2009. november 30., hétfő

Menzás meggyleves

Ami másnak alap, azt tejes-vaníliapudingos habaráson edződött gyermekpocakom fel nem foghatta, történetesen hogy mitől olyan jó a menzás meggyleves. Kellett hozzá a saját konyha, egy "hagyományos szakácskönyv", na és persze a nagybetűs Véletlen, hogy meglássam a vegyes gyümölcslevesben rejtőző lehetőséget. :))) S lőn...



A lisztet és tejfölt összekeverem, a meggyet leszűröm. A felfogott befőttlét kiegészítem vízzel, hozzákeverem a lisztes keverékhez. Tűzre teszem, csipet sót, fahéjat, 1-2 reszelésnyi citromhéjat, valamint barnacukrot (vagy mézet) adok hozzá, majd felforralom. Amikor forr, hozzáadom a meggyet és megvárom, míg éppencsak újra forrni kezd...és kééész! Hűtve tálalom - jó esetben tejszínhabbal, de nekem valahogy nem áll a kezemre a habszifon, a párom pedig nem olvasott gondolatot, mielőtt dolgozni ment ma reggel. Micsoda hanyagság! :)

Hozzávalók: egy púpos kanál liszt, 3 púpos kanál tejföl (kb. egy kis pohárnyi), 1 üveg meggybefőtt, a meggylé vízzel 1 literre kiegészítve, ízlés szerint cukor/barnacukor/méz, fahéj, citromhéj (elhagyható), szegfűszeg (ha szereted), egy csipet só...
Tovább olvasom...

2009. november 27., péntek

Mézes-ágyas pálinka

Évek óta készítek mézes pálinkát karácsonyra. Én magam nagyon ritkán iszom, most is éppen csak belenyaltam, hogy megkóstoljam az ízét és máris berúgtam tőle :P, de a "rendes, pálinkakedvelő magyar pasiknak" kiváló.


Igaz ugyan, hogy a nagyon rendes magyaroknak nem igazán ugrik ez a fajta ital, mert hát a pálinkát vétek holmi ízesítőkkel "beszennyezni", de a kevésbé rendes magyarok - pl. a férjem :)) - szívesen fogyasztják. Ezért aztán az ő ízléséhez igazítom a karácsonyi italt, savanykás-mézes, kissé fahéjas ízben készül.



A recept egyszerű: kell egy üveg, az üvegbe méz, aszalt gyümölcs, fűszer és pálinka. Ez utóbbi házi. Ötvenes. :))
Egy üvegbe beleszórom az aszalt gyümölcsöt, nálunk ez meggy és pár szem fekete cseresznye, de készítettem már vörösáfonyával (csajos ízű lesz), sárgabarackkal (semlegesebb íz) stb-stb... Erre mézet öntök (most virágméz), majd mehet a fűszer (fahéjrúd - de ízlés szerint lehet ánizs, szegfűszeg, vanília... vagy mindez vegyesen) és végül felöntöm pálinkával (semleges ízű-illatú legyen, de sárgabarackra mehet természetesen jóféle s.barack pálinka is, csak még jobb lesz tőle ;) ). Alaposan összerázom, majd hűtőbe teszem és amikor csak arra járok, mindig rázok az üvegen néhányat, amíg csak fel nem olvad a méz. Minél tovább áll, annál finomabb, de erős fűszerezéssel 1 hét után már fogyasztható.


Én ezt az adagot 4 napja készítettem, már jó az íze - persze lesz jobb is. Az üveget úgy szoktam tölteni, hogy hagyok a tetején néhány ujjnyit - amikor a méz feloldódott és a fűszerek is kiadták az ízüket, meg szoktam kóstolni és így van hely az utóízesítésnek - amennyiben szükséges. Nem írok arányokat, érdemes saját szájíz szerint készíteni. A fűszerekre érdemes odafigyelni, én most 2 egész fahéjrudat tettem bele és ma ki is vettem belőle - ha tovább hagyom, (nekünk) már túl fahéjas lenne.
Figyelem! A gyümölcsdarabok ütnek! :))
Mézes pálinkák még a blogon: fűszeres-citromos, narancsos-ágyas.
Tovább olvasom...

2009. november 25., szerda

A kellemes oldalam :)

Már napok óta a blogom felé sem néztem, így ma reggel igazi meglepetésben volt részem. :) Belly, Kiskukta és Andi úgy gondolják, hogy kellemes némi időt nálam tölteni - ennek én őszintén örülök :))) - és ezért megleptek ezzel az elismeréssel. Köszönöm lányok! :*



Akiknél pedig én töltök rendszeresen sok kellemes percet: Andi, Belly, Jade, Kiskukta, Notburga, Szepyke, Trinity, Yasmine... és természetesen az összes, általam rendszeresen olvasott blog. :)
Tovább olvasom...

