Csirkepörkölt

Egy újabb hiánypótló recept, hogy kiegészítse a pörköltválasztékot. Nagy kedvenc, de sajnos ritkán készül, ugyanis a csirkepörkölt mellé alap a (sok...nagyon soook) nokedli és bár már lényegesen könnyítettem az életemen a nokedliszaggatást illetően, azért olyan gyakran továbbra sem fogok hozzá. :)

A hagymát megtisztítom, felaprítom - általában nem vágom kifejezetten apróra, mert a főzés végén pépesíteni szoktam a szaftot - és zsíron vagy olajon üvegesre párolom (ha zsírosabb a csirke, akkor a saját zsírját is fel lehet használni).
Eközben feldarabolom a csirkét: ha rajta vannak a kaparók, azokat levágom és félreteszem egy leveshez (mi nem szeretjük a pörköltben, levesben annál inkább). A combokat és szárnyakat leválasztom, előbbieket két darabba (alsó-felső) vágom, az utóbbiaknak a végeit (3. rész) eltávolítom. Emellett eltávolítom még a püspökfalatot (elég a zsírmirigyet kivágni, a farokrészt pedig meghagyni, ha valaki szereti), valamint ha a fej is tartozék, akkor azt sem teszem az ételbe. A mellet a háttól elválasztom és levágom a nyakat is: a mellet 4, a hátat és a nyakat 2-2 darabra vágom. Darabolás közben egyik-másik húst megfosztom a bőrtől is - a nyakról mindenképpen lekerül, de többnyire a mellről és a hátról is lehúzom. Ha van belsőség, azt is megtisztítom a pörkölthöz.
A pirult hagymára rakosgatom a húsokat (a máj ekkor még nem kerül bele) és nagyobb lángon kissé lepirítom. Ezután megszórom őrölt pirospaprikával és felengedem annyi vízzel, hogy kb. a húsok feléig érjen. Aki nem szereti hosszú szafttal, tegyen kevesebb vizet hozzá, és ahogy fogy a folyadék, mindig pótolja. Ízesítem: kerül bele paprikakrém (nyáron paprikaszeletek vagy ez is-az is), paradicsom, csipetnyi őrölt kömény és majoránna, bors és egy pici só. Fedő alatt, közepes lángon főzöm - ha szükséges, megkeverem/pótolom a vizet/ízesítek. Amikor a hús már puha, kiszedegetem egy tányérra, a szaftot szükség szerint botmixerrel pépesítem (vagy áttöröm szűrőn). A szaftot visszateszem a tűzre, felforralom. Amikor paprikás csirkét készítek, ilyenkor belekerül egy kis tejfölös habarás is, de többnyire a sima csirkepörköltet részesítjük előnyben. A szaftba beleteszem először a májat (ha van), amit hagyok pár percig főni, ezután visszarakosgatom a húst is. Még egyet rottyan, végül elzárom a tűzhelyet.
Frissen készített nokedlivel, csípős almapaprikával vagy csemegeuborkával remek étel.

Hozzávalók: egy méretes egész csirke (a mostani kb. 2 kg volt), 4-5 nagyobb fej vöröshagyma, kb. 2 evőkanál zsír (most kacsazsír, de tetszőlegesen más zsiradékot is lehet használni), 1 púpos evőkanál őrölt csemege paprika, 2 evőkanál darált paprikakrém (szezonban friss paprikát -is- használok), 3 db egész paradicsom (ilyenkor fagyasztott), őrölt bors, csipet őrölt kömény, csipet szárított majoránna, só.

Tovább olvasom...

Darált paprikakrém

Az elmúlt napok (hetek) a változások időszaka volt, több szempontból is feje tetejére állt az életünk - a középpontban az áll, hogy nagylányom iskolás lett. :) Ezzel párhuzamosan a blog még hátrébb szorult a "fontossági" sorrendben, de továbbra is igyekszem jelentkezni - időnként. Most egy egyszerű, ha lehet mondani, a legegyszerűbb ételízesítőt hoztam, a nyers darált paprikakrémet.

