2009. október 30., péntek

Karfiolleves

Gyerekként nem szerettem a leveseket. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a nagymamám -akinél gyakran nyaraltunk a nővéremmel- még a nyári 40 fokos hőségben is képes volt ránk tukmálni a levest, pontban délben. Egyszerűen nem lehetett beadni neki, hogy a melegben a fene sem kívánja a forró levest, ráadásul bármilyen szörnyű is, nem mindig vagyunk éhesek kereken 12:00-kor... Így aztán szép fokozatosan kialakult, hogy már örültem, amikor nem kellett mély tányért elővenni, a menzán is csak szolidan szedegettem a minimál-betétes sós vízből, végül már szinte egyáltalán nem ettem leveseket.
Mostanában kezdem megszeretni, köszönhető nagylányomnak, aki viszont rajong értük. A karfiollevest is nagyon szereti, bár csak ritkán készítem, legtöbbször akkor is mirelitből. Most azonban volt itthon egy kisebb fej karfiol, azt készítettem el.


Olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a nagyobb rózsákra szedett karfiolt. (Jobban szeretem kisebb darabokban, mert ízesebb lesz, de most habarás előtt ki kellett vennem belőle a Huginak, így lettek nagyok a rózsák.) Felöntöttem vízzel, enyhén sóztam és fedő nélkül főzni kezdtem. Közben bekevertem a grízgaluskát és lereszeltem a répát. Amikor már majdnem teljesen megpuhultak a karfiolrózsák, beletettem a répát, majd behabartam a levest. Egy csipet tárkonnyal, borssal ízesítettem, igazítottam sóval, majd beleszaggattam a galuskákat. Készre főztem, és az utolsó pillanatban még megszórtam egy csipet petrezselyemzölddel is.
Tálaláskor én még teszek a tányérba 1-2 kanálnyi tejfölt - így szeretem. :)


Hozzávalók: 1 kisebb karfiol - rózsáira szedve, 1 kisebb vöröshagyma - apróra kockázva, 1 szál sárgarépa - lereszelve (nagylyukú reszelőn), 2-3 dl tejföl, 1 evőkanálnyi étkezési keményítő (lehet liszttel is habarni), olaj, só, bors, szárított tárkony, szárított petrezselyem.
A grízgaluskához 1 tojást kevés sóval felverek, majd belekeverek kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű búzadarát. Amikor a dara megduzzad -a szaggatás előtt-, egy késhegynyi sütőport keverek el benne.

5 megjegyzés :

Yasmine írta...

Ez a minimálbetétes sós víz - nagyon tetszik!!! :DD
Abszolút igaz, pontos és helytálló az akkori menzai viszonyokra emlékezve.
Én is így vagyok, nem szerettem a levest gyerekkoromban, most meg igen. Pedig a régi öregek nagyon jól tudták, hogy mennyire kell a folyadék ilyen formában is, és mennyire igazuk volt! Nem baj, most bepótoljuk! :-))

Andi/cuki írta...

Szép,szép a kép,s finom is lehet!:-))

margit2 írta...

Jó ötlet a karfiolleves!... Már régen főztem! :-)

egycsipet írta...

Yasmine, igen, igazuk volt, ahogy öregszünk, mi is ráébredünk. Van, amihez fel kell nőni, na... :D

Andi, köszönöm, nekem ízlett! :)

trinity írta...

De vicces-nálunk is a nagylány szereti a karfiollevest-a két kicsi nem...Való igaz-én sem szerettem a leveseket gyerekként, most egy tartalmas levessel simán ellennék...Pl. ezzel is:))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...