Szerelmem, Cupcake!

"(...) A sütés számomra nemcsak afféle hobbi, hanem az örökségem. Sütök, mert élvezem, de főleg azért, mert a lényem elválaszthatatlan részévé, szinte a „természetemmé” vált. És sütök az illatokért, az ízekért, ami pedig a sütés elválaszthatatlan része, azaz „természete” – és az emlékekért, amiket felidéz: az otthon, a szeretet, a család múltbéli és jelen idejű emlékét. Az érzések nosztalgiája gyakran motivál az emlékek felidézésére, és olyankor máris többet kívánok, mint az illatok és ízek emléke: az illatokat és az ízeket frissen akarom. Ez az összetett „szenvedély” irányít minduntalan a konyhába. (...)"

(a szerző)

Horváth Judit tollából és a T.bálint Kiadó szárnyai alól került ki a Szerelmem, Cupcake! címet viselő receptkönyv. Bevallom, magam is azok közé tartozom, akik szerint a cupcake nem más, mint egy felcicomázott muffin, ez a könyv azonban a számos cicomás muffin mellett tartalmaz jónéhány díszítetlen változatot is, úgyhogy az elméletem megdőlni látszik. :)

A könyvről: szép. Tényleg. Igényes kiadás, jó a design, kellemes a hangulata, megfelelő a mérete és a terjedelme. A receptek "fejezetekben" vannak csoportosítva, ezeket az alaprecepteken és variációikon túl családi kedvencek, cukrászsütemények, keltek, csokis finomságok és a nagyvilágból ismert desszertek átiratai töltik meg. Amit hiányoltam, de nagyon: a tartalomjegyzék.

Általában 3-4 receptet is kipróbálok, mire megírom a recenziót egy könyvről, de az utóbbi hetek nagy melegei nem segítettek ebben a törekvésemben, így most csak kettő alapján tudok nyilatkozni. Szezon lévén a meggyes kevertet és magyar :) lévén a Túró Rudit készítettem el.
A meggyes abszolút jó lett. A tésztája finom és könnyű, a máz sem zavaró rajta (nem vagyok egy máz-fan), és mutatós is. Csak várjunk a meggyszemek felhelyezésével, míg a máz kicsit megköt, akkor nem borulnak, mint nálam, igaz Judit magozott meggyel díszítette, annak meg mindegy. :)

A Túró Rudi. A tészta finom, de nekem a megadott menyiségekkel nem állt össze, emelnem kellett a tejföl mennyiségén. Azt mondanám, hogy ez egy zokszó nélkül áthidalható probléma, úgyis bele kell számolni, hogy a hozzávalók minősége befolyásolhatja az eredményt. Ami viszont nem jött be, és sajnos nagyon nem, az éppen a lényeg: a krém.
Itt beszúrnám, hogy nálam a receptkönyv ott kezdődik, hogy első átfutásra (fotó és/vagy recept alapján) találok-e benne legalább 10 olyan receptet, amit kipróbálnék. Nem biztos, hogy fogom, de megtenném-e. Ebbe a könyvbe 24 jelölést tettem, ez nálam jónak számít. A 24 receptből 9-ben szerepel minimum 400 g porcukor, további négyben 200-300 g közötti mennyiségek - mindez csak a díszítéshez használt krémben. Ez nagyon sok(kkk).
Először azt hittem, elírás. A másodiknál még mindig. :) A harmadiknál gyanakodni kezdtem, aztán rájöttem, hogy hülye vagyok: ezekbe a krémekbe a recept szerint ennyi kell és pont.
Való igaz, nem mi vagyunk a cupcake hazája, tehát nem feltétlenül a magyar nyelvre van szabva a cupcake krémek ízesítése, illetve azt is sejtem, hogy a díszítéshez készített krémnek egy halom kritériumnak meg kell felelnie: meg kell álljon, nem folyhat le, habzsákból kinyomhatónak kell lennie stb-stb., de a "csészetorták díszmagyarban" alcím után elbírtam volna hajszálnyit több törekvést az eredeti ízvilág átültetésére. A túrókrémbe a receptben előírt porcukormennyiség egyharmad (!) részét tettem, de még így is kivétel nélkül minden kóstolóm azt mondta, hogy túl édes. A túró ízét nyomokban lehetett csak érezni, a citromhéj is majdnem elveszett benne, az egésznek jóformán cukor íze volt. :(