2009. november 16., hétfő

Zacskós cipó

Semmi újdonság, csak mutatóba hoztam, hogy mostantól "ilyet is tudok". :D Volt egy kevés öregtésztám, amit már nem akartam lefagyasztani, így el kellett használnom, és mivel egy nagy kenyérhez kevésnek tűnt, cipócska lett belőle.



A tészta szokás szerint Limara (köszönöm!) jól beváltjából (ugye, milyen jól bevált nekem is? :D), felezett adaggal, kicsivel több öregtésztával készült. Az öregtésztát reggel kivettem a hűtőből, belekevertem egy kanálnyi lisztet és egy kanálnyi meleg vizet, kanállal összedolgoztam és szobahőmérsékleten
hagytam. A dagasztást csak néhány órával később kezdtem el. Amikor a tészta megkelt, cipóvá formáztam és sütőzacskóba tettem, a zacskót formatartás végett egy kör alapú kerámia edénybe helyeztem (feleslegesen, végül nem kelt akkorára). Így kelesztettem másodszorra, majd a szokott módon sütöttem. Meglepően jól sikerült. Korábban zsemléket sütöttem már sikeresen sütőzacskóban, de kenyérrel még nem volt ilyen szerencsém, úgyhogy most örülök. :DDD



Belekerült: kb. 17 dkg öregtészta (15 dkg + a reggeli liszt és víz), 27 dkg BL80, 1 tk só, 1 dkg burgonyapehely, 1 ek olívaolaj, 2 tk ecet, 1 kockacukor, 7 gr élesztő, 1,5 dl víz.
Tovább olvasom...

Rakott karfiol

Hétvégén nem sok időm jutott a főzésre, ráadásul szinte csak magamnak főztem, így nem vittem túlzásba. Rakott karfiolt már nagyon régen készítettem utoljára, de most csodás karfiolt kaptam, így nem hagyhattam ki. Ennyi is volt az összes ténykedésem, csak egy kis cipó készült még - néha ilyen is kell. :)


A karfiolt rózsáira szedtem, ételízesítős, enyhén sózott vízben megfőztem. A darált húst hosszú lére eresztett pörköltnek készítettem el, a rizst megpároltam. Egy tűzálló tálat kiolajoztam, megszórtam zsemlemorzsával, majd leterítettem egy réteg karfiolt, ezután egy réteg rizst. Kikevert tejfölt kentem a rizsre, majd következett a pörkölt, újra rizs, és végül karfiol. Az egészet pörköltszafttal elkevert tejföllel locsoltam meg és a végén még egy pici zsemlemorzsát szórtam rá. 180 °C-on sütöttem, éppen csak addig, míg a morzsa pirulni kezdett - egy kicsit éhes voltam. :D

Belekerült: 1 fej karfiol (kb. 1,2 kg), "natúr" ételízesítő, só; kb. 1 kg pulykamell, 1 kisebb fej hagyma, só, bors, pirosparika, őrölt kömény, majoránna, 2-3 evőkanál lecsó, 1-2 evőkanál olaj; 3 dl rizs, 6 dl víz, olaj, só, őrölt kömény; 1 nagy pohár tejföl, zsemlemorzsa.
Tovább olvasom...

2009. november 14., szombat

Rizsfelfújt

Nemrég nagyon megkívántam Margit2 rizskochját. :))) Ritkán készítem, mert a férjem nem nagyon rajong érte...nem is tudja, mi a jó. :D Sok variálás nincs a különböző receptekben, az én változatom kissé morzsálódó (de nem száraz), nem túl édes, és nagyon könnyű, szinte lehetetlen abbahagyni az evését. Tegnap Húgommal a fél adagot megettük együltő helyünkben - persze ő utána sűrűn hangoztatta, hogy 3:2 szelet a javamra... :D


Sima hosszúszemű "A" rizst használok hozzá, de természetesen aki ragaszkodik a gömbölyű szemekhez, csak nyugodtan... :) A rizst megmosom, majd enyhén sós vízben, fél rúd vanília magjaival és hüvelyével együtt felteszem főni. Sokak szerint ez fúj, mert a tejberizsben mit keres a víz, de én évek óta így készítem a rizsfelfújtat, ez vált be leginkább. Amikor beszívta a vizet, tejet adok hozzá, majd készre főzöm. Nem hagyom kihűlni, hanem átteszem egy nagyobb tálba és egymás után hozzákeverem a hozzávalókat. Először a vajat, majd az édesítőket, a citromhéjat, az aszalt gyümölcsöket, a tojássárgákat, végül a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Vajjal kikent, zsemlemorzsával megszórt jénaiba teszem a masszát és előmelegített sütőben, 180 °C körül, kb. 45-60 percig sütöm.


