A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 22., hétfő

Mézes-diós négyzetek

Nagyon-nagyon finom diós sütemény, amit könnyű elkészíteni, ráadásul kiadós és néhány napig egész jól el is tartható. Érdemes becsempészni az őszi, év végi sütemények közé, még a dióért kevésbé rajongóknak is.


A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal vagy egy késes robotgép segítségével összeállítom. Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe nyújtom, majd amíg a sütő bemelegedik, a hűtőbe teszem a tésztát (érdemes úgy kibélelni a tepsit a tésztával, hogy legyen egy kis pereme). A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.
Az előkészített tésztát 20 percig, illetve addig sütöm, amíg világos színt kap.
Amíg a tészta pihen és sül, a diót durvára aprítom. A cukrot, mézet, vajat és tejszínt addig melegítem, amíg a vaj és a cukor is elolvad. Beleforgatom a felaprított diót, majd az egészet elegyengetem az elősütött tésztán, ezután nagyjából fél óra alatt készre sütöm, azaz addig, amíg a dió illatos és aranybarna lesz.
Teljesen kihűtve, egy hosszú pengéjű, éles késsel kisebb négyzetekre szeletelem. Vigyázat, addiktív! :)


Hozzávalók egy kb. 20x30 cm-es (vagy kicsit nagyobb) tepsihez...
...a tésztához:
250 g finomliszt, 120 g porcukor, 150 g hideg vaj, kevés hideg víz (ha szükséges);
...a diós rátéthez: 100 g barna nádcukor, 150 g méz, 150 g vaj, 50 g tejszín (30%), 350 g durvára vágott dió.
Eredetileg pekánnal, innen.
Tovább olvasom...

2014. február 18., kedd

Gyors gyümölcsös-müzlis desszert

Az elmúlt hétvégén gyors desszertet készítettem a vendégeinknek: tejszínes krémet rétegeztem házi müzlivel és gyümölcsös öntettel. Szerintem nagyon finom, jól variálható és végtelenül egyszerű desszert, érdemes kipróbálni.


Az egyik réteg házi müzli - még egyszerűbb a dolgom, ha éppen van belőle, de ha nincs, akkor is gyorsan elkészül. Ehhez a dió kivételével az összes hozzávalót összekeverem egy tálban, sütőpapíros tepsire egyenletesen elosztom és 180 °C-ra előmelegített sütőbe tolom. 7-8 perc után egyszer átkeverem, majd újabb 7-8 perc elteltével belekeverem a durvára aprított diót. Ezután 5 percenként átforgatom a keveréket, amíg egyenletesen meg nem pirul az egész (hogy összesen mennyi időt tölt a sütőben, ez függ a tepsi méretétől is, kisebben lassabban pirul át, nagyobb méretűben gyorsabban elkészül). Az utolsó átkeverésnél vaníliakivonatot csorgatok rá, összekeverem és ezután már csak kábé 2 percig pirítom. A müzlit kiveszem a sütőből és 1-2 alkalommal átkevereve, az egymáshoz ragadt nagyobb darabokat összetörve, a tepsiben hagyom kihűlni.


Amíg a müzli készül, elkészítem a gyümölcsszószt: a szeder és a málna kivételével mindent egy edénykébe teszek és felforralok. 5 percnyi forralás után hozzáadom a szedret, amikor ezzel is felforr a szósz, beleteszem a málnát. Éppen csak újraforrásig melegítem, ezután elzárom a lángot és hagyom kihűlni a szószt. (Keverés helyett érdemes inkább csak rázogatni az edényt, hogy minél kevésbé törjenek össze a gyümölcsök. Ha nagyon híg lenne a leve, keményítővel lehet sűríteni vagy rétegezésnél csak a "sűrűjét" használni.)
A görög (vagy lecsepegtetett) joghurtot elkeverem a mascarponéval, belereszelem egy citrom héját. A tejszínt habbá verem kevés porcukorral és a zselatin fixszel (előírás szerint), majd összeforgatom a joghurtos sajtkrémmel.
A háromféle összetevőt egy nagyobb tálban vagy több desszertes pohárban rétegezem, tálalás előtt 1-2 órán keresztül hűtöm. 


Hozzávalók...
...a müzlihez*:
300 g egész zabpehely, 130 g méz, 70 g melaszos nádcukor (vagy összesen 200 g méz/cukor/nádcukor...ízlés szerint), 1 teáskanál (4 g) őrölt fahéj, 80 g olaj (most felesben használtam olvasztott vajat és szőlőmagolajat), 100 g durvára aprított dió, 1 mokkáskanálnyi természetes vaníliakivonat;
...a gyümölcsszószhoz: 350 g kékáfonya (mirelit**), 1 narancs és 1 citrom leve, 4-5 kardamom (egészben), fél rúd vanília, 80 g cukor, 150 g fekete szeder (mirelit**), 150 g málna (mirelit**);
...a tejszínes krémhez: 200-250 g görög joghurt, 1 doboz (250 g) mascarpone, egy citrom héja (a levéből is mehet hozzá), 400 ml habtejszín, porcukor ízlés szerint, fél csomag (10 g) zselatin fix.
*Ha marad müzli, üvegben lehet tárolni néhány napig, gyümölcsös joghurtba keverve nagyon finom. Ízlés szerint további olajos magvakat, csokidarabokat, aszalványokat is lehet beletenni. A házi müzli készen kapható müzlivel is kiváltható, de finom desszert készíthető kekszmorzsával vagy akár csak pirított, darabolt csonthéjasokkal is.
**Szezonban természetesen friss gyümölcsből készülhet, illetve más gyümölcsökkel is érdemes kipróbálni.
Tovább olvasom...

