Múlt pénteken olyat tettünk, mint eddig még soha: vettünk egy egész libát. Tokkal-vonóval. Gyermekkori csirketisztítási emlékeim habosak és rózsaszín felhősek voltak ahhoz képest, ami ezután a könnyen megtett lépés után ránk várt. Bár az este hátralévő óráiban puha tollpihékbe burkolóztunk (és mr.csipet legalább százszor rácsodálkozott, hogy "meeennyire puhaaa!" a liba alsó tollazata), őszintén szólva ha létezne, legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám, hogy zéró gyakorlattal nekiálljon ludat tisztítani. :)
Késő este aztán a bontott liba először a hűtőbe, majd másnap - a jövőbeli felhasználás szerint - szétcsomagolva a fagyasztóba került. Na persze azért egy kis húsleves is főtt a hétvégén belőle, illetve a felesleges lefejtett bőrös hájat is azonnal felhasználtam: kisütöttem. Lett tehát frissen sült libazsírom, nem is kevés. :)
Mivel nem kifejezetten rajongunk a tepertőért, így a sütésnél a zsírra összpontosítottam. A hájas bőröket kb. 2 cm-es négyzetekre vágtam, egy serpenyőbe tettem, és kevés vizet löttyintettem alá. Éppen csak annyit, hogy ne kapjon le a bőr, amíg elkezdi a zsírt kiadni, ezután viszont gyorsan elpárologjon. Kis lángon főzni kezdtem: először zavarosan fortyogott, de ahogy a víz párolgott és a zsír egyre több lett, szépen letisztult és csodás aranysárga színe lett. Időnként átkavartam egy nagyobb kanállal, ellenőriztem, hogy szép lassan minden zsírja kisüljön. Amikor már eléggé töpörtyűre ;) sültek a bőrdarabok és szemlátomást megszabadultak zsírjuk legnagyobb részétől, a zsírt egy durva szűrőn átszűrtem egy edénybe. A töpörtyűket visszatettem a serpenyőbe és szárazon kicsit rájuk pirítottam (egy kis préselés-nyomkodás a kanállal vagy "lesúlyozás" egy másik edénnyel segít ebben). Akkor kész, amikor kevergetéskor kopogó hangja van az edényben a tepertőnek - ezután papírtörlőre lehet szedni.
A kissé kihűlt, de még változatlanul meleg és áttetsző zsírt egy sűrű szűrőn keresztül a végleges tárolóedény(ek)be szűrtem, és a konyhapulton hagytam kihűlésig. Ekkor került hűtőbe, ahol felhasználásig remekül ellesz. :)
A tepertőt természetesen még langyosan, egy kis só, kenyér és persze lilahagyma társaságában befalatoztuk. És bár továbbra sem őrülünk meg a töpörtyűért, elismertük, hogy nagyon finom lett és időnként kifejezetten jól esik az ilyesmi - pláne, ha keményen meg is dolgozunk érte. ;) Tepertőrajongóknak talán érdemes lehet a bőröket nagyobb darabokra vágni.
Hozzávalók: bőrös libaháj/zsíros libabőr. :)
Én kb. 90 dkg hájat, 0,5-1 dl vizet használtam fel. Ebből 77 g :) tepertőt és úgy 7-8 dl zsírt sütöttem ki.
Késő este aztán a bontott liba először a hűtőbe, majd másnap - a jövőbeli felhasználás szerint - szétcsomagolva a fagyasztóba került. Na persze azért egy kis húsleves is főtt a hétvégén belőle, illetve a felesleges lefejtett bőrös hájat is azonnal felhasználtam: kisütöttem. Lett tehát frissen sült libazsírom, nem is kevés. :)
Mivel nem kifejezetten rajongunk a tepertőért, így a sütésnél a zsírra összpontosítottam. A hájas bőröket kb. 2 cm-es négyzetekre vágtam, egy serpenyőbe tettem, és kevés vizet löttyintettem alá. Éppen csak annyit, hogy ne kapjon le a bőr, amíg elkezdi a zsírt kiadni, ezután viszont gyorsan elpárologjon. Kis lángon főzni kezdtem: először zavarosan fortyogott, de ahogy a víz párolgott és a zsír egyre több lett, szépen letisztult és csodás aranysárga színe lett. Időnként átkavartam egy nagyobb kanállal, ellenőriztem, hogy szép lassan minden zsírja kisüljön. Amikor már eléggé töpörtyűre ;) sültek a bőrdarabok és szemlátomást megszabadultak zsírjuk legnagyobb részétől, a zsírt egy durva szűrőn átszűrtem egy edénybe. A töpörtyűket visszatettem a serpenyőbe és szárazon kicsit rájuk pirítottam (egy kis préselés-nyomkodás a kanállal vagy "lesúlyozás" egy másik edénnyel segít ebben). Akkor kész, amikor kevergetéskor kopogó hangja van az edényben a tepertőnek - ezután papírtörlőre lehet szedni.
A kissé kihűlt, de még változatlanul meleg és áttetsző zsírt egy sűrű szűrőn keresztül a végleges tárolóedény(ek)be szűrtem, és a konyhapulton hagytam kihűlésig. Ekkor került hűtőbe, ahol felhasználásig remekül ellesz. :)
A tepertőt természetesen még langyosan, egy kis só, kenyér és persze lilahagyma társaságában befalatoztuk. És bár továbbra sem őrülünk meg a töpörtyűért, elismertük, hogy nagyon finom lett és időnként kifejezetten jól esik az ilyesmi - pláne, ha keményen meg is dolgozunk érte. ;) Tepertőrajongóknak talán érdemes lehet a bőröket nagyobb darabokra vágni.
Hozzávalók: bőrös libaháj/zsíros libabőr. :)
Én kb. 90 dkg hájat, 0,5-1 dl vizet használtam fel. Ebből 77 g :) tepertőt és úgy 7-8 dl zsírt sütöttem ki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése