Réteges joghurthab

Még mindig nagy kedvenc a joghurthab, ez most a réteges változat - eperrel, ha már szezonja van. ;)

Elsőként a joghurtot készítem elő, tiszta, sűrű szövésű anyagban felfüggesztem és hagyom kábé egy órán keresztül, hogy a savó kicsepegjen belőle. Nagyjából a fele súlyra "fogy" ezalatt az idő alatt.
Az epret (leszedem :P) megmosom és apró darabokra vágom. Edénybe teszem, kis vizet löttyintek alá, hozzáadom a cukrot, a citromsavat és a pektint, majd felforralom és néhány percig rotyogtatom. A tüzet elzárva hagyom picit hűlni, közben néhányszor átkeverem, ezután a kiszemelt poharakba kanalazva szétosztom. A hűtőbe teszem.
A lecsepegtetett joghurtot összekeverem a porcukor felével-kétharmadával. A behűtött habtejszínt félig felverem, hozzáadom a maradék porcukrot és a zselatin fixet, keményre verem. Egy kézi habverő segítségével összeforgatom a joghurttal. A behűtött poharakat kiveszem a hűtőből és az eperrétegen elosztom a joghurthabot. Amennyire tudom, finoman "tömörítem", és elsimítom a tetejét.
Mehet vissza a hűtőbe tálalásig. :)

Hozzávalók (az adagok méretétől függően) 4-6 adaghoz...
...az epres gyümölcsréteghez: 220-250 g eper (tisztított súly, centis darabokra vágva), 40 g vaníliás cukor (házi), 1/2 mokkáskanál pektin, 1 evőkanál víz, késhegynyi citromsav;
...a joghurthabhoz: 2x450 g natúr joghurt (lecsepegtetve 450-480 g körül, sűrű görög joghurtból tehát kb. ennyi kell), 50-60 g porcukor, 200 g habtejszín, 1 csomag (20 g) zselatin fix.
Én szoktam műanyag fedeles dobozkákba is készíteni - így megvan a reggeli vagy egy finom kis uzsonna a munkahelyen. ;)

Tovább olvasom...

Mákos-szezámos kréker szilveszterre

Gazdagságot és bőséget hozó ;) kréker szilveszterre (is): mákos, szezámos, ínycsiklandó. Vendégeknek (is) készítve legalább négyszeres adaggal érdemes indítani. :)

A lisztet, sót, vajat, mákot és szezámmagot késes robotba mérem, 1-2 fordulattal morzsásra darálom. Hozzácsorgatom a tejszínt és addig hagyom a gépet dolgozni, amíg a tészta éppen összeáll. Ekkor folpackba csomagolom és hagyom 10-15 percig pihenni a tésztát. Ezalatt előmelegítem a sütőt 210 °C-ra.

A tésztát finoman lisztezett deszkán 1-2 mm vékonyra nyújtom (érdemes két gombócra szedni és úgy dolgozni vele). A tetejét vizes kézzel átsimítom, szezámmagot szórok és kevés sót őrölök rá, majd a nyújtófát még egyszer végiggörgetem rajta, hogy a szezám beletapadjon a tésztába. Krékerformákkal kiszúrom (derelyevágóval lényegesen gyorsabb mulatság), ezután sütőpapíros tepsire helyezem a kiszúrt tésztadarabokat és a forró sütőben - a tészta vastagságától függően - 7-9 perc alatt megsütöm.

Hozzávalók kb. 2 tepsi krékerhez (2-4 főre): 150 g finomliszt, 1 teáskanál (7 g) só, 75 g vaj, 2 teáskanál (10 g) szezámmag, 3 teáskanál (15 g) egész mák, 65 g tejszín (30%), a nyújtáshoz kevés liszt, a tetejére szezámmag és só (elhagyható).
Krékerek a blogon: parmezános, tökmagos.

Tovább olvasom...

