A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszalvány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszalvány. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 23., vasárnap

Gesztenyével töltött zabsüti

A hétvégi sütink: most egy töltött kekszre esett a választásom, aminek a töltelékét az eredeti datolyás krém helyett gesztenyésre cseréltem. Az egyszerűség kedvéért gesztenyepürével készítettem, amit vörösborba áztatott aszalt szilvával gazdagítottam - ez utóbbit akár el is lehet hagyni, illetve szerintem érdemes lenne kipróbálni pl. kandírozott narancshéjjal is. Nagyon finom lett, szerintem remekül megférne az adventi sütiválasztékban is. ;)


A puha vajat kihabosítottam a cukorral, hozzáadtam a sót és elkevertem a tejjel, szódabikarbónával, vanília eszenciával. Legvégül belekevertem a liszteket és a zabpelyhet. A puha, ragacsos tésztát folpackkal fedve a hűtőbe tettem és néhány órára ott felejtettem.
A gesztenyepürét szobahőmérsékleten hagytam kiengedni. Az aszalt szilvát felaprítottam, egy kisebb pohárba tettem. Kevés vörösbort locsoltam rá (ne lepje el teljesen) és egy korty narancshéjkivonatot is hozzácsorgattam. Elkevertem és így hagytam, amíg a szilva felvette a folyadékot. Amikor ez megtörtént, a gesztenyepürét villával áttörtem és a beáztatott szilvával összeforgattam.
A tésztát a hűtőből kivettem és alaposan lisztezett deszkán finoman átgyúrtam, majd kb. 3 mm vékonyra nyújtottam (gyorsan kell dolgozni vele, mert hamar visszalágyul és ragadni kezd). 6 cm átmérőjű kiszúróval kiszaggattam. Minden második tésztakorongra egy-egy teáskanál tölteléket tettem, és az üres tésztakorongokkal fedtem le ezeket. Előmelegített sütőben, 180-190 °C-on kb. 10 perc alatt sültek készre. Pár perc után rácsra tettem a sütiket és azon hagytam teljesen kihűlni.


Hozzávalók 20-22 sütihez...
...a tésztához:
120 g puha vaj, 100 g cukor, csipet só, 120-130 ml tej, 1 teáskanál szódabikarbóna, kevés vaníliakivonat, 70 g durum fogós liszt, 70 g finomliszt, 90 g aprószemű zabpehely, további finomliszt a nyújtáshoz;
...a töltelékhez: 200 g gesztenyepüré, 8-10 szem aszalt szilva, kevés száraz vörösbor, 1-2 teáskanál narancshéjkivonat.
Az eredeti recept itt érhető el.
Tovább olvasom...

2013. október 7., hétfő

"Nándori" torta

Férj idei szülinapi kívánsága egy régi kedvence - a Nándori szelet - tortásított változata volt. A sütemény eredeti receptje gyanúm szerint műhelytitok lehet, de mivel valamikor régebben körlevélben kaptam egy ilyen elnevezésű receptet, így volt mit kiindulási alapnak használnom. A végeredmény finom lett - az ünnepelt szerint persze még jobb is, mint az eredeti. ;)


Előkészítésként az aszalt szilvát egy kisebb zárható edénybe tettem, bő félig felöntöttem vörösborral és a hűtőbe dugtam érlelődni (3-4 napra). Napi egyszer átforgattam, hogy a bor jól átjárja - szinte az egész folyadékot magába is szívta a szilva.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy 28-as tortaforma aljára sütőpapírt szorítottam.
A tortalaphoz a tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket félig felvertem, majd hozzászórtam a cukor 2/3 részét és azzal együtt vertem addig, míg csúcsot lehetett húzni a habból. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítottam (fehéredésig, amíg a cukorszemcsék már nem látszanak). A lisztet átszitáltam a kakaóporral és a sütőporral. A cukros sárgájába belekevertem az olajat, majd gépi habverővel, alacsony fokozaton, 2-3 részletben (váltogatva) beledolgoztam a fehérje felét és az összes kakaós lisztet. A maradék tojásfehérjét egy kézi habverővel, óvatosan forgattam bele a sűrű masszába. A tésztát a tortaformába öntöttem és beledobáltam a boros szilvát (a nagyobbakat két darabba téptem, a kicsiket egyben hagytam), majd a sütőbe toltam és tűpróbáig sütöttem. A sütőből kivéve, 5 perc pihentetés után, a tortalapot a formából kivágtam és rácsra borítva hagytam kihűlni.


Amíg a piskóta hűlt, a szobahőmérsékletű mascarponét kikevertem a tejszínnel és beleforgattam a lereszelt (kislyukú reszelő) marcipánt is. A kihűlt piskótát két lapra vágtam, az alsót tortaformára helyeztem, rákentem a marcipános krémet, és lezártam a másik lappal. A tejszínt a cukorral és a kakaóporral kis lángon felfőztem. A tűzről levéve (kockánként) belekevertem a kisebb darabokra vágott, hideg vajat. Mire az utolsó kockát is elkevertem, a csokimáz kihűlt. Belekevertem a narancskivonatot és a narancsvirágvizet, végül a mázat a torta tetejére simítottam és a reszelt csokoládét rászórtam. Tálalásig hűtőben tartottam.


Hozzávalók...
...a piskótához:
200 g aszalt szilva (magozott), 100-150 ml vörösbor az áztatáshoz, 8 tojás, 200 g (kristály)cukor, 50 ml olaj, 200 g finomliszt, 50 g keserű kakaópor, 12 g sütőpor;
...a töltelékhez: 250 g mascarpone, 2-3 evőkanál tejszín (30%), 200 g marcipán;
...a mázhoz: 50 g tejszín (30%), 50 g cukor, 25 g keserű kakaópor, 100 g hideg vaj, 2 teáskanál házi narancskivonat, 1/2-1 teáskanál narancsvirágvíz;
...továbbá: 40-50 g magas kakaótartalmú étcsokoládé.
Tovább olvasom...

2013. július 1., hétfő

Szilvagombóc torta házilag

Anyum szülinapjára mindig másmilyen tortát készítek - nála lehet variálni, mert "mindenevő", a család többi tagjánál már bonyolultabb a kérdés. :) Miután kizártam a mindig nyerő túrós és csokis tortákat, és tanácstalanul topogtam egy helyben, hogy jóóóó, de akkor mit (?), egyszer csak eszembe jutottak az ország tortái. Még soha nem sütöttem (és kóstoltam) meg egyiket sem, ráadásul nem sűrűn készítek recept után tortát, úgyhogy döntöttem: ideje lesz megpróbálkozni az egyikkel. A pándi meggytorta és a szilvagombóc torta között vacilláltam, de mivel mi már jócskán a meggyszezon után vagyunk és a meggyet egy ideig most inkább látni sem, köszi... :D, ráadásul szepy a szilvás mellett tette le a voksát, így maradt a csini, de kissé túlbonyolított szilvagombóc torta.
Az eredeti recept ITT, ebből dolgoztam. Tapasztalat, hogy nem olyan vészes elkészíteni, mint amilyennek elsőre látszik, de néhány dolgot másodikra már leegyszerűsítenék benne.


