Milyen a jó étel?
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne!
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne!
Van ilyen?
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)
A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)
A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.
Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.
Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)
Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)
A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)
A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.
Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.
Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)
Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése