Valamelyik nap tv paprikát néztem. Mostanában nem szoktam, illetve csak nagyon ritkán...nem hiába, amikor az ember lánya már az étel látványától is a fenekét növeszti, akkor jobb nem nézni a főzős műsorokat (és sötétben enni). Már gondoltam arra, hogy ha lenne egy szobabiciklim és azon tekerhetnék tévézés közben, akkor kevésbé lennék veszélyben, de mivel nincs: marad az alkalmankénti nézelődés.
Abban a bizonyos műsorban, aminek persze nem jegyeztem meg a címét, Serényi Zsolt serénykedett a tűzhely körül és császármorzsát készített. Már nagyon régen volt utoljára nálunk és annyira guszta lett az övé, hogy azonnal (másnap) nekiugrottam és én is elkészítettem. (Az enyém már nem annyira, de állítólag határozottan úgy fest, mint egy császármorzsa, így fel merem rakni.) Csajos napunk volt, borsóleves után, palacsinta helyett, tökéletes vacsora volt! Persze követtem a séf "tanácsát": brutál mennyiségű vajjal sütöttem. Ahh!
Fejenként egy tojással számoltam, így éppen bele tudtam tuszkolni a 28-as serpenyőmbe - na jó, így együtt azért nem a legoptimálisabb együttest alkották. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy evőkanál porcukorral felvertem. A sárgákat kikevertem a vaníliás cukorral, hozzáfacsartam némi citromlevet, reszeltem bele egy kis citromhéjat, majd a lisztet és a tejet váltakoztatva, palacsintánál sűrűbb masszát kevertem belőle. Beleszórtam egy kis maroknyi aszalt meggyet, végül lazán hozzákevertem a felvert habot.
A felforrósított (teflon) serpenyőbe vajat tettem, amikor megolvadt, erre ment a palacsintatészta, amit egy lapáttal át-átkeverve, a nagyobb darabokat kisebbekre darabolva, pirulósra sütöttem. Sütés közben nekem még kívánt némi vajat, de ennek mennyisége bátorság- és ízlésfüggő.
Porcukorral megszórva, hígabb meggylekvárral tálaltam.
Hozzávalók...
...a palacsintatésztához: 3 tojás, 3 evőkanál vaníliás cukor (vagy cukor+vaníliamagok, vaníliaeszencia), 1 evőkanál porcukor, fél citrom leve és héja, 12 evőkanál liszt, 3 dl tej, 1 maroknyi aszalt meggy (elhagyható, illetve hagyományosan mazsola kerül bele);
...a sütéshez: 10-15 dkg vaj;
...a tálaláshoz: porcukor, lekvár (házi, meggypálinkával megijesztett meggylekvár).
Abban a bizonyos műsorban, aminek persze nem jegyeztem meg a címét, Serényi Zsolt serénykedett a tűzhely körül és császármorzsát készített. Már nagyon régen volt utoljára nálunk és annyira guszta lett az övé, hogy azonnal (másnap) nekiugrottam és én is elkészítettem. (Az enyém már nem annyira, de állítólag határozottan úgy fest, mint egy császármorzsa, így fel merem rakni.) Csajos napunk volt, borsóleves után, palacsinta helyett, tökéletes vacsora volt! Persze követtem a séf "tanácsát": brutál mennyiségű vajjal sütöttem. Ahh!
Fejenként egy tojással számoltam, így éppen bele tudtam tuszkolni a 28-as serpenyőmbe - na jó, így együtt azért nem a legoptimálisabb együttest alkották. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy evőkanál porcukorral felvertem. A sárgákat kikevertem a vaníliás cukorral, hozzáfacsartam némi citromlevet, reszeltem bele egy kis citromhéjat, majd a lisztet és a tejet váltakoztatva, palacsintánál sűrűbb masszát kevertem belőle. Beleszórtam egy kis maroknyi aszalt meggyet, végül lazán hozzákevertem a felvert habot.
A felforrósított (teflon) serpenyőbe vajat tettem, amikor megolvadt, erre ment a palacsintatészta, amit egy lapáttal át-átkeverve, a nagyobb darabokat kisebbekre darabolva, pirulósra sütöttem. Sütés közben nekem még kívánt némi vajat, de ennek mennyisége bátorság- és ízlésfüggő.
Porcukorral megszórva, hígabb meggylekvárral tálaltam.
Hozzávalók...
...a palacsintatésztához: 3 tojás, 3 evőkanál vaníliás cukor (vagy cukor+vaníliamagok, vaníliaeszencia), 1 evőkanál porcukor, fél citrom leve és héja, 12 evőkanál liszt, 3 dl tej, 1 maroknyi aszalt meggy (elhagyható, illetve hagyományosan mazsola kerül bele);
...a sütéshez: 10-15 dkg vaj;
...a tálaláshoz: porcukor, lekvár (házi, meggypálinkával megijesztett meggylekvár).
10 megjegyzés :
Imádom, főleg fahéjas cukorral
Viszont én is most próbálok feneket csökkenteni :)
Nagy kár, hogy nincs szobabringád, mert ahogy látom, azon sokaknak magvas gondolatai támadnak... bár, sokat segít, ha barangolsz a blogok között és onnan veszed az ihletet, persze, utána nem linkeled be, mert már nem is emlékszel, hogy hol volt az, és a géped azonnaaal törli az előzményeket, így esélyed sincs, hogy megemlítsd a forrást...
Ráadásul a barangolás is jó sport... bár, a tévére hivatkozni sokkal nyugisabb.. :))
És még szeretném kérdezni, hogy fahajas porcukorral nem szoktad megszórni? Pardon, bocsánat, fahéjas porcukorral?
És én kérek elnézést...
Egyáltalán nem ronda!:)
Megkordult a gyomrom, miközben olvastam a posztot. Nagyon fincsi lehet, még sosem próbáltam elkészíteni, de pofon egyszerűnek tűnik.
4 napja van TVPaprikánk :-DDD Le nem szállok róla...
Tegnap este így néztem ki: betettem a laptopba egy Réka dvd-t, és erősen izzadva, nyögve tornáztam, míg a másik szemem a tévében Rachel Allen-t figyelte, aki mindenféle csokis költeményeket varázsolt :-DDD
Mindenhol ilyen csodálatos finomságok,elég végignézni,már is hízik az ember,nagyon guszta!:-)
Néhányszor már próbálkoztam a császármorzsával, de soha nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltem.
:(
Le is álltam vele.
A bevezetőhöz :DDD
A recepthez:
Mi is nagyon szeretjük a császármorzsát, egyik kedvencünk :))
Imádom! Most szívesen megenném! :-))
Mennyei! Ezer éve készítettem!
Szuper ötletet adtál, úgy is mindig bajban vagyok a második fogásokkal!
Köszönöm mindenkinek, lányok! :))
Szepy... :D
Viki, nem is rossz taktika. ;))
Megjegyzés küldése