2013. március 24., vasárnap

Fahéjas grízes krémes

Grízes krémes, mézes krémes, mézes zserbó (ezt a nevét mondjuk nem értem, de ez az én bajom) - mind ugyanazt a süteményt takarja. Nálunk legalábbis grízes ez a krémes, igaz, többfelé készítik szimpla lisztes fehér krémmel is, tudjátok olyannal, mint a kozák sapka krémje. Aztán van az a változat, amikor lekvárt tesznek bele, de én úgy nem bírom, így nálam lekvár a közelébe sem mehet ennek a süteménynek. A recept egy változata fent van már a blogon - a jelenlegi a sütő tepsiméretére (nagy családra) van optimalizálva és fahéjas a tésztája...mert a fahéj és a tejbegríz jóbarátok. :)


A tésztához a mézet a vajjal és a cukorral megolvasztom, ezután a többi hozzávalót belekeverve összegyúrom. A sütőt előmelegítem (170 °C), a tésztát három részre osztom és lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtok belőlük, amiket a nagytepsi méretére szabok. A leeső széleket újra összegyúrom és kinyújtom egy negyedik lappá (ha nagyon kemény lenne, mikróban lágyítható a tészta). A mézes lapokat a tepsi hátán (sütőpapíron) megsütöm, rácsra csúsztatva kihűtöm.
Amíg sülnek és hűlnek a lapok, megfőzöm a grízes krémet. Ehhez a tejet a vaníliával felforralom, belekeverem a búzadarát, a lisztet és a cukrot, majd sűrűre főzöm. Néhányszor átkeverve hagyom kihűlni. A vajat a porcukorral és egy kortynyi rummal habosra keverem, ezután hozzádolgozom a kihűlt tejbegrízt is, végül három részre osztva rétegezem a lapokkal (a legfelső lap "üresen" marad). A süteményt behűtöm (ha nincs ekkora hely a hűtőben, megteszi egy hideg kamra is), végül csokoládéval vonom be a tetejét (hagyományosan csokimáz simul rá). A csoki dermedése után forró (vízbe mártott) késsel vékony, hosszúkás szeletekre vágom.


Még több mézeslapos sütemény a blogon: Zsuzsi szelet, Vali szelet.

Hozzávalók (a sütő nagytepsijéhez)...
...a tésztához:
750 g liszt, 12 g (2 teáskanál) szódabikarbóna, 3 nagy (!) tojás, 125 g vaj, 200 g méz, 200 g cukor, 8 g (2 teáskanál) őrölt fahéj, csipet só;
...a krémhez: 1,5 l tej, 1 vaníliarúd, 150 g búzadara, 50 g liszt, 50 g cukor, 250 g vaj, rum vagy -aroma ízlés szerint, kb. 150 g porcukor;
...a bevonáshoz: 250-300 g csokoládé, 3-4 evőkanál olaj vagy tetszőleges csokimáz.
Tovább olvasom...

2013. március 3., vasárnap

Almás-rebarbarás kőttes

Almás sütit terveztem, de eszembe jutott, hogy milyen régen sütöttem utoljára kelt pitét, így inkább ezt készítettem. Egy kis rebarbarával, kardamommal megbolondítva...uhh, nagyon finom lett! Mivel nem édesítettem túlságosan, így kellemes, üde lett a töltelék, de persze kifejezetten édesre készítve is nagyon finom lehet.


A tészta hozzávalóit alaposan megdagasztottam (a puha vajat csak a végén dolgoztam a tésztába), majd lefedve duplájára kelesztettem. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket, ami nálam most roppant egyszerűen készült, ugyanis az alma már fahéjjal és cukorral párolva pihent a fagyasztóban, így azt csak kiolvasztottam és a vaníliás cukorral megpárolt rebarbarához kevertem. Pluszban kardamommal fűszereztem, de gyömbérrel is nagyon finom, érdemes kipróbálni. (Ha nincs frigós tartalék, akkor az almát meghámozom, lereszelem, cukorral és fahéjjal megszórom, majd fél-egy óra után levétől kissé kinyomkodom és így teszem a rebarbarához.)
A megkelt tésztát két cipóra osztottam, az elsőt kinyújtottam és sütőpapíros tepsibe tettem. Ezt megszórtam egy kis zsemlemorzsával (kekszmorzsa is lehet), ráterítettem a tölteléket, amit szintén meghintettem morzsával. Kinyújtottam a második lapot és befedtem vele a süteményt. Megszurkáltam villával és kb. fél órán keresztül kelni hagytam, közben előmelegítettem a sütőt is 170-180 °C-ra. Mielőtt sütőbe toltam, felvert tojással kentem meg a pite tetejét, majd szép pirulósra sütöttem.
Nekem lágy maradt a töltelékem, engem nem zavar, sőt, nekem így finom :), de aki tömörebb, kevésé folyós töltelékre vágyik, az bele is keverhet egy kis zsemlemorzsát, vagy alaposan ki kell nyomkodni az almát a levétől, hogy minél kevesebb nedvesség kerüljön a töltelékbe.