A hozzávalók listája nem hosszú: csak paprika és só kell hozzá. Csemege/édes Anna változatban kápia- vagy pritaminpaprikát érdemes használni, erősben Pista pedig pl. cseresznyepaprikát, de voltaképpen bármi jöhet, ami érett, piros és csíííp. Én a nagynénéméktől kapott vegyes, erős paprikákat használtam az utóbbihoz, előbbihez pedig saját termesztésű kápiákat.

A paprikákat megmostam, végüket/szárukat levágtam, fajtától függően a csumától és a magok egy részétől is megszabadultam. Egyszerű, kézi húsdarálón átdaráltam - egyszer, de aki pépesebbre szeretné, kétszer is darálhatja. Ezután durva szemű sót adtam a darált paprikához és letakarva állni hagytam úgy egy napig - közben 1-2 alkalommal átkevertem.

24 óra elteltével csírátlanított üvegekbe szedtem a krémet és lefedve kamrapolcra tettem.

Nem szükséges egyszerre nagy mennyiséggel dolgozni, hanem ahogy érnek a paprikák, több részletben lehet elraktározni. Ami alkalmanként épp kimarad, egy kis üvegben a hűtőben gyűjtögethető és máris használható. Én a maradékokat egyszerűen összekevertem, így lett "erős" és "csemege" helyett "csípős" a krém :), de természetesen az édes és csípős paprikák keverésével eleve így is lehet készíteni a krémet.

Hozzávalók - arányaiban: 1 kg tisztított darált paprika, 20-25 dkg só. Tartósítószer nem szükséges hozzá.

Tovább olvasom...

Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))

Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.

A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.

Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.

A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.

Tovább olvasom...

Zúzapörkölt

Rég volt már pörkölt a blogon. Zúzát ritkán főzök, a lányok nem különösebben komálják, bár ha csak annyit tudnak, hogy "pörkölt", akkor simán meg szokták enni. Pszicho. :P Alapból így aztán be nem tenném a lábamat a henteshez érte, csak olyankor kerül kosárba, ha éppen megakad a szemem rajta. Aztán lefagyasztom és akkor szokott csak terítékre kerülni, amikor egyéb ötlet nélkül toporgok a fagyasztó előtt.
Pedig finom. A férjem és én legalábbis nagyon szeretjük, igaz a zúza is a megosztó kategóriába tartozik, akár a máj, a pacal, a tengeri herkentyűk vagy például a sertés lába... :))

Hentesnél konyhakész zúzát árulnak. Akár csirke, akár kacsa vagy libazúzát veszek, azért természetesen leöblítem és egyenként átnézem: ha véletlenül maradt zsír (vagy egyéb, oda nem illő cucc) rajta, akkor azt leválasztom. Valójában ennyi a feladat, de nagyobb méretű zúza esetében, mint most a kacsánál, a zúza húsát közvetlenül fedő fehér, inas réteget (meg ne kérdezzétek, mi a neve :D) is le lehet húzni - én is így tettem most. Egyébként nyugodtan rajta maradhat, apám szerint igenis kell az oda, de nélküle kicsit előbb puhul meg a hús. A nem konyhakész zúza tisztítását inkább nem ecsetelem (röviden: felvág, kifordít, tartalom ürít, belső bőrszerű réteg kidob), arra úgyis csak az vállalkozik, aki már csinált ilyet. :)))

Szóval zúza átöblít, papírtörlőn víz leitat, fehér izé vagy lehúz vagy nem, ezután tetszőleges méretűre darabol. A darabkák persze legyenek egyformák, én általában a falatnyi méretre törekszem. A hagymát megtisztítom és felaprítom, majd némi zsíron addig párolom, pirítom, amíg halvány karamellszínűvé válik. Ekkor teszem hozzá az előkészített zúzát, amit nagy láng fölött kevergetek néhány percig (nagyjából, amíg "eltűnik" belőle a hagyma). Pirospaprikát szórok rá és elkeverem vele, majd - attól függően, mennyi levet engedett vagy sem a zúza - felöntöm egy pici vízzel. Sózom, borssal, majoránnával, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezem és 1-2 babérlevelet is dobok hozzá. Teszek bele (nagyobb darabokra vágva) paprikát és ha van, friss vagy fagyasztott - ennek híján most darabolt konzerv - paradicsomot. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami majdnem ellepi a zúzát és (résnyire félrehúzott) fedő alatt, főzni kezdem.
Ha szükséges, főzés közben pótolom a vizet és egész addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ekkor még ha kell, tovább fűszerezem, picurka mustárt is csempészek bele és aprított fokhagymát adok hozzá, majd további 10 percig rotyogtatom. Ha jól számoltam, eddigre a szaft is tökéletes, de ha levesesebb lenne, akkor a főzés végén már fedő nélkül kell főzni a pörköltet, hogy a végére finom, sűrű szaftja legyen.
Szerintem tarhonyával a legfinomabb, és a legjobb egy kis kovászos uborkát enni hozzá. :)

