Hókifli

A hókifli is egy nosztalgikus süti, a gyerekkor és a vidéki lakodalmak népszerű süteménye - volt. Nálam általában egyszerű - tejfölös - omlós tésztából készül, lekvárral töltve, de a nagyim pl. legtöbbször diós tölteléket tett bele és persze mákkal is csodafinom.

A lisztben elkeverem a porcukrot és a sütőport, majd a vajat elmorzsolom vele. Hozzáadok 2-3 evőkanál citromlevet (citromhéjat is lehet belereszelni, de én a lekvárosba nem szoktam), valamint egy jó adag tejfölt - annyit, amennyivel nyújtható tésztává lehet összeállítani.
Ezután a tésztát 4-5 mm vékonyra nyújtom, majd formázom: hagyományosan egyszerű négyzeteket vágok belőle, amiknek az egyik sarkába sütésálló lekvárt teszek, a sarokból indulva feltekerem és kissé meghajlítva sütőpapíros tepsire teszem. Most készült kerekre kiszúrt változat, aminek a közepébe került a lekvár, majd félbehajtva, széleit lenyomkodva került a tepsire (ehhez létezik célszerszám is - Húúúgi, köszi :*), valamint a maradék tésztából pici maciformákat szúrtam ki.

Előmelegített, kb. 190 °C-os sütőben rövid idő alatt kisütöm a sütiket - addig sülnek, amíg enyhén színt kapnak. A sütőből kivéve - még forrón - vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatom, végül rácsra rakosgatva hagyom kihűlni a süteményeket.
Ezeket a kifliket próbaképpen az idei ribizlizselémmel töltöttem meg, nagyon jól vizsgázott sütésállóságból. :)

hókiflik és jegesmedvék :)))

Hozzávalók...
...a tésztához: 30 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj (vagy margarin), 2 púpos evőkanál porcukor (4-5 dkg), 1 csomag sütőpor (12 g), 2-3 evőkanál citromlé, tejföl amennyit felvesz (most éppen kb. 16 dkg);
...a töltéshez: ribizlizselé (vagy más, kevésbé édes sütésálló lekvár);
...a forgatáshoz: vaníliás cukorral ízesített porcukor.

Tovább olvasom...

Savanyú káposztás tészta

A savanyú káposztás tészta az egyik kedvenc ételünk. Egy azok közül, amiket gyerekként nem igazán kedveltem, felnőtt fejjel viszont annál inkább. Bár zömmel készen vásárolom a tésztát, ehhez az ételhez kivétel nélkül mindig gyúrom, elvből nem is készítem mással, a hagyomány az hagyomány... Na és persze valóban sokkal finomabb, ha frissen gyúrt tészta adja az alapját. :))

A házi tészta készítéséről...
Gyúrt tészta készítésekor alapesetben fél kg liszthez 4 tojást szoktam adni. Ez a már kellően tojásos, de még vízzel pótolandó kategória. Egy tálba lisztet teszek, ráütöm a tojást, adok egy nagy csipet sót hozzá. Ha van itthon sikér, abból is teszek egy késhegynyit, segít nyújtásnál. Az ujjaimmal elkeverem a tojásokat a liszttel, majd miközben gyúrni kezdem, fokozatosan, kortyonként elkezdem a vizet is hozzáadagolni. Addig dolgozom, míg gombócba kezd összeállni az anyagom. Ekkor már nem adok hozzá semmit, csak gyúrom: először a tálban, majd amikor már kezd tészta külsőt ölteni, gyúródeszkán, vagy egyszerűen a munkalapon. Kb. 10 percig gyúrom - ekkor nem baj, ha még némileg rücskös a felszíne, nem tükörsima, a pihentetés majd kisimítja. :) A tálat kissé kilisztezem, beleteszem a tésztagolyómat, megszórom liszttel a tetejét, végül folpackkal légmentesen lefedem az edényt. Kb. fél-egy órán át hagyom így pihenni, de ha tovább áll, az csak jó.
A pihentetési idő végére a tészta kicsit ellapul-ellágyul. Kiveszem a tálból, enyhén lisztezett felületen néhány mozdulattal átgyúrom. Azonnal kisimul a tészta, hozza a már elvárt, tükörsima felületet. Ekkor 2 vagy 3 darabba vágom, majd gombócot formázok belőle. Egy-egy tálkával lefedve, újabb fél óráig pihenni hagyom.

