2010. február 3., szerda

Mogyorós parfé

Feltűnt már, hogy szeretjük a mogyorót? :)
A párom névnapjára kivételesen nem tortát sütöttem. Valahogy nagyon nem volt kedvem hozzá, ellenben fagyit már régóta szerettem volna készíteni. A tartály nyár óta üresben nyomul a frigóban, ahányszor csak kinyitom az ajtaját, az első pillantásom arra esik. Először azzal terveztem kezdeni valamit, de a szemeim elé kerültek Max parféi, így a tartály maradt nullában és az általa leírtakból indultam ki.
Mogyorósan, naná...
Kicsi csokival.
Viennettásan - csak egyszerűen... :D


Kezdetben volt a mogyoró, amit sütőben enyhén megpirítottam (180-190 °C) - pirítás közben néha megrázogattam a tepsit, bele-belekavartam a kezemmel, majd hagytam kihűlni.
A mikróban (300 W) felolvasztottam egy tábla étcsokoládét egy kis olajjal - 2 perc alatt, közben 4-5x kivettem és megkevergettem, míg teljesen híg nem lett a csoki. Ezután sütőpapírra simítottam nagyon vékonyan és hűtőbe tettem dermedni. Nekem ehhez csak a csoki kb. felére volt szükségem, a maradékot a díszítéshez tettem félre, de ki lehet kenni az egészet is 2 sütőpapírra, így több csokiréteg kerül majd a desszertbe, illetve természetesen fél adaggal is lehet dolgozni. :)
Kevés tejszínhez porcukrot tettem, majd lassú tűzön melegíteni kezdtem. A pirított mogyorót lehéjaztam, néhány szemet díszítéshez félretettem (további néhányat megettem :D), a maradékot egy pici tejszín hozzáadásával simára turmixoltam, majd hozzáadtam a melegedő cukros tejszínhez. Belekevertem még egy kevés vanília eszenciát és kevergetve addig hagytam a tűzön, míg a cukor teljesen elolvadt. Kihűtöttem.

Amikor a mogyorós krémem kihűlt, elkezdtem felverni egy nagy adag tejszínt. Félkemény állapotában hozzászitáltam egy kis keményítőt, majd keményre vertem, a legvégén a mogyorós krémet is beledolgozva.
Egy diákkenyér forma aljára alufóliát tettem, belesimítottam némi mogyorós tejszínhabot. A csokilapot 4-5 centis csíkokra vágtam, egy csíkot a habra helyeztem. Újabb habréteggel fedtem, majd csokilap, hab, csokilap, hab... következett. Rétegezés közben néhányszor hozzáütögettem a formát a pulthoz, hogy minél egyenletesebben terüljön a tejszínhab a formában. A legvégén habbal zártam a sort, majd a desszertet a hidegebb fagyasztómba tettem (-23 °C, így kicsit gyorsabban dermed).


Kb. 7 óra elteltével újra meglágyítottam a maradék csokoládét. A "Viennettámat" kivettem a fagyasztóból, a forma mentén késsel körbevágtam, majd egy előkészített kartonra (khmm, nincs téglalap alakú tálalóm) fordítottam. Kissé megmelegítettem a kezemmel kívülről a formát, amiből kb. 3 perc után végre kicsusszant a parfé. Egy szilikon spatulával a tetejére simítottam a csokoládét (azonnal dermed!), majd a mogyorószemeket a csokoládéra ragasztottam. Visszatettem a fagyasztóba (már csak -18 °C-ra). A maradék tejszínt (az egy literes dobozból ez kb. 1,5 dl volt) elkezdtem felverni, majd félidőben hozzáadtam a porcukrot, keményítőt és vanília eszenciát, ezután kemény habbá vertem. Csillagcsöves habzsákba töltöttem és ezzel díszítettem a fagyasztóból kivett desszertet. Utána újra, most már utoljára: be a fagyasztóba. :)


Csokilapok: azért választottam ezt a kikenős-dermesztős megoldást, mert úgy gondolom, csak így lehet eléggé vékony csokirétegeket létrehozni. Ha csak simán ráöntöm az olvasztott csokit a mogyorós habra, azt szerintem egyrészt nem bírná el a hab, illetve valószínűleg vastag lenne a csokiréteg. Mindez csak feltételezés, amennyiben valaki megcáfol, szívesen veszem, legközelebb nekem is könnyebb lenne. :) 