Hozzávalók...
...a tésztához:
200 g natúr joghurt, 60-70 ml tej, 6 dkg méz (vagy cukor), 20-22 g élesztő, 2 tojás sárgája, csipet só, 250 g rétesliszt, 250 g finomliszt, 70 g lágy vaj;
...a töltelékhez: kb. 1200 g alma (vagy kb. 800-1000 g mirelit-párolva), kb. 600 g rebarbara (mirelit), (vaníliás) cukor, kardamom, őrölt fahéj;
...továbbá: a nyújtáshoz liszt, szükség szerint zsemlemorzsa, a tetejére egy tojás.
Tovább olvasom...

2012. november 5., hétfő

Fűszeres mézeskeksz

"van itthon 10 deka vajam...kevés...de nincs kedvem boltba menni...ok, elég lesz valamire"
És elég lett - erre. Nem mondom, hogy tökéletes a recept (ezt egyébként máskor sem ;P), de finom, ropogós, fűszeres (Mese keksz-feeling), elképesztően gyorsan kopós.


A mézet a cukrokkal és a vajból egy evőkanálnyi mennyiséggel éppen csak megolvasztom, majd a tűzről levéve, a maradék vajjal és a tojással együtt kihabosítom (tejeskávé színű lesz).
A lisztet elkeverem a fűszerkeverékkel, a sóval és a szódabikarbónával, ezután összedolgozom a cukros vajjal. Folpackba csomagolom és (legalább) 2-3 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.


A sütőt előmelegítem 190 °C-ra. A tésztát 2-3 darabra vágom: amivel éppen nem dolgozom, azt a hűtőben hagyom, az éppen szükséges darabot pedig finoman átgyúrom. Enyhén lisztezett deszkán 3-4 mm vékonyra nyújtom a tésztát és tetszőleges formákra szúrom (speculoos és egyéb kekszmintázókkal is működik a tészta). Sütőpapírral bélelt tepsiben, 7-8 perc alatt készre sütöm a kekszeket. Néhány percig még a tepsiben hagyom a kekszeket, ezután rácsra áttéve hűtöm ki teljesen.
Zárt dobozban tárolva egy napnál tovább nálunk nem állt el - mert elfogyott. :)))


Hozzávalók (kb. 4 tucat közepes méretű kekszhez): 50 g méz, 50-50 g világos és sötét (nádmelaszos) nádcukor, 100 g vaj, 1 közepes tojás, 280-300 g liszt + a nyújtáshoz, 3 teáskanál (mennyisége tetszés szerint növelhető) házi mézeskalács fűszerkeverék, csipet só, 1/4 teáskanál szódabikarbóna.
Tovább olvasom...

2012. október 28., vasárnap

Marshmallow csontok Halloweenre

Pillecukor csontok bulizós gyerekeknek, mindenszentek előestéjére.
Anno az első pillecukromat Edit tortasulis leírása alapján készítettem, ezt alakítgattam aztán az elmúlt évek alatt. Rendszerint fondanthoz használom, szerintem most másodszorra készítettem direkt fogyasztásra, bár a család szerint gyakrabban kellene ilyet "sütnöm". Hát majd meglátjuk... :D


Nagyon egyszerű elkészíteni, de jó, ha van egy tálas mixerünk. Ebbe mérem a zselatint a 6 evőkanál vízzel és duzzadni hagyom. Közben a cukrot a vízzel és pár csepp ecettel nagy lángon forralni kezdem. Amikor a hab zöme elforr róla, a mézet is hozzáadom, majd ezekkel együtt legalább addig forralom, amíg a szirupból erős szálat lehet húzni (ideális esetben ennél is tovább, amíg a szirup hőmérséklete eléri a 115-116 °C-ot, de nekem nincs cukorhőmérőm, és a golyó próbával nem szoktam vacakolni).
Ekkor hozzáöntöm a zselatinhoz, nagyon kevés sót adok hozzá (kb. negyed mokkáskanál) és elkezdem magas fokozaton kihabosítani. Nagyjából 8-10 percen keresztül dolgoztatom a géppel, amíg olyan lesz az állaga, mint a cukros tojáshabnak, ekkor hozzáadom az aromákat (most citromlé és vanília eszencia került bele a "minél kevesebb E"-jegyében, de nem szabad sokat beletenni, hogy ne híguljon el nagyon a hab - ezért célszerűbb aromát használni) és még 2 percig hagyom dolgozni a gépet.