A pihentetési idő leteltével a deszkát lisztezem, az egyik gombócot ráteszem, majd elkezdem kinyújtani. Amíg el nem éri a kb. 3 mm-es vékonyságot, addig egyszerűen, középről felfelé (tőlem távolodva), azután lefelé (hozzám közeledve) haladva nyújtom, majd elfordítom a tésztát 90 fokkal, és így tovább. Időnként ellenőrzöm a lisztezést és ha szükséges, alálisztezek, illetve felülről meghintem - nem szabad hagyni, hogy leragadjon. Amikor eléri a kb. 3 mm-t, elkezdem a nyújtófára feltekerve nyújtani. Innentől nagyon fontos, hogy ne akarjuk hirtelen nagymértékben megnyújtani a tésztát, mert akkor szakadni fog.
Olyan vékonyságúra nyújtom, amekkorára szükségem van, de általában elmondható, hogy akkor elég vékony a tészta, amikor már átlátszik alatta a nyújtódeszka erezete. :)) Ezután egy éles késsel a kívánt formára vágom - ehhez az ételhez rövid, szélesebb metéltre. Rövid ideig szikkadni hagyom (ha nincs időm, akkor ez elmarad), majd mehet az enyhén sós, lobogva forró vízbe. Miután a tészta a víz tetejére feljön, fajtától függően néhány perc alatt elkészül. Szűrővel kiszedem, és hideg vízzel leöblítem.
Természetesen ugyanezt a folyamatot megismétlem mindegyik tésztagombóccal.

Amíg a tésztával foglalatoskodom, egy vastagabb aljú, megfelelő méretű edényben zsírt (vagy olajat) hevítek, és erre dobom a kissé átöblített savanyú káposztát. Frissen borsot őrölök rá, majd lefedve, időnként átkeverve megpárolom-pirítom.
A kifőtt tésztát a káposztával összekeverem és egy enyhén kiolajozott tepsibe teszem. 180-190 °C-on addig sütöm, míg kissé megpirul.
Szoktam kockára vágott, pirított, húsos szalonnakockákat, vagy töpörtyűt is a tetejére szórni, de ezek nélkül is nagyon finom.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt+a nyújtáshoz, 4 tojás, kb. 80 ml víz, csipet só, esetleg késhegynyi sikér;
...továbbá: a fenti tésztamennyiséghez ízlés szerint 1-1,5 kg savanyú káposzta, őrölt fekete bors, zsiradék, esetleg töpörtyű vagy szalonna.

Tovább olvasom...

Egyszerű kelt lepény és pite

Lehűlt! Végre! Hogy mennyire lesz tartós, majd kiderül, de most végre nem olvadozunk a konyhában, így akár be is kapcsolhatjuk a sütőt. Egy kis kelt erejéig érdemes... Ez a recept a nagyim keltjéből indult, és egészen a Kifőztük 5. számáig jutott. :)

A liszteket kimérem, a közepébe lyukat fúrok. Egy kevés tejet meglangyosítok, a cukrot hozzákeverem és a liszt közepébe öntöm, majd az élesztőt belemorzsolom és felfuttatom. Amikor az élesztő megkelt, beleteszem a többi hozzávalót is és alaposan kidolgozom. Lágy, már éppen, hogy nem ragadós tésztát kapok, amit gombóccá igazítva kilisztezett kelesztőtálba teszek, a tetejét megszórom liszttel és lefedve kelni hagyom.
(A tészta kenyérsütőgép üstjében vagy egyéb, dagasztásra alkalmas eszköz segítségével is megdagasztható.)

A megkelt tésztát kissé átgyúrom, két részre osztom. A sütőt 180-190 fokra előmelegítem.

A kapros-túrós lepényhez a fél adag tésztát lisztezett munkalapon vékonyra nyújtom. Egy kb. 24x36 cm-es tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy kizsírozok és lisztezek). Ebbe a tepsibe helyezem a tésztát.
A túrót összetöröm, elkeverem a tejföllel, zsemlemorzsával, és ízlés szerint cukorral, esetleg citromlével ízesítem. A kaprot felaprítom, a túróhoz keverem. Ezután a tojásokat szétválasztom, a sárgáját a túróba keverem, a fehérjét kevés sóval habbá verem és beleforgatom a masszába. A tölteléket a tésztára simítom és az előmelegített sütőben pirosra sütöm. (Nem szükséges, de a sütés vége előtt 1-2 perccel, a túrót megkenhetjük kevés tejjel vagy tejföllel elkevert tojássárgájával.)

A meggyes pitéhez a tészta másik felét kettéosztom. Az egyik felet lisztezett munkalapon vékonyra nyújtom. Egy kb. 20x30 cm-es tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy kizsírozok és lisztezek). Belehelyezem a kinyújtott tésztát.
A magozott meggyet összeforgatom a zsemlemorzsával és a mandulával, majd cukorral ízesítem. A tésztalapra szórom a tölteléket. A tészta másik felét is kinyújtom, és a töltelékre helyezem. A tetejét tejjel elkevert tojássárgájával lekenem, villával megszurkálom és az előmelegedett sütőbe tolom, pirosas-barnára sütöm. Tálaláskor ízlés szerint porcukorral megszórom.

Hozzávalók...
...a kelt tésztához: kb. 2,8 dl tej (mennyisége a liszttől függ), 5-6 dkg zsír, 2 tojássárgája, 1 teáskanál só, 25 dkg rétesliszt, 25 dkg finomliszt, 1 evőkanál cukor, 2,5 dkg élesztő;
...a kapros-túrós töltelékhez (fél adag tésztához): 50 dkg túró, 1 kis pohár tejföl, kb. 4 evőkanál cukor, 2 tojás, ízlés szerint kapor, 1 evőkanál zsemlemorzsa, citromlé ízlés szerint, egy kis csipet só;
...a meggyes töltelékhez (fél adag tésztához): 50 dkg meggy (magozva mért mennyiség), 3 evőkanál zsemlemorzsa, kb. 4 evőkanál cukor, 5 dkg szeletelt mandula;
...a pite/lepény tetejére: tejjel elkevert tojássárgája.