(!) Ami nálam más lett, az a krém. Kényszermegoldás, ugyanis kétszer feltúrtam a fagyasztót és nem találtam szilvát benne, majd elcsoszogtam két helyi "nagy" boltba is, ahol természetesen nem kaptam sem frisset, sem fagyasztottat, zöldségesnél meg nem is próbálkoztam: jóérzésű zöldségeseink vannak, ilyenkor még nem tartanak szilvát. Így aztán lekvárból készült, szerencsére így is finom lett, de ha szilvaszezon lesz, ki fogom próbálni frissből is - ha nem is a tortát, a krémet mindenképpen, mert bejött.


Az eredeti recept kissé hiányos, cukrászati körülményeket feltételez, tehát pl. hiányzik belőle a "szilvagombóchoz" használt piskótalap elkészítése (is). Mivel az nálam nincs mindig itthon, ezzel kezdtem. 1 tojásból sütöttem, belefért volna, ha kettőből készül, de megfelelt így is. A piskótacsíknak a recept szerint 7x42 cm-esnek kell lennie, ilyesmi méretre kentem ki egy csík sütőpapírra és 180 °C-on néhány perc alatt megsütöttem. Közben elkészítettem a csokoládés (kakaós) piskótát is, végül a Sacher-felvertet.
A csokoládés piskótához a tojásokat szétválasztottam: a tojásfehérjét a cukor kétharmadával kemény habbá vertem, a tojássárgát a maradék cukorral és a vízzel kihabosítottam, majd a habot óvatosan hozzákevertem a masszához. Ezután beleforgattam a kakaóval elkevert lisztet, és hozzáadtam a langyosra megolvasztott vajat is. Sütőpapíros tepsire 23 cm átmérőjű kerek lapot kentem és 200 °C-on készre sütöttem. Még melegen lehúztam a papírt róla és rácson hagytam kihűlni.
A Sacher-felvert úgy készült, hogy a tojásokhoz hozzáadtam a vizet és a cukrot, majd vízgőz felett állandóan kevergetve kb. 50 °C-osra melegítettem (a tojásnak nem szabad kicsapódnia). A gőzről levéve gépi habverővel addig vertem, amíg kihűlt, majd belecsorgattam az olajat és ezt is beledolgoztam. Ezután lazán hozzákevertem az átszitált, kakaóval elkevert lisztet. 23-as tortakarikában, 200 °C-os sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Amikor a piskóták kisültek, elkészítettem...
- a rumos cukorszirupot: a vízből és cukorból szirupot főztem, amikor kihűlt, belekevertem a rumot is;
- a szilvapudingot: a szilvalekvárt a fahéjjal és egy kis cukorral felforraltam, majd a vízben oldott pudingporral besűrítettem; és
- az "aranykrémet": a hozzávalókból krémet főztem.
A fentiek után még mindig nincs vége az előkészítési fázisnak, ekkor jöhetett az aszalt szilvás marcipánkarika (=szilvagombóc) elkészítése. A marcipánt kinyújtottam - a mérete akkora kell legyen, mint a piskótacsík plusz minden oldalon 1-1 ujjnyi. Mivel nekem a piskótacsíkom végül csak 7x38 cm lett, így ez nálam kb. 11x42 cm-t jelentett. A piskótacsíkot megkentem "leheletvékonyan" vajkrémmel (3 dkg puha vajat kikevertem 3 dkg porcukorral - bő fele megmaradt, de ennél kevesebből lehet egyáltalán készíteni? :D), ráfordítottam a krémes felével a kinyújtott marcipánra, majd ezután lehúztam róla a sütőpapírt. Ecsettel lekentem a rumos cukorsziruppal, finoman meghintettem fahéjjal, majd kirakosgattam az aszalt szilvával. Feltekertem szorosan, kicsit kiegyengettem, így egy hosszú rudat kaptam, amit karikába hajlítottam és a végeit egymásba csúsztattam. Sütőpapíros tányérra helyeztem, folpackba bugyoláltam és a fagyasztóba raktam. Elkészítettem a díszítéshez használt marcipántekercset is: ehhez kinyújtottam a marcipánt (kb. ugyanolyan vékonyra és szélességűre, de az anyagmennyiségből adódóan rövidebbre, mint a karikához használt marcipánt), kiraktam a szilvával és feltekertem, majd kiegyengettem. Ezt is folpackba csomagolva dugtam a fagyasztóba.


Itt következik a pihenőrész - fentiekkel egyébként úgy két óra alatt kényelmesen végeztem (délelőtt). 6-8 órán keresztül nem csináltam semmit :) - legalábbis a tortával -, ezután olvasztott csokoládéval bevontam a marcipánkarikát és a rudat is. Hűtőbe tettem és hagytam, hogy a csoki rádermedjen a marcipánra - nekem elég vastagra sikerült a csoki, de semmilyen mártófelszerelésem nincs, illetve nem is akartam feleslegesen plusz csokoládét felhasználni (=pazarolni) emiatt, így ilyen lett. :)
A zselatint a vízben megduzzasztottam, majd addig melegítettem kis lángon, míg felolvadt.


Az összeállítás (este): a Sacher-lapot tortatálra tettem, tortagyűrűt szorítottam köré. A tejszínt felvertem, közben hozzácsorgattam az előkészített (langyos) zselatint, majd összeforgattam a többi hozzávalóval. Elég gyorsan kötött a zselatinos tejszín, így én kissé túlkevertem a pudingokkal, hogy jól elkeveredjenek, emiatt szerintem tömörebb lett a krém, mint amilyennek lennie kellett volna, de jó lett így is.
A tortagyűrűt kábé a feléig töltöttem a krémmel, belehelyeztem és finoman bele is nyomtam a marcipánkarikát, végül a maradék krémet is belesimítottam. Erre került a csokoládés piskótalap és mehetett is a hűtőbe dermedni (éjszaka).

Dermesztés után (másnap délelőtt) egy kis szilvalekvárt forraltam, átkentem vele a piskótalapot, és visszadugtam a hűtőbe kb. fél órára. Ezután újra felolvasztottam a csokit, ami a marcipánok bevonásánál kimaradt, plusz tettem még egy keveset hozzá, amiről úgy gondoltam, elég lesz a tetejére, és bevontam a torta tetejét csokoládéval (ez is vastag lett egy kicsit). Irány a hűtő.
Amíg a csoki dermedt, felszeleteltem a díszítéshez használt marcipánrudat (na meg elszaladtam a cukiba gyertyáért és "levélkékért"). Miután megdermedt a csokoládé, levettem a tortagyűrűt és a torta oldalát fixálóval felvert tejszínnel díszítettem. A tetejére hab...kupacokat :) nyomtam és a felszeletelt szilvás-marcipános karikákkal és marcipánlevelekkel díszítettem.


