2010. május 19., szerda

Vaníliaságok

Jó ideje nem használok "mesterséges vaníliát", azaz vanillincukrot és vanília aromát. Bár nem vagyok az egészséges életmód megszállottja, fokozatosan száműztem az életemből ezeket és néhány "fajtársukat" is, mert igyekszem az ételek, fűszerek természetes ízét megismerni. Ez aztán okoz néha némi bonyodalmat, pl. a vanília esetében is, ugyanis a mesterséges változatok íze sokkal erőteljesebb, mint magáé a vanília hüvelyé. Hozzá kell szokni nem vitás, az eltompított ízlelőbimbóknak meg kell tanulniuk megdolgozni az élményért... :)

Már többször utaltam házilag készült vaníliás ízesítőkre, most azt is leírom, hogyan készülnek. Egyik sem saját "recept", így a gasztroblogokban jártasaknak nem fogok semmi újat mondani.


Legelőször vaníliás cukrot készítettem házilag, még Jamie Olivier egyik szakácskönyve volt a forrás. Sok esetben ugyanis a vaníliának csak a hüvelyből kikapart magjait használom fel, a hüvelyt viszont vétek kidobni. Ennek a pazarlásnak az elkerülésére remek lehetőség a vaníliás cukor készítése, ehhez csupán egy cukorral megpakolt, jól záródó edényre van szükség, amibe beleállítom a magjaitól megfosztott hüvelyt. A cukor aztán néhány hét alatt átveszi az illatanyagokat, és már használható is. Mindig, amikor kiürül egy hüvely, belekerül a cukorba, és természetesen a cukrot is pótolom időnként. Amikor pedig a hüvelyek már elkezdik elveszíteni rugalmasságukat, akkor mehetnek a "malomba", és az őrlés után igazi házi "bourbon cukorként" végzik. ;)

Tavaly szepyke egyik gasztroajándékos bejegyzésében ajánlotta, hogy a főzésben használt hüvelyeket ugyanúgy érdemes a cukorba tenni, mint főtlen társaikat - kipróbáltam és remekül bevált így is.


A vanília eszencia/vanília kivonat szintén nagyon egyszerűen, vaníliarudak alkoholban történő áztatásával nyerhető. Több recept található a neten, van amelyik patikában kapható tiszta alkohollal, van amelyik vodkával készül. Mindegy melyiket választjuk, de általánosan elmondható, hogy a magasabb koncentrációjú kivonatból kevesebbet, míg a "hígabb" változatból nyilvánvalóan többet szükséges az ételhez adagolni.

Én már lassan 3 éve tartok itthon ilyen eszenciát, nekem bevált, rendszeresen használom. Vodkával készítem, decinként kb. 3 szálat szoktam beletenni. A hüvelyeket félbevágom, felhasítom, belehelyezem egy alkalmas üvegbe és felöntöm az alkohollal. A kamrapolcon tartom, naptól védett helyen (ha van, érdemes színezett - pl. alaposan kimosott italos- vagy gyógyszeres - üvegben...), és az első néhány hónapban nem igazán nyúlok hozzá azon kívül, hogy néha felrázom az üveget. Csak az eleje ilyen hosszadalmas: később a vaníliás cukorhoz hasonlóan ezt is lehet pótolgatni, illetve lehet váltott üvegben is készíteni, amíg az egyik érik, a másikat felhasználhatjuk. Én eddig rendszeresen pótolgattam, de éppen most készülök üveget váltani, az előzőben már csak pár kanálnyi van. Ez a mostani adag szepyke karácsony előtti vanília-hadművelete után készült, azóta érik - már bevethető állapotban van. Az elkövetkezendő 2-3 évben gondolom ezt is pótolgatni fogom, aztán újabb csere. :)

Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni a fenti változatokat, mindemellett a házi készítésű vaníliás cukor és kivonat remek gasztroajándék is lehet az erre fogékonyaknak. :)

2 megjegyzés :

Bianka írta...

MÉg anyu készített, meg citrom cukros héjat. Bevallom én is veszem, de ahogy írtad a gasztró ajándékot megmozdult bennem valami :D

egycsipet írta...

Bianka, érdemes észben tartani. ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...