Ha csak egyféle keltet sütnénk, a töltelék mennyiségét duplázzuk!

Tovább olvasom...

Zöldborsós tejfölös tokány

Nosztalgiakaja, a gimis menzán ez volt az egyik kedvencem. Sűrűn nem készítették, ráadásul a tészta sok volt arányaiban a húshoz viszonyítva, de akkor is tuti volt. :) Anyum nem főzött hasonló ételeket, így mielőtt először nekifutottam, megpróbáltam utána járni, hogyan is kellene elkészíteni.
Hát ezen a néven teljesen más ételeket láttam, amik ráadásul már tokányságukat tekintve is megkérdőjelezhetőek, de hát ahány ház, annyi szokás. Annyit azért jó (lenne) tudni, hogy a tokány nem pörkölt, nem hagymás-pirospaprikás alappal készül, illetve ami azzal készül, hiába van hozzá a hús tokányra vágva, az akkor is csak egy pörkölt. Pörkölt tokányhúsból. :) 

Félretéve az okoskodást (úgysem értek hozzá/úgyis csak ahhoz értek :P), a tokány húsfajtát tekintve nem válogatós, sertés, marha, csirke, pulyka - oly' mindegy. Nálam most sertésből készült. 

A karajt kisujjnyi csíkokra vágom, zsíron fehérre pirítom. Sózom, borsozom (tokány=sok bors, én azért csínján bánok vele, mert a gyereknép nem biztos, hogy díjazná a borsosabb változatot), majd fedő alatt, saját levében, megpárolom. Amikor a hús már majdnem teljesen puha, hozzáadom a borsót is (most saját termés :D), együtt készre párolom őket.

A zöldborsós húst liszttel megszórom, elkeverem, majd kikevert tejfölt adok hozzá. Mivel saját levében párolom a húst, ha kevés lé van alatta, akkor tejet adok még hozzá, hogy megfelelő legyen a szósz állaga - most így történt. Egyet hagyom rottyanni és kész is, éppen olyan, mint anno a menzán. 

Tudhattak valamit a szakácsnők, mert mindkét gyerekem falja a végeredményt, akármilyen húsból készül. Tészta helyett most párolt basmati rizs került mellé - a férjem kedvéért vacsorára már nincs tészta... :P

Belekerültek a tokányba: egy darab sertéskaraj (kb. 80 dkg lehetett), 20-25 dkg zöldborsó, 20-25 dkg tejföl (kb. egy nagy 450 g-os doboz fele), kb. 2 evőkanál liszt, só, bors, sertészsír, némi tej, esetleg víz a pároláshoz.

Tovább olvasom...

Egyszerű meggyes piskóta

A vizes piskóta készítését még kisgyerkőcként, a nagymamámtól tanultam. Azóta persze már nem kézzel verem a habot, szerintem már nem is sikerülne úgy felvernem, pedig még rugós fejű, hagyományos habverőm is van a feladathoz. :)) Amíg a szüleimnél laktam, elég rendszeresen sütöttem, olykor tekercsnek vagy egyéb süteménynek, de legtöbbször csak így, meggyet vagy egyéb apró gyümölcsöt, pl. jostát potyogtatva bele. Mindig szerettem, mert egyszerű, gyorsan elkészül és nagyon-nagyon finom.

Bekapcsolom a sütőt, 190 °C-ra melegítem elő. A tepsit kibélelem sütőpapírral - a kapcsos változatnál az alsó lemezre helyezem és úgy teszem rá a keretet.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket egy kis csipet sóval tálas mixerbe helyezem, amíg a gép kemény habbá veri, addig a tojássárgájához mérem a cukrot. A sárgáját kihabosítom a cukorral, munka közben fokozatosan adagolva hozzá a vizet, majd a végén a lisztet is hozzádolgozom. Ezután a lisztes masszát és a tojáshabot óvatosan egybedolgozom. A tésztát a tepsibe simítom, belepotyogtatom a lecsepegtetett meggybefőttet (vagy ha van, friss meggyet), majd sütőbe helyezem. Az első 10-15 perc után a sütő hőmérsékletét 150-160 °C-ra mérsékelem, majd tűpróbáig sütöm a piskótát. Rövid ideig hagyom nyitott sütőajtó mellett a sütőben hűlni, majd a tepsiből kivéve, rácson hűtöm ki. Kisebb kockákra vágva, porcukorral meghintve kínálom.

Hozzávalók egy kb. 25x35 cm-es tepsihez: 8 tojás szétválasztva, 8 evőkanál meleg víz, 16 evőkanál cukor, 16 evőkanál liszt, 1 üveg lecsepegtetett meggybefőtt, valamint ízlés szerint porcukor a tetejére.

Tovább olvasom...

