Rebarbaraleves

Néhány hete nagylányom közölte, hogy ő nem tortát, hanem rebarbarás pitét szeretne névnapjára. Persze a tavalyi rebarbarakészlet már elapadt és sehol nem sikerült felhajtanom frisset - míg végül az utolsó pillanatban egymás után két helyen is kaptam. Ennek eredményeképpen a napokban többféle rebarbarás ételt is készítettem, ezek egyike ez a leves.

A rebarbarát nagyobb darabokra vágtam, felöntöttem vízzel, fahéjat és házi vaníliás cukrot adtam hozzá, majd lassú tűzön puhára főztem. Ekkor - a tűzről levéve - kivettem a fahéjdarabot az edényből és a rebarbarát botmixerrel pépesítettem. A tejszínt elkevertem a keményítővel, hozzácsorgattam a péphez, leheletnyi sót szórtam hozzá, majd cukorral és kevés gyömbérrel ízesítettem. A tűzre visszatéve forrásig főztem.
Alaposan behűtve, ízlés szerint eperdarabokkal, cukrozott mandulával és zabpehellyel, tejszínhabbal tálaltam.

Hozzávaló 3-4 adaghoz: 35 dkg rebarbara, 4-5 dl víz, 1 evőkanál házi vaníliás cukor, 3 cm fahéjrúd, 2 dl tejszín (30%), 2 csapott teáskanál étkezési keményítő*, pici só, ízlés szerint friss vagy őrölt gyömbér, ízlés szerint további 1-2 evőkanál cukor.
Levesbetét lehet - ízlés szerinti mennyiségben és összetételben - pl. eper, tejszínhab, cukrozott fahéjas mandula zabpehellyel... *Keményítő nem feltétlenül szükséges bele, a leves sűrűségétől függ.

Tovább olvasom...

Francia hagymaleves magyarul

Szepy francia hagymalevesére sikerült szemet vetnem nemrég. Sok-sok évvel ezelőtt készítettem már néhány alkalommal hagymalevest, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet, aztán a többszöri negatív tapasztalat után egy jó ideje inkább már nem próbálkoztam vele. Most azonban kivételt tettem és milyen jól tettem!

Az eredeti recepten némileg módosítottam és hát számítván arra, hogy a gyereknép nem fog lelkesedni a végeredményért, nagyjából feleztem az adagot. A hagymákat megtisztítottam, feleztem és felszeleteltem. Egy kevés olajjal felforrósítottam a vajat, rádobtam a hagymát és párolni kezdtem. Amikor elkezdett opálossá válni (nagyjából 5 perc után), finoman megsóztam, tekertem rá egy kevés borsot, majd a lángot mérsékelve, alacsony lángon hagytam tovább párolódni. Közben a fagyasztóból elővadásztam :) némi húsleveslét és feltettem melegedni, valamint kisétáltam a kertbe kakukkfüvet szedni.

...és pirul és pirul és pirul és...

A hagymát, időnként megkeverve addig pároltam lassú tűzön, amíg elkezdett halvány karamellszínt ölteni (ez úgy fél óra alatt történt meg). Ekkor a lángot kissé feljebb emeltem és gyakori kevergetés mellett sötét karamell színűre pirítottam. A liszttel megszórtam a hagymát, egy percig együtt kevergettem, ezután hozzáadtam a szárától fosztott kakukkfű-leveleket és felöntöttem a fehérborral. Gyors mozdulatokkal elkevertem a hagymában, majd fokozatosan, merőkanalanként elkezdtem hozzákeverni a felforralt húslevest. Addig adagoltam, amíg (nekem) megfelelő állagú lett a leves. Ekkor felforraltam, és forrás után további 15-20 percig gyöngyöztettem.
A tűzhely lezárása előtt megkóstoltam, ekkor még utána ízesíthető, ha szükséges. Mivel hanyag módon nem sütöttem cipókat, a tálaláshoz sajtos krutont készítettem. Ehhez egyszerű kiskiflikből (bagettet sem sütöttem) vágtam karikákat: egy részükre reszelt füstölt kecskesajtot, a maradékra szintén reszelt (de nem füstölt és nem is kecske) sajtot igazítottam, majd a forró sütőben grilleztem. 

Szepy, köszi! :) :*

Belekerült (3-4 adag): 7-8 közepes vöröshagyma (a tisztított súly bő fél kg volt), 1 evőkanál szőlőmagolaj, 5-6 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, kb. 1,2 l forró húsleves (vagy ízlés szerint, illetve készülhet fele víz-fele levessel is), 1,5 dl száraz fehérbor, néhány ágacska kakukkfű, só, bors.