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg (kacsa) zúza, 3 nagyobb fej (40-50 dkg) vöröshagyma, 2-3 evőkanál zsír (lehetőleg szárnyas zsírja), pirospaprika, só, őrölt bors, majoránna, csipet kakukkfű, 1-2 babérlevél, 1-2 paradicsom (én most 1/3 doboz aprított paradicsomot tettem bele levével együtt, kb. 140 g lehetett), 1 kisebb paprika, víz, 3-4 nagy gerezd fokhagyma, 1 teáskanál mustár.
A férjem kedvéért az utolsó percekben néhány karika csípős paprikát is tettem hozzá, de ez elhagyható, illetve egy kis vörösbort is lehet belecsorgatni a főzés vége felé.

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...

Zöldséges tészta

Ismét egy egyszerű étel, ami (illetve amihez hasonló) rendszeresen készül nálunk. Sok finom, színes, tavaszidéző zöldségből készül, ennél nem is vágyom most többre. :)

A tésztafőző vízzel indítok - felteszem melegedni. Ezután előkészítem a zöldségeket, tisztítás után csíkozom-kockázom-reszelem-szeletelem. Eddigre általában a víz is felforr, így mehet bele a só, olaj és a tészta, újraforrás után elzárom a tűzhelyet és lefedve hagyom a tésztát a vízben puhulni.
Egy wokban olajat hevítek. A felforrósodott olajba dobom a zöldségeket egymás után, 1-2 percnyi különbséggel: először a répát, majd a paprikákat, a hagymát, a cukkinit, a gombát és végül az átöblített, konzerv bébikukoricát. Kevergetve rövid ideig pirítom, párolom a zöldségeket, majd hozzáadok egy kevés friss, reszelt gyömbért, paradicsompürét, szójaszószt, sózom és borsozom. Ha szükséges, kevés vizet lehet hozzálöttyinteni. Balzsamecettel és mézzel ízesítem, végül hozzákeverem a leszűrt spagettit.
Tálaláskor egy kevés reszelt sajttal meg lehet szórni a tetejét.

Belekerült: (szőlőmag)olaj, 1 kisebb sárgarépa lereszelve, 1/3 sárga és 1/3 piros kaliforniai paprika csíkozva, 6-8 cm póréhagyma karikára vágva, 1 cukkini (20 cm) csíkokra vágva, 10 db normál csiperke szeletelve, 1/2 üveg bébikukorica falatnyi darabokra aprítva, gyömbér reszelve, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors, szójaszósz, balzsamecet, méz, szükség esetén kevés víz, kb. 20 dkg durum spagetti előre megfőzve.

Tovább olvasom...

Halászlé

Egy karácsonyi recept, ami még nem került fel a blogra, így itt az ideje. Jobb későn... :)
Halászlét elég sűrűn készítek az utóbbi években, a férjem gyakran jár pecázni, így nyaranta többször kerül bográcsba a zsákmány. Bár én nem kimondottan rajongok az úszó, vízben élő lényekért, alkalmanként, kevés hallal és szigorúan tej- és ikramentesen, én is szívesen fogyasztom ezt a levest. A novemberi utolsó lógatás eredménye, egy cca. 3 kg-os tükörponty került most a fazékba. Mínusz néhány szelet, amit szenteste kirántottam, plusz néhány kárász és keszeg.