Fahéjhabos madártej

Már olyan régen nem készítettem és már olyan régóta szerettem volna... :)

Most néhány felhalmozódott fehérjét tüntettem el benne, érdemes így is kipróbálni - főleg, ha valaki szereti a habfelhőket a tetején. Én gyerekként nem bírtam, csak a "sárgáját" szerettem, emlékeim szerint valószínűleg azért, mert anyum nem ízesítette a habot. A saját konyhámban természetesen az lett az első lépés, hogy cukorral vertem fel a fehérjét, aztán később belekerült a fahéj is és hááát: mennyei. Annak, aki szereti a fahéjat, mindenképpen. :))

A tejet feltettem melegedni, közben a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket egy kis sóval keményre vertem, majd rászórtam egy kevés cukrot, hozzáadtam a fahéjat, vanília eszenciát és újra keményre vertem. A sárgáját a cukorral, liszttel és vanília eszenciával elkevertem.

Amikor a tej már majdnem felforrt, egy evőkanállal (a méret opcionális, de ne aprózzuk el túlságosan, különben megőszülünk, mire megfőnek) egymás után beleszaggattam a fahéjas habot. Aki még nem próbálkozott a madártejjel, annak egy kis háttérinfó, hogy a hab dagad, tehát hagyni kell helyet neki, és nem szabad a tejet forralni, mert akkor a habgaluskából maximum csak egy lapos korong lesz - bár ez szerintem csak esztétikailag probléma. :) A habgaluskákat főzés közben meg kell fordítani, ezzel együtt kb. 2-3 perc alatt készül el egy adag.

Amikor a hab elfogyott, a tejet megfosztottam az időközben belekerült fehérjedarabkáktól (célszerszám: a szűrőkanál, amivel a galuskákat halászgattam ki), majd egy nagyobb merőkanálnyit a cukros-lisztes sárgájába mertem belőle. Egy kézi habverővel alaposan elkevertem és, folyamatos keverés mellett, az egészet visszacsorgattam a tejbe. Lassú tűzön besűrítettem.

Egy méretes jénaiba szedtem a sárga "krémet", erre sorakoztattam a habfelhőcskéket. Behűtve, kis tálkákba szedve tálaltam - bár éppen a második tálka után nosztalgiáztam el rajta, hogy régebben ment ez egyből a nagy tálból is. :D

Hozzávalók 1 liter tejből készítve...
...a habgaluskához: 4+3 tojásfehérje, 2 evőkanál cukor, 1/2-1 mokkáskanál fahéj, 1 teáskanál vanília eszencia;
...a krémhez: 4 tojássárgája, 4-5 evőkanál cukor, 3 teáskanál liszt, 1 teáskanál vanília eszencia.

Tovább olvasom...

Lencseleves

Egy újabb étel, ami nem volt gyerekként a kedvencem - ráadásul minden szülinapomon ez volt az "ünnepi ebéd", és én ezt igazi büntetésként éltem meg. Így nem csoda, hogy nagyon sokáig közelébe nem jutott annak, hogy megkedveljem. Aztán jött a saját háztartás, saját konyha, saját szájíz, és valahogy megszerettem. Öregszem? :D

A hagymát apróra kockázom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. Felöntöm 1 liter forrásban lévő vízzel, hozzáadom az előzőleg megmosott és lecsepegtetett lencsét, majd egy kevés ételízesítőt adok hozzá. Fedő alatt az újraforrástól számítva kb. 25 percig főzöm. Ezalatt megpucolom, majd felaprítom a burgonyát és a sárgarépát.
Amikor a lencse félkész, hozzáadom a zöldségeket, szárított majoránnával ízesítem és tovább főzöm. Kb. negyed óra elteltével karikákra vágott füstölt gyulait adok hozzá és további 10-15 perc alatt készre főzöm a levest. A főzési idő legvégén még ízesítem, sót, borsot adok hozzá és ecettel, esetleg egy kevés cukorral pikánssá teszem.

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 25-30 dkg lencse, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 db kisebb méretű burgonya, 25 dkg füstölt gyulai kolbász (vagy bármilyen füstölt kolbász ami eléggé egyben van :)) ahhoz, hogy ne essen szét főzés közben), 1-2 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál vega-mix, majoránna, só, őrölt bors, ecet, esetleg egy csipet cukor.

Tovább olvasom...

Tepertőkrém

Egy újabb gyerekkori mumus. Szimplán csak teáskrémnek neveztem, ugyanis egy harapást majd' fél bögre tea kísért, hogy le tudjam nyelni. :D 

Eszembe sem jutott soha, hogy megkíséreljem elkészíteni, mígnem a párom valamikor december közepén kitalálta, hogy az itthon elfekvő maradék töpörtyű/tepertő ebben a formában szülessen újjá. Hát várt rá egy ideig. :P Anno én segítettem anyumnak, így kivételesen még emlékeztem is, mik kerültek bele, de azért megerősítésért felhívtam. Őszinte döbbenettel a hangjában kérdezte: "Miért? AZT akarsz csinálni?" Azt bizony.

