Sült cékla fokhagymával

Mivel gyerkőceim nem igazán kedvelik a céklát, ez egy ritkán készülő köret nálunk, pedig sült húsokhoz igazán remek. Jamie Oliver balzsamecetes, majoránnás, fóliában sült cékla receptje alapján készítettem először, azóta más zöld fűszereket is kipróbáltam már attól függően, mi érhető el éppen - és eddig még egyszer sem csalódtam. :)

1-1,5 nagy fej fokhagymát gerezdjeire szedek és mindenféle hámozási procedúra nélkül egy széles pengéjű késsel megroppantom a gerezdeket. Az alaposan lesuvickolt céklát nagyobb, egyforma méretű darabokra vágom, egy tűzálló edénybe teszem, rászórom a fokhagymát és néhány szál rozmaring és oregánó lecsipegetett leveleit. Sózom, borsozom, olívaolajjal és balzsamecettel megcsorgatom és az egészet összeforgatom. Alufóliával (illetve ha van saját fedele az edénynek, akkor azzal) lefedem és 210 °C-os sütőbe tolom. Úgy 1 óra elteltével lehet ellenőrizni, hogy megpuhult-e a cékla, és szükség szerint tovább sütni. :)

Hozzávalók: 1 kg apróbb (vagy bébi-) cékla, 1 nagy vagy 2 kisebb fej fokhagyma, oregánó, rozmaring (eredetileg majoránnával készül), só, frissen őrölt bors, olívaolaj és balzsamecet (olajból kevesebb, ecetből több, kábé 2:3 arányban).

Tovább olvasom...

Sertésszelet vajas gombával

Vasárnapi ebéd volt, a fagyasztóban talált karajból és egy kis gombából, amolyan "használjuk, ami itthon van, ha már vásárolni lusták voltunk"-módra. :))) Nagyon finom lett, érdemes elkészíteni.

A húst kiolvasztottam, leöblítettem és papírtörlővel alaposan leszárítottam. Négy egyforma, vastag szeletre vágtam. Egy megfelelő méretű edényt nagy lángon felforrósítottam, olívaolaj és vaj keverékére helyeztem a szeleteket. Finoman sóztam és borsot őröltem rájuk, majd miután lepirult az egyik oldaluk, megfordítottam a szeleteket, a felülre kerülő oldalukat szintén sóztam és borsoztam. Egy perc után melléjük dobtam a fokhagymagerezdeket és addig hagytam együtt pirulni, amíg a hagyma illatozni kezdett. Ekkor felöntöttem a forró alaplével és a fehérborral, belemorzsoltam a kakukkfüvet. A lángot mérsékeltem és az edényt lefedve, kis lángon párolni kezdtem a húst.
A szárított vargányát leöblítettem és felöntöttem annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepte.
Amikor a hús már majdnem teljesen puha lett, a hagymát megtisztítottam, félfőre vágtam, ezután olaj és vaj keverékén egy serpenyőben pirítani kezdtem. A csiperkét megtisztítottam, a legapróbbakat félbe, a többit negyedbe vágtam, a hagymához adtam és együtt pirítottam tovább. A szárított gombát kihalásztam az áztatóvízből, felaprítottam és a csiperkéhez adtam. Közben sóztam, borsoztam, hozzászórtam a kakukkfüvet, valamint a hús párolólevéből is mertem egy keveset hozzá (mehet a vargánya áztatóvizéből is 1-2 evőkanálnyi). Nagy lángon főztem, amíg a lé jórésze elpárolgott, ekkor egy kevés fehérbort öntöttem még hozzá, majd miután forraltam 1-2 percig, egy evőkanál vajat kevertem a gombához és már el is zártam a lángot alatta.
Azonnal tálaltam, a tányérokon krumplipürével és a vajas gombával ágyaztam meg a húsnak, végül néhány friss kakukkfűlevéllel díszítettem.

Hozzávalók...
...a húshoz: 4 db 2,5 cm vastag karajszelet, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, frissen őrölt bors, só, 4 dundi fokhagymagerezd (vagy 8 kisebb), 200 ml alaplé (helyette húsleves átszűrt leve is megfelel), 100 ml száraz fehérbor, 1 jó mokkáskanál szárított kakukkfű;
...a pirított vajas gombaraguhoz: 10 g szárított vargánya (kevés forró vízbe áztatva), 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, 1 közepes fej vöröshagyma, 500 g apró csiperke (én fehéret használtam, de ha van barna is, csak még jobb), só, bors, 1 mokkáskanál szárított kakukkfű, kevés fehérbor és további 1 evőkanál vaj;
...a tálaláshoz: krumplipüré, friss kakukkfűlevelek.

Tovább olvasom...

Egyszerű ecetes saláták

A nyár folyamán rájöttem, hogy egy csomó alaprecept hiányzik a blogról - persze, manapság nem igazán trendi posztolni az ilyesmit, de egy általános gasztroblogon valamikor azért illik rájuk sort keríteni. :) Így aztán, amikor alkalmam adódott, készítettem néhány fotót, amik közül most az ecetes saláták érkeznek.
Sokfélét nem készítek, azokat is ritkán. Ott van pl. az ecetes fejes saláta, az uborkasaláta, a paradicsomsaláta, a répasaláta, a káposztasaláta, a céklasaláta. Az első még a tojásos nokedlinél megemlítődött, az utolsók pedig már korábban felkerültek a blogra, így ezektől most eltekintek és csak a "maradékról" lesz szó. A tényleg-nagyon-legegyszerűbbekről. :)

Paradicsomsaláta

A dresszing hozzávalóit összekeverem, amikor már teljesen feloldódott a cukor, megkóstolom. Ha megfelel az íze, mehet bele a megmosott és vékonyra szeletelt paradicsom. Lefedem, és a hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy összeérjenek az ízek.