Szellemes habcsók

Szimpla habcsókból készített szellemek, még mindig a bulizós gyerektársaságnak. :) Az MM csontokhoz hasonlóan ez is előre elkészíthető "finomság" (=tömény cukor), egyszerű is, - a szárítási időt leszámítva - gyors is, gyereknépnek bejövős is.
Általában ezzel az alaprecepttel készítek habcsókokat, habkarikát karácsonyra - a szellemeknél mondjuk nem 100%-ig voltam biztos a sikerben, de szerencsére jók lettek.

Pihentetett, szobahőmérsékletű tojásfehérjét használok hozzá. A pihentetés hűtőben zajlik, általában kis műanyag, fedeles ételtároló dobozkában 2-3 napig, majd a hűtőből kivéve, fedő nélkül hagyom kb. 2 órán keresztül a konyhaasztalon "melegedni" a fehérjéket.
A fehérjét felverem robotgéppel, majd amikor már kemény, apránként hozzáadom a cukrot is. Ezzel verem ismét keményre, amíg a habból tartós csúcsot lehet húzni. Hozzáadom a keményítőt, ecetet, vaníliaeszenciát (illetve ételszínezéket és egyéb ízesítőket, ha éppen nem szellemes hangulatban vagyok) - ahogy ezek is elkeverednek, kikapcsolom a gépet. A cukros tojásmasszát sima- vagy csillagcsöves habzsákba töltöm és (szilikonos) sütőpapírral bélelt tepsire formákat nyomok belőle - most éppen csúcsos kis kísérteteket.
Előmelegített, résnyire kitámasztott ajtajú (!) sütőben, 100 °C+légkeveréssel* szárítom a csókokat addig, amíg kézzel finoman megemelve már kezd elválni a papírtól (ez most egy óra volt), majd mérsékelem a hőt 80-90 °C-ra és továbbra is légkeveréssel addig szárítom, míg könnyedén elválik a papírtól (ez újabb egy óra volt). A lekapcsolt, résnyire nyitott sütőben hagyom még néhány órán át száradni a habcsókokat**, majd fekete ételfestékkel arcot kapnak.
*Ennél a hőmérsékletnél még nem barnul a fehérje, de aki tudja, hogy "melegebb" a sütője, az alacsonyabb hőmérsékleten szárítson! **Volt már rá példa, hogy a párás konyhában kissé visszapuhultak a csókok (azaz a külsejük érintésre "fog"), ilyenkor még egy kis szárítás segít.

Hozzávalók: 110 g tojásfehérje (3 tojásból), 220 g porcukor (most fele por- és fele apró szemcséjű kristály volt, mert elfogyott a porcukrom és nem volt kedvem darálni :P), 1 evőkanál étkezési keményítő, 1-2 teáskanál ecet (elhagyható), 1 teáskanál vaníliaeszencia (vagy ízlés szerint aroma).
Ebből a mennyiségből most 28 db méretes szellem kísértett a konyhában, de karácsonykor akár 4 tepsi falatnyi apróság is kijön belőle.

Tovább olvasom...

Marshmallow csontok Halloweenre

Pillecukor csontok bulizós gyerekeknek, mindenszentek előestéjére.
Anno az első pillecukromat Edit tortasulis leírása alapján készítettem, ezt alakítgattam aztán az elmúlt évek alatt. Rendszerint fondanthoz használom, szerintem most másodszorra készítettem direkt fogyasztásra, bár a család szerint gyakrabban kellene ilyet "sütnöm". Hát majd meglátjuk... :D