AZ úgy készül, hogy ledaráljuk a hozzávalókat. Nálam itt változott a módszer, ugyanis a 20 dekányi töpörtyű kedvéért én bizony elő nem vettem a dögnehéz, hagyományos húsdarálót. Jött a késes robot, ami nem éppen csúcsminőség, így egy idő után felváltotta a botmixer. A pépes tepertőhöz került némi héjában főtt, majd meghámozott burgonya, főtt tojás, hagyma, fokhagyma, és fűszerek. A legvégén apróra vágtam még egy főtt tojást, és beleforgattam a kész krémbe.
A botmixer jót tett neki, habosabb, krémesebb állaga lett, mint a darált változatnak. Emellett határozottan jót tett az is, hogy saját ízlésem szerint készítettem - így kevésbé zsíros lett a végeredmény, ami legnagyobb döbbenetemre: ízlett. Annyira, hogy a friss, még langyos Graham kenyérből 3,5 szeletet kentem és ettem meg. Friss paprikával, uborkával, lila hagymával. :)
Vacsorára. :(

Hozzávalók: 20 dkg tepertő, 2 kisebb vagy 1 nagy héjában főtt burgonya, 1+1 keményre főtt tojás, 1 kis fej hagyma, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma (vagy fokhagymakrém), ízlés szerint mustár (nálam kb. 4 evőkanál), ketchup (kb. 2 evőkanál), só és őrölt bors.
Ízlés szerint lehet fokhagymásabbra, pikánsabbra fűszerezni, illetve sokan nem tesznek bele krumplit, de én ki nem hagynám belőle... :))

Tovább olvasom...

Káposztás kelt

A nagyi keltje. Ő ezt dagasztotta be - legjobb tudomásom szerint - mindig, minden keltjéhez. Finom, nem kalácsos, nem kenyeres, valahogy más. Olyan nagyis. Nekem legalábbis.
Az alap 1 kg liszt. Ez a minimum, ami alatt nem állok neki - általában 1,5-2 kg lisztből készítem. Igen, munkás, mert ezt a mennyiséget egyik gépem sem dagasztja be, én is csak nehezen, nyögve-nyelősen. Nem is sűrűn sütöm... :D Most a minimum készült, amilyen régen dagasztottam utoljára kézzel, ez is bőven sok volt...

Az első mozzanat a káposzta megtisztítása, négybe vágása volt, majd ezután átadtam (nagyvonalúan :D) a terepet a páromnak és "hagytam", hogy ő reszelje le. Ezután a lereszelt káposztát lesóztam, állni hagytam.
Míg a káposzta reszelődött, az élesztőt egy kevés cukorral elkevert langyos tejben futtattam fel - a tetejére lisztet szórtam, hogy legyen miben megkapaszkodnia az élesztőnek. Amikor megkelt, beleütöttem a tojássárgákat, hozzáadtam a zsírt, olajat, majd sűrű ragacsos tésztává dolgoztam a liszttel. Ez amolyan "érzéssel lyányom" játék - most lemértem a kb. mennyiségeket a recept kedvéért, de ettől el lehet térni a hozzávalók minőségének függvényében. A ragadós masszát olajos kézzel dagasztottam ki, egészen addig, amíg hólyagos nem lett a tészta, ekkor lefedtem, majd fél óra múlva kissé átdagasztottam. Ezután hagytam kelni, duplájára.

A dagasztás végeztével már eleget állt a káposztám, alaposan kinyomkodtam a levétől, majd olajon megdinszteltem. Borssal, kevés köménnyel ízesítettem. Amikor készen lett, átszedtem egy nagy tálba és néha átkeverve kihűtöttem. (A káposzta természetesen elkészülhet előző nap is...)

A megkelt tésztát általában kétfelé szedem, most azonban 3 gombócot formáztam belőle, egyenként 60 dkg felett volt a súlyuk. Újra duplájára kelesztettem őket.

Kelt tekercs: amikor a gombócok megkeltek, kettőt vékony (5-7 mm) téglalappá nyújtottam, a tetejüket vastagon terítettem káposztával, majd háromba hajtottam őket. Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt (eredetileg kiolajozott) tepsibe kerültek és újra kelni hagytam őket - kb. fél órán át. A kelesztési idő vége felé előmelegítettem a sütőt 170-180 °C-ra, majd a rudakat lekentem olajjal és tojásfehérjével és a sütőbe toltam a tepsit. Kb. 40-45 percig sültek, míg a tetejük kellemesen pirulós lett.