Hozzávalók...
...a dresszinghez: 3 evőkanál mézes almaecet, 2 evőkanál fűszeres ecet (provance-i, kakukkfüves, tárkonyos, mikor milyen), 2 nagy gerezd fokhagyma felaprítva, 1 kisebb fej vöröshagyma (felaprítva) vagy 3 újhagyma (karikázva), 3 evőkanál nádcukor, csipet himalaya só;
...valamint: 4-5 nagy (napon érett, édes) paradicsom - felezve, magjai eltávolítva, a húsa 2-3 mm-esre szeletelve.

Csípős répasaláta

A répákat megtisztítom és a zöldséghámozóval "felszeletelem". Finoman sózom, megszórom cukorral és lefedve állni hagyom 45-60 percig - közben néha átforgatom.

A szárított csilit mozsárban áttöröm/a frisset apróra vágom (ha nagyon erős, akkor mag nélkül), rászórom a répára. Meglocsolom az ecettel és az olívaolajjal, majd összeforgatom. Kicsit állni hagyom, ha ezután rendben találom az ízét, mehet a hűtőbe legalább 2-3 órára.

Az ízét úgy szoktam beállítani, hogy egyszerre legyen édes-savanyú, és enyhén csípős. Akár egy nappal a fogyasztás előtt is elkészíthető, a répa akkor is szuper, ropogós marad. Nekem ez akkora kedvenc, hogy magában is megeszegetem, de sültekhez is remek. :)

Hozzávalók: 1 csokor sárgarépa, csipet himalaya só, 4 teáskanál nádcukor, 1-2 mokkáskanál szárított vagy 1 friss csili (hiányukban néhány csepp jóféle csiliszósz), 4 evőkanál rizsecet (vagy almaecet), 1/2-1 evőkanál olívaolaj.

Uborkasaláta

Az uborkát megmosom, héjastól legyalulom, hozzáadom a vékonyra szeletelt hagymát és fokhagymát. Enyhén sózom és állni hagyom 1 órán keresztül. Ekkor beleforgatom a cukrot és az ecetet. Addig hagyom állni, amíg a cukor elolvad - megkóstolom, ha szükséges, még tovább ízesítem. Hűtőszekrényben tartom, tálaláskor egy kanálnyi kikevert tejfölt is lehet a tetejére tenni.

Hozzávalók: 2 kígyóuborka, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 kisebb fej lilahagyma vagy salotta, pici himalaya só, 2 evőkanál nádcukor, 5 evőkanál almaecet, továbbá a tálaláshoz tejföl.

Tovább olvasom...

Húsgombócos tészta

Húsos tésztát ebben a formában készíteni éppen csak egy kicsivel több macera, mint hagyományosan, viszont változatosabbá, izgalmasabbá tehetitek az étkezéseket. A gyerekeimnek legalábbis kifejezetten bejönnek időnként ezek a miniatűr gombócok. :)

A szósz nagyjából annyi idő alatt készül el, míg a tésztát kifőzöm, így a víz felrakásával indítok.

A húst fűszerezem, sózom, egy nagy tojással összedolgozom. Eddig előre is elkészíthető, lehet pihentetni is 1-2 órán keresztül, de ha már fent van a tésztavíz, jobb nekilátni. Egy nagy serpenyőben kevés olajat hevítek, közben elkezdem a gombócozást. Nagyon picurka darabokat veszek a húsmasszából, kb. 2 cm átmérőjű (vagy még kisebb) golyócskákat formázok és a forró olajon körbepirítom ezeket. Mindig csak annyit teszek a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér, ezután tányérra szedem a golyókat és jöhet a következő adag.

Időközben természetesen figyelem a tésztavizet, amikor felforr, sót, kevés olajat adok hozzá, belecsobbantom a tésztát és készre főzöm. A sütőt előmelegítem 190-200 °C-ra.
Ha szükséges, a gombócos serpenyőbe kevés olajat csorgatok, és az aprított hagymát megpárolom. A végén hozzáteszem a fokhagymát is. A sűrített paradicsomot a hagymához adom, finoman lepirítom, ezután beleteszem a(z aprított) paradicsomkonzervet. Fűszerezem*, sózom, összeforralom (ha szükséges, lehet pici vizet is hozzáadni), majd beleforgatom az apró golyócskákat és megvárom, míg rotyogni kezd. Ekkor a tűzhelyről leveszem és hozzáadom a kifőtt, lecsepegtetett tésztát. Összeforgatom; a tésztát érdemes apránként adagolni, mert az a cél, hogy a paradicsomos mártás mindenhol jól bevonja.
Megfelelő méretű tűzálló sütőtálba teszem a gombócos tésztát, reszelt sajttal megszórom a tetejét és az előmelegített sütőben a sajtot rápirítom a tésztára (a grill funkció jól jön, ha van). Forrón tálalom.