Tovább olvasom...

Joghurtos sárgabarack krémleves főzés nélkül

...vagy joghurtos gyümölcsleves főzés nélkül, mert az alapként szolgáló sárgabarackot nyugodtan lehet helyettesíteni más gyümölccsel. 

Szeretem ezt a levest, mert 5 perc alatt elkészül, istenien krémes és ami a legfőbb: ha az alapanyagokat a hűtőből vesszük ki (márpedig miért ne onnan vennénk?), akkor azonnal fogyasztható. Mi másra lehetne szükség ilyen melegben? Tudom, egy medencére... :D

Nagyon egyszerű elkészíteni: érett, leveses, puha sárgabarackokat válogatok, amiket kimagozok és nagyobb darabokra vágok. Nem hámozom meg, csak az esetleges hibákat vágom ki. Ezután egy fazékba teszem, a gyümölcsre egy evőkanálnyi citromlevet facsarok és turmixolni kezdem. Amint elég pépessé válik, mehet hozzá először a joghurt, azzal is mixelem egy percig, majd a tejszín, amivel szintén alaposan eldolgozom és végül a tej. Amikor már habos-krémes-buborékos a levesem, vaníliás porcukorral édesítem és már kész is.
Levesbetétnek, közvetlenül tálaláskor, különböző színű, friss, bogyós gyümölcsöket és persze barackdarabokat teszek a levesbe. A tejszínhab szerintem már sok hozzá, de aki halmozná az élvezeteket, tegyen bele nyugodtan. :)
Hűtőszekrénybe téve néhány óráig biztosan nem veszít a krémességéből, de mivel percek alatt elkészül, érdemes mindig frissen készíteni.

Hozzávalók (4 főre): 50 dkg sárgabarack (tisztított súly), egy evőkanál citromlé, 25 dkg joghurt, 25 dkg (2,5 dl) habtejszín, 25 dkg (2,5 dl) tej, házi vaníliás porcukor (vagy más édesítő, pl. méz) ízlés szerint, továbbá gyümölcsök a tálaláshoz. A tej mennyiségének növelésével hígabb leves készíthető.

Tovább olvasom...

Karalábé-krémleves

Sokáig egyáltalán nem főztem karalábéból levest, pedig nagyon finom, ráadásul egyszerű alapanyagokból, egyszerűen elkészíthető. Az első kóstolás után megszületett a saját változatom is, amivel már találkozhattatok, ha letöltöttétek a Kifőztük magazin 6. számát.

A karalábékat megmosom, meghámozom, majd apró kockákra vágom, a vöröshagymát héjától megfosztom és felaprítom. A vajat és az olajat egy edényben felhevítem, hozzáadom a vöröshagymát és megpirítom. A karalábékockákat a hagymához adom és rövid ideig, néhányszor átkeverve, együtt párolom. A zöldségeket felöntöm egy liter húslevessel (vagy vízzel), ételízesítővel, sóval és borssal ízesítem. Fedő alatt puhára főzöm. A levest botmixerrel pépesítem, ezután tejjel a kívánt állagúra hígítom, és tejföllel gazdagítom. Szükség esetén ilyenkor még ízesítem.

A pirított, fűszeres kenyérkockákhoz a kenyeret kisebb kockákra vágom és sütőben, 200 fokon, ízlés szerint megpirítom. Időnként átkeverem, hogy egyenletesen piruljanak. Egy serpenyőben vajat melegítek kevés olajjal. A petrezselymet felaprítom, a fokhagymát a kés pengéjével összenyomom, majd azt is apróra vágom. A zöldfűszert és a fokhagymát a vajhoz adom, addig hevítem együtt, amíg a fokhagyma éppen illatozni kezd. Belecsorgatok egy kevés extra szűz olívaolajat is (ez elhagyható, ha valaki nem szereti). Ezzel már nem hevítem tovább, csak elkeverem és a még forró kenyérkockákat beleforgatom.
Tálaláskor a kenyérkockákat a levesre szórom vagy egy tálkában kínálom a leves mellé.

Hozzávalók...
...a leveshez: 4 db (kb. 1 kg) karalábé, 2 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 l húsleveslé/víz, vegamix vagy egyéb ételízesítő/leveskocka, só, bors, kb. 2 dl tej, kb. 2 evőkanál tejföl;
...a levesbetéthez: 8 szelet toast kenyér, néhány szál petrezselyemzöld, 2-3 gerezd fokhagyma, 4-5 dkg vaj, kevés olaj és olívaolaj.

