2011. szeptember 6., kedd

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy b@kker a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.


Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...


A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)


Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.

8 megjegyzés :

Petra írta...

Engem az a süti érdekelne, de nagyon... :)))
Guszta lett a lekvárod.

Bors and Pepper írta...

Hellóóó :)))

Éva írta...

Ezt a módszert ismerem nagyon régen tettem így el ecettel és nagyon finom volt. Ami még ennek a technikának előnye hogy nem fontos őrizni a lekvárt és nem köpköd!:)

trollanyu írta...

Nagyon jó a házi szilvalekvár:) Nekem anyukám főzött minden évben isteni lekvárokat, mostmár majd nekem kell megpróbálnom. Érdekes színe van, vagy csak a kép ilyen?

Bianka írta...

Imádom

egycsipet írta...

Petra, jön majd, jön... :)) Köszi!

B&P, sziaa! Örülök, hogy újra behálózódtál. ;)

Éva, így van, szerintem is remek - a lekvár és a recept is. Nem sokat kell dolgozni vele, szépen megfő magában. :))

Trollanyu, is-is. Kicsit sötétebb a színe - ezt valamikor délelőtt fotóztam, ilyenkor nagyon tűz a nap, gondolom ez sem és a háttér sem tett jót az összhatásnak. Az asztal sem ilyen narancsos gyárilag :D, ezt is a nap teszi, de nem volt kedvem a színek állítgatásával pepecselni. :)

Bianka :))

Csibe írta...

Régen a nagyikám, most anyu készíti...én még nem próbáltam!
..és bakker ügyes vagy :)

egycsipet írta...

Csibe, köszi! :)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...