Az apróhalat és a szeletnek nem alkalmas halalkatrészeket vízzel felöntve, némi só, vöröshagyma, paradicsom és paprika társaságában - lassú tűzön - főzöm egészen addig, amíg a halhús leválik a csontokról. Ekkor kicsontozom és a vele főtt zöldségekkel együtt, halpasszírozón kétszer átpasszírozom. Eddig a pontig elkészíthető:
- frissen,
- a fogyasztás előtti napon,
- vagy akár hetekkel korábban (a hal kifogásakor) is, hiszen ez az alaplé remekül fagyasztható.

Az alaplevet újra tűzre teszem, ha szükséges, vízzel hígítom (én jó sűrűre szoktam hagyni). Amikor már elég meleg a lé, belekerül az őrölt édes (és esetleg csípős) fűszerpaprika, továbbá ízlés szerint paprikakrémek. Felforralom és mehetnek is bele az előre besózott halszeletek, valamint a tej és/vagy ikra. Lassú tűzön hagyom tovább főni, 10 perc után a tűzhelyet elzárom és már tálalható is.

Hozzávalók (kb. 8 személyre): kb. 1,5 kg alaplébe való hal (keszeg, kárász, fej, farok...), kb. 1,5 kg halszelet (pl. ponty), ha van: haltej/ikra, 2 db paprika, 3 db paradicsom, 4-5 nagyobb fej vöröshagyma, só, őrölt fűszerpaprika, paprikakrémek (házi vagy Csemege Arany, Erős Pista). Esetleg 1-2 halászlékocka is mehet bele, ha nem lenne elég tartalmas az alaplé.

Tovább olvasom...

Csípős karfiol

Egy újabb Kifőztük recept, az októberi számból. Tegnap óta elérhető a karácsonyi adománygyűjtő különszám is, érdemes ellátogatni és meglesni a weboldalon, ahol már a felajánlásaitokat is megtehetitek. Köszönjük.

...és akkor a csípős karfiol... :)
A felöntőlé hozzávalóit, az ecet kivételével, egy megfelelő méretű edénybe mérem és felforralom. Forrás után még 5-10 percig főzöm, majd a tűzhelyet elzárom és az ecetet a fűszeres lébe keverem. Hűlni hagyom. (A szükséges felöntőlé mennyiségét úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, ha a zöldségekkel betöltött üvegekbe vizet eresztünk, majd leöntve róluk, a vizet megmérjük. Természetesen a lé készítésénél vegyük figyelembe a belekerülő ecet mennyiségét. A módszernek annyi hátránya van, hogy így lassabban készülünk el a munkával, de előnye, hogy kevesebb felesleges lé marad a végén.)
Amíg a lé készül, a karfiol levélrészeit eltávolítom, a fejet megmosom, majd kisebb rózsákra szedem. A rózsákról az esetleges hibákat egy éles kés segítségével levágom. (Ha szeretjük, a szárrészt is megtisztíthatjuk, és a rózsákhoz hasonló méretre vághatjuk.) A paprikákat megmosom, szárukat rövidre vágom.

A karfioldarabokat és a paprikákat alaposan kitisztított befőttesüvegekbe rendezem. A langyosra-kézmelegre hűlt felöntőlébe - előírás szerint - tartósítószert keverek, majd felöntöm vele a karfiolokat. Amennyiben a lé bőségesen ellepi a zöldségeket, nem szükséges a savanyúságot állni hagyni, de ha jobban megrakom az üvegeket, akkor félreteszem néhány óráig, amíg a karfiolok és a paprikák kissé megszívják magukat a lével, majd újra teletöltöm az üvegeket és csak ezután zárom le. Sötétebb, hűvös helyen tárolom.
Felbontás előtt legalább 2-3 hónapig érdemes érni hagyni, de minél tovább érlelődik, annál finomabb lesz.

Hozzávalók (arányok!):
...a betöltéshez: 1 kg karfiol, 8-10 db apró erőspaprika (pl. chili, cseresznyepaprika...);
...1 liter vízből készült felöntőléhez: 2 dl ecet, 3 evőkanál cukor, 3 teáskanál só, 3 teáskanál koriander, 2 teáskanál egész feketebors, 2 teáskanál mustármag;
...továbbá: tartósítószer (Na-benzoát) előírás szerint.

Tovább olvasom...