Nagyon egyszerű elkészíteni, de jó, ha van egy tálas mixerünk. Ebbe mérem a zselatint a 6 evőkanál vízzel és duzzadni hagyom. Közben a cukrot a vízzel és pár csepp ecettel nagy lángon forralni kezdem. Amikor a hab zöme elforr róla, a mézet is hozzáadom, majd ezekkel együtt legalább addig forralom, amíg a szirupból erős szálat lehet húzni (ideális esetben ennél is tovább, amíg a szirup hőmérséklete eléri a 115-116 °C-ot, de nekem nincs cukorhőmérőm, és a golyó próbával nem szoktam vacakolni).
Ekkor hozzáöntöm a zselatinhoz, nagyon kevés sót adok hozzá (kb. negyed mokkáskanál) és elkezdem magas fokozaton kihabosítani. Nagyjából 8-10 percen keresztül dolgoztatom a géppel, amíg olyan lesz az állaga, mint a cukros tojáshabnak, ekkor hozzáadom az aromákat (most citromlé és vanília eszencia került bele a "minél kevesebb E"-jegyében, de nem szabad sokat beletenni, hogy ne híguljon el nagyon a hab - ezért célszerűbb aromát használni) és még 2 percig hagyom dolgozni a gépet.

Ezután a masszát habzsákba kanalaztam és sütőpapírral bélelt, olajjal finoman megkent tepsikbe csontokat formáztam.

A marshmallow csontokat egy napig hűvös helyen szikkadni hagytam, majd porcukor és keményítő 1:1 arányú keverékébe forgattam. Ha nem csontok készülnek, akkor egy (szintén sütőpapíros-olajozott) kisebb tepsibe lehet simítani a masszát és szikkadás után kiszúrni, szeletelni stb...

Hozzávalók: 15 g zselatin, 6 evőkanál víz, továbbá 200 g cukor, 100 ml víz, 80 g méz, pár csepp ecet, icipici só, 1-2 mokkáskanál aroma (most 1 evőkanál citromlé és 2 teáskanál vanília eszencia), valamint étkezési keményítő és porcukor 1:1 arányú keveréke a forgatáshoz (3-3 dkg elég ehhez a mennyiséghez).
A pillecukrot aromákkal - mandula, citrom, menta, vanília stb. - tetszőlegesen lehet ízesíteni, 1-1 mokkáskanál elég ezekből. Színezni is lehet zselés vagy por alapú ételszínezékkel, illetve színes aromák használatával.

A csontok ötlete Martha Stewarttól.

Tovább olvasom...

Diós-barackos (zserbó) golyócskák

A hétvégén iskolai rendezvényen jártunk, arra készültek ezek a golyócskák. Eredetileg csokival bevont zserbógolyónak szántam őket, de a csokiburkolás...khmmm, mondjuk úgy, hogy nem igazán akart összejönni, így csak ilyen kis csupasz gömbök kerekedtek, némi csoki dekor(?)ral a gyerekek kedvéért.

Az aszalt sárgabarackot forró vízbe áztattam egy órára, majd lecsepegtettem. A diót késes robotban megőröltem (darálóval is ledarálható természetesen), majd félretettem. A lecsepegtetett barackot - szintén a robotgéppel - összeaprítottam, ezután hozzáadtam a már előre felaprított diót és még egy percig együtt is apríttattam. A pépet egy tálba szedtem, baracklekvárral és vaníliás cukorral ízesítettem, legvégül darált háztartási keksszel igazítottam megfelelő ízűre/állagúra. Lefedve hűtőszekrényben pihentettem 1 órán keresztül, ezután kisebb diónyi gömböcökké formáztam. Mivel a csokizás nem jött be :P, egyszerűen átszitált darált kekszbe forgattam a gombóckákat, majd kapszliba téve "díszítettem". Hűtőszekrényben tároltam fogyasztásig.
Másnapra érik igazán össze, így érdemes előre elkészíteni.

Hozzávalók (kb. 40 db)...
...a golyókhoz: 20 dkg aszalt sárgabarack (+forró víz az áztatásához), 25 dkg dióbél, 8 evőkanál* sárgabaracklekvár, 4 evőkanál* házi vaníliás cukor (vagy ízlés szerint), 8 evőkanál* darált háztartási keksz (illetve amennyivel formázható lesz);
...a bevonáshoz: darált háztartási keksz, illetve csokoládé, esetleg csokireszelék, szórócukrok stb. tetszőlegesen.