Mit mondhatnék? Összességében az alapötlet tetszik és biztosan fogok még sütni a könyvből, mert nagy választékban találhatók benne gyors és könnyű süteményreceptek, de a krémekbe egész biztosan bele fogok nyúlni. :)
Kinek javaslom: cupcake-mániásoknak, muffinrajongóknak, a gyors sütiket kedvelőknek.
Kinek nem javaslom: abszolút kezdő háziasszonyoknak, diétázóknak, cukorelleneseknek.

A könyv ára 3990 Ft, a kiadó honlapján megrendelhető az alábbi lehetőségek igénybevételével együtt:
- 10% árkedvezmény
- 1000 Ft-os örökkupon
- ajándék 2015-ös kiadói katalógus
- ingyenes kiszállítás.
A mintapéldányért köszönet a kiadónak!

Tovább olvasom...

JÁTÉK! Jamie 30 percesek az olvasoterem.com-mal

Szeretnél egy példány Jamie Oliver 30 perceseiből?
Tuti, hogy szeretnél! :)

Most megnyerheted az olvasoterem.com, jómagam :) és a Park Könyvkiadó közös játékában! Nem is kell mást tenned, mint kitöltened az ezen a linken található rövid kvízt, és ha minden kérdésre helyesen tudsz válaszolni, máris jó eséllyel pályázol a két 30 percesek könyv egyikére. A válaszokra egy kis kutatómunkával a Park Könyvkiadó weboldalán is rábukkanhatsz, de az is ok, ha jól boldogulsz a keresővel. ;)

KLIKK IDE a játékért!

FONTOS: a játék december 15-én, vasárnap éjfélkor ér véget. A játék fő szervezője, az olvasoterem.com hétfőn, december 16-án hirdet eredményt. Két jó megfejtő a 30 percesek egy-egy példányát nyeri. Több helyes megfejtés esetén a nyertesekről sorshúzással döntenek.
(A játékhoz meg kell adnotok az e-mail címeteket, az adatvédelmi nyilatkozatot az űrlap alatt megtaláljátok.)

Játékra fel, én nagyon szurkolok nektek! :)

Tovább olvasom...

Jót, jól - Neil Perryvel

Milyen a jó étel?
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne! 

Van ilyen?
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)

A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)

A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.

Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.

Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)

Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!

Tovább olvasom...

Allenék kedvencei

Hát már nem mostanában történt, hogy a T.bálint Könyvkiadó ismét megkeresett egy kiadványával kapcsolatban, de sajnos csak most jutottam vele ide. Most is csak azért sikerül megírnom az "eposzt", mert végre itthon vagyok szabadságon, végre elfogyott a hegynyi mosnivaló, végre üres a mosogató is, végre alszanak a lányok és pillanatnyilag nem kell semmit betakarítani/befőzni/lefagyasztani... :))
A könyv nem más, mint Rachel Allen: A család kedvencei című szakácskönyve. A kiadónak ezúton is köszönöm a bemutató példány eljuttatását!

A könyvről...
Terjedelmes kiadvány, sok recepttel, sok fotóval. Az utóbbiak...meg kellene számolni, de ránézésre több illusztráció szerepel a könyvben Allenékről, mint az ételekről. Azonnal lejön, hogy az angol kiadó magára Rachelre alapozta a könyv eladását - ami hááát, maradjunk annyiban, hogy ettől én még simán visszarakom a polcra a könyvesboltban. Bármilyen jó visszhangja van ugyanis Rachel Allennek, az általam látott egyetlen műsorából annyi maradt meg bennem, hogy modoros. A könyvből pedig ugyanez jön át első (és második...) pillantásra: túl sok Rachel és kevés étel.