Ezután a masszát habzsákba kanalaztam és sütőpapírral bélelt, olajjal finoman megkent tepsikbe csontokat formáztam.


A marshmallow csontokat egy napig hűvös helyen szikkadni hagytam, majd porcukor és keményítő 1:1 arányú keverékébe forgattam. Ha nem csontok készülnek, akkor egy (szintén sütőpapíros-olajozott) kisebb tepsibe lehet simítani a masszát és szikkadás után kiszúrni, szeletelni stb...


Hozzávalók: 15 g zselatin, 6 evőkanál víz, továbbá 200 g cukor, 100 ml víz, 80 g méz, pár csepp ecet, icipici só, 1-2 mokkáskanál aroma (most 1 evőkanál citromlé és 2 teáskanál vanília eszencia), valamint étkezési keményítő és porcukor 1:1 arányú keveréke a forgatáshoz (3-3 dkg elég ehhez a mennyiséghez).
A pillecukrot aromákkal - mandula, citrom, menta, vanília stb. - tetszőlegesen lehet ízesíteni, 1-1 mokkáskanál elég ezekből. Színezni is lehet zselés vagy por alapú ételszínezékkel, illetve színes aromák használatával.
A csontok ötlete Martha Stewarttól.
Tovább olvasom...

2012. július 1., vasárnap

Nyári gyümölcstorta

A tortákat illetően nincs is kiválóbb ilyenkor nyáron, mint egy finom gyümölcstorta: vékony tésztaréteg mellett óriási adag vaníliakrém, friss gyümölcsökkel. Anyumnak, szülinapjára, sok szeretettel.


Ennek a változatnak kakaós-mézes tészta az alapja - azon túl, hogy finom, további előnye, hogy előre elkészíthető, megsütve lefagyasztható, alkalomadtán kiolvasztva gyorsan megtölthető.

 
A mézes tortaalap tehát úgy készül, hogy a tésztát összeállítom, pihentetem, majd vékonyra nyújtom és egy levehető oldalú piteformát kibélelek vele. Előmelegített sütőben, 180 °C-on - először sütőpapírral és rizzsel (vagy babbal, kinek mi) kibélelve, majd ezt eltávolítva -, 7-10 perc alatt megsütöm. Ezután a formában hagyom kihűlni (ha fagyasztóba kerül, ki sem veszem a formából, csak alaposan becsomagolom és már mehet is a hűvösre; ha egyszerre többet sütök, a formából kiveszem, egyenként csomagolva teszem el, ez esetben körültekintőbben kell helyet választani a fagylakban, hogy ne sérüljenek).


A kihűlt (kiolvasztott) mézes tésztát finom vaníliakrémmel töltöm. A krémhez a tej 3/4-ét a felhasított vaníliarúddal együtt felforralom, majd kis lángon főzöm további 5 percig. A tojásokat a cukorral és a keményítővel alaposan kikeverem, a maradék tejből csorgatok hozzá, hogy folyékonyabb legyen az állaga. A forró tejből kiveszem a vaníliarudat, lehűtöm a maradék tejjel és hozzákeverem a tojásos keveréket. Kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem, ezután a tűzről levéve, időnként átkeverve hűlni hagyom. Amikor már langyos a krém, a tortalapot tányérra helyezem, a krémet rásimítom, a tetejét pedig kirakom a megmosott, lecsepegtetett és papírtörlőn leitatott, szükség szerint darabolt gyümölcsökkel. Egy ecset segítségével vékonyan átkenem a gyümölcsöket az előkészített tortazselével (vagy agar-agar, vagy zselatin, vagy kinek mi), majd hűtőben dermesztem a tortát.


Hozzávalók egy 24-25 cm-es piteformához...
...a tortalaphoz:
5 dkg cukor, 3-4 dkg méz, 2 dkg vaj, 14 dkg liszt, csapott teáskanál szódabikarbóna, a dkg ét kakaópor, icipici só, 1 kisebb tojás (eredeti arányok - ez a mennyiség 3 tortalaphoz elég);
...a vaníliakrémhez: 1 l tej, 1 nagyobb (vagy 2 kisebb) vaníliarúd, 8 tojás sárgája, 180 g cukor, 60 g keményítő;
...továbbá: sok-sok (idény)gyümölcs és valamilyen zselé a tetejére (én expressz tortazselét használtam, ez az, amit csak el kell keverni forró vízzel - kb. 1/4 csomagból készítve elég ehhez a tortához).
Tovább olvasom...