Hozzávalók a marcipánkarikához...
...a 7x38 cm piskótacsíkhoz: 1 tojás, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál liszt (duplázható mennyiség, úgy kényelmesen elég 7x42 cm-re is);
...a cukorsziruphoz: 35 g cukor, 35 ml víz, 35 ml rum (nekem sok volt);
...továbbá: 200-230 g marcipán (nekem 200 g elég volt, mert a piskóta miatt kisebb csíkra volt szükségem, de az eredeti 11x46 cm-es csíkhoz kb. 230 g kell), 100 g aszalt szilva, kevés fahéj, egy evőkanálnyi vajkrém, olvasztott étcsokoládé a bevonáshoz*, kevés porcukor a marcipán nyújtásához.
Hozzávalók a krémhez...
...a szilvapudinghoz: 500 g szilvalekvár (az eredeti recept szerint a puding nem lekvárból készül!), 1 kávéskanál fahéj, kb. 30 g cukor, 80 ml víz, 40 g (vaníliás) pudingpor - a kész pudingból csak 500 g kerül a krémbe!;
...az aranykrémhez: 80 ml tej, 13 g cukor, 8 g pudingpor;
...továbbá: 400 ml tejszínhab, 150 ml zselatin (22 g zselatin+150 ml vízből készítettem, ebből mértem ki 150 ml kész zselatinoldatot), 1 evőkanál citromlé, 1/3 kávéskanál fahéj.
Továbbá szükséges még...
...a kakaós piskótához: 2 tojás fehérje, 3 tojás sárgája, 50 g cukor, 360 g liszt, 13 g holland kakaó, 8-10 g vaj, 13 g víz;
...a Sacher-felverthez: 6 tojás sárgája, 2 egész tojás, 13 ml víz, 65 g cukor, 26 ml olaj, 55 g liszt, 26 g holland kakaó;
...valamint a díszítéshez: 100 g marcipán és 50 g aszalt szilva a marcipántekercshez*, 400 g habtejszín és 1 csomag zselatin fix a torta bevonásához (koccra elég lett, úgyhogy nyugodtan lehet 5 dl-ből készíteni a habot, hogy kényelmesebben lehessen díszíteni a tortát), 1-2 evőkanál szilvalekvár a torta tetejére a csokibevonat* alá, marcipánlevelek (16 db), 60-70 %-os étcsokoládé*.
*Összesen kb. 25 dkg csokoládét olvasztottam, ebből be tudtam vonni a marcipánkarikát és -tekercset, valamint a torta tetejét is. 2-3 teáskanál olajat is tettem olvasztásnál a csokoládéhoz.
A tortát 23 cm-esre készítettem és 16 szeletre osztottam.
Tovább olvasom...

2013. április 3., szerda

Almás papucs - csaroh

Ezek a sütik a húsvéti kínálat darabjaiként készültek el - Vicuska tette fel a napokban a blogjára és annyira helyesek voltak, hogy be is terveztem a mielőbbi megsütésüket. Aztán amikor a diódarálóm, keresztbe téve a terveimnek, bemondta az unalmast a húsvéti sütögetés közepén, úgy döntöttem, hogy ím' el is érkezett az idejük. A tésztája frissen ropogós volt, másnapra a tárolás következtében megpuhult, de így is-úgy is finom volt nagyon.
Vicuska, nagyon köszönöm a receptet! :)


A tésztát Vicuskához hasonlóan én is előző este állítottam össze, bár azonnal lehet sütni. Ehhez a puha vajat a tálas mixerben habosra kevertem a cukorral, ezután a tojással, majd a tejjel is. A legvégén adtam hozzá a sót és a vanília eszenciát. A gépről levéve hozzászitáltam a lisztet és a sütőport és puha tésztát gyúrtam (nekem ehhez kellett még egy csipetnyi liszt az 500 g-on felül, anélkül ragadt). Folpackba csomagolva hűtőszekrénybe tettem.
Másnap sütés előtt kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékleten kissé "kiengedni". Eközben elkészítettem a tölteléket, amihez az almákat megtisztítottam, apróra kockáztam és a vízzel, fahéjjal, cukorral, kardamommal és a leforrázott, lecsepegtetett mazsolával együtt kis lángon megpároltam. Amíg az alma párolódott, száraz serpenyőben megpirítottam a mandulaszeleteket - ezeket a kész almához kevertem és együtt hagytam kihűlni.
A tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam, ezután 10-12 cm-es kockákra vágtam, majd ezeket átló mentén feleztem, így egy kockából 2 háromszöget kaptam. A háromszög egyforma száraival párhuzamosan 3-3 bevágást ejtettem (fotó Éva receptjénél), a kihűlt tölteléket a tészta közepére helyeztem és előbb az egyik oldalról, majd a másikról is ráhajtottam a 2 csücskét. Sütőpapíros tepsire sorakoztatva, 180 °C fokos sütőben, kb. 20 perc alatt sültek szép világosra. Kihűtés után porcukrot szitáltam rájuk.


Hozzávalók...
...a tésztához:
200 g puha vaj, 120 g cukor, 2 tojás, 100 ml tej, 8 g sütőpor, csipet só, 2 teásaknál vanília eszencia, 500 g liszt + egy kevés az igazításhoz, nyújtáshoz;
...a töltelékhez: 6 közepes alma (egyenként kb. 200 g-osak), 3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 3 teáskanál őrölt fahéj, 5 szem kardamom (a hüvelyeket eltávolítottam, a magokat mozsárban megtörtem), kb. 50 ml víz, 100 g mazsola, 50-60 g mandulaszelet.
A fenti mennyiségek az eredeti recept duplája - kb. 70 db sütemény lett belőle és egy kevés töltelék kimaradt, de ez persze attól függ, mennyire "tömjük" meg a papucsokat.
Tovább olvasom...

2013. február 25., hétfő

Puncstekercs

Nagyon szeretem a puncstortát, de készíteni ritkán szoktam. Egyrészt mert macerásnak tartom a súlyozgatást, másrészt tortát én többnyire csak valamilyen alkalomra készítek és az utóbbi időben nem nagyon van lehetőségem 1-2 óránál többet szánni egy-egy darabra. Ezt a tekercset a torta kiváltására találtam ki: egyszerű, ugyanakkor finom és szerintem ünnepekre is tökéletesen megfelelő sütemény, ami még maradékhasznosításra is kiváló. Most a múltkor bejegyzett kozák sapka tésztamaradékát használtam fel hozzá, de adott esetben bármilyen piskótaszélből, vagy formatorták leeső tésztájából elkészíthető. Egyéb tulajdonsága, hogy jól variálható, én legalábbis készítésekor az éppen adott alapanyagokhoz szoktam igazodni és mindig finom lesz.