Kapusznyika (káposztás táska): a harmadik gombócot kb. kisujjnyi vastagra nyújtottam és kb. 8 cm-es korongokat szaggattam belőle, ezeket aztán még vékonyabbra nyújtottam. A kinyújtott tésztakorong egyik felébe káposztát tettem, a másik felét ráhajtottam, széleit lenyomkodtam. A "táskákat" tepsibe tettem, kb. fél óráig kelni hagytam, majd olajjal és fehérjével lekentem, végül villával megszurkáltam őket. Ezeket is pirulósra sütöttem. Nekem 16 kapusznyikám lett ebből az adagból, de ez méretfüggő, lehet 2x ekkorára is készíteni őket. A tetejüket általában tojássárgával vagy felvert egész tojással kenik meg, úgy szép fényes lesz, de én a mamám módszerénél szoktam maradni.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg rétesliszt, 50 dkg finomliszt + kevés a nyújtáshoz, 5 dkg élesztő, 3 tojás sárgája, 1-2 evőkanál cukor, 1 csapott evőkanál só, 5,5-6 dl langyos tej, 5-6 dkg zsír, 4-5 dkg olaj + további 2-3 evőkanálnyi olaj a dagasztáshoz (zsír helyett is mehet az olaj, a mamám is úgy csinálta, de némi zsírral puhább marad másnap is - már' ha marad belőle...);
...a töltelékhez: olaj, kb. 2,5 kg reszelt fejeskáposzta, só, őrölt bors, őrölt kömény;
...a tetejére: olaj, 1 tojásfehérje.

Tovább olvasom...

Mézes (grízes) krémes

Nagyon nem variáltam a karácsonyi süteményválasztékot, persze ez nem baj, úgyis ezeket szereti a ház népe. A hagyományos krémes mellé Zsuzsit és mézes krémest készítettem, nálunk e két utóbbi szokott ünnepekkor váltakozni, most azonban az egyszerűség kedvéért mindkettő asztalra került.

A mézes krémes szeretete még gyerekkoromból ered, az egyetlen süti, amit apum sütött. Mindig ő volt az ünnepi sütifelelős, karácsonykor és húsvétkor nekilátott, szórta a lisztet, keverte a krémet, háborús állapotokat idézve elő a konyhában. Úri cukrászként persze csak a mázig jutott, a takarítás-mosogatás már a mi reszortunk volt. :)) A recept egy megsárgult papírra volt írva, apai nagymamám hagyatéka volt, és minden sütés alkalmával különböző rejtekhelyekről került elő. Aztán egyszer már nem. Állítólag "eltűnt", "elveszett", "elkeveredett" - bár mi gonosz nők azzal gyanúsítjuk apámat, hogy egyszerűen csak lusta már sütni. :)) Az én változatomhoz maradt a net: egy kis kutatás, néhány recept ötvözése, és a saját ízlésem/emlékeim alakították az arányokat. Sikerrel: mindig visszatérő kívánság a családi összejövetelekre.

A mézet a vajjal és a cukorral megolvasztottam, majd a többi hozzávalóval együtt tésztát gyúrtam. Néhány órán át szobahőmérsékleten pihentettem (nem muszáj, de én szoktam), majd négy részre osztva lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtottam, amiket egy tepsi hátán (sütőpapíron), 170 °C-on megsütöttem. Amíg hűltek a lapok, elkészítettem a grízes krémet. Ehhez a tejben elkevertem a búzadarát, a lisztet, tojássárgát, vaníliát és cukrot, majd sűrűre főztem. Néhányszor átkeverve hagytam kihűlni. A vajat egy kevés porcukorral és egy evőkanálnyi rummal kikevertem, beledolgoztam a grízbe, majd három részre osztva a lapokkal rétegeztem. A legfelső lap "üresen" maradt. A süteményt alaposan behűtöttem, végül csokoládéval vontam be a tetejét.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt, 1 púpos teáskanál szódabikarbóna, 1 tojás, 4-5 dkg zsír (vagy vaj), 5 evőkanál méz (10 dkg), 15 dkg cukor, 3-4 evőkanál tej;
...a krémhez: 1 tojás sárgája, 8 dkg kristálycukor, 6 nagy evőkanál búzadara (kb. 10 dkg), 10 gr liszt (1 csapott evőkanál), 1 liter tej, 1 rúd vanília magjai (a hüvelyt is bele lehet főzni, majd főzés után eltávolítani), 10-12 dkg vaj/margarin, 1 evőkanál rum, kb. 5 dkg porcukor (a mézes lapok édesek, így a krémet nem kell túlédesíteni);
...a bevonáshoz: 15 dkg csokoládé, 3-4 evőkanál olaj.

Tovább olvasom...

Menzás meggyleves

Ami másnak alap, azt tejes-vaníliapudingos habaráson edződött gyermekpocakom fel nem foghatta, történetesen hogy mitől olyan jó a menzás meggyleves. Kellett hozzá a saját konyha, egy "hagyományos szakácskönyv", na és persze a nagybetűs Véletlen, hogy meglássam a vegyes gyümölcslevesben rejtőző lehetőséget. :))) S lőn...

A lisztet és tejfölt összekeverem, a meggyet leszűröm. A felfogott befőttlét kiegészítem vízzel, hozzákeverem a lisztes keverékhez. Tűzre teszem, csipet sót, fahéjat, 1-2 reszelésnyi citromhéjat, valamint barnacukrot (vagy mézet) adok hozzá, majd felforralom. Amikor forr, hozzáadom a meggyet és megvárom, míg éppencsak újra forrni kezd...és kééész! Hűtve tálalom - jó esetben tejszínhabbal, de nekem valahogy nem áll a kezemre a habszifon, a párom pedig nem olvasott gondolatot, mielőtt dolgozni ment ma reggel. Micsoda hanyagság! :)

Hozzávalók: egy púpos kanál liszt, 3 púpos kanál tejföl (kb. egy kis pohárnyi), 1 üveg meggybefőtt, a meggylé vízzel 1 literre kiegészítve, ízlés szerint cukor/barnacukor/méz, fahéj, citromhéj (elhagyható), szegfűszeg (ha szereted), egy csipet só...