Chilis bab

Gyerekbarát chilis bab...vagy mi. :) Most ugyanis nem teljesen a mi (felnőtt) ízlésünk szerint készült, így a gyerkőcök is megkóstolhatták és meg is osztoztak rajta: a nagyobbik lányka a kukoricát ette a hússal, a kicsi a babokat vadászta ki belőle. Igazán testvéries megoldás. :)) A képekért előre is bocs', szegény másnapra megmaradt, szaftjától megfosztott, utolsó adag lett fotózva, de sajnos az esti (friss) képek eléggé borzasztóan sikeredtek. :S

A babot megmosom, beáztatom hideg vízbe - 4-6 órát elég állnia, de ha előre gondolkodunk (én ritkán szoktam :P), akkor már előző este meg lehet ezt tenni. Ezután leszűröm, kissé átöblítem, majd enyhén sós vízben megfőzöm.

Amikor már félkész a bab, a vöröshagymát megtisztítom és apróra kockázom, olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a húst és azt is megpirítom. Felöntöm egy üveg paradicsomszósszal (most szósszal, de alapesetben sűrített paradicsomot használok hozzá) és némi alaplével (húsleves leve vagy víz+leveskocka), fűszerezem, sózom és az egészet összeforralom. (A folyadékmennyiséget úgy állítom be, hogy az étel végül kellemesen szaftos, kenyérrel mártogatható legyen.) Amikor felforr, hozzáadom a lecsepegtetett konzerv csemegekukoricát és az időközben megfőtt, leszűrt vörösbabot. Az edényt lefedve a chilit készre főzöm, szükség esetén a végén még ízesítem.
Reszelt sajttal megszórva, friss fehér kenyérrel kínálom.

Hozzávalók: 20 dkg száraz vörösbab, 2 közepes vagy 1 nagy vöröshagyma, kevés olaj, 50-60 dkg darált marhahús, 1 üveg (kb. 3 dl) paradicsomszósz (vagy paradicsompüré, víz és fűszerek), 1 babérlevél, őrölt bors, 1 szárított chili összemorzsolva, 1 friss chili felaprítva (magok nélkül), 2-3 dl alaplé, 1 konzerv csemegekukorica, a tálaláshoz sajt. 

Az igazán csípős változathoz a chili mennyiségét ízlés szerint duplázva, triplázva kell számolni.

Tovább olvasom...

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...

Töltött paprika

Vagyis inkább húsgombócok paradicsommártással, a paprika csak ijesztgetésnek van benne. :D Az ok egyszerű: az íze igenis kell az ételbe, de megenni nem szeretjük, így csak néhányat töltök meg, a többit szívesebben készítem el gombócnak.
A recept eredetileg tv paprika magazinos, az első számok egyikében láttam meg. A gombóc tökéletes, csak nálunk a paradicsomszósz kevés hozzá, így én azt mindig növelem - sőőőt, sokszor még úgy is kevés, és muszáj "utángyártanom" belőle. :))

A hagymát felaprítom és kevés olajon megdinsztelem. A húst kétszer darálom (vagyis daráltatom a párommal :D). Sózom, borsozom, beleteszem a rizst, a tojást és a dinsztelt hagymát, majd az egészet összedolgozom.
A vizet, egy kevés sóval, felteszem melegedni (kb. 2 liter). A paprikákat megmosom, kicsumázom, és a töltelékkel megtöltöm, majd gombócokat formázok a kimaradt húsmasszából. Az időközben felforrt vízben megfőzöm őket (kb. 20-25 perc alatt elkészülnek).

Amikor a gombócok és a töltött paprikák megfőttek, egy szűrőkanállal kihalászom őket, a főzővizet pedig átszűröm - erre szükség lesz a mártáshoz. Kevés olajjal és liszttel rántást készítek, beleteszem a paradicsompürét, majd felöntöm a gombócfőző vízzel, és további víz hozzáadásával megfelelő állagúra hígítom. Cukorral ízesítem, amikor felforrt, beleteszem a húsokat és néhány percig együtt rotyogtatom még őket.

Hozzávalók: 50-60 dkg csirke- vagy pulykamell, 2-3 db tölteni való paprika, 1 zacskó gyorsrizs (Ben bácsi, 125 g), 1 fej vöröshagyma, 1 tojás, kb. 18-20 dkg paradicsompüré, kb. 4 dkg liszt, olaj, só, bors, cukor ízlés szerint.