Amit feltétlenül el kell hozzá készítenem, az a tekercs alaptésztája. Ezt a sütő gyári tepsiméretéhez igazítom: 5 tojásból, kevés liszttel készítve tökéletes lesz. A tojásokat a piskótához szétválasztom, a fehérjéket felverem a sóval és 1-1 evőkanál vaníliás és kristálycukorral. A sárgákat a maradék cukrokkal és egy evőkanál vízzel keverem jó habosra - ehhez adom a lisztet, majd beleforgatom a fehérjét. Ha kevés (csak kb. fele mennyiségű) liszttel készül a piskóta, akkor nem kell feltekerni a sütés után, mert nagyon jó puha, könnyen alakítható marad kihűlés közben is, de persze arra azért figyelni kell, hogy ne száradjon ki sütés közben, mert törni fog. Előmelegített sütőben, 150 °C-on, sütőpapíros tepsiben sütöm (csak a tepsi alján legyen papír, az oldalára ne hajoljon fel és habkártyával egyenletesen kell elteríteni a tésztát úgy, hogy a tepsi oldalához is hozzáérjen), ezután rácson kihűtöm. A sütőpapírt úgy húzom le róla, hogy ha szükséges, előtte lepermetezem vízzel a papírt, de többnyire enélkül is simán le lehet húzni.
A töltelékhez a piskótát amennyire tudom, kézzel összemorzsolom. Cukorból és vízből szirupot készítek - ezt nem kell sűrűre forralni, voltaképpen forrás után 1-2 perccel már jó is. A szirupot ízesítem: lehet egy kis citromhéjat belereszelni és 1-2 evőkanál citromlevet belefacsarni, de én pl. nagyon szeretem az aszalt meggyet, abból szoktam beletenni egy keveset, illetve rumot vagy rumaromát adok hozzá. Ha a piskóta fehér, akkor a szirupot lehet málnaszörppel, céklaporral vagy ételfestékkel színezni, most én kakaós piskótából készítettem, így értelemszerűen ez kimaradt. A szirupot a piskótára csorgatom és kézzel összegyúrom-morzsolom. Annyi szirup kell bele, amivel már nem lesz száraz, de még nem is lehet egy gombócba összeállítani a piskótamaradékot...szóval olyasmi legyen az állaga, mint a kókuszgolyó kekszmasszája, mielőtt hozzáadnátok az utolsó 2 evőkanál lekvárt. :D


A piskótaalapot sárgabaracklekvárral megkenem, majd erre teszem a tölteléket. Nem lesz kenhető, de szép egyenletesen el lehet teríteni és kézzel finoman lehet "tömöríteni" is. A tölteléket úgy szoktam elosztani, hogy ne érjen ki a tészta végéig, így feltekerésnél a lekváros rész szépen megtapad a tekercs végén. Szorosan feltekerem, ezután egyszerűen sütőpapírral körbetekerem és így teszem hűtőbe 1-2 órára.
A papírból kitekerve az igazi puncstortához hasonlóan be lehet vonni fondanttal, de mivel nekem nincs lehetőségem táblázni, így nem igazán szeretek fondantot készíteni házilag: ez esetben a legegyszerűbb megoldás a porcukor, amit egy kis céklaporral színezve szórok szép vastagon a tekercsre.


Hozzávalók...
...a piskótához:
5 nagy tojás szétválasztva, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 4 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál víz, csipet só, 3 nagyon púpos evőkanál liszt (vagy 4 normál);
...a töltelékhez: kb. 400 g piskótamaradék, 100 ml víz+100 g cukorból szirup (a piskótától függ, hogy kell-e az egész mennyiség), ízlés szerint: reszelt citromhéj, 1-2 evőkanál citromlé, málnaszörp, rum vagy rumaroma, ételszínezék, maréknyi aszalt meggy;
...a kenéshez: sárgabaracklekvár ízlés szerint (egy 7 dl-es üveg harmada-fele szokott rákerülni);
...a tetejére: céklaporral vagy por alapú ételszínezékkel színezett porcukor.
Tovább olvasom...

2012. december 2., vasárnap

Stollen

Stollent sütöttem tegnap - bár terveim szerint karácsonyra, azért csak sikerült ma megkóstolnunk, és a tapasztaltak alapján látom magam előtt, amint a terv füstbe megy. :)) Ebből az adagból 2-3 nagyobb stollent lehet készíteni - én kisebb papír kalácssütőformákban sütöttem most, így 6 darab, jó félkilós gyümölcskenyerem lett.


Előkészületként a sárgabarackokat felaprítottam, hozzászórtam a kandírozott citrushéjakat, a mazsolát és meglocsoltam a rummal és a vízzel. Fedeles műanyag edényben a konyhapulton felejtettem fél napra (egy éjszakára) - amikor éppen arra jártam, összeráztam. Kb. 12 óra elteltével a mandulát felaprítottam, és azt is hozzákevertem az aszalványokhoz, majd lefedve pihentettem, amíg a tészta elkészült.
A tésztához a lisztet egy mély edénye szórtam, elkevertem a sóval és a közepébe mélyedést készítettem. A langyos tej kb. felét beleöntöttem, belemorzsoltam az élesztőt és rászórtam a vaníliás cukrot. A lisztből egy kevéssel meghintettem a tetejét, majd konyharuhával lefedve hagytam felfutni (15-20 perc). A tojássárgákat a felfutott élesztős keverék közepébe tettem, hozzászórtam a porcukrot és a fűszereket is, és konyhai (dagasztókaros) robotgéppel elkezdtem a tésztát összedolgozni. Fokozatosan hozzáadtam előbb a maradék tejet, majd ahogy azt eldolgoztam, a lágy vajat és a zsírt is. Alaposan összedolgoztam a tésztát, majd konyharuhával letakarva hagytam 20-30 percig kelni. Ezután belegyúrtam az aszalványos-mandulás keveréket, majd ismét letakartam és ezután már duplájára kelesztettem.


Kelesztés után a tésztát formáztam és sütőpapíros tepsibe tettem - ez most 6 db kalácsforma lett. Konyharuhával letakarva addig kelesztettem, amíg a sütő előmelegedett, majd 170 °C-on kb. 1 óra alatt készre sütöttem a kalácsokat. A sütőből kivéve olvasztott vajjal megkentem a tetejüket és porcukorral alaposan megszórtam és így hagytam kihűlni a stolleneket.


Belekerült: 300 g vegyes kandírozott citrushéj, 350 g mazsola, 200 g aszalt sárgabarack, 10 evőkanál rum, 10 evőkanál forró víz, 200 g mandula, 1000 g liszt, csipet só, 40 g házi vaníliás cukor, 100 g (2 kocka) élesztő, 400 ml langyos tej, 3 tojás sárgája, 150-160 g porcukor, 1 mokkáskanál szárított-őrölt narancshéj (vagy frissen reszelt citrushéj), 2-3 mokkáskanál mézesfűszer, 350 g lágy (=nagyon puha, de nem folyékony) vaj, 50-60 g zsír, továbbá a tetejére 100 g olvasztott vaj, 100-120 g porcukor.
Tovább olvasom...

2012. október 2., kedd

Diós-barackos (zserbó) golyócskák

A hétvégén iskolai rendezvényen jártunk, arra készültek ezek a golyócskák. Eredetileg csokival bevont zserbógolyónak szántam őket, de a csokiburkolás...khmmm, mondjuk úgy, hogy nem igazán akart összejönni, így csak ilyen kis csupasz gömbök kerekedtek, némi csoki dekor(?)ral a gyerekek kedvéért.