Tovább olvasom...

Zsuzsi szelet

A férjem gyermekkori kedvence, anyukája sütött ilyet anno - úgyhogy ez az ő egyik nosztalgia sütije... :)
Már többször írtam, hogy anyum és a sütő nem igazán szeretik egymást, így ő ezt a süteményt sem készítette soha, a receptért többé-kevésbé megbízható forrásokra kellett hagyatkoznom. Nehéz megmagyarázni, hogy miért volt ez így, mert itt "a faluban" elég elmenni egy jó kis tót lagziba, tornyokban hordják az ember elé, de amikor a recept kellene, mindenki szája be van varrva. Titkos recept? :D Néhány igen merész és durván rossz próbasütés után végül inkább kreáltam egy saját változatot, ez tuti, (nem csak) nekünk finom. Igazi ünnepi, családi összejövős sütemény, olyan nagyi-féle...
...bár ezt a nagyim sem sütötte. :)

Kakaós mézes lap az alapja, amihez a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom, majd a tojásokkal és az összekevert száraz hozzávalókkal együtt tésztává gyúrom. Mint minden mézes tésztát, ezt is jó pihentetni, legalább 1-2 órán át, de lehet egy napot is (szobahőmérsékleten).

3lapos kivitel :)

Pihentetés után a tésztából 4 db, kb. 20-23x30-33 cm-es lapot nyújtok. Nekem ez a méret vált be, ekkora tálcám van hozzá és így lesz "nekem jó" a lap vastagsága. Úgy szoktam, hogy kb. 3 darabba szedem a nagy gombócot, kb. 2 mm vékonyra nyújtom, majd méretre szabom. A három lap leeső részeiből tudom a negyedik lapot nyújtani - így "gazdaságos". A lapokat egy tepsi hátán sütöm, sütőpapíron. 170 °C-on kb. 6-8 perc alatt megsülnek, de még nem égnek meg - erre jó vigyázni. A lapok sütése közben megfőzöm, majd kihűtöm a pudingot, majd vajjal, porcukorral és egy kis vanília eszenciával habosra keverem. A lapokat a krémmel rétegezem, a tetejét üresen hagyom. Alaposan lehűtöm a süteményt, végül csokimázzal vonom be/díszítem. Legalább egy éjszaka "érésre" szükség van, de ha ez még csokimáz nélkül megtörtént, akkor a máz dermedése után már szeletelhető is a sütemény.

Nálam most ez egy háromnapos Zsuzsi lett. :D Délután begyúrtam a tésztát, mondván, majd ha a férjem hazaér, kisütöm a lapokat, de aztán olyan későn futott be, hogy már nem volt kedvem nekiállni. Aztán másnap kisütöttem a lapokat, betöltöttem a krémmel, de ismét olyan későn végeztem, hogy a csoki már csak következő reggel került rá. Van ilyen, na... :D Ez a többszöri nekifutás egyébként olykor hasznos lehet, mert így karácsony előtt a lapokat akár előre is le lehet sütni... ;)

Hozzávalók...

...a tésztához: 15 dkg cukor, 10 dkg méz (5 nagy evőkanál), 5-6 dkg vaj, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna (8-9 g), 3 dkg ét kakaópor (2 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás, szükség esetén kevés tejjel lehet a tésztát alaposabban összedolgozni (kb. 1-2 evőkanál);

...a krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 evőkanál liszt (2 dkg), 1 l tej, 5 dkg cukor, 15 dkg vaj/margarin, 15 dkg porcukor, 1 teáskanál vanília eszencia (vagy aroma, vagy vaníliarúd belseje…);

...a tetejére: díszítéstől függően 1-2 tábla étcsokoládé/fehér csoki, olaj.
Torta formában is érdemes megpróbálkozni vele, recept itt. 
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok. 
Gesztenyés krémmel töltve pedig Vali szelet lesz belőle.

Tovább olvasom...

Ördögpirula

Ez is egy "régi recept", ami a gyerekkoromra emlékeztet. :) Egyszerű és nagyon finom fánk, egy kiadósabb leves után tökéletesen megállja a helyét.

A tejet felforralom, majd a tűzről levéve a liszt felét gépi habverővel gyorsan elkeverem a tejben, majd a másik felét fakanállal hozzádolgozom. Ezután belekeverem a tojásokat is, majd gépi habverővel nagyjából csomómentessé dolgozom és hagyom kihűlni. Miután kihűlt a tészta, beledolgozom a sütőport. Bő, forró olajba nagyobb teáskanálnyi halmokat szaggatok, amiket aranybarnára sütök. Akkor a legjobb a tészta, ha magától átfordul sütés közben. A gombócokat alaposan lecsepegtetem, papírtörlőn leszárítom, majd még forrón megforgatom porcukorral elkevert kakaóporban. Frissen/melegen tálalom.