Hozzávalók...
...a húsgolyók fűszerezéséhez: 600 g darált sertés - vagy marhahús (vegyesen is lehet), 1 erős teáskanál só, őrölt bors, kevés oregánó, bazsalikom, 4 nagy gerezd fokhagyma reszelve, egy egész tojás;

...a mártáshoz: 2-3 evőkanál olaj, egy közepes fej vöröshagyma finomra vágva, 2-3 gerezd aprított fokhagyma, egy kis doboz (40 g) paradicsompüré, egy doboz (400 g) darabolt paradicsomkonzerv, csipet só és őrölt bors, bazsalikom, oregánó*, esetleg cukor;
...továbbá: 1 doboz (500 g) makaróni (víz, olaj és só a kifőzéséhez), ízlés szerint reszelt sajt (a tetejére).
*Fűszerezni ízlés szerint bárhogyan lehet, kinek mi a kedvence, ez vonatkozik a mártásra és a húsgolyókra is (de persze azonos ízvilág legyen, ne üssék egymást).

Tovább olvasom...

Padlizsánkrém

Írhatnám, hogy "a legfinomabb" padlizsánkrém, de ugye minden szubjektív és nekem kicsi az arcom (mondom, hogy minden szubjektív :D).
Marcsi kolléganőm beblogolódott kreálmánya volt az a padlizsánkrém, ami életemben először valóban ízlett. Ezen mondjuk nem igazán kell csodálkozni, mert nem szeretem a padlizsánt - grillezve még csak-csak megeszem, de padlizsánkrémből korábban még egy sem nyert meg magának. Így aztán már az is nagy szó, hogy amikor Marcsi az elmúlt ősszel először megkínált a maga krémjével, egy életem egy halálom megkóstoltam. Most pedig már magam készítem. ;)
A krém (szinte) csak padlizsánból és fűszerekből áll. És igen, ez a titka, azaz semmi olaj, semmi majonéz - voltaképpen azt hiszem, ez egy mások számára félkész padlizsánkrém. :) Könnyű, pirítóson nem csak nekem volt meggyőző: mr.egy sem szereti a tojásgyümölcsöt, de ebből repetázott és bánatos arckifejezéssel kérdezte meg, hogy biztosan le akarom-e fagyasztani a maradék két doboznyit, valamint a nővéremet is megnyerte, igaz ő csak néhány csipetnyit nyúlt ki abból az adagból, amit a fotóhoz mentettem meg. Egyébként ő kérte a receptet, a heti nagypiac előtt hozom is. :))

Na szóval, a padlizsánt megmosom, végeit levágom. Jöhet a faszenes grill vagy vaslapos sütögetés a tűzhelyen, és hasonló nyalánkságok, de én csak kis mennyiséget készítettem és vaslapom nincs, így egy tepsiben betoltam a sütőbe. 180 °C, 2-3 alkalommal ránéztem, megforgattam a padlizsánokat és addig sütöttem, amíg jól megpuhultak (nem tudom, úgy bő 1 óra lehetett?). Ezután még forrón lehúztam a héjukat és az időközben megtisztított vörös- és fokhagymával együtt ledaráltam (én húsdarálón, de kinek a pap...).
A fűszerek mennyisége ízlés kérdése, ízesítés közben tehát kóstolgatni kell a krémet és így kisakkozni, hogyan jön be leginkább. A lényeg, hogy a hagymák mellett legyen benne padlizsánonként kb. 1 erős evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, valamint só, őrölt bors, frissen facsart citromlé és csipetnyi oregano (szárított). Alaposan összekeverem - frissen is finom, de ha áll egy napot a hűtőben, még jobb lesz.
Télre - illetve azt a mennyiséget, amit néhány napon belül nem fogyasztunk el - a legegyszerűbb megfelelő adagokban, fagyasztva elrakni. Később - télen/tavasszal/bármikor - fogyasztás előtt a hűtőszekrényben kell hagyni kiolvadni. Nyár végén tetőzik a padlizsánszezon, olyankor érdemes télre elraktározni belőle - részemről ki fogom próbálni nagyobb mennyiségben, grillezve is. ;)

Hozzávalók 1 padlizsánhoz (cca.): 1 kisebb-közepes vöröshagyma (lehet gyengébb hagymát is választani), 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma*, 1 evőkanál citromlé, 1 púpozott evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, só, őrölt bors, morzsolt oregánó.
Én most 4 nagy padlizsánból készítettem - kb. 1,75 kg volt. 3 közepes vöröshagymát, 1 jó fej fokhagymát (12-14 gerezd), 1 citrom levét, 5 evőkanál mustárt, kb. 2 evőkanál cukrot, valamint frissen őrölt himalaya sót és fekete borsot, továbbá 1-2 teáskanálnyi szárított szurokfüvet tettem hozzá.
*Megjegyezném, hogy a fokhagyma nyersen, ebben a mennyiségben egyrészt csíp (és ez jóóó), másrészt nem nevezhető gyomorbarátnak (és ez rossz), tehát aki érzékeny rá, az inkább kevesebbet használjon vagy legalábbis ne ujjnyi vastagon kenje a pirítósra a frissen elkészült krémet. :)

Tovább olvasom...