Hozzávalók: 3 dl rizs, 9-10 dl folyadék (tej és víz felesben), só, fél rúd vanília (mag és hüvely is) vagy vanília eszencia, 4-5 evőkanál cukor (most 4 evőkanál akácméz és egy kevés kristálycukor), 5-6 db tojás szétválasztva, 5 dkg vaj, fél citrom reszelt héja (ha kisebb, akkor mehet bele az egész héj is), 5-10 dkg aszalt gyümölcs (nálam általában 2-2 dkg aszalt meggy, fekete cseresznye és vörös áfonya), vaj és zsemlemorzsa a formához/tepsihez, ízlés szerint lekvár, öntet, porcukor a tálaláshoz.
Ha krémesebbre szeretnéd, akkor a folyadék és a vaj mennyiségét növelned kell.
Tovább olvasom...

2009. november 11., szerda

Forró csokoládé v1.0

Az első SK forró csokim. :))
A technikán még javítani kell, de elsőre nem lett rossz, csak nekem kicsit tömény. Illetve...a töménységgel nem is lett volna probléma, ha kisebb pohárba mérem a végeredményt. :D Nem baj, majd a rutin... ;)


Tejet melegítettem, egy méretes narancs vékonyan hámozott héjával és úgy fél rúdnyi darabokra tört fahéjjal. Néhány percig összeforraltam őket, majd beletettem a darabkákra tört csokoládét. A csoki felolvadása után - folyamatosan kevergetve - rövid ideig együtt is főztem őket, majd kihalásztam a héjdarabokat, és belecsorgattam egy kis mézet. 2 pohárkányit kitöltöttem, a maradékba pedig néhány korty Chivast kevertem - ez lett a férjemé. Kellemes, karácsonyi hangulatba ringató ital lett az eredmény.

Belekerült: kb. 5-6 dl tej, egy narancs vékonyan hámozott héja, fél rúd fahéj, 150 gr étcsokoládé, 1 evőkanálnyi akácméz (vagy egyéb édesítő/elhagyható), Chivas Regal (ízlés szerint/elhagyható).
Tovább olvasom...

2009. november 10., kedd

Kicsit rozsos, nagyon rusztikus Graham kenyér

Mostanában ritkán sütök kenyeret. Szoktam így, időhiányból kifolyólag elhagyni egy időre a saját készítésűt, aztán mindig bele kell jönnöm, hogy újra kizökkenhessek belőle. :)
Miután rég kenyereztem, most muszáj volt néhány lisztből használnom, mert igencsak elöregedett már a készletem. Így került a maiba Graham liszt és rozsliszt is. Nekem nagyon nem mennek ezek a "nemfehér" kenyerek, ezért is lett "rusztikus" :D a végeredmény. Aki tudja, mi lehet az oka, hogy mindig repednek a nemfehér kenyereim (és olykor még azok is), ossza meg velem. Köszi. ;)



Először is öregtésztát készítettem - Limara receptje alapján szoktam (köszönöm! :)) ), annyi módosítással, hogy én nem dolgozom ki alaposan a tésztát, hanem éppcsak meggyúrom. Ezután kelesztőtálban kint hagytam a konyhaasztalon, reggelre rendesen túlkelt, hólyagos, "kovász-szerű" lett, minusz a jellegzetes illat. :) Kenyérsütő géppel dagasztattam a tésztámat. Az olaj és az öregtészta kivételével mindent az üstbe pakoltam, majd amikor elkezdett összeállni, hozzáadtam először az öregtésztát, végül az olajat. A dagasztás végén még kicsit átgyúrtam kézzel, majd kelesztőtálba tettem. Fél óra múlva ismét megdolgoztam egy kicsit, majd hagytam kelni.
"Kis" probléma: egyéb elfoglaltságok miatt túlkelt. No sebaj, azért megformáztam, de innentől már óvatosabb voltam, és miután elkezdett a felülete repedni, nem is kelesztettem duplájára. Bemetszettem a tetejét - persze most még ezt sem jól -, pár perc után spricc és sütő. A végeredmény egy némileg dimbes-dombos :D, rusztikus külsejű, de mindenképpen finom (kimondottan ízletes), ropogós héjú, friss kenyérke lett.