Érdemes fahéjas porcukorba hempergetve is kipróbálni (mmm, finom!), de egy azóta olvasott recept szerint olvasztott csokoládéba is lehet forgatni (így még nem próbáltam).

Hozzávalók: fél liter tej, fél liter liszt, 6 db tojás, 1/2 csomag sütőpor, porcukor, ét kakaópor.

Tovább olvasom...

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 

Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)

A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.

A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.

Tovább olvasom...

Szilvás gombóc

Idén valahogy elmaradt a sárgabarackszezonban a gombóckészítés, csak most jutott eszembe, hogy ideje lenne pótolni - ha mással nem, hát szilvával töltve.

Ahány ház, annyi szokás, legalábbis ami a gombóc tésztáját illeti. Nem mindegy, mikor, milyen burgonyát főzünk hozzá, ha pontosan követjük a recepteket, akkor éppen a burgonya miatt hatalmas csalódásokat élhetünk át. Én -nagymamám után szabadon- mindig "érzéssel" készítem, de most lemértem a hozzávalókat is - kezdőknek talán támpontként szolgálhat.

sárgabarackos gombóc 2011

Először héjában, sós vízben megfőzöm a krumplit, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm, végül hagyom teljesen kihűlni. Miközben a burgonyát hűtöm, a szilvát tetszés szerinti méretűre darabolom, cukorral és fahéjjal megszórva állni hagyom. Vajon zsemlemorzsát pirítok, amihez a tűzhely lezárása után egy kevés cukrot keverek, hogy édes legyen a morzsám.
Miután kihűlt a krumpli, áttöröm, zsírt, tojást teszek hozzá és összedolgozom. Hozzáadom a lisztet és egy csipet sót, és puha tésztává gyúrom össze. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, négyzeteket vágok belőle, amelyeknek a közepébe szilvát teszek, majd gombócokat kerekítek belőlük.
Enyhén sós, lobogó vízben főzöm meg, végül pirított zsemlemorzsába forgatom a gombócokat.

Hozzávalók: 70-75 dkg burgonya, 1 tojás, 2 normál evőkanál zsír, kb. 20 dkg liszt (nekem nyújtással együtt kevesebb, mint 20 dkg fogyott most), szilva, fahéj, só, cukor, zsemlemorzsa, vaj.
Szilva helyett más gyümölccsel, pl. sárgabarackkal, eperrel, szederrel (...) is tölthető.

Tovább olvasom...

Nosztalgiasüti: darálós keksz

Gondolom többen ismeritek a darálós kekszet, csak talán más néven. Nekem a régi, "hagyományos" süteményekkel kapcsolatban mindig a nagymamám konyhája, illata, hangulata jut eszembe - mivel anyum nem volt a sütővel nagy barátságban, így leginkább a mamámmal készítettük ezeket. Emlékszem, amikor kijöttek a kukackák a darálóból, azzal játszottam, hogy betűket, formákat igazítottam belőlük a tepsire, szerintem sokan voltunk így ezzel. Ma már a játékosság elmúlt, az eredeti recept sincs meg, így némi nyomozás után saját receptemből sütöm rendszeresen, különböző ízekben.

Egy tálban összekeverem a mézet a cukrokkal és a tojásokkal. Belekeverem a puha vajat/margarint is. Apránként hozzáadom a lisztet, a sütőport, a tejport, 1 lime levét és reszelt héját, valamint a vaníliát. A tésztát összegyúrom, amikor már összeáll, félbeszedem, ízesítem. Most az egyik felébe további limehéjat, a másik felébe őrölt gyömbért gyúrtam. A gombócokat folpackba csomagolva 1 órán át hűtőben pihentetem, ezután a tésztákat "ledarálom" :) - a különböző ízeket különböző mintán darálom át. 180 °C-on addig sütöm, míg színesedni kezdenek a sütik (kb. 15-20 perc). Rácson kihűtöm, majd jól zárható dobozba teszem a kész kekszeket.

Hozzávalók: 25 dkg vaj/margarin, 20 dkg cukor (most méz, barnacukor és vaníliás kristálycukor keverékéből készítettem), 2 db tojás, pici só, 1 vaníliarúd magjai (vagy aroma, vagy eszencia), 1,5 csomag sütőpor, 70 dkg liszt, 2 dkg tejpor (elhagyható, de növelhető is) + ízesítők.

Ízesítők lehetnek pl.: citromhéj, narancshéj, kakaópor, gyömbér, fahéj, kókuszreszelék, rumaroma stb. Nálunk az abszolút kedvenc a hagyományos, enyhén citromos ízesítésű. :) Most citrom nem akadt, így lime-ot használtam.

Ez a mennyiség kb. 4 nagy tepsire elegendő, de gyorsabban fogy, mint gondolnánk, nem érdemes felezni. Jól zárható dobozban sokáig tárolható.

Tovább olvasom...