Zöldborsós karaj

Gyerekkori ízemlék, anyum főzött időnként zöldborsós húst és én nagyon szerettem. Az ő receptje nincs meg, saját kútfő alapján készítem, de az íze ott van :) , úgyhogy hasonló lehet az övéhez. Viszonylag gyors és egyszerű, hazai ízvilágú étel, időnként érdemes elkészíteni - főleg most, hogy a tikkasztó meleg is enyhülni látszik. ;)

A sertéskarajt leöblítem, szárazra törlöm és kb. 5-7 mm-es szeletekre vágom. Kissé meg lehet püfölni, én nem szoktam. Sózom, borsozom és lisztbe forgatom, majd olajon lepirítom a szeleteket, amiket ezután egy tányérra szedek.
Megtisztítom és felaprítom a hagymákat. A serpenyőben, amiben előzőleg a húst pirítottam, elkezdem megpárolni a vöröshagymát, majd amikor már üvegesedik, hozzászórom a fokhagymát, elkeverem és egy percig együtt is párolom. A hagymát megszórom őrölt (csemege) pirospaprikával, elkeverem, kevés vízzel felöntöm és alaposan kiforralom. Ha a víz java elpárolog, mielőtt a hagyma megpuhulna, pótolom - ezután a hagymát egy szűrőn áttöröm. A hagymás szaftot a serpenyőben felforralom és belehelyezem a hússzeleteket, valamint a borsót (ha mirelit borsót használok, azt csak akkor adom az ételhez, amikor a hús már majdnem puha). Annyi vízzel öntöm fel, ami szűken ellepi. Paradicsomot adok hozzá, paprikakrémekkel, sóval (óvatosan, mert a paprikakrém is sós) és borssal ízesítem, lefedve puhára főzöm. A főzés végén, ha szükséges, tovább ízesítem, illetve amennyiben a szaft túlságosan híg lenne, hagyni kell a főzés utolsó pár percében párologni.
Párolt rizzsel tálalom, kovászos uborkát kínálok mellé.

 

Hozzávalók: 600 g sertéskaraj (szárnyashúsból, pl. csirkemellből is készíthető), 450 g zöldborsó, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, 2-2 teáskanál csípős és csemege paprikakrém, olaj, só, őrölt csemege paprika, őrölt bors, kevés liszt.

Tovább olvasom...

Burgonyás zöldbabfőzelék

Azt hiszem, megtaláltam! Ez lesz a nyerő változat nálunk a zöldbabra, csak az alapszabályokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek pedig a következők:
- a zöldbabot minél apróbbra kell vágni (a legjobb lenne, ha nem is látszana :P)
- krumpli bőven kell bele (minimum a fele a zöldbab mennyiségének, de az sem baj, ha 1:1 az arány)
- amikor sűrítem a főzeléket, lehetőleg több zöldbab és kevesebb krumpli kerüljön a mixer közelébe :)
- valójában az sem baj, ha az összes zöldbab a botmixer áldozata lesz :D

Na szóval, múltkori zöldbabfőzelékem sikerén felbuzdulva az elmúlt évben nagyjából egyszer próbálkoztam a zöldbabbal - elfogyott, leginkább az én jóvoltomból. Aztán úgy 2-3 hete a piacon mr.1 rávett egy adag zöldbab megvásárlására (neeem, nem most készítettem el, csak a bejegyzéssel jutottam ide ilyen későn :P), ami jobb híján ismét főzelékbe került. Persze megint csak úgy jártam, mint majd mindig, amikor mr.1 zöldbabot enne: ő elmegy dolgozni, ebédel/vacsorázik a munkahelyén...én meg ehetem, amit főztem. :P Egy előnye azért van a dolognak: ha más nem is, de én már egészen megszerettem ezt a főzeléket. :)

A blogon már szereplő változathoz nagyon hasonlóan készült: a zöldbabot megmostam, végeit levágtam, a hüvelyeket 2 centisre daraboltam. A burgonyát meghámoztam, hosszában négybe, majd fél centis szeletekre vágtam. 

A hagymát felaprítottam, kevés zsiradékon megpároltam. Erre került a zöldbab, amit kissé megdinszteltem a hagymával. Hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepte. Kevés sót szórtam bele, időnként megkeverve felforraltam. Ekkor tettem bele a burgonyát, és ezzel együtt főztem tovább. Amikor a bab és a krumpli már eléggé megpuhult, a zöldségek (bő) felét kivettem, a maradékot pedig botmixerrel pépesítettem. Ahogy homogénné vált a lé, hozzáadtam a tejfölt, ezzel is turmixoltam egy percig, végül a babot és krumplit visszatéve, a főzeléket ízlés szerint fűszerezve, addig hagytam a tűzön, amíg éppen rottyant egyet. A főzés végén kortynyi ecettel igazítottam az ízén.
Feltétként most a nagyon retro virslipörkölt készült (pörköltalap, alaposan kiforral, szűrőn áttör, bele a virsli, felforral).