2012. április 11., szerda

Datolyás-diós zabpehelyrúd

Még a múltkor szerettem bele - szintén Martha Stewart oldalán - egy ehhez hasonló finomságba. Na jó, igazából az alap összetevőkön (zabpehely és datolya) túl nem is olyan nagyon hasonlít hozzá... :) Finom, müzliszelethez hasonló nass az egészségesebb kategóriából. Ráadásul tejmentes. És még tojásmentes is. :)


A datolyát forró vízzel leforrázom és nagyjából 10 percig áztatom, majd leszűröm. A diót egy serpenyőben addig melegítem-pirítom, amíg éppen illatozni kezd, majd a felét késes robotgéppel megőrlöm, a másik felét durvára aprítom. A lenmagot kávédarálóban finomra őrlöm. 
A zabpehelyhez adom a diót, a kakaóbabot, a lenmagot és az aszalványokat, elkeverem, és csipet sót, valamint kevés fahéjat szórok még hozzá.


Amikor kézmelegre hűlt a datolya, kimagozom. Az áztatott datolyahúst a késes robotgéppel pépesítem. A zabpelyhes keveréket a datolyával és a mézzel összedolgozom, majd egy sütőpapírral bélelt és olajjal finoman kikent tepsibe teszem a keveréket és vizes kézzel (valamint egy pohár segítségével) egyenletesen belenyomkodom, -tömörítem. 170-180 ºC-ra előmelegített sütőben 23-25 perc alatt megsütöm (amíg halvány színt kap). Néhány perc pihentetés után rácsra borítom és azon hagyom kihűlni, végül egy hosszú, éles késsel tetszőleges rudacskákat, szeleteket vágok belőle.


Hozzávalók egy kb. 15x25 cm-es tepsihez: 12 dkg zabpehely (finom), 12 dkg dió, 25 dkg datolya (mag nélküliből 20 dkg), 7 dkg aszalt mangó, 5 dkg aszalt vörösáfonya, 3 dkg pirított-tört kakaóbab, 20 g lenmag, csipet só, 1 mokkáskanál fahéj, 3-4 evőkanál méz, 1-2 teáskanál olaj.
Tovább olvasom...

2011. november 24., csütörtök

Vali szelet

Nem is tudom, mit mondhatnék róla azon kívül, hogy gesztenyés, mézes, mutatós és emellett igazán ünnepi sütemény. Talán csak annyit, hogy egy nagyon kedves ismerős anyukájáról kapta a nevét :D és már egy hónapja készülök megsütni.
Készítsétek el most vasárnapra, vagy a következőre, az azt követőre...vagy persze karácsonyra. Nem fogjátok megbánni. :)


A szokásos kakaós-mézes lapom az alapja. Ehhez a tésztához a mézet, a vajat és a cukrot kevergetve megolvasztom. Nem kell felforralni, elég addig melegíteni, amíg elegyedik és a kevergetéstől kissé kivilágosodik, ekkor a tűzhelyet lezárom. Nagyobb tálba mérem a száraz hozzávalókat és összekeverem. A tojásokat beleütöm a még meleg vajas mézbe, elkeverem, majd a lisztekhez adom. Összeállítom a tésztát, majd frissentartó fóliába csomagolom és 2 órán keresztül, szobahőmérsékleten pihenni hagyom.
Amíg a tészta pihen, a gesztenyepürét a fagyasztóból kivéve hagyom felengedni. A tejből, pudingporból és 3 dkg cukorból vaníliapudingot főzök, amit ezután időnként átkeverve teljesen kihűtök.
A pihentetési idő leteltével a tésztából négy egyforma méretű (kb. 22x30 cm), vékony lapot nyújtok. Ezeket 170 fokos sütőben, egy tepsi hátulján, egymás után, 6-8 perc alatt kisütöm (figyelni kell, mert hajlamos megégni), majd rácson hagyom kihűlni.

A gesztenyekrémhez a kihűlt pudingot elkezdem robotgéppel keverni. Hozzáadom a darabokra vágott gesztenyepürét és alaposan összedolgozom, majd a puha vajat is beletéve néhány perc alatt habosra keverem a krémet. A habosítás alatt porcukorral, vaníliakivonattal és rummal vagy rumaromával tetszőlegesen tovább ízesítem a gesztenyekrémet.
Az összeállításhoz megfelelő méretű tálcára helyezek egy tésztalapot, egyenletesen megkenem a krém harmadával, majd újabb tésztalap, krém, tésztalap... következik. A tetejére kerül a legszebb, legsimább felületű lap, amit olvasztott csokoládéval vonok be és tetszőlegesen szórócukrokkal díszítek.
Hűtőszekrénybe teszem legalább egy éjszakára, ezután hosszúkás szeletekre vágva tálalom.


Hasonló receptek a blogon: adventi mézes torta, Zsuzsi szelet, grízes mézes krémes.