Az aszalt sárgabarackot forró vízbe áztattam egy órára, majd lecsepegtettem. A diót késes robotban megőröltem (darálóval is ledarálható természetesen), majd félretettem. A lecsepegtetett barackot - szintén a robotgéppel - összeaprítottam, ezután hozzáadtam a már előre felaprított diót és még egy percig együtt is apríttattam. A pépet egy tálba szedtem, baracklekvárral és vaníliás cukorral ízesítettem, legvégül darált háztartási keksszel igazítottam megfelelő ízűre/állagúra. Lefedve hűtőszekrényben pihentettem 1 órán keresztül, ezután kisebb diónyi gömböcökké formáztam. Mivel a csokizás nem jött be :P, egyszerűen átszitált darált kekszbe forgattam a gombóckákat, majd kapszliba téve "díszítettem". Hűtőszekrényben tároltam fogyasztásig.
Másnapra érik igazán össze, így érdemes előre elkészíteni.


Hozzávalók (kb. 40 db)...
...a golyókhoz:
20 dkg aszalt sárgabarack (+forró víz az áztatásához), 25 dkg dióbél, 8 evőkanál* sárgabaracklekvár, 4 evőkanál* házi vaníliás cukor (vagy ízlés szerint), 8 evőkanál* darált háztartási keksz (illetve amennyivel formázható lesz);
...a bevonáshoz: darált háztartási keksz, illetve csokoládé, esetleg csokireszelék, szórócukrok stb. tetszőlegesen.
*A lekvár, a keksz és a cukor mennyisége nagyban függ az éppen felhasznált alapanyagok ízétől, állagától, így ezeket érdemes kóstolás alapján adagolni - én most a fent írt mennyiségeket adtam hozzá.
Tovább olvasom...

2012. május 31., csütörtök

Zöldfűszeres és olívabogyós háromszögek

Nemrégiben barátainknál vacsoráztunk és a leves mellé helyes kis fűszeres kenyérkéket kínált a ház asszonya. Gyerek és felnőtt egyaránt nagyon rákattant, így már akkor elterveztem, hogy itthon is elkészül. Egyszerű kenyértésztából, fűszerekkel, valamint béta verzióban olívabogyóval és aszalt paradicsommal gazdagítva. Remek!


A kenyértésztát géppel készítettem - de természetesen hagyományos módon is bedagasztható. A megmosott és finomra vágott fűszereket a dagasztás végén adtam a tésztához. Duplájára kelesztettem.
Kelesztés után a tésztát kétfelé vettem. A tészta egyik felébe aprított olívabogyót és olajban eltett aszalt paradicsomot dagasztottam, majd letakarva hagytam kicsit pihenni. A sütőt előmelegítettem 230 °C-ra.
Amíg a paradicsomos tészta pihent, az alaptészta másik felével foglalkoztam: 2-3 mm vékonyra nyújtottam, kissé ki is húzogattam, mint a pizzát. Ezután a tetejét megkentem olívaolajjal és háromszögeket vágtam a tésztából. A sütőrácsra tettem egy sütőpapírt és arra rakosgattam a háromszögeket, majd az előmelegített sütőbe tettem (középre). A sütőt légkeverésre kapcsoltam és nagyjából 4-5 perc alatt kisütöttem a kenyereket (tetszés szerint lehet ropogósra sütni, vagy puhábbra hagyni, előbbi esetében figyelni kell a tésztát, mert gyorsabban odakap, mint remélnénk).


Amíg az első adag sült, kinyújtottam az olívás-paradicsomos tésztát is (ezt anyagából adódóan kicsit vastagabbra), majd finoman megkentem a fűszeres olajjal, amiben a paradicsomot érleltem. Ugyanúgy sütöttem, mint az előző változatot.
Aki szereti, finoman megsózhatja a tetejüket sütés előtt, nekünk úgy is nagyon ízlett. Ropogósra sütve, esetleg kisebbekre szabva még nassolni vagy sörkorcsolyának is szuper!


Hozzávalók:
30 ml (olíva)olaj, 300 ml víz, 15 g só, 20 g cukor, 500 g finomliszt (+ 2-3 kanálnyi dagasztás közben az igazításhoz, valamint egy kevés a nyújtáshoz), 20 g élesztő, maroknyi aprított friss fűszer (nálam rozmaring, majoránna, zsálya és kakukkfű került bele vegyesen), továbbá 1 marék olívabogyó és tucatnyi fűszeres olajban érlelt aszalt paradicsomszelet (vagy ezek duplája, ha a teljes adag olívásra-paradicsomosra készül), kevés olaj és esetleg só a tetejére.
Tovább olvasom...

2012. május 8., kedd

Kókuszos-áfonyás zabtallér

Ez a nagyon finom, ropogós cookie a múltkori zabtallér mintájára készült...még valamikor április közepén. Hááát, gyorsasági rekordot nem fogok dönteni receptírás kategóriában, az biztos. ;))


A mandulát késes robotgépben felaprítottam, majd hozzáadtam a zabpelyhet és azzal együtt aprítottam tovább. Tálba borítottam a mandulás pelyhet, hozzákevertem a kókuszt, áfonyát, csokit, sütőport, szódát és csipetnyi sót.
A gépbe tettem a vajat és a nádcukrot, néhány perc alatt habosra kevertettem. Hozzáütöttem a tojásokat, vaníliaeszenciát csorgattam bele és tovább habosítottam. A száraz anyagokat összedolgoztam a vajas keverékkel. Sütőpapíros tepsibe diónyi gombócokat formáztam, amiket egy vizes pohár aljával vékonyra lapítottam (számolni kell vele, hogy sütés közben még tovább terülnek). 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem a tallérokat - amíg szép barnás színt kaptak (12-13 perc). 
Forrón még puhák, így csak pár perc pihentetés után lehet rácsra tenni a kekszeket.


Hozzávalók 40-50 db (8-9 cm átmérőjű) tallérhoz: 10 dkg mandula, 20 dkg zabpehely, 4 dkg kókuszpehely, 2 dkg kókuszreszelék, 6 dkg aszalt vörösáfonya, 6 dkg süthető csokicsepp, 2-2 g sütőpor és szódabikarbóna, csipet só, 20 dkg puha vaj, 20 dkg nádcukor, 2 tojás, 2 teáskanál vanília eszencia.
Tovább olvasom...

2012. április 11., szerda

Datolyás-diós zabpehelyrúd

Még a múltkor szerettem bele - szintén Martha Stewart oldalán - egy ehhez hasonló finomságba. Na jó, igazából az alap összetevőkön (zabpehely és datolya) túl nem is olyan nagyon hasonlít hozzá... :) Finom, müzliszelethez hasonló nass az egészségesebb kategóriából. Ráadásul tejmentes. És még tojásmentes is. :)


A datolyát forró vízzel leforrázom és nagyjából 10 percig áztatom, majd leszűröm. A diót egy serpenyőben addig melegítem-pirítom, amíg éppen illatozni kezd, majd a felét késes robotgéppel megőrlöm, a másik felét durvára aprítom. A lenmagot kávédarálóban finomra őrlöm. 
A zabpehelyhez adom a diót, a kakaóbabot, a lenmagot és az aszalványokat, elkeverem, és csipet sót, valamint kevés fahéjat szórok még hozzá.