Tovább olvasom...

Cukrozott mandula

A cukrozott mandula szuper nass, a mostanában állandósult szürkeségben (vagy éppen a ma reggeli "októberi" ködben) pedig igazán aktuális is. A készen kapható szeletelt vagy szilánkos változatból nagyon finom levesbetét készíthető.

A levesbetéthez a (teflon bevonatú) serpenyőt nagy lángon felforrósítom, majd beleszórom a mandulaszeleteket. Hajlamos gyorsan megégni, ezért nem szabad magára hagyni és a serpenyőt rázogatva forgatni kell benne a szeleteket. Amikor már eléri az ízlésemnek megfelelő színt, a lángot leveszem, kristálycukorral szórom meg és az ujjaimat vízbe mártva vizet spriccelek rá (lehet permetezni is, ha éppen akad a kezünk ügyébe egy erre alkalmas eszköz). Ekkor már egy keverőlapáttal/fakanállal (is) kevergetem, igyekszem nem jobban összetörni a mandulát, mint amennyire már töredezett, de a cukor olykor letapad, így szükséges a lapát, hogy leoperáljam a serpenyőről.

A víz segít a cukrot ráragasztani a mandulára, így egészen addig permetezem az elegyet, míg az összes (de legalábbis a nagy többség) cukorszemcse megtalálja a helyét a mandulákon. A lángon időközben lehet állítani, de csak óvatosan, mert nem cél az odaégetés. :)
Amikor elkészül, egy tálcára sütőpapírt/zsírpapírt helyezek és erre borítom a cukrozott mandulát. Itt hagyom kihűlni, végül felhasználásig jól záródó dobozba teszem. Nagyon finom gyümölcsből készült krémlevesekben vagy desszertek díszítéseként.

A nassolásra szánt változat némi előkészítést igényel. Az egész magok barna héját úgy távolítom el, hogy egy kis lábasban vizet forralok (megteszi a vízforraló is) és a lobogó vízbe teszem a még héjas, egész mandulát. Nem kell főzni, csak hagyni a forró vízben állni úgy 3-5 percig. Ezután egy szűrő segítségével leszűröm, majd egyesével meghámozom a mandulákat. Abszolút nem nehéz, enyhe nyomással kicsusszan a héjból a hófehér mag. Papírtörölközőre teszem és hagyom megszáradni.

Száradás után ugyanúgy készül, mint a szeletelt változat, csak kicsit munkásabb, mert a szemek nem pirulnak egyenletesen a serpenyőben, így folyamatosan rázogatni kell pirítás közben. A cukorhoz őrölt fahéjat keverek, ezzel "vonom be", de mielőtt lezárom a tűzhelyet, egy jó csipetnyi (már fahéjmentes) cukorral is meghintem.

Sütőpapíron elterítve hűtöm ki, jól záródó dobozban tartom - ha egyáltalán eljut odáig. :)))

Hozzávalók...
...a szeletelt változathoz (4-8 adag leveshez/desszerthez): 5 dkg szeletelt mandula vagy mandulaszilánk, kb. 8 dkg cukor, víz;
...a fahéjas nasshoz (1 adag): 5 dkg egész mandula, kb. 5 dkg cukor, fél-egy (csapott) teáskanálnyi őrölt fahéj, víz.

Tovább olvasom...

Nektarinleves darakockákkal

Ismét egy nagyon gyors leves, lehűtve meleg nyári napokon remek hűsítő. Hasonló már található néhány a blogomon, egy egyszerű levesbetétet mutatok most hozzá, érdemes kipróbálni.

További levesbetét-ötleteket olvashattok, ha letöltitek a Kifőztük magazin 3. számát!

A fahéjból, citromhéjból, vaníliából, cukorból és vízből fűszerkivonatot főzök. Közben a nektarint leforrázom, héját lehúzom, majd kisebb darabokra vágom. A kivonatból kihalászom a fűszereket, beleteszem a barackot, egyet forralok rajta, majd botmixerrel pürésítem. A tejszínt kikeverem a keményítővel, ezzel sűrítem a barackpürét.
Tejbegríz-kockákkal tálalnám, de most éppen nem volt itthon búzadara, így kukoricadarából készítettem. A sűrűre főzött tejbedarát egy alufóliával bélelt négyzet alapú edénybe simítom. Hűtőben megdermesztem, majd tányérra borítva, a fóliát lehúzva, apró kockákra vágom. Tálaláskor a levesbe teszem a kockákat és fahéjjal megszórom.

