Libazsíros pogácsa

...vagy "simán" zsíros :), de most éppen a közelgő Márton napra tekintettel a nemrégiben kisütött libazsír egy részéből készült.

Minimum munkás pogácsa ez is, mint majdnem mindegyik, amit mostanában készítek. :) A tésztához a lisztben elmorzsolom a zsírt, majd a többi hozzávalót is belemérem és hidegen összegyúrom. Folpackkal fedve egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Másnap reggel még hidegen, 1-1,5 cm vastagságúra kinyújtom a tésztát és apró, úgy 2 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrom. Sütőpapíros tepsire rakom a kis korongokat és kelni hagyom 20-30 percig vagy amíg a sütő előmelegszik (200-210 °C).
Amikor a sütő bemelegedett, a pogácsák tetejét megkenem a tojásfehérjével, magokkal, sajttal megszórom és a sütőbe tolva addig sütöm, míg szép színt kapnak. Frissen mennyei, amikor a külseje finoman ropogós, belül viszont omlós a pogácsa, de a zsír miatt (bezacskózva) jól eltartható napokig - feltéve, ha marad. :)

Hozzávalók (nagy adag)...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 250 g rétesliszt, 300 g libazsír, 300 g tejföl (20%), 3 tojássárgája, 25 g friss vagy 1,5 csomag (10 g) szárított élesztő, 20-20 g nádcukor és só, 1 evőkanál ecet, továbbá 1-2 evőkanál tej, ha szükséges;
...a tetejére: 1 tojásfehérje, magok (nigella, szezám, kömény...) és/vagy sajt.

Tovább olvasom...

Libazsír sütése

Múlt pénteken olyat tettünk, mint eddig még soha: vettünk egy egész libát. Tokkal-vonóval. Gyermekkori csirketisztítási emlékeim habosak és rózsaszín felhősek voltak ahhoz képest, ami ezután a könnyen megtett lépés után ránk várt. Bár az este hátralévő óráiban puha tollpihékbe burkolóztunk (és mr.csipet legalább százszor rácsodálkozott, hogy "meeennyire puhaaa!" a liba alsó tollazata), őszintén szólva ha létezne, legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám, hogy zéró gyakorlattal nekiálljon ludat tisztítani. :)
Késő este aztán a bontott liba először a hűtőbe, majd másnap - a jövőbeli felhasználás szerint - szétcsomagolva a fagyasztóba került. Na persze azért egy kis húsleves is főtt a hétvégén belőle, illetve a felesleges lefejtett bőrös hájat is azonnal felhasználtam: kisütöttem. Lett tehát frissen sült libazsírom, nem is kevés. :)

Mivel nem kifejezetten rajongunk a tepertőért, így a sütésnél a zsírra összpontosítottam. A hájas bőröket kb. 2 cm-es négyzetekre vágtam, egy serpenyőbe tettem, és kevés vizet löttyintettem alá. Éppen csak annyit, hogy ne kapjon le a bőr, amíg elkezdi a zsírt kiadni, ezután viszont gyorsan elpárologjon. Kis lángon főzni kezdtem: először zavarosan fortyogott, de ahogy a víz párolgott és a zsír egyre több lett, szépen letisztult és csodás aranysárga színe lett. Időnként átkavartam egy nagyobb kanállal, ellenőriztem, hogy szép lassan minden zsírja kisüljön. Amikor már eléggé töpörtyűre ;) sültek a bőrdarabok és szemlátomást megszabadultak zsírjuk legnagyobb részétől, a zsírt egy durva szűrőn átszűrtem egy edénybe. A töpörtyűket visszatettem a serpenyőbe és szárazon kicsit rájuk pirítottam (egy kis préselés-nyomkodás a kanállal vagy "lesúlyozás" egy másik edénnyel segít ebben). Akkor kész, amikor kevergetéskor kopogó hangja van az edényben a tepertőnek - ezután papírtörlőre lehet szedni.
A kissé kihűlt, de még változatlanul meleg és áttetsző zsírt egy sűrű szűrőn keresztül a végleges tárolóedény(ek)be szűrtem, és a konyhapulton hagytam kihűlésig. Ekkor került hűtőbe, ahol felhasználásig remekül ellesz. :)

A tepertőt természetesen még langyosan, egy kis só, kenyér és persze lilahagyma társaságában befalatoztuk. És bár továbbra sem őrülünk meg a töpörtyűért, elismertük, hogy nagyon finom lett és időnként kifejezetten jól esik az ilyesmi - pláne, ha keményen meg is dolgozunk érte. ;) Tepertőrajongóknak talán érdemes lehet a bőröket nagyobb darabokra vágni.

Hozzávalók: bőrös libaháj/zsíros libabőr. :)
Én kb. 90 dkg hájat, 0,5-1 dl vizet használtam fel. Ebből 77 g :) tepertőt és úgy 7-8 dl zsírt sütöttem ki.

Tovább olvasom...

Sült libacomb

Ha jól rémlik, talán életem második libacombját sütöttem meg pénteken, és ez volt az első libavacsora, amit Márton napon fogyasztottunk. A népi hagyományok közül csak az év végi-újévi babonákra szoktunk ügyelni, a Márton naphoz nem sok közünk van, így nem is szándékoztam idén sem ludat készíteni. Persze ember tervez, férj végez: a piacról végül libahússal tértünk haza.