Hozzávalók: 50 dkg tisztított zöldbab, 1 kisebb fej hagyma, 1-2 evőkanál olaj, 3-4 szem burgonya (30-40 dkg), 4-5 duci gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vegamix, víz (bő fél liter), 20 dkg tejföl, só, bors, chilipehely, esetleg plusz fokhagyma pehely, tárkonyecet.
A pörköltbe 1 kisebb fej vöröshagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 gerezd fokhagyma, 2 csapott teáskanál őrölt pirospaprika, kb. 2 dl víz, só, bors, vegamix, 1 babérlevél, 4 virsli és 2 teáskanál ketchup került.

Tovább olvasom...

Sörrel sült sertés

Sertéssült. Ritkán, de akkor annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk. Bőrrel együtt, mert úgy az igazi. :) Egyszerű és könnyű elkészíteni, jól elvan különösebb pátyolgatás nélkül is a sütőben, így ideális vendégváráshoz, és nem sokan tudnak ellenállni neki, amikor az asztalra teszem.

Nagyobb darab sertéshúsból készítem. Bőrös húst szoktam vásárolni hozzá, karajt, lapockát vagy egy méretes szelet sertéscombot, mindegyik finom. Az előkészítése mindig ugyanaz: a húst leöblítem, leitatom róla a vizet és fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval bedörzsölöm. Ezután igyekszem légmentesen bezacskózni és a hűtőben pihentetem legalább 12, de ha van idő, akár 18-24 órát is.

A hűtőből kivéve hagyom 2-3 órán át akklimatizálódni, közben beáztatom a cseréptálat. A húst újra leöblítem és szárazra törlöm, bőrét több helyen bevágom. Kizsírozom vékonyan a tálat, a húst durva sóval meghintem és a tálba helyezem. Friss fűszernövényeket rakosgatok mellé, és lefedve, hideg sütőbe tolom. 140-150 °C-on sütöm a húst, amíg a bőre színesedni kezd, ekkor a köré gyűlt levet leöntöm róla, sörrel meglocsolom, újra lefedem és visszateszem a sütőbe. Ezután időnként ránézek, meglocsolom a sörös lével, vagy ha az elpárolgott, akkor újabb adag sörrel. Amikor már szépen pirulni kezd a bőr, a fedőt leveszem, a sütőt 200 °C-ra kapcsolom és addig sütöm, míg ropogós-pirosra sül a bőre.
A tálból kivéve hagyom 15 percig pihenni a húst, ezután tálalom.

Hozzávalók: (bőrös) sertéshús, durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, majoránna, bazsalikom) és friss fűszerek (fokhagyma, zsálya, rozmaring, majoránna, kakukkfű, bazsalikom vagy ami éppen frissen akad), kevés sertészsír, 2-3 dl sör.

Tovább olvasom...

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.

A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.

A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...

Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.

Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 

Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).

Tovább olvasom...

Tejszínes hagymakrémleves

Ahhoz képest, hogy a hagymaleves korábban a konyhám egyik réme volt, szepy hagymalevese óta már stabil szereplő a repertoárban. Tejszínes krémlevesként nemrég készítettem először, de még sokszor fogok, mivel ez kivételesen a lányoknak is bejön. :)

 

A megtisztított hagymát felaprítom, vaj és olaj keverékén megpárolom. Hozzáadok fél fej aprított fokhagymát is, összeforgatom és úgy 1-2 perc elteltével kevés liszttel megszórom. Felöntöm, beleteszem néhány ágacska kakukkfű leveleit és alaposan kiforralom. Ezután - a tűzről lehúzva - botmixerrel pépesítem, majd belekeverem a tejszínt és a tűzre visszatéve forrásig melegítem. Sóval és fűszerecettel igazítom az ízét.
Lepénykenyérrel vagy fűszeres krutonnal kínálom.

Hozzávalók: 4 fej vöröshagyma, 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, fél fej fokhagyma, 2 evőkanál liszt*, 1-1,5 l alaplé (vagy húsleves vagy zöldségleves, de lehet víz is - ez esetben egy kis házi ételízesítőt is érdemes hozzászórni), néhány ágacska friss kakukkfű (vagy szárított), 2 dl tejszín, ízlés szerint só és fűszeres (provance-i - kakukkfű, rozmaring...) ecet.

*Ha a liszt nem sűrítette volna eléggé a levest, akkor a főzés végén a tejszínbe lehet 1-2 teáskanál keményítőt is keverni.

Tovább olvasom...

Sertésragus lepények

Bár most meleg van és gondolom kevesen kívánják még a sütő hőjét is a konyhában, egy szabadban töltött délutánra érdemes ilyen kis húsos lepénykéket sütni. Friss salátával vagy anélkül, hidegen és melegen is remek darab.

A tészta hozzávalóiból hagyományos módon (vagy géppel) tésztát dagasztok - az apróra vágott kaprot csak a dagasztás végén dolgozom bele. Szobahőmérsékleten, letakarva, kelni hagyom.
Amíg a tészta kel, elkészítem a ragut. Ehhez a hagymát felaprítom-karikázom, és kevés olajon párolni kezdem. Kicsit később hozzáadom a tisztított, lereszelt sárgarépát, majd belereszelem a fokhagymát is. Összeforgatom és hozzáadom a darált sertéshúst, ezután finoman lepirítom. Felöntöm egy doboz darabolt paradicsomkonzervvel, fűszerezem (kedvem szerint ízesítem) és addig forralom, míg a leve (legalábbis annak többsége) elfő.