Amikor kézmelegre hűlt a datolya, kimagozom. Az áztatott datolyahúst a késes robotgéppel pépesítem. A zabpelyhes keveréket a datolyával és a mézzel összedolgozom, majd egy sütőpapírral bélelt és olajjal finoman kikent tepsibe teszem a keveréket és vizes kézzel (valamint egy pohár segítségével) egyenletesen belenyomkodom, -tömörítem. 170-180 ºC-ra előmelegített sütőben 23-25 perc alatt megsütöm (amíg halvány színt kap). Néhány perc pihentetés után rácsra borítom és azon hagyom kihűlni, végül egy hosszú, éles késsel tetszőleges rudacskákat, szeleteket vágok belőle.


Hozzávalók egy kb. 15x25 cm-es tepsihez: 12 dkg zabpehely (finom), 12 dkg dió, 25 dkg datolya (mag nélküliből 20 dkg), 7 dkg aszalt mangó, 5 dkg aszalt vörösáfonya, 3 dkg pirított-tört kakaóbab, 20 g lenmag, csipet só, 1 mokkáskanál fahéj, 3-4 evőkanál méz, 1-2 teáskanál olaj.
Tovább olvasom...

2012. január 9., hétfő

Csokis-diós zabpehelykeksz

Újabb keksz, azon belül is újabb zabpehelykeksz. Kicsit diós, kicsit kakaós és csokis, és egy kicsit mazsolás is. Vagy olyan, amilyen hozzávaló éppen a kezembe akad, tehát mazsolaellenesek ne csüggedjetek, nagyon finom aszalt meggyel, cseresznyével, áfonyával, sárgabarackkal, de akár úgy is, ha egyiket sem pakoljátok bele. :)
Tepsinek :P szeretettel.


A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A puha vajat alaposan kikeverem a cukrokkal és egy pici sóval, majd hozzádolgozom a tojást. Ezután elkeverem benne a lisztet, kakaóport és sütőport, végül pedig beleforgatom a többi hozzávalót is.
Vizes teáskanállal apró halmokat rakok a sütőpapíros tepsire, ezeket vékonyra ellapítom. Az előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm (figyelős, különben elégős). Zárt dobozban tárolandó.


Hozzávalók kb. 45-50 kisebb kekszhez: 100 g puha vaj, 100 g cukor (most éppen xukor és nádcukor felesben), picurka só, 1 egész tojás, 50 g Graham liszt, 15 g ét kakaópor, 1 mokkáskanál sütőpor, 100 g teljes kiőrlésű zabpehely, maroknyi (30-40 g) felaprított dió, 30 g csokicsepp, 30 g mazsola.
Tovább olvasom...

2011. december 9., péntek

Panettone

Évek óta készítek panettonét az adventi időszakban, de sohasem karácsonykor, mert bár nagyon finom és szeretjük is, nekünk inkább a mi kis hagyományos magyar sütijeinkkel teljes az ünnep. Általában egy nagy panettone készül, amihez anno még egy megfelelő méretű fazekat is beszereztem, nemrég azonban kaptam papír formákat szepytől (itt is köszi!), így most azokban készítettem. Jópofa dolog ez a forma, érdemes beruházni rájuk, főleg ha ajándékba is készítünk süteményeket.


A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütő üstjébe mérem és azzal kezdem dagasztani. Amikor összeáll a tészta, az olvasztott vajat is hozzácsorgatom apránként, és hagyom alaposan kidolgozni a tésztát, ezután duplájára kelesztem. (A gép tészta programja nekem erre nem szokott elég lenni, a nehéz vajas tészta hosszabb idő alatt kel meg.)


A megkelt tésztát deszkára borítom, majd összegyúrom az előzetesen összeállított kandírozott és szárított gyümölcsökkel. Ha egyben hagyom, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb fazékban szoktam sütni, most 5 darabba osztva került a kisebb papír formákba. Bárhogyan is darabolom, először letakarva, hűvös helyen hagyom duplájára kelni a tésztát, majd a tetejét kereszt alakban bemetszem és 210 °C-ra előmelegített sütőbe csúsztatom. Mérettől függően 5-10 percig sütöm ezen a hőmérsékleten, majd a hőfokot mérsékelem 170 °C-ra és készre sütöm (ezek most összesen úgy 35 percet töltöttek a sütőben). Mivel én nem szeretem, ha nagyon barnára sül a tészta teteje, amikor pirulni kezd, le szoktam takarni sütőpapírral és így a sütés végére éppen kellemes lesz a színe, de ez opcionális.


Hozzávalók: 2 dl tej, 5 tojás sárgája, 10-12 dkg cukor (ennek kb. harmada házi vaníliás cukor), csipet só, egy kisebb citrom (vagy egy fél nagyobb) reszelt héja, 50 dkg liszt, 2,5-3 dkg élesztő, 15 dkg olvasztott vaj, továbbá 20-25 dkg kandírozott és aszalt gyümölcs keverék (most mazsola, aszalt meggy, cukrozott mangó, kandírozott narancs- és citromhéj).
A recept egy régebbi karácsonyi Rama gyűjteményben szereplő receptből lett átalakítva.
Tovább olvasom...

2011. szeptember 21., szerda

Aszalt paradicsommal töltött csirkecomb

Kicsit felgyűltek a közzétételre váró ételek, időm persze ismét nulla, de lassanként kezdem megszokni - szerintem ti is az eltűnéseimet. :) A Segítsütik után most hozok nektek egy főételt, ami erre a finomságra hajaz, de azért mégis kicsit más.


A csirkecombokat elfeleztem, a csontokat eltávolítottam, majd a húsokat kiterítve kicsit megpüföltem. A szeletekre kevés borsot őröltem, ezután megkentem vékonyan sajttal (ha nem elég sós a sajt, akkor a hússzeleteket sózni is kell), majd befedtem friss bazsalikomlevelekkel és fűszeres olajban érlelt, félig aszalt paradicsommal. A szeleteket feltekertem, hústűvel megtűztem és kívülről finoman megsóztam. A paradicsom olajából egy keveset a sütőedény aljára csorgattam, belesorakoztattam a húsokat, végül egy kevés borsot őröltem rájuk. Fólia alatt, 190 °C-os sütőben, 35-40 percig sütöttem a húst, ezután a fóliát levéve még kicsit megpirítottam. Krumplipürével, friss zöldségekkel tálaltam.


Hozzávalók: fejenként 1-1,5 csirkecomb filézve (csirkemell v. pulykamell is megfelel), a hússzeletekre 1-1 teáskanálnyi krémes sajt (Fetakit használtam), néhány bazsalikomlevél, fűszeres olajban érlelt félig aszalt paradicsom, só, őrölt bors.
A paradicsomot ehhez hasonlóan készítettem, de csak félig aszaltam meg és nagyjából 4 hétig érleltem az olajban.
Tovább olvasom...

2011. április 1., péntek

Parmezános kréker

Sokáig keresgéltem a neten, míg találtam egy olyan kréker receptet, ami megtetszett. Meglátni és megszeretni... :))


Nagyon egyszerűen elkészíthető: a liszthez hozzákeverem (a sikért és) a sót, belemorzsolom a vajat, majd hozzáadom a parmezánt is, végül hideg tejszínnel összeállítom a tésztát. Letakarva (vagy folpackba csomagolva) pihentetem 15-30 percig, majd enyhén lisztezett deszkán (nagyon) vékonyra nyújtom (1 mm). (Ez az adag úgy készült, hogy nyújtás közben hajtogattam is a tésztát, sokkal ropogósabb lett, mint a korábban - hajtogatás nélkül - készítettek és vékonyabbra is tudtam nyújtani, de így is-úgy is nagyon finom.)