Ezen vizuális problémán túl viszont nagyobb hátrányt nem tudok a könyv rovására írni. Amint túltettem magam a fentieken és a receptekre tudtam koncentrálni, már előbukkantak az értékei. Ezek közé sorolható, hogy tele van gyorsan összedobható, gondolatébresztő, jól variálható, egyszerű és házias receptekkel. Többségüket el lehet készíteni egy az egyben vagy olyan kisebb módosítással, amitől nem esik kétségbe egy kezdő háziasszony sem. A hozzávalók zöme pedig bárhol elérhető itthon is (ellen-kedvencem az ír hínár volt), de legalábbis helyettesíthető hasonló termékkel.

Négy receptet próbáltam ki a könyvből: a frittatát, a tonhalsalátát, a magos tk kenyeret és az ír almatortát. Szándékosan nem bonyolítottam a választást: felütöttem a könyvet és az első, amit éppen megkívántam, jöhetett. Csupán annyit kellett figyelembe vennem, hogy kevésbé helyettesíthető alapanyag (pl. osztrigaszósz) ne szerepeljen bennük.

A frittatánál a chorizot magyar füstölt kolbászra cseréltem, a tonhalsali inkább csak egy ötlet volt, a belevalókat az itthon éppen felhajtható készletből válogattam hozzá. A kenyér jól sikerült, az más kérdés, hogy az állaga nekem nem annyira jön be. Összességében minden a recepteknek megfelelően alakult - egyedül az almatorta tésztájával gyűlt meg a bajom, mert nem a kezelhetőség mintapéldánya, de a végeredmény finom és egyébként negyed óra alatt összerakható a sütemény, úgyhogy ezen egyszerűen túlléptem...és túllépek legközelebb is, mert a gyerkőcöknél ez a torta most az aktuális kedvenc. :)

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik nem riadnak vissza attól, ha a recept mellől hiányzik a fotó, akik gyakran az otthon meglévő készletekből főznek, a kezdő, sikerekre vágyó háziasszonyoknak, a haladóknak, akiknek hiányzik a mindennapos receptötlet a munka és a gyerekek mellett és persze azoknak, akik rajonganak Rachel Allenért - egész biztos nem fognak csalódni a könyvben.

Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...

Varázslatos tésztavilág

Számtalan blogon találkozhattatok már Michel Roux: Tésztavarázs sósan és édesen című könyvét méltató bejegyzésekkel. Nos, a könyv néhány hete hozzám is megérkezett - ezúton is köszönöm a T.bálint Könyvkiadónak a megkeresést és a bemutató példány eljuttatását.

Okozott egy kis fejtörést, hogy mit is írjak egy könyvbemutató bejegyzésbe, hiszen én nem olvasok szakácskönyveket. A de legalább gyűjtöm őket sem feltétlenül áll rám, bár közelebb jár az igazsághoz. :D Olyan háziasszony vagyok, aki - ha könyvből süt-főz - a recept neve és a fotó alapján kezd el érdeklődni, és csak ezek miatt olvassa el a receptet. Szóval szégyen és gyalázat, de a szakácskönyveim többségét maximum terjedelmük 5%-ig ismerem.

Nem csak könyveket nem olvasok, de már évek óta nem nézem a hazai gasztrotévét sem, ahol legalább minimális információt szerezhetnék a közismertebb szakácsok munkájáról. Így aztán abszolút nem csoda, hogy Michel Roux neve egészen pontosan semmit nem mondott nekem, amikor tavaly karácsony előtt megjelentek az első sablonbejegyzések.

A könyvről...
Három tésztafélét próbáltam ki: egy keltet, egy linzert és egy levelest. Nos nyilván ennyi kevés ahhoz, hogy tökéletesen képet alkothassak a könyvről - főleg azzal együtt, hogy nem rágtam át magam az egészen -, de azért egy kis betekintést nyertem. Leegyszerűsített véleményem az, hogy a könyv jó. :) Mivel minden kipróbált recepthez úgy álltam hozzá, mintha kezdő lennék (azaz szóról-szóra követtem a lépéseket), így - továbbra is a teljesség igénye nélkül - azt mondanám, hogy nem javaslom anti(szakácskönyv)olvasóknak, rossz memóriával rendelkezőknek és abszolút kezdőknek.