*A lekvár, a keksz és a cukor mennyisége nagyban függ az éppen felhasznált alapanyagok ízétől, állagától, így ezeket érdemes kóstolás alapján adagolni - én most a fent írt mennyiségeket adtam hozzá.

Tovább olvasom...

Tökjó

Ez a tökmagos-sajtos kréker bármilyen alkalomra szuper választás: egy bulira, egy baráti beszélgetéshez vagy egy meccshez, kiváltképp, ha 1-2 pohárka sör vagy bor is lecsúszik. :)) Egyszerű elkészíteni és a pihentetési időt leszámítva gyorsan összedobható.

A tejet kissé megmelegítettem, elkevertem benne a mézet és belemorzsoltam az élesztőt. Néhány percre félretettem, amíg felhabosodott.
A tökmagot késes robotgépben durvára aprítottam, majd egy tálkában félreraktam. A gépbe mértem a tökmaglisztet, a finomlisztet, a sót és a hideg vajat, majd bekapcsoltam 10-20 másodpercre, amíg a vaj elkeveredett a lisztekben és morzsás lett. Ekkor adtam hozzá a tojások sárgáját és a felfuttatott élesztős tejet, majd újabb néhány másodperc alatt összeállítottam a tésztát. A gépből kivéve kézzel finoman beledolgoztam a reszelt sajtot és - egy fedett tálban - 2 órán keresztül hagytam pihenni.

Pihentetés után a sütőt előmelegítettem 190-200 °C-ra. A tésztát finoman lisztezett deszkán (egyszerűbb már egyből a sütőpapíron) vékonyra nyújtottam (kb. 2 mm), sót őröltem rá (elhagyható, ha valaki kevésbé sós finomságra vágyik), és megszórtam a tetejét a korábban félretett, aprított tökmaggal. Finoman végigtoltam a nyújtófát a tésztán, hogy a magok rátapadjanak.
Kb. 3x3 cm-es négyzetekre vágtam, ezeket pedig sütőpapírral bélelt tepsi(k)be sorakoztattam. Előmelegített sütőben megsütöttem - kb. 10 perc alatt elkészül. Tetszés szerint lehet puhábbra vagy szárazabbra sütni, de figyelni kell, mert hajlamos megégni. Kihűtés után pedig már lehet is csipegetni - vagy akár már közben is. :)

Hozzávalók (2 tepsi): 1 dl tej, 1 teáskanál méz, 12 g élesztő, 10 dkg Nature Cookta tökmagliszt, 20 dkg finomliszt, 1 csapott evőkanál só, 6-7 dkg vaj, 3 tojás sárgája, 1-2 maroknyi reszelt sajt (6 dkg parmezánt reszeltem hozzá), továbbá kevés liszt a nyújtáshoz, só és 5 dkg tökmag a tetejére.
Krékerek a blogon: mákos-szezámos, parmezános.

Tovább olvasom...

Zöldfűszeres és olívabogyós háromszögek

Nemrégiben barátainknál vacsoráztunk és a leves mellé helyes kis fűszeres kenyérkéket kínált a ház asszonya. Gyerek és felnőtt egyaránt nagyon rákattant, így már akkor elterveztem, hogy itthon is elkészül. Egyszerű kenyértésztából, fűszerekkel, valamint béta verzióban olívabogyóval és aszalt paradicsommal gazdagítva. Remek!

A kenyértésztát géppel készítettem - de természetesen hagyományos módon is bedagasztható. A megmosott és finomra vágott fűszereket a dagasztás végén adtam a tésztához. Duplájára kelesztettem.
Kelesztés után a tésztát kétfelé vettem. A tészta egyik felébe aprított olívabogyót és olajban eltett aszalt paradicsomot dagasztottam, majd letakarva hagytam kicsit pihenni. A sütőt előmelegítettem 230 °C-ra.
Amíg a paradicsomos tészta pihent, az alaptészta másik felével foglalkoztam: 2-3 mm vékonyra nyújtottam, kissé ki is húzogattam, mint a pizzát. Ezután a tetejét megkentem olívaolajjal és háromszögeket vágtam a tésztából. A sütőrácsra tettem egy sütőpapírt és arra rakosgattam a háromszögeket, majd az előmelegített sütőbe tettem (középre). A sütőt légkeverésre kapcsoltam és nagyjából 4-5 perc alatt kisütöttem a kenyereket (tetszés szerint lehet ropogósra sütni, vagy puhábbra hagyni, előbbi esetében figyelni kell a tésztát, mert gyorsabban odakap, mint remélnénk).