Hozzávalók: 3 dl víz, 2 teáskanál só, 1 evőkanál ecet (aszkorbinsav helyett), 25 gr burgonyapehely, 300 gr Graham búzaliszt, 100 gr világos rozsliszt (RL 90), 150 gr kenyérliszt (BL 80), 16 gr élesztő, 1 mokkáskanál sikér, 25 dkg friss öregtészta, 2 evőkanál olaj.



Öregtészta
Amikor rendszeresen készítek kenyeret, sokszor csak kiveszek egy maroknyit a kész tésztából és legközelebb azt dolgozom a kenyérbe. Ez egyrészt jó módszer, mert sosem eszünk ugyanolyan kenyeret, hiszen mondjuk éppen az előző TK lisztest belekeverem a fehérbe :))), másrészt annyira mégsem jó, mert kevésbé kiszámítható a végeredmény. Ha nincs ilyen kivett tésztám, akkor én Limara után így készítem: kelesztőtálba mérem a lisztet és a sót. Belemérek 2,2 dl vizet, beleteszem az olajat, a cukrot és az élesztőt, majd az egészet összekeverem egy fakanállal. Amikor elkezd összeállni, átváltok a kezemre, és kb. 3 percig megdolgozom a tésztát. Kicsit ragacsos gombócot kapok eredményül. Lefedem a tálat és szobahőn békén hagyom úgy 12 órára.

Hozzávalók: kb. 2,2 dl langyos víz, 1 evőkanál olaj, kevés só, 38 dkg kenyérliszt (BL 80), 1 teáskanál cukor, 0,8-0,9 dkg friss élesztő.


munkában a Minőségellenőr... :D
Tovább olvasom...

2009. november 8., vasárnap

Zsuzsi szelet

A férjem gyermekkori kedvence, anyukája sütött ilyet anno - úgyhogy ez az ő egyik nosztalgia sütije... :)
Már többször írtam, hogy anyum és a sütő nem igazán szeretik egymást, így ő ezt a süteményt sem készítette soha, a receptért többé-kevésbé megbízható forrásokra kellett hagyatkoznom. Nehéz megmagyarázni, hogy miért volt ez így, mert itt "a faluban" elég elmenni egy jó kis tót lagziba, tornyokban hordják az ember elé, de amikor a recept kellene, mindenki szája be van varrva. Titkos recept? :D Néhány igen merész és durván rossz próbasütés után végül inkább kreáltam egy saját változatot, ez tuti, (nem csak) nekünk finom. Igazi ünnepi, családi összejövős sütemény, olyan nagyi-féle...
...bár ezt a nagyim sem sütötte. :)


Kakaós mézes lap az alapja, amihez a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom, majd a tojásokkal és az összekevert száraz hozzávalókkal együtt tésztává gyúrom. Mint minden mézes tésztát, ezt is jó pihentetni, legalább 1-2 órán át, de lehet egy napot is (szobahőmérsékleten).

3lapos kivitel :)

Pihentetés után a tésztából 4 db, kb. 20-23x30-33 cm-es lapot nyújtok. Nekem ez a méret vált be, ekkora tálcám van hozzá és így lesz "nekem jó" a lap vastagsága. Úgy szoktam, hogy kb. 3 darabba szedem a nagy gombócot, kb. 2 mm vékonyra nyújtom, majd méretre szabom. A három lap leeső részeiből tudom a negyedik lapot nyújtani - így "gazdaságos". A lapokat egy tepsi hátán sütöm, sütőpapíron. 170 °C-on kb. 6-8 perc alatt megsülnek, de még nem égnek meg - erre jó vigyázni. A lapok sütése közben megfőzöm, majd kihűtöm a pudingot, majd vajjal, porcukorral és egy kis vanília eszenciával habosra keverem. A lapokat a krémmel rétegezem, a tetejét üresen hagyom. Alaposan lehűtöm a süteményt, végül csokimázzal vonom be/díszítem. Legalább egy éjszaka "érésre" szükség van, de ha ez még csokimáz nélkül megtörtént, akkor a máz dermedése után már szeletelhető is a sütemény.