Hozzávalók...
...a kakaós lapokhoz*:
15 dkg cukor, 10 dkg méz, 5-6 dkg vaj, 2 egész tojás, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna, 3 dkg kakaópor (keserű), csipet só;
...a gesztenyekrémhez: 2 csomag vaníliás pudingpor, 6 dl tej, 3 dkg cukor, 50 dkg gesztenyepüré, 12 dkg szobahőmérsékletű vaj, 10 dkg porcukor**, 1-2 teáskanál vaníliakivonat, kevés rum vagy 1-2 mokkáskanál rumaroma;
...a tetejére: 15 dkg étcsokoládé, 1-2 teáskanál olaj, tetszés szerint díszítőcukrok.
*a mézes lapot korábban is el lehet készíteni (kisütve le is fagyasztható), aztán fogyasztás előtti nap már csak be kell tölteni a krémmel, így jól ütemezhető ez a sütemény a közelgő ünnepek alkalmával is;
**elképzelhető, hogy a feltüntetett cukormennyiség sok lesz a kevésbé édesszájúaknak, sőt a gesztenyepürék sem egyformán édesek, így mindenképpen ajánlom, hogy készítés közben kóstoljátok a krémet és az édesség beállításánál vegyétek figyelembe azt is, hogy a mézes lapok tovább édesítik majd a kész süteményt.
Tovább olvasom...

2011. október 30., vasárnap

Sütőtöklé újratöltve

Tavaly halloweenre sült tökös italokat hoztam, idén megmutatom, hogyan készítem a töklevet akkor, amikor nem a maradék felhasználása, hanem maga az ital a cél. Ha most hozzáfogtok, holnapra éppen tökéletes lesz! ;) 


A sütőtököt meghámoztam, magjait kikapartam, húsát darabokra vágtam. Hozzáadtam a tisztított almát, a felkarikázott répát és beledobtam a nagyobb darabokra tört (és természetesen hámozott) banánt is. Az egészet felöntöttem vízzel (lepje el) és főzni kezdtem.
Nagyjából fél óra elteltével megpuhult minden, ekkor botmixerrel pépesítettem az egészet. Fűszereztem, mézet csorgattam hozzá és némi vízzel hígítottam rajta (én rostosan, sűrűn szeretem, de ízlések és...), majd újra felforraltam. Ekkor (friss narancs híján) 100 %-os narancslével kerekítettem az ízét és addig hagytam a tűzön, amíg éppen felforrt. Kihűtve hűtőbe került - jót tesz neki, ha 1-2 napig még pihen, de természetesen azonnal is fogyasztható. (Poharakba töltés előtt alaposan fel kell rázni.)
Egy hétig biztosan eltartható, talán még azután is, de nálunk ennyi idő alatt mindig elfogy. Forrón, sterilizált üvegbe töltve és dunsztba téve hosszabb ideig is eláll, de mivel sütőtök elég sokáig kapható, én ezt nem tartom szükségesnek, frissen készülhet mindig.


Hozzávalók kb. 2,5 liter rostos sütőtökléhez: 70 dkg sütőtök (tiszta súly, kb. 1 kg-os tökből), fél szál sárgarépa (ts: 7-8 dkg), 2 kisebb alma (ts: 20 dkg), 2 érett banán (ts: 20 dkg), 1,2-1,4 l víz, 1-2 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér (vagy friss), csipet őrölt szegfűszeg, kb. 10 dkg méz (vagy más édesítő), kb. fél liter narancslé (100 % vagy frissen facsart).*
A fent leírt recept (is) csak egy lehetőség: ha hasonló levet készítenétek, érdemes a saját szájízetek alapján alakítani. Én is így szoktam - most csak a bejegyzés kedvéért méricskéltem, de az otthon lévő alapanyagok függvényében ettől jelentősen el lehet térni.
*update: szebb lesz az ital színe, ha egy kevés aszkorbinsavat is tesztek bele.
Tovább olvasom...

2011. október 3., hétfő

Gesztenyés krémestorta

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).
A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.


De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.


Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.


A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.
 
Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.


Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz:
70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.
*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.
Tovább olvasom...

2011. szeptember 6., kedd

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.


Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...


A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)


Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 19., péntek

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))


Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.


Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.


Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D


Belekerült...
...a fűszeres alapszószba:
2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.
** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 17., szerda

Málnás tejberizs

Gyors és egyszerű desszert, most éppen kétféle változatban, hogy a családban mindenki szeresse...de legalábbis megegye. :D Tetszőlegesen bármilyen gyümölcsből el lehet készíteni, illetve akár a kétféle változatot egybeolvasztva réteges desszert is készülhet belőle.


A tejberizshez a rizst egy (teflon) edénykébe szórtam és felöntöttem a vízzel. Egy csipet sóval együtt főzni kezdtem - fedő nélkül, alacsony lángon. Amikor a víz nagyjából elfőtt, hozzáadtam először a tej egyik, majd amikor azt is felvette a rizs, akkor a másik felét is. Időnként megkevertem, majd amikor az összes tej a rizsbe került, hozzáadtam a tejszín felét, valamint a mézet, a főzés végén pedig a maradék tejszínt is. Hagytam hogy felforrjon, majd elzártam a tűzhelyet és időnként átkeverve hűteni kezdtem a rizst.