Hozzávalók...
...a csokilapokhoz:
0,5-1 tábla étcsokoládé (nálam Tibi), 1-2 evőkanál olaj;
...a mogyorós alaphoz: 2x0,5 dl habtejszín, 6-7 dkg pirított törökmogyoró héj nélkül (eredetileg 10 dkg volt, de munka közben kicsit megfogyatkozott :D), 20 dkg porcukor (gyári), 1 evőkanálnyi vanília eszencia;
...a habhoz: 7 dl habtejszín, 2 evőkanálnyi étkezési keményítő (kb. 3 dkg);
...a díszítéshez (opcionális): 10 szem pirított törökmogyoró héj nélkül, maradék olvasztott csokoládé, 1-2 dl tejszín, 1 teáskanál étkezési keményítő, 1 teáskanál vanília eszencia, 2 teáskanál porcukor.

24 megjegyzés :

Kata írta...

Kész vagyok!! még szerencse, hogy ettem, mielőtt ideültem. Ez maga a csoda, annnyira szép...hihetetlenül ügyes vagy!

Thrini írta...

Gratula, irtó jól néz ki!!!

Andi írta...

Azt hiszem most nem találok szavakat......
gyönyörűűűűű!!!!!!!!!!!!!!!!

max írta...

Egy jó erős hajszárító, és már kint is van.
Gratula, ügyes vag, nagyon jó lett.

Yasmine írta...

Jesszusom, de gyönyörű!! Profi munka, a bolti Vienetta elsárgulna az irigységtől.. :))

Chef Viki írta...

Azt a betyár hétszázát neki! Ez igen!

Kiskukta írta...

De gyönyörű lett! Tényleg Viennetás! Már a képről az jutott eszembe, hogy azt vettél:D , na jó, gondoltam, hogy te csináltad!

Kiskukta írta...

És nagyon boldog névnapot a férjecskédnek!

Névtelen írta...

Hááát, ilyet én is elfogadnék névnapomra! Nem is reklamálnék, hogy hol a torta?! :))
Boldog névnapot a párodnak! (Meg az enyémnek is...!)

Judith írta...

Ez az: Viennetta!!!! Jaj, de finomsagos volt az hajdanan!
Hat, leesett az allam a latvanytol. Viszem a receptet, ugye vihetem?

Ottis írta...

Nagyon finom biztos és mutatós is!

egycsipet írta...

Köszönöm mindenkinek! :)

Max, hajszárító! :)) Soha eszembe nem jutott volna, szerintem egy évben max. két alkalommal használom... Köszönöm, szuper ötlet! :)

Kiskukta, köszönöm, átadom! :)

"Névtelen", boldog névnapot a párodnak! ;)))

Judith, persze, vidd csak! :) Ízre nem tudom, mennyire Viennettás, mert már évek óta nem vettünk, de látványilag hasonló, főleg, ha még több csokiréteget teszel bele.

Még egyszer, itt a végén is: köszönöm mindenkinek! :))

Belly írta...

Nagyon szép lett!!!

margit2 írta...

Nahát!... Azt a mindenit! Ez egy csoda lett!!!! Imádnám enni!!!! :-)
A férjednek ezúton is sok BOLDOG NÉVNAPOT kívánok! :-)

Gál Edith írta...

Ez FANTASZTIKUS!!! Jajj, de guszta!

egycsipet írta...

Belly, Margitka, Edith, köszönöm nektek is! :))

Margitka, átadva, ő is köszöni! :)

Moha írta...

ÓÓÓ de gyönyörű lett! Viszem is!

Kata írta...

Nővérkém, ez megint olyan jóóó nyálcsorgatósra sikerült :DD Ügyi vagy! Még jó, hogy Balu helyrejött a névnapjára, különben Ő is csak csorgathatta volna :DD csók a családnak!

egycsipet írta...

Moha, Húúúgi, köszönöm! :)

Melinda írta...

Húúú,de guszta!!
Nagyon ügyi vagy,mondtam már?:DDD

Gyöngyi írta...

Ez valami eszméletlenül szép!!

egycsipet írta...

Melinda, köszi!
Ááá, nem elégszer, szívesen veszem időnként, nagyon jót tesz az egomnak. :DDD

Gyöngyi, köszönöm! :)

szepyke írta...

Anyám... Nah, ide vele!:)

egycsipet írta...

Majd a következőből... :))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...