2013. március 20., szerda

Ghí - tisztított vaj

Ghít először finom, frissen sült, mindenféle magokkal gazdagított kenyérre kenve ettem - már akkor tudtam, hogy barátok leszünk. Érdekes, hogy bár egy egész és nagyon tartalmas hétvégét töltöttünk akkor néhány ismerőssel, mégis a sok-sok apró emlékmorzsa közül bennem az az első étkezés maradt meg legélénkebben, amikor éjszaka megérkeztünk és a házigazdánk friss ghís kenyérrel várt minket. Na jó, azért a parázson járás (francokat, az inkább futás volt) is eléggé emlékezetes maradt. :)
Azóta időnként nekifutok és készítek: többnyire főzéshez vagy ízesítéshez használom, férjem például ghível szereti legjobban a pattogatott kukoricát :)), de nemrég ebből készítettem gyerkőcöm kényes bőrére testápolót is. Amellett, hogy a ghí finom, a recept jól jön, amikor ráébredek, hogy nem fog elfogyni a havi bevásárolt vajmennyiség, ugyanis a fagyasztás mellett a tisztítással is meghosszabbítható a vaj élettartama.


A "recept" nagyon egyszerű, és gyanítom mindenhol ezt a folyamatot írják le. :) Én mindig hasonló, viszonylag kis adagot készítek egyszerre. A tűzhely legkisebb rózsájára teszek egy vastagabb talpú edénykét, ebbe helyezem a vajat és megolvasztom. Ha van lángterelő, érdemes azt is használni - nekem még nem sikerült megtalálnom belőle az "igazit". A lángot a lehető legkisebbre állítom és fedő nélkül hagyom, hogy a vaj szép lassan megtisztuljon. Kevergetni nem szoktam, csupán néha ránézek és esetleg az edény körkörös mozgatásával ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e. A tisztítás alatt a vajban lévő víz elpárolog, a fehérje pedig kicsapódik (az edény aljára és a zsír tetejére). Ha nagyon ráérek, időnként lehabozom a tetejét, ha nem annyira, akkor ezzel sem foglalkozom, tökéletes lesz így is, úgy is.
Amikor már nem nagyokat rotyog és böfög, hanem finom kis buborékok pattognak a tetején, jó eséllyel elkészült. Legkésőbb ekkor már biztosan lehabozom és ha a zsír teljesen áttetsző, aranyszínű folyadék, akkor óvatosan egy üvegbe szűröm (amíg nem tökéletesen tiszta, hanem csak egy kicsit is opálos, addig hagyni kell a tűzön). A szűréshez én tiszta textilpelust használok, vannak kifejezetten erre használt "pelenkanegyedeim" :), de természetesen sűrű szövésű szűrőt is lehet alkalmazni. A lényeg, hogy a kicsapódott maradványok lehetőleg egyáltalán ne kerüljenek át a szűrt zsírba.
Az üveget lefedve én a hűtőszekrény tetején tárolom, de természetesen hűtőbe is lehet tenni. Elvileg nehezen romlik, nálam még sosem fordult ilyen elő. Hőmérséklettől függően az állaga lehet egészen folyékony, zsírszerű, vagy éppen krémes, hűtve viszont irtó kemény és nem is lágyul egyhamar.


Hozzávalók: sózatlan vaj.
Márkázottat használok (kisebb a víztartalma és elvileg kicsit magasabb a zsírtartalma, mint a teavajnak). Nálam rendszerint úgy 35-40 dkg készül egyszerre, ez a mennyiség tisztítva kb. egy Nutellás üvegbe fér bele, ha esetleg egy kicsi kimarad, azt rögtön feláldozzuk egy pattogatott kukoricára. ;)

2 megjegyzés :

Viktória Bori írta...

Én még nem is hallottam erről. Nagyon jó lehet!

egycsipet írta...

Bizony az, Viki, szerintem érdemes kipróbálni! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...