Amíg az első adag sült, kinyújtottam az olívás-paradicsomos tésztát is (ezt anyagából adódóan kicsit vastagabbra), majd finoman megkentem a fűszeres olajjal, amiben a paradicsomot érleltem. Ugyanúgy sütöttem, mint az előző változatot.
Aki szereti, finoman megsózhatja a tetejüket sütés előtt, nekünk úgy is nagyon ízlett. Ropogósra sütve, esetleg kisebbekre szabva még nassolni vagy sörkorcsolyának is szuper!

Hozzávalók: 30 ml (olíva)olaj, 300 ml víz, 15 g só, 20 g cukor, 500 g finomliszt (+ 2-3 kanálnyi dagasztás közben az igazításhoz, valamint egy kevés a nyújtáshoz), 20 g élesztő, maroknyi aprított friss fűszer (nálam rozmaring, majoránna, zsálya és kakukkfű került bele vegyesen), továbbá 1 marék olívabogyó és tucatnyi fűszeres olajban érlelt aszalt paradicsomszelet (vagy ezek duplája, ha a teljes adag olívásra-paradicsomosra készül), kevés olaj és esetleg só a tetejére.

Tovább olvasom...

Főtt kukorica

Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.

Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.

Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.

A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.

Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.

Tovább olvasom...

Parmezános kréker

Sokáig keresgéltem a neten, míg találtam egy olyan kréker receptet, ami megtetszett. Meglátni és megszeretni... :))

Nagyon egyszerűen elkészíthető: a liszthez hozzákeverem (a sikért és) a sót, belemorzsolom a vajat, majd hozzáadom a parmezánt is, végül hideg tejszínnel összeállítom a tésztát. Letakarva (vagy folpackba csomagolva) pihentetem 15-30 percig, majd enyhén lisztezett deszkán (nagyon) vékonyra nyújtom (1 mm). (Ez az adag úgy készült, hogy nyújtás közben hajtogattam is a tésztát, sokkal ropogósabb lett, mint a korábban - hajtogatás nélkül - készítettek és vékonyabbra is tudtam nyújtani, de így is-úgy is nagyon finom.)

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, tetszőlegesen felvágom és tetejére tengeri sót őrölök, de tetszőlegesen megszórható mákkal, szezámmaggal (...) is, majd előmelegített sütőben, 200 °C-on megsütöm. A tészta vékonyságától függően kb. 10 perc alatt pirosra sül, a sütés vége felé nagyon figyelni kell, mert pillanatok alatt szenesedik. :)

Hozzávalók egy adaghoz: 125 g finomliszt (BL55), 60 g vaj, fél teáskanál (3-4 g) só, 30 g finomra reszelt parmezán, 65 ml tejszín (30%), picurka sikér (elhagyható), liszt a nyújtáshoz, só (és igény szerint mák/szezám...) a tetejére.
A sötét színű krékerek paradicsomos-parmezánosak, ahhoz csak 20 g parmezánt használtam és 10 g porrá őrölt, szárított paradicsomot tettem még hozzá.
Krékerek a blogon: mákos-szezámos, tökmagos.

Tovább olvasom...