A megkelt tésztát két gombócba szedem és vékonyra (2-3 mm, de lehet ennél vastagabbra is hagyni) nyújtom. Tetszőleges méretűre feldarabolom, a tetejét finoman megkenem olívaolajjal (zsírosabb ragu esetén nem szükséges) és kevés ragut terítek szét rajta. Néhány teáskanálnyi tejfölt csorgatok rá (én így szeretem, de aki nem kedveli a tejfölt, el is hagyhatja), majd előmelegített sütőben (210 °C+légkeverés) 6-8 perc alatt megsütöm.

Ha marad ki tészta, azt ugyanúgy formázom, mint a nemrégiben feltett fűszeres háromszögeket.

Hozzávalók...
...a tésztához: 30 ml olaj, 250 ml víz, 5 g só, 20 g cukor, 125 g juhtúró (a tehéntúró is megfelelő), 500 g liszt, 20 g élesztő, ízlés szerint kapor;
...a raguhoz: 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma), 1 szál sárgarépa (nagy lyukú reszelőn lereszelve), 3 evőkanál olaj, 3 gerezd fokhagyma, 500-600 g darált sertéshús, 1 doboz (400 ml) aprított paradicsomkonzerv, só, őrölt bors, ízlés szerint (friss vagy szárított) fűszerek (majoránna, bazsalikom, oregánó, fahéj, szegfűszeg), csipet cukor;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, tejföl és szükség esetén olívaolaj a tetejére.

Tovább olvasom...

Paradicsomos húsgolyók

...vagy húsgolyók paradicsommártásban...vagy valami ilyesmi. :)

Még múlt hétvégén készült, bolognai helyett, ugyanis megláttam ChefViki gombócait és olyan jól néztek ki, hogy inkább a gömbös-szószos tészta mellett döntöttem. Köszi Viki az ötletet! :)

Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészül, voltaképpen fél óra alatt megvan, ha siet az ember lánya. Én most nem siettem, ezért a beízesített húst hagytam szobahőmérsékleten állni bő egy órát, és csak ezután készítettem belőle diónyi gombócokat, amiket kevés olajon körbepirítottam.

Amíg a gombócok sülnek, megfő a spagetti és elkészíthető a paradicsommártás is. Darabolt konzerv paradicsomból nagyon finom - illetve természetesen szezonban frissből is. :) A hagymát felaprítom és kevés olajon megfonnyasztom, a végén a fokhagymát is hozzáadva. Ezután ráteszem a paradicsomot és nagy lángon főzni kezdem, közben hozzáadom a fűszereket is és ízlés szerint édesítem. Összeforralom, végül beleteszem az előkészített gombócokat (mehet annak az olajnak a maradéka is bele, amiben a gombócok sültek) és 1-2 percig együtt főzöm.
Az időközben elkészült, leszűrt tésztán tálalom - ízlés szerint reszelt sajttal vagy anélkül. Nagyon finom, fűszeres étel, érdemes megkóstolni, még ha a fűszerezése elsőre idegennek is tűnik.

Hozzávalók...
...a húsgolyókhoz: fél kg darált (zsírosabb) sertéshús, 1 púpozott teáskanál só, 1 mokkáskanál őrölt bors, kevés oregánó, bazsalikom, leheletnyi őrölt kömény, 3 nagy gerezd fokhagyma reszelve, egy egész tojás, valamint 2-3 evőkanál olaj a sütéshez;
...a mártáshoz: 8-10 cm póréhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma) finomra vágva, kevés olaj, 2-3 gerezd aprított fokhagyma, egy doboz (400 g) darabolt paradicsomkonzerv, csipet só és őrölt bors, kevés őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg, 1-2 cm friss reszelt gyömbér (vagy helyette szárított, őrölt), csipetnyi bazsalikom és ízlés szerint cukor. Aki sok mártással szereti, dupla mennyiséget készítsen belőle.

Tovább olvasom...

Zúzapörkölt

Rég volt már pörkölt a blogon. Zúzát ritkán főzök, a lányok nem különösebben komálják, bár ha csak annyit tudnak, hogy "pörkölt", akkor simán meg szokták enni. Pszicho. :P Alapból így aztán be nem tenném a lábamat a henteshez érte, csak olyankor kerül kosárba, ha éppen megakad a szemem rajta. Aztán lefagyasztom és akkor szokott csak terítékre kerülni, amikor egyéb ötlet nélkül toporgok a fagyasztó előtt.
Pedig finom. A férjem és én legalábbis nagyon szeretjük, igaz a zúza is a megosztó kategóriába tartozik, akár a máj, a pacal, a tengeri herkentyűk vagy például a sertés lába... :))

Hentesnél konyhakész zúzát árulnak. Akár csirke, akár kacsa vagy libazúzát veszek, azért természetesen leöblítem és egyenként átnézem: ha véletlenül maradt zsír (vagy egyéb, oda nem illő cucc) rajta, akkor azt leválasztom. Valójában ennyi a feladat, de nagyobb méretű zúza esetében, mint most a kacsánál, a zúza húsát közvetlenül fedő fehér, inas réteget (meg ne kérdezzétek, mi a neve :D) is le lehet húzni - én is így tettem most. Egyébként nyugodtan rajta maradhat, apám szerint igenis kell az oda, de nélküle kicsit előbb puhul meg a hús. A nem konyhakész zúza tisztítását inkább nem ecsetelem (röviden: felvág, kifordít, tartalom ürít, belső bőrszerű réteg kidob), arra úgyis csak az vállalkozik, aki már csinált ilyet. :)))

