2009. szeptember 28., hétfő

Sokkterápia - kovászos rozskenyér

Azt mondják, a félelmeink leküzdéséhez a legjobb, ha szembeszállunk velük. Ez nem mindig és nem mindenkinél válik be, én pl. minél többször vagy minél magasabbra megyek, annál inkább fokozódik a tériszonyom. :D
A kovászos- és a rozskenyérrel is valahogy így vagyok... Minden újabb kísérletemmel csak megerősítem a katasztrófa-érzést, a látványról pedig ne is beszéljünk. Hiába a körültekintés, a kísérletezés, eddig maximum odáig jutottam, hogy az egyhetes kovászom sikerült - abból a kenyér már nem. :S Éppen ezért hosszú ideje nem próbálkoztam, az öregtésztás kenyér bevált, finom, általában még jól is sikerül, sőt, az utóbbi időben már cserepei is vannak. :))

Itt jön a DE... Szóval: de azért csak piszkálja a csőrömet, ha valami nem úgy alakul a konyhában, ahogyan én azt szeretném. Néhány napja megláttam Kiskukta klassz kis rozsos-magos kenyerét, szépen el is magyarázta a receptben, mit és hogyan kell csinálni, mi hogyan néz ki, milyen állagú, szóval reménytelen eseteknek is használhatóan adta elő a lényeget. Miután még nekem is egyszerűnek tűnt a dolog, úgy döntöttem, hogy sokkterápiát alkalmazok. Rozs is, kovász is, alapesetben totális katasztrófa a végeredmény, de én most szembeszállok a félelmeimmel és belevágok a közepébe! :D


Első lépés: kovász. A vízben feloldottam egy teáskanál mézet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzákutyultam a liszteket is. Mindezt este, egy kelesztőtálban hoztam össze, majd lefedve vártam a csodát...

...és vártam...és vártam...és vártam...

Hát másnap reggel a kovász nagyon nem úgy festett, ahogy a leírás (és korábbi tapasztalataim) szerint ki kellett volna nézzen... Délben sem olyan volt, így próba-szerencse alapon hozzáadtam egy evőkanálnyi vizet és tovább vártam. Egészen a következő nap reggeliég, amikorra végre buborékos lett a "kovászom". Tovább nem nyúztam szerencsétlent, tudtam, hogy a tökéletes kovásztól igencsak messze van, de valamire csak jó lesz.


"valamire-jó" kovász

Haladtam tovább Kiskukta receptjén - belepakoltam mindent, amit kellett, persze néhány malőr azért közbejött, pl. az aszkorbinsav hiánya, a "hol a fenében van a napraforgómag, hát TUDOM, hogy van itthon?!"... és hasonlók. A tészta pontosan úgy alakult, ahogy az meg van írva: először ragadt, majd kevésbé, majd még kevésbé, majd végre le tudtam operálni a kezemről.
Gombóc. Újabb malőr: fél óra helyett egy egészet kelt. Nemhiába mondom mindig, hogy két szoptatás között nehéz az alkotás. :D
A formázás simán ment, leszámítva a továbbra is bújócskázó szotyiivadékokat, kelesztés - sütőzacsiban, mert véletlenül megtaláltam, aztán sütés. Na itt a tészta némileg megadta magát, összeesett kissé, pedig egyébként sem volt túl jól megkelve. Hagyhattam volna még kelni, de elkezdett a felülete repedezni - na ezt mondja meg nekem valaki, miért van (?) -, így inkább sütőbe toltam.


Bő egy óra sütés után kész lett. Kissé kemény héjú, de amúgy finom kenyérke lett belőle. Az előző próbálkozásaimhoz képest bajnok, úgyhogy lesz folytatás, egyszer talán olyanra sikerül majd, amilyennek lennie kell. :))


kisült - így elég jól néz ki :))

Hozzávalók...
...a gyors rozskovászhoz: 110 g víz (1,1 dl), 1 teáskanál (7 g) méz, 7 g friss élesztő, 65 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 65 g fehér rozsliszt (RL 60).
...a kenyérhez: 165 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 165 g fehér kenyérliszt (BL 80), 0,5 evőkanál sikér, 185 g aktív kovász, 200 ml víz, szűk 0,5 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, 0,5 evőkanál ecet (az aszkorbinsav helyett), 2-2 evőkanál szezámmag és mák, 3 evőkanál lenmag + mák és lenmag a formázáshoz.

7 megjegyzés :

Yasmine írta...

Már az önmagában is tiszteletre méltó, hogy nem adtad fel. Sokan még liszteszacskót sem vesznek a kezükbe, nemhogy kenyérrel kísérletezni... De érdemes volt próbálkozni, mert először is nagyon szép lett, másodszor pedig így kép alapján igencsak jó lehet az állaga és az íze is. Ügyes vagy nagyon!! :-))

Szilvi írta...

Szia!

Én nagyon sokáig nem mertem kelt tésztát csinálni, mindig rettegtem tőle, hogy valamit nem jól csinálok. De most már, hogy van jó robotgépem amivel gyerekjáték a dagasztás. Kenyeret anyukám szokott csinálni, de Ő kenyérsütőben csinálja.:)
Ügyi vagy, csak így tovább...

Szilvi

egycsipet írta...

Yasmine köszönöm, az elismerésedért már megérte! ;) Kicsit tömörebb lett az állaga, mint vártam (mint a rozsos átlag :D), de valóban eddig ez a legjobban sikerült rozskenyerem. Az íze is nagyon kellemes, bár a férjem poénkodott egy sort, hogy máskor kevesebb mákot és több napraforgómagot tegyek bele... :D

Szilvi köszönöm! Dagasztani általában én is géppel szoktam, de ennél Kiskukta javasolta, hogy inkább vegyem elő a tradicionális dagasztóeszközt. :)) A keltjeim általában elég jól sikerülnek, leszámítva némi túlkelést, repedést... :D Viszont a rozs és a kovász nagy mumusok, de majd belejövök, hosszú még az élet! ;)

Andi írta...

Nagyon ügyes vagy!:-)))Én is félek a kenyértől,hiába készítettem már sok kalácsot,kiflit.A kenyér,meg a kovász meg a formázás.....Majd,talán.

egycsipet írta...

Andi, köszönöm! :)
Vágj bele, te nagyon ügyes vagy, egy kis gyakorlás és tuti menni fog! ;)

szepyke írta...

Jesszusom, de szép ez a kenyér!
Gratulálok!

egycsipet írta...

Szepyke, köszönöm! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...