Tovább olvasom...

Lecsó

A lecsó jó.

Jó úgy, ahogy a nagyim készítette, hosszú lére eresztve, friss fehér kenyérrel felitatva a finom szaftot.
Jó úgy, ahogy anyum készíti, rövid lére főzve, majd tojást sütve bele.
Jó kolbásszal, virslivel, tarhonyával, rizzsel, tökkel - jó bárhogyan.
Jó úgy is, ha egyik nap így, másnap meg úgy esszük. Már' ha marad belőle másnapra...

A megtisztított hagymát vékonyan felszeletelem (karikázni is lehet), majd libazsíron üvegesre párolom-pirítom. Karikákra vágom a paprikát (a "csumája" is mehet bele, de ez opcionális), a hagymára dobom, összeforgatom vele és fedő alatt párolni kezdem. A paradicsomot héjától megfosztom, cikkekre vágom és a paprikához dobom. Megsózom, egy csipet őrölt paprikát (eredetileg nem kell bele, de én szeretem, ha kicsit megszínezi a lecsót), és egy kevés őrölt borsot (valójában ez sem kellene bele) szórok hozzá. Ha szükséges, néhány kortynyi vizet is öntök alá. A kolbászt nagyobb darabokra vágom (opcionális tétel), ezt is az ételhez adom, majd fedő alatt készre főzöm. A főzés utolsó perceiben még hozzáadom a szintén darabokra vágott virslit (újabb opció), néhány karika erős paprikát (a gyerkőcök miatt nem főzöm bele), hagyom egyet forrni és már el is zárom a lángot.
Tarhonyával vagy rizzsel tálalom és jár mellé egy szelet friss kenyér is.

Hozzávalók 4-6 személyre: 2-3 evőkanálnyi libazsír (vagy egyéb zsiradék, lehet pl. szalonna kiolvasztott zsírja is), 2 nagy fej hagyma (aki kevésbé hagymarajongó, csökkentheti a mennyiséget), kb. fél-fél kg paprika és paradicsom, ízlés szerint füstölt kolbász és/vagy virsli, só, csipetnyi őrölt pirospaprika, csipetnyi őrölt bors, ízlés szerint erős paprika (zöldpaprika).

Tovább olvasom...

Tejszínes csirkemellragu

Éppen azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az előző napi pizzázásból maradt kukoricával, amikor megláttam Gasztroboszi tejszínes-kukoricás csirkemellraguját. Nem gondolkodtam tovább... Na nem, mintha hiányzott volna az újabb adag tészta, de most kicsit becsuktam a szemem. :D

Ehhez hasonló ragukat én is szoktam készíteni, de kukoricával még nem próbáltam. Hogy miért nem? Pedig aaannyira jóóó és a nagylányom nagyon szereti a kukoricát! Sebaj, ami késik... :)

Megpucoltam és felaprítottam egy kis fej hagymát, majd néhány evőkanálnyi olajon megpároltam. Közben megtisztítottam és kockákra vágtam egy méretes csirkemellet, ezt a hagymára dobtam és saját levében, kevés só, őrölt bors és majoránna társaságában megpároltam. Párolás közben egy kaliforniai paprikát apró kockákra vágtam, valamint tejből, tejszínből és étkezési keményítőből habarást készítettem. Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, majd felöntöttem a habarással és besűrítettem. Ekkor még egy evőkanálnyi mustárt adtam hozzá - szerintem jót tett neki, de természetesen elhagyható. Főtt tésztával tálaltam.

Az ilyen sűrű, tejszínes vagy tejfölös ragukhoz én olyan tésztát szeretek kínálni, ami felveszi a szószt. Ilyen pl. a fusilli vagy a most tálalt gemelli is.

Belekerült: egy nagyobb csirkemell (az enyém 70 dkg volt), 1 kis fej hagyma, 1 piros kaliforniai paprika, fél konzerv kukorica, 1 evőkanál mustár, só, bors, majoránna, olaj, kb. 2-3 dl tej, kb. 1,5 dl tejszín, 3 teáskanál étkezési keményítő.

Tovább olvasom...