szegfűszeg, 1-1,5 fahéjrúd (a hosszú fajtából), 10 egész kardamom.
Tovább olvasom...

2010. október 14., csütörtök

Kelkáposzta főzelék

A gyerekek zöménél ez az étel a tökfőzelékkel egyenrangú mumus. Nem volt ez másképpen nálam sem: egyszerűen utáltam. Emlékszem, egy alkalommal anyum kétféle főzeléket is készített: tököt és kelkáposztát, majd feltette a nagy kérdést, miszerint melyikből is ennék? Mi ez? Beugratós kérdés? Brrr...
Azóta változott az ízlésem, most már szívesen eszem. Készíteni nem szoktam, de betakarításra került a kertben a zöldek maradéka, köztük néhány fej kelkáposzta is, így megpróbálkoztam vele. Remekül sikerült: kisebbem egyből két tányérkával is lecsúsztatott belőle - igaz a nagylány már csak a levét volt hajlandó meginni. :D


A kelkáposztát előkészítettem: a külső, sérült leveleket eltávolítottam, a fejet negyedeltem, majd felszeleteltem (csíkokra) - közben a torzsát is kivágtam. A felcsíkozott káposztát leöblítettem (ha esetleg van rajta homok, be is lehet áztatni néhány percig), majd kb. a felét egy edénybe tettem (ezzel meg is telt az edény). Annyi folyadékkal öntöttem fel, ami félig ellepte - én maradék húslevest is használtam ehhez, de lehet csak vízzel is készíteni. Feltettem főni, néhányszor óvatosan átkevertem, majd ahogy a levelek elkezdtek összeesni, folyamatosan belerakosgattam a maradék káposztát is. Közben megpucoltam és felaprítottam a fokhagymát, valamint meghámoztam a krumplit és először negyedbe, majd 4-5 mm-es szeletekre vágtam.


Amikor az összes káposzta az edénybe került és ellepte a folyadék, hozzáadtam a fokhagymát, sóztam és fűszereztem. Felforraltam, majd úgy 5-10 percig főztem, ezután hozzáadtam a krumplit is és azzal együtt puhára főztem. Amikor már majdnem elkészült, olajból és lisztből világos rántást készítettem, amit egy kevés tejjel és a főzelékből kimert lével felhígítottam, majd a főzeléket besűrítettem vele. Megkóstoltam, szükség szerint még ízesítettem, végül újraforralás után késznek nyilvánítottam.
Lusta voltam fasírtot készíteni, így grillkolbászt sütöttem hozzá serpenyőben. Jó választás volt.


Belekerült: 1 kg kelkáposzta (tisztított, szeletelt súly), 4 óriási fokhagymagerezd (megfelelt 8 gerezdnek is...), 2 csapott mokkáskanál őrölt kömény (lehet egész is, aki azt szereti), kb. 2 evőkanál vegamix, 50-60 dkg burgonya, só, őrölt bors, víz és húsleveslé (esetleg egy darabka leveskocka), 4-5 evőkanál olaj és liszt, valamint 1-2 dl tej a rántáshoz.
Tovább olvasom...