Nálam most ez egy háromnapos Zsuzsi lett. :D Délután begyúrtam a tésztát, mondván, majd ha a férjem hazaér, kisütöm a lapokat, de aztán olyan későn futott be, hogy már nem volt kedvem nekiállni. Aztán másnap kisütöttem a lapokat, betöltöttem a krémmel, de ismét olyan későn végeztem, hogy a csoki már csak következő reggel került rá. Van ilyen, na... :D Ez a többszöri nekifutás egyébként olykor hasznos lehet, mert így karácsony előtt a lapokat akár előre is le lehet sütni... ;)


Hozzávalók...
...a tésztához: 15 dkg cukor, 10 dkg méz (5 nagy evőkanál), 5-6 dkg vaj, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna (8-9 g), 3 dkg ét kakaópor (2 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás, szükség esetén kevés tejjel lehet a tésztát alaposabban összedolgozni (kb. 1-2 evőkanál);
...a krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 evőkanál liszt (2 dkg), 1 l tej, 5 dkg cukor, 15 dkg vaj/margarin, 15 dkg porcukor, 1 teáskanál vanília eszencia (vagy aroma, vagy vaníliarúd belseje…);
...a tetejére: díszítéstől függően 1-2 tábla étcsokoládé/fehér csoki, olaj.
Torta formában is érdemes megpróbálkozni vele, recept itt
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok. 
Gesztenyés krémmel töltve pedig Vali szelet lesz belőle.
Tovább olvasom...

2009. november 4., szerda

Gofri

Első közös konyhai gépünk egy 3:1 szendvicssütő volt, még vadházas időszakunkban. Azóta is ezt használjuk, bár már ritkán kerül elő. A lánykámnak kb. egy hete jutott az eszébe a gofri, de hogy honnan, miről...? Néha jó lenne belelátni a fejébe. :D Az elmúlt napokban párszor megemlítette, így tegnap végre rá is szántam magam.


Nem szoktam szeretni a "használati utasítás recepteket", de ebben az esetben a géphez kapott  jobban ízlik, mint bármelyik másik recept. Így azt használom, változtatások nélkül. Egyszerű elkészíteni, először a száraz hozzávalókat keverem össze, majd bele a folyadékok, végül keményre vert tojásfehérje. Ezután rövidke pihentetés következik, a forma kiolajozása és már indulhat is a sütögetés. :) Nálunk csokipuding és tejszínhab kerül általában a tetejére. :))
Egy kiadósabb leves után kiváló és bőségesen elég is.

Hozzávalók (mérettől függően kb. 10 db gofrihoz - nekem 2 db kb. 13x13-as születik egy sütésre): 1,75 (280 g) csésze liszt, 2 teáskanál (8-9 g) sütőpor, 3 teáskanál (15 g) cukor, 0,5 teáskanál (3 g) só, 3 felvert tojássárgája, 1/3 csésze (80 ml/70 g) étolaj, 1,5 csésze (375 ml/365 g) tej, 3 tojásfehérje kemény habja. A tetejére puding, lekvár, Nutella, tejszínhab...
Tovább olvasom...

2009. november 2., hétfő

Borzas csirkemell

Nemrég DebiGabi juttatta eszembe, hogy milyen régen került már asztalra nálunk ez az étel. Eredetileg "mátrai borzasként" ismertem meg, de általában nem karajból készítem, mert csak ritkán eszünk sertéshúst. :)


Most kivételesen együtt tudtunk mindannyian ebédelni, így elkészítettem. A csirkemelleket szeleteltem, sóztam. A burgonyát lereszeltem, sóztam, borsoztam, és fokhagymát reszeltem hozzá. Egy tojással és kevés liszttel tésztát (felénk matutka :D) készítettem belőle. Olajat forrósítottam, a húsokat egyenként lisztbe forgattam, majd a két kicsi kezecském segítségével beburkoltam krumplis tésztával. A sütés idejétől függően lehet többé-kevésbé ropogós bundát alakítani hozzá - mi ropogósan szeretjük. :) Tálaláskor tejföllel (lehet fokhagymás is...) megkenve és sajttal megszórva kínáltam, zöldborsós rizzsel körítettem.

Amiből készült (kb. 3 főre, két étkezésre, előétel nélkül :D): 2 nagy csirkemell (kb. 1-1,2 kg), 1 kg burgonya, 1 tojás, 4 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint), kb. 6 púpozott evőkanál liszt (vagy amennyit a burgonya felvesz), só, bors, a sütéshez olaj, a tálaláshoz tejföl és reszelt trappista. Köret: 4,5 dl (basmati) rizs, 9 dl víz, 15 dkg mirelit zöldborsó, kevés olaj, só.
Tovább olvasom...