A málnát leöblítettem, majd papírtörlőn leitattam a felesleges vizet. A még meleg (de már nem forró) tejberizs felét elosztottam két tálkában, a másik felébe pedig belekevertem a málna 2/3 részét. Ezt is két tálkába szedtem.
A maradék málnát egy pici mézzel együtt felforraltam, 1-2 percig forrni hagytam, majd a darabos málnapépet a málnamentes tejberizsre kanalaztam. Jól megkavartam mindenkit? :D
Ki- vagy behűtve fogyasztandó.


Hozzávalók: 1 rész rizs (ideális esetben rizottórizs), 1 rész víz, 2 rész tej, 2 rész tejszín, pici só, méz ízlés szerint (cukor, nádcukor, édesítő... is lehet), málna (vagy más gyümölcs) ízlés szerint.
A négy adaghoz egy kisebb, 150-160 ml-es pohárkával mértem a hozzávalókat és összesen 30 dkg málnát használtam hozzá.
Gyümölcsrizs recept a blogon ITT.
Tovább olvasom...

2011. augusztus 14., vasárnap

Méz(éd)es almás-rebarbarás kelt kuglóf

A címet inkább hagyjuk...
Névrokonom - Egy pici :)) - almás kuglófjából ihletet merítve született meg ez a kuglóf és hát... Nyami. :) Finoman fűszeres, mézzel édesített almás-rebarbarás töltelékkel feltekert, puha, foszlós tésztájú finomság. Bár még korai emlegetni, de ha már a diólikőrnél szóba került, akkor miért ne(?): a fűszerezése miatt karácsonyra is remek lehet. Na és persze akár vasárnap délutánra is. ;) Próbáljátok ki, szerintem érdemes!  
Egy pici, köszönöm! :)


A tésztát a kenyérsütőgéppel dagasztattam és kelesztettem, de természetesen hagyományosan is bedagasztható. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: a rebarbarát durvára vágtam (0,5-1 cm-es karikákra), majd egy kevés mézzel együtt a tűzhelyre tettem melegedni. Fagyasztott rebarbarát használtam hozzá, friss esetében egy kortynyi vizet érdemes alálöttyinteni. Belereszeltem egy kevés gyömbért, csipetnyi fahéjjal megszórtam és nagy lángon forraltam néhány percig, amíg pépessé vált és elfőtte a levét. Ekkor adtam hozzá a reszelt almát, tovább ízesítettem mézzel, vaníliás cukorral és fahéjjal, és éppen csak összeforraltam. Én édesebbre készítettem, de ez ízlésfüggő, valamint nagy mértékben függ a felhasznált almától és rebarbarától is, nem árt kóstolgatni ízesítés közben. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.


Miután jó duplájára kelt a tészta, elfeleztem, a két fél darabot gömbölyítettem és letakarva kb. 20 percig pihentettem. Ezután egyenként kinyújtottam, vékonyra, téglalap alakúra (kb. 25x45-50 cm). A kinyújtott lap felém eső 3/4 részén vékonyan megkentem az almás töltelék felével, feltekertem, majd a másikkal ugyanígy jártam el. A két tekercset lazán összetekertem és így helyeztem a vajazott-lisztezett formába. Letakarva hagytam kelni kb. 40 percig, ezután előmelegített, 170-180 °C-os sütőbe tettem. Az első 15 perc után a tetejét egy alufóliával letakartam, így sütöttem a következő 25-30 percben, majd levettem a fóliát és készre sütöttem. Összesen kb. 80 percig sült. A formában hagytam néhány percig pihenni, ezután rácsra borítottam és hagytam teljesen kihűlni. Porcukorral megszórva tálaltam.


Hozzávalók (egy nagyobb, kb. 2,5 literes kuglófformához)...
...a tésztához:
175 g joghurt, 60-70 ml tej, 20 g tejpor (elhagyható), 2 tojás sárgája, 5 dkg méz (2-3 evőkanál), 60 g vaj, csipet só, 450 g liszt (rétes- és finomliszt felesben), 6 g instant vagy 20 g friss élesztő;
...a töltelékhez: 20 dkg rebarbara, 30-35 dkg savanykás alma (reszelve mért súly, 2 nagyobb alma volt), 5 g friss gyömbér finomra reszelve, 1-1,5 mokkáskanál fahéj, 2 evőkanál vaníliás cukor, 10-12 dkg méz (a fűszerek és az édesítés ízlésfüggőek, kóstolni kell!);
...továbbá: a formához 1-2 dkg vaj és liszt, valamint további liszt a nyújtáshoz, porcukor a szóráshoz.

Tovább olvasom...