Szóval zúza átöblít, papírtörlőn víz leitat, fehér izé vagy lehúz vagy nem, ezután tetszőleges méretűre darabol. A darabkák persze legyenek egyformák, én általában a falatnyi méretre törekszem. A hagymát megtisztítom és felaprítom, majd némi zsíron addig párolom, pirítom, amíg halvány karamellszínűvé válik. Ekkor teszem hozzá az előkészített zúzát, amit nagy láng fölött kevergetek néhány percig (nagyjából, amíg "eltűnik" belőle a hagyma). Pirospaprikát szórok rá és elkeverem vele, majd - attól függően, mennyi levet engedett vagy sem a zúza - felöntöm egy pici vízzel. Sózom, borssal, majoránnával, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezem és 1-2 babérlevelet is dobok hozzá. Teszek bele (nagyobb darabokra vágva) paprikát és ha van, friss vagy fagyasztott - ennek híján most darabolt konzerv - paradicsomot. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami majdnem ellepi a zúzát és (résnyire félrehúzott) fedő alatt, főzni kezdem.
Ha szükséges, főzés közben pótolom a vizet és egész addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ekkor még ha kell, tovább fűszerezem, picurka mustárt is csempészek bele és aprított fokhagymát adok hozzá, majd további 10 percig rotyogtatom. Ha jól számoltam, eddigre a szaft is tökéletes, de ha levesesebb lenne, akkor a főzés végén már fedő nélkül kell főzni a pörköltet, hogy a végére finom, sűrű szaftja legyen.
Szerintem tarhonyával a legfinomabb, és a legjobb egy kis kovászos uborkát enni hozzá. :)

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg (kacsa) zúza, 3 nagyobb fej (40-50 dkg) vöröshagyma, 2-3 evőkanál zsír (lehetőleg szárnyas zsírja), pirospaprika, só, őrölt bors, majoránna, csipet kakukkfű, 1-2 babérlevél, 1-2 paradicsom (én most 1/3 doboz aprított paradicsomot tettem bele levével együtt, kb. 140 g lehetett), 1 kisebb paprika, víz, 3-4 nagy gerezd fokhagyma, 1 teáskanál mustár.
A férjem kedvéért az utolsó percekben néhány karika csípős paprikát is tettem hozzá, de ez elhagyható, illetve egy kis vörösbort is lehet belecsorgatni a főzés vége felé.

Tovább olvasom...

Sült libacomb

Ha jól rémlik, talán életem második libacombját sütöttem meg pénteken, és ez volt az első libavacsora, amit Márton napon fogyasztottunk. A népi hagyományok közül csak az év végi-újévi babonákra szoktunk ügyelni, a Márton naphoz nem sok közünk van, így nem is szándékoztam idén sem ludat készíteni. Persze ember tervez, férj végez: a piacról végül libahússal tértünk haza.

Márton napi libacomb 2012

A combokat előző este készítettem elő: megtisztítottam, megmostam és szárazra töröltem, majd fűszeres sóval bedörzsöltem. (Ez egy készen kapható termék, ami durva tengeri sót és szárított, morzsolt fűszereket tartalmaz, mint pl. rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna stb-stb. El is készíthető, de ha van, egyszerűbb. :P) Ezután zacskóba tettem a húst, amiből kiszorítottam a levegőt - ha van szuper vákuumozó gépetek otthon, bátran használjátok. Nagyjából 12 órát pihent így a hús a hűtőben, majd kivettem és a konyhapulton hagytam még kb. 4-5 órán keresztül.

 

Ezután előkészítettem a pataki tálamat: áztatás után libazsírral kikentem, az aljára bőségesen hagymát szeleteltem, fokhagymadarabokat szórtam. A húst kivettem a zacsiból, lemostam, szárazra törölgettem, majd a tálba tettem. Megszórtam durva tengeri sóval, néhány ágacska friss fűszert és egy felszeletelt birsalmát rakosgattam rá és mellé, és a tetejére is tettem egy picurka libazsírt (ez szerintem tök felesleges, nem is tudom, miért tettem rá, de ha már megtörtént, hát... :D). Lefedve, 150 °C-os sütőbe toltam - így sült 4 órán keresztül. Ekkor leöntöttem róla a keletkezett zsíros pecsenyelevet és fedő nélkül, már kb. 200 °C-on, nagyjából egy órán keresztül pirítottam a húst. Ezalatt kétszer megfordítottam, hogy az alja és a teteje is szépen megpirulhasson, na és persze közben elkészítettem a köreteket is.

Párolt lilakáposztával és hagymás tört burgonyával*, valamint a hússal együtt sütött birsalmadarabokkal és hagymákkal tálaltam. Nagyobbik kislányom kiválóra minősítette a vacsorát, aminek nem is tudom, örüljek-e, mert ő a menzakoszthoz viszonyít :D, de valójában mindenkinek nagyon ízlett: tökéletesen puha, nagyon ízletes combok, ropogós bőr, kedvenc köret. Jöhet máskor is.