Márton napi libacomb 2012

A combokat előző este készítettem elő: megtisztítottam, megmostam és szárazra töröltem, majd fűszeres sóval bedörzsöltem. (Ez egy készen kapható termék, ami durva tengeri sót és szárított, morzsolt fűszereket tartalmaz, mint pl. rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna stb-stb. El is készíthető, de ha van, egyszerűbb. :P) Ezután zacskóba tettem a húst, amiből kiszorítottam a levegőt - ha van szuper vákuumozó gépetek otthon, bátran használjátok. Nagyjából 12 órát pihent így a hús a hűtőben, majd kivettem és a konyhapulton hagytam még kb. 4-5 órán keresztül.

 

Ezután előkészítettem a pataki tálamat: áztatás után libazsírral kikentem, az aljára bőségesen hagymát szeleteltem, fokhagymadarabokat szórtam. A húst kivettem a zacsiból, lemostam, szárazra törölgettem, majd a tálba tettem. Megszórtam durva tengeri sóval, néhány ágacska friss fűszert és egy felszeletelt birsalmát rakosgattam rá és mellé, és a tetejére is tettem egy picurka libazsírt (ez szerintem tök felesleges, nem is tudom, miért tettem rá, de ha már megtörtént, hát... :D). Lefedve, 150 °C-os sütőbe toltam - így sült 4 órán keresztül. Ekkor leöntöttem róla a keletkezett zsíros pecsenyelevet és fedő nélkül, már kb. 200 °C-on, nagyjából egy órán keresztül pirítottam a húst. Ezalatt kétszer megfordítottam, hogy az alja és a teteje is szépen megpirulhasson, na és persze közben elkészítettem a köreteket is.

Párolt lilakáposztával és hagymás tört burgonyával*, valamint a hússal együtt sütött birsalmadarabokkal és hagymákkal tálaltam. Nagyobbik kislányom kiválóra minősítette a vacsorát, aminek nem is tudom, örüljek-e, mert ő a menzakoszthoz viszonyít :D, de valójában mindenkinek nagyon ízlett: tökéletesen puha, nagyon ízletes combok, ropogós bőr, kedvenc köret. Jöhet máskor is.

Hozzávalók: fejenként egy libacomb, fűszeres só vagy szárított fűszerek (kakukkfű, rozmaring mindenképpen legyen benne) és durva tengeri só, 1-2 evőkanálnyi libazsír, 2-3 fej vöröshagyma, ízlés szerint fokhagyma, 1-2 birsalma, néhány ágacska friss fűszer (kakukkfű, majoránna volt még a kertben, de ez opcionális).

*A burgonya elkészítéséhez a pecsenyezsírból használtam - ennek a maradékát hűtőben megdermesztettem, majd a levet leöntöttem alóla (nem dobtam ki, másnap egy rizi-bizihez éppen tökéletes volt), a zsírt újra melegítettem és ezután átszűrtem.

Tovább olvasom...

Rántott libamáj

Rántott libamáj, nahh:
- megtisztít,
- felszeletel,
- liszt,
- tojás felverve egy kis sóval,
- zsemlemorzsa,
- süt (libazsírban, naná),
- picit sóz,
és kész. :P 

Adva volt egy házassági évfordulónk nem is olyan régen. Még éppen a kínlódós, orrtalan-ízlelőbimbótlan időszakomat tapostam javában, a férjem meg beállított egy benga nagy libamájjal, hogy kezdjek vele valamit, ha már évforduló...de ha úgysem érzem az ízeket és különben is bizalmatlanul méregetem a betegesen sápadt színű lúdalkatrészt, akkor mondjuk rántsam ki...
Nem különösebben rajongok a májért, egy évben 1-2 alkalommal csirkéből, hagymával sütve ok és mmm, de finom...na de rántva??? Brrr! (Lehet megkövezni, felőlem lehet libamáj és horror drága, egyszerűen akkor sem ájulok el tőle. Bár így vagyok a tengeri herkentyűkkel is, nem véletlenül nem tenger mellé születtem. :P)

Először még elgondolkodtam, kezdhetnék-e vele valami "flancosabbat", mint a panír, de aztán csak abban maradtam, hogy nem éri meg a (kutató) munkát. :P Így kirántottam. Magamnak és féltve óvott ebihalaimnak persze "biztonsági" csirkecombot is készítettem, mondván, hogy mi aztán éhen nem halunk egy évforduló kedvéért. Az ebédnél aztán fanyalgó arccal megkóstoltam és el kellett ismernem, hogy finom. Na nem, azért csak semmi heuréka és húazannnya, egyszerűen "csak" finom.

elől a máj, hátul a csirkecomb éhhalál ellen :D

Ennek örömére tegnap újra vett egyet. És rántva kérte...paradicsomsalátával. Csak "diétásan"... :P Pedig már van ízérzékelésem, de szerintem nem merte túlfeszíteni a húrt... :D

Tartogattam a végére egy kérdést arra az esetre, ha a férjem rendszert csinálna a májvásárból... :P Ti hogyan készítitek el a libamájat?

Tovább olvasom...