2011. július 13., szerda

Frappé tejjel

Vázlatok között ragadt recept. Még tavaly jelent meg, a Kifőztük - melyik is? nem tudom... - egyik nyári számában. Szóval nem friss, ellenben most igazán aktuális. Meleg van, sőt, egyre melegebb, ilyenkor előkerülnek a hűsítők. A fagylaltok, a jeges italok, a hideg gyümölcslevesek; minden, ami - ha csak rövid időre is, de - kicsit lehűt minket. Ebben a melegben nem szeretek sokáig vacakolni a konyhában sem, még a napi "kötelező doppingszerrel" sem.


Ehhez a frappéhoz az instant kávét egy shakerbe szórom. Felöntöm alaposan behűtött tejjel és cukorsziruppal vagy mézzel édesítem, aszerint, mi akad éppen a kezem ügyébe. Felteszem a shaker tetejét és rövid idő alatt, erőteljesen felrázom az italt. Egyenes falú pohárba töltöm - ha kicsit van meleg, megelégszem ennyivel, ha nagyon, akkor dobok még néhány jégkockát bele.
Szívószál, napernyő...


Hozzávalók 1 adaghoz:
2 teáskanálnyi instant kávé (akár koffeinmentes is lehet), cukorszirup vagy méz, kb. 2 dl hideg tej, jég.
Tovább olvasom...

2011. június 5., vasárnap

Vigyázz, kész...eper!

Javában dúl az eperszezon, epret eszünk eperrel: magában, levesként, desszertként, italban, mindenben, mindenhogyan. Idén a kertben is nagyon sok terem, az első hatalmas szemek után az igazi meleg beköszöntével megérkeztek a mézédes, apróbb szemű darabok is, amik hihetetlen iramban érnek. Ilyenkor jön el a "télre mentés" ideje: mehet a fagyasztóba, aszalóba, és persze az üvegekbe is.


Most szerencsésen érik az eper: átlagban 1,5-2 kilónként lehet szedni a termést. Én apránként szeretem eltenni, mert így nem utálom meg a befőzést már az első gyümölcsnél. :D Valamelyik évben egy este több, mint 6 kilót szedtem le, mindezt azután, hogy a szomszédoknak kiosztottam a maguk kis kilós adagját. Azért ezt a mennyiséget leszedni, átválogatni, megtisztítani, majd feldolgozni nem egy gyors mutatvány - kellett is úgy két év, mire újra vállalkoztam az eperlekvárra. :D Emiatt is örülök különösen a mostani évnek, egyszerre kis adagokban, különböző ízben készülhetnek a lekvárok.


Az alapváltozat nálam vaníliával van ízesítve, ebből készül(t) a legtöbb, ezzel párban főztem néhány üveg mézeset is. Az ízesített változatoknál csak olyan fűszereket terveztem, amik az eperrel biztosan jól passzolnak, az ötletekhez ezen az oldalon kaptam megerősítést. Eddig mézes-gyömbéres és bazsalikomos-vaníliás készült. A gyereknépnek utóbbi ízlett jobban, a gyömbéres viszont nekem lett nagy kedvenc. Tervben még a levendulás változat, végre nyílik, így szerintem a mai szedésből elkészül ez az íz is.


Hogy miért eresztettem ilyen bő lére a dumát? :) Nemrég a nővéremmel szóba került az eperlekvár és a hogyan? Éppen vásároltunk, így rámutattam a 3:1-ben zselésítőre: hát azzal! Na jó, de mégis hogyan? Megfordítod a zacsit és úgy. :) 
Kezdő háziasszonyként próbáltam lekvárfőzésben a hagyományokat követni, aztán néhány gyümölcs esetében rájöttem, hogy inkább mégsem kellene. A sok cukor az epernél a mi ízlésünk szerint nem igazán hozott jó eredményt, így maradt a készen kapható zselésítő. Azon ugye rajta van, hogy hogyan használjuk, felesleges lenne erről értekezést tartani, tehát a szó szoros értelmében vett recept most nincs. :) Csak egy rövid megjegyzés: a gyömbért, vaníliát, mézet a cukorral együtt, a főzés elején, a bazsalikomot viszont a főzés végén tettem a lekvárhoz. Más nincs, itt a pont. :)


Eperízek...
...vaníliás:
1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 12-15 dkg méz, 12-15 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-gyömbéres: 1 kg eperhez 6 dkg friss gyömbér reszelve (ezzel a mennyiséggel csípős lesz a lekvár, aki nem szereti így, használjon kevesebb gyömbért), 1 citrom leve, 20 dkg méz, 10 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...bazsalikomos-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, 8-10 bazsalikomlevél aprítva, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Levendulás és rebarbarás lekvár itt találhatók a blogon. :)
A végére egy gondolat egy másik kiváló tartósítási módszerről, a fagyasztásról: az eper hajlamos a fagyasztóban összenyomódni, főleg, ha nagyobb csomagokat készítünk, én nem igazán szeretem így eltenni. Ezért az epret (málnát, szedret...) egy papír kéztörlővel bélelt tálcán fagyasztom (gurulósra), majd egy-két nap elteltével (amikor már megfagyott és még eszembe is jut :D), átpakolom egy zacskóba. Ennyi. :))

Tovább olvasom...