Hozzávalók...
...a leveshez: 4 dl víz, fél fahéjrúd, 5 cm-es vaníliadarab felhasítva - hüvely és magok is kerüljenek a levesbe, 1 kisebb citrom vékonyan hámozott héja (ízlés szerint kerülhet bele a levéből is), 3-4 evőkanál cukor, 6 kisebb nektarin (kb. 60 dkg), 1 dl tejszín, 1 csapott evőkanál keményítő;
...a levesbetéthez: 3 dl tej, 3-4 evőkanál búza- vagy kukoricadara, picurka só, 1 evőkanál vaníliás cukor, őrölt fahéj a tálaláshoz.

Tovább olvasom...

Karfiolkrémleves petrezselymes galuskával

Valahogy ritkán jut eszembe, hogy karfiolt vegyek, mirelit általában van a fagyasztóban, de a frissek ritkán integetnek le a zöldséges pultjáról hozzám. Most is csak úgy került az asztalunkra, hogy kaptam egy szép darabot és mivel a lányom levesre voksolt, annak készítettem el.
A gyerkőcömnek elég sűrűn változik az ízlése - másnál is így van vagy csak én vagyok ilyen "szerencsés"? Ha legutóbb éppen szeretett valamit és nagy boldogan elkészítem újra, addigra már tuti, nem szereti. A karfiollevest egyszer szereti, másszor nem, így mivel a krémleves, mint nagy csoport, szeretve szokott lenni, most biztos, ami biztos, a karfiol is krémként végezte. Míg a krémleves bejön, addig a "zöld" és a "fűszer" nem, ha a kettő együtt áll, akkor még úgy sem. Márpedig én petrezselymes galuskát szándékoztam a levesembe tenni és mivel nem kérdeztem, nem volt ki vitatkozzon velem. :P

2011: a levesbetét itt medvehagymás galuska

A leveshez a hagymát megtisztítottam, apróra kockáztam, olajon üvegesre pirítottam. A karfiolt felaprítottam (nem rózsákra, hanem egyszerűen kis darabokra vágtam), egy kicsit együtt pirítottam a hagymával, majd felöntöttem a húslevessel. Puhára főztem, majd félrehúztam a tűzről és botmixerrel pépesítettem. A lisztet elkevertem a tejfölben, belekevertem a levesbe, majd a tűzre visszatéve felforraltam. Megkóstoltam, sóval és fehér borssal ízesítettem.
Amíg a leves főtt, a tojást felvertem, egy csipet sót adtam hozzá és elkevertem annyi liszttel, amennyivel galuska-sűrűségű tésztát kaptam. A petrezselymet felaprítottam és a tésztába kevertem. Egy műanyag vágódeszkát olajjal megkentem, erre szedtem a tésztát, amit egy kés segítségével lobogva forró, sós vízbe szaggattam. Miután megfőttek a galuskák, szűrőkanállal kiszedtem, leöblítettem, majd miután lecsepegtek, az éppen elkészülő levesbe kevertem őket.

Tálaláskor a galuskával dúsított krémlevest még reszelt sajttal szórtam meg.

Az étel elkészül, galuskák a szűrőben, már csak csobbanniuk kell a kész levesbe. Gyerkőc ágaskodik, gyanakodva méregeti a szűrőben csöpögő galuskákat.
csipetke: - Hagytál rajta zöldet.
csipet: - Min?
csipetke: - A karfiolon.
csipet ráhagyja, a galuskát a levesbe keveri, szed, sajttal szór, asztalra teszi a levest, csipetke enni kezd...
csipet: - Ízlik a leves?
csipetke: - A lé az igen, nagyon finom, de a karfiol...az nem finom benne. :)))

 Hozzávalók...
...a leveshez: 1 közepes fej hagyma, 1 közepes karfiol, 1 liter húsleveslé (vagy 1 liter víz+2 leveskocka), 20 dkg tejföl, 1 evőkanál liszt (vagy keményítő), olaj/vaj, só, őrölt fehérbors;
...a levesbetéthez: 1 egész tojás, 6-7 szál metélőpetrezselyem (vagy "sima" petrezselyemzöld is megfelel), kb. 6 dkg liszt, csipet só. A mennyiség természetesen duplázható, ha még tartalmasabb levesre vágyunk.