A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, tetszőlegesen felvágom és tetejére tengeri sót őrölök, de tetszőlegesen megszórható mákkal, szezámmaggal (...) is, majd előmelegített sütőben, 200 °C-on megsütöm. A tészta vékonyságától függően kb. 10 perc alatt pirosra sül, a sütés vége felé nagyon figyelni kell, mert pillanatok alatt szenesedik. :)


Hozzávalók egy adaghoz: 125 g finomliszt (BL55), 60 g vaj, fél teáskanál (3-4 g) só, 30 g finomra reszelt parmezán, 65 ml tejszín (30%), picurka sikér (elhagyható), liszt a nyújtáshoz, só (és igény szerint mák/szezám...) a tetejére.
A sötét színű krékerek paradicsomos-parmezánosak, ahhoz csak 20 g parmezánt használtam és 10 g porrá őrölt, szárított paradicsomot tettem még hozzá.
Krékerek a blogon: mákos-szezámos, tökmagos.
Tovább olvasom...

2011. január 16., vasárnap

Császármorzsa

Valamelyik nap tv paprikát néztem. Mostanában nem szoktam, illetve csak nagyon ritkán...nem hiába, amikor az ember lánya már az étel látványától is a fenekét növeszti, akkor jobb nem nézni a főzős műsorokat (és sötétben enni). Már gondoltam arra, hogy ha lenne egy szobabiciklim és azon tekerhetnék tévézés közben, akkor kevésbé lennék veszélyben, de mivel nincs: marad az alkalmankénti nézelődés.
Abban a bizonyos műsorban, aminek persze nem jegyeztem meg a címét, Serényi Zsolt serénykedett a tűzhely körül és császármorzsát készített. Már nagyon régen volt utoljára nálunk és annyira guszta lett az övé, hogy azonnal (másnap) nekiugrottam és én is elkészítettem. (Az enyém már nem annyira, de állítólag határozottan úgy fest, mint egy császármorzsa, így fel merem rakni.) Csajos napunk volt, borsóleves után, palacsinta helyett, tökéletes vacsora volt! Persze követtem a séf "tanácsát": brutál mennyiségű vajjal sütöttem. Ahh!


Fejenként egy tojással számoltam, így éppen bele tudtam tuszkolni a 28-as serpenyőmbe - na jó, így együtt azért nem a legoptimálisabb együttest alkották. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy evőkanál porcukorral felvertem. A sárgákat kikevertem a vaníliás cukorral, hozzáfacsartam némi citromlevet, reszeltem bele egy kis citromhéjat, majd a lisztet és a tejet váltakoztatva, palacsintánál sűrűbb masszát kevertem belőle. Beleszórtam egy kis maroknyi aszalt meggyet, végül lazán hozzákevertem a felvert habot.


A felforrósított (teflon) serpenyőbe vajat tettem, amikor megolvadt, erre ment a palacsintatészta, amit egy lapáttal át-átkeverve, a nagyobb darabokat kisebbekre darabolva, pirulósra sütöttem. Sütés közben nekem még kívánt némi vajat, de ennek mennyisége bátorság- és ízlésfüggő.
Porcukorral megszórva, hígabb meggylekvárral tálaltam.


Hozzávalók...
...a palacsintatésztához:
3 tojás, 3 evőkanál vaníliás cukor (vagy cukor+vaníliamagok, vaníliaeszencia), 1 evőkanál porcukor, fél citrom leve és héja, 12 evőkanál liszt, 3 dl tej, 1 maroknyi aszalt meggy (elhagyható, illetve hagyományosan mazsola kerül bele);
...a sütéshez: 10-15 dkg vaj;
...a tálaláshoz: porcukor, lekvár (házi, meggypálinkával megijesztett meggylekvár).
Tovább olvasom...

2010. december 17., péntek

Fahéjas mini és vaníliás maxi

Cookie, ismét. Már szerepel a blogomon, több változatban is. Az alaprecept, kisebb módosításokkal, mindig ugyanaz - nagyon szeretem, mert gyorsan össze lehet dobni, ízlés szerint ízesíthető és sokáig eláll.


A tésztához kihabosítottam a vajat a cukrokkal és a mézzel, majd tovább habosítottam a tojással és a vaníliakivonattal. Ezután hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és a sót. Ekkor elfeleztem a tésztát:
- az egyik felébe fahéjat kevertem, plusz apróra vágott aszalt meggyet és étcsokoládét,
- a másik felébe kevertem még egy kevés vaníliát, valamint durvára tört mogyorót és kakaóbabot.
A mogyorós változatot nagy evőkanállal adagoltam a sütőpapíros tepsibe, egymástól nagy távolságra (sütés közben elterül) - a kanál hátával ellapogattam, kerekre igazítottam a kupacokat. A sütő tepsijébe 8, az eggyel kisebbe 6 ilyen korongot tudtam kikenni. 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 13 percig, amíg a tészta széle pirulni kezdett. A fahéjas változatból kis teáskanálnyi kupacokat sorakoztattam egymás mellé - lehet még ennél kisebbeket is, de most nem volt türelmem... A sütőt kicsit mérsékeltem (170 °C) és kb. 9 perc alatt megsütöttem a sütiket. Mindkét keksz puha lesz így, a ropogóshoz tovább kell sütni, de nagyon vigyázni kell, mert pillanatok alatt meg tud égni.


Hozzávalók kb. 22-24 db nagy és kb. 75 db mini kekszhez...
...az alaptésztához:
40 dkg vaj/margarin, 12 dkg méz, 12 dkg nádcukor, 12 dkg kristálycukor, 4 tojás, 1 evőkanál házi vaníliakivonat, 50 dkg liszt, 2 teáskanál (10 g) sütőpor, 2 teáskanál (10 g) só);
...a fahéjas-meggyes-étcsokishoz: fél adag alaptészta, 2 teáskanál (10 g) fahéj, 8-10 dkg kicsire aprított aszalt meggy, 8-10 dkg aprított étcsokoládé (70%);
...a vaníliás-mogyorós-kakaóbaboshoz: fél adag alaptészta, még egy kevés házi vaníliakivonat, 20 dkg durvára tört törökmogyoró (pirított és pirítatlan mogyoróval is érdemes kipróbálni), 3 dkg pörkölt, aprított kakaóbab.


További cookie receptek a blogon: csupacsokis, kakaóbabos és meggyes-diós.
Tovább olvasom...

2010. december 14., kedd

Narancsos-mézes ágyaspálinka

Rászorulók mindig vannak, ebben az évben azonban még inkább szükség volt és van az összetartásra, egymás megsegítésére, mint bármikor máskor. Hogy könnyebbé tehessük néhány szegénységben élő család, néhány éhező kisgyermek karácsonyát, 115 blogger még nyár elején összefogott, hogy egy karácsonyi recept- és ötletgyűjtemény elkészítésével, adományokat gyűjtsön a megsegítésükre.
Ebben a kiadványban, a Kifőztük karácsonyban szerepel az alábbi vendégváró italreceptem.


