2011. december 20., kedd

Karácsonyi aprósütemények: néró

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P


Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.


Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.

7 megjegyzés :

Chef Viki írta...

Sárga és lekvárral töltött - yesssssssss!!!

És a linzervirágokat is imádom, igazi gyerekkori ízek, formák!

Nelli írta...

Nekem is az egyik kedvenc sütim, de én még sohasem sütöttem.Én is így voltam vele, hogy a csokisat kevésbé szerettem, rózsaszínt pedig felénk nem is árultak.Várom a linzer recit!:-)

Tea írta...

Igen, ezek voltak az akkori kor delikátjai.)) Én is emlékszem a macskanyelvszerűre, rózsaszínre, és a többire. Nálunk azt hiszem a "Százas" (akkoriban a csemegéiről volt híres, na meg túl sok bolt nem is volt..úgy, mint ma) sütis részlegénél árulták. Ma már max valóban csak a kerek lekvárost lehet kapni. Sőt, már a csokisnak is lekvár van a közepében..lekvár szerű..

Petra írta...

No, ezt feltétlenül mentem! Gyönyörűen mutatnak! :9

egycsipet írta...

Köszi lányok! :)

Guba Krisztina írta...

Nekem a csokis a kedvencem :)

Örülök, hogy rábukkantam a receptjére, mert boltban megvenni... holnap kipróbáljuk, hogy karácsonyra menjen :)

egycsipet írta...

:)
Sikerült? Ízlett? Lesz karácsonyra is? :))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...