További levesbetét ötletekért töltsd le a Kifőztük magazin 3. számát!
2011: petrezselyem helyett érdemes kipróbálni medvehagymával is a galuskát, nagyon finom, ebben a változatban még csipetkének is ízlett. :)

Tovább olvasom...

Karfiolleves

Gyerekként nem szerettem a leveseket. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a nagymamám -akinél gyakran nyaraltunk a nővéremmel- még a nyári 40 fokos hőségben is képes volt ránk tukmálni a levest, pontban délben. Egyszerűen nem lehetett beadni neki, hogy a melegben a fene sem kívánja a forró levest, ráadásul bármilyen szörnyű is, nem mindig vagyunk éhesek kereken 12:00-kor... Így aztán szép fokozatosan kialakult, hogy már örültem, amikor nem kellett mély tányért elővenni, a menzán is csak szolidan szedegettem a minimál-betétes sós vízből, végül már szinte egyáltalán nem ettem leveseket.

Mostanában kezdem megszeretni, köszönhető nagylányomnak, aki viszont rajong értük. A karfiollevest is nagyon szereti, bár csak ritkán készítem, legtöbbször akkor is mirelitből. Most azonban volt itthon egy kisebb fej karfiol, azt készítettem el.

Olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a nagyobb rózsákra szedett karfiolt. (Jobban szeretem kisebb darabokban, mert ízesebb lesz, de most habarás előtt ki kellett vennem belőle a Huginak, így lettek nagyok a rózsák.) Felöntöttem vízzel, enyhén sóztam és fedő nélkül főzni kezdtem. Közben bekevertem a grízgaluskát és lereszeltem a répát. Amikor már majdnem teljesen megpuhultak a karfiolrózsák, beletettem a répát, majd behabartam a levest. Egy csipet tárkonnyal, borssal ízesítettem, igazítottam sóval, majd beleszaggattam a galuskákat. Készre főztem, és az utolsó pillanatban még megszórtam egy csipet petrezselyemzölddel is.

Tálaláskor én még teszek a tányérba 1-2 kanálnyi tejfölt - így szeretem. :)

Hozzávalók: 1 kisebb karfiol - rózsáira szedve, 1 kisebb vöröshagyma - apróra kockázva, 1 szál sárgarépa - lereszelve (nagylyukú reszelőn), 2-3 dl tejföl, 1 evőkanálnyi étkezési keményítő (lehet liszttel is habarni), olaj, só, bors, szárított tárkony, szárított petrezselyem.
A grízgaluskához 1 tojást kevés sóval felverek, majd belekeverek kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű búzadarát. Amikor a dara megduzzad -a szaggatás előtt-, egy késhegynyi sütőport keverek el benne.

Tovább olvasom...

Sok kis csipet: csipetke :)

Ha tészta, akkor a csipetke az egyik legnagyszerűbb levesbetét. Szerintem. Persze nem megy mindenhez, de a bablevest el sem tudnám mással képzelni. :)

Egyszerű gyúrt tészta az alapja. Felverek egy tojást egy csipet sóval, majd fokozatosan lisztet adagolok hozzá, először villával, majd kézzel. Mindaddig adagolom a lisztet, amíg már nem ragad a kezemhez és kemény, rugalmas tésztává áll össze. Lisztezett felületen kicsit tovább dolgozom, gombóccá formálom, majd (ekkora mennyiséget) egy pohárral letakarva fél órán át pihentetem. Ekkor kissé átdolgozom, tökéletesen sima felületű, rugalmas gombócot kell kapnom eredményül. Egy tálcára lisztet hintek, majd a gombócból egy nagyobb darabot kicsípek. A lisztezett felületen hosszúkás "hurkává" alakítom, majd kis darabokat kicsippentve, két ujjam között két-három mozdulattal átgörgetve, apró gombóckákat formázok belőle. Igyekszem nagyjából egyforma gombócokat csinálni... :)) A kis csipetkéket a lisztezett felületre ejtem, munka közben a tálca mozgatásával néhányszor átgörgetem őket a lisztben, így nem tapadnak egymáshoz. Mindaddig folytatom a munkát, amíg elfogy az anyagom. Frissen a levesbe főzöm, de akár szárítani, fagyasztani is lehet.

Hozzávalók: egy egész tojás (60-70 g), egy csipet só, kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű liszt + a szóráshoz, "formázáshoz".

Tovább olvasom...