Mogyorós bonbon

Karácsonyra a férjemtől bonbonformákat kaptam ajándékba, az egyiket gyorsan ki is "kellett" próbálnom. Nem ez lesz az évszázad ízkombinációja, de finom és gyakorlásnak tökéletesen megfelelt. Bár bonbont készíteni nem nehéz, minden elismerésem a bonbongyáros bloggereknek, a "talpalással" megkínlódtam... :)

A csokit megolvasztottam, majd egy ecset segítségével vékonyan kikentem a forma mélyedéseit. A fagyasztóban megdermesztettem, azután újra kikentem. Ismételt dermesztés után a mélyedésekbe egy kevés nutellát tettem, majd pirított mogyorószemet, végül ismét nutellát. Újra hűtőbe tettem a formát, ezután csokival befedtem. Fincsi. :)

Belekerült: 85 g 70%-os étcsokoládé (maradt belőle), 15 szem pirított, héjától megfosztott törökmogyoró, 70-80 g nutella.

Tovább olvasom...

Cukrozott mandula

A cukrozott mandula szuper nass, a mostanában állandósult szürkeségben (vagy éppen a ma reggeli "októberi" ködben) pedig igazán aktuális is. A készen kapható szeletelt vagy szilánkos változatból nagyon finom levesbetét készíthető.

A levesbetéthez a (teflon bevonatú) serpenyőt nagy lángon felforrósítom, majd beleszórom a mandulaszeleteket. Hajlamos gyorsan megégni, ezért nem szabad magára hagyni és a serpenyőt rázogatva forgatni kell benne a szeleteket. Amikor már eléri az ízlésemnek megfelelő színt, a lángot leveszem, kristálycukorral szórom meg és az ujjaimat vízbe mártva vizet spriccelek rá (lehet permetezni is, ha éppen akad a kezünk ügyébe egy erre alkalmas eszköz). Ekkor már egy keverőlapáttal/fakanállal (is) kevergetem, igyekszem nem jobban összetörni a mandulát, mint amennyire már töredezett, de a cukor olykor letapad, így szükséges a lapát, hogy leoperáljam a serpenyőről.

A víz segít a cukrot ráragasztani a mandulára, így egészen addig permetezem az elegyet, míg az összes (de legalábbis a nagy többség) cukorszemcse megtalálja a helyét a mandulákon. A lángon időközben lehet állítani, de csak óvatosan, mert nem cél az odaégetés. :)
Amikor elkészül, egy tálcára sütőpapírt/zsírpapírt helyezek és erre borítom a cukrozott mandulát. Itt hagyom kihűlni, végül felhasználásig jól záródó dobozba teszem. Nagyon finom gyümölcsből készült krémlevesekben vagy desszertek díszítéseként.

A nassolásra szánt változat némi előkészítést igényel. Az egész magok barna héját úgy távolítom el, hogy egy kis lábasban vizet forralok (megteszi a vízforraló is) és a lobogó vízbe teszem a még héjas, egész mandulát. Nem kell főzni, csak hagyni a forró vízben állni úgy 3-5 percig. Ezután egy szűrő segítségével leszűröm, majd egyesével meghámozom a mandulákat. Abszolút nem nehéz, enyhe nyomással kicsusszan a héjból a hófehér mag. Papírtörölközőre teszem és hagyom megszáradni.

Száradás után ugyanúgy készül, mint a szeletelt változat, csak kicsit munkásabb, mert a szemek nem pirulnak egyenletesen a serpenyőben, így folyamatosan rázogatni kell pirítás közben. A cukorhoz őrölt fahéjat keverek, ezzel "vonom be", de mielőtt lezárom a tűzhelyet, egy jó csipetnyi (már fahéjmentes) cukorral is meghintem.

Sütőpapíron elterítve hűtöm ki, jól záródó dobozban tartom - ha egyáltalán eljut odáig. :)))

Hozzávalók...
...a szeletelt változathoz (4-8 adag leveshez/desszerthez): 5 dkg szeletelt mandula vagy mandulaszilánk, kb. 8 dkg cukor, víz;
...a fahéjas nasshoz (1 adag): 5 dkg egész mandula, kb. 5 dkg cukor, fél-egy (csapott) teáskanálnyi őrölt fahéj, víz.

Tovább olvasom...

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 

Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)

A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.

A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.

Tovább olvasom...