2011. szeptember 15., csütörtök

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)


Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 
Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 
A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.


Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

9 megjegyzés :

Petra írta...

Nagyon tiszta lett, és szép a színe. :)))

Csibe írta...

Jó melegen kérném szépen!
:)

Nelli írta...

Szeretjük nagyon és én is ugyanígy készítem.:-)

trollanyu írta...

Milyen finom is a csontleves:) Várakozik is a fagyasztóban töbféle csont és hamarosan fel is áldozom levesenk.

Bianka írta...

Van egy csomó csontom, most jó hogy eszembe jutattad :)

Éva írta...

Nagyon fincsi tud lenni a csontból készűlt leves! Nagyon guszta már ahogy felkészítetted! A férjuram is nagyon szereti a velőt, én annyira nem vagyok oda érte, de a leves nagyon finom tud lenni!:-))

egycsipet írta...

Köszönöm szépen lányok! :)

Éva, a velőt én is inkább kihagyom, a férjem viszont nagyon szereti, így neki korlátlan mennyiségben jöhet levesben, körömpörköltben...magában... :))

Vicuska írta...

Meleg volt a nyár, húslevest nem is főztem, lassan itt az ideje, most már hűvösebb van a konyhában, csontból az igazi jó sok zöldséggel! A hagymát én is így, héjastól rakom bele, szép színt kölcsönöz a levesnek...

egycsipet írta...

Igen, közelít az ősz, nálunk a hét elején már voltak borús napok. Ezt a levest én is inkább hűvösebb időben főzöm, nyáron a gyorsabb levesek fogynak. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...