Hozzávalók: fejenként egy libacomb, fűszeres só vagy szárított fűszerek (kakukkfű, rozmaring mindenképpen legyen benne) és durva tengeri só, 1-2 evőkanálnyi libazsír, 2-3 fej vöröshagyma, ízlés szerint fokhagyma, 1-2 birsalma, néhány ágacska friss fűszer (kakukkfű, majoránna volt még a kertben, de ez opcionális).

*A burgonya elkészítéséhez a pecsenyezsírból használtam - ennek a maradékát hűtőben megdermesztettem, majd a levet leöntöttem alóla (nem dobtam ki, másnap egy rizi-bizihez éppen tökéletes volt), a zsírt újra melegítettem és ezután átszűrtem.

Tovább olvasom...

Bakonyi szelet

Nem tudom, mennyire hagyományos a receptem, mert ez is ahány ház, annyi szokás - nekem attól lesz bakonyi, hogy a hús és gomba mellett pirospaprika és fokhagyma van benne. Utóbbiból ha ahhoz van kedvem, akkor sok, ha nem annyira, akkor kevesebb - ilyenkor szórok egy kis kakukkfüvet is bele, mert finom :))), de gyanús, hogy a bakonyihoz alapból nem sok köze van. 

Ja igen, ha bakonyi, akkor szerintem tejföl és nem tejszín. Ennyi? Ennyi.

A hagymákat és a gombát megtisztítom, majd aprítom. Én szeretek apró csiperkét használni, ezeket félbe-négybe vágom, de aki hozzájut erdei gombákhoz, azt is használhat bele. A sertéshúst - esetemben egy szép szüzet - megtisztítom, kisujjnyi vékony szeletekre vágom. Ha már sertés és még magyaros is, akkor mehet zsírral, amit felforrósítok és a lisztbe forgatott szeleteket mindkét oldalukon előpirítom. A szeleteket tányérra szedem, a zsíron párolni kezdem a hagymát, később hozzáadom a fokhagymát is, legvégül a gombát teszem bele, amit finoman megpirítok. Ezután pirospaprikát és lisztet szórok rá, majd felöntöm egy kevés vízzel. Fűszerezem, hozzárakom a hússzeleteket és annyi vizet adok hozzá, amennyi éppen ellepi. Fedő nélkül főzöm - a főzés vége felé sózom és ha szükséges, tovább ízesítem. A bő, de a liszt miatt sűrű szaftból egy keveset kikeverek a tejföllel, ezt hozzákeverem az ételhez és összeforralom. Nokedlival a legfinomabb. :)

Hozzávalók: egy kb. fél kg-os sertésszűz + liszt a forgatáshoz, fél kg apró csiperke, 1-2 evőkanál zsír (vagy olaj), egy nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1 púpozott evőkanál liszt, őrölt bors, csipet kakukkfű (elhagyható, ekkor érdemes a fokhagyma mennyiségét növelni), só, víz, 15-20 dkg tejföl.

Tovább olvasom...

Falafel

Nem most készült, hanem még a férjem szülinapjára. Ez volt a legkevésbé nyerő választásom a gombócok közül, bár erre számítottam is, mert "magyar gyomrú" vendégeinknek szokatlan volt a fűszerezése. Ettől függetlenül finom lett, megér egy bejegyzést.

A gombócokhoz konzerv csicseriborsót használtam, amit még akkor szereztem be, amikor szepyvel legutóbb összefutottunk és ha máááár...akkor beiktattunk egy közös shoppingot is az Ázsiában. Király volt, vettem egy csomó ezt+azt, amiket nem tudom mikor és hogyan fogok felhasználni, de vannak és ez jó. Ez nagyon női hozzáállás? :P

Szóval falafel, csicseriborsó fasírt, kinek hogy tetszik. Minimál munkával, az alábbiak szerint készítettem: a vörös- és fokhagymákat megtisztítottam, késes robotgépbe szórtam és többé-kevésbé összekaszaboltattam. Rászórtam a lecsepegtetett borsót, majd ezzel is zúzattam pár másodpercig. Hozzáadtam a petrezselymet, két kisebb tojást és ismét dolgoztattam a gépet egy keveset. Ezután megsóztam, garam masalával fűszereztem (annyira rákoncentráltam erre a falafelre, hogy ezt is magam készítettem hozzá :P), beleszórtam az előzetesen megpirított szezámmagot és a sütőport, és kevés zsemlemorzsával megfelelő masszává dolgoztam. Ezután hűtőbe tettem (2-3 óra) és sütés előtt vizes kézzel formáztam aprócska gombócokká.
Hamm.

Hozzávalók kb. 2 tucat falafelfez: 2 kis fej vöröshagyma, 4 nagyobb gerezd fokhagyma, 1 csicseriborsó konzerv (400 g-os, tiszta súly kb. 230-240 g), néhány szál (vagy ízlés szerint) petrezselyem, 2 kisebb tojás, só, 2 csapott mokkáskanál garam masala, 2 evőkanál pirított szezámmag, csapott mokkáskanál sütőpor, kb. 2 evőkanál zsemlemorzsa.
A receptnek nincs kifejezett forrása, több receptet hasonlítottam össze hozzá a netről - mondjuk sok dolgom nem volt vele, mert eléggé hasonló találatokat kaptam. :)

Tovább olvasom...

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!

A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.

Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...

Tovább olvasom...

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...