2012. január 21., szombat

Zúzapörkölt

Rég volt már pörkölt a blogon. Zúzát ritkán főzök, a lányok nem különösebben komálják, bár ha csak annyit tudnak, hogy "pörkölt", akkor simán meg szokták enni. Pszicho. :P Alapból így aztán be nem tenném a lábamat a henteshez érte, csak olyankor kerül kosárba, ha éppen megakad a szemem rajta. Aztán lefagyasztom és akkor szokott csak terítékre kerülni, amikor egyéb ötlet nélkül toporgok a fagyasztó előtt.
Pedig finom. A férjem és én legalábbis nagyon szeretjük, igaz a zúza is a megosztó kategóriába tartozik, akár a máj, a pacal, a tengeri herkentyűk vagy például a sertés lába... :))


Hentesnél konyhakész zúzát árulnak. Akár csirke, akár kacsa vagy libazúzát veszek, azért természetesen leöblítem és egyenként átnézem: ha véletlenül maradt zsír (vagy egyéb, oda nem illő cucc) rajta, akkor azt leválasztom. Valójában ennyi a feladat, de nagyobb méretű zúza esetében, mint most a kacsánál, a zúza húsát közvetlenül fedő fehér, inas réteget (meg ne kérdezzétek, mi a neve :D) is le lehet húzni - én is így tettem most. Egyébként nyugodtan rajta maradhat, apám szerint igenis kell az oda, de nélküle kicsit előbb puhul meg a hús. A nem konyhakész zúza tisztítását inkább nem ecsetelem (röviden: felvág, kifordít, tartalom ürít, belső bőrszerű réteg kidob), arra úgyis csak az vállalkozik, aki már csinált ilyet. :)))


Szóval zúza átöblít, papírtörlőn víz leitat, fehér izé vagy lehúz vagy nem, ezután tetszőleges méretűre darabol. A darabkák persze legyenek egyformák, én általában a falatnyi méretre törekszem. A hagymát megtisztítom és felaprítom, majd némi zsíron addig párolom, pirítom, amíg halvány karamellszínűvé válik. Ekkor teszem hozzá az előkészített zúzát, amit nagy láng fölött kevergetek néhány percig (nagyjából, amíg "eltűnik" belőle a hagyma). Pirospaprikát szórok rá és elkeverem vele, majd - attól függően, mennyi levet engedett vagy sem a zúza - felöntöm egy pici vízzel. Sózom, borssal, majoránnával, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezem és 1-2 babérlevelet is dobok hozzá. Teszek bele (nagyobb darabokra vágva) paprikát és ha van, friss vagy fagyasztott - ennek híján most darabolt konzerv - paradicsomot. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami majdnem ellepi a zúzát és (résnyire félrehúzott) fedő alatt, főzni kezdem.
Ha szükséges, főzés közben pótolom a vizet és egész addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ekkor még ha kell, tovább fűszerezem, picurka mustárt is csempészek bele és aprított fokhagymát adok hozzá, majd további 10 percig rotyogtatom. Ha jól számoltam, eddigre a szaft is tökéletes, de ha levesesebb lenne, akkor a főzés végén már fedő nélkül kell főzni a pörköltet, hogy a végére finom, sűrű szaftja legyen.
Szerintem tarhonyával a legfinomabb, és a legjobb egy kis kovászos uborkát enni hozzá. :)


Hozzávalók (4 személyre): 1 kg (kacsa) zúza, 3 nagyobb fej (40-50 dkg) vöröshagyma, 2-3 evőkanál zsír (lehetőleg szárnyas zsírja), pirospaprika, só, őrölt bors, majoránna, csipet kakukkfű, 1-2 babérlevél, 1-2 paradicsom (én most 1/3 doboz aprított paradicsomot tettem bele levével együtt, kb. 140 g lehetett), 1 kisebb paprika, víz, 3-4 nagy gerezd fokhagyma, 1 teáskanál mustár.
A férjem kedvéért az utolsó percekben néhány karika csípős paprikát is tettem hozzá, de ez elhagyható, illetve egy kis vörösbort is lehet belecsorgatni a főzés vége felé.

10 megjegyzés :

babette írta...

Fehér izé nem húz le:))) Imádjuk! Csípős almapaprikával.

Tea írta...

Eszem a zúzádat! De csak egy Csipettel!))

hankka írta...

Nagyon guszta, bármikor szívesen megenném! Nálunk is a megosztó ételek közé tartozik, a férjem nem rajong érte! :)

Elisabeth írta...

Ez is gyerek kori finomság emlék számomra, amit anyám szokta késziteni néha. Gyönyörü zuzát kaptál a hentestöl. Nagyon guszta és finom, de sajnos sokan nem tudják értékelni ezt a különleges finomságot...bizony én, IGEN!

Anikó írta...

Nálunk is így van, mi a férjemmel imádjuk, a gyerekek rá sem tudnak nézni, pedig milyen finom:-)))
Igaz én a zúzát májat, sertéslábat, pontyszeleteket, sült keszeget minden mennyiségben szeretem és készítem, de pacalt, tüdőt, vesét, és tengeri herkentyűket, vagy egyéb halakat/ halételeket semmilyen formában látni sem bírom, ki tudja miért van ez így:-)))))

egycsipet írta...

Hú, Babette, almapaprika! Ezer éve nem ettem! Lehet, felveszem a nyári befőzős listámra, most, hogy így eszembe juttattad (megkívántattad velem :D).
Köszi! :))

Tea, egycsipet nem lesz sok belőle? ;D

Hankka, szerencsére nálunk ebben nagy az egyetértés. A pacal viszont már nem ilyen szerencsés eset. :DD

Elisabeth, köszönöm! Te nem készítettél még zúzából pörköltet?

Anikó, hmm, igen hasonló az ízlésünk. :))) Én még a velőt is a tabu csoportba teszem, a férjem viszont nagyon szereti. Nahh, ezért kell néha étterembe menni! ;D

Köszönöm szépen lányok, hogy itt jártatok! :)

Bogyó írta...

Szia! Kukkants be hozzám, díj vár rád! :-)

Anikó írta...

Csipet, a rántott agyvelőről szó sem lehet nálam sem, de a húslevesben főtt marhacsontvelő forró piritósra kiütögetve, megsózva, na az isteni és egyenesen imádom:-)))

Vicuska írta...

egycsipet, szeretettel meghívlak egy eseményre
, melyen jutalmat kapsz tőlem sikeres blogolásod fáradozásaiért :)

egycsipet írta...

Bogyó, Vicuska, köszönöm szépen nektek! :))

Anikó, én azt sem, de ha választhatnék, a csontvelőt biztos, hogy előbb megenném, mint az agyvelőt. Jujj... :/ :O :D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...