Miért?
Lehet kukacoskodásnak venni és valójában az is, de a könyv tartalmaz néhány tipikus külföldi szakácskönyv hibát. Jól tudom, hogy ezeknek nincs valódi megoldása, ami nagy kár, mert akkor talán átíródna a fő alapanyagokról szóló fejezet és nem 45-ös és 55-ös liszt szerepelne benne - bár ez utóbbinál felajánlja a helyettesítést finom- vagy kenyérlisztre (de ugye ez a kettő sem ugyanaz). Aztán ott van a kedvencem: a negyedik oldal megjegyzései, ahol leírásra kerül egy egyszerű tény, miszerint a könyv légkeveréses sütőre íródott. Na bumm, ha ezt véletlenül nem olvasom el (mert ugye alapból én csak a képeket nézegetem :P), akkor már az első recept megvalósításánál gondjaim adódhatnak, főleg, ha még kezdő is vagyok. És ugye Murphy: a második sütésnél sikerült is elfelejtenem ezt a légkeveréses dolgot, még jó, hogy a linzerek nem sértődtek meg annyira ezen. :))

Mint írtam, három tésztafélét készítettem el, mindhármat csak egyszer. Elsőként a brióstésztát próbáltam, ami nem hozta 100%-ban a leírtakat, viszont így is működött és finom lett a végeredmény. A linzerek közül a pâte sablée készült el - ennél sikerült elfelejtenem a légkeverést :D, de a második tepsinél már fejemhez kaptam. A levelesek közül szívügyem volt a croissant, ám mégsem ez lett befutó a hosszadalmas előkészítés miatt, így végül a gyors leveles tésztát készítettem el és ez is jól sikerült. Azért a croissant később még biztosan ki fog próbálódni. :P

Összességében tehát - még mindig a teljesség igénye nélkül - elmondható, hogy a receptek használhatóak, az eredmények finomak. Többségükhöz még az alapanyag is beszerezhető, ez pedig ma már elég jónak számít a szakácskönyveket illetően. A könyv mellett szól, hogy remek fotóanyagot tartalmaz, sok-sok fázisképpel, ami segíti a kisebb tapasztalattal bírók munkáját, illetve helyenként kellően szájbarágósak a leírások ahhoz, hogy a kevésbé járatlanok is eligazodjanak egy-egy tésztaféle elkészítésében. Az is mellette szól, hogy az alap tésztafajták bemutatásával együtt felhasználási tippeket kaphatunk a tészták tárolására, eltarthatóságára vonatkozóan, illetve néhány receptet is tartalmaz, amiket lehet akár pontosan is követni, de csak gondolatot, további ötleteket ébreszteni is kiválóak. Emellett a szerző gondot fordított a tészta megmunkálásának technikáira is, úgy mint nyújtás, forma kibélelése, tészta díszítése..., valamint néhány további alaprecept is megtalálható benne (mártások, krémek, szirupkészítés, kandírozás...).

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik szeretnének betekintést nyerni a (pék)sütemények, tészták világába, akik már rendelkeznek némi gyakorlattal és fejlesztenék a tudásukat, akik egy eredeti francia brióst (...) kóstolnának ahelyett, amit mi itthon annak nevezünk (bár én azt pont nagyon bírom :D). Alapkönyv lehet egy olyan háztartásban, ahol nincsen általános "tésztás" könyv (nagy vonalakban: linzer, édes-omlós, leveles, pástétom, briós, croissant, égetett, pizza, filo), remek ajándék lehet tésztabolondoknak, házi cukrászoknak, sütni szerető és fejlődni vágyó háziasszonyoknak. 

Sajnálom, de recept most nincs - tisztelet a kiadónak. :) Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...