A narancsot alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héját nagyon vékonyan lehámozom, próbálok minél kevesebb fehér részt a héjdarabokon hagyni.
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a narancshéjat, az aszalványokat és a fűszereket. A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, a forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom, forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és - miután újra lezárom - néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (például hűtőszekrénybe), és négy hétig érlelem. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább.
Az aszalványokból néhány darabot vissza lehet tenni az italba, ha ajándékba szánjuk, jól mutat az üvegben, illetve kitöltve a pohárban is nagyon mutatós. Irtóra üt, tehát óvatosan a nassolásával! :) Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.


Ha nem ajándékba készítem, én nem szoktam a mézet-pálinkát melegíteni, mert minket nem zavar, ha az ital opálos lesz.
Ez az ital "ágyazás" nélkül is elkészíthető, én most legutóbb úgy készítettem. Elkészíthető a limoncellohoz hasonlóan, először csak a pálinkát érlelve a fűszerekkel, majd 2,5-3 hét után leszűrve és a mézet ekkor hozzákeverve is. Nagyon finom végeredmény születik így is - szilveszterre még el is készülhet! ;)

Hozzávalók: 1 narancs héja, 2-3 szem aszalt sárgabarack, 3-4 szem aszalt szilva, 4-5 aszalt füge (mini), 10 szem aszalt szőlő (mazsola), 5-7 cm fahéjrúd, 4-6 szem szegfűszeg, 10 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

Mézes pálinkák a blogon: citromos-fűszeres, aszalt meggyel ágyazott, mentás. További - akár ajándékba is adható - likőrök a blogon: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs.

Adakoztál már? December 20-ig, az akció honlapján, még megteheted!
Tovább olvasom...

2010. október 28., csütörtök

Zabpelyhes sütőtökkenyér

Sütőtök, sütőtök, sütőtök! Jöhet, bármikor, (majdnem) bárhogyan. :))
Sütőtökkenyeret szerettem volna készíteni, de persze nem volt elég réteslisztem itthon hozzá, így aztán zabpehellyel töltöttem ki az űrt. Korábban már bevált a zabpehely-sütőtök párosítás, a Kiskuktától átvett süti is ezek felhasználásával készül, de sült már ilyen muffin is, szintén a kenyérrecept átalakításával. Ha már zabpehely, akkor a cukor egy részét most mézre cseréltem...egy másik részét pedig nádcukorra...így legalább van egy kis "egészséges nass" illúzióm. :))


Alapvetően ugyanúgy készült, mint a "sima" sütőtökkenyér: a tököt megtisztítva, felkockázva egy csipet sóval megfőztem, a vizet leszűrve pépesítettem, majd hagytam kihűlni. Ezután belekevertem a folyékony hozzávalókat, úgy mint tojás, olaj és méz, valamint egy csipetnyi friss élesztőt is beledolgoztam. A száraz hozzávalókat egy másik edénybe mértem: rétesliszt, zabpehely, (nyújtófával kissé megpüfölt) mandula, mazsola, aprított csoki, őrölt fahéj, szódabikarbóna, nádcukor és házi vaníliás cukor.


A két keveréket összekevertem és enyhén olajozott kenyérformába simítottam. 150-160 °C-ra előmelegített sütőben sült tűpróbáig - úgy 100 perc körül. A sütőből kivéve kb. negyed óráig hagytam a formában pihenni, majd rácsra borítva hagytam kihűlni.


Hozzávalók: kb. 60 dkg sütőtökbél (tisztított súly), 1,6 dl olaj, 3 tojás, 8 dkg méz (selyemfűmézet használtam hozzá), kb. 5 g élesztő (elhagyható), 20 dkg zabpehely, 20 dkg rétesliszt, 15-20 dkg belevaló (most mandula, étcsoki, mazsola vegyesen), 1 nagy teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, 10 dkg nádcukor, 5 dkg vaníliás cukor, további néhány csepp olaj a formához.

Latsia aszalt áfonyás sütőtökkenyerét a Kifőztük magazin aktuális, októberi számában találjátok meg, ha még nem tettétek meg, töltsétek le!
Tovább olvasom...

2010. június 18., péntek

Másfél kiló meggy...


Az ennyi, mint itt a képen látszik... Persze, aszalás után. :)))
Már régóta szerettem volna egy aszalógépet. Tavaly "rengeteg" (a fa méretéhez viszonyítva) meggyünk termett, akkor határoztam el, hogy márpedig idén én már biztos, hogy aszalni is fogok belőle! Naná, hogy most rosszabb lett a termés, ráadásul kisebb-nagyobb lakók is felütötték fejüket a szemekben, de mivel bízom a napos nyárban, a szépen beérő paradicsomokban, azért csak megvettük a gépet.

Próba-aszalás: meggy. Fogalmam sincs, mennyi férhet összesen az 5 tálcára, de vagy 4 kiló biztosan. Én csak másfél kilót aszaltam, ennyi volt, ami igazán szép érett és hibátlan volt. Fél-fél kilónként három tálcára osztottam el. A szárakat eltávolítottam, a magokat a használati útmutató tanácsára benne hagytam.


Úgy 6 óra elteltével kerültek a szemek olyan állapotba, hogy már magozhatónak ítéltem őket. Jópofa dolog a fonnyadt meggyet magozni, ugyanis lédús elődjéhez képest szinte semmi nedvesség nem távozik már ilyenkor, de legalábbis nem fröcsköl mindent össze a meggylé. :D Persze hiába az alapos válogatás, volt néhány lakott is közöttük, azokat a szemeket kiszedtem és már nem kerültek vissza az aszalóba.

ilyen volt magozás előtt

magozás után így indult tovább az aszalás
 
Ezek után már csak néhány órányi (további 16) aszalás következett. Fogalmam sincs, meddig kellett volna aszalnom, mert ez volt az első próbálkozásom, de igyekeztem biztosra menni. Folyamatosan ellenőriztem a szemeket, cserélgettem a tálcákat, sőt, egyszer még a szemeket is átrendeztem, azaz összeszedtem az összes lédúsabbat és lepakoltam a legalsó tálcára őket. A meggyek már ekkor sem voltak lédúsnak mondhatók, azaz nyomásra nem sikerült igazából levet nyomnom belőlük, de még azért eléggé "fogtak", és a tájékoztató is azt javasolta, hogy jóóól szárítsuk ki a szemeket, jobban, mint ahogy készen kapni.

...hát én jóóól kiszárítottam...


A végeredmény: 1,5 kg érett, egészséges meggy, mínusz magok, mínusz lakott szemek, mínusz nedvesség, mínusz "kóstoló"=kb. 215 g aszalt meggy. 
3-4-5 dkg-os lezárt zacskókat készítettem, ezeket még egy befőttesüvegbe helyeztem. Ahogy szepy mondaná: "térdre, imára", hogy ezek után még el is álljanak. :)


Kedves aszalásban jártas bloggertársak: jól csináltam? Ti is így aszaljátok (géppel) a meggyet?
Tovább olvasom...